Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-18 / 253. szám, vasárnap

1953 október 18 UJSZO 5 SZOVJET EMBEREK Szüntelenül érezzük a nagy szív, a szovjet élet egyre erősbödő, erőteljes lüktetését és ez bennünket is magával ragad, feltárja előttünk a mind örömteljesebbé váló szárnyaló szovjet élet merész távlatait, a kommunizmus győzelmei erejét Amit a szovjet emberek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta kiharcoltak, mindazokért a vívmányokért mi most még fokozottabb erővel folytatjuk küzdelmünket, hogy még virágzóbbá tegyük egész társadalmunk életét. Amit a Szovjetunióról hallunk, amit a könyvekből, újságokból olvasunk a szovjet emberek életéről, mindig valami csodálatos erőt önt belénk és arra késztet, hogy számot vessünk, — megtettünk-e minden lehetőt, hogy példájukat követve bátrabban építsük hazánkban a szocializmust. Boldogok azok az emberek, akik személyesen is megismerhetik a szovjet emberek életét,' Lenin, Sztálin neveltjeinek életét. Hazánkból is nagyon sokan látogatnak él a Szovjetunióba, hogy tanulmányozzák a kommunizmust hősiesen építő szovjet emberek életét és hogy gazdag tapasztalatokkal térjenek vissza, és tolmácsolják a szovjet népnek irántunk tanúsított nagy szeretetét és tapasztalataik • átadásával elősegítsék, hogy mind érettebbé tegyük egész társadalmunk munkáját. Egyhónapi tartózkodás után a napokban tért vissza a Szovjetunióból a CsSzBSz küldöttsége. A küldöttség tagjai között volt Rudolf Strechaj, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának alelnöke, Bošánsky Mihály, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának titkára, Kroslák Augusztin, a mártoni J. V. Sztálin-üzem CsSzBSz üzemi csoportjának elnöke. Az elvtársakkal pénteken találkoztunk. Vagy húszan ültük körül az asztalt, mindnyájan kérdésekkel voltunk teli, hogy mindjobban megismerhessük a szovjet emberek életét. De a kérdések felvetésére nem volt szükség. A Szovjetunióban járt elvtársak arcáról lelkesedés sugárzott, látszott rajtuk, hogy nemcsak órákon keresztül, de napokon, heteken át sem mondhatnák el a Szovjetunióban szerzett benyomásaikat. Strechaj elvtárs már 16 évvel ezelőtt járt először a Szovjetunióban. Látta, hogy miként küzdött akkor a szovjet nép a szocializmus építésének útján felmerülő nehézségek ellen, azért a gyönyörű valóság megteremtéséért, mellyel ma az egész világot csodálatba ejtik Tizenhat évvel ezelőtt is járt a moszkvai J V. Sztálin7.1 S-autógyárban, amikor a munkások átlagos havi keresete csak 240— 450 rubel volt, és ma ez az átlag 900—1000 rubelre emelkedett. Hogyan érték él ezt? A munkafolyamatok szüntelen gépesítésével, a sztahanovista munkamódszerek bevezetésével. Könnyebben, vígabban megy most a munka. A Nagy Honvédő Háború alatt ezt a hatalmas tižemet, ahol sok-sokezer munkás dolgozik, az Ural mögé helyezték át és 1945-től 1952-ig a régi üzem helyén új, még hatalmasabb, modern üzemet és teljesen új városrészi építettek, — s az uráli üzem most mint fióküzem szerepel. Milyen hősies, önfeláldozó, alkotómunkáról tanúskodik ez a. tett. A szovjet emberek nemcsak építenek, hanem tanulnak is. A J. V. Sztálin-üzem, a ZIS-autógyár dolgozói naponta ezrével járnak el az esti tanfolyamokra, ahol a mérnöki, műszaki dolgozók százait és ezreit nevelik. Az üzem sajátmaga gondoskodik a jőlfelkészült nagytudású, a modern technika vívmányait jól ismerő szakkáderek neveléséről. Küldöttségünk tagjait csodálatba ejtette, hogy az üzem dolgozói néhány perc leforgása alatt új teherautót adnak át a kommunizmus hős építőinek. Megkérdezték tőlük, hogy