Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-29 / 262. szám, csütörtök

I Csehszlovák Ifjúsági Szövetségi tagok! Fiúk és lányok! Sajátítsátok el a tudományt, a művészetet és technikát, tanuljátok meg mesteri módon szakmátokat, tegyétek hőstettekkel dicsővé hazátokat! Legyetek hazánkban a szocializmus építőinek első soraiban! A Szovjet Komszomol-tagok példájára bővítsétek politikai és szakismereteiteket! Pionírok és tanulók! Tanuljatok szorgalmasan, becsüljétek meg szüleiteket és tanítóitokat! C A Nemzeti Arcvonal jelszava a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából.) Bratislava, 1953 ofctdbar 29, csütörtök 30 fillér VI. évfolyam, 262. szám SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A dicső Komszomol harmincöt éve A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója Csehszlovák Ifjúsági Szövetségünknek kettős évfordulót jelent. Ugyanebben az időben emlékezünk meg az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának évfordulójáról is. A Komszomol harmincötödik évfordulója alkalmából fontos rámutatnunk arra, hogy a Komszomol története szorosan összefügg a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetével, a szovjet hatalom keletkezésének és megszilárdításának történetével. Lenin és Sztálin, a proletariátus nagy vezérei az orosz nép legforradalmibb időszakában sem feledkeztek meg az ifjúságról. Még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a párt VI. kongresszusa foglalkozott az ifjúsági szervezetek kérdésével és hangsúlyozta, hogy az ifjúsági szervezeteknek új típusú szocialista politikai tömegszervezetekké kell válniok. A VI. kongresszus határozata nagyban hozzájárult az ifjúsági szövetségek szervezéséhez és politikai átformálásához. A Komszomol küldetésével kapcsolatban Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy a Komszomol eszköz a párt kezében, melynek tagságán keresztül a kommunista párt az ifjúság tömegeire hatást gyakorol. A Komszomol a párt tartaléka, amelyből a párt és az államapparátus új káderei nőnek ki. Az orotsz munkás, és parasztifjúság a Bolsevik Párt vezetése alatt már a cárizmus idején részt vett a forradalmi harcokban E forradalmi megmozdulások az ifjúságnak politikai iskolázást adtak. Amikor a Komszomol alakuló kongreesszusát tartották 1918-ban, a fiatal szovjet államot véres polgárháborúba kényszerítették az imperialista intervenciósok. Ekkor a Komszomol minden erejét összeszedte, hogy segítségére legyen a pártnak, a népnek, hogy megvédelmezze . az Októberi Forradalom vívmányait. Lenin és Sztálin felhívására tömegesen jelentkeztek a frontra az ifjak. A hadseregiben harcoló komszomolisták a hősiesség és szívósság csodáiról tettek tanúságot. »Ha a forradalom azt követeli, hogy halj meg, meg kell halnod a közös^ ügyért«, — mondották a komszo molisták. A Komszomolok soraiból ebben az időben több olyan hős tünt ki, mint Korcsagin, akinek alakját jól ismerjük »Az acélt megedzik« című regényből. 1920. október 2.án ült össze a Komszomol III. kongresszusa. A szovjet nép előtt nagy feladat állott: helyrehozni a háború által tönkretett gazdaságot és felépíteni a munkások és parasztok új társadalmi rendjét, felépíteni a szocializmust. Lenin elvtárs beszámolójában kiemelte. hogy az ifjúság fő feladata tanulni — a kommunizmust tanulni. Ez azt jelenti, hogy a Komszomol minden lépését az ifjúság nevelésének rende i e alá. Ma a Komszomol fennállásának harmincötödik évfordulóján látjuk, hogy a Komszomol teljesítette Lenin és a párt által eléje tűzött feladatokat. A polgárháborúban véghezvitt hőstettekhez hasonlóan a Komszomol mozgósította az ifjúságot az ország iparának és mezőgazdaságának helyreállítására. Az egész országban nagy méreteket öltött a kommunista szombatok és vasárnapok önkéntes munkájának mozgalma. Amidőn a P árt bejelentette az ország iparosításának tervét, és kitűzte a szocializmus felépítésének irányvonalát, a Komszomol ismét nagy segítséget nyújtott. A Komszomol első, legfontosabb feladatá. nak tartotta hogy az ifjúságot a munkához való helyes szocialista viszonyra nevelje. A komszomolisták a mesterekkel és a vezetőkkel karöltve termelési versenyeket indítottak. A