Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-11 / 221. szám, péntek

1953 szeptember 10 U J SZ O 391 Németország Kommunista Pártja elnöksége titkársá­gának nyilatkozata a választások eredményéről Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága a követke­ző nyilatkozatot adta ki a szövet­ségi gyűlési választásolt. eredmé­nyéről: Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága szeptember 7-én Max Reimann elnökletével tar­tott ülésén állást foglalt a szep­tember 6-i választások eredményét Illetően. " A titkárság köszönetét és elisme­rését fejezi ki mindazoknak az elv­társnőknek és elvtársaknak, akik fáradságot nem kiméivé minden ere­jüket latba vetették a választási munkában. A titkárság ezit a köszö­netet összeköti mindazoknak a pár­tonkívülieknek és választóknak szóló köszönettel, Mik ebben a nehéz vá­lasztási harcban Németország Kommunista Pártja mellett álltak és a pártot bizalmukkal megajándé. kozták. Pártunk és népünk ellenségei ter­rorral akadályozták elvtársaink vá­lasztási munkáját,' 1 megkísérelték a gyűlések megzavarását és nem riad­tak vissza gyilkos támadásoktól vagy súlyos testi sértésektől sem. A pártnak újabb mártírja is van, a fuldai Ottó Müller elvtárs, akit fa­siszta terrorbanditák megöltek. Sok elvtárs súlyos sebesüléseket szenve­dett. Választási harcunk olyan volt, mint az 1933. évi fasiszta diktatúra legnehezebb idején. Elvtársaink nem­csak bátran és merészen állták ezt a terrort, hanem a szocláldemokra tákkal és pártonkívüliekkel akció­egységben vissza is verték. A nyugatnémet lakosság olyan szövetségi gyűlést választott, amely nagy veszélyt jelent népünk és a szomszédos népek számára. Olyan szövetségi gyűlés ez, amelynek Nyu­gat-Németországban végre kell haj­tania a bonni és a párizsi háborús szerződéseket. Ez a politika lehetet­lenné teszi Németország egységének helyreállítását és közvetlenül fenye­geti Európa békéjét. Nyugat-Német­ország lakosságának teljesen tisz­tában kell lennie szeptember 6-i döntésének horderejével. Olyan szö­vetségi gyűlést választottak meg, amely rosszabb, mint a régi. Az új szövetségi gyűlésben a monopol- és banktöke erői, a militaristák, a fa­siszták és a revanspolitikusok dön­tenek, akik,népünket már két ízben katasztrófába taszították és készek arra, hogy ezt harmadszor is meg. tegyék. Nyugat-Németország lakossága, sajnos, nem hallgatott Max Reiman­nák, pártunk elnökének figyelmez­tetésére, amely szerint „aki Ade­nauer t választja, a háborút vá­lasztja". Kijelentjük, hogy csak az egész német nép, különösen a mun­kásosztály határozott ellenállása akadályozhatja meg, hogy ez a reak­ciós szövetségi gyűlés bel- és külpo­litikai téren megvalósíthassa erő­szakuralmi politikáját. Minden né­metnek nagy aggodalmat kell érez­nie Németország jövőjét illetően. Adenauer visszaélt a német nép bé­keakaratával és meghamisította azt. Nyugat-Németország lakossá­ga a szeptember 6-i választás ered­ményével nem jogosította fel Ade­nauert arra, hogy ' végrehajtsa a bonni és párizsi háborús szerződé­sek nolitlkáját. Sok CDU-választő hitt Adenauer képmutató nyilatko­zatinak, amely szerint ő is a német I egység békés eszközökkel való hely­reállítását akarja és megegyezést j akar a Szovjetunióval. Adenauer a szövetségi gyűlési választások után egy nappal már elárulta politikájá­nak valódi jellegét, amikor kijelen­tette, hogy a választók kiváltságle­velet adtak neki a bonni és a pári­zsi háborús szerződések végrehajtá­sára. Ezeknek a szerződéseknek a végrehajtása esetén Nyugat-Német­ország nem lesz többé békés állam. A világ békeszerető