Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-13 / 223. szám, vasárnap

1953 szeptember 13 UJSZ0 3 G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke iogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember 11-én fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét, — Kim Ir Szent, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, Pak Den Ait a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának alelnökét, Tjen ,Ir Ljont, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Nam Ír külügyminisztert, Tjen Djun Tcheket az Állami Tervbizottság elnökét, Kim Chev XI vasútügyi minisztert és Lim Chet. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetét. Szovjet részről a tanácskozáson részt vettek: V. M Mplotov, N. S. Hruscsev. N. A Bulganyin, A. I. Mikojan M. Z Szaburov, Sz. P. Luzdalov. a Szovjetunió nagykövete a Koreai Népi Demokratikus Köztársa ságban és P. I. Szakun, a Szovjetunió kereskedelmi képvi ;lője a Koreai Né pi Demokratikus Köztársaságban. A tanácskozáson részt vett Csan Ventian, a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete A tanácskozás szívélyes baráti légkörben folyt le. A Békevédök gyiílése Bécsben Joliot Curie beszéde Szeptember 10-én este a béke hívei r .. oen nagygyűlést tartottak. A gyűlés részvevői szívélyesen üdvözölték a Béke Világtanács tagjait: Joliot Curie professzort (Franciaország), Hja Erenburgot (Szovjetunió), Isabella Blumot (^elgium), Lombardit (Olaszország), Walter Friedrichet (Németország), Heinrich Brandweinert (Ausztria) és Sahiba Singh Sokhej tábornokot (India), akik részt vettek a Béke Világtanács elnökségének bécsi ülésén, továbbá Kockot, az Osztrák Békevédelmi Bizottság elnökét és máso- kat. , A gyűlésen Frédéric Joliot Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke beszédet mondott. A koreai fegyverszünet megkötését — mondotta — az egész világ békeeröí nagy győzelmeként üdvözlik. Ezek az erők ebben a nagy eseményben, amely véget vetett a hős nép szenvedésének és lehetővé tette a véres háború megszüntetését, első ízben látták a nemzetközi feszültség enyhítése lehetőségeinek jelét E helyzet közepette a Béke Világtanács felhívására számos országban kampány indult a békés megegyezésért. A kampány nagy visszhangra talált, mert megfelel a nemzetek életszükségleteinek. A háború és agresszió által sújtottak közül, akik szeretik a békét, senki sem kívánja, hogy Németországot újra felfegyverkezzék és Európában bevezessék a német militarizmus uralmát. Németország szomszédai, akik saját tapasztalataikból ismerik ennek veszedelmességét, olyan békeszerződést kívánnak, amely biztosítja az egységes Németországnak, annak a Németprszágnlak megteremtését, amely egv koalícióhoz sem tartozna. A nyugatnémetországi választások eredményei és Adenauer kijelentése félelmet keltenek, éberséget és aktív akciókat követelnek annak megakadályozására, hogy Németország újra a háború tűzfészkévé váljék. A nemzetek nem engedhetik meg, hogy ismét felújuljon a koreai háború. A vietnami háborúnak is tárgyalás útján kell véget vetni. A nemzetek az Egyesült Nemzetek Alapszabályának tiszteletbentartását, nem pedig felülvizsgálását követelik. A Kínai Népköztársaságot fel kell venni az ENSz-szervezetébe, mert annak az országnak részvétetele nélkül, amelyben az egész világ lakosságának egyötöde él, még, csak gondolni sem lehet arra, hogy a komoly nemzetközi problémák megoldásáról beszéljünk. Joliot-Curie ezután kitért a tömegpusztító fegyverek korlátozásának és betiltásának szükségére. A nemzetek kivívhatják a tömegpusztítást szolgáló fegyverek betiltásáról szóló egyezményt. A fegyverkezés korlátozása enyhítené azt a terhet, amelyet a nemzetek viselnek és biztosítaná életszínvonaluk azonnali javulását. A világot nyugtalanító összes problémák békés úton megoldhatók — mondotta befejezésül Joliot Curi§. — A közvélemény ereje ezirány ban döntő szerepet játszik. Ezeknek az erőknek főleg a békés megegyezésért és kölcsönös megértésért folyó nemzetközi kampányban kell érvényesülniök, amelyet a Béke Vi. lágtanács indított. A béke megőrizhető! A békét megőrizzük! Walter Friedrich professzor (Németország) a Béke Világtanács tagja beszédében a német kérdés megoldásáról szólott. A nyugatnémetországi választások után ez a probléma különösképpen égetően siir. gös — jelentette ki. Növekedett a háború veszedelme. Ezért a békeharcot is fokoznunk kell. ígérjük, hogy a világ békeszerető erőivel szorosan karöltve következetesen küzdeni fogunk addig, míg a német imperializmus hívei el nem söpörtetnek az útból, míg meg nem alakul az egységes demokratikus Németország, amely szoros barátságban nyugati és keleti szomszédaival segít az európai békét biztosítani. A gyűlésen II j a Erenburg, Isabella Blum, Sahib Singh Sokhej tábornok, Lombardi és Brandweiner professzor is felszólaltak. A szónokok nagyszabású kampány indítására szólítottak fel a nemzetközi problémák békés megoldásáért a kölcsönös megértéséért, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért! • Az augusztusi példátlan erejű sztrájkhullám hatalmas csapást mért a francia nagy burzsoáziára és kormányára A Francia Általános Munkaszövetség (CGT) végrehajtó bizottsága Alain Le Léap főtitkár elnökletével és Lucien Molinónak, a CGT titkárának részvételével kétnapos ülésen értékelte a többhetes augusztusi sztrájkharc tanulságait és az annak eredményeként kialakult politikai helyzetet. Az ülés határozatot hozott, amely megállapítja, hogy a példátlan erejű augusztusi sztrájkhiullám hatalmas csapást mért a Laniel.kormányra, annak politikájára, valamint a mögötte álló francia nagyburzsoáziára A sztrájkharc során kikovácsol ódott egységben a dolgozók ráeszméltek, hogy a francia politika megváltoztatásának kikényszerítésére ninos más eszköz, mint az egységben vívott harc. A határozat a továbbiakban emlékeztet a keresztény CFTC és a Force Ouvrier

e egységbontó vezetőinek árulására, amellyel hátba támadták a jogaikért harcoló tömegeket. A határozat ezután felhívja a munkásokat, hogy fejlesszék tovább és szilárdítsák meg az alulról szervezett egységakciót, amelyért a CGT mindenkor síkraszállt. Az augusztusi sztrájkharc és ennek fejleményei újból igazolták, hogy a CGT és a munkásosztály egyetlen olyan független és becsületes központi szervezet, amely mindig híven téljesiti küldetését. Osak a CGT sorainak tömörítésével és megerősítésével lehet megteremteni azokat, a feltételeket, amelyek alkalmasak arra, hogy biztosítsák a munkásosztály sikerét, a legszélesebb akcióegység megvalósulását és a szakszervezeti mozgalom egységének mielőbbi létrejöttét. A CGT felhívása Franciaország dolgozóihoz A CGT vezetősége felhívást intézett a francia dolgozókhoz. A felhívás bevezetőben üdvözli a közelmúlt nagy sztrájkmozgalmának részvevőit, majd a ^kollektív szerződések országos főbizottságának küszöbönálló ülésével kapcsolatban így folytatja: A CGT képviselői a vita megkezdése előtt kérni fogják a főbizottságtól, hogy 15 százalékkal emelje fel a garantált minimális munkabért és azonnali hatállyal 23.000 frankban állapítsa meg ennek összegét A CGT által követelt azonnali intézkedések azonban nem jelentik a bérkövetelések végleges rendezését, mert a való helyzetnek megfelelő komoly béremlásekre van szükség. A felhívás újból emlékezteti a francia dolgozókat a CGT eddig előterjesztett követeléseire. Ezek a követelések a többi között a következők: A bérminimumot 20.000 frank helyett 23.000 frankban állapítsák meg, tekintet nélkül arra, hogy a munkás a fővárosban vagy vidéken dolgozik-e. A munkabérek emelésével hasonló arányban fel kell emelni a fizetéseket é.s nyugdíjakat is. Meg kell szüntetni a rendeletekkel való kormányzást. A felhívás befejezésül hangsúlyozza: — CGT egységre szólít fel bennünket, francia dolgozók, annak biztos tudatában, hogy az életért és kenyérért, családjainkért folytatott harcunkat győzelemmel fogjuk befejezni. — Ilymódon valósíthatjuk meg a legjobban a munkásosztály összességenek törekvését és hozhatjuk létre a szakszervezeti egységet a CGT és a Szakszervezeti Világszövetség keretében. — A francia munkásosztály minden tagja legyen tudatában a jelszónak: előre az egységért a munkások jogos kívánságainak teljesítéséért és olyan politikáért, amely diadalra juttatja a béke és a nemzeti