Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-08 / 218. szám, kedd

t 1953 szeptember 8 A GYŐZELMES DEMOKRÁCIA v A radotíni országúton 1930. áprilisában sortüzet adtak a csendőrök. Néhány fiatal lány a földre rogyott. Másnap négyhasábos címekkel jelentek meg a burzsoá, szociáldemokrata és nemzeti szocialista lapok. Néhány könnyes szó az áldozatok feletti sajnálkozás kifejezésére, néhány hasáb, amelyeken a felvonuláson részt vett kommunista képviselőt a legaljasabb gyalázással illették. Néhány nap múlva lassan eltünedeztek az említett „esettel" foglalkozó hírek; az első oldalról a másodikra, negyedikre szorultak; négyhasábos címből semmitmondó borgisszá törpültek, végül teljesen eltűntek. A lapok, melyek az első pülanatban fennhangon akarták a kommunista pártot a vérontások fizetett előidézőjének színéten bemutatni, ezután beérték azzal a szerény megállapítással, hogy a sortűz okát kivizsgálták és hogy valóban tüzetes vizsgálat alá kell venni az ügyet. A Duchcov melletti országúton 1931. februárjában sortűz dörrent a csendőr-fegyverekből. Másnap négyhasábos címekkel jelentek meg a burzsoá, szociáldemokrata és nemzeti szocialista lapok. Néhány könnyes szó az áldozatok feletti sajnálkozás kifejezésére, néhány hasáb, amelyen a felvonulásban részt vett kommunista képviselőt a legaljasabb gyalázással illették. Néhány nap múlva lassan eltünedeztek az említett „esettel" foglalkozó hírek; az első oldalról a másodikra, negyedikre szorultak; a négyhasábos címből semmitmondó borgisszá törpültek, végül teljesen eltűntek. Azokat a lapokat, amelyek az első pillanatban fennhangon akarták a kommunista pártot a vérontások fizetett előidézőjének színében bemutatni, a mosti nyilvános bíróság ítéletének ténye elé állították, amelyet úgy dolgoztak ki, hogy ne lehessen kétség a duchcovi sortűz igazi bűnöse iránt. A lapok a szükséges óvatosságról és megfontoltságról suttogtak valamit szerényen. K^sút főterén 1931. májusában csendőrpuskákból sortűz dördült. Másnap megjelentek az összes burssoa, szociáldemokrata és nemzeti szocialista lapok — és a történet a legapróbb részleteiben újra megismétlődött. Ezután kisütik, hogy a kosuti földmunkások éheztek, felingerült állapotban voltak hogy a kommunista hazárdőr csupán a zavarért n halászott, hogy nagyobb meggondoltsággal keltót volna eljárni. Az egyszerű, becsületes ember, aki a polgári és a Rzociálfasiszta lapok híreit olvassa a munkásokra lengett sortűzekrfíl, mélyen felháborodik. Nehéz kifőzni ezt a felháborodást. Vannak pillanatok, amikor a legnyugodtabb ember is érzi, hogy valami írta: Július hucsík ádáz düh fojtogatja, ütni és köpni szeretne; arcába vágni az aljas hazudozón;ik és szemenköpni azokat, akik számára semmi sem olyan rettenetes, hogy őket megrendítse. Meg kell azonban őrizni a nyugalmat. Nyugodtan kell szembenézni azzal, hogy a munkás élete vagy halála a hatalom birtokosai számára nem ok arra, hogy szorongással töltsék éjjeleiket, hogy a segítségnyújtás vágyától fűtött törekvés, elszántsággal teli gondok hassák át őket. „Egyedül vagyunk — ezt mondja ez a tény a proletariátusnak. — Magunk vagyunk a nyomorunkban, magunk a védelmünkben, magunk a harcunkban és csak magunk segíthetünk helyzetünkön". A Csehszlovák Köztársaságban 13 hónap rövid ideje alatt, három esetben lőttek a munkásokra. E rövid idő alatt háromszor dördült sortűz, sebeket, halált osztva. Ez már rem vall öntudatára annak az osztálynak, amely ilýen segítséghez folyamodik. A csendőrpuskák érthető nyelven szóltak és szemléltető ékesszólásukat a burzsoá és szociálfasiszta gégék minden utólagos lármája sem tudja túlharsogni. A „Právo lidu" és a „České slovo" most, csak most látja először, hogy a galántai járásban nyomor volt. Most, csak most mondjál? először, hogy azok a földmunkások néhány fillér órabérből nem élhettek meg. Most, csak most festik le nyomorukat olyan mélyen, állítván, hogy ez tette lehetővé, hogy a kommunista hazárdőröktől félre hagyták magukat vezetni. Azonban néhány nappal azelőtt, hogy a kosúti teret négy halott borította, a járásban sztrájkoltak a földmunkások. Néhány nappal azelőtt a földmunkások bérük emeléséért küzdöttek egészen törvényes fegyverrel, a sztrájkkal — erről azonban a „Právo lidu" és a ,,Č"eské slovo" mit sem tudtak. Major képviselő) kommunista hazárdőr tudott róla és vezette őket ebben a küzdelemben. Hazárd szerepe abban volt, hogy vezette a földmunkásokat küzdelmükben, segítette őket követeléseik érvényrejuttatásában, segítette őket abban, hogy az elviselhetetlen életet elvisel liet őbbé tegyék. Ez pedig megbocsáthatatlan hazárdjáték, mert ez az ember felforgatta azt a rendet, amely egyeseknek gazdagságot, másoknak pe^ig csak nyomort ad osztályrészül. A „Právo lidu" és a „České slovo" nyomort lát itt. Hol itt azonban a segítség, hol mutatnak itt kiutat a nyomortól? Megengedheti-e azt magának a szociáldemokrata maradákbirtokos, hogy a földmunkásokat harsba vezesse földbirtokos társai ellen? Nem követne-e el ezzel öngyilkossági kísérletet ? De igen! És ezért nem teszi ezt. Ezért siránkozik ' nyomoruk felett és becsukatja a kommunista hazárdőrt, aki meg akarta szüntetni a nyomort. Egyszer, csak egyszer vágyakoztam filmező lenni. Egyszer, csak egyszer vágyakoztam kezembe venni a fiimezőgépet, hogy egy hangos filmjelenetet megörökítsek.' N A szenátus első ülésén történt a kosüti vérontás után. Az újságírópáholyban ültem és pillantást vetettem az agrárok, szociáldemokraták és nemzeti szocialisták úgyszólván üres padjaira. Mikuliček kommunista szenátor beszélt és ezalatt a szakállas Soukop és az őszhajú Klofáč váltották fel egymást az elnöki székben. „Négy kosúti halott — mondja Mikuliček szenátor — újabb négy áldozat a duchcovi négy halott után." Felháborodva és felindultan beszélt. A szenátus pedig? Válaszol. A félüres padokból nehezen feltámaszkodik valami hústömeg: „No, önöknek már megint van anyaguk demagógiára!" És nevet! Nevet, amikor a szenátor a négy agyonlőtt munkásról beszél. Nevet és kollegái testületileg vele nevetnek, amikor a kommunista szenátor vádol a négy munkás haláláért. A szenátus nevet! És ebben a pillanatban filmfelvevőgépet szerettem volna, hogy megörökítsem ezt a jelenetet, hogy megörökítsem a megindultság szavait és a félig üres padsorok nevetését, hogy a film igazmondó szalagján abban a pillanatban örökítsem meg a Csehszlovák Köztársaság szenátusát, amikor egyik tagja jelentést nyújt be arról, hogy ennek a demokráciának négy polgára a törvény őreinek golyóitól esett el. Olyan film volna ez, amelyet a munkásnegyedekben és a falusi szegények előtt egy szó aláírás, egyetlen szó magvarázat nélkül vetítenék le. "Csak a pontos, száraz film, a demokrácia legfőbb tényezője ülésezésének fényképe. Semmivel sem több. Olyan film volna ez, amely a társadalmi neveléshez tartozna. És lehetséges, hogy ezután sohasem kellene töbször tollat ragadnom, hogy megmagyarázzam azt, mi a demokrácia ... (Tvorba VT. évfolvam, 22. szám, 1931. VI. 4.) Ez év február 23-án ünnepelte meg a ha'adó emberiség Július Fucsík szülét sének 50 évfordulóját és ma van a 10 esztendeje, hogv a Gestapo berlini börtönében kivégezték ezt a nagy, harcos kommunistát, a cseh nép egyik legnagyobb fiát Fucsík alakja a mi szemünkben is legendás letí és azzal a tisztelettel és szeretettel övezzük, amelv csak a legnagyobbakat, a le gendás nevű szovjet hősöket és haza f'ak-it illeti akik életüket áldozták az emberiség szabadságáért. Négy évti zednyi harcos életútja örök dicsősége a cseh népnek és az egész nemzetközi