Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)
1953-09-03 / 214. szám, csütörtök
I III szo 1953 szeptember 3 Elkészült a moszkvai M. V. Lomonoszov állami egyetem pompás építménye Szeptember 1-én a moszkvai Lenin-hegyeken a M. V. Lomonoszovról elnevezett moszkvai Állami Egyetem új épületeiben megkezdődött a tanítás. A tudomány palotájának — ahogyan népünk az építkezést nevezte — megnyitása nemcsak az építők, hanem a diákok és tudósok számára is ünnepnap. Az egész szovjet nép ünnepe volt ez. Az egyetem fehér épülettömbjei háromszázhúsz hektár területen emelkednek. Az épületcsoport 27 fő- és 10 melléképületből áll, melyeknek tér fogata összesen 2,600.000 köbmétert tesz ki. összekötő központjuk egy 31 emeletes fő épülettömb, tetején 240 méter magas oszlopon csillag tündöklik. Az egyetem építésének története -jelentős határkő a szovjet városépítészet fejlődésében. Az építőknek tudományos és tanulóközpontot kellett létrehozniok. amely széles lehetőségeket nyújt a tudomány további fejlesztésére és szakképzett káderek képzésére az ország népgazdaságának. Az egyetem új épületeinek építése aránylag nemrégen kezdődött. Az épületek alapjának helyén 1949 telén távolították el az első fagyos rögöket Három hónap múlva az épület alapjain már az első köbméter betonozást végezték. A hatalmas méretű építészeti-szerelési munkálatok gondos, sokoldalú előkészületet, hatalmas termelésitechnikai alap megteremtését igényel ték. Az építkezési terep közelében csakhamar új, kényelmesen berendezett lakótelepek emelkedtek. Az építkezést nagyszámú segédvállalattal, gépesítő- és szerelőüzemmel, autóbázissal, vasúttal és vasúti állomással, korsze rű összekötőberendezéssel látták el. Az építkezés kiváltotta számos új épi tőanyag termelésének növelését A terraszok burkolásához körülbelül 400 ezer négyzetméter kiváló minőségű kerámiatáblára volt szükség Az ország üzemeiben többezer tonna építőszerkezetet és anyagot gyártottak. Az Ipar szerepe és segítsége az építkezésen szüntelenül szélesedett A Lenin-hegyeken folytatott építkezés össznépi arányokat öltött. Minden 24 órában körülbelül háromszáz teherkocsi vándorolt az építkezésre építőanyaggal, szerkezettel és alapberendezéssel. Ural és Ukrajna fémanyagot. kerámiát és gránitot szállított az építkezésre. Észtország falazóanyagot küldött. Fehéroroszország száll í totta az asztalos munkatermékeket, Grúzia a márványt. Egy olyan köztársaság sem volt, mely nem járult hozzá az egyetem építéséhez. A bonyolult technikai feladatok megoldásában nagy segítséget nyuj tott az építők és a tudósok alkotó együttműködése. A moszkvai egye tem kollektívája jelentősen hozzájá rult az építkezéshez. Ezekben az években az egyetem építőinek kollektívá ja hatalmas erővé fejlődött, amely komoly feladatok megoldására képes. A kollektíva méltá n büszke Machot és Lebegyev ácsmester Bikov és Ci carkin kőműves, Zsavoronkov és Re peckov szerelő elvtársakra és az építkezés számos más újítójára, akik ter melékeny munkájukkal példát mutattak a többi dolgozóknak. A kollektíva élénken reagált minden újra.ami az országban születik, bátran és kitartóan alkalmazta az élenjáró munkamódszereket. A versenyben a kommunisták élen jártak. Á pártszervezet egybekovácsolta a kollektívát, naponta a fő feladatok teljesítésére irányította törekvésüket fejlesztette az építők alkotó kezdeményezését. Az egyetem építése az építők nagy iskolája volt Ezrek találták meg itt hivatásukat és megszerették az építészpályát. Nagy szakismeretekre tettek szert hivatásukban, állandóan fokozták általános műveltségüket, növelték politikai és tudományos ismereteiket. Az építkezési munkálatok folyamán az ifjú építők százával részesültek középiskolai oktatásban és felsőbb tanintézetekbe iratkoztak. Növendékeink nagyrésze most annak az egyetemnek a hallgatója, melynek építésében maga is részt vett. A. Voronkov és G. Ríbanov A trieszti kérdés miatt erősen kiéleződő*- Olaszország és Jugoszlávia viszonya Az utóbbi napokban Trieszt hely. zetének kérdésével kapcsolatban erősen kiéleződött Olaszország és Jugoszlávia viszonya Hírek terjedtek el arról, hogy mindkét fél katonai lépéseket készít elö. Az olasz külügyminisztérium hivatalos nyilatkozatot tett közzé a jugoszláv hírügynökség jelentésévei kapcsolatban, amely szerint Jugoszlávia