Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-18 / 253. szám, vasárnap

1953 október 18 UJSZO 5 SZOVJET EMBEREK Szüntelenül érezzük a nagy szív, a szovjet élet egyre erősbödő, erőtel­jes lüktetését és ez bennünket is ma­gával ragad, feltárja előttünk a mind örömteljesebbé váló szárnyaló szovjet élet merész távlatait, a kommuniz­mus győzelmei erejét Amit a szov­jet emberek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom óta kiharcoltak, mindazokért a vívmányokért mi most még fokozottabb erővel folytatjuk küzdelmünket, hogy még virágzóbbá tegyük egész társadalmunk életét. Amit a Szovjetunióról hallunk, amit a könyvekből, újságokból olvasunk a szovjet emberek életéről, mindig va­lami csodálatos erőt önt belénk és arra késztet, hogy számot vessünk, — megtettünk-e minden lehetőt, hogy példájukat követve bátrabban építsük hazánkban a szocializmust. Boldogok azok az emberek, akik személyesen is megismerhetik a szov­jet emberek életét,' Lenin, Sztálin neveltjeinek életét. Hazánkból is na­gyon sokan látogatnak él a Szovjet­unióba, hogy tanulmányozzák a kom­munizmust hősiesen építő szovjet emberek életét és hogy gazdag ta­pasztalatokkal térjenek vissza, és tol­mácsolják a szovjet népnek irántunk tanúsított nagy szeretetét és tapasz­talataik • átadásával elősegítsék, hogy mind érettebbé tegyük egész társa­dalmunk munkáját. Egyhónapi tartózkodás után a na­pokban tért vissza a Szovjetunióból a CsSzBSz küldöttsége. A küldöttség tagjai között volt Rudolf Strechaj, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának al­elnöke, Bošánsky Mihály, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának titkára, Kroslák Augusztin, a mártoni J. V. Sztálin-üzem CsSzBSz üzemi csoport­jának elnöke. Az elvtársakkal pénteken találkoz­tunk. Vagy húszan ültük körül az asztalt, mindnyájan kérdésekkel vol­tunk teli, hogy mindjobban megis­merhessük a szovjet emberek életét. De a kérdések felvetésére nem volt szükség. A Szovjetunióban járt elv­társak arcáról lelkesedés sugárzott, látszott rajtuk, hogy nemcsak órákon keresztül, de napokon, heteken át sem mondhatnák el a Szovjetunióban szerzett benyomásaikat. Strechaj elvtárs már 16 évvel ez­előtt járt először a Szovjetunióban. Látta, hogy miként küzdött akkor a szovjet nép a szocializmus építésének útján felmerülő nehézségek ellen, azért a gyönyörű valóság megterem­téséért, mellyel ma az egész világot csodálatba ejtik Tizenhat évvel ez­előtt is járt a moszkvai J V. Sztálin­7.1 S-autógyárban, amikor a munká­sok átlagos havi keresete csak 240— 450 rubel volt, és ma ez az átlag 900—1000 rubelre emelkedett. Ho­gyan érték él ezt? A munkafolyama­tok szüntelen gépesítésével, a sztaha­novista munkamódszerek bevezetésé­vel. Könnyebben, vígabban megy most a munka. A Nagy Honvédő Há­ború alatt ezt a hatalmas tižemet, ahol sok-sokezer munkás dolgozik, az Ural mögé helyezték át és 1945-től 1952-ig a régi üzem helyén új, még hatalmasabb, modern üzemet és tel­jesen új városrészi építettek, — s az uráli üzem most mint fióküzem szerepel. Milyen hősies, önfeláldozó, alkotómunkáról tanúskodik ez a. tett. A szovjet emberek nemcsak építe­nek, hanem tanulnak is. A J. V. Sztá­lin-üzem, a ZIS-autógyár dolgozói naponta ezrével járnak el az esti tan­folyamokra, ahol a mérnöki, műszaki dolgozók százait és ezreit nevelik. Az üzem sajátmaga gondoskodik a jőlfelkészült nagytudású, a modern technika vívmányait jól ismerő szak­káderek neveléséről. Küldöttségünk tagjait csodálatba ejtette, hogy az üzem dolgozói néhány perc leforgása alatt új teherautót ad­nak át a kommunizmus hős építőinek. Megkérdezték tőlük, hogy