Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-27 / 235. szám, vasárnap

1953 szeptember 25 U J SZÖ 3 ILLYÉS GYULA ILLYÉS GYULA: Illyés Gyula, a többszörösen kitüntetett kiváló magyar köl­tő és író, mint már jelentettük, a csehszlovák-magyar kultúr­egyezjnény keretében Csehszlo­vákiában tartózkodik. Illyés Gyula több napig Prágában és Csehországban tartózkodott, az utóbbi napokban pedig Szlová­kia több üzemét és falvát láto­gatta meg. Részt vett a bratis­lavai Fučík-emlékesten és több ízben folytatott megbeszélést a szlovákiai írókkal a két or­szág kul túrkapcsolatainak el­mélyítése érdekében Illyés Gyula, a legnagyobb élű magyar költő, a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. Írói pályafu­tása alatt nagyot és maradandót al kotott a lírában, a regényben, a drámában és a filmben, ő maga azonban elsősorban mindig költő­nek érzi és vallja magát, s igy is tartja őt számon a magyar iroda lomtörténet. 1902-ben született mint uradalmi cseléd fia a dunántúli Tolna-me gyében. Itt élt 17 éves koráig, itt ismerte meg a magyar falut, a nagybirtokokon nyomorgó paraszt­ság életét. Később a »Puszták né­pe.: címü. több külföldi nyelven is megjelent könyvében írta meg fa lujának életét: a könyv jelentősé­ge azonban túlnőtt a helyi szocio­gráfiák fontosságán, hatalmas vád­irat lett az úri Magyarország el­len. 3 919-ben, 17 éves korában, a ma. gyar proletárforradalom idején vö­röskatonáként részt vett a Ma­gyar Tanácsköztársaság harcaiban, majd az ellenforradalom terrorja elöl külföldre ment. Hosszú időt töltött Párizsban, egyetemet vég zett, megismerkedett a haladó fran­cia szellemi élettel. Hazatérése után kezdett nagyobb mértékben irodalommal foglalkozni. Versei je­lentek meg, irodalmi, folyóiratokat szerkesztett. Mivel az irodalmi te vékenység akkoriban nem biztosi tott megélhetést a haladó, megnem alkuvó íróknak, Illyés ls kénytelen volt tisztviselösködni, hogy minden­napi kenyerét biztosíthassa. Ma gyarország felszabadulása után részt vett a földosztásban. 1945 óta csak irodalommal foglalkozik: a Népköztársaság kormánya kétiz­ben tüntette ki a legnagyobb meg tiszteltetést jelentő Kossuth-díjjal. Első ízben 1949-ben kapott Kossuth­díjat az 1939-ben megjelent »Pusz­ták népé«-ért, másodízben 1953-ban két színdarabjáért. A két világháború között Magyar­országnak két nagy költője volt: József Attila, a munkásosztály köl tője és Illyés Gyula, aki az el nyomott magyar parasztság hang ját szólaltatta meg költeményeiben. József Attila a magyar munkás­osztály jogaiért harcolt, ezért szó lanak költeményei az egész ma­gyar népért, az egész emberiségért. Illyés Gyula mondanivalója — je­lentős részben még ma is — első­sorban a dolgozó parasztság életét, problémáit érinti. Életmüvének kö zéppontjában a magyar paraszt áll, akit Il!yé s Gyula jól ismert, szeret és kinek boldogulásáért annyit har. colt a két világháború között. »Puszták népe« címü könyvében megdöbbentő erővel festette le a nagybirtokokon élő parasztság szörnyű nyomorát és feltárta a ma gyar uralkodó osztály évezredes bűneit. Erről beszél verseiben is. Egyik költeményének hőse a ko­csis, akit megvert a gazdatiszt. Egy másik költeményében a nagy polgárság lakta budai hegyvidék _ a kacsalábon forgó hegy — tu lajdonosairól, a mulatóhelyek leb zselőitöl kéri számon a vincellérek filléres napszámát, a villanyfény nélkül maradt falvakat, a gümő­kórban pusztuló falusi fiatalságot. Ez a hang vonul végig Illyés lí­ráján egész 1945-ig, az ország fel szabadulásáig, amikor megindult a munka azért, hogy eltüntessék a multat, amikor a »puszták népe« a földreform és a mezőgazdaság fejlődése következtében végre em­beri élethez jutott. Illyés kibontja müveiben a teljes paraszti világot, költői realizmussal, mély humaniz­mustól átfűtött emberábrázolással fejezte ki a magyar parasztok év