hivatalosan területéhez szándékozik csatolni .Trieszt B-övezetét. A^ olasz külügyminisztérium nyilatkozata rámutat, hogy amennyi ben Jugoszlávia valóban megteszi ezt a lépést, akkor „Olaszország kétségtelenül úgy fog reagálni, ahogy azt népünk lelkiismerete megköveteli". Ax ARI olasz hírügynökségnek a „Auotidiano" cimü lapban megjelent közlése szerint Bella miniszterelnök, Taviani hadügyminiszter és Marras, a vezérkar főnöke két tanácskozá. son vitatta meg a jugoszlávellenes „ellenrendszabályokat", amelyek között a keleti habárra történő csapatáthelyezések is szerepelnek, „hogy mód nyíljék haladéktalanul visszaverni bármely csapást, melyet Jugoszlávia esetleg ránkmérni próbál". Ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban felfüggesztették a katonák szabadságolását. A Tanjug jugoszláv hírügynökség trieszti jelentést közöl arról, hogy a Jugoszláviához közelfekvő körze. tekben olasz csapatmozdulatok folynak. A Reuter-iroda jelenti Belgrádból: „Augusztus 30-án a Tanjug, a hivatalos jugoszláv hírügynökség közölte, hogy jugoszláv hivatalos körök szándékos provokációnak tekintik azokat az olasz közléseket, hogy Jugoszlávia annektálni készül Trieszt B-övezetét. A jugoszláv kor. mány képviselője kijelentette, hogy nem kommentálja ezt a kérdést. Kim Ir Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülésén A központi koreai lapok közölték Kim Ir Szen záróbeszédét, amelyet a Koreai Munkapárt központi bizottságának e hó elején tartott hatodik ülésén mondott. Kim Ir Szen beszédében többek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lépést jelentő fegyverszünet megkötése után kialakult helyzettel és az ország egyesítése ügyének feladataival. Részletesen ismertette Kim Ir Szen az ország gazdasági életének helyreállításával és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, majd foglalkozott az olyan kérdésekkel, mint az összes tartalékok mozgósítása, a munkaerő észszerű felhasználása, a munkafolyamatok gépesítése, harc az állam anyagi eszközeinek pazarlása ellen, a dolgozók szakmai képzése, kulturális színvonalának emelése. Kim Ir Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a közszükségleti cikkek nagyobbméretü gyártásához a könnyűipar gyors fellendülése. Egy amerikai lap az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól A „Chicago Daily News" című lap közli washingtoni tudósítójának cikkét az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól. „Irántól — írja a lap — olyan kérelem érkezett, hogy a sah hely reállított kormányának sürgősen pénzre van szüksége bármilyen kormánytól, amely szert akar tenni az irániak örök barátságára. A cikkíró szerint Iránnak az a kérelme, hogy „készpénzt" adjanak neki, stratégiai jelentőségű az Egyesült Államok szempontjából, tekintettel arra, hogy Irán közel van a Szovjetunióhoz. A külügyminisztérium képviselőinek azonban az a véleményük, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad elhamarkodniuk a „készpénz-nyújtást" amíg Henderson amerikai nagykövet nem jelenti, hogy a sahnak új kormánya „eléggé szilárdan" megalapozta hatalmát. A cikkíró hozzáfűzi, hogy „mielőtt az amerikai kincstár kapui megnyílnak Irán előtt", valószínű, leg olyasféle gesztusra lesz szükség, amely az Angliával támadt olajvita rendezésére irányuló készségről tanúskodik. A bolgár-görög határproblémák megvizsgálására kiküldött vegyesbizottság eredményesen befejezte munkáját A „Rabotnicseszko Delo" jelentést közöl, amely a kővetkezőket mondja: „Azzal kapcsolatban, hogy Bulgária és Görögország között határvita támadt a Marica-folyó alsó szakaszán levő néhány sziget hovatartozásának kérdésében, valamint azzal kapcsolatban, hogy helyre kell állítani a bolgár-görög határ egy részén a tönkrement és megrongált határjelzéseket, a két ország kormányai között megegyezés jött létre, hogy bolgár-görög vegyesbizottságot alakítanak a kérdések megoldására. A bolgár-görög vegyesbizottság augusztus 1-én kezdte meg munkáját. Bolgár és görög területen megtartott üléseik során a bizottság foglalkozott a határvonal kijelölésének kérdésével a MarLoa-folyó mentén. A bizottság megegyezésre jutott abban az alapelvben, amelynek alapján a határvonalat megvonják. A bolgár-görög határ mentén tönkrement és megrongált határjelzések helyreállításának