Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-13 / 223. szám, vasárnap

t 4 ­A Béke Vifágtanács irodájának ülésszaka III SZO / 1953 szeptember 13 A prágai magyar képzőművészeti kiállítás Chain - , Ser e_ Irta: Aradi IS.óra Bécsből Frédéric Joiiot-Ourie professzor elnökletével megkezdte maínkáját a Béke Világtanács iro­dájának ülésszaka Az ülésszak munkájában részt vesz John Beraal (Nagy-Britannia), A ,,Työkansan Sanomat" jelenté­se szerint szeptember 6-án ünnepsé­get tartottak Turku városban Finn­ország Kommunista Pártja fennál­lásának 35. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen Aimo Aaaltonen, Finnország Kommunista Pártjának elnöke mondott beszédet. Gazdaság­politikai kérdésekről szólva Aalto­nen rámutatott: a kommunista párt már előbb felhívta a figyelmet a termelés egyoldalú fejlődésének ve­szélyére és arra. hogy Finnország függése a válságban szenvedő nyuga­ti országoktól súlyos következmé­nyekkel járhat. Aaltonen hangsú­lyozta, hogy ez á figyelmeztetés tel­jes egészében beigazolódott. El­itélte, hogy a nép munkájából eredő pénzösszegeket katonai kiképzéssel foglalkozó szervezetek űjjáélesztésé­re, léglökéses repülőgépek beszer­zésére, tartalékos tisztek tanfolya­mainak szervezésére, háborús propa­gandára és különféle fasiszta szer­vezetek támogatására használják fel. Aaltonen részletesen foglalkozott azzal, milyen nagy jelentősége van Finnország számára a Szovjetunió­val és a népi demokratikus orszá­gokkal való gazdasági kapcsolatok­nak. A többi között a következőket mondotta: „Beláthatatlan bajt zú­dítanak tíz- és tízezer családra, ha a Szovjetunióval és a népi demokra­tikus országokkal szemben alkal­maznák a koalíciós P í !rt és szociál­demokrata vezetők által javasolt ,,hidegháborús" politikáit Hol lehet­ne elhelyezni a hajóépítő, a fém­megmunkáló, a faházakat előállító iparág és sok' más üzem termékeit, ha nem folytathatnánk és fokozhat­nánk a kivitelt a szocialista világ­piac országaiba? Gyárak állnának A katonai fegyverszüneti bizott­ság szeptember 9-i ülésén foglalko­zott azzal a támadással, amelyet egy amerikai katona intézett a Te­guban működő semleges felügyelő­csoport egyik svéd tagja ellen. A semleges nemzetek képviselői­bő! álló felügyelőbizottságnak a katonai fegyverszüneti bizottság i rangidős koreai-kínai tagjához in­tézett., szeptember 8-1 keltezésű le­vele részleteket tartalmaz erről az incidensről. A semleges felügyelő­bizottság leveléhez csatolt másik le­vélben a Te guba n működő felügye­lőcsoportot alkotó négy semleges nemzet mindegyikének rangi'dős kép­viselje az ügy kivizsgálását kéri. A emleges nemzetek képviselőiből álló felügyelőbizottság fenntartja ma inak a jogot, hogy az amerikai fél által végzett vizsgálat után meg­vitassa az incidenst. R. Larsson százados, a Teguban működő semleges csoport svéd tag­ja a felügyelőcsoporthoz intézett le­velében beszámol arról a támadás­ról, amely szeptember 1-én érte és amelynek következtében megsérült. Levelében ezeket írja: k „Egy sürgönyszöveget adtam a Teguban működő semleges felügye­lőcsoport irodáján alkalmazott Mil­iárd Armstrong örvezetőnek, hogy az előírt formában másolja le azt. Megmondtam neki, hogy a távirat szövege után ne tegye ki az össze­kötő tiszt nevét. Armstrong néhány perc múlva bejött hozzám a titkár­ságra és azt mondotta, hogy a táv­iratot nem küldik el, ha az össze­kötőtiszt neve nem szerepel aláíró­ként. Újból megmondtam neki, hogy a táviratot az összekötőtiszt neve nélkül kell lemásolni és hogy a Tegulban működő semleges, fel­Bugenie Cotton és Gilbert de < brum (Franciaország), Emilio ni és Riccardo Lombardi (Olaszor­szág), Nyikodaj Tyühonov és Ilja Erenburg (Szovjetunió), valamint több más ismert békeharcos. le, tíz- és tízezer kéz maradna mun­ka nélkül, tíz- és tízezer száj szá­mára nem jutna kenyér. Honnan le­hetne behozni gabonát, folyékony és egyéb üzemanyagot: gyapotot, va­sat, nyersanyagokat és félgyártmá­nyokat, amelyekre országunknak nagy szüksége van? A gyakorlat mutatta meg, mennyire igazuk volt népünk széles tömegeinek, amikor azt követelték, hogy bővítsék ki a kereskedelmet a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, ami­kor megakadályozták a „hideghá­ború" terveinek teljes megvalósítá­sát." Aaltonen ezután rátért a Finnor­szág és a Szovjetunió közötti ba­rátság megszilárdításának kérdésé­re. Hangsúlyozta, hogy a kommu­jaista párt fennállása első napjaitól kezdve harcolt a két ország közötti barátságért, mert felismerte, hogy ez a barátság biztosítja a finn nép számára a békét és a függetlensé­get. Aaltonen nyomatékosan kijlentieft­te: a béke és a jó szomszédi kap­csolatok mellett kiálló finn nép fel­adata gondoskodni arról, hogy a háború politikusai ne tudják elpusz­títani e barátság gyönyörű haijitá­sait. Nem elegendő csak beszélni a barátságról,' tettekre van szükség. A finn kormány egyik elsőrendű fel adata végetivetnii a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló hazug propagandának, amellyel elsősorban a szociáldemo­krata sajtó és a rádió foglalkozik Finnországban. A párt legközelebbi céljait érint­ve, Aaltoneqj rámutatott, hogy a legfontosabb feladat biztosítani a párt sikerét a küszöbön álló közsé­gi választásokon. ügyelőcsoport egyik tisztjének kell a táviratot aláírnia. Armstrong szemtelen módon ki­tartott álláspontja mellett. Ekkor megparancsoltam, hogy hagyja el a titkárságot és ynásollja le a távira­tot. ö dühösen így válaszolt: „Nem fogadok el öntől parancsokat." Ezután nyomatékosan felhívtam a figyelmét, hogy négy semleges nem­zet felügyelete alatt álló területen van, e semleges nemzetek szolgála­tában áll és ezért el kell fogadnia e semleges nemzetek képviselőinek parancsait. Erélyesen megparancsol­tam, hogy hagyja el a titkárságot és másolja le a táviratot. „Ember, nem fogadok el paran­csokat öntől" — válaszolta Arm­strong és abban a pillanatban ököl­lel az arcomba vágott. Kituszkol­tam a titkárság helyiségéből, miköz­ben ő újabb ütéseket igyekezett a fejemre mérni. Az ütés erős fájdal­mat okozott és fogaimait, valamint ajkamat elöntötte a vér." Li Szan Csu tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság rangidösb koreai-kínai tagja a bizottság szer­dai ülésén rámutatott: a semleges felügyelőcsoport egyik tagja ellen Intézett amerikai támadás nem­csak a fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezéseinek megsze­gését jelenti, hanem egyúttal sértő a semleges nemzetek képviselőiből álló semleges bizottságra, mint egészre is Hozzátette, a koreai kínai fél nyomatékosan követelte az amerikaiaktól, tegyenek haladékta­lanul eredményes intézkedéseket hasonló incidensek megakadályozá­sára és a fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezései végrehajtá­sának biztosítására. A Magyar Népköztársaság a XIX. és XX. század képzőművészetének haladó hagyományait bemutató nagyszabású kiállítást küldött Prá­gába. Nagyjelentőségű esemény ez a két ország kulturális kapcsolatai­nak elmélyítésében. Nemcsak azt teszi lehetővé, hogy Csehszlovákiá­ban minden eddiginél jobban meg­ismerkedjenek a magyar képzőmű­vészet történetével és ezen keresz­tül a magyar nép történetének leg. jelentősebb forradalmi hagyományai­val, hanem