Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-08 / 244. szám, csütörtök

1953 okóber 8 UISZ0 5 A Szovjet szakszervezeti küldöttség elutazott a Szakszervezeti Világkongresszusra Ottó Grotewohl beszéde az NDK megalakulásának 4. évfordulója alkalmából Október 6-án Berlinben ünnepi gyűlést tartottak a Német Demokratikus Köztársaság megalakításának 4. évfordulója alkalmából. A gyűlésen részt vett Wilhelm Pieek, az NDK elnöke, a kormány tagjai Ottó Grotewohl kormányéi nőkkel az élükön, J. Dieokmann, a népi kamara elnöke, a demokratikus pártok és tömegszervezetek képviselői, valamint kiváló tudósok, művészek, írók és a legjobb dolgozók. Az ünnepi gyűlésen részt vett V. Szemjonov, a Szovjetunió NDK-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Csi Pen-fej, a Kínai Népköztársaság NDK-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a népi demokratikus országok NDK-beli diplomáciai képviselői A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 4. évfordulója alkalmából Ottó Grotewohl mondott beszédet. Ottó Grotewohl forró köszönetét fejezte ki a munkásoknak, parasz toknak és a köztársaság valamenynyi dolgozójának, akiknek fáradhatatlan és áldozatkész munkájával a Német Demokratikus Köztársaság az elmúlt 4 év alatt jelentős sikereket ért el. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása — folytatta-Ottó Grotewohl — megmutatta a világ közvéleményének, hogy a német nép sohasem fog egyetérteni a Németország felosztására irányuló ameri kai politikával és hazája nyugati részének ra.bszolgasorsba való döntésével. Az angol-amerikai imperialisták és német segítőtársai bomlasztó politikájával szemben, amely ellentétben áll a nemzetközi joggal, megalakítottuk a nemzetközi ellenállás megrendithetetlen bástyáját és ezzel kifejezésre juttattuk a nép iga zi akaratát. Grotewohl továbbá beszélt a Német Demokratikus Köztársaság állami, gazdasági és társadalmi berendezésének megrendíthetetlenségé röl és kijelentette, hogy az NDK népe és kormánya megbonthatatlan egészet képeznek és ezt a tényt világosan bizonyítja annak a fasiszta provokációnak csődje, amelyet Berlinben június 17-én szerveztek az amerikai és nyugatnémet háborús gyujtogatók. Az 1952-es évig elért gazdasági és politikai sikereink — folytatta Grotewohl — ahhoz az elhatározáshoz vezettek, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban felépítjük a szocializmus alapjait és a Szovjetunióval, valamint a népi de tnokratikus országokkal szoros együttműködésben a jobb társadalmi rendszerhez vezető útra lépünk. Ez a határozat, amely a dolgozók legjobb és leghaladóbb részének akaratára támaszkodott, helyesnek mutatkozott. Hogy a kormány ennek ellenére megváltoztatta politikai irányvonalát, ezt azért tet\e. hogy kiküszöböljön számos aránytalanságot a nemzetgazdaságban és hogy a szocializmus alapjai gyors felépítéséről szóló határozatot teljes összhangba hozza a gazdasági fejlődés lehetséges ütemével és megkönnyítse a Keleten és Nyugaton lakó németek közeledését A kormány új irányvonala előző békés, demokratikus építő politiká jának és népünk nemzeti jogaiért folytatott harcnak az egyenes folytatása. A Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 4 éve meggyőzően bebizonyította, hogy a német dolgozók egységes munkásosztályuk vezetésével nagy sikereket fognak elérni. Az elmúlt négy év továbbá bebizonyította, hogy Németország véget tud vetni a né met imperializmus és militarizmus évszázados agresszív politikájának, a nacionalista felfuvalkodottság és a pusztító sovinizmus átkos örökségének. A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti politikája