Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-08 / 218. szám, kedd

4 öl SZÖ 1Q53 gyprttemher 8 Petrőci Bálint: A VÁDLOTT VÁDOL ' A VIHAR UTÁNI csend szinte nyomasztó, nyugtalanító. Ezt érezte Gyula, amikor a Petschek-palotában átélt borzalmak után Németországba, a bautzeni börtönbe hurcolták. Nyár volt. 1943. nyara. Hetekkel ezelőtt ezt írta Pankrácon naplójába: „Az én látékom Is közeledik befejezése felé. Ezt már nem trtam meg Ezt már nem ismerem Ez már nem 1áték Ez az élet." Lehet-e egy cellában élet. remény a sza badulásra. amikor az ember tudja, hogy halál vár rá? Gyula megtalálta a reményt Ezrek és milliók szerte a világon ugyanezt érezték a fegyházakban és a frontokon, — feltámadt reménytik versenvt futott a háborúval haláluk a fasizmus halálával Gsak azon múlott, vallon túlélik-e az életet pusztító fasiszták bukását? Gyula szerette az életet, az embereket és ezért lett harcos Bár kezdettől fogva számolt a halállal még az utolsó napokban ls vágyakat, terveket szőtt mert tudta hogy a ľelervúltott fény tovább világit és elárasztja a földkerekséget Megtett mindent, ami az ereiéből telt Csak egv dolog fájdította na gvon szivét, érezte hogy nem barikádozhatia többé körfii masrM könwekkel és nem írhatta meg azt. ami már huszonöt éve érlelődik benne. Szerette az életet, az embert, a szabadšäTot. a lövőlét alkotó emberiséget, a békét, a -lépet és ezért nem habozott kockára tenni életét, hogv megnvissn az igazán szabad és örömtelles élethez vezető utat. volt tele nansug^rrs! és remén n vei A derfis fény nap nap után enyhítette ma gánvát Egymaga volt a cellában és gombo kat készített Nemrég még napbarnított archőre meghalványodott, de szeme úgy csillogott mint amikor kedveseivel, testvéreivel felPsAgével kéz a kézben lárták a haza tálait Mos' csak gondolataival társalgott El képzelte hogv a föld. amelvbe magot szőrt a gazda már kasza alá érlelte a gabonát A gyümölcsfák ágai roskadoznak a pirosló almák a hamvas szilvák súlya alatt Elképzelte a napfelkeltét is Mily megeitöen szép ilyenkor a reggel A felébredt bíborszínű -ián sugaraival lágyan cirógatja a táiat •"söppnyí része hozzá, a cellába is beköszöntött Az élet üdvözletét látta benne. Erezte hogy az elillanó hajnali homály dalt csal ki a korínkelö emberekből Megszokott, ismert kép e

r és mégis úgy belevésődött a? ember lelkébe hogy minduntalan kívánja ismétlő iését \ ? énekszót, a nanfénvt. az asszonyt , o---".. —Vet, a nvugodt. békés életet. Gyula dalokat dúdolva készítette a gombo tat. r^tranvílt szemmel nézte asztalán a '-öv*' agyae-korsót és tréfálkozott magiban ioh>- -olna ha .víz heiyett borral töltenék mee Nézte a szürke falat A' sarokban pó'<orska buzgón dolgozott hálrtfa szövésén Az a.b'a>kat szemben me? nemrégen cinkepár -akrvít fészket Közelről hallotta esipog^Sukat <<> elPT-iqolvodott. amikor civakodtak egymés sal <s szüntfieniil hajtogatták: kicsi szűr öcsi szűr Jólessen emlékezett vissza a chot.imeri hazukra Három évvel ezelőtt kerti asztaluk napernyötartó tányériában ugyan ~sa.k cinegék raktak fészket Milyen boldogan igríndoztík körül az asztalt nevetgéltek és oilianntip. sem hantik hogv a forró napsuVIVAT* °IIPTI nem tűzhették az asztal fölé a íZ

á!es ernvöt. \ A napi félórás udvari séták alkalmával mindig felhevült a szíve Kicsi volt az udvar, mégis mennyire éreztette velük, hogy Igenis van élet és les.: élet Az udvart magas fa] választotta el a szomszédos nagy kerttől, föötte láthatták i szép. terebélves. öreg fák méltóságteljes koronált. A kis udvarban kertecske is volt Az lldén zöldelfl fűszálak közö't temérdek apró virág mosolygott Gyula el tudott veliik is beszélgetni Örömet ébresztettek benne Teleszívta magát a napfényízű levegővel, hogy belefeszült a melle. Séta közben, amikor a fogházőr mögé került, kar ját gyakran kitárta, mintha szálló madarat utánozna és utána reménvtelenül leejtette kezét. lehajtotta fejét Fogolytársai látták ezt és ajkukra mosoly lopakodott. Fejükkel bólogattak. hogy megértették. Már bukik a sas GYORSAN RÖPtTLT az idő Rövidek voltak a napok, hetek Júniusban hozták ide Gyulát és a nyár azóta augusztusba torkollt. Gondolataiban otthon járt a szüleinél és Prágában. Gyula levelet várt hazulról, tűrt, szeretteiElbeszélés Július Fucsík életéről tői és ehelyett augusztus 2E-án Idézést kanott Berlinbe, bírósági tárgyalásra . .. Ez volt a kocka egyik oldala. A másikon furcsa kép formálódott ki. Már recsegett ropogott a fasiszta háborús gépezet. Keleten szorult a hurok a horogkeresztes rablólova gok nyaka körül Már érezték bukásukat. A patkány a veszélyben vinnyog a legjobban és ők is ezt tették A fasiszta propaganda telebömbölte a világot, hogy már leszámoltak a kommunizmussal. Nőbel birodalmi ügyészt megbízták, a bíróság előtt bizonyítsa be, hogy Fuosíkék elfogatásával Csehszlovákiában is megszűntek létezni a kommunisták, és már nem akad ember, aki rokonszen vezne a Szovjetunióval, s harcolna érte Komédiát akartak rendezni, nem bírósági tár gyalást Az előre megszövegezett ítéletbe azt is odaírták, hogy Fucsíkot örök időkre meg kell fosztani becsületétől. Gyula mintha ezt megérette volna, még a börtönből azt írta Augusztának- „Az életet elvehetik tőlünk Augusztám, de a becsületünket. a szerelmünket soha." AUGUSZTUS HUSZONÖTÖDIKÉRE tűzték kl a tárgyalás napját. Gyula a tárgyalás előtti napot a középberlini Moabit-fogházban töltötte. Ott volt Mirek is Jaroslav Klecan Magas, karcsú, világoshajú férfi Egykor gerinces ember volt. Spanyolországban ts harcolt. Kiállatta a francia gyüjtőtSbor kegyetlenségeit, a restaprtsoV mégis megtörték. Megkínozták és többet mondott el a kelleténél Nemcsak Fucslkről. hanem mrtsokről is és elárulta szerelmét. Lidát. aki Gyula összekötője volt az illegalitásban. Mirek hiába volt gyáva, árussá val sem menthette meg az életét. De annál sokkal többet veszít A fogságban érezte társai megvetését és ez mindenné] ijájdalmaia bb volt. Délelőtt, amikor beléptek a fogház felvéreli irodájába. szürkekaMtos, sportcipős, hosszú fonotthajú alacsony, fiatal lányt láttak maguk előtt Azonnal felismerték. Lida Plachá volt öt is nrezdából hozták Berlinbe a tárgyalásra. A fogházszabSlyzat még azt s tiltotta, hogy az ismerősök szemmel üdvözöljék egym«st de gátat emelhetnek-e az íhaftva várt találkozás öröme elé Mint a gyermekek, úgy futottak egymáshoz és öszszeölelkeztek Reszkettek a felindulástól, anynjri mondanivalójuk akadt egyszerre és egy szó sem hagyta el ajkukat, csak a tekintetük beszélt A huszonötéves Lida most is oly eleven mozgékony volt. pedig öt is alaposan megviselte a börtön. Csak Mirek maradt szomorü Kék szeme fAtvó'os volt Látszott rajta nagyon megbánta gyávaságát Lidához fordult és így szólt hozzá: — A párt előtt számot adok tetteimért. Pillanatokig hallgattak aztán Gyula meg szólalt: — A kommunisták végig helytállnak? a iarcban! MÁSNAP KORÁN reggel a „Zöld Antal"iak nevezett rabszállító autóval, szűk cellákban elkülönítve szállították Gyuláékat a bíróság épületébe. A tárgyalás kezdetéig a oincében berendezett házi fogdában tartózkodtak Nyolc óra után egyenként szólították őket Ovula és Mirek kint a folyosón várakoztak Lidára és a lány még nem jött. A fegyőr utána ment. Lida a cella betonfalánál állt s az apró kusza betűkkel írott feljegyzésekeit. utolsó üdvözleteket olvasta. Amikor a fegyőr meglátta őt, meghőkölt. — Mit keres maga Itt? Az első szenátus nem Ítélkezik gyermekek felett. — Ez tévedés uram, — lépett hozzája Gyula — 6 hozzánk tartozik. Na látja, felette is ítélkeznek. Felvezették Őket a tágas, hosszúkás tár gyalóterembe. Milyen ünnepi volt Itt minden' Milyen úri pompa vette őket körül A padlót tiszta vörös szőnyegek borították, jobboldalt a nagy gótikus ablakok üvegeire tábornokok képeit festették. A mennyezet közepéről 3ú lyos csillár függött. Hátul padok sorakoztak Jobbfelöl vagy 200 tiszt és katona ült, a másik oldalon egy asszony terpeszkedett. Ezek voltak a hallgatók A szemközti falon nagy fekete horogkereszt díszelgett, két oldalán sasokkal. A bírák hosszú asztala még üre.