rendjéről és módjáról i«. A bolgár-görög vegyesbizottság munkája a kölcsönös megértés és egyetértés szellemében folyt le." AZ ÉBERSÉGRŐL Országiunkban a szocializmus építése az egyre élesedő osztályharc közepette folyik. Minél nagyobbak a szocializmus alapjainak megteremté sében elért sikereink, minél nagyob. bak a gazdasági és a kulturális életben elért eredményeink, annál élesebbé, annál elkeseredettebbé válik ezzel párhuzamosan az osztályharc. Származik ez egyrészt abból, hogy a szocializmus építésében elért sikerek az osztályellenség mind dühödtebbé váló ellenállását vonják maguk után, mert — mint Sztálin elvtárs tanítja — ellenségeink, a letűnő osztályok az új rend erőivel szem ben minden eszközzel ellenállást fejtenek ki. amint látják, hogy az új rend, a szocializmus erői növekednek és erősödnek, ők pedig gyengülnek. „Még nem fordult elő a történelemben, — mondja Sztálin — hogy a halódó burzsoázia létének védelmére ne vetette volna.latba minden csepp maradék erejét." Ez az egyre élesedő osztályharc viszont semmi esetre sem jelenti azt, hogy az osztályellenség ellenállása és szócializmus elleni harca mind nyíltabbá és agresszívabbá váljék — mint ahogy az egyre élesedő osztályharc fogai, mát egyes elvtársaink még egyre értelmezik. Az élesedő osztályharc nem feltételezi okvetlenül a nyílt és agresszív ellenállást és cselekedeteket — ellenkezőleg, a szocializmus erejének növekedésével párhuzamosan az osztályellenség inkább az alattomos aknamunkára tér át, ha a helyzet úgy kívánja, akkor y/ szocializmus hívének álcázza magát, s leplezett módszerekkel dolgozik. Az osztályharcnak ez a formája pedig az osztályharc nehezebb formája, amely részünkről, a párt és az állami szervek, a kommunisták és az egész dolgozó nép részérő! igen nagyfokú éberséget követel meg Egyre élesebbé és elkeseredettebbé teszi az osztályharcot másrészt az, hogy a pártszervezetek, a kommunisták és maga az egész dolgozó nép elsősorban is egyre többet ta. nulva a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek a szocializmus építésében szerzett tapasztalataiból, másodsorban pedig népünk öntudatosodása révén mindinkább felismeri azt, hogy az országot magának építi, mmden erejét latbaveti eddigi munkája eredményének megvédésére, s nem engedi, hogy az osztályellenség kártevő szándékait érvényesíthesse. Az országon belül dúló osztály harc mellett nap mint nap elkese. redett osztályharcnak vagyunk tanúi a nemzetközi helyzetben is. A Szovjetunió állhatatos 'békepolitikája, a béke megvédésére és a háború megakadályozására irányuló törekvése, a Szovjetunió vezette béketábor jelentős győzelmei a háború megakadályozásának és a béke megvédésének frontján, valamint a bé. ketábornak az az igyekezete, hogy az érdekelt nagyhatalmakat rábírja a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való rendezésére — mindezek a tények a háborúra törekvő halálgyárosok éles ellenállá, sába ütköznek, akik arra törekednek, hogy agresszív politikájukat a maximális profit érdekében érvényre juttassák. Mi az ébej'séff? Ebben a bonyolult bel- és nemzetközi helyzetben pártunk, az egyes pártszervezetek és kommunisták és országunk minden egyes dolgozója előtt egyre nagyobb fontosságú kérd'éssé válik az éberség kérdése. Ebben a bonyolult helyzetben, amikor ellenségeink a legkörmönfontabb módszerekkel támadnsCK és dolgoz, nak, igen nagy jelentősége van az országunk minden egyes dolgozója részéről megnyilvánuló forradalmi éberségének. Az éberség az osztályharc elválaszthatatlan tartozéka, az éberség és az osztályharc fogalma szorwan egymásba kapcsolódnak, s igen súlyos hibába esik az, aki úgy gondolja, hogy az éberség az államvédelmi szervek és a határőrség dolga és az éberségnek semmi, vagy legalábbis igen kevés köze van a dol. gozó ember mindennapi életéhez. De hiba az ellenkező véglet is. ami. ko? egyes elvtársak az éberség kérdését úgy fogják fel, hogy mindenkiben kémet, szabotört, imperialista ügynököt szimatolnak és csak ezeknek leleplezését tartják az éberség ügyének, megfeledkezve arról, hogy az osztályellenség az orruk előtt, a szemük láttára hogyan szít nemzetiségi ellentéteket a falu szlovák és magyar lakossága között és nem látva, hogyan bomlasztja a ku_ Iák a szövetkezetet. De éppúgy rosszul értelmezte az éberség kér. dését