faliújsá gokon és plakátokon ostorozták azokat, akik selejtet csináltak, ugyanígy a henyélőket és semmirekellőket. A Komszomol kezdeményezésére megszervezték a fiatal újítók és feltalálók köreit. Fontos, hogy a Komszomol példás munká ját munkásifjúságunk magáévá tegye és üzemeinkben az ifjúmun kášok legyenek olyan kezdeménye zők, mint a komszomolisták. Az ország iparosítási tervének keresztülvitelére százezres ifjúsági tömegek jelentkeztek a nagy szo cialista építkezésekre. Azonban nemcsak az iparban és mezőgazdaságban nyújtottak nagy segítséget a komszomolisták, hanem hatalmas tömegpolitikai munkát végeztek a falvakon a kolhozok megszervezéséért. Feltesszük a kérdést, vájjon miért tud a Komszomol ilyen eredményeket elérni? Azért, mert életfontosságúnak tartotta Lenin elvtársnak azon szavait, hogy tanulni, tanulni, tanulni! Sztálin elvtárs 1920-ban figyelmeztetett anra: „Ahhoz, hogy építsünk, tudás kell. El kell sajátítani a tudományt. Ahhoz azonban, hogy tudunk, tanulni kell. Tanul ni állhatatosan, türelmesen. Erőd del állunk szemben. Ennek az erődnek a neve — tudomány, melynek sokféle ága van. Ezt az erődöt be kell vennünk, bármi áron. Ezt aiz erődöt aiz ifjúságnak be kell vennie, ha az új élet építője, ha a régi gárda méltó utóda akar lenni.« Ezt a feladatot a Komszomol teljesítette és teljesíti. A szovjet ifjúság elsajátította a technikát. Száz és százezres ifjúsági törnegek tanulnak az ipari alapszakiskolákban, a diákotthonokban, a közép- és főiiskolákon és olyan új szovjet nemzedék nőtt fel, amely valóban elfoglalja a tudomány erődjét. A Komszomol azért tudott ilyen eredményeket elérni, mert a párt vezeti és mert odaadóan és áüdo zatkészen teljesíti azokat a 'feladatokat, amelyeket Lenin, Sztálin és a párt a Komszomol elé tűz. Ma, amikor megemlékezünk a Komszomol harmincötéves évfordulójáról, minden CsISz-tagnak és minden ifjúnak kötelessége felülvizsgálni önmagát és átgondolni, vájjon eleget tett-e a szocializmus építésének érdekében. A válasz többségben az lesz, hogy nem! Ezért tegyen minden CsISz-tag fogadalmat, hogy a jövőben fokozot tabban és mélyebben fogja tanulmányozni a Komszomol tapasztalatait, és annak példájára fogja megszervezni mindennapi munkáját. N^m csupán lehetőségünk van a Komszomol tapasztalatainak átvételére, hanem ez törvényszerűség is. Pártunk hűen tanul a Szovjet unió Kommunista Pártjától. Mint ahogy azt Gottwald elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán hangoztat ta: ,.A háború előtti kapitalista uralom idején a szovjet bolsevikektől tanultuk verni saját kapitalistáin kat. Most pedig hozzátok jövünk tanulni, hogyan építsük fel a szo. cializmust." A Komszomol a párt hü segítőtársa, azomban CsISz - szervezetünk még nem az, ami a Komszomol, de minden feltételünk meg van ahhoz, hogy a Komszomol példás tanítványaivá és a párt jó segítőtársaivá váljunk. Ezért nekünk, a CsISz tagjainak elkerülhetetlenül szükséges, hogy tanuljunk a Komszomoltól, hogy segítőtársa lehes sünk a pártnak és hogy olyanok lehessünk, mint a Komszomol. Ha valóban komszomolisták akarunk lenni, akkor a mult évben nálunk járt KomszomoI-déJegáció tapasztalatait, valamint a CsISz delegációjának Moszkvában átvett tapasztalatait is fel kell használ nunk mindennapi munkánkban és minden ifjúnak és lánynak úgy kell dolgoznia és élnie mint a Komszomol tagjainak Major Ágoston, a CsISz Szlovákiai KB-nak titkára ^íííeSií QíiSíáfí 3Cliiiient eLatáv&táL Gustáv Kiiment elvtárstól, Csehszlovákia Kommunista Pártja hü fiától és a munkásosztály áldozatos harcosától kedden vett búcsút népünk. A kora reggeli óráktól kezdve számos küldöttség érkezett a prágai Zsizskovón lévő Központi Szakszervezeti Tanács épületében elhelyezett katafalkhoz. Koszorúkat, virágcsokrokat és utolsó üdvözleteket hoztak. A koszorúk és virágok között árbocok emelkednek leeresztett zászlókkal, az épület homlokzatát fekete gyászlobogók takarják. A Központi Szakszervezeti Tanács épülete gyászba borult Guistáv Kiiment elvtárs koporsója állami zászlóval van befedve, és a fogadóteremben van elhelyezve, melyet halvány fénnyel von be a tompított világítás. A katafalkot koszorúk veszik körül, amelyek