< volt. Gyuláékat a baloldalon lévő vádlottak padjára ültették. Csakhamar megjelentek az Ügyvédek. Először .látták őket, Csak most vették kézbe irataikat. Szemközt velük Nőbel. a kövérkés, bulldogképü ügyész vetette le magát a karosszékbe. * A toronyórák a kilenc órát ütötték. Ebben a pillanatban, mintegy parancsszóra, belép'ek a vörös talárba bujtatott bírák. Magasangú tisztek is voltak köztük. A nagy horogkereszt előtt hangosan, felemelt üjjaJ es küdtek. Milyen nevetséges Valamikor kis keresztek, imakönyvek fölött tettek esküt az emberek és mégsem volt igazság a földön, i itt még annyi sincs MEGKEZDŐDÖTT A TÁRGYALÁS, — ha ez annak mondható Már az első percben látták, hogy csupán komédiáról van szó. A bíróságnak bizonyítania kell és nem tud. A vádirat arról szólt, hogy Fucsík szerette a Szovjetuniót, a népet, a szabadságot, — és ez bűn? Az ö szemükben igen, hiszen az emberek legszentebb érzéseit igyekeztek eltlDorni. — Mondja, miért ment illegalitásba, — amikor tudhatta, úgy sem történik bántódása? — kérdezte Fucsíktól nyersen Freisler elnök. A bírák előtt nyitott ingben álló. sötétszürke rühába öltözött Fucsík elnevette magát és kérdéssel válaszolt: — Miért nem élnek barátaim közül többen, akiket a megszállás utáni napon lefogtak? Hiszen abban az időben a birodalom ellen még nem tehettek semmit. A bírák válasza elmaradt. — Mondja, miért dolgozott a birodalom ellen, amikor a történelem bebizonyította, hogy Gseh. $s Morvaország mindig a Nagy Német Birodalom része volt. Erre az újabb kérdésre Fucsík megsímotatta szakállát, lókedvében mindig ezt tette, amikor csattanós dolgot mondott, vagy hallott. — Uraim, — válaszolta németül Fucsík — hiszen maguk is tudják hogy ez hazugság, szemenszedett hazugság. Ügy csinálják a történelmet ahogy maguknak éppen erre szükségük van. Újra csak süket csend következett. Nehéz megemészteni az igazságot De könnyű túltenni magukat a szavakon amikor ezrek meggvilkolésStól sem riadtak vissza. _ Vádlott Fucsík! - hangzott fel újra az elnök szava. — Beismeri-e a birodalom elleni cseiszövéseit. hogy fegyveres felkelést és felforsratíst készített elö. Euesík felemelte fejét, keményen, határozottan csattant a hangja: — Beismerem Mert nem ismerem el hazánkban a maguk kormányát és nem fogadhatom el illetékesnek az önök bíróságát. Maguk itt igazságtalanul ítélkeznek. Az elnök elvörösödve kikelt: — Az egész cseh nép akart bennünket, kivánta a protektorátust! — A harmincnyolcas mozgósítás megmutatta urak, milyen elszántan készült fed önök ellen a cseh nép! — Mit akar? Meg van a kormányuk. — Ki választotta? Nem a nép! Önök vásárolták meg. A bírák mozgolódtak. Az elnök most már kiabált: — Megtiltom hogy itt beszédet tartson! beleljen röviden /beismeri, hogy tetteivel a birodalom ellenségeit, a bolsevista Oroszországot segítette ? — Igen! Segítettem a Szovjetuniót, segítettem a Vörös Hadsereget! És ez a legszebb, amit életemben negyven éven keresztül tettem! — Hallgasson! — üvöltötte közbe a bulldogképO ügyész. Fucsík harcosan folytatta, mintha nem ls hallotta volna a prüszkölő ellenvetést. — Több mint két évet éltem a Szovjetunióban és megszerettem azt az életet. Az ember csak azt szereti meg. amiben örömét leli és ami lehetővé teszi, hogy nőjön Ott az •mber boldogsága épül. Ott a szemem előtt nőtt ki az, amiért mi harcolunk, amit mi sak elképzelünk. A szemem előtt nőtt