az a falusi pártszervezetünk is. amely nem találva magyarázatot arra, hogyan lehetséges az, hogy az este tartott pártgyülések anyagáról a faJu kulákjai már a kora reggeli órákban értesülve vannak, végül talán már az ablakokat is befalazták volna, hogy ezzel vegyék elejét a legkisebb hírek kiszivárgásá. nak is. Ezek az elvtársak így akarták az éberség kérdését megoldani, s csak arra nem gondoltak, hogy alaposan megnézzék a pártszervezet tagjait. A hiba nem ott volt, hogy nem zárták be elég jól az ablakokat, hogy a kulákok közül valaki ki ne hallgassa a gyűléseket. Minek is strapálták volna magukat ezzel a kulákok. hiszen a volt földbirtokos reakciós intézője ott ült a pártszervezetben Ennek az embernek a gyűlések befejeztével a legelső dolga az volt, hogy ment a kulákbarátaihoz, s pontosan tájékoztatta őket mindenről, amiről a pártgyülésen szó esett. Ha az említett példák bármelyikét is nézzük, az éberség kérdését csak azok fogják fel ilyen tévesen, akiknek fogalmuk sincsen arról, mi is az éberség, mit is jelent az éber. séget alkalmazni mindennapi életünkben. Mert mi is hát az éberség, mit jelent az, amikor pártunk, annak alapszabályzata kötelességévé teszi minden kommunistának, hogy „.. legyen politikailag éber," szemelőtt tartva, hogy a kommunisták éberségére szükség van minden területen és minden körülmények között." Az éberség azt jelenti, hogy állandó készenlétben vagyunk arra, hogyha az osztályellenség bármilyen leplezett formában is jelentkezik, bármilyen raffinált módszerekkel is próbálja pártunk és népünk egységét megbontani, aláásni szocialista építésünket, gyengíteni a Szovjetunióhoz és a világ proletariátusához való kapcsolatainkat, azt mindenkor felismerjük, leleplezzük és ez irányú szándékait meg. akadályozzuk. Az éberség azt jelen, ti, hogy kérlelhetetlen harcot folytatunk minden, a marxizmus-leninizmus számára idegen ideológiai hatás ellen, harcolunk az emberekben rejlő kapitalista csökevények ellen, s úgy ügyelünk pártunk egységére és tisztaságára, mint a sze. münk fényére. Az éberség nem idő. szaki, nem kampányfeladat, hanem s ezt nagyon hangsúlyozni kell — állandó készenlét az ellenség bármi néven nevezendő kártevő kísérleteinek megakadályozására. Nem lehet az éberség kampányszerű feladat azért, mert mint napról napra tapasztaljuk. az ellenség egy pillanatra sem alszik, az osztályharc mind az országon belül, mind a nemzetközi helyzetben egyre élesebbé, elkeseredettebbé válik, tehát mindaddig, míg ellenséges osztályok, a marxizmusleninizmus számára idegen eszmei áramlatok léteznek, amig fennáll a kapitalista környezet, az éberségről egy pillanatig sem feledkezhetünk meg. Az ellenség leplezett módszerekkel dolgozik Az egy pillanatra sem szűnő éberséget követeli az is, hogy az ellenség nemcsak a mának dolgozik, hanem számolva a killönbözö eshetőségekkel és lehetőségekkel, sok eset. ben több éves, mi több, évtizedes munkát áldoz arra. hogy a neki éppen legmegfelelőbb időben súlyos csapást mérhessen a pártra, annak céljai megvalósítására. Ezt bizonyítja a Szlánszky-per, amely komoly figyelmeztetés volt arra, hogy az ellenség, ha szükséges, sokéves munkát áldoz arra, hogy ügynökei a pártba beépülve, ott vezető és irányító funkciókat foglalva el, a pártot eltérítsék célkitűzéseitől. Pártunk 1948 februárja után, amikor döntő csapást mért a burzsoá, ziára, uralkodó párttá vált. Vezető, szerepe arra készteti ellenségeinket, hogy pártunk és rendszerünk elleni támadását ne kívülről, hanem belülről, a pártban magában, az államapparátuson belül intézze. Ez a tény teszi számunki-a oly döntő fontosságúvá az éberség kérdését. Az ^ellenség minden módon igyek. szik a pártba befurakodni, mert a párttagság, „a tagkönyv — mint Sztálin elvtárs tanítja —- politikai bizalmat biztosít számukra", és olyan ajtókat nyit meg előttük, melyeknek küszöbén a tagkönyv nélkül nem léphetnének át. Olyan gyűléseken vehetnek részt, amelye, ken az illető pártszervezet döntő fontosságú politikai és gazdasági kérdéseket tárgyal meg. A párttagság révén nemcsak részt vehetnek a gyűlésen, hanem menetét is befolyásolhatják. Ezért igen nagy fontosságai bír, hogy pártszervezeteink az osztályellenség ( mesterkedéseivel, álcázott aknamunkájával szembe, helyezzék a legnagyobb fokú politikai éberséget. /