Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-22 / 283. szám, vasárnap

1953. november 22. III %70 7 r r NÉPHADSEREGÜNK - A BEKE ORE Katonalevelezőink írják Szeretettel fogadtuk az ú'\ katonákat NOVEMBER l-ÉN KINYÍLTAK kaszárnyáink kapui és ünnepélyesen fogadtuk bevonuló bajtársainkat. Ez a najp, amely új élet megkezdését lenti a bevonuló bajtársaknak, em­lékezetünkben fog mairadni. Az új katonák azért vonultak be hadse­regünk kötelékébe, hogy teljesítsék hazafias kötelességüket szeretett hazánk Iránt. A gépeket és a szer­számokat, amelyeket munkahelyü­kön használtak, puskával cserélték fel. Ezek a bajtársak a hadsereg köte­lékébe meg fogják tamullní meste­rien kezelni azokat a fegyvereket, melyeket dolgozó népünk adott ke­zükbe. Sokan közülük a kommunis­ta párt, vagy az ifjúsági szervezet tagjai voltak már otthon. A hadse­reg kötelékében is nagy feladatokat kell teljesíteniük, ök lesznek azok, akikre teljes mértékben támasz­kodhatnak parancsnokaink a kato­nai feladatok elvégzésénél. E baj­társak feladata az lesz, hogy a po­litikai és a harci technika elsajá­tításának jó agitátoraivá és meste­reivé váljanak. A mi népi demokratikus hadsere­günkben gondoskodnak arról, hogy a bevonuló katonák már az első naptól kezdve jól érezzék magukat. A kiképzési idő után mindegyikük nek lehetősége van arra, hogy a testedzésből éppúgy, mint a kul­túrtevékenységbö] kivegye részét. A bevonult bajtársak, látva azt, hogy milyen szeretettel fogadták őket a kaszárnyában, és mily szor­galommal foglalkoznak velük, fel­ajánlásokat tettek, hogy megszerzik a „példás-katona" és a Fucsik-jel­vényeket. Már az első napokban töb­ben kitűntek új katonabajtársaink közül és már eddig negyvenen kap. tak dicséretet példás magatartású, kért Varga István tizedes. MEGÉRKEZTEK AZ ÜJ KATO­NÁK. A kaszárnya udvarán egysé­günk parancsnoka üdvözli őket. Be széde befejezése után az újonnan bevonuló bajtársak közül az egyik megköszöni a szeretetteljes fogadta tást. Másnap reggel csoportokba ve­rődve beszélik meg egymás között az új katonák az első nap élmé­nyeit. Az egyik komáromi bajtárs elmondja, hogy neki egészen más­ként beszélt édesapja a Horthy­hadseregben leszolgált idejéről. Édesapám egy ízben ezeket mon­dotta: „Amikor én bevonultam, az állomástól a katonaládával vállun­kon kellett begyalogolnunk a ka­szárnyába, ahol az első perctől fog­va a káromkodások halmazával árasztottak el bennünket A raktá­rakban nem nézték azt, kinek mi­lyen számú ruha, vagy bakancs kell és bizony, aki nem volt elég ügyes, annak még a fejéhez is repült a ba­kancs. Igy kezdődött és így folyta­tódott továbbra is ..." Mennyivel más a népi demokrati­kus hadsereg katonáinak élete. A ruha és a cipő úgy áll rajtuk, mint­ha rájuk szabták volna. A komáro­mi bajtárs ezután még eilmodotta, hogy a komáromi hajógyárban dol­gozott és nagy örömmel építette azokat a gyönyörű hajókat a Szov­jetunió részére, amelyeken ma már a szovjet dolgozók utaznak munka­helyeikre. Sok munkásnak öröm­könny szökött a szemébe, mikor az ; első hajót a vízre engedték, i ,Egy másik bajtárs arról beszél, hogy ő milyen lelkesedéssel dolgo. zott a szénkombájnnal az ostravai szénibányák egyikében. Ezek a bajtársak, akik különböző munkahelyekről kerültek a hadse­regbe, azt a feladatot kapták, hogy elsajátítsák mindazokat a tapaszta­latokat, melyeket a Szovjet Hadse regtől