Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-07 / 243. szám, szerda

195

3 október 7 UISZ0 3 Harcban a német nép nemzeti egységéért, szabadságáért és jólétéért A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának negyedik évfordulójára Irta : Wilh,e'm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának elnöke A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának negyedik évfordulóját megelőző hetekben és hónapokban sokkal jobban kitűnt, mint bármikor, hogy e valóban békeszerető és demokratikus állam fennállása rendkívül fontos mind a német népre, mind pedig Európa népeire nézve. L Az úgynevezett „Szövetségi Köztársaság" 1953. szeptember 6-i választásainak eredménye megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy az imperialista és militarista erők újból megkaparintották Nyugat-Németország állami és gazdasági éle. tének valamennyi kulcspozícióját. Ezek az erők egyidejűleg szövetségesei is, alárendeltjei is az amerikai imperializmusnak. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere, példátlan arcátlansággal és fenyegetőzésekkel avatkozott be a nyugatnémetországi választási harciba. Az Egyesült Államok kormánya megindította a nyugatnémetországi politikai, gazdasági és kulturális élet minden megnyilvánulására ráterpeszkedő hatalmas megszállási gépezetét, hogy sikerre segítse Adenauert a választásokon. Az Egyesült Államok főbiztosi hivatala körülbelül két esztendővel ezelőtt 15 millió márkás kölcsönnel 33 nyugatnémet lap ellenőrzését szerezte meg, de az Egyesült Államok most már 96 lapot finanszíroz Nyugat-Németországban. A rádióban, a televízióban és elsősorban a filmnél nemkéVésbbé nyomasztóan érvényesül az amerikai hatóságok és az amerikai monopóliumok' uralma. A becsületes nyugatnémetországi hazafiak ellen a választások előkészületei idején sorra alkalmaztak minden amerikai gangsztermódszert a durva személyes sértegetéstől, a politikai rágalmazástól és a hisztérikus kommunistaüldözéstöl a nyílt fasiszta terrorig. E szennyes hajsza idején még a jobboldali szociáldemokraták és a jobboldali szakszervezeti vezérek, a nyugati imperializmus kezes báránykái is kaptak egy-két rúgást. Ez volt az amerikaiak szerepe a nyugatnémetországi választási harcban. Ez is bizonyítja, hogy az amerikaiak NyugatNémetország gazdasági életének legfontosaJbb ágaiban gyakorolt pénzügyi uralmuk, terjedelmes megszállási gépezetük és katonai létesítményeik alapján Nyugat-Németország igazi urainak tartják magukat, s Adenauert reakciós klikkjével együtt csak akaratuk végrehajtójának tekintik. De Nyugat-Németország régi imperialista és militarista erői egyúttal az amerikai imperializmus szövetségesei is az Európa valamenynyi többi népe ellen irányuló agresz szív politika végrehajtásában. A szeptember 6-án megválasztott Bundestag összetételéből kitűnik, hogy Nyugat-Németországban a monopoltőke és a junkerek hatalma újjászületett. A Bundestag tagjai liözé került 42 konszernigazgatő, 34 nagyiparos, 41 nagybirtokos,, köztük háborús bűnösök és Hitler bűntársai is, például Róbert Pferdmenges pénzmágnás, Hugó Scharnberg bankár, Hasso von Manteuffel hitlerista tábornok, von Heye hitlerista tengernagy és Ottó von Bismarck herceg, Hitler diplomatája. Európa békeszerető népei jogosan tekintik a mostani Bundestagot az Egyesült Államok legreakciósabb körei által irányított nyugatnémet imperializmus veszélyes agresszív politikáját megtestesítő intézménynek. De a Nyugat-Németországban uralkodó erők, amelyek hitleri mintára „Európa egyesítésének" német küldetéséről papolnak, nemcsak a Németországgal szomszédos népek nyílt ellenségei, hanem a német népnek is leggaládabb ellenségei. A pénz- és iparmágnások, valamint a junker nagybirtokosok 40 millió márkát juttattak Adehauer klikkjének választási célokra. A nyugatnémet ipar üzemeiben meghiúsítottak minden kísérletet, hogy a munkások és a munkásnők, az alkalmazottak, a mérnökök és a technikusok közé röplapok és plakátok kerülhessenek. Megakadályozták az agitációs gyűléseket is. Megindították az egész államgépezetet, mozgósították a rendőrséget és a fasiszta terrorcsoportokat, hogy félrevezessék és megfélemlítsék a lakosságot. A nyugatnémet faluban újból porosz junkerrendszer uralkodik. Ebben a rendszerben a nagybirtokos és a kulák előre megszabják a választások eredményét. Végül pedig mindkét egyház féktelenül megdolgozta híveit s a dolgozó lakosság becsapására és megfélemlítésére használta fel a templomi szószéket. 11. A külső és a belső imperialista és militarista erők együttműködése a reakciós és háborúra szomjazó revansiszta zugpolitikusok NyugatNémetországba csődülését és itteni parlamenti pozíciójúk megerősödését eredményezte E zúgpolitiku sok legvérbelibb képviselője a megrögzött nép- és hazaáruló: Konrád Adenauer. Megváltozott körülmények közt megismétlődött az a folyamat, amely a hitleri fasiszták politikai felemelkedését jellemezte a weimari köztársaságban. Ismeretes, hogy a nácik akkoriban majdnem kizárólag a többi burzsoá párt rovására gyarapították szavazataik számát, de a kommunistákra és a szociáldemokratákra szavazó választók legkevésbbé jelentős részét sem sikerült a maguk oldalára vonniok. Pontosan így, a többi burzsoá párt rovására érte eľ „választási győzelmét" Adenauer is. 1949-ben a burzsoá pártok az összes érvényes szavazatok 65.1 százalékát kapták. Az 1953. szeptember 6-iki választásokon 68 százalékot sikerült kapniok. Itt mérlegelnünk kell, hogy 7.7 százalékkal megnőtt a szavazásban részt vett választók száma. . Az Adenauer ellen leadott 9 millió szavazat főleg munkásszavazat. Ez a tény különösen ha emlékezetünkbe idézzük az Adenauer politikája, ellen 1952-ben lezajlott hatalmas tömegtüntetéseket és tömegsztrájkokat, ar ra a lehetőségre utal, hogy Adenauer kormányának fegyverkezési és háborús politikájára a munkásosztály parlamenten kívüli tömegmozdulásokkal válaszol. Ezt a lehetőséget nem szabad lebecsülnünk. Ezért most a Németország nemzeti egységének helyreállításáért és a béke biztosításáért folyó harc legfőbb követelménye, hogy Nyugat-Németországban megvalósuljon a munkások akcióegysége, valamint a NémetDemokratikus Köztársaság munkásosztályának és a nyugatnémetorszá. gi munkásosztálynak harci egységfrontja. Adenauer kormánya most nyíltan az agresszív nyugatnémet imperializmus kormányának mutatkozik. Bár a nyugateurópai országokban egyre növekszik az ellenállás a bonni és a párizsi háborús szerződés ratifikálásával szemben, Adenauer még inkább fokozni próbálja majd a fegyverkezési hajszát. Ezt nemcsak a szeptember 6-ika után elhangzott öntelt és agresszív nyilatkozatai mutatják: erről tanúskodik a német hadiipar gyártmányainak titkos kiállítása is, amelyet csak a háborús északatlanti tömb militaristái tekinthettek meg; erről tanúskodnak a 105.000 hitlerista tisztnek az új német hadseregbe való önkéntes jelentkezéséről szóló hírek, továbbá az a bejelentés is, hogy Nyugat-Németországnak első lépésként 500.000 főnyi hadsereget kell szerveznie. Adenauer az Egyesült Államok kormányával a háborús szerződések végrehajtására kötött különmegállapodásokkal törekszik Nyugat-Németországnak az agreszszív északatlanti tömbbe való bekapcsolására. Adenauer célja nem más, minthogy az Egyesült Államok európai agresszív politikájának faltörő kosává tegye Nyugat-Németországot. Adenauer nemcsak aláírta a bonni és a párizsi háborús szerződéseket, hanem teljes erővel törekszik végrehajtásukra is. Leginkább ezek a háborús szerződések akadályozzák Németország egységének helyreállítását és - az egész Németországgal kötendő békeszerződés kivívását. E szerződések elmélyítik Németország kettészakítottságát, s azzal fenyegetik Nyugat-Németországot, hogy a tűzvész és a pusztulás övezetévé válik. Ezért a Németország egységének helyreállításáért és a német nép békés fejlődésének biztosításáért indított harc egyúttal az Adenaeur. ben megtestesült nyugat-németországi imperialista és militarista erők ellen indított harc is. m. A Német Demokratikus Köztársaság most inkább mint valaha a német probléma