Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-01 / 238. szám, csütörtök

1953 október 1 UJSZO 5 NÉPKÖZTÁRSASÁG • • • A KÍNAI t f ELETEBOL Szovjet szakemberek segítséget nyújtanak Kínának A Kínai Népköztársaság megteremtése óta eltelt négy év alatt a kommunista párt vezette ki. nai nép hatalmas sikereket ért el az új élet építésében. Kínában kul túrforradalom megy végbe. Az egyszerű emberek százmilliói csatlakoztak ehhez a mozga lomhoz Mindenki tanul a népi Kínában. A hatalmas terület minden helyén iskolákat, tanfolyamokat, intézeteket, kultúrházakat és könyvtárakat létesítenek. Kína népi kormánya óriási összegeket biztosít a nép szociális-kulturális szükségleteinek kiépítésére. Az 1953. évi állami költségvetés erre a célra 34.807 milliárd 500 millió jüant irányzott elö. Ez az összeg az állami költségvetés 14.9 százaléka. Az 1950. évi kiadásokhoz viszonyítva ebben az évben 360 százalékkal többet költenek a kínai nép szociális-kulturális igényeinek kielégítésére. A népi Kína kulturális építés terén elért óriási sikereiről az alábbi tények tanúskodnak. Az ország elemi iskoláiban ebben az évben 50 milliónál több gyermek tanul Ezek nyolcvan százaléka munkás- és parasztcsaládok gyermeke.- Az esti tanfolyamokon részt vevő parasztok száma meghaladja a 27 milliót. Ezenfelül a téli iskolákban további 48 millió paraszt tanul. Gyökeres változások történtek a főiskolai oktatás terén is. Felszámolták a reakoiós módszereket és új tanterveket dolgoztak ki. A tanulók túlnyomó részben az ipari munkások és j>arasztok soraiból kerülnek ki. Egyik ilyen főiskola — Kína népi egyeteme. Az államépítés fokozódó szükségleteivel együft szakadatlanul növekszik a kínai főiskolák hallgatóinak száma is. 1952-ben számuk elérte a 220.000-et, ami 69 százalékkal több, mint a régi Kína főiskolai hallgatódnak száma. A népi Kínában ma 9 intézetben nevelik a nemzetiségek új kádereit. Kína szakszervezetei különös figyelmet szentelnek a dolgozók általános műveltségi színvonalának emelésére és műszaki felkészültségük fokozására. A kínai szakszervezetek támogatásával 16.277 esti iskolát létesítettek. Ezek tanulóinak száma 3,087.000 munkás és tisztviselő. Ezenkívül 477.000 dolgozó tanul a különféle esti tanfolyamokon és a műszaki iskolákban, 56.000 dolgozót ki is vettek a termelésiből, hogy csak a tanulásinak szentelhesse idejét. U luan-iuí kohómérnöknő Az ansani kohóipari kombinát dolgozói jól ismerik U luan-juit, az l-es főnökét Az alacsony termetű, élénk szemű erélyes lány rövid kétévi munkássága alatt általános megbecsülést vívott ki magának. U luan-jui már a kohászati intézetben arról álmodozott, hogy majd Ansanban fog dolgozni. Mindennap, amikor végiglapozta az újságokat, türelmetlenül kereste az ansani kohókombinát helyreállítási munkálatainak menetéről szóló közleményeket. Minden gondolata a kínai kohóipar új óriása volt — az acél városa, Ansan. S álma beteljesült. U luan-juit két évvel ezelőtt, amikor elvégezte a kohászati iskolát, az ansani kohóipari kombinátba osztották be. A fiatal szakembert meleg fogadtatásban részesítették és a tervezési irodába osztották be. U luan-jui dolga végeztével az áttüzesedett kemencék mellett elhaladva, gyakran benézett a kohóüzembe, s mintha megigézték volna, gyönyörködve nézte a kohászok pontos, bonyolult munkáját. Ilyenkor a kemencékből kiömlő izzó fénypatak láttára