népei nem tűrik Adenauer nyugatnémetországi agresszív politikáját. Az „európai védelmi közösség" politikájának végrehajtását joggal tekintik saját biztonságuk ellen irányuló fenyege­tésnek. A békeszerető népek saját országukban következetesen és sike­resen fogják megakadályozni az 'amerikai háborús politika megva­lósítását és fokozzák segítségüket és támogatásukat az egységes, bé­keszerető, demokratikus és függet­len Németország helyreállításáért vívott harcban A választás kimenetele pártunk számára azt mutatja: nem tudtuk meggyőzni a tömegeket arról, hogy Németország Kommunista Pártja az egyetlen olyan párt Nyugat-Német­országban, amely becsületesen és bátran képviseli népünk nemzeti és szociális érdekeit Elsősorban azt nem tudtuk megmagyarázni Nyu­gat Németország lakosságának, — különösen a munkásosztálynak — hogy az egységes, békeszerető de­mokratikus Németország a monopó­liumok és bankok uraitól, militaris­táktól és fasisztáktól mentes Né­metország lesz. Pártunk még nem tudta legyőzni a fasiszta ideológia maradványait, a szovjetellenességet, a nacionalizmust és a sovinizmust, amelyek'a lakosság széles kömben még meg vannak és nem tudotfva­lódi demokratikus nemzeti öntuda­tot teremteni. Pártunk nem tudta meggyőzően ismertetni a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság sze­repének jelentőségét a béke fenn­tartásában és Németország egysé­gének békés helyreállításában. Ez a választási harc megmutatta, hogy sokan még mindig ellenfeleink sza­vaiból, elferdítve és meghamisítva ismerik pártunk politikáját. A Né­met Szociáldemokrata Párt elnök­ségének az Adenauer-féle agresszív politikájával szembeni következet­len magatartása és újra és újra en­gedményeket tevő politikája meg­zavarta az embereket. Most világos­sá válik, hová vezetett a szociálde­mokrata vezetőség szovjetellenes uszító hadjárata, amely éveken át mérgezte a lakosságot. A Német Szociáldemokrata Párt vezetőségé­nek kommunistaellenes magatartása — ahogy az a történelemben több íz­ben bebizonyosodott — támogatást jelentett az agresszív imperialista erők számára. Mindebből a német munkásosz­tálynak, minden szociáldemokratá­nak és hazafinak a következő fon­tos tanulságot kell levonnia: legyen vége a kommunistaellenes uszítás­nak! Legyen vége a Szovjetunió el­leni uszításnak! Legyen vége a Né­met Demokratikus Köztársaság el­leni uszításnak! Adenauer összes el­lenfele harcoljon közösen az ú j fa­siszta terroruralom ellen! A szeptember 6-i választás kime­netele nem enyhíti, hanem fokozza a feszültséget Németországban és Európában. A választás eredménye megnehezíti Németország egységé­nek békés helyreállítását'. Éppen ezért népünk első feladata fokozni a harcot a németek egymásközti megegyezéséért és a négy nagyhata­lom megegyezéséért, a német kér­dés békés rendezése érdekében. Az új, reakciós szövetségi gyűlés fokozni fogja a dolgozó lakosság el­len irányuló antiszociális politikát. Ez a reakciós szövetségi gyűlés nem fogja megoldani a német békés gaz­dasági élet egyetlen problémáját sem. Sőt ellenkezőleg, a város és vi­dék dolgozói legszélesebb rétegeinek helyzete tovább rosszabbodik majd A f munkásosztályn^c síkra kell szállni szociális és demokratikus jo­gainak védelméért és fel kell venni a harcot Adenauer népellenes politi­kájával szemben. Ebben a népünk számára vészé, lyes helyzetben a párt elnökségének titkársága felszólít minden kom­munistát, hogy azonnal beszéljen szociáldemokrata, keresztény és pártonkívüli munkatársaival és ta­nácskozza meg velük a népünk nem­zeti, demokratikus és szociális érde­keinek védelmét célzó intézkedése­ket. Most az a feladat, hogy szoro­sabbra zárjuk a párt sorait és szo­rosabb szövetséget kössünk a töme­gekkel. A terror ellenére is 9 millió ember utasította el Adenauer agresszív politikáját. Ez a kilenc­millió ember nagy erő. Szükség van azonban arra, hogy végetvessünk a félmegoldások és a következetlenség politikájának és egységbe fogjuk Adenauer összes ellenfeleit, akik­nek meg kell akadályozniuk, hogy i Adenauer megvalósíthassa Németor­szág számára életveszélyes politiká­ját. Különösen azoknak a szociálde­mokratáknak és kommunistáknak kell összefogniuk, akik a választási harcban a városokban, a falvakban és az üzemekben közösen léptek fel Adenauerrel szemben és egymást közelebbről megismerték, hogy így eredményesebbé tegyék a munkás, osztály teljes erejét. Nem szabad, hogy hazugsággal és csalással lét­rejött választási eredmény megté­vessze Adenauer ellenfeleit, az ösz­szes békeszerető és hazafias néme­tet. Most széleskörű felvilágosító munkát kell végezni. A német népet senki sem mentheti fel azon nagy feladatának felelőssége alól, hogy Németországot a béke útjára vezes­se és szétverje az agresszió erőit. A népnek erre meg van az ereje, ha merészen megteremti minden ha­zafi, Adenauer minden ellenfele egy­ségét, és a Német Demokratikus Köztársasággal, a Demokratikus Németország bástyájával közösen folytatott következetes harcban sík­ra száll az egész Németországot képviselő ideiglenes kormány meg­alakításáért. így lehet megfékezni az agresszív fasiszta erőket. A de­mokratikus erők egész Németor­szágban összefoghatnak és biztosít­hatják a demokráciát, utat nyithat­nak az összes békeszerető népekkel való megegyezéshez és így bekap, csolhatják Németországot, mint bé­keszerető nagyhatalmat a népek nagy családjába. Németország Kommunista Pártja elnökségének tit­kársága, Max Reimann. Angol lapok a nyugatnémetországi választások következményeiről A Daily Express közli berlini tudó­sítójának jelentését a nyugatnémetor-' szágj választásokról. A tudósító pár­huzamot vont Adenauer mostani vá­lasztási kampánya és Hitler 1932. évi választási kampánya között. A tudósí­tó utal arra, hogy Adenauernek a né­met mágnások közül kikerült hívei „másfél millió fontsterlinges összeggel támogatták a választási kampányát". Ezek a vállalkozók — írja a tudósító — úgy vélik, hogy az amerikaiak bár­mennyire erősen megnyirbálták a töb­bi országnak juttatott segélyt, Nyu­gat-Németország, amely mostantól kezdve a Kelet-Európa elleni amerikai hadjárat élcsapata, dollárözönre, fegy­verek és hadfelszerelési cikkek nagy özönére számíthat, amint Adenauer hozzákezd a hadsereg megteremtésé­hez. A tudósító szerint az európai vé­delmi egyezménynak a német szövetsé­gi parlament által történő jóváhagyá­sa után az amerikaiak nyomást gya­korolnak Franciaországra, hogy Fran­ciaország további halogatás nélkül ra­tifikálja az egyezményt. A „Daüy Express" a továbbiakban ezt írja: „Midőn Németország vissza­tér a porondra, szinte hallani lehet a katonacsizmák kopogását. Nem reá­lisan gondolkodik az, aki úgy hiszi, hogy Németország megelégszik olyan európai hadsereggel, amelyben kato­nái másodrendű szerepet játszanak.'' A Times ugyancsak megjósolja a „Párizsra nehezedő washingtoni nyo­más fokozódását azzal a céllal, hogy Franciaország ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló egyezményt" A bonni parlamentnek csak 15 munkás tagja van Az új nyugatnémet szövetségi gyű­lés szociális összetétele mindennél vi­lágosabban mutatja, hogy az október 2-án összeülő bonni parlament nem képviseli Nyugat-Németország dolgozó lakosságát. Az új nyugatnémet parlament 487 tagja között csupán 15 munkás van. Ez a képviselők 3.5 szájaiékának fe­lel meg. Ezzel szemben állami főtiszt­viselőknek 67, a nagyvállalatok igaz­gatóinak 38, gyártulajdonosoknak és nagykereskedőknek 43 mandátum ju­tott. Az egykori hitleri hadsereget egy altengernagy, egy tábornok és egy sorhajóhadnagy képviseli az új bonni .parlamentben. Amerikai „segély" Iránnak és ami mögötte rejlik A Pravda I. Plisevszkij cikkét közli »Amerikai »segély« Iránnak és ami mögötte rejlik címmel. Az amerikai uralkodókörök szá­mára — írja Plisevszkij — már hagyománnyá vált, hogy imperia­lista, agresszív akciókat gyakran »segély« formájába öltöztetik. A segélynyújtás különböző változatai azonban egy célt követnek: leigáz­ni a kiszemelt országot, az Egye­sült Államoktól függővé tenni azt az államot, amelynek területe ka­tonai felvonuló területté változtat­ható, vagy amerikai katönai tá­maszpontokat építeni a kiszemelt országok területén, és felhasználni hadseregét agresszív imperialista célokra. Az utóbbi időben az amerikai uralkodókörök erőszakkal kezdenek ilyenfajta »segélyt« Iránra kény­szeríteni. Az iráni kormány kötelezettsé­get vállalt arra, hogy a »segély« felhasználását ellenőrző amerikai tisztviselők csoportját diplomáciai missziónak tekintik. Az iráni kor. mány elvállalta mindazoknak az adóknak és illetékeknek megfizeté­sét, melyeket a misszió tagjainak kellene fizetniök. A »technikai se gélyprogramm megva|lósítása« cí mén Iránban befektetett amerikai töke mentesül az iráni törvények­ben a külföldi tőkebefektetésekre vonatkozóan előirt korlátozásoktól. De ez még nem minden. Az amerikai tisztviselőknek lehetővé tették, hogy akadálytalanul közle. kedjenek az egész országban a kül' földiekre vonatkozó érvényes ren­delkezések ellenére. Az Iránban tartózkodó amerikai tisztviselők munkájának igazi jel­legére több külföldi lap mutat rá. így például az As-Sark cimü liba­noni lap felhívja a figyelmet arra a gyanús tevékenységre, amelyet az Iránban lévő amerikai szakértők a Szovjetunióval határos térségek, ben kifejtenek és közli, hogy -ezek a szakértők a határvidékeken terep­rajzokat készítenek, utakat, hida­kat, hágókat tanulmányoznak, vizs­gáltatják a Kaspi-tenger partvidé. kén lévő kikötőberendezéseket. E szakértők és tanácsadók feladatá. nak tehát semmi köze az Iránnak nyújtott tényleges »segély« ügyé. hez. ' [ Az Iránt úgynevezett »segély­bem; részesítő amerikai körök két­szeresen hasonleső célokat követ, nek: beszivárognak az országba, beavatkoznak az ország belső ügyei, be, lábbal tiporják Irán szuveré. nitását és veszélyes háborús ka* landba próbálják bevonni az orszá. got. A Szovjetunióban élő mohamedánok Kariban Két mohamedán csoport tar­tózkodik a Szovjetunióból Kairó ban. Ezek a csoportok zarándokla­tot rendeztek Mekkába és Mediná­ba és részt vettek a Kurbanbajrm mohamedán ünnepségén. Az egyik csoportot Kazi Zijutdin ibn Mufti Isan Babahán, Közép­Ázsia és Kazahsztán mohamedán egyházi főhatóságának elnökhelyet, tese vezeti, a másik csoportot Al. hlafiz Kálim-Ulla Sakir Sejk-ül-Isz­lam Mijaletdinov, a Szovjetunió európai részében és Szibériában élő mohamedánok muftija. • A zarándokok meglátogatták Kairó . leghíresebb mecseteit, köz­tük Gami-el-Azhart és Gami Hu­.szeint, továbbá Egyiptom történel­mi emlékeit. Ezenkívül a zarándo­kok meglátogatták Egyiptom veze­tő mohamedán személyiségeit. Szeptember 7-én Seih Hasszaneín Mahluf, Egyiptom főmuftija fogad­ta őket. A koreai-kínai fél követelfe hazatelepülni szándékozó íogságbaesett