békés megoldásáért indított harc támaszává vált. A reakciós imperialista erőket, amelyek Nyugat-NémetországbanJ az agreszszív revanspolitíka sugVlmazói és szervezői, a Német Demokratikus Köztársaságban örökre megfosztották hatalmuktól. A Német Demokratikus Köztársaság mint békeszerető állam, amelyben a munkásosztály került a kulcspozíciókba, valamennyi békeszerető "európai nép legfontosabb érdekeinek teljesín megfelelően a nemzeti egység helyrealitásáért küzd, igazságos hé. keszerződésre törekszik, s a német nép nemzeti szabadságáért és függetlenségéért harcol. A Német Demokratikus Köztársaság saját területén megteremtette a kellő biztosítékokat az agresszív német militarizmus feltámadása ellen, külpolitikájában pedig igazi kölcsönös megértésre és békére törekszik minden néppel. Ezzel a politikával felszította az összes imperialista erők gyűlöletét és ellenséges érzületét, de ugyanakkor kivívta minden békeszerető nép bizalmát és barátságát. Az imperialista háborús gyujtogatók gyűlöletének szembetűnő megnyilvánulása volt a június 17-i fasiszta puccs, amelynek — a szervező elgondolása szerint — ki kellett volna terjednie az egész Német Demokratikus Köztársaságra, hogv a belső és a külső imperialisták bevonhassák uralmi szférájukba a Német Demokratikus Köztársaság területét. Nagyszerűen bizonyítja a béke erőinek bizalmát és barátságát a Német Demokratikus Köztársaság iránt a Szovjetunió kormányának a nyugati hatalmak kormányaihoz intézett 1953 - augusztus 15-i jegyzéke, majd a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormánya közt Moszkvában ezt követően folyt tárgyalások eredményessége. A Szovjetunió következetes békepolitikájának és a német kérdés békés megoldását szolgáló őszinte törekvésének új, fényes megnyilvánulása a szovjet kormány 1953 szeptember 28-i jegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányához, a külügyminiszterek tanácskozásának összehívása érdekében. Az igazi békepolitikának ezek a dokumentumai megvilágítják azt az utat, amelyen haladva a német nép kivívhatja a békeszerződést, s ezzel biztosíthatja demokratikus állam keretében megvalósuló nemzeti egységét. Ebben a Németországban nem lesz semmiféle idegen megszállás, erre a Németországra nem nehezednek jóvátételi terhek és fojtogató külföldi adósságok. Ez a Németország szabad és független államként, a teljes egyenjogúság alapján békés kapcsolatokat létesít majd minden népRel, s gazdaságának fejlesztése végett kereskedni fog velük. A német nép az összes németek kölcsönös megértésének útján érheti el nemzeti célját. A Német Demokratikus Köztársaság kitartóan ragaszkodik ahhoz a javaslatához, hogy hívják össze Kelet- és NyugatNémetország képviselőinek az öszszes németeket képviselő tanácskozá sát, hogy együttesen megtárgyalják és biztosítsák a Németország demokratikus alapon történő egyesítésével kapcsolatos kérdések gyakorlati megoldását, s meggyorsítsák a Németországgal való békeszerződés megkötését. A «Német Demokratikus Köztársaság, mint azelőtt most is, az ideiglenes össznémet kormány megalakítását kívánja. Az ideiglenes össznémet kor mánynak részt kell majd vennie a Németországgal kötendő igazságos békeszerződés kidolgozásában és képviselnie kell a német nép .legfontosabb nemzeti érdekeit. Az ideiglenes össznémet kormány fogja kidolgozni az egész Németországra kiterjedő szabad választások feltételeit, s. fogja biztosítani e választások valóban szabad lebonyolítását. E választásokon semmiféle külföldi beavatkozás és a kapitalista nagymonopóliumok semmiféle nyomása nem érvényesülhet. Németország egységének helyreállítása és békés jövője csak akkor biztosítható, ha bel- és külpolitikáját nem a reakciós monopoltőke és a junkerek, hanem a munkások, parasztok, s a dolgozó értelmiség szabják meg. IV. Az NSZEP központi bizottságának 1953 június 24—26-i 15. ülésének megállapítása szerint az új irányvonalnak az a lényege, hogy a legközelebbi jövőben jelentősen megjavítsa a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági helyzetét és politikai vi&zonyait, s ezen az alapon jelentékenyen emelje a munkásosztály és valamennyi dolgozó életszínvonalát. Az NSZEP központi bizottságának szeptember 17 —19-i 16. ülése megvizsgálta az új irányvonal megvalósításának eredményeit, s megszabta a további fejlődés útját. Melyek az új irányvonal sikeres megvalósulásának feltételei? Az első feltétel az a nagyarányú építőmunka, a

