Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-14 / 249. szám, szerda

Ul szo 1953 október 14 A kapitalista és gyarmati országok küldötteinek felszólalásai a III. Szakszervezeti Világkongresszuson A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus vasárnap délelőtti ülésén megkezdődött Louis Saillant beszá­molójának vitája. Az elnöklő N. M. Svernyik először Manuet Gutierrez­nek, a guatemalai dolgozók egysé­ges szövetsége főtitkárának adta meg a szót. Gutierrez több példával mutatta be, milyen kemény harcot vivnak a külföldi monopóliumok vállalatainál foglalkoztatott guatemalai munká­sok. A „Pan-America"-vállajlat munkásainak több mint 71 napos sztrájkja — mondotta — a leghosz­szabb volt Guatemala szakszerveze­ti mozgalmának történetében. Zujíka, Csehszlovákia képviselője arról beszélt, milyen sikereket ér­tek el a dolgozók a szocializmus építésében. — A csehszlovák szakszervezetek — mondotta — a Szakszervezeti Szövetség elvét követve, baráti kap­esolatok kiépítésére törekszenek minden ország szakszervezeteivel és dolgozóival, elősegítik valamennyi dolgozó akcióegységének , megterem­tését az egész világ békéjéért ví­vott harcban. Herbert Warnke, a német küldöt­tek nevében üdvözölte a kongresz­szus részvevőit. — Számunkra, német munkások és alkalmazottak számára — mon­dotta Warnke — különös jelentősé, gü mind a nemzetközi, mind a né­met munkásosztály egységének megteremtése, minthogy ez az egy_ ség jelenti a német kérdés békés megoldásálnak, az európai béke bizto­sításának útját. Ahhoz azonban, hogy a német munkásosztály meg tudja oldani ezt a hatalmas fontosságú felada­tot, le kell küzdeni a szakadást Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­nak harcában is, ki kell kovácsolni a német munkásosz-tálv akcióegysé­gét. Warnke rámutatott, hogy a Nyu­gat-Németországban kialakult hely­zet komoly veszélyt jelent vala­mennyi európai nép számára. Ép­pen ezért: „A német küldöttség — Biondot­ta—lelkesen támogatja Louis Sail­lant-nak, az SzVSz főtitkárának azt a javaslatát, hogy a Hl. Szakszer­vezeti Világkongresszus szólítsa fel Európa minden szakszervezetét és minden dolgozóját, egyesítsék erő­feszítéseiket a háborús veszély el­hárításáért a bonni és párizsi szer­ződés ratifikálása ellen indított harcban. — Célunk olyan Németország megteremtése, amelyben a szakszer­vezetek teljes működési szabadságot élveznek és védelmezhetik a kor­mány előtt a munkások érdekeit. Olyan Németország megteremtésére törekszünk, amelyben megvalósul­nak a német és a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom követelései: a munkához való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, továbbá az, hogy a társadalombiztosítás tel­jesen a szakszervezetek ellenőrzése alá kerüljön." Ezután Tan Ngun burmai küldött szólt — A munkásosztály tömörü­lésének eszméje — mondotta Tan Ngun — Burma dolgozóinak egyre szélesebb tömegei közé hatol be. A dolgozók e tömegei a maguk példá­ján győződnek meg arról, hogy csakis az egység teremti meg a győzelem kivívásának lehetőségét." V. Casanova, a ohilei dolgozók egységes szakszervezeti központjá­nak főtitkára adatokat sorolt fel a chilei dolgozók helyzetének állandó rosszabbodásáról. Az országban több mint ötszáz­ezer lakásra lenne szükség. 160 eeer chilei kunyhóban lakik, a gyerme­kek ötven százaléka tüdövészben szenved. Haszan Szanmugat, a ceyloni Szakszervezeti Szövetség főtanácsá­nak tagja rámutatott, hogy az angol monopóliumok túlsúlyban vannak Ceylon gazdasági életében. Az angolok mindeddig birtokukban tartják a ceyloni teaültetvények 80 százalékát és a sziget kaucsuk­ültetvényeinek csaknem a felét. Ceylon gazdasági élete a külföldi cégek uralmának következtében mély válsággal küzd. E válság minden terhe a dolgozók vállát nyomja. Az 1953. januárjában lefolyt sztrájkban az ültetvények félmillió béremelést követelő munkása vett részt — mondotta. • Augusztusban a rizs árának eme­lése ellen általános tiltakozó sztráj­kot jelentettek be Ceylonban. A munkásosztálynak ez a fellépése rémületet keltett a vezető körökben. Az országban kihirdették a rendkí­vüli állapotot. Tíz munkást megöl­tek, többeket súlyosan megsebesí­tettek és százakat vetettek börtön­be. De a terror nem törte meg a ceyloni munkásosztály harci szelle­mét jelentette ki Haszan Szan­mugat — s a kormány kénytelen volt abbahagyni a megtorlásokat. Manta Matamoros, a panamai dolgozók szövetségének képviselője elmondotta, hogy Panama egész éle­tét az a nyomás jellemzi, amelyet az Amerikai Egyesült Államok ke­zóben' lévő panamai részvénytársa­ság gyakorol az országra. Ez a tár­saság megbénítja Panama gazda­sági életét, megkülönböztetést tesz a panamai dolgozók munkaviszo­nyaiban és fizetésében. A panamai dolgozók szövetsége — a panamai munkásosztály harcos szervezete — hősi harcot vív a, külföldi társasá­gok túlsúlya ellen az országban. A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október ll.i esti ülésén el­sőnek André Ruiz, az algíri munká.­sok képviselője szólalt fel. Hangsú­lyozta, hogy Algir munkásosztálya teljes mértékben helyesli a Szak­szervezeti Világszövetség . pro­grammját és tevékenységét. Brandsen, a holland dolgozók kép­viselője a Marshall-terv hoHandiai következményeiről beszélt. — A Marshall-terv — mondta — megmutatta, hogy az úgynevezett „gazdasági segély" csak erösebben fűzi országunkat a fegyverkezési verseny politikájához. A fegyver­kezési verseny költségeit teljes mértékben a dolgozó nép vállára hárítják'. A Marshall-terv az oka annak, hogy Hollandiában a dolgo­zók életszínvonala most alacso­nyabb, mint a háború előtt volt. A holland munkások állandóan har­colnak a béremelésért. A holland dolgozóit jelentős - sikereket értek el több vállalatnál és több iparágban. A dolgozók körében kialakult egy­ség eredményeként a jobboldali szakszervezeti vezetők a legtöbb esetben kénytelenek , voltak támo­gatni a munkáisok követeléseit. Koreai sajtóvisszhang Csu En-laj és Nam Ir nyilatkozatáról A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság dolgozói egyhangúlag tá­mogatják Nam Ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének és Csu En Laj­nak, a Kínai Népköztársaság kül­ügyminiszterének a politikai konfe­rencia összehívásáról kiadott nyi­latkozatát. A „Minzsu Csőszén" című lap „Korea és Kína népeinek őszinte tö­rekvése a koreai kérdésről szóló po­litikai konferencia összehívására" című cikkében rámutat arra, hogy abból a 90 napból, amelyen belül 1 a politikai konferenciát össze kell hív­ni, 70 nap már eltelt, a konferencia összehívását vezető út azonban az Egyesült Államok hibájából akadá­lyokkal van teli. Ilyen körülmények között — íťja a lap — Nam Ir-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének nyi­latkozata, amelyben egyetértését fe­jezi ki a politikai konferencia kér­désében folytatandó