függetlenség, a szabadság és a társadalmi haladás követeléseit, a francia munkásosztály és az egész francia nép akaratának megfelelően — hangoztatja a határozat. Üjabb százmillió dollárok a vietnami szennyes háború folytatására Washingtoni jelentés szerint magarái lású hivatalos képviselők kijelentették: az úgynevezett Országos Központi Tanács ;zeptember 9-i ülésén javasolta, hogy az Egyesült Államok ismét többszázmillió dollárt bocsásson Franciaország rendelkezésére az indokíhai háború céljaira. Előzetes szá nitá- >k szerint az új programm majdnem 300 —400 millió dollárról szól. nem számítva azt a 400 millió dollárt ámelyet a kongresszus 1953-ban irányzott elő az indokínai háborúra. Ismét visszautasították Nagy-Britannia felvételét a Csendesóceáni Tanácsba A londoni rádió jelentése szerint a Csendesóceáni Tanács, amely Amerika és Üj-Zéland külügyminisztereiből áll, befejezte washingtoni konferenciáját. A Tanács elhatározta, hogy „nem szólít fel más országokat a Csendesóceáni Védelmi Szövetséghez való csatlakozásra". A DPA hírügynökség rámutatott arra, hogy „lényegében visszautasították Nagy-Britannia felvételét a Csendesóceáni Tanácsba". Amerikai-angol küzdelem a piacokért Iráni törzsek Moszadik szabadlábra helyezését kívánják Iráni lapjelemtés szerint politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy a Kaskai-testvérek (a Kaskaitörzsek vezetői) a következő négy javaslatot tették a kormánynak: helyezzék szabadlábra Moszadikot ts a nemzeti mozgalom vezetőit; biztosítsák a pártok szabad tevékenységét; folytassák azt a harcot, amelyet a nemzeti mozgalom elkezdett; ne állítsák helyre a diplomáciai kapcsolatokat Angliával. Ugyancsak hírek terjedtek el arról. hogy a miniszterelnök közölte a Kaski-testvérekkel: ha nem entr< delmeskednek a kormánynak, akkor „ö személyesen tesz intézkedéseket tevékenységük elfojtására". Magyar—osztrák kereskedelmi egyezmény Laphlrek szerint Budapesten magyar-osztrák árucsereforgalmi egyezményt írtak alá az 1953 szeptember 1-től 1954. augusztus 31-ig tartó időszakra. Magyarország ipari cikkeket és mezőgazdasági termékeket szállit Ausztriának. Ausztria pedig öntvényt éé acélipari termékeket, vegyiipari termékeket és nyersanyagokat importál Magyarországra. Az USA nagyban kihasználja Anglia meggyöngülését a második világháború után, hogy a kapitalis ta országokkal folytatott kereskedelemben megerősíthesse saját pozi cióit. Az amerikai monopóliumok angol versenytársaikat több ország piacáról kiszorították és ugyanekkor megnehezítették az angol és más árucikkek behozatalát az USA belpiacára Az USA azonban nem elégszik meg ezzel, kényszeríti Angliát, hogy korlátozza kereskedelmét a béke és a demokrácia táborának or szágaival. Mindez komolyan árt Anglia gazdasági érdekeinek. Az USA monopóliumai amerikai termékekkel árasztják el a brit impérium országainak piacait. Ennek következtében Anglia része a brit impérium országainak kereskedelmében csökken, az USA része pedig növekszik. Ha 1938-ban az USA része a brit impérium országainak behozatalában csak 20 százalékot tett ki, Anglia része pedig 31 százalékot, tavaly az USA része elérte a 32 százalékot és utolérte Angliát. Az amerikai monopóliumok még gyorsabban hatolnak be más, Anglia számára nagyjelentőségű piacokra, főleg Latin-Amerika piacaira. Az Economist" című angol gazdasági lap azt írta, hogy „az európai háború nagy lehetőséget nyújtott az Egyesült Államoknak a latinamerikai piacok megszerzésére és az USA ezt a lehetőséget ki is használta." Angliának a háború előtti színvonalhoz viszonyítva kétszeresen sikerült növelnie kivitelét az európai szárazföld országaiba, az amerikai export azonban mégis több mint három és félszeresen növekedett. Anglia külkereskedelmében jelentős szerepet töltenek be a gyapotszöve. tek. Anglia 1950-ben 687 millió méter szövetet exportált, az USA pedig csak 468 millió métert. Ezzel szemben 1952-ben az amerikaiak gyapjúszövetkivitele az „Economist" szerint aránylag 650 mülió métert, míg Anglia kivitele csak 624 mülió métert tett ki. Az amerikai monopóliumok annak érdekében, hogy még jobban hatalmukba kerítsék a brit impérium