veszünk át és ezáltal erős, bátor védelmezőivé válnak sze retett hazánknak. Rák Róbert őrvezető. HADSEREGÜNK Ü.I TAGJAI el­foglalták helyüket. Bevonultak, hogy eleget tegyenek legszentebb ál­lampolgári kötelességüknek, hogy a haza és a béke védői legyenek. Büszke és örömteljes érzéssel jöt­tek, hogy kitartó tanulással elsajá. títsák a harci tudományokat és po litikailag fejlett katonái legyenek népi demokratikus hadseregünknek. Az els« időkben úgy fogják érezni, hogy a katonaélet túl kemény. Az odaadó és iparkodó tanulás azonban meghozza a maga gyümölcsét. Ter­mészetesen különösen az első idő­ben állandó segítséget kapnak mind­addig, míg nem tudnak önállóan eleget teni kötelességeiknek Az elő­készítő gyakorlatoknál nagy fel­adat vár azokra a bajtársakra, £kik már a bevonulás előtt gyakorlato kat végeztek a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének ke­retén belül. Mi másodéves katonák is mindenben segíteni fogjuk őket. ^.tadjuik tapasztalatainkat, hogy ök is méltó katonáivá váljanak népi de. mokratikus hadseregünknek. Barát István őrvezető. NAPSÜTÉSES REGGEL VOLT. Figyelmem a bejárat előtt lévő vi­dám katonákra terelődött. Az új ka­tonákról beszélgettek, akik a feldí­szített bejárat előtt várakoztak, hogy bevonuljanak új otthonukba. Odamentem az újonnan bevonuló bajtársakhoz és megkérdeztem tő­lük, hogy örülnek-e új otthonuk­nak és annak, hogy katonák lesz­nek? — Örülünk, hogy népi demokra­tikus hadseregünk tagjai lehetünk s megtanulhatjuk a fegyverforgatás tudományát, fejleszthetjük politikai tudásunkat, — válaszolta az egyik közülük — akivel mindjárt barát­ságot is kötöttem. Az elkövetkező napokban köteles­ségeik teljesítésére oktatták őket, úgy, ahogyan népi hadseregünk szabályzata megköveteli. Különösen nagy gondot fordítanak az új baj­társak nevelésére, hogy öntudatos, példás és hazaszerető katonákat ne­veljenek belőlük, olyanokat, akik nem riadnak vissza a nehézségektől és mindenkor készen állnak hazánk megvédéséire. A katonai szolgálat minden egyes katonától megköveteli, hogy a ka­tonai taktika elsajátításán kívül po­litikai tudását ís fejlessze Laky József őrvezető. KASZÁRNYÁNK UDVARÁN nagy lendülettel folyik az új kato­nák kiképzése. Most látszik meg igazán, hogy ki milyen munkát vég zett a Hadsereggel val ň Együttmű ködés Szövetségében. Azok az újon­cok, akik elhanyagolták a rendsze­res heti gyakorlatokat, most döb­bennek rá mulasztásaik káros voltá ra. Ezzel szemben az egyes új baj­társak már az első héten kiérde­melték parancsnokaik dicséretét. Molnár Sándor bajtárs az első nap­tól fogyva a lehető legjobban és leg. gyorsabban végezte el azokat a fel­adatokat, amit parancsnokaitól ka­pott, s ezért az esti parancsfelolva­sásnál parancsnoka az egész század előtt megdicsérte és az egész szá­zad elé példaképül állította. Az új bajtársak csaknem vala mennyien nagy lelkesedéssel kap­csolódtak be a kultúr, és sportszer vezetek munkájába. A magyar nem. zetiségü katonáknál a politikai ok­tatás magyar nyelven folyik, hogy könnyebben megértsék az ott elő­adott anyagot. Az új katonák tisz­tában vannak katonai hivatásuk je­lentőségével és minden igyekezetük­kel azon vannak, hogy politikailag és szakmailag képzett katonák vál­janak belőlük. Nagy Sándor tizedes. OiíLÍqjpn Aludj nyugodtan s rólam álmodj, kedves, Pihenj hazám, én itt ébren vagyok! Szurok-sötét van, ezrivel rezegnek a csillagok. És kik az ércet öntitek formába, s dicsőítitek a fényes holnapot, ne féljetek, hogy az ellenség lába átléphet tán a béke otthonába, 'Őrt állok én itt, én ébren vagyok! Erős karomban figyel jobbra-balra a géppisztoly — e derék jó barát. Az vagyok én, kinek a szíve adta parancsul, hogy jól védjem a határt. Az vagyok én, akit a nép állított őrségbe, míg ő épít, dolgozik. Népem, hálált adj nekem, aljas bitót, ha árulásra gondolok is. Mögöttem áll a békén nyugvó város, élmunkások, anyák, víg úttörők álmodnak rólad rózsaszínű álmot szép jövőnk. Szurok-sötét van. Ezrivel rezegnek fejem fölött az apró csillagok ... Pihenj hazám, aludj nyugodtan, kedves. Vigyázok rátok, én ébren vagyok. PETRIK JÓZSEF. A Barátság Hónapja népi demokratikus hadseregünkben Köszönöm „Miért nyerítesz, te büdös állat? Feküdj!' ordított a zupás sza­kaszvezető a kaszárnya udvarán fel­sorakozott, halkan beszélgető katonák­ra. A parancsszóra a legénység ha­talmas robajjal vágta magát a földre, egymás arcába és ruhájára fröcsköl­te a kaszárnya udvarának sarát A szakaszvezető ezután a sárban fekvő katonákon keresztül — nem nézve, hogy hátukra /fčjukre lép-e — átfutott az udvar másik oldalára és onnayi kiabált „A ló lépésben megy te pedig vágtázol! Egész más­kép gondoltam!" — bömbölte újra, miközben a kezében lévő pálcával rávágott az előtte haladó lora amely mellett lihegve és izzadva szaladt egy közlegény A ló az ütésre vágtatni kezdett maga után hurcolva lovasát. A szakaszvezető gúnyosan mosoly­gott . — Ilyen volt a katonaélet — só­hajtott apám, aki a bevonulásom előtti estéken rövid történetekkel igyekezett — mint mondta — hű ké­pet festeni a régi katonaéletről. Ezek után természetesen én is kissé húzó­dozva készülődtem a bevonulásra. Hűvös, októbervégi reggel értünk a kaszárnyába. Apró cseppekben esett a hideg őszi eső. A kaszárnya udva­rán vezényszavak hangzottak: „Kez­dődik" — gondoltam — és úgy érez­tem, hogy a hátamon hideg fut végig Azonban hiába forogtam jobbra balra, sem sáros, izzadó katonát, sem pedig ordító tisztet nem láttam, csu­pán egy 20 főnyi vidám, énekszóval menetelő csoportot Néhány perc múlva tisztek vettek körül bennünket és bevezettek az ebédlőbe ahol már várt ránk a bő­séges reggeli. Reggeli után fürdés, orvosi vizsgálat és öltözködés kezdő­dött. Mindez természetesen kiabálás és „feküdj" nélkül Később egy fia­tal hadnagy arról beszélt hogy a népi demokratikus hadseregben minden tiszt és katona jókedvű barátságos és mindenkor segíteni kész. Elmon­dotta, hogy a mi néphadseregünk a béke hadserege és mi azért jöttünk a hadseregbe, hogy erős, harcképes é.s öntudatos katonáivá legyünk népi demokratikus hadseregünknek. Ez a hadsereg bármikor kész megvédeni hazánkat az imperialisták támadásá­val szemben. Ezután arra kért ben­nünket, hogy tanuljunk szorgalmasan és megígérte, hogy célunk elérésében a legmesszebbmenő segítséget fogják' nyújtani nemcsak a tisztek, hanem az altisztek és a másodéves katonák is. Ezek után már nem csodálkoztam azon sem, hogy a hagyományos szal­mazsák tömése helyett egyenesen egy világos tiszta és egészséges legénysé­gi szobába vezettek, ahol a hófehér ágyakon kivül tiszta fehérnemű és felszerelés várt ránk. Felszabadultam és boldogan néztem körül a szobában E soha nem látott szerető gondoskodástól kissé megha­tódva, hálás xzívvel szorítottam