tárgyalásokkal, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság és a Kínai Népköztársaság kormányainak képviselői, valamint az amerikai képviselők között olyan fontos lépés, amely hozzájárul a politikai konferencia gyors összehí­vásához. Nam Ir külügyminiszter­nek, a Kínai Népköztársaság kor­mányával _ folytatott tárgyalásai után kiadott nyilatkozata szemlélte­tően megmutatja Korea és Kína né­peinek őszinte törekvéseit, amelyek a koreai kérdés békés megoldásáért, valamint Ázsia és az egész világ békéjének megőrzéséért harcolnak. Nem fér kétség ahhoz — írja vé­gezetül a lap, — hogy ezt a kon­struktív javaslatot melegen támo­gatni fogják az egész világ béke­szerető népei, akik a koreai kérdés békés- megoldását óhajtják. A konferencia sikere azonban a konferencia összetételének eldönté­sétől függ, attól, hogy a harcoló fele­ken kívül milyen semleges államokat hívnak meg a politikai konferenciá­Kinevezték a Szovjetunió új egyiptomi rendkívüli és meghatalmazott követét A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Szolod Danyil Szem­jonovicsot kinevezte a Szovjetunió egyiptomi rendkívüli ós meghatal­i mázott követévé. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Kozírev Szemjon Pavlovicsot felmentette a Szovjet­unió egyiptomi rendkívüli és meg­hatalmazott követi tisztsége alól, tekintettel más munkára történt beosztására. Az Egyesült Államok politikája egyre népszerűtlenebbé válik Franciaországban A „News Statesnian and Nation" a francia politikai helyzetet elem­zi egyik cikkében és ezen belül nagy teret szemtel annak, hogyan válik egyre népszerűtlenebbé Franciaor­szágban az amerikai diktátum. „Több jel azt mutatja — írja a lap — hogy a Párizs—Washington­tengely ... egyre népszerűtlenebbé válik. A francia közvéleménykutató intézet - közölte, hogy a franciák mélységesen bizalmatlanok az Egye­sült Államok politikájával szemben. Közvéleménykutatást rendeztek, amelynek során a 'megkérdezettek­nek csupán 26 százaléka helyeselte Amerika magatartását a koreai kér­désben. Hatvanhat százalék úgy vél­te, hogy az amerikai politikát a kommunizmustól való félelem dik­tálja." A cikkíró ezután a közvélemény­kutatás eredményének azt a részét idézi, amely az Amerikával szem­ben tanúsított francia magatartást jellemzi. Ezekről így vélekedik a cikkíró: „Az adatok elemzés e két fontos tényt tesz nyilvánvalóvá. Az első az, hogy mind többen helyte­lenítik az amerikaiak politikáját, a második pedig az, hogy a franciák nagy részében ez tudatossá is vált. A véleményeknek ilyenfajta kikris­tályosodása igen fontos következ­ményekkel járhat." 1918. OKTÓBER 14, Harmincöt évvel ezelőtt, 19 IS. október 14-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától lelkesített cseh dolgozó nép meg­mozdult, hogy megmutassa a Habsburg-monarchia elnyomott né­peinek azt, hogy a nemzetek kö­zépeurópai börtönének ügye már elveszett, hogy a nép kezébe vehe­ti sorsának irányítását. Ebből a megmozdulásból született meg a Csehszlovák Köztársaság. Miről volt szó 1918. október 14­én? Ma már általánosan ismert tény, hogy a cseh és szlovák burzsoázia az első világháború előtt sohasem tűzte ki követelményül nemzeteink önrendelkezési jogának elérését, a Habsburg-monarchiának szétveré­sét. hanem ellenkezőleg: életérde­ke volt az Osztrák-Magyar Mon­archia megtartása, mivel — külö­nösen a cseh burzsoázia — érde­kelve volt a nagy osztrák-magyar piac 1 és a tengeri kikötők, Trieszt és