Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-01 / 238. szám, csütörtök

4 ÜJSZ0 1953 október 1 A szovjet kormány jegyzéke Franciaország Anglia és az USA kormányaihoz a külügyminiszterek konferenciájának összehívására A Szovjetunió külügyminisztériu ma szeptember 2-án azonos szövegű jegyzéket kapott Franciaország, Anglia, és az USA kormányaitól, amelyek választ tartalmaznak a szovjet kormánynak a kiilügymi niszterek konferenciája összehivásá ra szóló augusztus 4-i jegyzékére és a német kérdésről szóló augusztus 15-i jegyzékére. Szeptember 29-én a Szovjetunió külügyminisztériuma átadta jegyzékét Franciaország, Anglia és az USA moszkvai nagykövetségének, melyben közölte a szovjet kormány vála szát. számos tájiuvsxpont épMÉSe a Szovjetunió és a népi demokratikus országol, határainak közelében, ag resszfv célokat követ. Az idegen államok területén létesített haditámaszpontok kérdéséről való tárgyalás elutasítását természetesen úgy lehet felfogni, hogy nem óhajtanak hozzájárulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és ez bi/.almatlan ná tehet mindenféle olyan kijelentéssel szemben, hogy az aJkűt nem zetközi problémák megoldására törekednek. Mivel a szovjet kormány épp úgy, mint Franciaország kormánya is, nem egyszer kifejezésre juttatták a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szándékukat, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy szüntelenül folyik az új háború propagálása és új agresszív tettekre való felhívás és hogy némelyik állam kormánya nyíltan kártevő, terror- és szabotázstettekre tért át a demokratikus tábor országaiban A közgyűlés ismert határozatát, amely elítéli a háborús propagandát, gyakran nemcsak, hogy nem teljesítik, hanem nyilvánosan lábbal tiporja,

k néhány állam hivatalos felelős körei, az „erőszak politikáját" a „hideg háború" fokozását, stb. dicsérve. Teljesen világos, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére ofyan lépéseket kell tenni, amelyek hatásosan megakadályoznák az új háború további propagálását és az agresszív körök minden olyan kísérletét, hogy megingassák a népeknek a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésébe és megszilárdításába vetett hitéit. Ezért a szovjet kormány augusztus 4-i jegyzékében azt javasolta, hogy a külügyminiszterek konferenciáján tárgyalják meg a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedéseket. Az ilyen fontos nemzetközi kérdések megtárgyalásának jelentősége teljesen nyilvánvaló. A francia kormány szeptember 2-1 jegyzékében azonban teljesen lebecsüli a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségét, mert a francia kormány válasza megkerüli az említett fontos és egyben időszerű nemzetközi problémákat. A szovjet kormány augusztus 4-i és 15-i jegyzékeiben azt is javasolta, hogy a külügyminiszterek konferenciáján tárgyalják meg a német problémát. Emellett a szovjet kormánv azt javasolta, hogy a következő kérdések kerüljenek megtárgyalásra : 1. A Németországgal kötendő bé, keszerződés kérdésének megtárgyalására békekonferencia összehívása. 2. Ideiglenes össznémet kormány megalakítása és szabad össznémet választások megtartása. 3. Könnyítés Németországnak a háború következményeiből folyó pénzügyi és gazdasági kötelezettségeiben. Mindezen kérdések közül a francia kormány szeptember 2-i jegyzéke egyedül az össznémet választások kérdésével foglalkozik és teljesen figyelmen kívül hagyja az összes többi kérdéseket, amelyeknek a né met probléma megoldása szempontjából elsőrendű fontosságuk van. Ez az állásfoglalás annál is tarthatatlanabb, mert az össznémet választások Németországnak tisztán belső ügye, amelyről magának a német népnek kell döntenie, anélkül, hogy megemgedhető volna idegen hatalmak beavatkozása. Másrészt a szeptember 2-i jegyzék megfeledkezik a Németországot érintő alapvető kérdésekről, amelyeknek megoldása a jelen körülmények között lehetetlen a négy megszálló hatalom — Franciaország, Anglia. USA és a Szovjetunió aktív részvétele és hozzájárulása nélkül. Mindezekből, amit itt felsoroltunk, az következik, hogy a fontos nemzetközi jelentőségű problémák megértek arra, hogy megköveteljék a haladéktalan közös tárgyalásokat Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió részvételével, mivel az ENSz alapokmánya szerint elsősorban ezeket az országokat terheli a béke és a nemzetközi biztonság biztosításáért viselt felelősség. A szovjet kormány két ízben küldte el Franciaország kormányának, valamint Anglia és az USA kormányának a német békeszerződés alaptervezetét azzal a javaslattal, hogy ezt a tervezetet tárgyalják meg vagy terjessszék elő megtárgyalás céljából a békeszerződésről szóló saját tervezetüket. Már másfél év , telt el, a francia kormány azonban nem közölte nézeteit a békeszerződésre tett s/ov.iet javaslatról, sem saját javaslatát nem terjesztette j elő. I A szovjet kormány ez év szép, tember 15-i jegyzékében azt java. solta, hogy hat hónapon belül hívjanak össze (békekonferenciát al összes érdekelt államok részvételével és emellett biztosítsák Németor. szág képviselőinek megfelelő részvételét a békeszerződés előkészítésének egész folyamán, valamint a bé kekonferencián is. A francia kormány jegyzékében a békekonferencia összehívásának kérdését mellőzi, jóllehet, a konferencia jelentőségét nem lehet tagadni. Németországnak békés és demokratikus alapokon való egyesítéséhez a szovjet kormány javaslata alapján hozzájárulna az ideiglenes össznémet demokratikus kormány megalakítása Is. Ez a kormány vagy helyettesíthetné mindkét eddigi kormányt, Kelet- és Nyugat-Németországban, egészen az össznémet szabad választások megtartásáig, vagy pedig ideiglenesen átvehetne néhány össznémet funkciót, elsősorban az össznémet szabad választások előkészítését és megvalósítását, emellett pedig megmaradnának az eddigi kormányok Kelet- és NyugatNémetországban is. A francia kormány nem egyezett bele a szovjet kormány e javaslatába sem. A Szovjetunió említett javaslatával szemben elfoglalt ilyen álláspont kizárja a Németország egységének felújításához szükséges gyakorlatilag lehetséges intézkedéseket, amennyiben nem alakul semilyen össznémet szerv, amely megvalósíthatná a német nép akaratát közvetlenül az össznémet választások előkészítésének folyamán. Ebből egyben az is következik, hogy itt fennáll az a szándék, hogy az össznémet választások megvalósítását lényegesen a megszálló hatalmak kezébe adják, ami lehetőséget ad arra, hogy az idegen hatóságok megengedhetetlen nyomást gyakoroljanak a választások előkészítésének és megtartásának egés-z folyamatára, A francia kormány szeptember 2-i jegyzékében végül lemondott az idegen államok képviselőiből álló úgynevezett „semleges bizottság" létesítéséről, amely „e választások megtartásának feltételeit venné vizsgálat alá". Amint ismeretes, erről ez év július 15-i jegyzékében még nem mondott le és ezt megelőzően hónapokon át ragaszkodott ehhez. Ebben az eset. ben azonban kell, hogy megdőljenek azok a kifogások a szovjet javaslat ellen, hogy a választások megvalósítását hagyják magukra a németekre Kelet- és Nyugat-Németországban anélkül, hogy idegen hatalmak bármiképpen beleavatkoznának vagy nyomást gyakorolnának. A szovjet kormány ez évi augusz. tus 15-i jegyzékében ezenkívül azt javasolta Franciaország, Anglia és az USA kormányainak, hogy Németországnak adjanak könnyítést a háború következményeiből eredő pénzügyi és gazdasági kötelezettségeire és határozzák el: Németországot 1954. január 1-től mentesíteni kell a jóvátétel fizetése alól, valamint a négy nagyhatalomnak fizetett háború utáni államadós. ságok fizetése alól; a megszállási költségeket Kelet- és Nyugat-Németország állami költségvetése bevételeinek 5 százalékát meg nem haladó összegekre kell korlátozni; Németországot teljesen mentesíteni kell a négy nagyhatalom külföldi megszállási költségeiért