meg a fehérneműnek elrakásával foglal­kozó tizedes elvtárs kezét s csak ennyit tudtam mondani: — Köszönöm Pereszlényi Sándor közkatona Népi demokratikus hadseregünk' alakulatainak tagjai között a Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Hónapjának ün­nepségei „A Szovjetunióval a tartós békéért" jelszó jegyében folynak le. | Intenzív munka hónapja lesz ez, -imikor átveszik a Szovjet Hadsereg gazdag tapasztalatait és fokozzák az összes katonák harci és politikai fel­készültségét. Sionkala tiszt politikai dolgozó szá­zadában nagyon gondosan készültek az ünnepségekre Böhm. Šedivý. Pet rik és Trubáček katonák századuk politikai nevelő szobáját harci jelsza­vakkal az államférfiak képeivel, a példás katonák és élmunkások ké­peivel díszítették A Barátság Hó­napjára képekkel díszített táblát ké­szítettek a Szovjetunió kommunista építkezéseiről és hazánkban a szo­cializmus építéséről. Liber tiszt po­litikai dolgozó századában a tömeg­munka óráiban a katonák szorgalma­san gyakorolták a különböző szov­jet és csehszlovák katonadalokat és szavalatokat amelyekkel a Barátság Hónapjában különböző kulturális kez­deményezéseken lépnek fel. Chmel tiszt alakulatában a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Hónapjában népi orosz tanfolyamokat rendeznek. A CsISz-agitkettősők a szovjet sajtót fogják propagálni. A kommunizmus nagy építkezéseiről beszélgetéseket készítenek elő. a szovjet szépirodalom­ból és a katonai szakmunkákból pe­dig kiállítást rendeznek. Előadásokon és vitahozzászólások keretében fog­ják propagálni ezeknek fontosságát és jelentőségét a vüágbékéért folyta­tott harcban és hadseregünk harc­képességének fokozásában. A politikai dolgozók az összes ala­kulatokban beszélgetni fognak a Szov­jet Hadsereg legyőzhetetlenségéről, népünk és hadseregünk harcos ha­gyományairól. Ezenkívül a Barátság Hónapjában olyan beszélgetéseket szerveznek, amelyek keretében a ka­tonák a szovjet katonákról és szovjet emberekről közvetlenül a Szovjetunió­beli csehszlovák alakulatok volt tag­jaival és a Szovjetunióba rendezett látogatások részvevőivel beszélnek. Néphadseregünk tagjai a bányákban is megállják helyüket Népi demokratikus hadseregünk katonái bizonyos időközökben bri­gádmunkával segítik dolgozóink munkáját. Egységünktől több baj­társ van brigádmunkán a kladnói szénbányákban. Papanie, Novotný és Makuta bajtársak, amikor meg­kezdték a brigádmunkát, kötelezett­séget vállaltak, hogy az egész hő. nap folyamán 120 százalékra fogják teljesíteni tervüket. Kötelezettség­vállalásukat nemcsak, hogy telje sítették. hanem 162 százalékkal túl. teljesítették. Ezt a szép eredményt úgy érték el, hogy a munkaidőnek minden egyes percét jól kihasznál­ták és munkájukat a lehető legegy­szerűbben szervezték meg. Ezeken a bajtársakon kívül egységünktől még többen vannak brigádmunkán, akik az említett elvtársakhoz hasonlóan kiváló eredményeket érnek el. Ezek a bajtársak szép eredményeikkel hozzájárultak ahhoz, hogy az egyes munkahelyek egész hónapi tervü­ket túlteljesítették és így nem volt egy olyan nap sem, hogy ne gyul­ladt volna ki a vörös csillag a bá­nya felett. Néphadseregünk tagjai ezzel is bebizonyították, hogy nemcsak a katonai gyakorlatok és a katonai tudományok elsajátítása terén áll­ják meg helyüket, hanem a termelő munkában is. Pajanik Oszkár, közkatona.

Next

/
Thumbnails
Contents