Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)
1953-10-14 / 249. szám, szerda
Ul szo 1953 október 14 A kapitalista és gyarmati országok küldötteinek felszólalásai a III. Szakszervezeti Világkongresszuson A III. Szakszervezeti Világkongresszus vasárnap délelőtti ülésén megkezdődött Louis Saillant beszámolójának vitája. Az elnöklő N. M. Svernyik először Manuet Gutierreznek, a guatemalai dolgozók egységes szövetsége főtitkárának adta meg a szót. Gutierrez több példával mutatta be, milyen kemény harcot vivnak a külföldi monopóliumok vállalatainál foglalkoztatott guatemalai munkások. A „Pan-America"-vállajlat munkásainak több mint 71 napos sztrájkja — mondotta — a leghoszszabb volt Guatemala szakszervezeti mozgalmának történetében. Zujíka, Csehszlovákia képviselője arról beszélt, milyen sikereket értek el a dolgozók a szocializmus építésében. — A csehszlovák szakszervezetek — mondotta — a Szakszervezeti Szövetség elvét követve, baráti kapesolatok kiépítésére törekszenek minden ország szakszervezeteivel és dolgozóival, elősegítik valamennyi dolgozó akcióegységének , megteremtését az egész világ békéjéért vívott harcban. Herbert Warnke, a német küldöttek nevében üdvözölte a kongreszszus részvevőit. — Számunkra, német munkások és alkalmazottak számára — mondotta Warnke — különös jelentősé, gü mind a nemzetközi, mind a német munkásosztály egységének megteremtése, minthogy ez az egy_ ség jelenti a német kérdés békés megoldásálnak, az európai béke biztosításának útját. Ahhoz azonban, hogy a német munkásosztály meg tudja oldani ezt a hatalmas fontosságú feladatot, le kell küzdeni a szakadást Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak harcában is, ki kell kovácsolni a német munkásosz-tálv akcióegységét. Warnke rámutatott, hogy a Nyugat-Németországban kialakult helyzet komoly veszélyt jelent valamennyi európai nép számára. Éppen ezért: „A német küldöttség — Biondotta—lelkesen támogatja Louis Saillant-nak, az SzVSz főtitkárának azt a javaslatát, hogy a Hl. Szakszervezeti Világkongresszus szólítsa fel Európa minden szakszervezetét és minden dolgozóját, egyesítsék erőfeszítéseiket a háborús veszély elhárításáért a bonni és párizsi szerződés ratifikálása ellen indított harcban. — Célunk olyan Németország megteremtése, amelyben a szakszervezetek teljes működési szabadságot élveznek és védelmezhetik a kormány előtt a munkások érdekeit. Olyan Németország megteremtésére törekszünk, amelyben megvalósulnak a német és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom követelései: a munkához való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, továbbá az, hogy a társadalombiztosítás teljesen a szakszervezetek ellenőrzése alá kerüljön." Ezután Tan Ngun burmai küldött szólt — A munkásosztály tömörülésének eszméje — mondotta Tan Ngun — Burma dolgozóinak egyre szélesebb tömegei közé hatol be. A dolgozók e tömegei a maguk példáján győződnek meg arról, hogy csakis az egység teremti meg a győzelem kivívásának lehetőségét." V. Casanova, a ohilei dolgozók egységes szakszervezeti központjának főtitkára adatokat sorolt fel a chilei dolgozók helyzetének állandó rosszabbodásáról. Az országban több mint ötszázezer lakásra lenne szükség. 160 eeer chilei kunyhóban lakik, a gyermekek ötven százaléka tüdövészben szenved. Haszan Szanmugat, a ceyloni Szakszervezeti Szövetség főtanácsának tagja rámutatott, hogy az angol monopóliumok túlsúlyban vannak Ceylon gazdasági életében. Az angolok mindeddig birtokukban tartják a ceyloni teaültetvények 80 százalékát és a sziget kaucsukültetvényeinek csaknem a felét. Ceylon gazdasági élete a külföldi cégek uralmának következtében mély válsággal küzd. E válság minden terhe a dolgozók vállát nyomja. Az 1953. januárjában lefolyt sztrájkban az ültetvények félmillió béremelést követelő munkása vett részt — mondotta. • Augusztusban a rizs árának emelése ellen általános tiltakozó sztrájkot jelentettek be Ceylonban. A munkásosztálynak ez a fellépése rémületet keltett a vezető körökben. Az országban kihirdették a rendkívüli állapotot. Tíz munkást megöltek, többeket súlyosan megsebesítettek és százakat vetettek börtönbe. De a terror nem törte meg a ceyloni munkásosztály harci szellemét jelentette