Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-29 / 262. szám, csütörtök

J? Ml SZÖ 1953 október 29 A. L Mikojan elvtárs előadói beszéde a Szovjetunió kereskedelmi dolgozóinak országos értekezletén A. X. Mikojan, a Szovjetunió kereskedelmi minisztere, előadói beszédet mondott 1953. október 17én, a Szovjetunió kereskedelmi dolgozóinak országos értekezletén „Az áruforgalom további növelését, az állami, a szövetkezeti és a kolhozkereskedelem szervezetének megjavítását szolgáló intézkedésekről". A beszédet csekély rövidítéssel az alábbiakban közöljük: Elvtársak! Tanácskozásunk nevezetes időben folyik. Most mindenki — városban és falun — érzi és érti, hogy országunk a kÄnmunizmus felé vivő haladás új szakaszába jutott. Ezt a szakaszt a szociális építés egész, eddigi menete készítette elő. A kommunista párt és a szovjet állam első gondja és legfontosabb feladata mindig az volt, hogy töretlenül és rendszeresen emelje a nép életszínvonalát, minden egyes szakaszban a lehető legteljesebben kielégítse anyagi és kulturális szükségleteit. Az Októberi Forradalom óta országunk hatalmas utat járt be; gyengén fejlett és elmaradott ipart, elmaradott mezőgazdaságot, a néptömegek túlnyomó részének nyomorúságos fogyasztási színvonalát kapta örökül, de az ország olyan iramban fejlesztette gazdasági életét, amilyet egyetlen állam sem ismert fejlődésének egyetlen szakaszában sem. A Kommunista Párt Központi Bizottsága ez év szeptember elején teljes ülést tartott. A teljes ülés meghallgatta Hruscsov elvtárs be számolóját a Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztését szolgáló intézkedésekről és határozatot hozott e kérdésről. E határozat történelmi jelentőségű országunk fejlődése szempontjából. A teljes ülés által a mezőgazdaság területén megjelölt intézkedések nem folyó, hanem gyökeres jellegűek. Ez pártunk gazdasági politikájának az a fő láncszeme, amelyet megragadva megvalósíthatjuk és meg is kell valósítanunk egész gazdasági életünk gyors fellendülését, ki kell vívnunk a munkásosztály, a kolhozparasztság, egész népünk életszínvonalának döntő emelkedését, még inkább meg kell szilárdítanunk a szocialista város és a kolhozfalu szövetségét, mint a kapitalizmus elleni grániterödöt, mint a kommunizmus felé vivő sikeres haladás hatalmas alapját. A fejlődésnek ez az irányzata megfelel majd a szocialista gazdasági élet arányos fejlődési törvénye követelményeinek. Ily módon ezeknek az intézkedéreknek összessége egyrészről megteremt minden feltételt a népi fogyasztási cikkek termelésének növelésére, másrészt pedig megteremti a feltételeket a lakosság vásárlóképességének megfelelő további növelésére. A népi fogyasztási cikkek termelésének gyors fellendítése Szocialista országunkban a munka terméke teljes egészében a társadalom tagjai társadalmi vagy személyes szükségleteinek kielégítésére jut. íme, ezért van az, hogy a lakosság számára termelt áruk gyártásának gyors fellendítése a dolgozók anyagi jólétének ugyanolyan erős felemelkedését jelenti. Bár mind a termelés, mind a fogyasztás hatalmasan megnövekedett, még mindig nem küzdöttük le a népi fogyasztási cikkek termelése, valamint a Szovjetunió néptömegei növekvö szükségleteinek kielégítése foka között mutatkozó bizonyos aránytalanságot. A népi fogyasztási cikkek termelésének gyors fellendülése országinkban ennek az aránytalanságnak megszüntetését is jelenti. Hogy milyen nagy lehetősége van nálunk most a nép jóléte emelésének, ezt a következő tény bizonyítja: Malenkov elvtárs a Legfelső Tanács 5. ülésszakán elhangzott beszédében azt mondotta, hogy a kereskedelembe ebben az évben 32 milliárd rubel értékű áruval több jut, mint amenynyit eredetileg 312 milliárd értékben előirányoztunk a lakosságnak való eladás céljaira 1953 áprilisa és decembere között. Két hónapnál alig több mult el és ezalatt az idő alatt a Szovjetunió Minisztertanácsa, valamint az SzKP Központi Bizottsága további 5,2 milliárd rubel értékű áxut tudott előteremteni a lakosságnak való eladás céljaira. Ily módon 87,2 milliárd rubelnyi értékkel több áru kerül elárusitásra. Ezzel a gyors fellendülés már ebben az esztendőben megkezdődött. A bolsevikoknál a szó és a tett között nincsen különbség. Kormányunk az év elmúlt