náluk mennyi a selejt? Jói tudták, hogy a selejt nálunk még fájó kérdés, még nem tudtuk eddig ezt a fogalmat ki­törölni a „létezők" sorából. Mit mondtak erre a ZlS-üzem munkásai: — Nem ismerjük a selejtet! — 'Hogyan? — Mert úgy bánunk minden egyes munkadarabbal, mintha sajátunk vol­na — felelték. A szovjet emberek így tárják fel előttünk azokat a távlatokat, amelye­ket magunknak keli meghódítanunk a szocializmus építése során. Ilyenek a szovjet emberek? Mi is hozzájuk hasonlók akarunk lenni! Mi is nehézségekkel küzdünk, mint ők küzdöttek és hozzájuk hasonlóan le is győzzük őket Szemeink körül mi is olyan szép városokat építünk ki a kultúra és a pihenés parkjaival, mint a moszkvai autógyár dolgozói, hogy a mi munkásaink, értelmiségeink is a szovjet emberekhez hasonlóan kedvük szerint töltsék szabad idejü­ket a kultúra otthonaiban — fessenek képeket, színdarabokat adjanak elő, énekeljenek, muzsikáljanak, hajózza­nak folyóinkon, vitatkozzanak tudó­sainkkal a munka kérdéseiről. A ZIS­üzem 24 könyvtárában 270 ezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Napon­ta, több mint hatszáz ember cserél itt könyvet. Igy élnek a ZlS-iizem dolgozói. A szovjet emberek lépten­nyomon érzik szeretett kommunista pártjuk, kormányuk irántuk tanúsí­tott gondoskodását. S így tesz a mi pártunk és kormányunk is, hogy a szovjet élet mintájára mi is mind magasabbra emeljük társadalmunk életszínvonalát. Legyünk olyanok, mint a szovjet emberek, akik mindig készen állanak a párt- és kormányhatározatok tel­jesítéséré! S legyünk olyanok, mint Fučík volt. Erre is figyelmeztetnek a szovjet emberek. Leningrádban tőr­tént. Dübinini elvtárs, az egyik me­tallurgiai üzem dolgozója, aki mun­kakollektívájávál már az 1965. évi munkatervén dolgozik aki — mint a Szovjet Békevédők Bizottságának tag­ja részt vett a varsói békekongresz­szuson is, — elmesélte a CsSzBSz küyiöttsége tagjainak, hogy milyen megható is volt Varsóban az „Üze­net az élőknek" című Fučikról szóló színdarabban a Gusta Fučíkova sze­mélyét alakító szovjet színésznőnek Gusta Fučíkovávai való találkozása. Amikor mindezt elmondotta, így fa­fakadt ki Dubinin elvtárs: — Hogyan is volna lehetséges, hogy n ti fiatalságtok ne lenne jó, amikor olyan példaképe van, mint Fučík volt! Igy tanítanak bennünket a szovjet^ emberek. Szeretnek bennünket, önzet­lenül „dják át tapasztalataikat, mert bajtársakat, testvéri ^arcosokat látnak bennünk, mert mi is velük együtt az emberiség szebb jövőjéért harcolunk. Petröci Bálint. A^zovjet sztahanovisták csehszlovákiai látogatásáról A szovjet sztahanovisták, akik lá­togatásra jöttek Csehszlovákiába, szakma szerint néhány csoportra osz­lottak és a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom Szövetségének kép. viselőivel együtt október 16-án, pén. teken meglátogatták az egyes ipari üzemeket. A kladnói egyesült acélüzem doL gozóiit meglátogatta A. J. Sapilin magnitigorszki Sztálin-díjas kohász, A. P. Rybusin Sztálin-díjas kohász és N. V. Motinov, a Don melletti rósz. tovi körzeti szakszervezeti tanács elnöke. A becses vendégeket a párt, a szakszervezet, a CsISz ó^ az üzemi igazgatóság képviselői üdvözölték. Az üzemi igazgató helyettese meg­ismertette a vendégeket az üzem tör­ténetével, majd a küldöttség meg­tekintette az egyes munkahelyeket. Igy A. J. Sapilin a magaskemence dolgozóit, A. P. Rybusin a Poldi.kohó II. acélüzemének dolgozóit látogatta meg, N. V. Motinov pedig az üzemi tanács tagjaival beszélgetett. Peter Kalynics Zavarza donbaszi gépész és Jakov Grigorjevics Csek­marev, a kuzbaszi bányaszakasz ve zetője pénteken, október 16-án a kladnói Zdenek