Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)
1953-09-08 / 218. szám, kedd
1953 szeptember 8 m szo Életet az emoernek A cseh munkásság és a cseh forradalmi értelmiség üdvözletét hozta közénk Fucsík 1931-ben. Akkor láttam először, akkor ismerkedtem meg vele, s üdvözlő szavai, amelyeket a magyar ifjúságnak mondott, ettől kezdve számomra mindig a cseh munkásságot, a cseh nemzetet jelentették. Ezeken a szavakon keresztül közeledtem elöször a cseh nemzethez és ismertem, szerettem meg a cseh népet. Az üdvözlet egy része így szól: .,.. ez az üdvözlet azonban nem lehet és nem is puszta udvariassági aktus. A forradalmi proletariátus nem él üres formalitásokkal, a nemzet, melynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban. Nem vagyok azonban tagja e nemzet uralkodó kisebbségének, nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem. Küldetésem feladata, hogy a nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségének üdvözletét tolmácsoljam önöknek®. Itt az ügyész, a burzsoá München előtti Csehszlovák Köztársaság ügyésze elkobozta Fucsík beszédének továb bi részét, de most közöljük ezt az elkobzott részét is »Önök a nemzett felszabadulásért küzdenek, nemzetiségi elnyomás ellen harcolnak. Rátaláltak a helyes útra. ha tud ják, hogy ez a felszabadító harc a forradalmi proletariátus ügye. De tudniok kell, hogy az önök oldalán, a magyar munkások és dolgozó pa rasztok oldalán ott állnak a cseh munkások ée dolgozó parasztok is. Önök ismerik a cseh rendőröket és a cseh végrehajtókat az elnyomás, nak eme eszközeit. Nos, szükséges, hogy megismerkedjenek azokkal is, akik szövetségeseik Önöknek, akik tudják, hogy kötelességük önökkel együtt küzdeni«. Ez volt az első fehér folt a leközölt Fucsik-beszédben. amelyet a cenzor nem engedett a nyilvánosság elé, majd Fucsík így folytatta: i>A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak önök harcolnak, magyar értelmiségiek, a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzet* felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brnói, hradeci osztravai értelmiségiek s a többi elnyomott nemzetek milliói Üdvözletünk egyben ünnepélyes jelentkezés abba a nemzetközi egységfrontba. amely lépésről lépésre, ha veszteségekkel is. de győzelmesen halad a szabadság felé. Mindeddig kevés közvetlen kapcsolat volt közöttünk. Hiányt jelentett ez számunka is, az önök számára is. Ma. amikor az önök munkáját látom, látom azt is, mi mindent tanulhatunk módszerükből. Tanulni is fogunk. Ez az iskola a felszabadulás útjára tanít...« —- Majd még egy elkobzott rész: »Önök nem szabadok. Mi sem, s nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az önök felszabadulásának napja jelenti számunkra ig a szabadság napját.« Fucsík profetikus szavai betel, jesedtek. Nemzeteink szabadsága a »nemzet uralkodó kisebbségénekeltávolításával egyszerre született meg. Ma szükséges, hogy ez a köz vetlen kapcsolat, amely hiányt jelentett mindkettőnk számára, nemzeteink kölcsönös megismerésének útján létrejöjjön ügy. ahogy ezt Fucsík kívánta. Ugy, ahogy ezt Fucsík, valaiyiint nemzete valaha elnyomotlt és senyvedő túlnyomó többsége kívánta. Fucsíkon keresztül kell közeled nünk és megszeretnünk a^cseh nemzetet. Alfjz Jirásek. Karel Havliéek BiroVskv. Ján Neruda, Božena Nemcová, Bedrich Smetana, Antonín Dvorák, M.ikoláS Aleä, Jiri Wol ker nemzetét Rajta keresztül kell megszeretni pártunkat, Csehszlovákia Kommunista Pártját is, amelv Fucsíkot, Gottwaldot, Sver. mát adta és velük együtt sok száz és száz szabadságharcost, mártírt adott hazánknak, dolgozó népünk• nek. Halálraítélése után 14 nappal, 1943. szeptember 8-án, 10 évvel ezelőtt a fasiszta hóhérok kivégezték Fucsíkot, kivégezték, de szelleme örökké él nemcsak a cseh, hanem a világ minden békészerető, szabad sásáért küzdő nemzet szívében. A rettenthetetlen szabadságharcos 14 nappal halála előtt Berlinben a náci bírák szemébe vágta az egész frta: Lőrincz Gyula * világ becsületes népének véleményét: Önök most felolvassák az ítéletet. Tudom, így hangzik: — halál az embernek. Az én ítéletem önök fölött már régen elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népe vérével ez* van írva: Halál a fasizmusra, halál a kapitalista rabszol. gaságra! Életet az embernek! Jövőt a kommunizmusnak!