Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-14 / 249. szám, szerda

1953 október 14 UJ SZ0 \ 5 A szovjet kormány jegyzéke az USA és Anglia kormányaihoz Trieszt Szabad TertiSettel kapcsolatban Kim Ir Szen távirata G. M. Malenkovhoz, a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság- közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének ötödik éve alkalmával A Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok fel vétele 5. évfordulójának előestéjén Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányelnöke G. M. Malenkovhoz, a Szovjet, unió Minisztertanácsa elnökéhez a következő táviratot intézte: »A nagy Szovjetunió ismerte el elsőnek fiatal köztársaságunkat. A diplomáciai kapcsolatok, amelyeket Korea és a Szovjetunió között az egyenjogúság alapján vettek fel, még jobban megszilárdították a koreai nép és a Szovjetunió közötti barátságot és együttműködést és fontos fokozatot jelentettek köztársaságunk politikai, gazdasági és kultdrális fejlődésében. A nagy Szovjetunió állandó és önzetlen segítségével és támogatásával a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megteremtette egységes, független országunk felépítésének és a népi demokratikus rendszer további megszilárditásának alapjait. A béke, demokrácia és szocializ mus Szovjetunió vezette táborának testvéri támogatása és segítség*

1 fontos tényező v»lt< amely a koreai népet pompás győzelmek kivívá sára segítette hazánk békés felépí tésének időszakában és az ameri A francia parasztok és mezőgazdasági munkások tiltakozó mozgalma a Laniel-kormány árpolitikájával szemben, a nyugati hírügynökségek jelentébe szerint, hétfőn Fran. ciaország középső ós déli részében kilenc megyéről 14 megyére terjedt ki. A parasztok az országutakon barikádokat építettek és így meg akadályozták az utak forgalmát. Számos megyében a barikádok előtt a személy, és teherautók hosz szú sora áll. Franciaország középső részében a fő útvonalakon ezeket a barikádokat az úgynevezett bizton, sági alakulatoknak kellett eltávolítaniok. kai imperialisták, valamint kiszolgálóik fegyveres intervenciója elleni nemzeti felszabadító háború fo lyamán. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormánya között nemrégen lefolyt moszkvai tárgya lások eredményei a koréai népet arra buzdítják, hogy új győzelmeket igyekezzen elérni az egységes, békeszerető és független haz

a megteremtéséért vívott küzdelmében és a háború által elpusztult nemzet gazdaság gyors helyreállításában és fejlesztésében. A koreai nép meg van győződve arról, hogy a koreai nép és a Szovjetunió közötti barátság nagy hozzájárulást jelent a koreai kérdés békés megoldásához, valamint a Távolkelet s az egész világ béké jének és biztonságának megőrzésé hez.« - -k Üdvözlő táviratot intézett to vábbá Kim Du Bon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfel sö Népgyülésének elnöke, K. J. Vorosilovhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökéhez és Nam Ir, a Koreai Népi Demokra tikus Köztársaság külügyminisztere V. M. Molotovhoz. a Szovjetunió külügyminiszteréhez. A Reuter-hírügynökség jelöntette, hogy a bevetett rendöradakulatok nem messz