fizetett adósságoktól, amelyek 1945 után keletkeztek. Mindezeket a kérdéseket, amelyek Németországnak a háború következményeiből folyó pénzügyi és gazdasági kötelezettségeinek könynyítésére vonatkoznak, a francia kormány szeptember 2-i jegyzékében nem érinti. A szovjet kormány javaslatainak elfogadása azonban a német népnek mindjárt lényeges gazdasági könnyítést hozna és hozzájárulna a német gazdaság fellendüléséhez, amit a német lakosság természetesen elvár, mivel a háború befejezése óta már több mint 8 év telt el. A szovjet kormány továbbra is szükségesnek tartja, hogy mind a francia, mind az angol és amerikai kormány kifejezzék egybehangzó állásfoglalásukat a Szovjetunió említett javaslataival kapcsolatban. A Németországot érintő felsorolt alapvető kérdések haladéktalan megoldásának szükségességét parancsolja az, hogy az utóbbi időben állandóan új intézkedések történnek a kívülről jövő demokrataellenes behatásra arra törekedve, hogy elérjék azt, hogy az illetékes államok parlamentjei ratifikálják mind a bonni, mind pedig- a párizsi egyez. (Folytatás a 6. oldalon.) A francia kormány 1953. szeptember 2-i jegyzékének szövege és a szovjet kormány 1953. szeptember 28-i jegyzékének szövege A francia kormánv 1953 szeptember 2-i jegyzéke: Franciaország nagykövetsége tisz teletét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztériumának és a kö vetkezőket jelenti: I. A francia kormány a megálla podott szokás szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányaival szoros együttműködésben gondosan áttanulmányozta a szovjet kormány 1953. augusztus 4-i és 15-i jegyzékeit, amelyek választ tartalmaznak a három nyugati nagyhatalom álta! július 15 én elő terjesztett javaslatokra. A Német Szövetségi Köztársaság kormányát és a berlini német hivatalokat meghívták a megbeszélésekre. II. A francia kormánynak nincs szándékában megcáfolni a szovjet kormány bíráló megjegyzéseit a három nagyhatalom által folytatott politikáról, sem pedig ilyen módon folytatni a meddő vitát, amely a béke megszilárdításának kárára volna. III. A francia kormány ezért teljesen fenntartja magának az au gusztus 4-i é

s 15-i szovjet jegyzé kekben foglalt különböző állításokról való véleményét és válaszában csupán azon sürgős jellegű problé mákkal kapcsolatos megjegyzések re szorítkozik, amelyek a külügymi niszterek konferenciájának össze hívásával kapcsolatban keletkeztek, amely konferenciának összehí vását ez év július 15-i jegyzékében javasolta. IV. Ha sikerülne haladéktalanul megoldani néhány Németországgal kapcsolatos kérdést és megkötni az osztrák államszerződést, ez való ban egy lépést jelentene a béke fe lé éa elérnénk a nemzetközi feszültség enyhítését. Tehát a külügyminiszterek konferenciájának ezzel kellene foglalakoznia; ha viszont a konferencia programmjára az őszszetett kérdések egész sorát tűznék ki, ámint azt a szovjet kormány javasolja, akkor ez csupán késleltetné és meghiúsítaná a tárgyalá sok sikeres befejezését. A német és az osztrák kérdés megoldása hozzájárulna más fontos kérdések sike res megtárgyalásához. A francia kormány ugyancsak szükségesn k tartja megállapítani, hogy ezen to vátobi kérdések némelyikének meg tárgyalásával már megbíztak olyan nemzetközi szervezeteket, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy pedig olyan nemzetközi konferen ciát, mint a Korea ügyét tárgyaló politikai konferencia, ahová elküldi képvselöjét a Kínai Népköztársa ság is. A Kínai Népköztársaság részvétele tehát a négy nagyhata lom külügyminisztereinek javasolt konferenciáján nem volna jogosult. V. A szovjet kormány a német kérdés megtárgyalására olyan eljárást javasolt, amely összetettnek lünik és amelynek alkalmazása a legkedvezőbb körülmények között is csupán nagy időveszteséget jelentene. A szovjet kormány augusz tus 15-i jegyzéke a valóságban több kombinációt ajánl, amelyek azt eredményeznék, hogy a szabad választások