« Ez volt az utolsó üzenete az élőknek, azoknak, akik megmaradtak, s akik majd szebb, boldogabb jövőért harcolnak, akik éberen örködnek a béke, a szabadság ügye felett. Azután már csak végtelen énekek következtek, forradalmi dalok az utolsóig, az Internacionáléig, a legdrágábbig, amelyeket az örökké vidám Fucsík dalolt egészen a vesztőhelyig. Fucsík meghalt, megölték a fasiszta hóhérok, megölték, de örökké él és példaképe ragyog előttünk, a cseh nemzet, a világ szabadságsze rető népeinek örök példájaként. Kell, hogy mindnyájan megszeressük és megismerjük Fucsík életét úgy, ahogy ő ismerte és szerette az embereket. Felesége, Guszta Fucsíková említette, hogy tőle tanulta meg a két legdrágább magyar szót: szabadság, elvtárs! Ezt Fucsík a München-előtti köztársaságban a kato naságnál, a magyar katonáktól, magyar elvtársaitól tanulta meg. Fucsíková megemlítette még, hogy Fucsík szerette a magyar katoná kat, s jegyzetei "között nagyon sok magyar szó van feljegyezve, mellette a cseh fordítással, nyilván abból az időből, amikor Szlovákiában katonáskodott a szlovákiai magyarokkal együtt. Fucsík börtönnaplóját a világnak igen sok nyelvére lefordították. Fu csík kimondhatatlanul szerette nemzetét és nála beigazolódott az a törvény hogy aki saját nemzetét szereti, az feltétlenül szereti mind azokat a nemzeteket, amelyek harcolnak saját nemzeti szabadságukért. függetlenségükért, amelyek tiszteletben tartják más nemzetek szabadságát és függetlenségét. Ab bői a számtalan megnyilvánulásból, levélből, amelyek Fucsík olvasóitól a. világ minden tájáról érkeznek, látni, hogy a nagy cseh hazafi szeretetét minden nemzet fia érzi. Fucsik hazafiassága, hazaszeretete már kora gyermekéveiben, még az osztrák-magyar elnyomás éveiben megmutatkozik, mikor lelkesen kutatja a cseh nemzet történetét irodalmi és történelmi müvekben. Erre hivatkozik későbbi éveiben is, mint ahogy írja: »Tekintsünk vissza nemzetünk múltjára, hogy ebből lássuk az útat. amely a jövőbe vezet. A cseh nemzet bensőjében mindenkor élt a legyözhetetlenség ereje: akár a huszita kor fegyvereinek erejében, akár a feihérhegyi osata idején ellenállási gondolat erejében nyilvánult meg«. Innen, ebből a történelmi múltból táplálkozik Fucsík szocialista hazafiassága, mely olyan hallatlan erőt adott Fucsíknak az ellenállási mozgalomban, a fasizmus elleni harc idején. Fucsik, ahogy 1931-ben a hozzánk intézett szavakban említette, a nemzet elnyomott többségéhez tartozónak nyilvánította magát, de ugyanígy már 1918-ban is. az Oszt. rák.Magyar Monarchia bukása és közvetlenül a csehszlovák állam megalakulása után a fiatal Fucsik tisztán látta, hogy a nemzet sza. badságharca 1918-ban nem ért véget. Már akkor látta, hogy a nemzet szabadságáért harcolni annyit jelent, mint a nemzet elnyomott többsége, a munkásosztály, a dol gozó parasztság mellett állni, ezek kel együtt harcolni tovább. Ezt mondja később is, 1932-ben, amikor a nemzetéhez való szeretetét így fejezte ki: ^Szeretjük a nemzetün ket s ezért nem akarjuk, hogy nemzetünk milliói éhezzenek és nyomorogjanak. Szeretjük nemzetünkéit és ezért nem akarjuk, hogy a nemzet néhány tagja kizsákmányolhassa nemzetünk túlnyomó többségét, hogy ez a kisebbség lophasson és elnyomhasson Szeretjük nemzetünket és ezért akarjuk, y * hogy szabad legyen. Szeretjük nemzetünket és ezért harcolunk túlnyomó többségének szabadságáért.