melyet a Német Demokratikus Köztársaság a hitleri rendszer szétzúzása után saját erejéből' elvégzett. .E teremtő munka eredttényekép a havi átlagos ipari ternftlés 1953-ban elérte az 1936. évinek a 164.4 százalékát. A fejlődés ütemére jellemző, hogy az idén januártól agusztusig 11.3 százalékkal több ipari terméket gyártót tünk, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A mezőgazdaság hektáronkénti terméshozama elérte, a gabonafélék terméshozama pedig jelentősen meghaladta a háború előtti színvonalat. Igen megnövekedett az állatállomány is. A szarvasmarhaállomány 1953-ban kib. 270.000el több mint 1936-ban, a sertésállomány pedig 2.5 millióval haladja meg az 1938-as évi színvonalat. A második feltételt a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének a Szovjetunió kormányával Moszkvában folytatott tárgyalásain elért eredmények biztosítják. E tárgyalások eredményeként 1954. január l.től megszűnnek a jóvátételi szállítások, a Németországban működő nagy szovjet vállalatok ellenszolgáltatás nélkül a német nép tulajdonába kerülnek, a szovjet csapatok németiországi tartózkodásával kapcsolatos kiadások az állami költségvetés 5 százalékára csökkennek, s töröltetnek mindazok az adósságok, amelyeket a Szövetséges Ellenőrző Tanács hárított a Német" Demokratikus Köztársaságra. A harmadik feltétel a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nagylelkű, közvetlen segítsége. E segítség egyik megnyüvánulásakép pótlólag 2,150.000 tonna kőszenet, 236.000 tonna hengerelt anyagot, 14.000 tonna fémet, több mint 30.000 tonna koncentrált és szuperfoszfátos apatitot, 10.000 tonna pamutfonalat és gyapotot, valamint nagymennyiségű bőrt és gyapjút kapunk. Ezek az 590 millió rubel értékű pótszállítások lehetővé teszik a lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgáló készárukat és fogyasztási cikkeket gyártó ipar termelésének gyorsütemű növelését. Ezen az alapon már 1953 második felében 14.5 milliárd márkáról 16.5 milliárd márkára növekszik a néptulajdonban lévő iparvállalatok termelése. A magánipar termelése 18 százalékkal növekszik, a kisiparé pedig 21. százalékkal. Az iparcikkek és az élelmiszerek termelésének növekedése, továbbá a megnövekedett behozatal lehetővé teszi az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelem jobb áruellátását és forgalmának növelését. Mindez máris jelentősen növelte a lakosság élelmiszer, és iparcikkfogyasztását. A fogyasztás növekedése megfelel a lakosságnak jutó nemzeti jövedelemrész idei 16 százalékos növekedésének. Erre utal a munkabéralap növekedése, a társadalombiztosítás és a különféle népjóléti intézkedések megjavulása. Az NSZEP központi bizottságának 16. ülése célul tűzte ki, hogy 1954-ben megszűnjenek a jegyrendszer utolsó maradványai is. Ezt az intézkedést árleszállítási politikával kell előkészítenünk. Csupán 1954-ben összesen 4—5 milliárd márkával csökkentjük majd az árakat. Ilymódon megszűnnek a ma még részben túlságosan magas árak, s kialakul az egységes árszínvonal. Ezt a nagy népgazdasági feladatot csak akkor oldh&tjuk meg, ha még inkább megjavul a közszükségleti cikkekkel és élelmiszerekkel való ellátás. Ez pedig nagy követelményeket támaszt a néptulajdonban lévő iparral, a magániparral, a dolgozó parasztokkal, a mezőgazdasági termelöszövetkeze-, tekkel, valamint az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelemmel szemben. Az ipar fő feladata, hogy a gépék és berendezések teljes kihasználásával, a nyersanyag, a segédanyagok éä az energia takarékosabb felhasználásával, a munka termelékenységének technikai tökéletesítések útján történő növelésével, s műszakilag megalapozott