leírhatatlan elragadtatás vett rajta erőt. Testestől-lelkestől odavágyott, ahcH az emberek fémet gyártanak. Kérvényt nyújtott be az üzemvezetőséghez, kérte osszák be a kohókhoz. A szokatlan kérést elutasították. Felvilágosították, hogy a kohónál való munka egyáltalán nem női foglalkozás. De a lány nem adta fel a harcot. Rövid idő múlva a pártszervezethez folyamodott. „Az ifjúság új, demokratikus szervezetének vagyok tagja, — írta beadványában U luan-jui — nem félek a nehézségektől. Meg vagyok győződve, hogy minden akadályt leküzdök és meg tudok birkózni feladatommal." A kombinát pártszervezete és igazgatósága elhatározta, hogy teljesíti a lány kérését — s a fiatal mérnököt végre is beosztották a kohóüzembe. Kezdetben U Iuan-juinek éreznie kellett, hogy az intézetben gyűjtött valamennyi ismeretét nem tudta egyj szerre gyakorlatilag alkalmazni. Szilárd ! elhatározás, ügybuzgóság és állhatatosság — azok a tulajdonságok, amelyek; re az új élet neveli Kína ifjúságát '— kellenek ahhoz, hogy ne csüggedjék el, hogy leküzdhessen minden akadályt. Tudatában volt annak, milyen óriási felelősséget vállalt. Csak kiváló, minőségi munkával képes megcáfolhatatlanul bebizonyítani, hogy az új Kína felszabadult Ieánya mindenhol megállja helyét, hogy nincs olyan munkakör, ahol elmaradna a férfiak mögött. U luan-jui törekvésében, hogy gyakorlatilaq megtanulja a kohászat műszaki folyamatait és megismerje a termelés összes apró finomságait, elhatározta, hogy egy ideig egyszerű munkásként dolgozik. Az energikus, fá. radságot nem ismerő lány felvette az olvasztárok ruháját és együtt dolgozott a kohó munkásaival. Szívós és erős akarata győzött. U luan-jui munkája nem volt gyengébb o legtapasztaltabb kohászokénál, s a munkások magatartása vele szemben lassan teljesen megváltozott. Tisztelni kezdték. De számos nehézséget kellett még leküzdenie. A csapolást folyamatok gyakorlati elsajátítása végett a lánynak egy vékony fémhágcsón több mint 60 méter magasságba kellett felmásznia — a kemence' tetejére. Kezdetben szédült, lábai reszkettek, de ö leküzdve a félelmet, tovább • haladt felfelé ... Végül eljött a nap, amikor minden félelme eltűnt és visszanyerte önbizalmát. A kemence tetején ellenőrizte a nyersanyag berakását, szemmeltartotta a munkafolyamat minden sajátosságát. A különleges termelési gyakorlat ideje alatt U luan-jui mérnöknő többször változtatta mesterségét, úgyhogy néhány hónapon belül az összes eredményes é

s szakszerű vezetéshez nélkülözhetetlenül szükséges gyakorlati ismereteket elsajátította. U luan-jui félévig dolgozott a kohónál mint főtechnikus. Kitűnő, nagy szaktudással rendelkező dolgozónak bizonyült és jogosan érdemelte ki az egész kollektíva nagyrabecsülését. Rövid idő múlva az igazgatóság más, sokkai felelősségteljesebb részleget bízott rá — egy nagykohó vezetését. U luan-jui itt is kitűnően megállta helyét. Lelkiismeretessége, nagyfokú igényessége sajátmagávál és másokkal szemben, mély felelősségérzete hozzásegítették, hogy részlegét a kombinát egyik legpéldásabb munkacsoportjává alakítsa. Amikor az ansani kohókombinát kollektívája kijelölte képviselőit a városi élmunkásofr értekezletére, U luan-jui fiatal mérnök nevét a kombinát más legjobb munkásainak nevével emlegették. Ezen a gyűlésen, amikor a „kitűnő munkás" címet kapta, U luanjui kötelezte magát, hogy még jobban, még kitartóbban dolgozik majd szeretett hazájáért. Kína iparosításában nagy segítséget nyújtanak a szovjet szakemberek. A felszabadulás után Kína előtt fölmerült a vasúti forgalom sürgős kérdése. A Hangkau és Kanton közti vasútvonalat a Kuomintang. hadügyminiszter parancsára felrobbantották és e vonalnak valamennyi hídját szétrombolták. Ez a miniszter előre megmondta, hogy ezen a vonalon legalább 2—3 évig vonatok nem közlekednek. De a szovjet szakemberek segítségével ezt a vasútvonalat 6 hónap leforgása alatt helyreállították. Singorenko szovjet mérnök részt vett a Sárga folyó hídjának helyreállítási munkálataiban Henan tartó mámyban. Munkája bizonysága volt annak, mily nagy hasznot hoz Kínának, ha szovjet módszereket alkalmaznak. A hidat 52 éiwel ezelőtt belga és francia tásaságok építették. A vonatok maximális sebessége ezen a hídon óránként kb tíz mérföld volt. Idők folyamán a híd omladozni kezdett és a vonatoknak teljes háromórai időre volt szükségük, hogy rajta áthaladjanak. A hídépítés munkásai még jól emlékeznek rá, hogy a Kuomintang-kormány 1929-ben egy amerikai specialistát hozatott. Ez anélkül, hogy a vonatból kiszállt volna, kijelentette, hogy itt az egyetlen megoldás az, ha új hidat építenek. De ezt a hidat nem építették fel. Csupán egy kőpillért állítottak fel belőle, amely a folyam közepén egyedül állva maradt. 1949 novemberében Singorenko szovjet specialista és asszisteinse, Tyihonov előterjesztettek egy tervet a régi híd megerősítésére. Egy év sem telt el, már a legnehezebb vonatszerelvények haladhattak át a hídon. A javítási munkálatok ellenére a forgalom egy percre sem szü netelt. Ma a vonatoknak 5 perc kell csupán ahhoz, hogy a hídon áthaladjanak. Az iparban, hála a szovjet szakértők segítségének, óriási eredményeket értek el. 1953. március 9-én 8 évi szünetelés után újra felvette a munkát az automata nagyolvasztó az ansani legnagyobb fémipari MAO CE-TUNG: Elvtársak, fő feladatunk ma az élcsaipat feladata. Amikor hatalmas nemzeti önvédelmi harcunk rohamléptekkel halad előre, nagyszámú vezető aktivistára, gyakorlott úttörők nagytömegű élcsapatára van szükségünk. Az ilyen úttörők nyíltszívűek. őszinték, aktívak és becsületesek: nem egyéni hasznukat keresik: egyetlen törekvésük a nemzet és a társadalom felszabadítása. Nem félnek a nehézségektől, a nehézségek előtt mindig határozottak és bátran törnek előre. Nem különcök és nem feltünéshajhászók: a valóság ta'aján állnak, gazdag valóságérzékű emberek. A forradalom útiján űtm'tató szerepük van. Ha a jelen harc csak a kormány és a hadsereg ellenállási háborúja volna és a széles népi tömegek nem vennének részt benne, egyáltalán semmi sem biztosítaná a végső gyöze-met. Most tehát nagyszámú, a nemzet felszabadításáért végsőkig harcoló élcsapatot kell teremtenünk, amely végrehajtja a tömegek vezetésének és szervezésének történelmi feladatát. Az egész ország

