Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-18 / 253. szám, vasárnap

UJ sz o 1953 október 18 Az albán sajtó Enver Hodzsa 45. születésnapjáról Az Albán Népköztársaság egész sajtója vezércikkekben foglalkozik Enver Hodzsa, a Minisztertanács elnöke és az Albán Munkapárt fő­titkára születésnapjának 45. év­fordulójával, amelyet október 16­án ünnepelt. Az Albán Munkapárt Központi Bizottsága Enver Hodzsával az élén — írja a »Zerii Populi« című lap _ a pártot új győzelmekhez vezeti. A párt megszilárdítása az első ötéves terv feladatainak sike­res teljesítése, a nép anyagi és kulturális feltételeinek megjavítá sa, a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségének megszilárdítása — ezek azok a fő kérdések, ame­lyekre jelenleg a párt és a kor­mány, az összes dolgozók figyelme összpontosul. Enver Hodzsa 45. születésnapja ünnepségei — írja végül a lap — még jobban moz­gósítani fogják népköztársasá­gunk dolgozóit e feladatok teljes! tésére. Ezzel fejezik ki dolgozóink legjobban szeretetüket és háláju kat Enver Hodzsa elvtárs iránt. A »Baskimi« című lap rámutat arra, hogy az albán nép a párt ve zetésével Enver Hodzsával az élén fokozza erőfeszítéseit az ötéves terv teljesítésére, megerősíti, és megsokszorozza forradalmi ébersé­gét az ellenséggel szemben az or­szág függetlenségének megszilárdí­tása érdekében és fokozattan har­col a békéért és a szocializmusért. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának íefkívása az ango? néphez Nagy-Britannia Kommunista Párt­jának végrehajtó bizottsága felhívást bocsátott ki, amelyben megállapítja, hogy a konzervatív kormány új tá­madást tervez az angol nép életvi­szonyai ellen. Ezt világosan mutatják a konzervatív párt konferenciáján elhangzott felszólalások. „Sürgős szükség van arra, hogy meghiúsítsuk ezeket a terveket — hangzik a felhívás — s a tory-kor­mányt megbuktassuk egy nagy or­szágos hadjárattal, amely a béke poli­tikáját és a nép életszínvonala javí­tásának politikáját támogatja. Az a komoly veszedelem fenyeget, hogy Amerika és Li Szín Man politikája következtében Koreában kiújul a há­ború. Nyugat-Németország felfegy­verzése Európa békéjét fenyegeti. A konzervatív kormány szégyenletes tá­madást indított Brit-Guayana népé­nek demokratikus és szakszervezeti jogai s demokratikus úton választott kormánya ellen. A tory-kormány há­borút folytat a malájföldi és kenyai nép ellen. Az utolsó szó azonban a népé lesz. Itt az ideje a tory-kormány megbuktatásának, amely felelős a munkások nehézségeiért. A kommu­nista párt meg van győződve, hogy ha most Anglia egész dolgozó népe akciót indít munkahelyén és szerve­zeteiben közvetlen követelései kielé­gítéséért. lehetetlenné teszi 'a toryk számára politikájuk megvalósítását. Felhívjuk a népet, vitassa meg a következő politikai célkitűzéseket, azt a politikát, amely az egész munkás­mozgalom egyesítésének alapját ké­pezheti: ' ' 1. Magasabb munkabérek, magasabb munkanélkülisegélyek. magasabb nyugdíjak, alacsonyabb árak, több lakóház, több iskola, jobb közegész­ségügyi szolgálat. A lakbérek és köz­ségi adók emelésének megakadályo­zása; 2. az államosítások kiterjesztésével támadás a nagy monopóliumok ellen; 3. nagy, egységes hadjárat a tory­kormány megbuktatására; 4. vessünk véget Anglia amerikai megszállásának; 5. mindazon korlátozások megszün­tetése. amelyek akadályozzák Anglia kereskedelmét bármely országgal. 