százados harcát, törekvéseit. Számos versében éles gúnnyal leplezi le a két világháború közötti Magyarország korrupt közéletét, maró szatírával ír a pénzsóvár mi­niszterekről, a nagybirtokosokról. Egyik legszebb költeményében — címe: Hősökröl beszélek — a nagy­birtok hépét, a szegény zselléreket mutatja be, akik az urasági szé rüskertből legalább egy részét visz­szalopják annak, amit a földesúr elrabolt tőlük Ezeket a »tolvajo kat« azonban az olvasó — a költő akaratából is — hősöknek érzi, akik a maguk módszerével harcol­nak a kizsákmányolás, a földesúri elnyomás ellen. Illyés Gyula a har­mincas évek közepén a Szovjetunió ban járt a szovjet írók kongresszu sán. Ez újabb élmény volt számá ra s erősítette lírájában a forradal mí hangot, a jövöbetekintést a ki­zsákmányolásmentes társadalom fe­lé. Ez a forradalmi hang megmu­tatkozik szerelmi lírájában is: »If júság« című elbeszélő költeményé­ben egy fiatal parasztlánnyal kez­dődő szerelmét az ellenforradalom csendőreinek megjelenése szakítja félbe: az ifjúnak menekülnie kell, mert bujkáló vöröskatona létére üldözi az ellenforradalom terrorja. A szerelmi bánat egyesül az elbu­kott forradalom miatt érzett meg­rendüléssel. Illyés lírája a magyar költészet legszebb hagyományait eleveníti fel. Nagy formagazdagság jellemzi ezt a költészetet: új életre támasztja a költői elbeszélést és a szatírát is. 1945 előtti írói munkásságában a költemények és a »Puszták népe« mellett Petőfiről írott nagy köny ve emelkedik még ki. Illyés rajzol ta meg a magyar nép legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak leg szebb arcképét: az igazi Petőfit mutatja meg, a polgári irodalom, történészek torzításaitól mentesen. Illyés könyvében az a Petőfi eleve nedik meg aki a nép jogaiért küzd és érvel még szerelmes népdalai ban is, aki hazaszeretetet fejez ki a tájleíró költeményeiben s akinek az életmüvét a forradalomra moz­gósító költemények tetézik be. Eb ben a könyvében Illyés tulajdon példaképét Petőfit, a magyar köl­tök, az egész magyar nép példa­képévé emeli Egy regény, útirajzok és ripor­tok, szociográfiai írások egészítik ki Illyés Gyula felszabadulás előtti írói munkásságát, amelyben, akár­csak az 1945 utáni években is, fon­tos szerepe van a műfordításoknak, a világ haladó irodalma magyar nyelven való tolmácsolásának. A felszabadulás után Illyés Gyu­la művészete tartalmilag és műfa­jilag is gazdagodott. Bár eleinte nehezen találta meg hangiját, az utóbbi években egyre Inkább a má­nak szól, a ma emberét tanítja azon alkotásaival js, amelyek témá­jukat a múltból merítik. Pártonkí­vüli költő, aki a maga művészetének eszközeivel segíti elő az új Magyar ország kultúrájának, irodalmának kivirágzásait, a kultúrforradalmat. A földosztás, az újjáépítés hónapjai Ujjongó dalokat váltanak ki lírájá­ból. Egyik legszebb verse, az 1951­es írókongresszusra írott „Építők­höz" címü költeménye az első ma­gyar szocialista város, Sztálinváros — akkor még Dunapentele — épí­tőinek lendületét, az építőmunka ra­gyogó eredményeit énekli meg. Kö­zös úton járó testvéri népek barát­ságának jegyében fogant bulgáriai útjáról készült versciklusa. Műfaji­lag is briliáns alkotás az apja ke­zéről írott hosszabb elbeszélő-lírai költemény, amely a mult paraszti életének epikus méretű képét adja. Az új magyai közönség, — amely forró szeretettel fogadja Illyés Gyu­la minden íráját — most azt várja legnagyobb költőjétől, hogy az új paraszti életből, a magyar nép bol­dog jelenéről még többet ad művé. szi erejű költeményeiben. Az elmúlt nyolc év alatt prózában is jeie'itős műveket alkotott Illyés Gyula „Hunok Pári;3ban" címü re­génye a franciaországi magyar emigráció történetét írje meg, a két világháború között emigrált magyar baloldaliak és a haladó francia szel em) élet képvise.'