megtartását a Szövetségi Köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben, bizony talan időre elhalasztanák. Az olyan német kormánynak, amely nem tá maszkodna a nép általános szava zással szabadon kifejezett akaratá ra, annak nem volnának meg a szükséges előfeltételei ahhoz, hogy a német nemzet jövőjére fontos határozatokat hozzon. A szabad választások kérdése tehát az egész német probléma megoldásának szempontjából döntő. A francia kormány ezért úgy véli, hogy a külügyminiszterek konferenciájának a német kérdéssel kell foglal koznia, amelynek megoldása a leg foníosabb tényező az egész világ helyzetének megoldásában, ezért elsősorban a szabad választások kér désével és a jövő német kormány statútumával kell foglalkoznia. VI. Ezenkívül meg kell állapitani, hogy a francia kormány július 15-i jegyzékében, amikor azt javasolta, hogy elsősorban a szabad választá sok kérdését tárgyaljáik meg, nem fogalmazott meg semilyen előzetes feltételt a vizsgálóbizottság össze állítására vonatkozólag Ugy tűnik tehát, hogy a szovjet kormány eb ben az esetben helytelenül értei mezte ezen tájékoztatás értelmét. VII. A francia kormány sohasem hitte azt, hogy Ausztria szabadságának és függetlenségének felújítá sa, amely országot az 1943. novem beri moszkvai deklaráció alapján felszabadított országnak kell tarta ni, a német kérdés megoldásában elért eredménytől függ. Ugy véli, hogy ez a két kérdés semmiképpen sem függ össze. Véleménye szerint most semminek sem volna szabad megakadályoznia az osztrák szerző dés megkötését. Ezzel kapcsolatban a francia kormány sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a szovjet kormány nem fogadta el a francia kormánynak azt a javaslatát, hogy ez év augusztus 31-re hívják össze a külügyminiszterek képviselőinek konferenciáját az osztrák kérdés megtárgyalására, azonban továbbra is reméli, hogy a külügyminiszterek, ha összeülnek, megegyezést érhetnek el az osztrák államszerződés kérdésében. VIII. A francia kormány abban a meggyőződésben, hogy a kérdések megtárgyalása hasznosabb eredmé nyekhez vezet, mint a jegyzékcsere, megismétli a szovjet kormánynak küldött meghívását, hogy vegyen részt a külügyminiszterek konferenciáján, amelyet október 15 én Luganóban tarthatnának meg. A francia kormány úgy véli, hogy a srvájci kormány e javaslatnak eleget tenne. ívciuca — A szovjet kormánv 1953. szeptember 28-i jegyzéke: I « ol o n»ni7,pt,kiÍ7Í feszült- Den ífrv Imt •:.r„-,l.-.l. A szovjet kormány megerősíti a francia kormány szeptember 2-i jegyzékének átvételét, amely válasz a szovjet kormány augusztus 4-1 és 15-i jegyzékeire. A szeptember 2-i jegyzék átvizsgálása azt mutatja, hogy a francia kormány válaszában megkerülte a szovjet kormány által feltett kér déseket, amelyeknek megoldása hozzájárulhatna az időszerű nemzetközi problémák megoldásához és egyben a béke és nemzetközi biz tonság megszilárdításához. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzékében azt javasolta, hogy tárgyalják meg azon intézkedések kérdését, amelyek hozzájárulhatnának a nemzetközi feszültség általános enyhítéséhez, valamint tárgyal ják még a német kérdést Németország egysége helyreállításának é

s a békeszerződés megkötésének problémáival együtt. Ennek kiegészítéséül a szovjet kormány augusztus 15-i jegyzékében megvilágította a német probléma megoldásának haladéktalan feladataival összefiig gő főbb kérdéseket. Rámutatva ezekre u feladatokra, a szovjet kormány feladatul tűzi ki olvan egyezmények elérését, amelyek megfelelnének a nemzetek közötti béke megszilárdítására irányuló törekvéseknek és amelyek hozzájárulnának Németország kérdésének megoldásához Európa békeszerető népeinek érdekében éppúgy, mint magának a német népnek érdekélten. A szovjet kormány említett jegyzékében kitűzött kérdések még nagyobb jelentőséget nyertek elsősorban a nemzetközi feszültség cnvhítését illetőleg, amelynek fontosságát a francia kormány