harcosadnak szabadonbocsátását A koreai-kínai fél követelte 245 ha­zatérni szándokozó fogságbaesett har­cosának szabadonbocsátását, akiket az amerikaiak még mindig fogva tartanak. Li Pjong Ir ezredes, a koreai-kínai fél rangidős tagja, a bizottság ülésén átadta az amerikaiknak a koreai-kí­nai fél 245 fogságbaesett harcosának névjegyzékét. Louis C. Friedersdorff, az amerikai­ak képviselője nyíltan megtagadta az amerikaiak azt az ígéretét, hogy a koreai-kínai fél valamennyi hazatérni szándokozó fogságbaesett harcosát ki­viétel nélkül síiabarionbocsátjSk. Az amerikai fél képviselője kijelentette, hogy a hazatelepítést szeptember 6-án befejezték és nem hajlandók szabadon­bocsátani a koreai-kínai fél nagyszámú fogságbaesett harcosát, akiket — bár közvetlenül kellene hazatelepíteni — az amerikaiak még mindig erőszako­san visszatartanak. A koreai-kínai fél az utóbbi időben három ízben nyújtotta át a másik fél­nek fogságbaesetti harcosainak név­jegyzékét, amelyben a koreai nép­hadsereg 644, valamint a kínai népi önkéntesek. 152 fogságbaesett harcosa szerepelt. A koreai-kínai fél rendel­kezésére álló megbízható értesülések azt mutatják, hogy ezek a hadifoglyok ragaszodnak hazate! építésükhöz. Keszoni források megjegyezték, hegy a koreai-kínai fél befejezte mind­azoknak az örizetében levő amerikai hadifoglyoknak szabadonbocsátását, akik ragaszkodtak haza tel építésükhöz. Az amerikai félnek felelnie kell azért, hogy erőszakos módon visszatartotta a koreai-kínai fél hazatelepülni szán­dékozó fogságbaesett harcosait. Megkezdődött az an^ol szakszervezetek 85. kongresszusa Douglasban, az angol szakszerveze­tek 85. kongresszusának megnyitásán szeptember 7-én Thomas O'Brien, a Szakszervezeti Főtanács elnöke meg­nyitó beszédében rámutatott, hogy az ország gazdasági helyzete továbbra is „bizonytalan." O'Brien elismerte azt a tényt, hogy az angol dolgozók életszínvonala sza­kadatlanul csökken és megjegyezte, hogy az elmúlt gazdasági' év folyamán a kiskereskedelmi árak átlag hat szá­zalékkal, az élelmezési cikkekk pedig IS százalékkal emelkedtek. „Ily módon — mondotta — a fő közszükségleti cikkek többségénél az árak emelkedése tovább folytatódik" O'Brfen megállapítása ellenére sem támogatta a szakszervezeteknek a munkabérek emelésére vonatkozó sok­szor ismételt követelését, sőt gyakor­latilag az ellen foglalt állást, kijelent­ve, hogy a munkabérek emelése az árak további emelkedéséhez vezet. Ezután megkezdték a Szakszerveze­ti Főtanács beszámolójának ,,és az iparági szakszervezetek erre vonatko­zó határozati javaslatainak vitáját. Jack Stanley az épületszerelők szak­szervezete nevében a legaktívabb és leghaladóbb munkásokat üldöző vál­lalkozók ellen akciókat követelő ha­tározati javaslatot terjesztett elő. Parcy Belcher, a dohányipari mun­kások szakszervezetének küldötte ha­tározati javaslatában azt követelte, hogy a vállalkozók elleni harc érdeké­ben, a munkásság pozícióinak megszi­lárdítása céljából erősítsék a szakszer­vezeti egységet és egyesítsék a kis szakszervezeteket. Mindkét határozati javaslatot — bár számos más szak­szervezet is támogatta — a Szakszer­vezeti Főtanács ellenzésével elvetették. Rendőrség a nyugatberlini munkanélküliek ellen A Berlin amerikai megszállási öve­zetéhez tartozó Neuköllnbe n több mint 200 munkanélküli tütakozó gyűlésen bélyegezte meg a nyugatberlini váro­si elöljáróság antiszociális politikáját. A Stumm-rendőrség benyomult a terembe, feloszlatta a gyűlést és le­tartóztatta a rendőri erőszak ellen tiltakozó Karl-Heinz Korff munkanél­küli színészt.

Next

/
Thumbnails
Contents