kezdettől fogva a békés munka és a németek közötti megegyezés politikája. Csupán a béke és demokratikus fejlődés útján haladó egységes Németország válhat olyan nagyhatalommá, amely méltó helyet foglal el a világ nemzetei között A német nép előtt kétféle út áll: az egyik út a háború útja. A nem zeti katasztrófák után. amelyeket Németország az utolsó 50 évben élt át, világos, hogy a másik úton kell haladnunk, vagyis a demokrácia és a béke útján. Grotewohl ezután behatóan elemezte a politikai helyzetet, amely Nyugat-Németországban kialakult az új bonni szövetségi parlamenti választások után Hangsúlyozta, hogy Adenauer választási győzelme egyáltalán nem jelenti azt, mintha a német nép támogatná az újrafelfegyverzés és háborús előkészületek politikáját, a bonni re vansiszták és militaristák politikáját. A német dolgozó nép őszintén törekszik a? egységre, békére és mindazokat, akik e legmagasabb nemzeti célokkal és a német nép életérdekeivel szembeszállnak, a nép haragja előbb utóbb elsöpri. A szeptember 28-i szovjet kormányjegyzékkel kapcsolatban Grotewohl elvtárs a következőket mondotta: A német nép üdvözli a Szovjetuniónak ezt az új kezdeményezését. Elutasítja a nyugati hatalmak ki sérleteit, amelyek a kezdeményezéssel szembeszállnak és követelik, hogy ezek a hatalmak végre adja

: nak világos és végleges választ. Nemzeti öntudatunk megnövekedett - jelentette ki beszéde végén Ottó Grotewohl. — Az egységes Németországért folytatott harc még az eddiginél is sokkal nagyobb erőfeszítést követel tőlünk. A Német Demokratikus Köztársaság ezért még határozottabban fog harcolni a német kérdés megoldá sáért és mindent megtesz, hogy békés megegyezést érjen el a németek között. Ottó Grotewohl és B olesl aw Bierut levélváltása A Lengyel Népköztársaság hétfői lapjai vezető helyen közlik Ottó Grotew.ohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének Boleslaw Bieruthoz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez intézett levelét. Grotewohl miniszterelnök levelében köszönetet mond azért a támogatásért. amelyben a Lengyel Népköztársaság kormánya és népe részesíti a Német Demokratikus Köztársaságot és az új irányvonal megvalósítását. A lapok közlik Boleslaw Bierut válaszlevelét is. alatt teljesíteni fogja a követeléseket. „Minek háborúskodni — mon dotta — amikor a csehek saját barátaik által lesznek kényszerítve arra, hogy megadják nekünk azt, amit követelünk". Henlein Berlinből kapta értesüléseit és onnan tudta, hogy Halifax, Daladier és Bonnet Párizsban az angol királyi pár látogatása alkalmából Hitler kívánságait elfogadhatóknak találták és felhívták a csehszlovák kormányt, hogy erélyes intézkedéseket tegyen „Európa megnyugtatására". Az angol és francia imperialisták ezen lépésükkel előre biztosították a müncheni árulás sikerét, mert a csehszlovák kormány a felhívásra válaszolva hajlandónak mutatkozott Henlein karlovyvaryi követeléseinek „megvizsgálására" és ezzel a nyugati hatalmak diktátumának már elvben alávetette magát Ezután került sor Runciman lord látogatására. Runcimannak az volt a küldetése, hogy a nyugati imperialisták árulására szépségflastromot ragasszon. Neki kellett bizonyítékkal szolgálni arra. hogy az angolok a közvélemény előtt Hitler követelésének elfogadását megindokolhassák. Lipszki, a berlini lengyel követ jelentette 1938. augusztus 11én kormányának: „Ha Runciman lord fáradozása ellenére sem tudna egyezséget teremteni és a kudarc a cseheket terhelné, úgy a németeknek igazat kel] adni, amikor azt állítják, hogv a csehek csökönyössége miatt kénytelenek erőszakhoz folyamodni." Runciman számára Henleinék megfelelő légkört teremtettek. Hohenlohe herceggel és hozzá hasonló fasiszta nagybirtokosokkal vették körül a lordot, akit nem is kellett nagv-"i befolyásolni, miután maga is » germán faj" őszinte tisztelője volt 'lenlein szándékosan terjesztette Runciman környezetében Gő. ring legújabb nyilatkozatát, mely szerint „a cseh állam, mint egy különböző nemzetiségekből: németekből, szlovákokból, magyarokból, ruténekből és végül egy bizonyos számú osehből összerakott alakulat — erőszak alkalmazása után nemsokára megszűnik létezni" Runciman lord egymásután fogadta a politikai pártok képviselőjét, hogy a kisebbségek álláspont ját „megismerje" és Chamberlain számára anyagot gyűjtsön Először a szudétanémetek és a Hlinka-párt képviselőit fogadta, majd augusztus 5-én Eszterházy és Sziillö terjesztették be neki kilencoldalas em lékiratukat. Az EMP állásfoglalása természetesen mindenben egyezett Henlein és a Hlinka-párt Sidorklikkjének álláspontjával, sőt az emlékirat szerkesztői még a fogalmazásra sem fordítottak kellő gondot, úgy, hogy annak tartalma helyenként Henlein beadványával szószerint egyezett. Az EMP vezető sége ezenfelül nagy buzgalommal érvényesítette a leglehetetlenebb és legalaptalanabb követeléseit, hogy minél nagyobb nehézségeket gördítsen a nemzetiségi kiegyezés útjába és a Berlin által előkészített konfliktus kitörését meggyorsítsa. Például többek között azt követelték a Runcimannak felterjesztett emlékiratban, hogy a magyar nyelvet ne csak a magyar kisebbség által lakott vidéken, hanem a köz társaság egész területén, tehát Csehországban is, ott is, ahol magyar nem lakik, minden hivatalban hivatalos nyelvként használják. Két héttel később, augusztus 20án Horthy, Imrédy és Kánya Németországba utaztak Hitler és Ribbentrop közölték velük hogv ha követeléseik maximális kielégítését biztosítani akarják, akkor Magyar országnak a Csehszlovákia elleni katonai támadáshoz csatlakoznia kell. Hitler cinikusan jegyezte meg: „Aki velünk együtt akar enni, az velünk együtt főzze az ebédet". A magyarok megígérték Hitlernek, hogy Magyarország 1938. október l-ig katonai előkészületeit befejezi. Ezzel a ténnyel a Horthy-fa siszták a Csehszlovákia ellen tervbevett támadó háborúban való részvételre már 1938 augusztusában vállalkoztak és csehszlovákiai ügynökeik e tény végrehajtásának elősegítésével, a további bűncselekmény bűnrészeseivé váltak. 1938. augusztus 23-án Hlinka temetését az összeesküvők egységük megszilárdításának manifesztációjára használták fel. A temetésen Jaross és Eszterházy mellett a szepesi henleinisták képviselője, Nitsch Andor is megjelent. A szlovák agrár-burzsoázia korifeusa, Hodža Milán kihasználta az alkalmat arra, hogy a köztársaság elleni árulást a süllyedő hajóról menekülő „kormányhű" burzsoázia nevében is jóvá hagyja. Hlinkát búcsúztatva kenetteljesen kijelentette, hogy „sohasem volt komoly ellentét közöttünk .!" Komoly vallomás volt ez: a nemzeti önállóságot romboló fasiszták tábo rában állott már az egész cseh és szlovák burzsoázia. Míg a cseh. szlovák, német és magyar burzsoázia uralma megmentésére elárulva hazáját Hitler igájába hajtotta fejét, a dolgozó tömegek hatalmas erőfeszítéseket tettek a nemzeti önállóság megmentésére Augusztus utolsó napjaiban KeletSzlovákia dolgozói Kassán népgyűlést rendeztek és ugyanazon időben ugyancsak Kassán a CsKP szlovákiai vezetősége is fontos gyűlést tartott úgyhogy a dolgozók igazi vezetői: Gottwald Široký. Steiner, Major elvtársak a népgyűlésen is felszólalhattak Gottwald elvtárs Kassán elhangzott intő szavai feltárták a helyzet Október 10-én Bécsben megnyílik a ni. Szakszervezeti Világkongreszszus. A kongresszus napirendjén a következő kérdések szerepelnek: 1. Beszámoló a Szakszervezeti Vi. lágszövetség tevékenységéről és a szakszervezetek további feladatai az életszínvonal emeléséért és a békéért folytatott harcban a dolgozók akciós egységének megszilárdítá. sánál. 