Nejedíý-bánya bá­nyászait és technikusait látogatták meg. Délelőtt mindkét sztaJianovista le­ment a föld alá, hogy megtekintsék a munkahelyeket és azokat a félté, teleket, amelyek mellett a bányászok dolgoznak. Délután az üzem vezető­ségével, a Szakszervezeti Mozgalom és a pártszervezet funkcionáriusai val és a legjobb dolgozókkal beszél gettek, akiknek tanácsokat adtak, hogyan küszöböljék ki a munkában előforduló hiányosságokat, amelyek akadályozzák a terv teljesítését. Mindkét vendég nagyon elismerően nyilatkozott az itt bevezetett bánya­közlekedési rendszerről és a bányában lévő rendről. - Nagyon készségesen feleltek a jelenlevők kérdéseire. EL mondták, hogyan élnek a Szovjet­unióban a bányászok, milyen feltéte­lek mellett dolgoznak és hogyan ér­nek el olyan szép eredményeket. A barátságos beszélgetést Jarosláv Huisák üzemi igazgató fejezte be, aki a bánya összes dolgozói nevében kö­szönetet mondott a kedves vendégek, nek a látogatásért, az értékes taná­csokért és gazdag tapasztalatokért, amelyeknek az összes alkalmazottak körében biztosan nagy visszhangjuk lesz. A calakovicei TOS alkalmazottait is meglátogatták a szovjet vendé­gek. Ide A. A. Koskin, a küldött­ség vezetője és Viktor S. Suminin Sztálin-díjas, a moszkvai Vörös Proletár.gépüzem fémesztergályosa látogatott el. Szívélyes üdvözlés után mindketten aprólékosan meg­tekintették az üzem munkahelyeit és barátságosan elbeszélgettek az egyes alkalmazottakkal. A legjobb dolgozókkal rendezett délutáni megbeszélésen A. A. Kos­kin, a szovjet szakszervezetek munkájáról, az üzemekben rende­zett termelési tanácskozásokról és a szocialista versenyről beszélt. Utána V. F. Sumini beszélt a szov­jet fémesztergályosok munkájáról. A megbeszélés befejez,', részében Ladislav Houzár fémesztergályos két legjobb újitójavaslatának raj­zát adta át a becses vendégeknek. Egyúttal megkérte őket, hogy Ivan Timofejovics Belovnak, a moszk­vai Vörös Proletár-üzem Sztálin díjas főmesterének, aki 1951-ben volt látogatáson a čalakovicei TOS-ban, adják át szívélyes üd­vözletét. A plzeni vasúti alkalmazottakat a minszki vasútállomás diszpécser je, P, D. Szudnyikov látogatta meg. A szovjet tapasztalatok alapján már két évvel ezelőtt bevezették a plzen-chebi vonalon a vonatok távirányítását diszpécserek segít ségével és ezt a módszert fokoza tosan nagy sikerrel alkalmazták az össze s többi vonalakon is. P. D. Szudnyikov érdeklődéssel tekintet te meg a diszpécser-berendezést. Készségesen válaszolt az alkalma­zottak számos kérdésére ezzel a munkaszakasszal kapcsolatban. Egy pillanatra leült a szelektorhoz és a szovjgt vasutasok nevében üdvözölte a plzen-bábini szakaszon dolgozó összes diszpécsereket és al­kalmazottakat. Utána megtekintette a személy­és rendezöpályaudvar berendezését, figyelemmel kísérte a pályaudvari diszpécser munkáját a legforgal­masabb szakaszon, a Gottwald-ál­lomáson. Beszámolt azokról a tapasztala­tairól, amelyeket a minszki vasúti osztályon szerzett, mint diszpécser. A diszpécserek munkáját — mon dotta többek között — nálunk szi­gorúan megszervezték és a ti munkátokhoz viszonyítva annyival könnyebb, hogy az általunk irányí­tott összes vonatok 80 százaléka rendszeresen közlekedő vonat. A plzeni vasutasok a baráti be­szélgetés befejező részében P. D. Szudnyikovot szívélyes ovációban részesítették és megköszönték ne­ki az átadott tapasztalatokat, ame­lyek hozzásegítik őket a vasúti forgalom meggyorsításához és gaz­daságosabbá tételéhez. A kievi gyermekvasúim A bakui Kormánypalota előtt ; Terezino" ukrajnai szovhoz istállójában A bakui múzeum előtt

Next

/
Thumbnails
Contents