számítások útján történő jobb munkaszervezéssel, különösen a lakosság számára közszükségleti cikkeket gyártó iparban csökkentse az önköltséget. A munkatermelékenység fokozásának legerősebb emelője a szocialista verseny. Mint igen örömteljes jelenséget említjük meg azt a tényt, hogy sok vállalatban önkéntes termelési kötelezettségvállalás alapján újúlt erővel, s egyre lendületesebben folyik a verseny. A mezőgazdaságban szükséges a földmüvelés, terméshozamának további növelése, s főleg az állattenyésztés produktivitásának fokozása. Ez az állatállomány jobb gondozásával, helyes és biztosított takarmányellátásával érhető el. A mezőgazdaság szempontjából különösen fontos a gép- és traktorállomások további kiépítése, s gépekkel való jobb ellátása. Idén már a köztársaság gabonavetésterületének felét a gép- és traktorállomások művelték meg. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem nem mindig birkózik meg jól a megnövekedétt áruellátásból származó új feladatokkal. Például nem tudta biztosítani,' hogy az árukat idejében rendeltetési helyükre szállítsák és helyesen osszák el. Pedig a kereskedelemben elsőrendű fontosságú a változott keresletnek megfelelően gyors és gondos áru elosztás. A lakosság ellátásának megjavításában nem csekély szerep jut a magánkereskedelemnek. Ennek forgalma csupán 1953 második felében másfélmilliárd márkával növekszik. Köztársaságunk nyugatnémetországi és külföldi imperialista ellenségei félnek az új irányvonal sikeres megvalósításától. Mindenképpen az új irányvonal lejáratására törekszenek: hol általánosságban tagadják ezt az irányvonalat, hol azt erősítgetik, • hogy már befejeződött, majd pedig azt bizonygatják, hogy az új irányvonal tulajdonképpen megvalósíthatatlan. Ugyanakkor fokozott erővel próbálnak ügynököket toborozni, bűnözőcsoportokat küldeni köztársaságunkba. szabó, tázst, gyujtogatást és egyéb aknamunkát, provokációt szervezni. Éppen ezért, valamint a d*lgozók egész tömegének az új irányvonal politikája számára való megnyerése végett, nagyarányú politikai nevelőmunkát kell végeznünk a tömegek közt, erőteljesen kell harcolnunk, hogy leleplezzük és ártalmatlanná tegyük az összes ügynököket és provokátorokat. A politikai agitáció során az eddiginél jobban egyszerű szemléltető 'és meggyőző példákkal kell megmutatnunk azokat á vívmányokat, amelyeket a munkások és a parasztok köztársaságunkban a népi hatalom segítségével megszereztek. Ugyanakkor le kell lepleznünk a bonni szövetségi köztársaság osztályjellegét. Meg keli világítanunk a népellenes, nemzetellenes új háború kirobbaiitására törekvő monopolista tőkések és a junkerek németországi uralmának lényegét. A demokratikus rend általános megszilárdítása és a demokratikus törvényesség szigorú érvényesítése fontos alkotórésze az új irányvonal politikájának. De a közigazgatási túlkapások és torzítások helyreigazítását, köztársaságunk állampolgárai demokratikus jogainak védelmét nem használjuk fel kellőképpen az állami és közigazgatási apparátusnak a dolgozó lakossággal való szorosabb összekapcsolására s a lakosság kezdeményezésének az állami szervekben folyó munka megjavítása céljából történő mozgósítására. Pedig ez a demokratikus államhatalom további megszilárdítására vezet, olyan erővé teszi ezt az államhatalmat, amely megsemmisítően lesújthat a dolgozó nép minden ellenségére. A demokratikus államhatalom ilymódon válik a nemzeti egységért és békéért indított harc legmegbízhatóbb támaszává. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának negyedik évfordulóján az új irányvonal politikája alapján új, nagy sikerek felé halad. A Német Demokratikus Köztársaság a német nép történetének első békeszerető állama, szilárdan megvetette lábát a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborában, minden imperialista mesterkedéssel dacolva teljesíti történelmi küldetését, s utat tör a német nép számára az egységes, demokratikus, független, békeszerető Németország felé. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számából.)