6. szolidaritás Malájföld. Kenya, Brit-Guayana népeivel, s az összes gyarmati néppel. Az angol csapatok kivonása az összes gyarmatról; 7. Anglia függetlenítése az amerikai uralomtól Függetlenség és szabadság a birodalom összes népei számára: 8. koreai politikai értekezlet India és más ázsiai semleges országok rész­vételével a béke biztosítására; olyan nyilatkozat kibocsátása, hogy az an­gol csapatok nem harcolnak ismét Korea vagy Kína ellen: 9. Kína felvétele az ENSz-be; 10. nem szabad felfegyverezni Nyu­gat-Németországot. Haladéktalanul békekonferenciát kel] tartani az egy­séges, békeszerető demokratikus Né­metország megteremtésére; 11. a fegyverkezés általános csökken­tése, tömegpusztító fegyverek eltiltá­sa; 12. legmagasabb színvonalú tárgya­lások a nagyhatalmak között a nem­zetközi feszültség enyhítésére. A munkásmozgalom, ha ilyen poli­tika mögött egyesül, megmentheti Angliát" — fejeződik be a felhívás. Ho Si Minh elvtárs üdvözlő távirata a patet-laói ellenállási kormány elnökéhez Ho Si Minh, a Vietnami Demokra. ( tikus Köztársaság elnöke Patet-Lao függetlensége kikiáltásának és a patetlaói ellenállási kormány meg­alakításéinak 8r évfordulója alkalmá­ból táviratban üdvözölte Szufanu. vongot, a patet-laói ellenállási kor. mány elnökét, — jelentette október 12-én a „Vietnami Tájékoztató Iroda". „Pate' Lao hadserege <5s népe — hangzik a távirat — az ellenállási 1 -ín y vezetésévei az ország terü­letének nagy részét felszabadította. Most megszilárdítja nemzeti egysé. gét és folytatja báltor harcát a fran. cia gyarmatosítók és lakájaik ellen. Biztos vagyok benne — fejeződik be a táivirait, — hogy a vietnami­patet-laái-khmeri szövetségben szoro­san egyesült patetlaói, vietnami, khmert nép teljes győzelmet arat a közös ellenség ellem, szabadságáért és függetlenségéért vívott igazságos harcában." A görög békehívek bizottságának nyilatkozata a görög-amerikai egyezmény ellen Amint az „AFGI" című lap jelenti, a görög békehívek bizottsága nyilat koza tol tett közzé, amely így hang zik: „A görög békehívek bizottsága megtárgyalta a helyzetet, amely nemzeti területünknek idegen állam haditámaszponttá való átalakítása következtében keletkezett és meg állapította, hogy ez a tény súlyosan megsérti nemzetközi függetlenségün ket és komoly bűncselekmény a béke ellen Azok a jogok, amelyeket a görög kormány biztosított egy más hata lom fegyveres erőinek, nemcsak láb. bal tiporják a görög nép alkotmányos jogait, hanem Görögországot függő országgá teszik és megfosztják nem­zeti függetlenségétől. Ez a tény nagy ellentétben áll országunk dicső tör­ténelmével, a görög nép szabadságá­ért és függetlenségéért folytatott harcával és béketörekvéseivel". A bizottság felhívd i - 'rög népet, hogy akadályozza meg a görög amerikai egyezmény ratifiká"' St i görög parlamentben és hogy keresztül az egyezmény eltörlését. * iMfMÜi 1 plilü fe'- iM. -> MWk •RaHKol •' " " V ' "ÍS" £ ÍM |p||»§ÍN *• . ir *• . ir Képünk a kongresszus elnökségét mutatja. Balról: Liu Nin-ji, az Összkínai Szakszervezeti Szövetség elnökhelyettese, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Giuseppe Di Vittorio, az Olasz Altalános Szakszervezeti Szövetség főtitkára, Nyikolaj Mihaj­Iovics Svernyík, a Szovjetunió Összszövetségi Szakszervezet Közpon­ti Tanácsának elnöke, Alain Lé Léap, a Francia Altalános Szakszer­vezeti Szövetség főtitkára, Lombardo Toledano, Latin-Amerika Dolgo­zói Szövetségének elnöke. A in. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 14-i délelőtti ülé­sén az elnöklő Dange (India) Elias Habának, a libanoni munkásosztály küldöttének adott szót. Elias Haba beszámolt arról, ho­gyan készültek Libanonban a III. Szakszervezeti Világkongresszusra. Elmondotta, hogy Libanonban csak­nem az összes szakszervezet részt vett az előkészületekben és hogy en­nek a kampánynak a befejezése or­szágos kongresszus volt, amelyen a legkülönbözőbb politikai irányzatú szakszervezeti központok képviselői vettek részt. Haba ismertette a libanoni mun­kásosztály nehéz életkörülményeit. A munkások nagyrésze érdekei vé­delmében nem tömörülhet szakszer­vezetekbe. Szociális törvényeket nem hoznak. Ezután Delannoue, a Pedagógusok Nemzetközi Szövetségének (az SZVSZ szakmai tagozata) titkára szólalt fel. Elmondotta, hogy a ka­pitalista, gyarmati és félgyarmati országokban a gyermekek még a legalsóbb fokú oktatásban sem ré­szesülnek, igen sok országban rend­kívül nehéz a tanítók anyagi hely­zete. A gyarmati és függő orszá­gokban megfojtják a nemzeti kultú­rát, a gyermekek nem tanulhatnak saját anyanyelvükön. Delannoue végül 1 felhívta a