Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-10 / 220. szám, csütörtök

6 ni szo 1953 szeptember 10 & y 1 9 a 2 e m b e r (BEFEJEZŐ RÉSZ) — Hallotta másodszor ls az életrajzomat. Mondhatom, úgy, mint kérést: kérem, osszanak be valamelyik frontszínházhoz. De mondhatom úgy is, mint elszánt elhatározásomat, amelyet ki fogok verekedni magamnak mindenképpen: előre, a harcolók közé akarok menni. Felállt az osztályvezető is: — Szerettem volna meggyőzni önt és szerettem volna, ha a hátországban marad. De nincs jogom arra, hogy erővel visszatartsam. Az ajtóig kísérte a színészt és ott két kézzel megrázta a kezét: Ön kiváló ember — mondta búcsúzóul. — Kérem, komolyan ké. rem, vigyázzon magára. Egy hét sem telt el s Szöulban indulásra készen állott a hetesszámú tábori színház. A kijelölt vezető: Hvan Csol. Gyalog indultak el. A feladatuk az volt, hogy mielőtt a frontra érnek, rendezzenek előadásokat az útmenti városokban és falvakban. Űjonnan felszabadult területen visz át az útjuk. Olyan emberek között, akik még ízet sem 'smerték. hírét sem hallották igazi művészetnek. Ne menjenek el úgy mellettük, hogy egy-egy rövid színdarabbal, dallal, verssel jjpe ne köszöntsenek hozzájuk. Délután játszottak — egy nap három-négy faluban is — délelőtt aludtak, éjtszaka gyalogoltak. Taezson felé, ott húzódott akkor a front. Vidám kis csoport volt, tizenhárom ember: egy író aki anyagot gyűjtött s mindenfelét rögtönzött „a helyi viszonyoknak megfelelően", egy díszletező, aki bárhol, bármikor a semmiből tudott díszleteket varázsolni, két zenész, az egyik két síppal, a másik kétt&stű dobot cipelve a hátán és kilenc színész, csupa tréfára kész, elnyűhetetlen mulattató. Marasztalták volna, s dédelgették őket mindenütt. Ahogy mentek délre, s mind délebbre, nőtt az összhang, a barátság, a jókedv. Hvan Csol nem egyszerűen jókedvű volt. Boldog. Kedve lett volna levelet írni minden egyes napról Szöulba az agitációs osztályvezetőnek. Annyi volt a mondanivalója, hogy a végén aztán egy levelet sem írt, ahogyan ez az ilyen esetben szokásos. Már közel jártak Taezsonhoz, a fronthoz. Egy pompásan sikerült falusi előadás után léptek újra az országútra. EgSszen felvillanyozta őket ez az est. Ott volt az egész falu, a faluba helyezett tábori kórház, beszállásolt katonák, még a methodista lelkész Ls eljött, s végignézte a műsort, őszülte csodálattal motyogta: „Ez is a kommunizmushoz tartozik?" Most mentek az éjtszakai úton, az estét idézve, nevetgélve, nem túlságosan gyorsan, testben, lélekben könynyedén. Bársonyos-sötét, a földek illatával terhes éjtszaka volt Mozdulatlan őrségben álltak az útmenti szederfák, a rizsföldeken danolásztak. Pajzán kis csillagok incselkedve hunyorogtak egymásra. Alig mentek félórát, háromnegyedet, tompa dübörgés mordult fülükbe, észak felől. Hátranéztek: reflektorok hasogatták a sötétet. — Teherautók? — kérdezte valamelyikük. — Jobban zörögnek. Tankok talán. Nőtt a dübörgés, közeledett a fény. Már a föld is remegett, rázkódott. Félreálltak az árokpartra, úgy lestek a közeledőket. Teherautók voltak és ágyúk. Négy hatalmas teherautó négy betakargatott ágyút vonszolt. A színészék még nagyobb kedvre derültek. Felkiáltoztak a soffőrökhöz, az autón gubbasztó tüzérekhez, habár jól tudták hogy azok odafönt nem sokat értenek szavaikból. — Előre, fiúk. már várnak rátok az amerikaiak! — Ne sajnáljátok őket! Jó hangosan mutatkozzatok be nekik — Viszontlátásra, elvtársak! Jövünk utánatok. Találkozunk a fronton. Autók és ágyúk lassan továbbvonultak. Porzott mögöttük az út. Nyomukban tizehárom vidám ember. — írjál valamit a tüzérekről — mondta Hvan Csol az írónak. — „A helyi viszonyokra alkalmazva" — Ha utolérjük őket, eljátszuk nekik. Öt perce mehettek, legfeljebb itfz perce a pezsdítő találkozás után, írta: Méray Tibor amikor új hang lopakodott a fülükbe: távoli egyhangú berregés. — Repülőgép — szólalt meg vala ki. — Az ágyúk! — kiáltott Hvan Csol. Előttük, messziről idelátszott még négy apró fényjel. Azok ott az autókon, ágyúkon a nagy dübörgésben nem hallhatták meg a repülőgépet. Mentek tovább, nyugodtan, reflektorfénnyel. — Az ágyúk! — kiáltotta Hvan Csol. — A tüzérek! És nem várva szót, választ, futásnak eredt. A többiek megdermedtek: — A repülőgéppel versenyez? Hvan Csol rohant az éjtszakában. Az autók, az ágyúk után. El kell oltaniok a fényt Mielőtt lecsapna rájuk a veszedelem. Rohant. Gyorsabbnak kell lennie az autóknál. És gyorsabbnak a repülőgépnél. Lehetséges? így kell lennie. Rohant. Sűrű verejték lepte el testét. Nyitott szájjal nyelte a levegőt. A szíve harangozva verte a mellét. Nőttek a reflektorok fényei. A repülőgép berregését nem hallotta. Egyáltalán nem hallott semmit. Rohant. A föld mintha segítette voina. Alig érte a lábával, s mintha a poros út lökte-emelte volna tovább. A reflektorok fényei már keskeny szeleteket hasítottak ki az éjtszakából. Kévéjük fákat, göröngyöket, árokparti gazokat emelt ki. Hvan Csol már az autók porát nyelte. Prüszkölve ordította: — Hangó! Hangó! (Riadó! Légiveszély!) Üvöltött, ahogy a torkából kifért: — Hangó Tongmunen! Hangó! (Elvtársak! Riadó!) Zengett, majdnem zokogott a hangja: — Hangó! Még nem hallották. Rohant. Sípolt a tüdeje Az utolsó ágyú elmaradt mögötte. Az utolsó autóhoz ért. Már a soffőriilés mellett zihált: — Hangó! Hangó! A soffőr egy pillanatra oldaltkapta a fejét. — Hangó! — ordította utoljára Hvan Csol. Meghallbtták. A negyedik autó soffőrje gyors fényjelet adott előre. Aztán eloltotta a reflektorát. Sorra -aludt ki mind a négy lámpa. Autók és ágyúk fény nélkül, dübörögve vonultak tovább az éjtszakában. , Kormos takaróba burkolózott a táj. Hvan Csol ott állt az út szélén. Zihált a melle. Előremeredt. Sötét volt minden. Jó, védelmező, bársonyos sötétség. . Kifújja magát. S bevárja itt a többieket. Abban a pillantban már zuhantak a bombák a repülőgépről. Fültépő robbanás, óriási fények. Hvan Csol valami irtózatos ütést érzett a balodalán. Vad késsel beledöfött a fájdalom. A földre rogyott. Most már semmi se fájt. A jobbkezével odakapott a balkarjához. Valahol a könyök fölött puha nedves húscafatot fogott meg. Vértől lett maszatos a keze. A balkarja nem volt sehol. Felüvöltött. Végignyúlt a földön. S akkor a feje valamibe beleütközött. A letépett karja volt. Mintha negyvenfokos lázban égne és mégis, mintha hideg lenne az agya. Fellökte magát a földről. Szétvetett lábbal megállt. Lehajolt és jobbkezével megragadta a karját. Aztán rohanni kezdett. Vissza, a falu felé. Ahonnan egy órája elindultak. Tisztán és pontosan emlékezett ar ra, hogy abban a faluban egy tábori kórház van. Rohant az éjtszakában. Ép kezében görcsösen-gyengéden fogta a lesza kított kart. Rohant. A föld mintha húzta volna lefelé a lábát, csábítón, pihenést kí nálva. De erővel ellökte magát. Elérte, keresztezte a társait. Azok kiabáltak: — Ki a — Hvan Csol? Te vagy? — Állj meg! Mi történt? — Hvan Csol! Hvan Csol! Nem állt meg. Nem felelt és nem állt meg. Rohant. Van, aki megsebesül és elsötétül előtte a táj. De ő mindent látott. A fákat, az út buckáit, még a faleveleket is. Soha olyan élesen nem látott még, mint most.Lehet, biztos, hogy csöpögött, folyt a vére Nem érzett semmit. Rohant. Nem volt gyenge se fáradt Erősnek érezte magát. Miért rohan? Nem is gondolta végig. A karjáért? Az életéért? Mindenért. Hallotta a békák brekegését, a szél susogását a fák közt. Minden neszt hallott és minden hang őt ösztökélte. Siess. Az egész vüág, az ép. egészséges, élő világ őt sürgette, hajszolta: siess! Rohant. A haja nedves csomókban tapadt a homlokára. A szájában sós, sűrű meleget érzett. Vért. Már nem lehetett messze a falu. Fényjelek, fütty,lelek, riasztólövések villanásai, zajai kavarogtak az éjtszakában. Már nem tudta pontosan mi a valódi és mi a lázszülte mindebben. A lába nehezült, merevedett. Nem hagyja magát leteperni. Feltűnnek az első házak. Még száz lépés, vagy kétszáz. Berúgta a kórház ajtaját. A fény összehúzta a szemét. Ott állt az orvos előtt, imbolygón. A letépett karját nyújtotta: — Helyezze vissza' Varrja vissza! Az orvos dermedt-szomorúan ránézett: — Lehetetlen. A színész kiegyenesedett, égtek a szemei: — Varrja vissza! Követelem! — Nem lehet. Többé nem lehet — ingatta a fejét az orvos A színész felmagasodott Jobbkarjával ütésre emelte a véres letépett húsdarabot. — Követelem! Követelem! Látott maga már színészt félkarral! Hát nem érti? Az orvos gyengéden megfogta a színészt és lefektette a tábori műtő asztalára. — Meg fogjuk próbálni, — mondta halkan. A kórháziak bemosakodtak A színész elnyúlva feküdt az asztalon. Fogait mélyen belevájta az ajkába. Nem a fájdalom miatt: az eszméletéhez ragaszkodott. Hosszúra nyúlt a műtét. Az orvos megtisztította a csonkot. Szilánkeltávolítás, penicillin, vérátömlesztés. A színész némán feküdt A szeme nyitva volt, a mennyezet gerendáira tapadt. Az élő test sebét rendbehozva s elkötve, az orvos, távol, hogy ne árthasson, odagipszelte hozzá a leszakított kart. — Megpróbáltuk — mondta, — s elvette a fehér kendőt, amellyel a beteg elől eltakarják a műtét helyét. A színész odanézett az egybegip szelt karra s gyengén bólintott. Elájult. Nem sokkal utóbb az orvos levette a gipszkötést és eltávolította a halott kart. Egy hétig feküdt eszméletlenül a színész. A harmadik napon átszállították Szöulba, a városi kórházba. "•Mikor magához tért, az ágya mel lett ült az agitációs osztály vezetője Két kezébe fogta a színész megmaradt, egyetlen kezét. Hvan Csol első pillantása a balkarjára esett. Nem szólt semmit. A mennyezetre bámult. — Én vagyok a hibás, — mondta szaggatottan az osztályvezető. — Én vagyok az oka. Nem lett volna sza bad elengednem. A színész halkan megszólalt: —' Az ágyúkkal mi történt? — Semmi bajuk sem lett — mondja az osztályvezető. — Már a fronton vannak. A színész szájára alig észrevehető mosoly lopakodott. Behúnyta a szemét. — Elmondanám önnek — szólalt meg halkan — egy boldog ember életrajzát. Egy villanásnyi időre csend ült a szobára. — Hvan Csolnak hívják az illetőt — folytatta lassan a színész, — Negyvenkét éves. Négy évtizedet kivetetten hánykolódott a világban. Negyvenéves fejjel megtalálta népét, hazáját, élete értelmét. A negyvenkettedik évben megadatott neld, hogy ne csak a színházak színpadán szerepeljen, hanem a harctéren is tegyen valamit. Megmentett négy autót, négy ágyút és egy szakasznyi katonát. És mindezért csak fél karját kellet

1: odaadnia.A csehszlovák labdarúgók megerősítették vezető helyüket Csehszlovákia a bolgárok felett aratott győzelmével megerősítette vezető helyét a selejtező csoportban, amely az 1954. évi labdarúgó.világ bajnokság döntőjébe való előrejutá sért küzd. Ennek a csoportnak ta bellája a következő: 1. Csehszlovákia ' 2 2 0 0 4:1 4 2. Románia 2 1 0 1 3:3 2 3. Bulgária 2 0 0 2 2:5 0 A csehszlovák válogatottnak még mindkét ellenfelével visszavágó mérkőzést kell játszania Ezek kö zül az első október 25-én lesz Ro mániával, Bukarestben, a második pedig november 8-án, Bulgáriával. Prágában. A Bulgária—Románia találkozó Szófiában október 11-én kerül sorra. A döntőben, amelyet 1954. júniusában és júliusában tartanak meg Svájcban az utolsó 16 csapat közt, csak ennek a csoportnak győztese jut be. A bejutásról csak a pont szám dönt, nem pedig a gólarány. Hogyha valamennyi mérkőzés leját szása után a csoport élén két csapat állna egyenlő pontszámmal, ak kor tekintet nélkül a gólarányra, egy harmadik — döntő mérkőzést kell tartaniok. Ez a mérkőzés semleges pályán folyik le, amelyet a világbajnokság szervező bizottsága jelöl ki. Kedden, szeptember 8 án, délben visszaérkeztek a csehszlovák válógatott labdarúgók Prágába. A ruzini repülőtéren a válogatottakat az Állami Testnevelési és Sportbizottság és annak labdarúgó-szakosztálya nevében Václav Jerábek és Jaroslav Kohout üdvözölték. Az ezután megtartott közös ebéden a küldöttség tagjait František Janda tábornok, az Állami Testnevelési és Sporthivatal elnöke köszöntötte, megköszönve a játékosoknak, hogy hazánkat sikeresen képviselték, és szerencsét kívánt nekik azokhoz a nemzetközi mérkőzésekhez, amelye^ ket ebben az évben még játszanak. A csehszlovák válogatottak még ezen a héten megkezdik előkészületeiket a Svájccal tartandó nem. zetközi mérkőzésre, amely az Euró. pa.serlegért folyó versenyben szeptember 20 án a strachovi Hadseregstadionban kerül sorra. Sporthírek a Szovjetunióból A szovjet labdarúgó-bajnokság során vasárnap két bajnoki mérkőzést játszottak. A moszkvai találkozó nagy meglepetéssel végződött: a Kujbisevi Zenit döntetlen eredményt ért el a Moszkvai ~ Dinamó ellen, s ezzel a moszkvai csapat esélyei a második hely megszerzé. sére erősen csökkentek. A második mérkőzés Leningrádban volt, ahol a helyi Dinamó legyőzte a Vilniusi Spartakot. A vilniusi csapat ezzel a vereséggel kiesett az „A" csoport, ból. Moszkva: M. Dinamó—Kujbisevi Zenit 1:1, Leninigrád: L. Dinamó— Vilniusi Szpartak 1:0. A Szovjetunióban tartózkodó in J diai East Bengal Club labdarúgó* csapata vasárnap Kievben vendégszerepelt. A mérkőzés igen sport, szerű keretek között folyt le és a Kievi Dinamó 13:1 arányú győzelmével végződött. Vasárnap Moszkvában megreng dezték a hagyományos vegyesváltőversenyt a moszkvai városi tanács dijáért. A versenyen atléták, kerékpározók, evezősök és motorkerékpározók vettek részt. A 16 km-es távú versenyt a CDSA csapata nyerte 35:17.6 mp-es idővel a DU namo és a Nauka előtt. A sakkvilághajnokjelöltek versenve A sakkvilágbajnokjelöltek versenyén szombaton a negyedik, vasárnap az ötödik forduló játszmáit bonyolították le. Szabó László nagymester szombaton vereséget szenvedett Reshewskytől, vasárnap győzött Bronstein ellen. Eredmények: Negyedik forduló: Szmiszlov— Stahlberg 1:0, Reshewsky—Szabó 1:0, Keresz—Euwe és Bronstein— Averbah döntetlen, Függőben maradt: Geller—Boleszlavszkij, Tajmanov—Najdorf és Gligorics—Petroszjan. Ötödik forduló: Euwe—Reshewsky 0:1, Szabó—Bronstein 1:0, Bo-leszlavszkij—Szmiszlov és Kotov— Geller döntetlen. Függőben maradt: Petroszjan—Tajmanov, Averbah—Gligorics és Stahlberg—Kérész. Elhalasztott labdarúgó-mérkőzések A köztársasági labdarúgóbajnok, ságbam vasárnap, szeptember 13-án csak a X. fordulj elhalasztott Krídla Vlasti Olomouc—Slavoj Liberec közti mérkőzést játsszák le. Az országos versenyben már szombaton, szeptember 12-én kerül sorra a Spartak Plzen—PDA Plzen közti elhalasztott mérkőzés, vasár. nap pedig a Spartak Praha Stalin, grád saját pályáján játszik a Tatran Tepücével. Az országos labda, rúgőverseny utolsó fordulóját október 11-re tűzték ki. Az ebben a versenyben elhalasztott Tatran Olomouc—

Tatran Vranov és Spartak Plzen—Spartak Kutná Hora mérkőzéseket október 20-án fogják le-: játszani. SPORTHÍRADÓ • Iskria Trenčín Odeva—

Iskra No. váky 5:0 (3:0). A serlegmérkőzést Trenicsénben játszatták. A honiak nagygóliarányú győzelme is megérdemelt. • Vidéki eredmények: Az ipolysági járási bajnokságban a következő mérkőzések voltak: Déméndd Dynamo—Ipolynyéki Szokol 2:0 (1:0). A déméndiek győzelme megérdemelt. Palásti Szokol—Egegj Szokol 2:0, Ipolysági Slavoj „B"—Ipolyviski Szokol 1:0, Középtúr—Ipolysági Zenit 2:5, Felsőszemeréd—Ipolysági Vörös Csillag 3:0. • Uj kalapácsvető világcsúcs Oslóban nagy nemzetközi atlétikai .Viadalt rendeztek, melyen a magyar Csermák és Németh olimpiai kalapácsvető bajnokok is részt vettek. A nagyszerű formában lévő norvég Strandli 62.36 méteres tel. jesitménnyel új világcsúcsot állított jfel. (A régi világcsúcs, melyet szintén Strandli tartott, 61.38 m volt.)] Második helyen a magyar Németh végzett 58.92 m-es eredménnyel, harmadik pedig Csermák lett 57.09 méteres teljesítménnyel. • A 'lolgór válogatott v" 'map barátságos mérkőzést játszik a lengyelekkel, majd október 11-én Szófiában Romániával visszavágó VBÍ lejtezőt viv. Október 25-én Bukarestben lesz a román-csehszlovák visszavágó, majd november 8-án kerül sorra Prágában a csehszlovák— bolgár visszavágó mérkőzés. Krídla Vlasti Olomouc—Magyar Légierő válogatott 2:0 (0:0) Magyar T égierő válogatott, mely a Repülőnap alkalmával Prágában v— "égszerepelt, kedde

n délután Olomoucban a Krídla Vlasti ellen játszott. A több mint 17.000 néző érdekes, jóiramú küzdelmet látott. A honi csapat a máisodik félidőben jobb volt, és Jares valamint Navrátil góljaival megszerezték a győzelmet. A mérkőzést Holko Vezette. ,.0J SZO' Kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelfls Lörlncz Gyula, főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského a 8—10. teletoQ 3M—le. 352—10. Klürtovnoat-al: Pravda lapterjesztővállalat, Bratislava, Gorkého o. 8. telefon 274—74. Előfizetési díj havonta K£s 8 — Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postailletékek készpénzzel való fizetése engedélyezve. Kyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. A 53121