e Neverstöl, Nievré-megyében, ahol a parasztok eltorla. szólták^ az országutat, a parasztok ellenállásába ütköznek. A mezőgazdasági munkások és parasztok szakszervezetei tiltakozó gyűléseket rendeztek, amelyeken többezer paraszt vett részt és követelte a kormánytól, hogy csök kentse az adókat és az illetékeket és változtasson eddigi árpolitikáján, amelyre leginkább a kisparasztok fizetnek rá. Az AFP.ügynökség jelentése szerint a Poitieris melletti Ruffigniben tartott tiltakozó gyűlésen 5000 paraszt vett részt. A Szovjetunió külügyminisztériuma október 12-én az USA moszkvai nagykövetségéhez elküldte a szovjet kormánynak a Trieszt Szabad Területtel kapcsolatos jegyzékét. A jegyzék a következőképpen hangzik: „Az USA és Nagy-Britannia kormányai október 8-án bejelentették azt az elhatározásukat, hogy az olasz kormánynak átadják a Triesz ti Szabad Terület „A" övezetének közigazgatását. Az USA és Nagy-Britannia kormányainak ez a cseMkedete, amely e terület felosztását ^jelenti, súlyosan megsérti az Olaszországgal kö. tött békeszerződésnek a Trieszti Sz^ad Terület létesítésére vonatkozó rendelkezéseit. Amint ismeretes, az Olaszországgal kötött békeszerződés megállapítjá a Trieszti Szabad Terület létesítését, amelynek semlegesnek és demilitárizáltnak kell lennie, és amelyet az ideiglenes rendszerről szóló cikkely alapján és a Trieszti Szabad Terület állandó statútumával összhangban kell igazgatni, amely e terület lakosságának demokratikus jogait és alapvető szabadságát biztosítja. A békeszerződés alapján a Biztonsági Tanácsnak kell kineveznie a Trieszti Szabad Terület kormányzóját és azután ideiglenes kormányt kell alakítania, ösz. sze kell hívni az alkotmányozó gyűlést és ki kell dolgozni az alkotmányt. A békeszerződés megállapítja azt is, hogy a kormányzó kinevezése után 135 napon belül a Trieszti Szabad Területről vissza kell vonni az összes külföldi csapatokat. Azokkal a kötelezettségekkel összhangban, amelyeket az USA, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és az Olaszországgal kötött békeszerződésben részvevő többi 17 állam vállalt, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió a négy nagyhatalom külügyminisztereinek j egy zököny vé. ben 1946. december 12-én kötelezték magukat, hogy biztosítják azt, hogy a Biztonsági Tanács a Trieszti Szabad Terület kormányzóját azonnal kinevezi, amint érvénybe lép az Olaszországgal kötött békeszerződés. Mindezeket a cikkelyeket azonban azért nem valósították meg, mert sem az USA kormánya, sem pedig Anglia kormánya nem teljesítette a Trieszti Szabad Terület létesítésével kapcsolatos kötelezettségeit. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az USA és Nagy-Britannia kormányai teljesen indokolatlanul elutasították a kormányzói hivatal jelöltjeit a Biztonsági Tanács ban. Az ' USA és Nagy-Britannia kormányai emellett még abba sem voltak hajlandók beleegyezni, hogy azon jelöltek közül nevezzenek ki egyet kormányzóul .akiket annak idején ők maguk javasoltak a biztonsági tanácsba. Az a tény, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megsértették vállalt kötelezettségüket, megnyilvánul abban is, hogy Trieszt törvényellenesen angol-amerikai tengerészeti támasz ponttá vált, és az agresszív északatlanti tömb háborús terveiben jejentős szerepet tulajdonítanak neki. Az USA és Anglia kormányai nyilatkozatukban az általánosan ismert tényekkel ellentétben arra törekednek, hogy a helyzetet úgy magyarázzák, hogy a Trieszti Szabad Területre vonatkozó eljárásukat az indokolja, hogy „lehetetlennek mutatkozott a többi országokkal, amelyek aláírták a békeszerződést, meg. egyezésre jutni a Szabad Terület állandó kormányzatának megalakitásában, úgy, ahogy azt a szerződés megállapítja." Azonban az USAnak és Nagy-Britanniának a Biztonsági Tanácsban elfoglalt álláspontja, amelyet a Trieszti Szabad Terület kormányzó kinevezésének A „Volkrecht" című lap párizsi tudósítója tollából cikket közöl arról, milyen kilátástalan helyzetbe kerültek a franciák Vietnamban. — Szinte hihetetlen — írja a lap, — hogy egy ilyen véres és egyre kilátástalanabbá vált küzdelemben eltelt hét év után a francia kor-mány még mindig komolyan gondol Indokínában a „végső győzelemre". Az indokinai francia vezérkar azonban éppen ezt a célt tűzte maga elé és Navarro tábornok, az indokínai francia főparancsnok ilyen ígéretet tett az amerikaiaknak. — Lélektani szempontból a frankérdésénél foglaltak el, azt mutatja, hogy čppen az USA és NagyBritannia hiúsították meg és hiúsítják meg az Olaszországgal kötött békeszerződés feltételeinek teljesítését a Trieszti Szabad Terület létesítésével kapcsolatban. A szovjet kormány 1951. novembe

r 17-i és 1952. június 24-i jegyzékeiben már figyelmeztette az USA és Anglia kormányait arra, hogy Trieszt Szabad Terület felosztása összeegyeztethetetlen a béke és a biztonság fenntartásának szükségességével és új bonyodalmakat okozhat Európának ebben a részében. Az említett jegyzékekben azt is hangsúlyozta, hogy e területnek felosztása ellenkezik a lakosság érdekeivel, mivel megfosztja a lakosságot a Trieszti Szabad Terület állandó statutuma által megállapított demokratikus jogok használatának lehetőségétől. A tények azt mutatják, hogy az Olaszországgal kötött békeszerződés újabb megsértése az USA és NagyBritannia kormányai részéről elkerülhetetlenül az államok közötti kapcsolatok és elsősorban a Trieszt Szabad Területtel szomszédos országok közötti kapcsolatok kiéleződéséhez vezet és veszélyezteti e körzet békéjét és biztonságát. j Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az Olaszországgal kötött békeszerződés e súlyos megsértésének következményeiért minden feldlősség az Egyesült Államok és NagyBritannia kormányait terheli. Hasonló jegyzéket küldtek NagyBritannia kormányának is. cia kormány elhatározásának igen negatív hatása lehet Franciaországban. Elsősorban azért, mert az indokínai háború az elképzelhető legnépszerütlenebb és mert senki nem ér^i meg, miért ne tárgyaljon Franciaország Ho Si Minhhel, a Viet. nam vezetőjével. A s.vájci lap végül a piaszterbotrányra utalva megjegyzi: „Franciaországban az indokinai háborút szennyes háborúnak nevezték el, s a parlamenti bizottság leleplezései nagymértékben igazolták ezt az elnevezést. Az „atlanti" politika Indokínában balfogásnak bizonyult". A francia parasztok tiltakozó mozgalma tovább terjed Svájci lap a vietnami helyzetről Amikor erről a javaslatról, vagyis a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásáról tudomást szereztek a burzsoázia képviselői a Nemzeti Bizottságban, látták, hogy az 1918. október 14-iki akció kicsúszik a kezükből és hogy ez az akció a munkásság szerveit állíthatja a nemzeti felszabadító harc élére. Ezért még október 13-án, egy nap pal az általános sztrájk előtt, a Nemzeti Bizottság, amint azt Ferdinánd Peroutka burzsoá publicista beismeri, »mindenfelé üzeneteket küldött, hogy - a köztársaság másnapra tervezett kikiáltása a Nem zeti Bizottság beleegyezése nélkül történik, hogy a beszédnek nem szabad másnak lennie, mint az élelmiszerkivitel elleni manifesztálásnak«. A burzsoázia azonban már nem tartóztathatta fel az ese ményeket. Hiába jelölte meg go nosztettnek a köztársaság tervezett kikiáltását, hiába álmodozott a cseh királyság felújításáról, amelynek élén valaki a Romanovok dinasztiájából, vagy az angol hercegek közül állna. 1918. október 14-ike hatalmas manifesztációs akcióvá vált. A C3eh országrészekben teljes volt az általános sztrájk. Valamennyi tömegösszejövetelen a nép kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot, a városokat nemzeti és vörös zászlókkal lobogózta fel, sokhelyütt eltávolította az osztrák hatalmi sziveket, sőt néhány ipari központban, mint pl. Moravska Ostra ván kikényszerítette a szocialista köztársaság kihirdetését. Sajnos, a forradalmi munkásságnak akkor nem volt forradalmi pártja és így a burzsoáziának a további kezde ményezést sikerült a munkásság kezéből kiragadnia, habár az októ ber 14-iki események rányomták döntő pecsétjüket a következő na pok fejleményeire. Mivel a burzsoá »nemzeti« történelemtudomány »vérengzés nélküli« október 28.áról beszélt, azért ma, a cseh nép nagy megmozdulásának 35. évfordulója alkalmából meg kell mondani, hogy nem került volna sor október 28-ára, ha nem lett volna 1918. október 14ike. Az ingadozó Osztrák-Magyar Monarchiára az utolsó csapást a szociálista október 14-ike mérte. Károly császár és ^zervei azért adták át 1918. október 28-án a cseh országrészek feletti egész hatal mat simán a burzsoá Nemzeti Bizottság kezeibe, mivel féltek a proletárforradalomtól. Lássuk csak, hogy mit mond erről maga Ferdinánd Peroutka, a munkásosztály megrögzött ellensége, aki ma is az áruló emigrációban az amerikai háborús gyujtogatókat szolgálja: »Az osztrák kormány engedékenységének nagy indító oka a bolsevizmustól való állandó félelme volt... Amikor az osztrák tényezők már mást nemigen menthettek, legalább a társadalmi rendet (vagyis a kapitalizmust — M. G. megjegyzése) akarták megmente ni. így akarták egyrészt teljesíteni az emberiség iránti kötelességüket, ahogy azt ők értelmezték, másrészt pedig így akarták megmenteni a romlás elöl azt az osztályt, amelyhez tartoztak. (Vagyis a ka pitalisták és nagybirtokosok osztá lyát. — M. G. megjegyzése.) E cél érdekében szövetségeseket kerestek és alakították ki a Nemzeti Bizottságokat . . . Károly császár utolsó tetteit világosan jellemzi a szocialista forradalomtól való fé lelem«. (Ferdinánd Peroutka: »Á1 lamépités«, Prága. 1933, 96—97. oldal.) A burzsoázia ezen aljas lakájá nak nyílt beismerése a legjobban kiemeli 1918. október 14-ikének jelentőségét. Ez a nap megmutatta, hogy a munkásosztály annak ellenére, hogy nem volt megbízható vezetője, mivel a szociáldemokrácia vezérei elárulták, a legaktívabb és legjelentékenyebb szerepet játszotta az első hazai ellenállási mozgalomban. A munkásosztály ezen ereje — amelyet a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom hatá sa megsokszorozott m — volt az, amely arra kényszeritette a nyugati imperialistákat is, hogy inkább beleegyezzenek az Osztrák-Magyar Monarchi

a tényleges szétveré sébe, minthogy az ellenállási mozgalom szocialista forradalosaba nőjön át. De, hogy a nyugati imperialisták semmiképpen sem kí vánták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, — habár később ez zel egyet kellett érteniök — azt maga Masaryk is beismeri: ,.A nagy nemzetek, különösen az angolok és amerikaiak előtt (értsd: az angol és az amerikai imperialis. ták előtt — M. G. megjegyzése) nehéznek és kellemetlennek, politikai és nyelvi balkanizálásnak tűnt fel a számos kis nemzet felszabadi tásá és a kisebb államok kialakítása". (T. G. Masaryk: „Világforradalom", Prága. 1925 205. oldal.) És ha a nyugati imperialistáknak a Csehszlovák Köztársaság kialakí tása iránti ezen álláspontjuk ellenére nem maradt más hátra, mint beleegyezni a régi nabsburg.monarchia tényleges szétesésébe, ez csak azt bizonyítja, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulása semmiképpen sem függött tőlük, ha nem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától lelkesített munkásosztályunk erőfeszítésének volt az eredménye. Antonín Zápotocký elvtárs erről az erőről ezt írta: ,,Üj erő ural mindent és háttérbe szorította a régit. Azokat, akiknek a régit kellett volna fenatartaniok és védelmezniük, félelem fogta el... Az Osztrák-Magyar Monarchia régi, mesterségesen fenntartott hatalma és ereje összeomlott. A forradalmi munkástömegek, új, magáralelt erejének hatására összeomlott, mint kártyavár... Nem volt vitás, hogy 1918. október 14-én az idegen zsarnokság