öinek találko­zását „Franciaországi változások" címü Kötete ragyogó művészettel megírt útirajzokat tartalmaz az 1947 RYanciaorszázről a béketár­gyalások égköréről Illyés Gyula müveszete a felszabadulás utáni években két nagy területtel gazda­godott: a színházzal és a filmmel. 1948-ban játszották első művét, a . Lélekbúvár" címü szatíráját, amely egy falusi szélhámos felsülését vit­te színpadra. Ezután egy nagy drá­maciklus megírásához fogott Illyés Gyula a mult és a jelen példáin keresztül az igazi hazafiság prob'é­máját vizsgálja drámáiban. Eddig két ilyer; darabiát mutatták be s játsszák nagy sikerrel a budapesti Nemzeti Színházban és annak Ka­maraszínházában. Az „Ozorai péi • dá"-ban az 1948—49-es szabadság, harc egy epizódját dolgozza fel, amikor a parasztok csellel hárítják el a támadó osztrák zsoldosokat. A darab hőse a magyar ppraszt, aki­ben a forradalom harcai közt lob­ban fel igazán a magyar haza. a magyar föld iránt érzeti forró sze retet. A másik a .Fáklyaláng", amely ugyancsak a szabadságharc egy részét mutatja oe Itt Kossuti Lajos a siabadságharc vezére a főhős. Vele szemben áll áruló tá. bornoka, Görgey, aki a fegyvere­tétellel elá-nlta a magva. r szabadság ügyét. A darab dramaturgiai szem pontból is érdekes: az egész máso­dik felvonás egy hatalmas dialógus Kossuth és Görgey között, amely­ben felbukkannak a szabadságharc problémái, a vereség igazi okai és a jövö távlatai is. A darabot a kritiks és a közönség is a legna­gyobb elismeréssel fogadta. A szín­házi évad befejezéséül mutatta be a Katona József Színház Illyés,,Tü­vétevők" címü népi komédiáját, ezt a böhumorú, a népi élet és a népi nyelv minden gazdagságát feltáró történetet, amelyben egy elveszett ttt keresése közben képet kapunk a falu osztályviszonyairól és boldog­sághoz jut két fiatal szerelmes is. Illyés Gyula — a „Tüvétevők" „pi­henésnek" szánt megírása után — tovább folytatja a hazafiság dráma ciklusának megírását. Közel kétéves munkával — Pudov­kin jelentős segítségével — készí­tette el Illyés Gyula első filmfor­gatókönyvét, a „Két férfi" című filmregény alapján megalkotott „Feltámadott a tenger" címü film­forgatókönyvet. A kétrészes, szines történelmi film az 1948—49-es sza­badságharc történetét foglalja össze Petőfi Sándor és Bem József len­gyel tábornok alakja köré fonva. Akárcsak Illyés darabjaiban, itt is a hazáját, népét forrón szerető ha­zafi, a nagy költő, a magyar nyelv kiváló mestere szólal meg. Ez a film, amely a magyar filmművészet eddigi legnagyobb alkotása, fontos állomást jelent Illyés Gyula írói pá­lyafutásában is. Nem lenne teljes Elyés Gyula írói arcképe a műfordító és kultúrtörté­nész Illyés megemlítése nélkül. Még a felszabadulás előtt jelent meg egy általa szerkesztett és részben álta­la fordított francia irodalmi anto­lógia. A felszabadulás után Moliére és Beaumarchais müvei javarészt az ő fordításában járták be az orszá­got. Eluard, Aragon müveit éppen úgy művésziesen tolmácsolja, mint Viotor Hugót, vagy a középkori chanson de geste-ket. Puskin és Lermontov műveit, Byront, kínai és román, stb. költök müveit fordította, érdeklődési köre kiterjed az egész világirodalomra. Bírálatokat, tanul­mányokat irt a haladó külföldi iro­dalmakról, legutóbb a Vietor Hugo­Unnepségek alkalmával tartott nagy beszédet az országos ünnepségek során. Illyés Gyulára méltán büszke a magyar nép. Az ő müve, irodalmi munkássága a magyar nép kultúrális felemelkedését segíti elő. Ezért tüntette ki a kormány Kossuth­díjjal, ötvenedik születésnapja alkalmából pedig magas kitün­tetéssel és ezért olvassa verseit, könyveit, tekinti meg színdarabjait, filmjét nagy szeretettel és érdeklő, déssel az egész magyar nép. MESE az állatok nyelvén tudó juhászról Volt az Óperenciás tengeren túl egy juhász. Nyáj-terelve. legeltetve ért egyszer egy rengetegbe. Rengetegnek közepén máglyatüz: izzó faszén; a tűzben meg