« 1921 ben a 18 éves Fucsik Cseh. Szlovákia Kommunista Pártja szü letésénél már ott állt a párt oldalán. a párttal él, a párttal tanul. Majd 1929-ben, a történelmi jelen tőségü V. pártkongresszuson, mikor a bolsevik vezetőséget Gottwald elvtárssal az élén megválasztja a kongresszus, a fiatal Fucsík szívvellélekkel áll a gottwaldi vezetés mellett s mindvégig kitart mellette. Húszéves csak, amikor egy reakció elleni tüntetésben megsebesül. Kommunista újságíró lesz, bekerül a Rudé Právo szerkesztőségébe. Mint a Rudé Právo tudósítója, 1929-ben az északcsehországi bányászok sztrájkjáról tudósít, kimegy a sztrájkolók közé s mindvégig ottmarad, együtt él, együtt harcol a sztrájkoló bányászokkal. Illegális apot szerkeszt és ad ki a sztrájkoló bányászok részére. A rendőr ség állandóan üldözi. 1930-ban letartóztatják a szovjet határ tiltott átlépéséért. Ettől kezdve évről-évre üldözi a rendr,rség, állandóan félillegalitásban él. 1930-ban Fucsík abban a kitüntetésben rész&sül, hogy egy munkás delegációval meglátogathatja a Szovjetuniót. Az első szemtanúk egyike, aki a szocializmus építését személyesen láthatta és erről visszatérte után nem kevesebb, mint 370 előadást tartott. Erről az útjáról irja cikke it, amelyek magyarnyelvű kiadásban is megjelentek nemrégen a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában »Ahol a ma már a múlté a címen. Huszonkilencéves korában behívják katonai szolgálatra. Fucsík itt is agitál, nagy hatással van katonatársaira, úgyhogy egyik kaszárnyából a másikba helyezik, sehol sem maradhat sokáig, mert befolyása óriási és »veszedelmes« a hadsereg számára. 1933-ban, ahogy leszerel, a kaszárnya kapujánál azonnal letartóztatják. Fucsík üldözése állandóan folyik. így azután 1934 őszén Gottwald elvtárs elhatározására a Kommunista Párt újra kiküldi Fucsíkot a Szovjetunióba, mint a Rudé Právo tudósítóját. Járt Leningrádban, Moszkvában, Ukrajnában, Sztálingrádban, KözépÁzsiában s az egészen a kínai határon fekvő Frunzéban. A Szovjetunióból is agitál cikkein keresztül, a rádión, mig 1936-ban újra vissza, tér. 1936-ban kirobban a spanyol polgárháború. Fucsík lelkesen buzdít, ja nemzetét a Franco-ellenes harcra. Ha Madrid elvész, elvesztjük Prágát — ez Fucsík jelszava ebben az időben. így, ezzel a jelszó, vai harcol tovább, harcol a müncheni egyezmény, a hazaárulás ellen, harcol azután is, s 1938-ban a müncheni árulás utái* kézről kézre jár Fucsík brosúrája: »Segítségünkre jön a Vörös Hadsereg«. Ezzel kezdi és így harcol tovább, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális központi bizottságának tagja. »Igen, a föld alatt vagyunk, — írja Fucsík 1941. május 1-én — de nem úgy, mint az eltemetett halottak, hanem mint a szocialista termés csírázó magja, amely a tavaszi napsütésre kifakad az egész világon.* Fucsík kimondhatatlanul szerette nemzetét, Fucsík kimondhatatlanul szerette az embereket, a szabadságot, a békét. Ugyanígy szerették és szeretik Fucsíkot az egész világon mindenütt, ahol a szabadság, a béke hívei élnek. Moszkvá. ban 1951. november 13-án a kujbisevi körzet Nekraszovról elnevezett 613-as számú leányközépiskolájában kis pionírok búcsúztak tőlünk s a búcsúzásnál Natasa Kubovszká, 12 éves kis pionírlány ezt mondotta: »Nekem jutott az a kellemetlen szerep, hogy önöktől elbúcsúzzam. Nem szívesen teszem, inkább fogadni szeretném önöket, azért mert Fucsik országából jöttek, mert Fucsík nemzetéhez tartoznak és mi Fucsíkot nagyon-nagyon szeretjüké fin is ezekkel a szavakkal, a szeretet szavaival fejezem be megemlékezésemet. (A »Fáklya« szeptemberi számából.) i T> "t %" - J í "í -* ••m.* 7'>i . . Konstantin Biebl: Július Fucsík a börtönben 'Áll a börtön ajtajában A rab úgy nézi Mi nincs s mi van a sárkában A cellában vak homály Elvész benne A kenyér az arc a száj II. Egykor ember Ma gyötrelmek szenvedések kínok Eljön az idő s minden mártírt Tetemre hívok Szájuk kemény vonalát Arcuk elszánt ráncait Félelem mm torzította A végső sóhajig Július Fucsíknak Legdrágább arcát Vérrel írta a kendőre Nemes büszke rajzát III. Büszke lelked Viharral dacoló jegenye Tarts ki bátran Adjon erőt Szebasztopól neve Fény az éjtszákában Árbocon lobogó Rendíthetetlen kitartasz Bár süllyed a hajó Nincs erős szivedben Szemernyi félelem Rettegés nélkül helytállást Ezer puska ellen Hitünk szent jelképe Fucsik dicső harca Ember és kommunista Gyönyörű arca Fordította TÖT h TIBOR —' —- - —i -1- r, r nnJ V L.