ki Haszan Szanmugat — s a kormány kénytelen volt abbahagyni a megtorlásokat. Manta Matamoros, a panamai dolgozók szövetségének képviselője elmondotta, hogy Panama egész életét az a nyomás jellemzi, amelyet az Amerikai Egyesült Államok kezóben' lévő panamai részvénytársaság gyakorol az országra. Ez a társaság megbénítja Panama gazdasági életét, megkülönböztetést tesz a panamai dolgozók munkaviszonyaiban és fizetésében. A panamai dolgozók szövetsége — a panamai munkásosztály harcos szervezete — hősi harcot vív a, külföldi társaságok túlsúlya ellen az országban. A III. Szakszervezeti Világkongresszus október ll.i esti ülésén elsőnek André Ruiz, az algíri munká.sok képviselője szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Algir munkásosztálya teljes mértékben helyesli a Szakszervezeti Világszövetség . programmját és tevékenységét. Brandsen, a holland dolgozók képviselője a Marshall-terv hoHandiai következményeiről beszélt. — A Marshall-terv — mondta — megmutatta, hogy az úgynevezett „gazdasági segély" csak erösebben fűzi országunkat a fegyverkezési verseny politikájához. A fegyverkezési verseny költségeit teljes mértékben a dolgozó nép vállára hárítják'. A Marshall-terv az oka annak, hogy Hollandiában a dolgozók életszínvonala most alacsonyabb, mint a háború előtt volt. A holland munkások állandóan harcolnak a béremelésért. A holland dolgozóit jelentős - sikereket értek el több vállalatnál és több iparágban. A dolgozók körében kialakult egység eredményeként a jobboldali szakszervezeti vezetők a legtöbb esetben kénytelenek , voltak támogatni a munkáisok követeléseit. Koreai sajtóvisszhang Csu En-laj és Nam Ir nyilatkozatáról A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói egyhangúlag támogatják Nam Ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének és Csu En Lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének a politikai konferencia összehívásáról kiadott nyilatkozatát. A „Minzsu Csőszén" című lap „Korea és Kína népeinek őszinte törekvése a koreai kérdésről szóló politikai konferencia összehívására" című cikkében rámutat arra, hogy abból a 90 napból, amelyen belül 1 a politikai konferenciát össze kell hívni, 70 nap már eltelt, a konferencia összehívását vezető út azonban az Egyesült Államok hibájából akadályokkal van teli. Ilyen körülmények között — íťja a lap — Nam Ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozata, amelyben egyetértését fejezi ki a politikai konferencia kérdésében folytatandó tárgyalásokkal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányainak képviselői, valamint az amerikai képviselők között olyan fontos lépés, amely hozzájárul a politikai konferencia gyors összehívásához. Nam Ir külügyminiszternek, a Kínai Népköztársaság kormányával _ folytatott tárgyalásai után kiadott nyilatkozata szemléltetően megmutatja Korea és Kína népeinek őszinte törekvéseit, amelyek a koreai kérdés békés megoldásáért, valamint Ázsia és az egész világ békéjének megőrzéséért harcolnak. Nem fér kétség ahhoz — írja végezetül a lap, — hogy ezt a konstruktív javaslatot melegen támogatni fogják az egész világ békeszerető népei, akik a koreai kérdés békés- megoldását óhajtják. A konferencia sikere azonban a konferencia összetételének eldöntésétől függ, attól, hogy a harcoló feleken kívül milyen semleges államokat hívnak meg a politikai konferenciáKinevezték a Szovjetunió új egyiptomi rendkívüli és meghatalmazott követét A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Szolod Danyil Szemjonovicsot kinevezte a Szovjetunió egyiptomi rendkívüli ós meghatali mázott követévé. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Kozírev Szemjon Pavlovicsot felmentette a Szovjetunió egyiptomi rendkívüli és meghatalmazott követi tisztsége alól, tekintettel más munkára történt beosztására. Az Egyesült Államok politikája egyre népszerűtlenebbé válik Franciaországban A „News Statesnian and Nation" a francia politikai helyzetet elemzi egyik cikkében és ezen belül nagy teret szemtel annak, hogyan válik egyre népszerűtlenebbé Franciaországban az amerikai diktátum. „Több jel azt mutatja — írja a lap — hogy a Párizs—Washingtontengely ... egyre népszerűtlenebbé válik. A francia közvéleménykutató intézet - közölte, hogy a franciák mélységesen bizalmatlanok az Egyesült Államok politikájával szemben. Közvéleménykutatást rendeztek, amelynek során a 'megkérdezetteknek csupán 26 százaléka helyeselte Amerika magatartását a koreai kérdésben. Hatvanhat százalék úgy vélte, hogy az amerikai politikát a kommunizmustól való félelem diktálja." A cikkíró ezután a közvéleménykutatás eredményének azt a részét idézi, amely az Amerikával szemben tanúsított francia magatartást jellemzi. Ezekről így vélekedik a cikkíró: „Az adatok elemzés e két fontos tényt tesz nyilvánvalóvá. Az első az, hogy mind többen helytelenítik az amerikaiak politikáját, a második pedig az, hogy a franciák nagy részében ez tudatossá is vált. A véleményeknek ilyenfajta kikristályosodása igen fontos következményekkel járhat." 1918. OKTÓBER 14, Harmincöt évvel ezelőtt, 19 IS. október 14-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától lelkesített cseh dolgozó nép megmozdult, hogy megmutassa a Habsburg-monarchia elnyomott népeinek azt, hogy a nemzetek középeurópai börtönének ügye már elveszett, hogy a nép kezébe veheti sorsának irányítását. Ebből a megmozdulásból született meg a Csehszlovák Köztársaság. Miről volt szó 1918. október 14én? Ma már általánosan ismert tény, hogy a cseh és szlovák burzsoázia az első világháború előtt sohasem tűzte ki követelményül nemzeteink önrendelkezési jogának elérését, a Habsburg-monarchiának szétverését. hanem ellenkezőleg: életérdeke volt az Osztrák-Magyar Monarchia megtartása, mivel — különösen a cseh burzsoázia — érdekelve volt a nagy osztrák-magyar piac 1 és a tengeri kikötők, Trieszt és Fiume megtartásában. Ezért Masaryk még 1913-ban, pártjának kongresszusán ezt mondotta: »Ausztria és számunkra, csehek számára, az osztrák kérdést így szövegezném meg: ha egy német lehet osztrák. miért ne lehetne osztrák egy szláv, mondjuk egy szerb ? Mi valamennyien egyenlőséget. és egyenjogúságot akarunk, valamennyien szabadságot akarunk Ausztriában és azután nem volna okunk arra, hogy belátható időn belül ki akarnánk lépni Ausztria keret£böl«. Ezért mondta még 1908-ban Beneš, hogy >.az osztrák nemzeteket kölcsönösen egybekapcsoló történelmi és gazdasági szálak túl eröírta: Miloš Gosiorovský sek ahhoz, hogy sor kerülhessen Ausztriának nemzeti államokra való szétosztására.« És ezért van az, hogy a szlovák burzsoázia képviselői közt az első világháború előtt senki sem követelte az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott nemzetei számára az önrendelkezési jogot. Sztálin elvtárs az egyedüli, aki a »Marxizmus és nemzeti kérdés« c. munkájában már 1913-ban kifejezte annak lehetőségét, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi csoportjai kiválhatnak a monarchia keretéből és területén nemzeti államokat alakíthatnak. Osztrák.magyar-barát politikáját a cseh és szlovák burzsoázia az első imperialista világháború kirobbanása után is folytatta. Igaz ugyan, .hogy az Osztrák-Magyar Monarchia esetleges vereségével számolva nyitva hagyta a hátsó ajtót is: Masarykot, akit családi kötelékek fűztek az angolszász burzsoá világhoz, az imperialista tábor másik oldalára küldte. Sohasem számolt azonban semilyen ha zai ellenállási mozgalommal. El lenkezöleg! Igy pl. az 1916. november 19-én alapított az úgyne. vezett sCseh szövetség elnevezésű cseh burzsoá szervezet, amelynek tagjai voltak .az összes cseh kép viselők, beleértve a szociáldemokratákat is — szilárdan állt az Osztrák-Magyar Monarchia egységének talaján és első kiáltványában szó volt az »ösrégi dinasztia érde keiről és a birodalom 'iagy küldetéséről^ Ez a »Cseh szövetség® még 1917" januárjába: nyilatkoza tot küldött az osztrák magyar kül ügy-miniszternek, amelyben »határozottan kijelenti, hogy a cseh nemzet (értsd: a cseh burzsoáziát — M. G. megjegyzése), úgy mint mindig a múltban, a jelenben és a jövőben is csak a Habsburg jogar alatt látja jövőjét és fejlődésének fel*tételeit«. A szlovák burzsoázia semmiben sem maradt el a cseh burzsoázia ezen nyilatkozatai mögött. Igy pl. Juriga néppárti képviselő, Hlinka közvetlen munkatársa, 1915. ápri. lis 26-án a magyar parlamentben azt mondta, hogy a háború során bármilyen »nemzetiségi ellentétek nek meg kell szünniök és csak egy célnak kell lebegnie szemünk előtt: egy anyánk, egy hazánk, egy Magyarországunk van, amely virágozzék és győzzön!« Tehát Csehországban épp úgy, mint Szlovákiában a polgári képviselők se milyen aktív ellenállási mozgalmat sem fejtettek ki. Az aktív ellenállási mozgalmat a széles tömegek háborúllenes spontán megmozdulása, az 1916-os évtől kezdődő sztrájkmozgalmak, a k-.tonai felkelések (köztük a szlovák katonák kragujeváci ismert felkelése), stb. képezték. A nép harcolt és ö viselte a nemzeti felszabadító harc minden terhét, míg a burzsoázia képviselői versenyeztek, hogy melyikük tudja jobban kifejezni az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodói iránti lojalitásukat. Az oroszországi februári forrada lomnak kellett kirobbannia, hogy még jobban fokozódjék a széles népi tömegek forradalmi hangulata és hogy hatására 1917. májusában 222 író. köztük .Alo-jz Tirásek, Zde nek Nejedlý, Iván Olbracht és má sok kiadhassák kiáltványukat, amelyben elítélték a burzsoázia ténykedését. Csak a cseh írók ezen fellépése után, a népi tömegek állandóan növekvő ellenállásának nyomására állt be fordulat a burzsoázia álláspontjában is, amely irányt vet az osztrák - m agy ar ellenes politikára. A burzsoázia ugyanis megijedt a dolgozó nép fellépésétől és látta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a háborút mégis csak elveszíti. A további események fejlődésé, ben határkövet jelentett azután a Nagy Októberi Szocialista Porradalom, amely megbontotta a kapitalista világ egységét, lényegesen elmélyítette a kapitalizmus általános válságát és az egész világon kiváltotta a forradalmi mozgalom hatalmas fejlődését. És amikor hatása a cseh és szlovák nép széles tömegeit is mozgósította, a bur zsoázia gyors ütemben megkezdte az ellenállási mozgalom irányításának átvételét, amit lehetővé tett számára a dolgozó nép akkori kép viselőjének, a szociáldemokráciának áruló politikája. 1918. július 13-án Prágában megalakult a Csehszlovák Nemzeti Bizottság, amely a nemzeti felszabadító harc politikai kialakulását jelentette. A szociál demokrácia áruló vezetősége a bur zsoázia kezébe engedte át az ellen állási mozgalom vezetését, beleegyezett abba, hogy a burzsoáziá nak a Nemzeti Bizottságban túlnyomó többsége legyen és hogy képviselői ott diktálhassanak. Egyetértett a Szocialista Tanács kialakításával — amely mint a szocialista pártok közös szerve, 1918. szeptember 6-án alakult és amelyben a munkásság a Nemzeti Bizottság ellensúlyozóját látta, — hogy így félrevezesse r munkásosztályt A Szocialista "^nácsnak, amint azt Zd. Tobolka burzsoá történész megírta, "csak »a Nemzei. ti Bizottság függvényévé" kellett volna válnia, vagyis segítséget kellett volna nyújtania ahhoz, hogy a burzsoá Nemzeti Bizottság megszilárdítsa uralmát a cseh munkásság felett. Vezetőségébe a munkásság mégis bejuttatta becsületes képviselőit is, mint pl. Bohumír Šmeral elvtársat, a CsKP egyik későbbi alapító tagját. Šmeral elvtárs volt az, aki azután megkísérelte, hogy a Szocialista Tanácsot a nemzeti felszabadító harc élére állítsa. Amikor 1918 októberében f már teljesen világos volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a háborút elvesztette, az osztrák kormány a cseh országrészekből megkezdte az élelmiszertartalékok kivonását, vagyis ki akarta rabolni azt a területet, melyet jövője szempontjából elveszettnek tartott Mivel a cseh burzsoázia nyíltan nem állt ellent ezen rablásnak — habár ez jövőbeni remélt uralmának megkárosítását jelentette, — nem ellenkezett, hogy ebben a kérdésben a Szocialista Tanács vegye át a kezdeményezést. A Szocialista Tanács elhatározta, hogy 1918. október 14-én, hétfőn tüntetésekkel egybekötött egynapos általános sztrájkot rendez, amely tiltakozást jelentene az élelmiszer elrab'ása ellen a cseh országrészekből. A tüntetésre a Szocialista Tanács akciós bizottsága határozati javaslatot dolgozott ki. amelyben ez áll: »Az idő megért; Ledobtuk már a leigázott rabok bilincseit! Felkeltünk az önállósági harcra! Saját törhetetlen akaratunkból és az egész demokratikus világ támogatásával kijelentjük, hogy ma úgy állunk itt, mint az új állami szuverénitás végrehajtói, mint a szabad Csehszlovák Köztársaság polgáraid V