Fiume megtartásában. Ezért Masa­ryk még 1913-ban, pártjának kon­gresszusán ezt mondotta: »Ausztria és számunkra, csehek számára, az osztrák kérdést így szövegezném meg: ha egy német lehet osztrák. miért ne lehetne osztrák egy szláv, mondjuk egy szerb ? Mi valamennyien egyenlő­séget. és egyenjogúságot akarunk, valamennyien szabadságot akarunk Ausztriában és azután nem vol­na okunk arra, hogy belátható időn belül ki akarnánk lépni Ausztria keret£böl«. Ezért mondta még 1908-ban Be­neš, hogy >.az osztrák nemzeteket kölcsönösen egybekapcsoló törté­nelmi és gazdasági szálak túl erö­írta: Miloš Gosiorovský sek ahhoz, hogy sor kerülhessen Ausztriának nemzeti államokra való szétosztására.« És ezért van az, hogy a szlovák burzsoázia kép­viselői közt az első világháború előtt senki sem követelte az Osztrák-Magyar Monarchia elnyo­mott nemzetei számára az önren­delkezési jogot. Sztálin elvtárs az egyedüli, aki a »Marxizmus és nemzeti kérdés« c. munkájában már 1913-ban kifejezte annak lehetősé­gét, hogy az Osztrák-Magyar Mo­narchia nemzetiségi csoportjai ki­válhatnak a monarchia keretéből és területén nemzeti államokat alakíthatnak. Osztrák.magyar-barát politikáját a cseh és szlovák burzsoázia az első imperialista világháború kirob­banása után is folytatta. Igaz ugyan, .hogy az Osztrák-Magyar Monarchia esetleges vereségével számolva nyitva hagyta a hátsó ajtót is: Masarykot, akit családi kötelékek fűztek az angolszász burzsoá világhoz, az imperialista tábor másik oldalára küldte. Soha­sem számolt azonban semilyen ha zai ellenállási mozgalommal. El lenkezöleg! Igy pl. az 1916. no­vember 19-én alapított az úgyne. vezett sCseh szövetség elnevezésű cseh burzsoá szervezet, amelynek tagjai voltak .az összes cseh kép viselők, beleértve a szociáldemo­kratákat is — szilárdan állt az Osztrák-Magyar Monarchia egysé­gének talaján és első kiáltványában szó volt az »ösrégi dinasztia érde keiről és a birodalom 'iagy külde­téséről^ Ez a »Cseh szövetség® még 1917" januárjába: nyilatkoza tot küldött az osztrák magyar kül ügy-miniszternek, amelyben »határo­zottan kijelenti, hogy a cseh nem­zet (értsd: a cseh burzsoáziát — M. G. megjegyzése), úgy mint min­dig a múltban, a jelenben és a jö­vőben is csak a Habsburg jogar alatt látja jövőjét és fejlődésének fel*tételeit«. A szlovák burzsoázia semmiben sem maradt el a cseh burzsoázia ezen nyilatkozatai mögött. Igy pl. Juriga néppárti képviselő, Hlinka közvetlen munkatársa, 1915. ápri. lis 26-án a magyar parlamentben azt mondta, hogy a háború során bármilyen »nemzetiségi ellentétek nek meg kell szünniök és csak egy célnak kell lebegnie szemünk előtt: egy anyánk, egy hazánk, egy Magyarországunk van, amely virágozzék és győzzön!« Tehát Csehországban épp úgy, mint Szlo­vákiában a polgári képviselők se milyen aktív ellenállási mozgalmat sem fejtettek ki. Az aktív ellenál­lási mozgalmat a széles tömegek háborúllenes spontán megmozdulá­sa, az 1916-os évtől kezdődő sztrájkmozgalmak, a k-.tonai felke­lések (köztük a szlovák katonák kragujeváci ismert felkelése), stb. képezték. A nép harcolt és ö viselte a nemzeti felszabadító harc minden terhét, míg a burzsoázia képviselői versenyeztek, hogy me­lyikük tudja jobban kifejezni az Osztrák-Magyar Monarchia uralko­dói iránti lojalitásukat. Az oroszországi februári forrada lomnak kellett kirobbannia, hogy még jobban fokozódjék a széles népi tömegek forradalmi hangulata és hogy