kon­gresszus részvevőit, nyújtsanak se­gítséget a pedagógusoknak abban a harcban, amelyet az ifjúságnak az oktatáshoz való jogáért, a demokrá­cia, a béke és a népek közötti ba­rátság szellemében való oktatásért vívnak. Antonio Gonzales, a mexikói Vera Cruz kikötő dokkmunkásai autonóm szakszervezetének képviselője mele­gen üdvözölte a küldötteket és azt a meggyőződését fejezte ki', hogy a kongresszus munkájának eredmé­nyei nagy hasznot hoznak az egész világ dolgozóinak. Fagbamigh, Dehomey (Afrika) szakszervezeteinek képviselője rész­letesen ismertette a „fekete Afrika" dolgozóinak küzdelmét az életkö­rülmények megjavításáért, a de­mokráciáért és a békéért. Az afrikai dolgozók a közelmúltban alkalmaz­ták első ízben sikeresen a sztráj­kot Szenegálban, Szudánban, Gui­neában, Nigériában, Dahomeyban és az Elefántcsontparton. Fekete-Af­rika szakszervezetei a mukatörvény­könyv elfogadásáért indították a legnagyobb szabású mozgalmat. A kongresszus küldöttei nagy ér­deklődéssel hallgatták Micou Naka­mura japán küldött beszédét. A ja­pán dolgozók képviselője közölte, hogy a japán szakszervezetek 17 küldötte vesz részt a kongresszu­son. A küldöttek többsége a Szak­szervezeti Világszövetség köteléké­be tartozó szakszervezeteket képvi­seli. A japán munkásosztály — álla­pította meg Nakamura — az utób­bi években aktívan harcolt a mun kabérek emeléséért, a koreai há. ború és az amerikai megszállás el­len, az ország szabadságáért és füg­getlenségéért. Az amerikai-japán reakció most arra törekszik, hogy minden áron felélessze a japán militarizmust. A japán munkások eredményesen szállnak szembe a japán és amerikai reakció támadásával. Jól tudják, hogy amikor létfontosságú jogaikat védelmezik, egyúttal védelmezik a békét, a nemzeti függetlenséget és a szabadságot is. Rossi, a CGIL helyettes titkára a CGIL katolikus tagjainak nevében üdvözölte a kongresszus küldötteit. Biztosította őket, hogy a katoliku­sok a többi olasz dolgozóval együtt továbbra js harcolni fognak a jobb életkörülményekért. A CGIL helyettes titkára felhívta a kongresszus részvevőit, hogy fo­kozottan harcoljanak a különböző világnézetű és vallású dolgozók egy­ségének megteremtéséért. A délelőtti ülés végén Louis Sail­lant, az SZVSZ főtitkára válaszolt a beszámolója feletti vitában el­hangzott hozzászólásokra. Kijelentette, hogy a küldöttek hozzászólásai a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom erejéről és érettségéről tanúskodtak. Közölte, hogy a Szakszervezeti Világszövet­ség támogatja a vietnami néppel való szolidaritás és a világon jelen­leg folyó gyarmati háborúk meg szüntetéséért vívott harc nemzetközi napjának megtartására beterjesz­tett javaslatokat. Szükség van rá — hangoztatta Louis Saillant — hogy meghallják a vietnami háború meg­szüntetését követelő népek harsány szavát. Viharos taps fogadta az SZVSZ főtitkárának e szavait. Loius Saillant ezután azzal a ké­réssel fordult a nyugatnémet szak­szervezetek képviselőihez, hogy ad­ják tudtára a német munkásságnak és az egész német népnek: a Szak­szervezeti Világszövetség erélyesen ellenzi a bonni és párizsi katonai szerződéseket. A német dolgozók — mondotta — nincsenek egyedül harcukban, amelyet a milibarizálás és a fasizmus felélesztése ellen foly­tatnak. Louis Saillant felhívta az angol szakszervezeteket, hogy közö­sen szálljanak szembe a német fa­sizmus felélesztésével, Nyugat-Né­metország háborús tűzfészekké vál­toztatásával. A IH. Szakszervezeti Világkon­gresszusnak — jelentette ki az SZVSZ főtitkára — nyílt levélben fel kell hívnia a kötelékébe nem tartozó szakszervezeteket. A kongresszus tovább folytatja a vitát az akcióegységről, mint fontos kérdésről, az akciőegység létrehozá. sának eszközeiről és módjairól. Louis Saillant beszédének jelentős részét a kapitalista, gyarmati és félgyarmati országokban az egység­ért folyó harcnak szentelte Élesen bírálta a ,,Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége" és az a m e rikai szakszervezeti központok, az A