orszagainak piacait, már régóta küzdenek a „birodalmi kiváltságok" ellen, azaz a brit Impérium országai által egymásnak nyújtott vámkedvezmények ellen. Az USA még 1945ben, midőn az Angliának nyújtandó amerikai segítségről tárgyaltak, szorgalmazta, hogy Anglia egyezzék bele a. birodalmi kiváltságok fokozatos felszámolásába. Az amerikai monopóliumok kezdeményezésére 1947-ben általános kereskedelmi és díjszabásegyezményt kötöttek, amelynek értelmében Anglia kötelezte magát, hogy a brit impérium országai kiváltságos díjszabásának rendszerét nem terjeszti ki más országokra. Ez megkönnyítette az amerikai áru behozatalát azokra a piacokra, amelyeket Anglia már régóta magáénak tart. Ennék következtében az USA rohamosan növelte pozícióit a brit impérium országaiban, ami az angol árucikkek kiszorításával járt. Angliában egyre gyakrabban felemelik szavukat az általános kereskedelmi és díjszabás-egyezmény ellen. így például Leslay Hamage, a londoni exportintézet elnöke liverpooli beszédében mult év októberében felhívta a brit impérium országait szabaduljanak meg az általános egyezmény bilincseitől és védelmezzék a birodalmi kiváltságokat." Az amerikai kereskedelmi körök elégedetlenségének fö oka abban van, hogy a vámilletékek némi csökkentésétől eltekintve, ami az általános egyezmény értelmében történt, számos USA-ba irányuló árucikket 30—50 százalékos vámmal sújtanak. Az angol kormány tavaly emlékirattal fordult az USA kormányához, amelyben aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy az USA-ban egyre jobban követelik a vámilletékek emelését. Anglia kifejezte, hogy azok a nehézségek, amelyeket a USA okoz Anglia kivitelében, befolyásolhatják Anglia azon óhaját, hogy „kereskedelmi és más téren együttműködjék az USA-val." Mégis ez idő óta az angol árucikkek behozatalának feltételei az USA-ba még jobban megnehezültek és az angol-amerikai kereskedelem távlatai igen ködösek. Ez év elején az angol külügyminiszter és pénzügyminiszter Washingtonba utazott, hogy szorgalmazza az angol cégek kereskedelmi feltételeinek megkönnyítését az USA

J ban. A kővetkezőképpen fejezték ki követelésüket: „Kereskedelmet, nem pedig segítséget." Az amerikai monopóliumok ugyanis javasolták, hogy az amerikai adófizető polgár rovására hosszú idő óta ráktáron heverő árucikkeket dobjanak NyugatEurópa piacaira és pedig a normális kereskedelem kereteiben. Az USA kormánykörei „segítem akarnak", nem pedig megnyitni az USA piacát angol áruk előtt. Az amerikai monopóliumok harcának egyik eszköze az angol kereskedelmi társaságok ellen a komoly árucikkek árának „leverése". Az „Economist"' megjegyzi, hogy az USA „minden módot és okot felhasznál arra, hogy mesterségesen csökkentse az árakat". A „Daily Express" rámutatott arra, hogy az amerikai kereskedelmi társaságok a gyapotot a háború előtti árhoz viszonyítva hétszer magasabb áron adják el, Angliának viszont a kaucsukért csak kétszeresét fizetik annak, amit a háború előtt fizettek. „Ez már régi történet — írja a lap. — Amikor az amerikaiak eladnak, a legmagasabb árat követelik, ha pedig vásárolnak, igyekeznek a legalacsonyabb árat fizetni." Az amerikai monopóliumok ugyanakkor, amikor csökkentik az angol árucikkek árait, saját áruik árát, mint például a búzáét jelentősen emelik Anglia nemrégen kénytelen volt megtagadni egy új nemzetközi búzaegyezmény aláírását, mivel az USA követelte az egyezmény többi részvevőitől, hogy az 1949-ben kötött szerződéshez viszonyítva emeljék a búza árát. Anglia állásfoglalása a búza árának kérdésében elégedetlenséget szült az USA-ban. Az USA kereskedelmi politikája arra irányul, hogy számos ország piacáról kiszorítsa az angol árucikkéket, az USA piacainak megközelítését lehetetlenné tegye a brit áru számára, szétszakítsa Anglia hagyómányos kereskedelmi kapcsolatait a demokratikus tábor országaival. Mindez az angol-amerikai ellentétek kiéleződését vonja maga után. Angliában fokozódik az elégedetlenség az amerikai monopóliumok kereskedelmi politikájával, fokozódik a törekvés arra, hogy Anglia visszaszerezze gazdasági függetlenségét. (Készletek N. Torszujevnak a moszkvai Pravdában megjelent cikkéből.) \