hatására 1917. májusában 222 író. köztük .Alo-jz Tirásek, Zde nek Nejedlý, Iván Olbracht és má sok kiadhassák kiáltványukat, amelyben elítélték a burzsoázia ténykedését. Csak a cseh írók ezen fellépése után, a népi tömegek ál­landóan növekvő ellenállásának nyomására állt be fordulat a bur­zsoázia álláspontjában is, amely irányt vet az osztrák - m agy ar el­lenes politikára. A burzsoázia ugyanis megijedt a dolgozó nép fellépésétől és látta, hogy az Oszt­rák-Magyar Monarchia a háborút mégis csak elveszíti. A további események fejlődésé, ben határkövet jelentett azután a Nagy Októberi Szocialista Porra­dalom, amely megbontotta a kapi­talista világ egységét, lényegesen elmélyítette a kapitalizmus általá­nos válságát és az egész világon kiváltotta a forradalmi mozgalom hatalmas fejlődését. És amikor ha­tása a cseh és szlovák nép széles tömegeit is mozgósította, a bur zsoázia gyors ütemben megkezdte az ellenállási mozgalom irányítá­sának átvételét, amit lehetővé tett számára a dolgozó nép akkori kép viselőjének, a szociáldemokráciának áruló politikája. 1918. július 13-án Prágában megalakult a Csehszlo­vák Nemzeti Bizottság, amely a nemzeti felszabadító harc politikai kialakulását jelentette. A szociál demokrácia áruló vezetősége a bur zsoázia kezébe engedte át az ellen állási mozgalom vezetését, bele­egyezett abba, hogy a burzsoáziá nak a Nemzeti Bizottságban túl­nyomó többsége legyen és hogy képviselői ott diktálhassanak. Egyetértett a Szocialista Tanács kialakításával — amely mint a szocialista pártok közös szerve, 1918. szeptember 6-án alakult és amelyben a munkásság a Nemzeti Bizottság ellensúlyozóját látta, — hogy így félrevezesse r munkás­osztályt A Szocialista "^nácsnak, amint azt Zd. Tobolka burzsoá történész megírta, "csak »a Nemze­i. ti Bizottság függvényévé" kellett volna válnia, vagyis segítséget kel­lett volna nyújtania ahhoz, hogy a burzsoá Nemzeti Bizottság megszi­lárdítsa uralmát a cseh munkás­ság felett. Vezetőségébe a mun­kásság mégis bejuttatta becsületes képviselőit is, mint pl. Bohumír Šmeral elvtársat, a CsKP egyik későbbi alapító tagját. Šmeral elv­társ volt az, aki azután megkísé­relte, hogy a Szocialista Tanácsot a nemzeti felszabadító harc élére állítsa. Amikor 1918 októberében f már teljesen világos volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a há­borút elvesztette, az osztrák kor­mány a cseh országrészekből meg­kezdte az élelmiszertartalékok ki­vonását, vagyis ki akarta rabolni azt a területet, melyet jövője szem­pontjából elveszettnek tartott Mi­vel a cseh burzsoázia nyíltan nem állt ellent ezen rablásnak — ha­bár ez jövőbeni remélt uralmának megkárosítását jelentette, — nem ellenkezett, hogy ebben a kérdés­ben a Szocialista Tanács vegye át a kezdeményezést. A Szocialista Tanács elhatározta, hogy 1918. ok­tóber 14-én, hétfőn tüntetésekkel egybekötött egynapos általános sztrájkot rendez, amely tiltakozást jelentene az élelmiszer elrab'ása ellen a cseh országrészekből. A tün­tetésre a Szocialista Tanács akciós bizottsága határozati javaslatot dolgozott ki. amelyben ez áll: »Az idő megért; Ledobtuk már a leigázott rabok bilincseit! Felkel­tünk az önállósági harcra! Saját törhetetlen akaratunkból és az egész demokratikus világ támoga­tásával kijelentjük, hogy ma úgy állunk itt, mint az új állami szu­verénitás végrehajtói, mint a sza­bad Csehszlovák Köztársaság pol­gáraid V

Next

/
Thumbnails
Contents