ki az isztálynélküli társadalom. A vérből és húsból val5 szocializmus... Önök ezt a háborút Ivesztették Önöké a halál, miénk az élet! Az elnök vadul rázta a csengőt: — Csend! Elhallgasson! — ordítozták a ürák, az ügyész, s hátul a katonák. Toporzékoltak valamennyien, lábukkal verték a padlót, de hiába. Fucsík nem hallgatott el. Fucsik vádolt. — A Csehszlovák Köztársaságban azért voltam kommunista, mert nem tudtam és nem akartam megbékülni a kapitalista renddel. Meg vagyok róla győződve, hogy a háború után új korszak kezdődik! A bírák őrjöngtek, de a bábeli zűrzavarhoz hasonló zajt Fucsík túlharsogta: — Önök most felolvassák az ítéletet. Tudom,. így hangzik: — halál az embernek. Az én ítéletem önök fölött már régen elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népe vérével ez van írva: Halál a fasizmusra, halál a kapitalista rabszolgaságra! Életet az embernek! Jövőt a kommunizmusnak! CSAK DÉLBEN ÉRT véget a tárgyalás. Minden a várakozás szerint történt Fucsíkot halálra ítélték Mirekre is ezt szabták kl. Elfogatása után hiába vallott. Lidát felmentették. Fiatal volt és szerintük nem volt tudatában tette leientőségének. Visszafelé megint csak autóval szállították őket a Moabit-fogházba. Most már együtt ülhettek Elítélt német elvtársak ts voltak köztük. Hallgatagok voltak. Nem a szomorúság. a közeli halál nyomasztotta lelküket. Gyula már a kezdettől fogva felkészült a halálra, de a búcsúra sohasem gondolt. Mindig azt mondotta: „Mi egyszer még találkozunk!" Lida, ez a nagyszemfl, bátor lány most elcsüggedve nézte Gyulát. Neki köszönheti, hogy a harcban igaz emberré acélozódott, hogy a tüzpróbát kiállotta. Hogy is tudna most Gyulának búcsút mondani ? Beszélni akart hozzá és nem jött szó az ajkára. Eszébe lutott. hogy tegnap két szelet kenyeret tett félre a részére Kivette a zsebéből és feléje nyújtotta Gyula különös tekintettel nézett rá. Lida erre megrezzent. Megsértette talán? Nem, Gyula felemelte a kezét, bilincs volt rajta. Lida erről teljesen megfeledkezett. Gyula elmosolyodott. — Nem gondolod, — mondotta. — hogy ez már rossz befektetés? — és rögtön vidáman hozzátette: — Ha visszatérsz, üdvözöld Gusztinát és ne legyetek szomorúak, mint az özvegyek, hiszen tudiátok, hogy mindez miért történik. Ha megélitek a szabadságot, élvezzétek azt . . De elég a szóból Énekeli nekünk. Lidának eszébe lutott a közelmúlt, amikor testvérének lakásán, ahol Gyula hosszú ideig rejtőzködött, oly sokat énekeltek együtt. Most egyszerre felcsillant a szeme és Gvula kedvenc dalába kezdett: _ „Rongyosok vagyunk ma és éhesek, elindulunk és jelt a<3unk, holnap zúgják Óceánok diadalmas új dalunk. ." A dal végetért És Lida újba kezdett. Most már Gyula is énekelt. Tele szívvel, lélekkél és szenvedéllyel. „Drága föld szülőhazámnak földje, drágakőnél drágább kincset ad, nincs a földön gazdagabb szebb ország, — minden ember érzi, hogy szabad ..." A meghatottságtól könnyes lett valamenynyiök szeme. — Milyen boldogok is tesznek azok, — szólalt- meg halkan Gyula. — akik megélik azt. amiért harcoltunk . Berlin utcáin dübörgött "elük az autó. Sütött a nap Egvszer Ide is kitűzik majd a vörös lobogót Eljön, biztosan eljön ez az idő És mélyen, szívbőljövően csengett fel ajkukról a dal: „Föl-föl tl rabjaj a földnek..." Ezt már a német elvtársalt ls •elük énekelték. Gyula dallal ment a halál felé Tudta, hogy az elvetett mag egyszer kikel — Tudjuk, hogy miért halunk meg Nem hiábavaló a halálunk Tót hoz. S amikor a Moablt-fogházban mégis sor került a búcsúra. Gyula megölelte Lidát. megcsókolta. — Lida bírd ki' Üdvözöld az elvtársakat! Ezek voltak az utolsó szavak melveket Lida tőle hallott. Fucsík az élet szépségéért esett el HOséresen élt a lövőnek és szava' "VrKVi"- *lni 'ognak bennünk: „Szerettelek benneteket emberek. Legyetek éberek!"