közelebb visz bennünket múltunk és művészetünk közös ha­gyományainak kutatásához. A ki­állítás a magyar festészet, szobrá­szat és grafika kiemelkedő müvei­vel bemutatja a magyar művészek küzdelmét a nemzeti művészet meg­teremtéséért, harcukat a gyarmato sitó elnyomás ellen, az Imperializ­mus bomlasztó hatásával és a fasiz­mussal szemben tanúsított helyt­állásukat, majd szocialista jövőt építő alkotásaikat a felszabadulás után. A magyar nemzeti művészet ki­alakulása egybeesik a reformkor harcaival az ország elmaradott, hű­béri jellegének felszámolásáért. Az ország még nem tudja eltartani művészeit, a legjobbak külföldön dolgoznak. Marko Károly, a nagy tájképfestő Olaszországban dolgo­zik, de itt bemutatott szivárványos magyartája ffe bizonyítja, hogy a hazai tájak élményétől nem szakadt el. Brooky Károly, aki elsősorban, mint arcképfestő volt ismert, Ang­liában élt. Müveivel festői kultúrá­jában magasan kortársai fölé emel­kedik. A fejlődő polgárság legelső szük­séglete a portré és az életkép. Ba­rabás Miklós, a magyar nemzeti festészet első nagy alakja, aki kú­riáról kúriára járva festette arcké­peit, a bécsi biedermayer tapaszta­lataiból kiindulva alakított ki nem­zeti formanyelvet. Kiállított női arc­képe az új osztály optimuzmusát, életkedvét sugározza, paraszti tár­gj^i életképe pedig azt mutatja, hogy a reformkor mozgalmai felis­merték a széles összefogás szüksé­gességét. Igy jutott el Barabás az 1848-as szabadságharc hőseinek áb­rázolásáig, ezt bizonyítja Damja­nichról, a nagy hadvezérről készült rajza. Ennek a fejlődésnek az eredmé­nye, hogy a Bach-korszakban, a sú­lyos nemzeti elnyomás korában, a magyar festészet a nemzeti függet­lenségért vívott harc első sorában jár. A történeti festészet, amely a fejlődő polgárság történeti érdeklő­désének megfelelően, már a szabad­ságharc előtt kezdett kialakulni, most forradalmi tartalmat kap, mű­vészi színvonalában is hatalmasra lendül és ki tudja fejezni mindazt, amit a cenzúra elhallgattatott. Mada­rász Viktor Hunyadi László síratá­sát ábrázolja, amikor a szabadság­harc hőseit nem szabad siratni, Székely Bertalan az egri nők hő­siességét 1848 nagy áldozatvállalá­sai helyett, Thököly menekülését a legjobb hazafiak üldözése idején. A törökök elleni küzdelem, Rákóczi szabadságharcának példamutatása elevenedik meg a legsúlyosabb el­nyomatás Idején. 1867-ben a magyar földbirtokosság szövetségre lépett az osztrák tőké­vel és ettől kezdve a kialakuló új uralkodóosztály hivatalosan is tá­mogatta az osztrák gyarmatosítást. A művészektől is a múlt dicsőséges, pompás jeleneteinek festését várta. Minthogy a képzőművészet legnép­szerűbb műfaja a történeti festészet volt, elsősorban ebből alakított ki hivatalos művészetet. De még az uralkodóosztályt oly nagymértékben kiszolgáló művészeknél, mint Ben­czúr Gyula, vagy Lotz Károly is akad követendő példa. Lotz Károly „Mé. nes a pusztában" című fiatalkori képe a magyar művészet eleven né­pi gyökereit fejleszti tovább. Ben­czúr portréinak realitása, kompo­zícióinak óriási mesterségbeli szín­vonala is nagyjelentőségű és példa­mutató. Az a művész, akire a kor társa­dalmi viszonyai a legmélyebben ha tottak, a legnagyob magyar kritikai realista, Munkácsy Mihály. Egyik fö müvében, a 25 éves korában fes­tett „Siralomházban", a falura nehe­zedő csendöruralmat ítéli el. Az el­ítéltről nem tudjuk, hogy bünözö-e, vagy a társadalmi igazságtalansá­gok ellen lázadozó paraszt, de a falusiaknak hozzá való viszonyából láthatjuk, hogy itt nem egyetlen ember életéről, hanem az egész tár­sadalmat átható ellentétekről van szó. Munkácsy színezése is alátá masztja ezt a drámai feszültséget, leginkább azonban a tömegnek olyan ábrázolása, amely minden egyes szereplőben tudatosan kiválasztott, tipikus alakot mutat be. Ugyancsak a falusi proletariátus típusait ele­veníti meg a „Korhely férj", vagy a „Búcsúzkodás" D e nem kevésbbé telítettek drámai tartalommal táj­képei, akár a „Poros út"-ra, akár az ,,Erdőrészlet"-re« gondolunk. Munkácsyval együtt dolgozott a fiatalon meghalt Paál László, aki­nek drámai erejű tájképfestészete ugyancsak tiltakozás az akkori hi­vatalos művészet ellen. A hetvenes években Mészöly Géza volt az, aki balatoni képeiben először festett tudatosan jellegzetes magyar tája kat A magyar festészet egyik gyöngy­szeme Szinnyei-Merse Pál „Lilaruhás nő" cimü képe. Deák-Ebner Lajos ,,Baromfivásár"-a a pusztaszéli ma­gyar város színes, jellegzetes moz­zanatát örökíti meg és joggal vált a magyar közönség számára a leg népszerűbb müvek egyikévé. A szol­noki művésztelep művészei közül Fényeí= Adolf dolgozott a legtudato­sabban kritikai szellemben. Az egy­szerű falusiak mindennapi életét áb­rázolta és itt bemutatott „Napszá­mosba is a századforduló falusi osztályharcát tükrözi. Munkácsy közvetlen tanításait követhetjük nyomon Révész Imre „Petőfi a nép között" című művé­ben, amely arról tanúskodik, hogy a magyar népnek a nagy forradal­már költő iránti mély szeretete a legsötétebb évtizedeken is művészi kifejezésre tud jutni. A negyven­nyolcas hagyományok továbbélését mutatja Greguss Imre „Honvédtá­bor"-a is. Mindkét mü példa arra, hogy a haladó történeti hagyomány a század végén a népi jellegű élet­képben találta meg kifejezési for­máját. A nép életével való mély össze­forrottságot mutatják Mednyánszky László tájai, csavargófejei is. A szegényes örökségen marak dó nyo­morgó parasztokat, a kapitalizmus parasztságának jellemző osztottsá­gát festi élete végéig Tomyai János, az alföldi agrárproletár festő, soha be nem fejezett „Juss" cimü müvé­ben. Az imperializmus korának ne­héz paraszti sorsát tükrözi Kern­stock Károly „Munkából" cimü mü­ve, vagy Ko3zta József mezőről ha­zatérő lányalakja is. A XIX. század végén, amikor a hivatalos szervek a művészetet tel­jesen a millenáris politika szolgála­tába akarták állítani, hogy felhasz­nálják a nemzetiségi elnyomásra tá­maszkodó gyarmati helyzet propa­gálására, a polgári művészek egy csoportja, ha nem is volt elég tuda­tos ahhoz, hogy politikai harcot folytasson, de * szervezetten meg tudtak mozdulni a hivatalos festé szet hazugságai és akadémizmusa ellen. 1896-ban alakult meg a rövid idő alatt nagy mozgalommá nőtt nagybányai művészcsoport, amely igen nagy festői eredményeivel, a természet elmélyült ábrázolásával a magyar művészek javát évtizedeken keresztül távol tudta tartani az im­perializmus legszélsőségesebb bom­lási folyamataitól és egy-két idetar­tozó művész eljutott ugyanakkor a magyar történelem forradalmi ha­gyományainak ábrázolásáig is. A művészcsoportot Hollósy Simon ala­pította. Kiemelkedő alakja volt Fe­renczy Károly, akinek „Cigányok", vagy „Lovaglás" című müvei a ma­gyar festészet óriási fejlődéséről ta­núskodnak Átmenetileg hozzájuk tartozott Csók István és Glatz Oszkár, akik mindketten ma is dol­goznak és a Magyar Népköztársa­ság kitüntetett és megbecsült mű­vészei. A nagybányai művészek kö­zül a leghaladóbb szemléletű Holló­syn kívül Thorma János, akinek „Kártyázók" című müve is mutat­ja, hogy a néppel való kapcsolata szoros maradt és művészete nem is vált soha öncélúvá, mint a Nagybá­nyához kapcsolódó művészek egy ré­széé. Természetes, hogy az adott törté­nelmi feltételek mellett sem a szol­noki művésztelep, sem Nagybánya nem rendelkezhetett egységes mű­vészi szemlélettel, egységes eszmei tartalommal. De külön utakon jár­tak a többiek is: így Rippl-Rónai József haladó polgári szemléletét mutatja Bonnard-ról festett portré­ja; Rudnay Gyula Munkácsy ha­gyományából táplálkozó felfogását tükrözi önarcképe. S bár a köve­tendő festészeti hagyományok egy része a Horthy korszak alatt elhal­ványodott, a legjobb magyar művé­szek nen» álltak a fasizmus szolgá- v latába. A két világháború közötti időben a hivatalos müvészpolitiká­val szembenálló polgári demokra­tikus művészek egész sora, mint Bernáth Aurél, Berény Róbert. Sző­nyi István, vagy a szobrászok kö­zül Pátzay Pál, Kisfaludy Stróbl Zsigmond ma is a szocializmust épí­tő magyar kultúra vezető erői közé tartoznak és többségük főiskolai tanár. A fasizmus idején azonban ter­mészetesen a munkásosztállyal együtt harcoló művészek voltak a legpéldaadóbbak. Közvetlen hagyo­mányuk az 1919-es proletárdikta­túra harcos grafikája és Derkovits Gyula, a korán elhúnyt nagy prole­tárfestő művészete, akinek „Kivég. zés", vagy „Hajókovács" cimü fest­ményei, híres Dózsa-sorozata és egyéb művel is példát mutattak a halála után alakult Szocialista Kép­zőművészek csoportjának. Ennek a csoportnak sok tagja mártírhalált halt a fasizmus Idején, így a kiállí­táson önarcképeikkel szereplő Dési­Huber István fesitö ós Mészáros László szobrász. Tagjai közül töb­ben, így Bán Béla, élen járnak ma a szocialista-realista művészet felé vezető úton. Mint látjuk, a mai magyar művé­szet mindazoknak egységfrontja, akik az elmúlt évtizedekben a fasiz­mus embertelensége és művészet­ei len essége ellen harcot folytattak. De első helyen kell említeni olyan művészeket, mint Pór Bertalan, vagy Ek Sándor, akik a Horthy­korszak évtizedeit emigrációban töl­tötték s most élenjáró szerepet töl­tenek be a magyar művészetnek szocialista-realista fejlődésért vívott harcában és komoly munkát végez­nek a müvészifjúság nevelésében is. — És meg kell említenünk olyan művészeket is, mint Imre István, Kádár György, Konecsni György, Domanovszky Endre, Demjén Attila, Somogyi Árpád, Kerényi Jenő, Far­kas Aladár, és mások, akik részben a felszabadulás után Indultak len­dületes fejlődésnek, részben már a most végzett fiatal müvésznemze­dékhez tartoznak és akiknek művé­szetében gazdagon bontakoznak ki a mai Magyarország problémái. Az 1949-ben rendezett budapesti szovjet festészeti kiállítás adta meg a döntő útmutatást a magyar kép. zömüvészek számára. A szovjet ta­pasztalatok alkalmazását a mai ma­gyar művészet most kiállított töre­dékes anyaga is mutatja. Láthat­juk azt a lelkesedést, amellyel a mai magyar képzőművészek történelmük haladó hagyományait feldolgozzák, s a bemutatott régi anyag alapján ítéleitet alkothatunk arról, hogy a mai magyar képzőművészek mester­ségükben is nagy művészeti hagyo­mányaik folytatóinak tekintik ma. gukat Művészetük döntő eszmei alapja mindezek túlmenően a nép­pel való kapcsolat, a munkások, pa­rasztok, katonák életének ismerete, átalakuló tájaik szeretete. S ha a mai magyar képzőművészet még sok maradványát is tükrözi a múltnak, ha kemény harcot is kell még foly­tatnia a formalizmus, vagy az ön­célúság maradványai ellen, egészé­ben helyes úton jár, s a szocializ­must épít/5 ország kul túrforradalmá­ban jelentős, előremutató szerepet tölt be. V A«mr Aaltonen beszéde Finnország Kommunista Pártia íennálásának 35. évfordulója* alkalmából Amerikai katona barbár támadása a Teguban működő semleges felűgyelőcsoport egyik svéd tagja ellen

Next

/
Thumbnails
Contents