hónapjai alatt jónóhány olyan fontos intézkedést tett, amelyek lehetővé tették, hogy már ebben az évben néhány nagy iépést tegyünk a néptömegek jólétének gyors fokozása irányában, elsősorban abban az irányban, hogy növekedjék a néptömegek vásárióképessége. Először is az állami és a szövetkezeti kereskedelemiben ebben az évben a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árát egy évre számítva a tavalyi 24 milliárd rubeles csökkentéssel szemben 46 milliárd rubellel csökkentettük. Ez azt jelenti, hogy a lakosság vásárlóképessége csupán e forrásból további 22 milliárd rubellel növekedett. Másodszor ebben az évben a kölcsönjegyzés a mult évihez képest 16 milliárd rubellel csökkent. Harmadszor a mezőgazdasági adó csökkentése és a felvásárlási árak terén tett egyéb intézkedések ebiben az évben több mint 13 milliárd többletjövedelmet juttatnak a falusi lakosságnak. Következésképpen a lakosság vásárlóképessége ebben az évben csupán a felsorolt intézkedések következtében további tíz- és tíz milliárd rubellel növekedett. A Szovjetunió dolgozóinak anyagi jóléte soha nem látott arányban növekszik. A szovjet kereskedelem szerepe és feladatai a jelenlegi szakaszban A népi fogyasztás rohamos fejlődését nem lehet megvalósítani a magasszínvonalú szovjet kereskedelem széleskörű kibontakozása nélkül. A szovjet kereskedelem szocialista társadalmunkban a népi fogyasztási cikkek elosztásának alapvető módszere. Mint Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszakán elmondott beszédében rámutatott, a kereskedelem a szocializmusban a dolgozók növekvő személyi szükségletei kielégítésének alapvető formája és hosszú ideig az is marad. A szovjet kereskedelem feladata, hogy a szocialista ipar és mezőgazdaság termékeit fennakadás nélkül eljuttassa a lakossághoz a szocialista gazdasági törvények követelményeinek megfelelően. A kereskedelem dolgozóinak az a feladatuk, hogy tanulmányozzák a lakosság igényeit, tevékenyen hassanak a termelésre, s a fogyasztók érdekében harcoljanak azért, hogy a népi szükségleti cikkek termelését a lakosságnak szükséges választékban megfelelően bővítsék. Ha a kereskedelmi szervezetek nem befolyásolják az ipart, nem védelmezik a vásárlók érdekeit, ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi szervezetek figyelmen kívül hagyják a szovjet kereskedelem alapvető elveit. Most a győztes szocializmus viszonyai között a szovjet kereskedelem fejlődésének újabb, magasabb szakaszába lépett; nagy tapasztalatot gyűjtött, létrejött és felnevelödött a szovjet kereskedelmi dolgozók milliós serege. Öriási mértékben megnövekedtek az árukészletek is. Megváltozott a kereskedelem és nagyon megváltoztak a kereskedelemben dolgozó emberek. Nyíltan el kell azonban ismerni, hogy a kereskedelem még elmarad a nép gyorsan növekvő követelményei mögött. A mi kötelességünk, hogy kulturált munkára tanítsuk meg a fiatal kereskedelmi dolgozókat, ismeretekkel vértezzük fel őket és emeljük szaktudásukat. A mi állami és szövetkezeti kereskedelmünk egyik nagy előnye, hogy szabott árakkal dolgozik, amelyeket rendszeresen csökkentünk. A következetes árleszállítás országunk, (ban a szovjet kormány politikájának szilárd elve, amely a nép vásárlóképességének fokozására és arra irányul, hogy további lehetőségeit teremtse meg annak, hogy társadalmunk minden tagjának emelkedjék anyagi színvonala. A mi szovjet kereskedelmünkben nincs helye a kalmárszellemnek A kereskedelem dolgozói kötelesek szigorúan betartani a megállapított árakat, mivel ezek bárminemű megsértése bűncselekménynek tekintendő. A szovjet törvények szigorúan őrzik a fogyasztók érdekeit. Nagy jelentősége van a szakszervezetek társadalmi ellenőrzésének is. Az ellenőrzés akkor jelent társadalmi erőt, ha a dolgozók tömegei vesznek részt benne. A kereskedelmi szervezetek vezetőinek kötelessége, hogy ezt az ellenőrzést teljes mértékben felhasználják a kereskedelem ügyének javítására, segítsék és támogassák az ellenőr munkáját. A szovjet állam a kereskedelem új formáját teremtette meg, amely megfelel a szocialista társadalom követelményeinek, mentes a kapitalista kereskedelem hibáitól és fekélyeitől. Az árúforgalom növelése Szocialista építésünk óriási