síró-rívó, haláltáncát járó kígyó: pörkölte már a parázs. Megsajnálta a juhász. Kampós botját betartotta, a kis kígyót kirántotta s esett majdnem ő hanyatt, hallván ilyen szavakat: „Köszönöm mit értem tettél, megkapod, mit érdemeltél, kérsz, mit kérsz, egy a hitem, azonnal teljesítem!" Mit kérhet, ki hetek hosszat beszéddel se szórakozhat, mert álig lát mást. mint birkái? Nem sokáig tétováz, ezt feleli a juhász: .Egyet kérnék, ha megadnád, értsem az állatok hangját; együtt élünk, soha egy szót sem cserélünk!" — Meglesz! — volt a felelet, de egy föltétel alatt, soha ki nem fecseged, amíg élsz, titok marad, mert ha szólsz — szörnyet halsz\ úgy lakolsz! „Dehogy szólok" — kezdte éppen a juhász, mikor egy fa tetejében szarka-csörgés, csárogás hangzott máris, ilyenképen: „No, ennek a fának odvát fiaink már telehordták; csak az arany van öt mázsa; hordják mától fqgva másba!" == párjának mondta egy tarka farkú öreg apa-szarka. Néz föl a juhász a fára, le azután az odvára. ,.Kaparj alá! Ássad, vágjad!" szól oda két kutyájának. „Kaparjon a fene néked, ma sem osztottál ebédet", szólt az egyik; de a másik, a puli kapart rogyásig, ásott, amíg csakugyan, mi gurult ki? egy arany! Odasóz a juhász egyet annak a mihaszna ebnek s becézné a másikat s — uccu! — az is elszalad: ezzel gyötri minden este, ezzel gyötri hajnalig. „Te, megöltél valakit?! Mit tettél, jaj. kárhozott, hogy nekem se mondhatod?" — Ugyan! Hagyd már! Semmi vétket! „Hát akkor mért nem beszéled? Mi lelt? Megjössz, ülsz. merengsz, egyszerre csak fölnevetsz." Volt min! Jön be a kis macska: — Hol a. bögréből a tej? p. Tán a gazdáné kinyalta — szólt anyja — fordulna fel! Zeng a falban a tücsök: — Hej de jó ház. hej be szép ház, hétszámra nincs takarítás, holnap ide nősülök! A hízó meg. dúlva-fúlva: — Mi ez soványító kúra?! „Mit nevetsz megint, te! — engem? — így az asszony — szólj, de menten!" — Nem lehet! Olyan titok, ha kimondom. — kimúlok. „Attól, hogy őszinte vagy?" — így szólt a parancsolat. „Szép parancs volt — ellenem!" Nem bánnád, ha... — „Nem [hiszem! = Jó; ha te nem. én se bánom! Gyújtass gyertyát, hívj papot, elmondom a — hideg ágyon: lelked rajt. ha meghálok. „Meghalsz, meghalsz — miért halnál?" De a juhász ágyban volt már, feszületen a keze, szeme meg, bár könnyeze, a küszöbnél rongyain fekvő, hűséges pulin, mert, hogy az is könnyezett: Meghatotta ez a gyász, felsóhajtott a juhász: — Messetek karéjt néki, vastagon, ez a végső óhajom. — szólt lehunyva, a szemét. Ám a puli a derék, téve két lábát keresztbe s arra bús fejét eresztve, köszönni is néma, béna, rá se nézett a karéjra eladdig, amíg pimasz modorával a kakas oda nem ment s odaérve le nem csapott a kenyérre; vitte volna máris onnan, • ha a puli rá nem morran: „Tudnál enni, te hálátlan, mikor gazdánk halálán van?" — Elég marha, ha azon van, \ nem tudta, hogy különb, mint más, felelt a kakas. Azonban ért a szóból, már a birkás! Ugrik — uccu! — észbekapva, fut haza ô is, a gazda; forog otthon, lélekvesztve: — „Hol a 'balta? Hol a fejsze? Hamar, apám, kell segítség, megleltem a szarkák kincsét!" Mind kiszedte, hazavitte, senkinek nem említette: használgatta okkal-móddal, csínján élt a nagy vagyonnál: tudott titkot a juhász. Nem is kérdte senki más, csak éppen a felesége. Csak annak nem fért eszébe. „Hol szerezted?" Hol szerezte, kinyitotta a szemét ä juhász. Jött még egyéb': — És azok is elég marhák, kik az ilyet megsiratják, mond a kakas, lám-la nékem van hetvenhat feleségem s rendben minden! ö meg eggyel nem boldogul? Csak röngyember! Á juhász nem várt egyebet, letette a feszületei; elég volt neki a lecke, az asszonyt jól — megnevelte. Hogy hogyan? 'Arról már a mese hallgat. De ma is még boldogan élnek hogyha meg nem háltak. .... .. . .-.. Ť.. Ť.. Ť.. 1..,. a i g m^^m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents