Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-13 / 248. szám, kedd

III %7$3 1953 október 13 Harcra a béke nevében az egységes, demokratikus Németországért! Viliam Široký miniszterelnök beszéde: (Folytatás a 2. oldalról.)' ges elhárítását jelentené, azt jelentené, hogy egész határunk a béke és a baráti együttműködés határa volna. Csehszlovákiának a Német Demokratikus Köztársasággal való eddigi gazdasági kapcsolatai és a nyugati megszállási övezetekkel fennálló kereskedelmi kapcsolatok is világosan mutatják az előnyős és sikeres árucsere kedvező lehetőséget. Az egységes, demokratikus, függetsen és békeszerető Németország megteremtése lényegesen fokozná és elmélyítené a gazdasági együttműködés lehetőségeit. A csehszlovák kormány világosan kijelentette, hogy örömmel üdvözölné szomszédjaként az egységes, demokratikus és békeszerető Né metországot és hogy kész minden téren hozzájárulni a vele való gazdaisági, kulturális és politikai kapcsolatok gazdag kifejlesztéséhez. A szovjet javaslatok a német lép előtt a nemzeti és állami ,fejödés nagyszerű perspektíváját nyitják meg. E javaslatok megva• lósítása a német nép számára a megszállás megszüntetését, a megszálló hadsereg eltávozását jelen tené, végét jelentené annak a nagy megterhelésnek, amelyet ezen megszálló erők fenntartására kiadott óriási évi kiadások jelentenek. Jelentené az egységes német állam függetlenségének biztosítását idegen hatalmak beavatkozása nélkül a német belügyekbe. E javaslatok megvalósítása azt jelentené, hogy az egységes, békeszerető Németország fontos politikai tényezővé válnék Európában, hogy békés együttműködése a 'Szovjetunióyal, Angliával, Franciaországgal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, és más országokkal az európai biztonság é

s béke tartós biztosítéka volna. Németország keleti és nyugati szomszédaira nézve megszűnne. a német militarizmus veszélye. Ellenkezőleg, a békeszerető Németországgal való együttműködés az európai jólét megteremtésének egyik fontos tényezőjévé válna. Az egységes és békeszerető Németországgal rendelkező Európa a béke és a virágzás Európája lenne. • Sajnos, e nagyszerű kilátások megvalósításinak útjában mindeddíg komoly akadály áll. Az összes békeszerető nemzetek közös érdekeível és akaratával szemben a háborút akaró erőknek, főleg az Egyesült Államok agresszív erői nek törekvései állanak, amelyeknek Nyugat-Németországgal egészen más szándékaik vannak. NyugatNémetországot és Adenauer klikkjét a béke elleni merényleteikre, háborús kalandjaikra akarják felhasználni. Adenauer, aki német militarista és revansiszta köröket szervez maga köré, ezeknek az agresszív erőknek azt ígéri, hogy né met hadsereget állít fel olyan tábornokok vezetésével, akik Hitler parancsnoksága alatt gazdag tapasztalatokat szereztek a nemzetek szabadsága elleni harcban. Aden auer azt ígéri nekik, hogy megfé kezi és megzabolázza az Európában levő habozó és elégedetlen szövetségeseiket. Nem

v csoda tehát, hogy Nyugat Németországnak a revansiszta Adenauer vezetése alatt való felhasználása háborús terveik elvá laszthatatlan részévé, sőt közpon ti kérdésévé vált. E tervek tenge lyét éppen a német kérdés meg nem oldása képezi. Csupán a feldarabolt Németország, a békeszerződés nélküli Németország teszi lehetővé garázdálkodásaikat a nyu gáton, csupán a meg nem oldott német kérdés lehet a revansiszta uszításoknak, a német nép rendszeres és nagyvonalú becsapásának támaszpontja. A német probléma megoldása, Németország egységé nek felújítása teljes önállóságának és függetlenségének felújítása, a német nép demokratikus erői számára szabad út adása, az európai agresszív tervek lefújását jelenti. Az oceánontúli agresszív körök Nyugat-Németországban a náci militarista Németország felújítására képes és készséges erőket találtak Adenauer rendszerében. Adenauer rendszere lényegében a támadás, a háború és az elnyomás ugyanazon sötét erőinek megtestesítője, amelyek már a múltban többször hatalmukba kerítették Németországot, hogy a háborús veszély tűzfészkévé tegyék szomszédai ellen és egész Európa ellen és végrül a német népet mindig szerencsétlenségbe döntötték. Adenaue