sikerei, az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése, a lakosság vásárlóképességének állandó növekedése biztosították országunkban a kiskereskedelmi áruforgalom sikeres növekedését is. Az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalma 1953-ban 79 százalékkal nagyobb az 1940 évinél (összehasonlító árakban). Míg az elmúlt három évben az árúforgalom átlag évi 13 százalékkal növekedett (összehasonlító árakban), addig 1953-ban 1952-hez képest 20 százalékkal növekszik. A szovjet fogyasztó kiváló minőségű élelmiszereket követel — mdftdotta Mikojan elvtárs — és ennek teljesítése törvénnyé kell, hogy váljon az ipar és kereskedelem számára. A szovjet kereskedelem dolgozóinak a vásárlók igényeinek megfelelően kell követelményeket támasztani az iparral szemben, az élelmiszercikkek választékának kibővítése és minőségének megjavítása iránt és ezzel hatni az iparra. A lakosság keresletének tanulmányozása, harc az árúk minőségének javításáért Mint ismeretes, a szovjet kereskedelem lényegéiből következik a lakosság kereslete és különféle szükségletei sokoldalú tanulmányozásának szükségessége. Csupán ezen az alapon lehet biztosítani az árukészletek helyesebb elosztását az ország vidékei között. Igen nagy hiányossága a kereskedelemnek — mutatott rá ezután Mikojan elvtárs, — hogy nem tanulmányozzák kellően a lakosság árukeresletét. Bírálattal illette Mikojan elvtárs a kereskedelmi szervezeteket azért is, mert nem eléggé rugalmasak az áruknak a helyi népi sajátosság figyelembevételével való szétosztása terén, mert a központi kereskedelmi szervek nem veszik eléggé figyelembe a változó igényeket, sokszor nem hajlandók kielégíteni az új szükségleteket, mereven tartják magukat bizonyos előírásokhoz. A városok és falvak lakosságának keresletét tanulmányozni kell mind a nagy-, mind a kiskereskedelmi szervezeteknek. Minden eszközzel buzdítani kell a vásárlóértekezletek megtartásának gyakorlatát, a polgárok javaslatainak felhasználását, árukiállítások, mintatermek, sajtónyilatkozatok, stb. szervezését. Mikojan elvtárs ezután ismertetett több olyan intézkedést, amelynek célja több jóminőségű áru termelésének növelése az áruk minőségének, tartósságának, tetszetősségének javítása volt. Bírált egyes vállalatokat a minőségi követelmények elhanyagolásáért. A kereskedelmi dolgozók, amikor harcolnak a kellő áruválasztékért, az árak jó minőségéért és szép kiviteléért, nemcsak a fogyasztók érdekeit védelmezik, hanem ezzel az állam érdekeit is védik és segítik az ipari dolgozókat, hogy új, magasabb színvonalra emeljék munkájukat. Emeljük a kereskedelem kultúráját A kereskedelem kultúrája nemcsak az üzlet szép külalakját, az árúsító helyiség és az egyéb helyiségek tisztaságát és rendjét jelenti, hanem az áruk szemléltető és csinos elhelyezését is, azt, hogy jól megmutassák a készítmények választékának egész gazdagságát, gyorsan kiadják az árukat, apró szolgálatokat tegyenek a vevőnek a ruha testhezigazításával, az anyagok kiszabásával kapcsolatban, az áruk hazaszállításával, stb. A kereskedelem kultúrájának emelésével kapcsolatban az egyik alapvető kérdés az élelmiszerek és iparcikkek jó és tetszetős csomagolásban való forgalomba hozatala. Ezen a téren nagy szerep vár az iparra, amelynek kötelessége, hogy a , lehető legnagyobb mennyiségben adagoltan és csomagoltan hozzon forgalomba árukat. Azonban sok függ a kereskedelem dolgozóitól is. Gyakran rendetlenül csomagolják be az árut. Ha valaki kaviárt, túrót, tejfölt, mézet, lekvárt, befőttet akar vásárolni, kénytelen saját edényével menni az üzletbe. Ezzel szemben arra kell törekedni, hogy az ipar kész göngyöleget készítsen az említett áruk eladásához. A kereskedelem kultúrája jő reklámokat is szükségessé tesz. Szovjet reklámjaink feladata, hogy közöljék a néppel az árukra vonatkozó fontos adatokat, elősegítsék az új kereslet kialakulását, ízlésre és igényességre neveljenek, hirdessék az új árukat, megmagyarázzák az áruk fogyasztásának módját. A továbbiakban Mikojan elvtárs bírálta a vásárlók iránt helyenként megmutatkozó figyelmetlenséget és hangsúlyozta, hogy a szovjet kereskedelemben mindenütt biztosítani kell az előzékeny, udvarias kiszolgálást. A kereskedelmi dolgozók — folytatta — a maguk részéről