szeptember 2-1 jegyzéke sem tagadja. A sr.ovjet kormány megállapította azt a tényt, hogy a koreai fegyverszünet megkötése kedvező előfeltételeket teremtett arru, hogy eredményt érjenek el a nemzetközi feszültség enyhítésében. Az utóbbi időben azonban új nehézségek keletkeztek a koreai kérdés megoldásánál. Mapinák a koreai kérdésről szóló politikai konferenciának összehívása komoly nehézségekbe ütközik, mivel a politikai konferencia összetételének meghatározásánál a közgyűlés 7. ülésszakán az Amerikai Egyesült Államok különböző intézkedései következtében megengedhetetlen egyoldalúság mutatkozott és súlyosan lebecsülték a megegyezés jelentőségét olyan közvetlenül érdekelt országokkal, mint a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Emellett azonban a politikai konferencia sikere jelentős mértékben mindkét érdekelt fél közös erőfeszítésétől és más államok részvételétől függ, amelyek hozzájárultak a fegyverszünet eléréséhez és a koreai kérdés végleges megoldására törekednek. Figyelmet kell szentelni a délkoreai Liszinman-klikk agresszivitásának is, amely nem szűnik meg fenyegetödzni a fegyverszünet megsértésével. Ami az ázsiai országokat illeti, nem lehet figyelmen kívül hagyni más akút palitlkai problémákat sem, amelyek jelentősek ezen államok nemzeti érdekel és a béke megszilárdítása szempontjából. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra kell rámutatni, hogy fel kell újítani a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, vissza kell adni elvitathatatlan jogát az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amit most egyedül csupán néhány állam ellenkezése akadályoz. A nemzetközi feszültség enyhítésének érdekében az ilyen kérdéseket haladéktalanul meg kell oldani. Idetartoznak a délkeletázsiai és csendesóceáni országok helyzetét érintő fontos kérdések is. E kérdések megoldásánál éppúgy, mint a nemzetközi feszültség enyhítésének eléréséhez is, szükséges a Kínai Népköz társaság AÍTanfliV részvétele. Amint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapjainak építésénél épPen így határozták meg Kína he£ * il >%s a biztonsága fontos kérdéseinek megoldásában. Ami Európát illeti, a legutóbbi nyugatnémetországi politikai események fokozták a nyugtalanságot a békeszerető országokban. NyugatNemetorszácrbaii, — főleg a ' nagy német monopóliumokra támaszkodó külföldi körök nyomására erősö dik a revansiszta elemek befolyása, ameiyek újból a „Drang nach Osteň" agresszív politikát emlegetik, amely már nemcsak más népeknek, de magának a német népnek is sok szenvedést okozott. Jóllehet, e politika csődje elkerülhetetlen, a békeszerető európai államok és főleg NyugatNémetország szomszédai nem jár hatnak behúnyt szemmel a nyugatnémetországi politikai fejlődés e negatív tényei mellett, mivel Európa közepén egyre merészebben lépnek föl a volt hitleristák és növekedik az agresszió új, veszélyes tűzfészke kialakulásának veszedelme. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzékében teliintettel az északatlanti tömb által folytatott agresszív politikai veszélyre, kiemelte, a fegyverkezés csökkentésének és az idegen államok területén lévő katonai támaszpontok eltiltásának jelentőségét. E kérdések megtárgyalásának megkerülése azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagynák azt, aminek fontos jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. £ppen a szüntelen gyors fegyverkezés, főleg az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek halmozásával kapcsolatban megköveteli, hogy haladéktalanul megtárgyalják a fegyverkezés korlátozásának, az atom- és hidrogénfegyverek, valamint egyéb tömegpusztító fegyverfajták eltiltásának kérdését és hathat-ós nemzetközi ellenőrzés bevezetését a megfelelő megegyezések teljesítése felett. Nem lehet azt sem tagadni, hogy légi és tengeri támaszpontok építése néhány nagyhatalom által az európai, afrikai és ázsiai országokban, főleg