r személyében és a Rajnawesztfáliai fegyvergyáros nagyiparosok és porosz junkerek soraiból kikerült társai és támogatóiban lényegében ugyanazokat a személyeket látjuk, amilyenek Németország legreakciósabb militarista köreinek régi és közelmúltbeli képviselői voltak. Általánosan ismert tény, hogy Hitlert és náci pártjait is a Ruhr-vidéki finánc, és iparmágnások emelték uralomra. És ma ennek az Európában legragadozóbb, legtámadóbb és legreakciósabb militarizmusnak ugyanazon képviselői azok, akik az amerikai megszálló hatalom védőszárnya alatt átélték a háborút követő éveket és ismét döntő tényezőkké váltak Nyugat-Németország gazdasági és politikai életében. Ugyanazok a Kruppok, Schachtok és Pferdmengesek, Bergek és mások azok, akik az USA agresszív köreinek segítségével, együttműködésével és vezetésével uralomra emelték Adenauer kormányát és klikkjét, pénzelik tevékenységét, amely oly veszélyes a béke ügy

e és a német nép szempontjából. Adenauer és klikkje tehát ugyanazon köröknek politikai képviselője, mint Hitler volt. Ugyanolyan fegyverkezési, háborús terveknek, a német nép demokratikus jogai elnyomására, a Nyugat és Kelet felé való terjeszkedésre irányuló terveknek eszköze. Programmját a német militarizmus hírhedt vezéreiktől vette ált módszereikkel együtt és más nemzetek fenyegetésével együtt, azzal együtt, hogy ez halálos kockázat a német nép számára. , A népek mécv nem feledkeztek meg Hitler „Európai életteréről", amely jelszó alatt Európának a német fasizmus csizmája alatt való legkönyörtelenebb kifosztása rejlett. Ma ismét „teljes dicsőségében" újjáéled a német militaristáknak az európai nemzetek leigázására irányuló régi. álcázó jelszava. Ismét azt akarják a nyugateurópai országok népeitől, hogy higgyék el, hogy valamilyen védelmi közösségről van szó egy nemlétező ellenséggel szemben és hogy e közösség érdekei oly magasztosak, hogy le kell mondani a szuverenitásról és új védnökséget kell elfogadni. Nem csoda, hogy Nyugat-Németország militarista körei ujjongva üdvözölték az úgynevezett európai egységre irányuló tervet. Röviddel az úgynevezett Schumann-terv kihirdetése után az „Industrie-Kurier" című düsseldorfi lap a „Nordrhein-Westfaleni Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége" elnökségi konferenciájáról szóló beszá. mólójában a következőket írja: „Európa politikai/egyesítése már évtizedek óta változatlanul a konferencia programmján szerepel és a kisemberek be nem teljesült kívánsága. Emlékezünk I. Napoleon álmaira, Friedrich Naumann „Közép-Európájára" Hitle

r „Európai életterére". Most — folytatja a lap —- Schumann tervével kísérletet tesznek, hogý egy lépéssel közelebb jussanak Európának politikai egyesítéséhez az egységes szén- és acéltermelési alap segítségével gazdaságilag megszabott területen." , Egyszóval, a mái „egységes Európa" nem más, mint Hitler „új eu. rópai rendjének" törvényes örököse. Főleg az utóbbi nyugatnémetországi események nyugtalanították az összes békeszerető nemzeteket. A választások után lényegesen fokozódott az agresszív erők törekvése, amelyek a német monopóliumokra 1