kérik, hogy a vásárlók szintén legyenek irántuk udvariasak és becsüljék meg munkájukat. Előfordul, hogy egyes vásárlók alaptalan igényeket, sőt néha megvető magatartást tanúsítanak az elárusítókkal szemben. A kereskedelem nálunk régóta — mint Sztálin elvtárs mondotta — kedves bolsevik ügyünkké vált, a kereskedelem dolgozói pedig, ha becsületesen dolgoznak, forradalmi bolsevik ügyünk megvalósítói. A szovjet kereskedelem nagyszabású fellendülésének küszöbén állunk. Ilyenformán a sajtó az egyik fontos eszköz, amely biztosítja pártunk vonalának megvalósítását a kereskedelemben Ilyenformán nem véletlen, hanem nagyjelentőségű dolog, hogy létrehívunk egy kereskedelmi lapot, amely 1953. november 1-töl kezdödöleg jelenik meg. Most sürgősen szükségünk van országos sajtófórumra, az élenjáró tapasztalatok terjesztőire, hogy ügyesen és gyorsan felkarolja és pajzsára emelje mindazt, ami a kereskedelemben új, élenjáró, széles távlatokkal kecsegtet és ostorozzon mindent, ami idejét multa, megcsontosodott. A kereskedelem megjavításának is egyik fontos feltétele, hogy az áruházak, vendéglők, éttermek, kávéházak olyan időpontokban legyenek nyitva, amelyek a legmegfelelőbbek a széles vásárlótömegek számára. A rossz, elhanyagolt állapotban lévő üzlethelyiségek tatarozásának előmozdítása érdekében — mondotta a továbbiakban Mikojan elvtárs — most valamennyi kereskedelmi szervezet jogot kapott arra, hogy a bérösszegnek akár 50%-át is a bérelt kereskedelmi helyiség kitatarozására fordíthassa. A kiskereskedelmi hálózat fejlődésében mutatkozó elmaradás felszámolása céljából — folytatta — tervbe vettük, hogy 1954/56-ban a városokban és faluhelyeiken 40.000 üzletet nyitunk, míg az előző három év alatt 19.000 üzletet építettünk. A legközelebbi három évben a területi közipontokban és ipari városokban 100 nagy- és középáruház építését vettük tervbe. Erősen emelkednek a kereskedelem anyagi és technikai bázisának fejlesztését célzó beruházások. A kereskedelmi minisztérium erre a célra 1954-re 1700 millió rubelt irányzott elő az 1953. évi 750 millió rubellel szemben, vagyis majdnem 2.3-szeresen annyit. A legközelebbi időben megnyílik a moszkvai Vörös-téren a Szovjetunió legnagyobb áruháza, a „GUM", amelyet élenjáró, korszerű kereskedelmi technikával látnak el. A „GUM"-ban egyszerre több mint ezer elárusító fog dolgozni, a pultok hossza összesen 2.5 kilométer lesz. A szövetkezeti és kolhozkereskedelem továbbfejlesztéséről A kolhozrendszer győzelme eredményeként gyökeresen megváltozott falvaink arculata. Ezért más követelményeket kell támasztanunk a falusi kereskedelemmel szemben. Szocialista társadalmunkban a város és falu közötti áruforgalom növekedése elősegíti a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdítását. A falusi kereskedelem is gyors ütemben fejlődik. 1953-ban az 1925ös évhez viszonyítva (összehasonlító árakon) 7.9-szeresre nőtt az áruforgalom a falun és jelentősen meghaladta a háború előtti 1940-es év áruforgalmát. Országunk áruforgalmának jelentős növelése érdekében ebben az évben hozott további intézkedések a falun is komoly mértékben fokozták az áruforgalmat. Míg a fogyasztási szövetkezetek áruforgalma az 1953as év első negyedében 3.5%-kal nőtt a mult év hasonló időszakához viszonyítva. addig 1953 második negyedében a', áruforgalom 28%-kal, a harmadik negyedévben 27.5%-kal emelkedett a mult év megfelelő időszakához viszonyítva. Arról tanúskodik ez, hogy a falusi kereskedelemben is gyors fejlődés indult meg. Megváltozott a falusi kereskedelem struktúrája. A falusi lakosság igényei a közszükségleti cikkek iránt most mindinkább közelednek a városi lakosság igényeihez A kolhozkereskedelem fontos része a szovjet kereskedelemnek — emelte ki Mikojan elvtárs. — Megvan minden előfeltétel a kereskedelmi forma továbbfejlesztésére. A kereskedelem dolgozói azonban helyenként alig segítenek a kolhozoknak és kolhozparasztoknak a mezőgazdasági termékfeleslegek eladásának megszervezésében és rosszul szervezik meg a kolhozpiacok munkáját. Mikojan elvtárs ezután részletesen felsorolta azokat a teendőket, amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SzKP Központi Bizottságának határozata a kolhozpiacok fejlesztésével kapcsolatban előír,