szakszervezetek III. világkongresszusának üiése A III. Szakszervezeti Világkongre sszuson, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség kezdeményezésére hívtak össze, a bécsi Konzert-Hau sban a Szakszervezeti Világszövet ség tagszervezeteinek 110 ország­ból érkezett küldöttei vesznek részt, akik több mint 80 millió dolgozót képviselnek. AFL és a CIO reakciós vezetőinek szakadár cselekményeit. A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 15-i délelőtti ülé­sén F. Zupka (Csehszlovákia) elnö­költ. Greenwood (Délafrikai Unió), a kongresszus javaslati bizottságá­nak tagja bejelentette, hogy a kon­gresszus címére 511 levél és távirat érkezett, amelyekben a különféle országok dolgozói üdvözlik a kon­gresszust, és kifejezik azt a meg­győződésüket, hogy a kongresszus határozatai a munkásosztály egysé­gének megerősítéséhez vezetnek. Ezután Giuseppe Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnö­ke kapott szót a második napirendi pontról szóló beszámolója megtartá­sára: „A szakszervezetek feladatai a gazdasági és szociális fejlődésért, a nemzeti függetlenség és a de­mokratikus szabadságjogok védel­méért vívott harcban a kapitalista és gyarmati országokban." Di Vittorio többek között részle­tesen foglalkozott azzal is, milyen vészes következményei vannak a monopóliumok uralmának a nem­zetgazdaságra és a világgazdaság­ra: a monopóliumok igyekeznek a termelés fejlesztését, következéskép­pen a széles tömegek szükségleteit is függővé tenni a maximális profit szerzésétől. A monopóliumok — mondotta Di Vittorio — igyeksze­nek ezt mind az anyaorsztgban, mind pedig a gyarmatokon a dol­gozó tömegek kizsákmányolásának fokozásával, a nyersanyagforrások kirablásával és ha szükséges, a ter­melés fejlődésének mesterséges fé­kezésével, valamint infláció útján végrehajtani. A termelési eszközök korlátozott kihasználása csökkenti a munkalehetőségeket, növeli a munkanélküliséget, amely sok or­szágban már idültté vált. Az előadó ezután olyan adatokat ismertetett, amelyek jellemzik a munkanélküliség fokozását a kapi­talista országokban. A kapitalisták arra használják fel a krónikus munkanélküliséget, hogy az elbocsá­tások állandó fenyegetésével rá­kényszerítsék a dolgozókra a mun­kabér- és segélycsökkentéseket, a vállalatokban fasiszta vezetést ho­nosítanak meg. De Vittorio a továbbiakban rész­letesen foglalkozott a magát »jó­tevőnek« álcázó amerikai imperia­lizmus rablópolitikájával. A »Mar' sha.ll-terv«» a »Colombo-terv«, a »Truman-programm 4. pontja«, a »Schuman.terv« és a többi »ter­vek« — mondta az előadó — olyan eszközök, amelyek előmozdítják az amerikai monopóliumok behatolását azoknak az országoknak gazdasági életébe, amelyeket az Egyesült Ál­lamok »helyreállítani« és »fejlesz. teni« szándékozik. Továbbá így folytatta: a nem­zetközi kereskedelem általános bi­zonytalanságát nagy mértékben az idézi elő, hogy a nagymonopóliu­mok megtiltották a demokratikus országokkal folytatott kereskedel­met. Majd többek között áttért az üzemi dolgozók demokratikus jo­gai védelmének kérdésére. Ahogy fokozódik a monopóliu­mok uralma a különböző országok gazdasági élete felett — mondot­ta — ahogy alárendelik ezen or­szágok gazdasági életét az ameri­kai imperializmusnak, úgy erősödik a reakció valamennyi kapitalista államban. A dolgozókat, a néptö­megeket kíméletlen megtorlások­kal sújtják. Di Vittorio hangsúlyoz­ta, hogy a szakszervezeti szabad­ságjogokat annak a nagyszerű 'és 1 sokszor hősies ellenállásnak az eredményeképpen lehetett megőriz­ni, amelyet a világ dolgozói a Szakszervezeti Világszövetség di­cső zászlaja alatt fejtettek ki. Hatalmasak a munka, a haladás és a béke erői és a mi ügyünk igaz ügy — mondotta befejezésül Di Vittorio. Semmiféle erő nem akadályozhatja meg előrehaladá­sunkat. Tömörítsük sorainkat, elv. társak, emeljük még magasabbra és vigyük előre a munkásosztály egységének i és nemzetközi szolida­ritásának. a világ valamennyi dol­gozója egységének zászlaját! *

Next

/
Thumbnails
Contents