támaszkodva intenziven buzdítják a revansiszta erőket. A választási győzelemtől ittas Adenauer teljesen leplezetlenül kijelentette, hogy már nem jöhet számításba Németország egyesítéséről beszélni, hanem csakis a Keleten élő 18 millió német „felszabadításáról". Igy Adenauer szavaiban ismét újjáélednek Adolf Hitler jelszavai, aki a németek felszabadításának jelszava alatt megszállta Ausztriát, Csehszlovákiát és agresszív hadjáratot indított Nyugat és Kelet ellen. Az Egyesült Államok agresszív erőinek szövetkezése a nyugatnémet militarista körökkel, ez az a fő veszély ma, amely fokozza a nemzetközi feszültséget, veszélyezteti a világbékét, a népek szabadságát és biztonságát. A veszély abban rejlik, hogy a nemzetközi imperializmus legagresszívebb erőinek szövetkezéséről, az amerikai fegyvergyárosok szövetkezéséről van szó a német militarizmusnak azon képviselőivel, akiknek oly gazdag tapasztalataik vannak a háborús provokációk előkészítésében és kirobbantásában, más népek leigázásának és rabszolgasorba való döntésének könyörtelen módszereiben. A veszély abban áll, hogy az USA agresszív köreinek könyörtelen világuralomra törekvő hajszája egyesül a nyugatnómetországi revansiszta erőkkel, Amint látható, a Ruhr-vidéki pénzmágnások, a porosz junkerek és az egész militarista klikk nem vont le tanulságokat a történelemből. El.ompult korlátoltsággal folytatják harcias politikájukat. Kalandor rabló terveikkel Németországot már néhány ízben katasztrófába sodorták és gonosztevő terveik utolsó szégyenteljes csődje óta nem is telt el oly sok év, h«gy megfeledkezhettek volna erről. Ezért minden esetben hasznos lesz, ha mind a nyugatnémetországi agresszív erők, mind pedig az Egyesült Államokban levő agresszív erök visszaemlékeznek arra, hogy a német militarizmus öszszes harci akciói az utolsó évtizedekben Németországra nézve nagyon szomorúan végződtek. / Ha Németország militarista és revansiszta körei semmit sem tanultak, népünk már régen levonta a szükséges következtetéseket hazája biztonsága szempontjából. Hazája szabadságát és függetlenségét a Szovjetunió nemzeteivel — a népek békéje és szabadsága e hatalmas védőpajzsával való szilárd testvéri szövetségével biztosította, tagja lett a béke világtáborának és tevékenyen harcol a béke fenntartásáért, a népek közötti tartós béke és testyéri együttműködés megteremtéséért. A németországi események fejlődése csak megerősít bennünket abban, hogy helyes úton járunk és hogy a mi számlánkra már semUyen kormány sem fog semilyen müncheni egyezményt kötni. A legutóbbi németországi események valamenynyi csehszlovák hazafi számára nagyon szemléltető tanulságot nyújtanak, hogy mennyire ki volnánk ismét szolgáltatva a német, támadó militarizmus kénye-kedvére, mennyire veszélyeztetve volna nemzeteink léte, ha nem lenne szövetségesünk a Szovjetunió, ha nem létezne a béke világtábora. Az a cinikus álszentesség, amellyel az Egyesült Államok agresszív körei néhány évvel a német náciknak az európai népek elleni irtóhadjárata után újjáélesztik ezeket a sötét erőket, amelyeket oly nagy áldozatok árán semmisítet tek meg, kell, hogy jogos felháborodást keltsen minden becsületes, békeszerető emberben. A legutóbbi németországi fejlődés világosan mutatja, mily szánalmas szerepet játszottak és játszanak a csődöt mondott emigráns csoportok, amelyek amerikai dollárért az agresszív erök szolgálatában működnek. Megnyilvánul, hogy a német revansizmus és militarizmus képviselőjének, Adenauernak szekerét húzzák. Megmutatkozik, hogy azok kai társultak, akiknek a Csehszlovák Köztársaság fennállása szálka a szemükben. Saját magukat leplezték le nemzeteink megrögzött ellenségeiként, a CsehszloT>ák Köztársaság fennállásának és önállóságának ellenségeiként. % A világ békeszerető népeinek nagy