között az előtérben van Antonín Zápotocký köztársasági elnök elvtárs ée Mária Zápotocká asszony nagy babérkoszorúja. A koszorúk vörös szalagjaira írták utolsó üdvözleteiket Kommunista Pártunk Központi Bizottsága. kormányunk, a Központi Szakszervezeti Tanács, a Nemzeti Arcvonal akcióbizottsága. A Nemzetgyűlés koszorúját nemzeti színű szalagok díszítik. Délután az utcákon gyülekezni kezdenek a prágaiak és azok a dolgozók, akik vidékről jöttek. Ellepik az utcák szegélyét, amelyeken át fog haladni a menet. A gyászépület előtt állanak hadseregünk és népi miliciánk képviselői. Három óra előtt megérkeznek kormányunk és pártunk központi bizottságának tagjai. Megérkezik Antonín Zápotocký köztársasági elnök elvtárs. Szomorúan gyülekeznek az elhúnyt koporsója előtt. A gyászaktus megkezdése előtt utoljára tisztelegnek az elhúnyt harcos előtt a kormány tagjai. 15 órakor a csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzásakor a gyászteremben jelen vannak Antonín Zápotocký köztársasági elnök, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai titkárságának tagjai, Viliam Široký miniszterelnök, dr. J. Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, dr. Alexej Cepiéka hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, a miniszterelnök első helyettese, Václav Kopecký közmüvelődésügyi miniszter, miniszterelnökhelyettes, A. Novotný Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, K. Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első ' titkára és a kormány további tag• jai, a Nemzeti Arcvonal pártjainak képviselői, a népi igazgatás, a tömegszervezetek képviselői és a Csehszlovák Hadsereg tábornoki kara. A Központi Szakszervezeti Tanács elhúnyt elnökétől búcsút vett A. J. Bogomolov, a Szovjetunió prágai nagykövete, a népi demokratikus országok nagykövetei és követei. A jelenlévők között voltak a külföldi küldöttek is' — a bécsi Hl. Szakszervezeti « Világkongresszus részvevői. Az elhúnyt koporsója felett Antonín Zápotocký elvtárs köztársasági elnök mondott beszédet. A kegyeleti aktus az internacionáléval fejeződött be. A katonazenekar a forradalmárok indulóját játssza. Az elvtársak viszik a koporsót, hogy ráhelyezzék az ágyútalpakra. 15.30-kor elindul a gyászmenet Prágán keresztül. Az utcákon a dolgozók állnak sorfalat. A krematőriumban Gustáv Kllment elvtárs koporsója felett J. Tesla elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára beszélt. A bányászok és Ostrava többi dolgozói nevében pedig, ahol Gustáv Kiiment elvtárs hosszú ideig dolgozott a szakszervezeti mozgalomban, J. Kotas elvtárs, az ostravai egységes nemzeti bizottság elnöke beszélt. Szülőföldjének, Tŕébičnek nevében K. Némec elvtárs búcsúzott tőle a tfebiő-borovinai Gustáv Kliment-üzemböl. Antiin Zápotocký köztársasági elnök beszéde Az ember halandó — a munka él. Ezeknek a szavaknak igazságát senki sem tudná jobban megerősíteni, mint ahogyan azt Gustáv Kiiment elvtárs megerősítette teljes •mértékben, akitől ma utoljára búcsúzunk. Egész életét nemcsak szorgalmas és becsületes munkában töltötte, hanem a dolgozók jogaiért folytatott szorgalmas harcban is azért, hogy a névtelen milliók munkáját, amely minden jólét, haladás és boldogság igazi megteremtője, elismerjék és mindig megfelelő tiszteletben részesítsék. Ezért mi is az utolsó búcsúnak ebben a szomorú pillanatában teljes joggal fejezzük ki tisztelétünket ez iránt a munka iránt, amelyet az elhúnyt az összes dolgozókért és azok győzelméért áldásos életének évtizedeiben végzett. Gustáv Kiiment elvtárs élete a dolgozó ember tipikus élete, de egyúttal az osztályöntudatos munkásé ás. Gustáv Kiiment élete nem lehetett más. 1889. augusztus 3-án született Tŕebičben. A Cseh-Morva Fennsík e szegény vidékén a kapitalista uralom idején, a munkásgyermekek már születésükkor a keserves munkaralbságot kapták osztályrészül. Ez volt az osztályrésze Gustáv Kiiment elvtársnak is. Apjának, az egyszerű bőrcserzö munkásnak nyolc gyermek ellátásáról kellett gondoskodnia abban a korban, amikor az ellátási járulékokról a dolgozók közül senki még csak nem is álmodott. A kis Gustáv ugyanúgy, mint korának minden munkásgyermeke, kénytelen volt rögtön