náluk mennyi a selejt? Jói tudták, hogy a selejt nálunk még fájó kérdés, még nem tudtuk eddig ezt a fogalmat kitörölni a „létezők" sorából. Mit mondtak erre a ZlS-üzem munkásai: — Nem ismerjük a selejtet! — 'Hogyan? — Mert úgy bánunk minden egyes munkadarabbal, mintha sajátunk volna — felelték. A szovjet emberek így tárják fel előttünk azokat a távlatokat, amelyeket magunknak keli meghódítanunk a szocializmus építése során. Ilyenek a szovjet emberek? Mi is hozzájuk hasonlók akarunk lenni! Mi is nehézségekkel küzdünk, mint ők küzdöttek és hozzájuk hasonlóan le is győzzük őket Szemeink körül mi is olyan szép városokat építünk ki a kultúra és a pihenés parkjaival, mint a moszkvai autógyár dolgozói, hogy a mi munkásaink, értelmiségeink is a szovjet emberekhez hasonlóan kedvük szerint töltsék szabad idejüket a kultúra otthonaiban — fessenek képeket, színdarabokat adjanak elő, énekeljenek, muzsikáljanak, hajózzanak folyóinkon, vitatkozzanak tudósainkkal a munka kérdéseiről. A ZISüzem 24 könyvtárában 270 ezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Naponta, több mint hatszáz ember cserél itt könyvet. Igy élnek a ZlS-iizem dolgozói. A szovjet emberek léptennyomon érzik szeretett kommunista pártjuk, kormányuk irántuk tanúsított gondoskodását. S így tesz a mi pártunk és kormányunk is, hogy a szovjet élet mintájára mi is mind magasabbra emeljük társadalmunk életszínvonalát. Legyünk olyanok, mint a szovjet emberek, akik mindig készen állanak a párt- és kormányhatározatok teljesítéséré! S legyünk olyanok, mint Fučík volt. Erre is figyelmeztetnek a szovjet emberek. Leningrádban tőrtént. Dübinini elvtárs, az egyik metallurgiai üzem dolgozója, aki munkakollektívájávál már az 1965. évi munkatervén dolgozik aki — mint a Szovjet Békevédők Bizottságának tagja részt vett a varsói békekongreszszuson is, — elmesélte a CsSzBSz küyiöttsége tagjainak, hogy milyen megható is volt Varsóban az „Üzenet az élőknek" című Fučikról szóló színdarabban a Gusta Fučíkova személyét alakító szovjet színésznőnek Gusta Fučíkovávai való találkozása. Amikor mindezt elmondotta, így fafakadt ki Dubinin elvtárs: — Hogyan is volna lehetséges, hogy n ti fiatalságtok ne lenne jó, amikor olyan példaképe van, mint Fučík volt! Igy tanítanak bennünket a szovjet^ emberek. Szeretnek bennünket, önzetlenül „dják át tapasztalataikat, mert bajtársakat, testvéri ^arcosokat látnak bennünk, mert mi is velük együtt az emberiség szebb jövőjéért harcolunk. Petröci Bálint. A^zovjet sztahanovisták csehszlovákiai látogatásáról A szovjet sztahanovisták, akik látogatásra jöttek Csehszlovákiába, szakma szerint néhány csoportra oszlottak és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Szövetségének kép. viselőivel együtt október 16-án, pén. teken meglátogatták az egyes ipari üzemeket. A kladnói egyesült acélüzem doL gozóiit meglátogatta A. J. Sapilin magnitigorszki Sztálin-díjas kohász, A. P. Rybusin Sztálin-díjas kohász és N. V. Motinov, a Don melletti rósz. tovi körzeti szakszervezeti tanács elnöke. A becses vendégeket a párt, a szakszervezet, a CsISz ó^ az üzemi igazgatóság képviselői üdvözölték. Az üzemi igazgató helyettese megismertette a vendégeket az üzem történetével, majd a küldöttség megtekintette az egyes munkahelyeket. Igy A. J. Sapilin a magaskemence dolgozóit, A. P. Rybusin a Poldi.kohó II. acélüzemének dolgozóit látogatta meg, N. V. Motinov pedig az üzemi tanács tagjaival beszélgetett. Peter Kalynics Zavarza donbaszi gépész és Jakov Grigorjevics Csekmarev, a kuzbaszi bányaszakasz ve zetője pénteken, október 16-án