1 elbukott. Nem volt már ereje arra, hogy fenntartsa és védje magát. Megszületett a Csehszlovák Köztársasági Azok, akik ezt a fordulatot előidézték, kedden reggel visszatértek munkájukba, a tárnákhoz, a kohókhoz furcsa érzésekkel szívükben. Azt érezték, hogy az, ami megtörtént, még nem minden, többet kel. lett volna tenni. Miért nem tettek többet? Miért? Nem volt itt senki, aki a spontánul megmozdult mun kástömegekmek megmondta volna, hogy mit kell tenni. A forradalom önmagától nem győz. Valakinek vezetnie, irányítania kell!" (Antonín Zápotocký: „Vörös fény Kladnó felett" Prága, 1951. 63—64 oldal, cseh nyelven). Igen, 1918. október 14-én megszületett a Csehszlovák Köztársaság. De mivel a munkásosztály — amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesítve szülőanyja volt ennek a köztársaságnak — akkoriban nem rendelkezett forradalmi vezetéssel, 14 napra rá a köztársaságot hatalmába kerítette a bi;:zsoázia. A burzsoáziának azonban sohasem sikerült csökkentenie 1918. október 14-ének jelentőségét, akárhogy is igyekezett erre. Kle- ment Gottwald elvtárs 1918. október 14_ét úgy értékelte, minit ,,nagy népi megmozdulás napját" amely „hatalmasságával jelentős mérték ben hozzájárult ahhoz, hogy 14 nap pal később Ausztria-Magyarország kapitulált". Erre a dicső napra hivatkozott Gottwald elvtárs, amikor nemzete, inknek a hitleri fasizmus általi le. igázlálsániak idejében Moszkvából hangsúlyozta, hogy eljött az az idő, amikor a munkásságnak „újra fel kell elevenítenie október 14-ikének dicső hgyományait, amikor újra a nemzet élér

e

?kell állnia, — ,,hogy így a felszabadult köztársaságban > > már végérvényesen biztosítsa magának azt a helyet, amely öt, mint vezetőosátályt megilleti". (Klement Gottwald: „Tíž év", Bratislava, 1950. 261—265 oldal.) 1918. október 14-ikére emlékeztek vissza a legjobb elvtársak a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amikor a szlovák nép ezen fasizmus elleni dicső felkelése során kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy „1918. ok. tóber 14-ikének eszméi a megvalósulás útján haladnak", ahogy azt a felkelési területen megjelenő „Pravda" 1944. október 15-én megírta. Es valóban.- 1918. október 14.ikének eszméi megvalósultak és valósulnak. Azért valósultak és valósulnak meg, mivel a munkásosztály, amely okult a szociáldemokrácia 1918—1920. évi árulásából és amely tanult orosz elvtársainak tapasztalataiból, 32 évvel ezelőtt új, igazán forradalmi vezetőt választott — Csehszlovákia Kommunista Pártját Munkásosztályunk ezen új, megbízható vezetője volt a biztositéka annak, hogy dolgozó népünk hazánknak a hősi Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása után már nem engedte, hogy elvegyék tőle győzelmének gyümölcseit. A munkásosz. tálynak ez az új, megbízható vezetője biztosítéka annak, hogy hazánk, a Csehszlovák Köztársaság, feltartóztathatatlanul fog baladni azon az úton, amelyre népünk már 1918. okt. 14-én rá akart lépni — a szocializmus felépítéséhez vezető úton. /