zsenge gyermekkorában segítségére lenni családjának a megélhetésben. Tizennégyéves korában Prágába küldi öt apja tanoncnak. A szegény vidéki fiú élete prágai tanonckodása idején a mester, és leggyakrabban a mindenható mesterasszony kénye-kedvének volt alávetve és akkoriban ezzel a rövid találó mondattal jellemezték: tanonc| sors — mártírsors. Tanonc vagy és ezért szenvedned kell. Nem lehet semmi mást tenni. j Ez volt az akkori uralkodó társa\ dalmi rend álláspontja. Ezért a tanoncok szenvedtek. De ; voltak olyanok is, akik nem akartak ! szenvedni. Nem hitték, hogy örök'ké szenvedniök kell. Fellázadtak a szenvedések ellen és hittek a változás lehetőségében. A lázadók közé tartozott Gustáv Kiiment is. Ez mindjárt tanoncéveiben az elégedetlenek soraiba vezette őt. A szocialisták soraiba. Az 1905-ös viharos évet mint 16 éves tanonc éli át. Részt vesz a prágai munkásság nagy tüntetéseiben az osztrák abszolutizmus ellen. Ezek a tüntetések voltak visszhangjai az orosz dolgozó nép akkoriban a cári elnyomás ellen irányuló nagy forradalmi mozgalmának. A forradalmi események a fiatal géplakatostanonc, Gustáv Kiimentet is magukkal ragadták. A prágai utcákon a tüntetéseknél az osztrák csendörséggel és rendörséggel folytatott összeütközésekben esett át a tűzkeresztségen. Forradalmárrá lesz. Tiltakozik a. kapitalista rend igazságtalanságai ellen, harcol a tanoncok és minden dolgozó ember jobb jövőjéért. Antimilitaristává lesz. A forradalmár kötelességeit komolyan, következetesen fogja fel. Nem ismeri el a monarchia kormányát és annak szuronyokra, kizsákmányolásra és erőszakra támaszkodó hatalmát. Ezért, amikor 1910ben megkezte katonai szolgálatát az osztrák hadseregben, megtagadta a Ferenc József császárra teendő katonai hüségesküt. A legnagyobb üldözés, amelyben a katonaságnál része volt, sem tudta öt megfélemlíteni. Ennek bizonyítéka, hogy amikor később 1911-ben századával Bécsbe küldték, hogy lépjen fel a drágaság ellen lázongó bécsi dolgozók ellen, visszautasította ezt. Ezért hadbíróság elé került és elítélték. Az első világháborúban a frontra küldték, ahol orosz fogságba esett. Belépett a csehszlovák légióba és az orosz forradalmi munkássággal együtt harcolt az Ukrajnában lévő német imperialista hadsereg ellen. De a légió vezetőségével — mint a légionáriusok H. kongreszszusának küldötte — összeütközésbe került. Az ellenzéki küldöttekkel együtt tiltakozott Masaryk politikája és a légió burzsoá vezetése ellen, amely a nyugati imperialisták érdekében felhasználta a légiót az orosz dolgozó nép ellen, a Vörös Hadsereg és a győzedelmes Októberi Forradalom ellen indított harcra. Kiiment csak 1920-ban tért viszsza hazájába. Azonnal azon munkások soraiba állott, akik a cseh burzsoázia törekvései és a szociáldemokrata vezetők azon áruló törekvése--ellen lázadoztak, hogy az újonnan felépített Csehszlovák Köztársaságban is a régi uralkodó kapitalista rendszert vezessék be. Ezzel összeütközésbe került a burzsoá renddel és törvényekkel és bebörtönözték a többi elvtársak ezreivel együtt akik tiltakoztak az ellen, hogy az új köztársaság a régi kapitalista alapon épüljön fel. A szociáldemokrata vezetők árulása vezette a cseh és szlovák munkásságot 1921-ben a forradalmi munkás kommunista párt megalakításához. Ennek a pártnak tagjává válik rögtön alapításának elején Gustáv Kiiment elvtárs is. Csehszlovákia drága Kommunista Pártja története Gustáv Kiiment elvtárs életének története is. Kiiment — mint a kommunista párt tagja és funkcionáriusa — csak egy kötelességet ismert: minden idejét, erejét és minden tehetségét, igyekezetét és munkáját a kommunista párt megszilárdításának és felépítésének szentelni. Harcol a párt minden külső ellensége ellen és a belső elhajlók ellen is. Arra törekszik, hogy a tagok kádereit szilárdan tömörítse a párt gottwaldi vezetősége köré. Minden erejéből támogatja Klement Gottwald elvtárs igyekezetét, aki arra törekszik, hogy iedológiailag megedzze és szervezetében megszilárdítsa a pártot úgy, hogy képes legyen történelmi feladatának teljesítésére, arra, hogy a cseh és szlovák munkásságot és az egész dolgozó népet a kapitalizmus leve(Folytatás a 2. oldalon.)