erőfeszítései közepette Nyugat-Németország népe sorsdöntő kérdés »ött áll. Vájjon ellenállás nélkül vállalja-e a landsknechtek szánalmas szerepét? Elfogadja-e önként a német nép legsajátabb érdekeit veszélyeztető politikát? Már maga a bonni szerződés, amelyet NyugatNémetország és a nyugati hatalmak kötöttek egymással, • rabszolga-függésbe hozza Németországot az USAtól, 50 évre törvényesíti NyugatNémetország megszállását és az amerikai megszálló hivataloknak lehetőséget ad, hogy kényük-kedvük szerint beavatkozzanak a német nép belügyeibe. Már most — nyolc évvel a háború vége után — súlyos teherként nehezednek Nyugat-Németország gazdaságára a német adósságok és a megszállási kiadások, amelyek az 1953—1954-es évben a nyugatnémet költségvetésben 35 százalékot érnek el. Az egy lakosra eső megszállási költségek, amelyek 1950-ben 82.87 márkát tettek ki, az 1953—54-es évben már 259.43 márkára növekedtek. Vájjon nem világosabb-e a napnál is, hogy Nyugat-Németország sorsa a bonni szerződés nyomása alatt kilátástalan, reménytelen sors? Nem világos-e, hogy a német népre csupán az életszínvonal további süllyedése, továb bi munkanélküliség és nyomor tfár? Emellett senkisem Ifételkedhet abban, hogy azok a tervek, amelyeket Adenauer az USA agresszív köreinek szolgálatában a német néppel kapcsolatban sző, távolról sincsenek befejezve, csupán a német népnek a bonni szerződés által való elrabszolgáisításáival. Az ultóbbi események azt bizonyítják, hogy céljuk a német népet ismét háborús vágóhídra vinni az amerikai monopóliumok és nyugatnémet kiszolgálóik érdekében. Az Adenauer-klikk — éppúgy, mint Hitler — ismét arról igyekszik meggyőzni a német népet, hogy elődeik tervei csupán azért végződtek katasztrófával, mert ilyen vagy amolyan hibát követtek el és hogy a német militarizmus messzeható harcias történelmi terveit meg lehet valósítani, mihelyt ezeket a hibákat helyrehozzák. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke augusztus 22-én a Kremlben mondott beszédében rámutatott arra, hogy a német ifjúság egész nemzedékei csupán azért végezték életüket a háború vágóhídjain, mert a német nép magára hagyta kényszeriteni a militarizmus politikáját. Ügy tűnik fel nekünk, hogy legfőbb ideje, hogy az egész nép teljes világossággal tudatosítsa, hogy nem a számításokiban van a hiba, hanem maga a militarizmus politikája okozta a német nép nemzeti katasztrófáit. Nem kétséges, hogy Adenauer mostani politikája olyan politika, amely szöges ellentétben áll a német nép alapvető érdekeivel és 'veszélyezteti létérdekeit. A békés emberek száz- és százmillióival együtt hisszük, hogy. a német népnek elég ereje lesz arra, hogy megakadályozza ezt a sorsot és hogy véget vessen a militarizmus politikájának és biztosítsa hazája felvirágzását. A militarizmus Nyugat-Németországban való felújítása következtében a nyugateurópai államok helyzete égető. Az amerikai politika kevésszer fejtett ki annyi erőfeszítést és oly nyomást mint Nyugat-Európa ugy nevezett egyesítésének keresztülvitelében. Évek óta az egész nyugati propagandagépezetet bekapcsolták az „Európa-kultusz" i kialakításába a kozmopolitizmus mérgének 'felhintésével abból a célból, hogy a nyugateurópai népekbe^ elnyomják a nemzeti bíjszkeséget es a nemzeti szabadságra és függetlenségre irá nyúló vágyat, amelyet az Atlantiegyezményben oly jelentősen megnyirbáltak. Azok, akik a nyugat európai államokban segítenek kifejleszteni ezt a bűnös, a néptömegek megtévesztésére irányuló kampányt, amely azt célozza, hogy e néptömegek *háta mögött újjáélesszék a német militarizmust — ma már, amik'or a nyugatnémet militaristák felfedik kártyáikat — nehezen tud ják elleplezni az Atlanti-egyezmény politikájának következményeit. Ma már az uralkodó körök szervei ia beismerik^hogy az európai védelmi közösség megalakításának terve, — amely már sem nem európai, ser?T» nem védelmi, csupán a német Wehrmacht felújítását palástolja, — és emellett a német Wehrmacht felújítása nem kevésbbé veszélyezteti őket magukat, mint azokat az államokat, amelyek ellen irányítják. Ezért csak természetes, hogy Angliában és Franciaországban épp úgy, mint más nyugati államokban is olyan hangok hallatszanak, hogy ideje volna felülvizsgálni, vájjon ez a Washington által kikényszerített politika megfelel-e saját országuk érdekeinek és vájjon nem kell-e saját utakat keresni a külpolitikában, amelyek inkább összhangban állanának az állam politikai és gazdasági érdekeivel, a nemzetek méltóságával és függetlenségével. Ezek a nyugati államokban hallatszó hangok rendkívül erős visszhangra találnak a lakosság valamennyi rétegében, ami csak megerősíti azt, hogy a népek óhajtják a német kérdés megoldását, a nemzetközi fe. szültség megszüntetését és az öszszes államokkal való békés együttélést és kereskedelmi kapcsolatokat. Az úgynevezett egységes NyugatEurópa terve komoly és teljesen jogosult félelmet kelt főleg Franciaországban,, mert ezek a tervek a francia állam létalapját veszélyeztetik. Ezért érthető,'hogy a francia nép oly hősi és szívós ellenállást fejt ki a párizsi és bonni szerződések ellen. Valamennyi békeszerető nemzet, a francia és a csehszlovák nép érde. kében áll, hogy a szabad és független Franciaország békében virágozzék, barátilag együttműködjék és versenyezzék az egyesített és békeszerető Németországgal, a Szovjetunióval és a Csehszlovák Köztársasággal, valamint a többi nemze-, tekkel. Az óceánon túl is megtanulják végre FranciaorsiZágot respektálni. A csehszlovák nép, amely a francia nemzet iránt épp úgy, mint az összes békeszerető népek iránt mindig őszinte barátságot érzett, nem közömbös a német militarizmus részéről származó fenyegetések iránt, amelyek Nyugat-Európa népei ellen irányulnak. Tudatában van annak, hogy a béke közös ügyéről van szó Európában. A 'csehszlovák nép azon a nézeten van, hogy a nyugatnémet militarizmus veszélye elleni harcban Nyugat-Európa népeinek érdekei, beleszámítva Nagy-Britanniát is, közösek Kelet-Európa érdekeivel és ezért a csehszlovák nép kész teljes mértéltben hozzájárulni a közös ügy érdekeihez, a békés kapcsolatoké a gazdasági és egyéb kapcsolatok minden téren varo fejlesztéséhez. Hisszük, hogy /az a kívánságunk, hogy békében és barátságban éljünk a német néppel, megértésre és egyetértésre talál a német nép többségébep, épp úgy, mint a világ öszszes békeszerető embereinek az a kívánsága is, hogy hamarosan egységes, békeszerető és demokratikus Németország jöjjön létre. Hisszük, hogy a német nép békés erői törhetetlenek és hisszük, hogy továbbra is szüntelenül növekedni fognak. Amint egész népünk figyelemmel követi a revansizmus növekedését Nyugat-Németországban és Adenauer klikkjének azt a törekvését, hogy a német népet veszedelmes kalandokba Bódorja, épp olyan figyelemmel követi és örömmel üdvözli mindazokat a megnyilvánulásokat, amelyek a német népnek va- lóban nemzeti érdekeiből, a béke és a német egység utáni vágyából, az összes nemzetekkel való békés kapcsolatok fejlesztéséből származnak. Jól tudjuk, hogy Nyugat-Német, ország dolgozó népe sem akar háborút, nem akarja, hogy háborús katasztrófába sodorják, ezért hisszük, hogy megsokszorozza erőfeszítéseit az Adenauer-féle militarista klikk, valamint az idegen háborús erök elleni Arcban, fokozottan törekedni fog a békeszerető, demokratikus és egységes Németország megalakítá(Folytatás a 3. oldalon.)