v széles élgárdáját akarjuk sürgősen megszervezni. A mi kommunista pártunk a proletariátus élcsapata, ugyanakkor a legteljesebb nemzeti felszabadítás élcsapata is. Elszánt küzdelmet fogunk folytatni, hogy ezt a feladatot végrehajthassuk. Amikor ma Lu Hszünröl emlékezünk, elsősorban meg akarjuk ismer kombinátban A nagyolvasztót szovjet specialisták segítségével építették újjá. Kína acéltermelése jelenleg egy harmaddal nagyobb, mint a háború előtt volt és az olvasztás ideje 11 óra 8 percről 8 óra 19 perore csökkent. Ilymódon a nagyolvasztó termelékenysége felülmúlja a nyugatiakat. A szovjet gyorsvágási módszerek alkalmazásával Kína a szerszámgépek termelékenységét 5—20-szorosra fokozta Egy gépgyárban most alig egynéhány munkás 13.000 gépalkatrészt készít el az előbbi 300 munkás helyén. A charbini lenszövöde Kína ipará nak központjában csaknem teljes egészében automatikus szovjet gépekkel van felszerelve. A fehérítés és festés minden munkafolyamatát két munkás intézi a villany-kapcsolótáblán. A suanhajsani bányákban szovjet Donbas-szénkombájnok dol goznak. Itt örökre véget vetettek a nehéz kézimunkának. A széntermelés ezen a vidéken megkétszereződött. Egy bányász a szovjet kon bájnoktól való elragadtatását 60 éves apjához szólva, aki szintén bányásiz volt, így fejezte ki: „Ez a gép néhány hónap alatt annyi szenet termel, amennyit te egész életedben termeltél." Szovjet specialisták foglalkoznak káderek kiképzésével is és segítik a kínai munkásokat abban, hogy technikusokká és mérnökökké váljanak. így például mielőtt a Csangcsu-vasútvonalat a Szovjetunió a kínai népkormányzatnak átadta, szovjet mérnökök nem kevesebb mint 20 ezer kínai vasutast képeztek ki. A kínai nép tudja, hogy a szovjet specialisták segítségükre vannak abban, hogy a dolgozók életnívóját emeljék, az ország százados elma. radottságát leküzdjék és új, hatalmas Kínát teremtsenek. Kína és a Szovjetunió barátok és szövetségesek. És ez a viszony a két állajm között visszatükröződik a népeik egymás közti viszonyában is. (A „China Reconstructs" kínai folyóiratból.) ni őt, meg akarjuk érteni a kínai forradalom történetében betöltött szerepét. Megemlékezünk róla, nemcsak mert ki-váló író volt, hanem mert a nemzet íelszabadításának is élvonalában állt és minden erejét a forradalmi harcnak szentelte. Szervezetileg nem tartozott a kommunista párthoz, de gondolkozását, cselekedeteit, alkotói tevékenységét át meg áthatotta a marxizmus. Megifjodott ereje különösen élete utolsó éveiber. mutatkozott meg: kérlelhetetlen harcot folytat a feu dalizmus erői és az imperializmus ellen: az őt elnyomó, megsemmisíteni akaró ellenséges környezetben is kitart, elienáll. Ügy töltötte el öt is a kemény harc szelleme, mint itt a sanpeji nyilvános iskola eliv. társait, akik ilyen ozűkös anyagi körülmények között is szorgalom mai és figyelmesen tanulmányozzák a forradalom elméletét. A sanpeji nyilvános iskola felszerelése elégte len, de az igazság itt van, itt tanítják a szabadságot, ez a forradalmi élcsapat tanulóiskolája. Lu Hszür maga is a romlott feudális társadalomból jött, de volt ereje megfordítani a gyeplőt, támadásba lendülni az élményein keresztül megismert rothadt társadalom ellen, szembefordulni az imperializmus gonosz hajlamaival. Hol gÚDjrQg. hol humoros, bel éles tollal rajzolta meg a sötétség erőinek ördögi arculatát, az imperializmus A népi Kína kulturális sikerei erő] undorító mesterkedéseit. Elsőrangú ábrázoló volt. Az utolsó időkben a proletariátus és a nemzet felszabadításának álláspontjára helyezkedve harcolt az igazságért és szabadságért. Lu Hszünt politikai messzelátás jellemezte elsősorban. Mikroszkóppal és távcsövei vizsgálta a társadalmat, messze látott tehát, az igazat látta. Már 1936-ban bátran rámutatott a trockizmus veszélyes irányzatára. A tények most teljes mértékben megmutatták, milyen