munkásmozgalomnak. Fucsík a népe igazságáért, szabad ságáért, függetlenségéért, egy maga sabb típusú társadalomért harcolt ^s ez a harca tette halhatatlanná önfel áld i/ásig menő férfias határozottsága bátorsága és hazaszeretete példaképt lett fjúságunknak elvhüsége és élet szeretete útmutatója a világ táján mindazoknak, akik a béke ügyét tartják legszentebb ügyüknek és akik népük szabadságáért küzdenek. Megemlékezésemben itt ma jellemének egyik legsugárzóbb vonásáról, határtalan optimizmusáról és a végső győze lembe vetett hitéről akarok szólni Az illegalitás idején ez az op timízmus és hit <)dott erőt a terhek f!viselésére, ez tette lehetővé, hogy amikor a fasiszta hóhérok karmaiba került, nemhogy megtört volna, de óriássá, hőssé nőtt. — Vége van mindennek, vedd tudomásul végre hogy elvesztetek — ismételgeti megátalkodottan az egyik vallató pribékje, mire ô nyugodtan feleli: — Csak én vesztettem. — Te talán hiszel még a kommunisták győzelmében? — Persze, hogy hiszek, — feleli kurtán a pribék csodálatára. Igen Fucsík mindvégig hisz a Szovjetunió győzelmében és népe felszabadulásában. Május elsején, amikor ÜZENET AZ EMBERISEGNEK már biztosra veszi, hogy a fas-'zmus nem lesz irgalmas hozzá és napjai szűken vannak kimérve, pankráci börtöne homályában a moszkvai má |us elsejei menet víziója sugall erőt Tudja, hogy kint a frontokon e pillanatban milliók vívják az utolsó csa tát az ember szabadságáért és ezrek ontják még vérüket érte. ,.Egy vagyok közülük És egynek lenni köeülük az utolsó csata harcosai közül, valóban gyönyörű dolog". írta ekkor. Fucsíkot bensőséges kapcsolata az egész dolgozó néppel edzette olyan erőssé, hogy amikor egymaga áľt szemben állig felfegyverzett kínzóival. akkor is, mhtha az egész nép állt volna velük szemben És egész népe elsöprő fölényével győzedelmeskedett több mint egy esztendőn át pribékjeinek gyilkos fegyverei ellen Sorstársaival el kell szenvednie a Petchek-palota fényes termeiben a rothadó fasizmus egész erőszakát. Elviselt embertelen szörnyűségeket, mert tudja, hogy bár az ő napjai meg vannak számlálva, a fasizmus, napja is leáldozóban van, Sztálingrád felől közeledik • már a szabadító Vörös Had sereg. Vadállati kegyetlenséggel próbálták kiverni belőle a titkokat, a Központi Bizottság tagjainak nevét, lakcímét, a titkos nyomdák helyét, az összekötők neveit. De Fucsík ökölbeszorított kézzel hallgat. Amikor először ütik meg fasiszta hóhérai, félig agyonverve, vérbefagyva odakiáltja: — Hogy ti... ti milyen gyengék vagytok! Valqban ellenfelei gyengeségének csalhatatlan jele volt ez a sok brutalitás, amit el kellett szenvednie. Fucsík nem élhette meg a küszöbön álló győzelmet, de részese volt ennek a győzelemnek azzal, hogy keményen írta: Egri Viktor ellenállt mindvégig, halá'a pillanatáig és börtöne sötétjéből ''üzent az élőknek, az illegalitásban harcoló társai nak és a jövő nemztdékeknek. Sugárzó optimizmusa, kommunista hite határtalan emberszeretettel párosult — ez is egyik legszebb jellemvonása a kommunista vezetőnek. Derű és életigenlés hatotta át ezt a szeretetet, ez tette elviselhetővé a maga és társai

( sorsát, ez adott a fojtogató környezetoen mindig friss tápot a bizakodásnak. Érzelmi életét is ez tette gazdaggá, naggyá és példaadóvá Ott a börtönben állja meg érzelmi életük, a szerelmük is a legnagyobb tűzpróbát és e próbába Júlis és Auguszta, a hitves is hajlíthatatlannak, törhetetlenek bizonyul. Nincs egy szemérnyi salak ebben a csodálatos párban, a megpróbáltatás minden értéktelent kiégetett és kivetett ezekből az erős lelkekből. — Beszélje rá, hogy józan legyen, — próbálja megkörnyékezni a hitvest a kommunista ellenes ügyosztály főnöke — Ha saját magára nem gondol, gondoljon legalább önre Egy órája van a gondolkozásra Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettő jüket kivégzik. Mindkettőjüket! Az Mettárs válasza Fucsíkhoz méltó Megrendítően egyszerű és határozott: — Biztos úr, számomra ez nem jelent fenyegetést, hanem utolsó kívánságom teljesítését. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is. Fucsík naplójában ezt a jegyzetet találjuk az asszony szavaira: .,Ime, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Eletünket ugy-e elvehetik Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem." így ír, úgy vall a szív harcos embere, aki azt hirdette, hogy énekszó nélkül nincs élet, mint ahogy napfŕny nélkül sincs. Aznap, amikor híre jött. hogy a budapesti vérbíróság kivégeztette Sal'ai és Fürst elvtársakat. Fucsík cikket írt a „Tvorba" című újságnak. A cikkben ezeket olvashatjuk: „Ne hagyjátok magukra az élő Sallaikat és Fürstöket. Lépjetek elő rejtekhelyeitekből és ragadjatok tollat, de ne azért, hogy valamilyen tiltakozó levelet írjatok aíá, hanem azért, hogy nláirjátok az ember legbecsületesebb kötelezettségvállalását azt a válla'ást, hogy harcoltok a dolgozók szabadságáért. Lépjetek elő azokból a rejtekhelyeitekből, ahol a világ folyásáról elmélkedtek és csatlakozzatok ahhoz az erőhöz, amely megváltoztatja a világot. Ez kötelességetek. Kötelességetek ez azok iránt, akik halálukkal megrendítettek benneteket és kötelességetek azok iránt, akik élnek és harcolnak." Fucsík első megrázó, nagy és halhatatlan üzenete volt ez hozzánk, az élőkhöz, az emberiséghez. Évek múlva pankráci börtönéből sűrűn üzen, buzdít, végrendelkezik int és kér. Egyik üzenete ez: „Egyet kérek ti akik majd túlélitek ezt a korszakot ne felejtsetek Ne felejtsétek sem a jókat, sem a rosszakat. Gyűjtsetek gondosan tanúbizonyságokat azokról, akik magukért és értetek estek el. Ne felejtsétek sem a jókat sem a rosszakat. Lgy szép napon a ma múlttá válik Beszélni fognak róla, mint nagy időről bpszélni fognak névtelen hőseiről akik történelmet csináltak Szeretném ha tudnátok hogy a hősök nem voltak névtelenek. Hogy emberek voltak, névvel, arccal, vágyakkal és reményekkel. És köztük a legutolsó fájdalma sem volt kisebb az első áldozatánál. akinek nevét majd megőrzik Szeretném ha valamennyien közel éreznétek őket magatokhoz mint ismerős embereket rokonokat sajátmagatokat." Ezt rta Julius Fucsík, amikor tudta mái hogv a bestiális fasizmus ellen vívott harcban az életét Kell adnia az új emberért A Gestapo pribékjei összezúzhatták, megcsonkíthatták testét de élete utolsó erejével is a mély, megingathatatlan emberszeretetet hirdette: „Szerettelek titeket, emberek, legyetek éberek!" Ez az utolsó üzenete, ez a végrendelkezése minden haladó, becsületes embert kötelez A? évforduló napján jól eszünkbe kell vésnünk hogv a háború tűzvésze még elevenen parázsMk. Csak annv

f kell hogy éberségünk 1-nyhuljon és újból máglyaként felcsap. Csak annyi kell, hogy tisztánlátásunk elhomályosuljon és újra ránk tör a rontás. Csak annyi kell hogy munkánkban lankadjunk, lemaradjunk és rés támad a fronton — a béke frontján „Legyünk éberek!" — ez napjaink jelszava. Ezt a jelszót szegezzük szembe halhatatlan hős mártirunk gyilkosai egyenes örököseinek amikor az egész világ békevágvó embereivel győzedelmes harcunkat vívjuk a tiszta, szabad életért és az Igazi kultúráért

1 Azért a kultúráért, amelyről Fucsik ezeket írta: „Meg vagyunk győződve arról, hogy a modem kultúra igazi felvirágozása a forradalmi munkásmozgalom függvénye, és hogy e kultúra gvőzp'me a munkásosztály győzelmétől függ Meg vagyunk győződve arról hogy egyedül a Kommunista Párt 97 ame'vnek a forradalom vezért terepit bf kell töltenie "s egvedüi pár« a> amely ezt a szerepet betö'th"ti Ezért » Kommunista Párt lehet csak minden kul-> túrtörekvésünk hordozója."