a kladnói Zdenek Nejedíý-bánya bányászait és technikusait látogatták meg. Délelőtt mindkét sztaJianovista lement a föld alá, hogy megtekintsék a munkahelyeket és azokat a félté, teleket, amelyek mellett a bányászok dolgoznak. Délután az üzem vezetőségével, a Szakszervezeti Mozgalom és a pártszervezet funkcionáriusai val és a legjobb dolgozókkal beszél gettek, akiknek tanácsokat adtak, hogyan küszöböljék ki a munkában előforduló hiányosságokat, amelyek akadályozzák a terv teljesítését. Mindkét vendég nagyon elismerően nyilatkozott az itt bevezetett bányaközlekedési rendszerről és a bányában lévő rendről. - Nagyon készségesen feleltek a jelenlevők kérdéseire. EL mondták, hogyan élnek a Szovjetunióban a bányászok, milyen feltételek mellett dolgoznak és hogyan érnek el olyan szép eredményeket. A barátságos beszélgetést Jarosláv Huisák üzemi igazgató fejezte be, aki a bánya összes dolgozói nevében köszönetet mondott a kedves vendégek, nek a látogatásért, az értékes tanácsokért és gazdag tapasztalatokért, amelyeknek az összes alkalmazottak körében biztosan nagy visszhangjuk lesz. A calakovicei TOS alkalmazottait is meglátogatták a szovjet vendégek. Ide A. A. Koskin, a küldöttség vezetője és Viktor S. Suminin Sztálin-díjas, a moszkvai Vörös Proletár.gépüzem fémesztergályosa látogatott el. Szívélyes üdvözlés után mindketten aprólékosan megtekintették az üzem munkahelyeit és barátságosan elbeszélgettek az egyes alkalmazottakkal. A legjobb dolgozókkal rendezett délutáni megbeszélésen A. A. Koskin, a szovjet szakszervezetek munkájáról, az üzemekben rendezett termelési tanácskozásokról és a szocialista versenyről beszélt. Utána V. F. Sumini beszélt a szovjet fémesztergályosok munkájáról. A megbeszélés befejez,', részében Ladislav Houzár fémesztergályos két legjobb újitójavaslatának rajzát adta át a becses vendégeknek. Egyúttal megkérte őket, hogy Ivan Timofejovics Belovnak, a moszkvai Vörös Proletár-üzem Sztálin díjas főmesterének, aki 1951-ben volt látogatáson a čalakovicei TOS-ban, adják át szívélyes üdvözletét. A plzeni vasúti alkalmazottakat a minszki vasútállomás diszpécser je, P, D. Szudnyikov látogatta meg. A szovjet tapasztalatok alapján már két évvel ezelőtt bevezették a plzen-chebi vonalon a vonatok távirányítását diszpécserek segít ségével és ezt a módszert fokoza tosan nagy sikerrel alkalmazták az össze

s többi vonalakon is. P. D. Szudnyikov érdeklődéssel tekintet te meg a diszpécser-berendezést. Készségesen válaszolt az alkalmazottak számos kérdésére ezzel a munkaszakasszal kapcsolatban. Egy pillanatra leült a szelektorhoz és a szovjgt vasutasok nevében üdvözölte a plzen-bábini szakaszon dolgozó összes diszpécsereket és alkalmazottakat. Utána megtekintette a személyés rendezöpályaudvar berendezését, figyelemmel kísérte a pályaudvari diszpécser munkáját a legforgalmasabb szakaszon, a Gottwald-állomáson. Beszámolt azokról a tapasztalatairól, amelyeket a minszki vasúti osztályon szerzett, mint diszpécser. A diszpécserek munkáját — mon dotta többek között — nálunk szigorúan megszervezték és a ti munkátokhoz viszonyítva annyival könnyebb, hogy az általunk irányított összes vonatok 80 százaléka rendszeresen közlekedő vonat. A plzeni vasutasok a baráti beszélgetés befejező részében P. D. Szudnyikovot szívélyes ovációban részesítették és megköszönték neki az átadott tapasztalatokat, amelyek hozzásegítik őket a vasúti forgalom meggyorsításához és gazdaságosabbá tételéhez. A kievi gyermekvasúim A bakui Kormánypalota előtt ;

Terezino" ukrajnai szovhoz istállójában A bakui múzeum előtt