2. Az Ellenőrző Bizottság beszámolója. 3. A szakszervezetek feladatai a gazdasági és szociális fejlődésért, a demokratikus szabadság és nemzeti függetlenség védelméért folytatott harcban a kapitalista és gyarmati országokban 4. A szakszervezeti mozgalom fej. lődése a gyarmati és félgyarmati országokban. 5. A szakszervezeti Világszövetség irányító szerveinek megválasztása Az összszövetségi Központi Szak szervezeti Tanács elnöksége a ni. Szakszervezeti Világszövetségen részvevő szovjet szakszervezeti küldöttséget a következő összeté telben hagyta jóvá: N M Svernyik a Szovjet Szakszer vezeti Tanács elnöke (a küldöttség vezetője), V. M. Amoszov, a Szov jetunió Legfelső Tanácsának képvi selöje, a zlatouszti Sztálin-kohó üzem olvasztára, V. I. Berezin. az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács nemzetközi osztályának veze tője és elnökségének tagja, P l Bo gojavlenszkij, az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács titkárságá nak vezetője, K. J. Boltman, a Lett Köztársasági Szakszervezeti Tanács elnöke; az Összszövetségi Szakszer vezeti Tanács elnökségének tagja, A. A. Vdovin, a Sztálingrádi Terü. leti Szakszervezeti Tanács elnöke, N. T. Gruzincev, a Moszkvai Sztálin Autóüzem bizottságának elnöke, S. I. Golubickij, a szocialista munka hőse, a kievi Andrejevov fűtőház in struktora, P. K. Dávidov, a szocia. lista munka hőse, a makajevgai ..Sztálin Zsilstroj" tröszt kőművese, P. D. Jefanov, az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács elnökségének tagja, a Kohóipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, S. V. Jegu. razdov, a Mezőgazdasági és Begyűjtési Munkások és Alkalmazottak komolyságát és megmutatták mit kell tenni: „A cseh nép és a határvidék német antifasisztái, — mon dotta — kik a legnehezebb körülmények között állnak ellent a henleinista fasizmusnak, elvárják és joggal várják, hogy Szlovákia népe nemzeti különbség nélkül megérti: az az ügy, amiért ök harcolnak, nemcsak a csehek ügye, hanem kivétel nélkül az összes itt élő nemzeteké. Minden nemzetet, a lakosság minden rétegét egyformán fenyegeti a horogkeresztes fasizmus ökle. És ezért a köztársaság összes nemzeteinek meg kell érteniök, hogy most a közös ügy érdekében mindent félre kell tenni az útból, ami elválaszt bennünket és össze kell fogni a horogkeresztes ellenség ellen, amely pokollá akarja tenni minden nép életét.. . Minden csehszlovákiai és magyarországi magyar, aki őszintén szívén viseli nemzetei érdekeit, eszméljen annak tudatára, hogy a hitleristák útja Budapest felé nem hosszabb mint Prága felé . a magyarok véssék jól emlékezetükbe, hogyha Prága, Brünn, Pozsony elesne, menthetetlenül elesik Budapest, Debrecen és Szeged is" Gottwald elvtárs szavait az elkövetkező hitlerista expanzió igazolta, Horthy Magyarországát végeredményben éppen úgy megszállták a hitleristák, mint ahogy megszállták Csehszlovákiát és a magyar nép hazaáruló urait Hitler éppen úgy felhasználta céljaira, mint ahogy szolgálatába fogadta a cseh és szlovák burzsoázia lelkes hitlerimádóit Široký elvtárs felszólalásában megindokolta az EMP vezetősége elleni harc és a szlovák és magyar nép összefogásának szükségességét és ugyancsak előrelátta, hogy a fasizmus elleni harcban a szlovák és magyar dolgozó nép barátsága meg fog szilárdulni. „Minél élesebben harcolunk a

z Eszterházyak, mint a Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, T. V Jeremejev, a Közlekedési és Nehézipari Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, V. P. Ivanov, a Charkov* Területi Szakszervezeti tanács elnöke, K. S. Kuznyecová, az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács titkárnője, V. I. Kresztyankov, a Moszkvai Városi Szakszervezeti tanács elnöke, Z. A. Kerimová, az Azerbejdzsáni Köztársasági Szakszervezeti tanács elnöke, P. N. Korobová. a Könnyű és Élelmiszeripari Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, N. M Kobalev, a Vegyiipari Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, A I. Kazaninová Sztálin díjas, a lennigrádi Sztálinkohóiizem mérnöknője, V P Kucser, Sztálin díjas, a sztálini körzetben levő „3 BISZ".bánya kombájnvezetője, J. D Levickaja, az Építőipari Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, K. F Moszkalec, az Ukrán Köztársaság Szakszervezeti Tanácsának elnöke, N. V Popová. az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács elnöknője. M. M. Rivalov, Sztálin díjas, a kuznyeci Sztálin-kohókombinát mű. helymestere, B N. Polevoj. Sztálin díjas író, J. I Razladov. a minszki automobilüzem fémesztergályosa, I. J. Roszszocsinszkij, a Szénipari Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, K. O Ruchikjan, az Örmény Köztársaság Szakszervezeti Tanácsának elnöke. N. N. Szolovjev, az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács titkára, M. F Sztrepuchov, a TRUD című lap főszerkesztője, A. G Fedoszjevová Sztálin díjas, a moszkvai kerületben levő Krasznoznamenszki műszaki szövetgyái szövőnője, D. Hodzsaiev. az Összszövetségi Szakszervezeti Tanács elnökségének tagja, az Üzbég Köztársaság Szakszervezeti Tanácsának elnöke, J. T. Cserednvicsenko, a Vasúti Közlekedési Munkások Szakszervezeti Szövetsége központi bizottságának elnöke, J. A Selepinová. a Don melletti Rosztov 35 számú iskolájának igazgatónője. A küldöttség október 6-án Bécsbe utazott. horogkeresztes fasizmus itteni ügy. nökei ellen — mondotta Široký elvtárs Kassán — annál szorosabb kapcsolatot kell teremtenünk a magyar néppel. A szlovákok és magyarok testvéri közössége a hitlerizmus elleni védekezésben olyan szilárdan fog ellentállni, amilyen megingathatatlanul a Tátra áll Szlovákia felett." Major elvtárs is az EMP áruló politikáját boncolgatta. Rámutatott arra. hogy Jaross és Eszterházy, akik Hitler közvetlen ügynökeivel szövetkeznek. Magyarország függetlenségét is veszélyeztetik. A nép. gyűlés részvevői nagy lelkesedéssel fogadták a szónokok nyilatkozatait és elfogadták a CsKP szlovákiai vezetőségének határozatát. amely azt követelte a kormánytól, hogy adja meg a nemzeti kisebbségek dolgozó tömegeinek, ami őket megelleti és keményen lépjen fel a köztársaság bomlasztó! és a külső ellenség ügynökei ellen A határozat az EMP vezetősége felett is ítéletet mondott, amikor megállapította, hogy „azok a magyar grófok akik Henleinnel és rajta keresztül Berlinnel szövetkeztek. nogy segédkezzenek Csehszlovákia szétesésében, saját nemzetük sírját ássák". A CsKP a köztársaságot fenyegető veszély elhárítására fokozta az antifasiszta tömegek mozgósítását és míg a burzsoázia majd minden rétege már belenyugodott hazánk önállóságának elvesztésébe és lemondott a fegyveres ellenál'ás lehetőségéről. a kommunista képviselők 1938. augusztus 4-én Runciman látogatása első napjaiban egyhangú határozatot hoztak, melyben kinyilatkoztatták Csehszlovákia forradalmi munkásosztályának elhatározását- ,A mi leiszavunk nem adjuk meg magunkat, bármi történjék; védekezni fogunk utolsr csepp vérünkig (Folytatása következik)