Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-15 / 250. szám, csütörtök

4 t Jf S ZÜ 1953 október 14 Az ENSz-közgyülés különleges politikai bizottságának üléséről A Szovjetunió kormánya 5374 volt elítélt hadifoglyot bocsátott haza A különleges politikai bizottság október 12-i délelőtti ülésén foly­tatta az új tagok ENSz-be való fel­vételéről szóló általános vitát. Kosztarika, Brazília, Salvador, a Fülöp-szigetek és a Domingói köz­társaság képviselői a szovjet kül­döttség által előterjesztett határo­zati javaslat ellen foglaltak állást és Peru küldöttségének határozati javaslatát támogatták. Bolívia ós Abesszínia képviselői kijelentették, hogy küldöttségeik a $erui javaslatra fognak szavazni és a Szovjetunió határozati javaslatá­ról szóló szavazásnál tartózkodnak a szavazástól. A francia küldött hangsúlyozta, hogy küldöttségének állásfoglalása az új tagok felvételének kérdésében nem változott és azonos az USA és Anglia küldöttségének állásfoglalá­sával. A perui javaslat mellett fog­lalt állást. Az egyiptomi küldött másodszor jelentkezett szólásra a vita folya­mán és kijelentette, hogy küldött­sége rá fog szavazni a perui javas­latra is és a Szovjetunió küldöttsé­gének azon javaslatára is, hogy az ENSz-be egyidejűleg vegyék fel a 14 államot. A. J. Malik, a Szovjetunió képvi­selője az ülésen felolvasta nyilatko­zatát az új tagok felvételének kér­désével kapcsolatban és a szovjet; küldöttség nevében előterjesztette a Szovjetunió új határozati javas­latát. Malik megcáfolta azt az elcsépelt állítást, amely szerint a szovjet kül­döttség állítólag „visszaél" az egy­hangúság szabályával a biztonsági tanácsban az új tagok felvételéről való szavazásnál. A valóságban, amint mindenki előtt jól ismert — mondotta Malik — a Szovjetunió szavazati jogát a biztonsági tanácsban azon országok törvényes védelmére használja fel, amelyekkel szemben az ENSz né­melyik tagja diszkriminációs politi­kát folytat. Nem felel meg a való­ságnak az USA és Anglia küldöt­teinek azon állítása sem, hogy nem szavaznak oly jelöltek ENSz-be fel­vétele ellen, amelyek számukra nem megfelelőek, hanem csupán csak tartózkodnak a felvételükről szóló szavazástól. Malik tovább rámutatott, hogy több küldöttség az amerikai küldöt­tekkel élükön arra hivatkozik, hogy a 14 állam egyidejűleg való felvé­tele ellenkezik az alapokmánnyal. Ez mesterségesen támasztott kifo­gás és minden alapot nélkülöz. Sem az alapokmány, sem pedig a műkö­dési szabályzat nem tiltja meg több államnak egyidejűleg való felvételét. Ebben a kérdésben a Szovjetunió küldöttsége nem egyedül foglal el ilyen álláspontot. Malik meglepetésének adott ki­fejezést Byrnes amerikai küldött kijelentése felett, aki ellenezte több állam egyidejű felvételét, jóllehet az USA-nak egy másik képviselője, — Johnson, a biztonsági tanácsban azelőtt ismételten nemcsak, hogy megengedte ezt a lehetőséget, ha­nem ebben az értelemben javaslatot is terjesztett elő 8 állam egyidejű felvételére és ezt a javaslatot való­színűleg Byrnes-nek, az USA ak­kori államtitkárának tudtával és beleegyezésével terjesztette elő. A szovjet képviselő továbbá azok­kal az „érvelésekkel" foglalkozott, amelyekkel Byrnes kifogásait alá­támasztja. Az első érv azon alapul, hogy nem engedhető meg, hogy az ENSz tagjai közé olyan államokat vegyenek fel, amelyek nem teljesí­tették volna azokat a kötelezettsé­geket, amelyek az ENSz-ben való tagságuk folytán rájuk hárultak volna, ha az ENSz tagjai lettek volna abban az időben, amikor Ko­reában hadmüveletek folytak. Az amerikai küldöttnek ez az „érve" arra irányul, — jelentette ki Malik, — hogy az ENSz tagjai kö­zé csupán azokat az államokat le­hessen felvenni, amelyek engedelme­sen teljesítik az USA kormányának politikai irányvonalát. Éppen ilyen indokolatlan Byrnes­nek az az állítása, hogy a Szovjet­unió határozati javaslatában felso­rolt népi demokratikus országok­nak mintegy bizonyítékokat kell szolgál tatniok arra, hogy képesek az alapokmány követelményeit tel­jesíteni. Ezen országok felvételével szem­ben támasztott kifogások ismét csupán arra irányulnak, amint ez kitűnik az amerikai képviselők nyi­latkozataiból, — hogy nem tetszik nekik ezen országok politikai be­rendezése. Teljesen helytelen és tör­vénytelen ilyen indokok szerint igazodni, mert ez nyilvánvalóan el­lenkezik az alapokmány elveivel, amelyek nem jogosítanak fel arra, hogy az országokkal szemben ilyen követelményeket támasszanak. Amikor az amerikai küldött Ja­pánnak, Dél-Koreának, Kambodzsá­nak, Laosnak és Baodáj Vietnam­jának az ENSz-be való felvételét említette — folytatta Malik — hall­gatással mellőzte azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe felvételi kérelem érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságtól és a Vietnami Demokratikus Köz­társaságtól is. Ez a körülmény azonban nagyon fontos. Azt mutat­ja, hogy Koreából két felvételi ké­relem és Indo-Kínából négy érke­zett. Mindenki előtt ismeretes ezen országok helyzete. Teljesen termé­szetes tehát, hogy e kérelmek meg­tárgyalása ma nem volna megfe­lelő és csupán csak komplikálhatná az új tagok felvételével kapcsolatos kérdések megoldását. A Szovjetunió állásfoglalása azon a követelményen alapul, hogy mind­azon államokkal, amelyek megfelel­nek az ENSz-be való felvétel felté­teleinek, az ENSz-be való felvéte­lüknél egyformán és egybevágóan járjanak el. Ez az álláspont meg­felel az ENSz alapokmánya elvei­nek és ugyancsak megfelel a népek és államok szuverén egyenjogúsága tiszteletbentartása elvének. A Szov­jetunió ezen álláspont védelmezésé­vel törvényes és becsületes cél el­érésének érdekében lép fel. Az or­szágok egész csoportjának politikai érdiekeit és jogait védelmezi, ame­lyeknek jogait és érdekeit, elsősor­ban az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében való tagságuk törvényes jogát durván megsértik és diszkri­minálják. Az új tagok felvétele kérdésének megtárgyalása azt mutatja, mon­dotta továbbá Malik — hogy né­melyik küldöttség ilyen vagy amo­lyan körülmény befolyása alatt mind­máig nem adta fel elfogult állás­foglalását a 14 állam egyidejű fel­vételével szemben. A Szovjetunió védelmezte és továbbra, is védelme­zi mindezen államok felvételét az ENSZ-be. A szovjet kormány anél­kül, hogy lemondana álláspontjáról, attól a szüntelen törekvéstől vezet­tetve, hogy megtalálják az utat az új tagok felvétele kérdésének meg­oldásához, szükségesnek tartja az ENSZ­1 és tagjait a következő na­gyon komoly körülményre figyel­meztetni: az a tény, hogy az ENSZ-be mindeddig nem vették fel Bulgá­N. M. Svernyiknek, a szovjet szakszervezeti küldöttség vezető­jének a Szakszervezeti Világkon gresszxis október 11-i esti ülésén elhangzott beszéde után Barcilaj, az Izraeli Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége MA-PAM-f rak diójának képviselője szólalt fél. Barcilaj fel­szólalásában az izraeli munkások­nak az akcióegységért vívott harcával foglalkozott. Kijelentette, hogy Izrael dolgozói békét és ha­ladást akarnak, meg akarnak sza­badulni a gyarmati és kapitalista kizsákmányolástól. Eltökélt szán­dékuk, hogy a Szakszervezeti Vi­lágszövetséggel együtt folytatják harcukat a munkásosztály gyözel méért. — Baráti kezet nyujtunk az araib országok dolgozói fedé — mondotta befejezésül a szónok — hogy egyesült erőfeszítésekkel küzdjünk az igazi béke megteremtéséért Iz rael és az arab államok között, mindennemű belső beavatkozás nél­kül. Jean Liaffitte. a Béke Vllágta nács főtitkára, felszólalásában üd vözölte a kongresszus részvevőit. riát, Magyarországot, Romániát, Finnországot és Olaszországot, ellen­kezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az ENSZ számos tagál­lama vállalt ezen öt országgal kö­tött békeszerződések alapján. Mind az öt békeszerződésben, vagy. is a Bulgáriával, Magyarország, gal, Romániával, Finnországgal és Olaszországgal kötött békeszerző­désben arról van szó, hogy ezen or­szágok, valamint a szövetséges és csoportosult nagyhatalmak közötti baráti kapcsolatok alapja azok a békeszerződések, amelyek egyben lehetővé teszik „a szövetséges és csoportosult nagyhatalmaknak Bul­gária (illetve Magyarország, Romá­nit, Finnország és Olaszország) fel­vételi kérelmét az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tagjai közé" tá­mogatni, valamint lehetővé teszi, hogy támogassák ezen államok csatlakozását az ENSZ kezdeménye­zéséből megkötött bármilyen egyez­ményhez. E kötelezettségek elvállalása óta már több mint hat év telt el, a kö­telezettségeket azonban mindmáig nem teljesítették. A Szovjetunió küldöttsége a szov­jet kormány megbízásából felhívja mindazon országok küldöttségeit, amelyek aláírták a Bulgáriával, Magyarországgal, Romániával, Finn­országgal kötött békeszerződéseket, hogy támogassák ezen országok fel. vételi kérelmét az ENSZ tagjai kö­zé és így teljesítsék vállalt kötele­zettségeiket. A szovjet kormány úgy véli, hogy ez a javaslat, amely szerint az ENSZ-be vegyék fel Bulgáriát, Ma­gyarországot, Romániát, Finnorszá­got és Olaszországot, hozzájárul az új tagok ENSZ-be való felvétele egész kérdésének gyors, pozitív meg­oldásához. E kérdés megoldása az első lényeges lépést jelentené ennek a már régen megérett problémának megoldásához vezető úton és hozzá­járulna a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséhez. Malik a következő határozati ja­vaslatot nyújtotta be: „A közgyűlés tekintettel arra, hogy a Bulgáriával, Magyarország­gal, Romániával, Finnországgal és Olaszországgal kötött békeszerződé­sek kifejezetten megállapítják, hogy a szövetséges és csoportosult nagy­hatalmak támogatni fogják ezen or­szágok felvételi kérelmét az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe, tekin­tettel arra, hogy Bulgária, Magyar­ország, Románia, Finnország és Olaszország már 1947-ben kérték felvételüket az ENSZ tagjai közé, felhívja a biztons^i tanácsot, hogy az új tagok felvétele kérdésének megoldásához első lépésként újból tárgyalja meg Bulgária, Magyaror szág, Finnország és Olaszország fel­vételi kérelmét és ajánlja, hogy mindezeket az államokat egyidejű­leg vegyék fel az Egyesült Nemze­tek szervezetébe." Beszédében hangsúlyozta, hogy a munkásosztály az a legfőbb erő, amely útját állhatja egy újabb háborúnak. Laffitte felhívta az ösz­szes szakszervezeteket, fokozzák harcukat a vitás nemzetközi kér­dések békés megoldásáért, a koreai tragédia f elú julásánjak megakadá­lyozásáért, a második világháború németországi és japáni tűzfészke fejlesztése ellen és a tömegpusztí­tó fegyverek eltiltásáért, a nem zetközi kereskedelem kiszélesítésé­ért, az ENSz alapokmányának megváltoztatása ellen, továbbá azért, hogy a Kínai Népköztársa­ság elfoglalja méltó helyét az ENSz-ben. Chrístiansen, a »Szabad Szak­szervezetek Nemzetközi Szövetsé géhez« tartozó norvég építőipari szakszervezetek képviselője arról beszélt, hogy Norvégia belépése az atlanti tömbbe hihetetlen gazdasá gi terheket ró a norvég népre. A jobboldal szakszervezeti funk­cionáriusok — mondotta Christian sen — aktív propagandát folytatnak A Német Demokratikus Köztár­saság belügyminisztériumának saj­tóosztálya közli: 1953. augusztus 22-én a Szov­jetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai közötti egyezményben vállalt kötelezettsé gek teljesítéseképpen a Szovjetunió kormánya a szeptember 25-től októ­ber g-ig terjedő időben 5374 volt elítélt német hadifoglyot — köztük 11 volt tábornokot — engedett ha­za Németországba, felmentve őket hátralévő büntetésük kitöltése alól. A Német Demokratikus Köztár­saság kormányának állami szervei a hazatérteket a szükséges elbocsá­tólevéllel ellátva, rövid időn belül továbbirányították lakóhelyük felé. Mindez csupán néhány órát vett igénybe. Ugyanígy egészen rövid ideig tartott a Nyugat-Németor­A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése elnökségének határo. zatából Chiva Stoicát, a Miniszter­tanács elnökhelyettesét kinevezték kohóipari és gépipari miniszterré. Az ország szuverenitásának vé­delmére bizottság alakult Chilében. A bizottság feladatául tűzte ki a kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­téséért, a Chile és az Egyesült Ál­lamok közötti katonai egyezmény megsemmisítéséért folyó harcot. • Popovics, a jugoszláv vezérkar főnöke meghívta J. Wright alten­gernagyoit, a Földközi-tengeren ál lomásozó amerikai haditengerészeti erők parancsnokát, hogy szemlélje meg a jugoszláv hadsereget és ha­ditengerészetét — jelenti a „Reu­ter". a munka termelékenységének eme­léséért, megkerülve azt a kérdést, hová kerülnek ennek a munkának gyümölcsei. A norvég szakszerve­zeti szövetség vezetősége egyéb ként a Marshall-terv keretében 500.000 koronát kapott, hogy kon atruktorokat képezzen ki a mun­katermelékenység növelésének szor­galmazására. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy fokozzák a ki­zsákmányolást és csökkentsék a dolgozók életszínvonalát. A norvég szakszervezeti szövet­ség vezetősége, — mondotta továb­bá Chrr'iansen — miután kilépett & Szakszervezeti Világszövetségből és belépett a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségébe — megtorló intézkedésekkel fenyeget­te meg mindazon norvég szakszer­vezeteket, amelyek részt vettek a III. Szakszervezeti Világkongresz •szus előkészítésében. A vállalati és helyi szervezetek tagjai azonban minden fenyegetés ellenére az egy­ség jegyében tevékenyen részt vettek a kongresszusra való élőké szilietekben. szágban lakó hadifoglyok Eisenach felé történő továbbszállítása is. Nyu­gat-Németországba 4057 egyént to­vábbítottak.' A kegyelmet kapott volt hadifoglyok általában igen j<S egészségi állapotban vannak. A ha­zatértek egyhangúlag kijelentették, hogy büntetésük kitöltése alatt hu­mánus bánásmódban részesültek a szovjet hatóságok részéről Munká­jukért teljesítményüknek megfele­lően díjazták őket. Hazatérésük előtt a legjobb minőségű árukat vá­sárolhatták meg és vihették haza Németországba. A hazatértek munkához juttatá­sát a Német Demokratikus Köztár­saságban a központi állami szervek ellenőrzik. A sajtó már nyilvános­ságra hozta az eddig hazatértek hivatalos névsorát. Egy másik határozattal Carol Lonceardot felmentették a kohó­ipari és gépipari miniszter funk­ciója alól és más funkcióval bízták meg. A nyugatnémet építőipari mun­kások erélyes tiltakozásukkal meg­akadályozták, hogy Storch, bonni munkaügyi miniszter részt vegyen az építőipari munkások szakszer­vezetének hamburgi értkezletén. Storch egyike azoknak, akiket Adenauer a nyugatnémet szakszer­vezetek »gledchschaltalásával« bí­zott meg. Amikor Storch bejelen­tette, hogy részt vesz az építőipari munkások szakszervezetének ham­burgi értekezletén, a szakszervezet tartományi és helyi csoportjai el­lemtézkedésekkel válaszoltak. Pél­dául az északrajna.vesztfáliai tar­tomány elnöksége elhatározta, hogy amennyiben Storch megje­lenik az értekezleten, küldöttei nem vesznek azon részt. • A Reuter jelentése szerint Hull tábornok, az ENSz haderőinek új főparancsnoka megérkezett Szöül­ba. Hula tábornok megérkezésé után látogatást tett Ld Szin Man délkoreai bábelnöknél, majd Taylor tábornokkal, a 8. hadsereg parancs­nokával a 8. hadsereg főhadiszállá­sára távozott. • Az euremegyei Pont Audener városka (Franciaország) község ta­nácsa választásán a szavazás má­sodik menetében a Francia Kom­munista Párt j elöl tjét választották meg. A kommunista jelölt az első menetiben 33.7 százalékot kapott, a vasárnapi második szavazás alkal­mával pedig az őszes szavazatok 39.5 százalékát hódította el. Az 1951.es évi választás Idején a kommunista jelöltre a leadott sza­vazatok 23 százaléka esett. • Spanyolországban súlyos gazda­sági válság van és sokmillió spa­nyol éhezik. Ennek ellenére Fran­cóék katonai célokra egyre új meg új összegeket irányoznak elö. Ugyanakkor a közoktatásra igen csekély összeget fordít a madridi kormány Ma 35.000 rel kevesebb iskola van mint amennyire szük­sége volna Spanyolországnak. A szakszervezetek harcoljanak a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért Változások a román kormányban A norvégiai parlamenti választások előzetes eredményei Norvégiában október 12-én tar­tották a rendes parlamenti válasz tásokat. A szavazatok számlálása még folyik. Eddig a 744 község kö­zül 687 községből érkezett jelentés. Ezekben a községekben 1,603.678 szavazatot adtak le, vagyis megkö­zelítőleg annyit, mint az 1949-es vá­lasztásokon. Az egyes fő pártok között, amelyek jelöltek, a szava­zatok a következőképpen oszlanak meg: Munkáspárt (szociáldemokra­ta) 754.885, Höyre-párt 296.274, Keresztény Néppárt 167.363, Pa­raszt-párt 150.420, Venstre-párt 154.645, Kommunista Párt 79.063. A norvég sajtóiroda adatai sze­rint a parlamentben a helyek a kö­vetkezőképpen oszlanak meg: & Munkáspárt 77 mandátumot kap, a volt 85 mandátumával szemben, a Höyre-párt 24 (azelőtt 23), a Ke­resztény Néppárt 16 (volt 9), a Venstre-párt 14 (volt 21), a Pa­raszt-párt 14 (volt 12), a Kommu­nista Párt 4 mandátumot nyert. A Kommunista Párt a műit vá­lasztásokon az akkori választási törvény miatt egy mandátumot sem kapott, jóllehet megközelítően any­nyi szavazata volt, mint most. KÜLFÖLDI HIREK \

Next

/
Thumbnails
Contents