biztos, világos volt a meglátása. A trookisták klikkje árulók szervezetévé vált és az is köztudomású már, hogy a japán titkosszolgálat közvetlenül fizetett ügynöksége lett. Ami Lu Hszün értékelését illeti, nézetem szerint ő Kína legnagyobb bölcseinek egyike. Jung Fu-cö (Konfuoius) a feudális társadalom bölcse volt. Lu Hszün azonban az új Kínáé. Jenában „Lu Hszün könyvtár"-at alapítottunk, Jeneshangban pedig megnyitottuk a „Lu Hszün-tanítóképző"-t, hogy örökké gondolhassunk rá, hogy az utókor is emlékezzék nagyságára. Lu Hszün második sajátossága harcos szelleme volt. Az imént már utaltam rá: a sötétség és erőszak ostromában magában megálló hatalmas szálfa ő, s nem jobbra-balra hajladozó apró fűszál. Mihelyt tiBztán látta a politikai irányvonalat, azonnal egy oél felé fordult és küzdött, semmiképp sem választotta a megalkuvó középutat. Vannak felszínes forradalmárok, akik kezdetiben harcosak, aztán dezertálnak. Kautsky, Plehanov és társaik nagyon jó példák erre. Az ilyenfajta ember Kínában sem kevés. Amint Lu Hszün mondja: kezdet kezdetén mindenki baloldali, forradalmi, egészen az elnyomás eljöttéig, akkor tüstént akad, aki köpenyeget fordít és elvtársait áldozatul dobva, behízelgi magát az ellenségnél. (Emlékezetem szerint ez Lu Hszün szavainak lényege.) Lu Hszün elkeseredetten gyűlölte az ilyen embert, harcolt az ilyen ember ellen. Az irányítását követő ifjú irodalmárokat egyszerre oktatta, nevelte kérlelhetetlen harcra és arra, hogy legyenek élenjárók, törjenek utat maguknak. Az önfeláldozó szellem volt Lu Hszün harmadik sajátossága. Cseppet sem rettegett az ellenség fenyegetéseitől, korrupciójától, vagy bánbalmaitól, s nézeteit pillanatig sem rejtve véka alá, acélpenge éles. ségű tollával irtott mindent, ami gyűlöletes volt előtte. Gyakran állt a csatatér vérözönében s rendíthetetlenül ellenálva, rohamra buzdított. Velejéig realista volt, szemernyi kompromisszumot sem hordozott erős szívében. Egyik tanulmányában arról ír, hogy nem elég a kutyát vízbe dobni, agyon is kell ütni. Ha nem titöd agyon a vízbedobott kutyát 1 — mondja — egy szép napon felug- j rik és nemcsak sárral fröcsköl ösz- | sze, de legalább is meg akar harapni. Hangsúlyozta tehát az agyonverést, semmi sem volt benne a hipokrita jámborságából. Most a japán imperializmus az ilyen veszett kutya. Még nem nyomtuk a víz alá, ütni kell tehát addig, amíg mozdulni tud, amíg ki nem takarodik Kína területéről. Tegyük magunkévá Lu Hszlinnek ezt a szellemét és terjesszük el egész Kínában. összegezve a fent elmondottakat e néhány feltételből alakult ki a nagyszerű „Lu Hszüni szellem". Ez a szellem Lu Hszün egész életét áthatotta, így vált a művészetben felülmúlhatatlan alkotóvá, a forradalom hadseregében pedig kiváló gazdag tapasztalatú élharcossá. Ami kor megemlékezünk Lu Hszünröl, tanulni is akarunk szellemétől, magunkkal visszük Kina különféle vidékeire, az ellenállók csapataihoz, hogy segítsen bennünket Kína nemzeti felszabadításáért folyó harcunkban! (1937) Kínai eredetiből fordította: Galla Endre. • A fenti beszédet 1937. októberében mondotta Mao Ce-tung, a legnagyobb kínai forradalmár író, Lu Hszün halálának egyéves fordulóján. A sanpeji „nyilvános iskola", a Kínai Kommunista Párt által irányított politikai és kulturális káderképzöintézetek egyike volt a

z akkori felszabadított körzetekben. Lu Hszön szellem