Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-23 / 231. szám, szerda

ül SZÖ 1953 szeptember 23 A Kínai Népköztársaságban 135°| 0-kal több a tanulók száma, mint a felszabadulás előtt A Kínai Népköztársaság központi kormányának 27. ülésén Peng Csen, a népi közigazgatási tanács politi­kai és jogi bizottságának alelnöke arról számolt be, hogy országszerte minden színvonalon helyi népképvi­seleti testületeket hívtak össze. Az összes tartományi és városi népkép­viseleti testületek, valamint a me­gyei népképviseleti testületek több mint egyharmada a népi gyűlések hatáiskörét gyakorolja. Peng Csen a továbbiakban hangoztatta, hogy a legtöbb nemzetiségi területen is ösz­szehívták a helyi népképviseleti tes tületeket. Peng Csen bejelentette a központi népi kormánynak, hogy az ország minden részében folyamatban van­nak a választások a legalsóbbfokú helyi népképviseleti szervek megala­kítására. Kuo Mo Zso, a népi közigazgatási tanács alelnöke, a népi közigazga tási tanács kulturális és oktatási bizottságának elnöke, az ülésen be­jelentette, hogy az ország felsőok­tatási intézményeinek háromnegyed részét átszervezték és új tanítási módszereket alkalmaznak. Kinában — folytatta Kuo Mo Zso — ez idö szerint több mint 220 ezer főiskolai hallgató, több mint hárommillió középiskolás és több mint 55 millió elemi iskolai tanuló van, vagyis 135 százalékkal több, mint a felszaba­dulás előtti legmagasabb szám. (1946) Mintegy hárommilió gyári munkás tanul szabadidő iskolákban. Csupán 1952-ben 42 millió paraszt járt téli iskolába és mintegy 20 mil­lió részesül egész éves oktatásban. Kulturális forradalmunk kérdéséi Kuo Mo Zso ezután az egészség­ügyi és testnevelési téren elért sike rekröl számolt be, majd a kultúra és a művészetek területén végzett munkáról szólva rámutatott, hogy az elmúlt három év alatt 38 játék­filmet és 83 dokumentumfilmet ké­szítettek Kínában. A Szovjetunióból-, és a népi demokratikus országokból behozott több mint 100 filmet szin­kronizálták kínai nyelvre. Megrefor­málták a régi kínai színdarabok tartalmát és előadási módját is. Kuo Mo Zso befejezésül hangsú­lyozta, hogy ma a "legfontosabb fel adat az országos gazdasági építő­munkához szükséges káderek ki­képzése. Felszólította az egész kínai értelmiséget, hogy politikai és szak­mai színvonalának további emelésé­vel csatlakozzék a gazdasági építő­munkához és ezzel is még jobban szolgálja hazáját. A központi népi kormány 28. ülé sén határozatot hozott az összkínai népi gyűlés és a helyi népi gyűlé­sek összehívásának elhalasztásáról. A határozat értelmében a legalsóbb­fokú helyi népképviseleti szervek megválasztását csak - 1954 január végére kell befejezni és az összes megyei gyűléseket 1954 február vé­gére kell összehívni. A központi népi kormány mind­két ülésén részt vettek Mao Ce Tung, a központi népi kormány el­nöke, Liu Sao-csi, Sung Csing-lin, Li Csi-sen, Csang Lan és Kao Kang, a központi népi kormány alelnökei, valamint a központi népi kormány 37 tagja. Az „európai hadsereg" ellen szavazott a Francia Rad'kális Szocialista Párt kongresszusa A Francia Radikális Szocialista Párt kongresszusának ülésén Her­riot, a párt elnöke és a francia nemzetgyűlés elnöke ismét az „euró­pai hadsereg" megalakítása ellen szólalt fel. „Ellenzen? az európai vé­delmi közösségről szóló szerződést, — jelentette ki. — Nem akarom látni ismét a Gestapot és az SS et!" Herriot — ki már a * Radikális Szocialista Párt multévi kongresz­szusán is élesen elítélte a párizsi szerződést, — hangsúlyozta, hogy a szerződés fenyegeti Franciaország biztonságát, mert megteremti a né­met militarizmus feltámadásának minden feltételét. A többi között kijelentette: „Igen sokszor elolvastam az euró­pai védelmi közösségről, szóló szer­ződést és meggyőződésem, hogy azok, akik helyeslik, nem olvasták el " Herriot követelte a négyhatalmi értekezlet összehívását, s utalt arra, hogy Churchill brit miniszterelnök május 11-én felvetette a négyhatal­mi értekezlet összehívását. Herriot hozzáfűzte, méltó lenne Franciaíor. szághoz, hogy fontos szerepet ját­szék egy ilyen találkozó előkészítésé­ben. A pártkongresszuson Daladier volt francia miniszterelnök is elle­nezte a párizsi háborús szerződést és nyugtalanságát fejezte ki az úgvnevezett európai védelmi közös­ség megalakítására vonatkozó ter­vek miatt. További ok a nyugtalan­ságra a nyugati hatalmak javaslata a korlátozott napirendü külügymi. niszteri értekezletről. Daladier ezzel szemben legmagasabb vonalú négy­hatalmi értekezletet követelt, han­goztatva, hogy ennek napirendjét nem szabad korlátozni a Szovjet uniótól követelt biztosítékokkal. Da­ladier a minden megkötöttségtől mentes francia külpolitika mellett szállt síkra. Az európai védelmi közösségről szóló szerződés kérdéséhez Daladier hozzáfűzte, hogy az európai védelmi közösségről szóló szerződés „spa­nyolfal" lesz, amely mögött Nyu­gat-Németország hódító hadjáratot készít elő Kelet ellen. Az európai hadsereggel szemben a kongresszuson egyértelmüleg ki­fejezésre jutott ellenzés mellett egyes küldöttek, mint például Yvon Delbos volt külügyminiszter, René Mayer volt miniszterelnök és Edgár Faure jelenlegi pénzügyminiszter, helyeselték az európai védelmi kö­zösség tervét Faure azonban kije lentésében kénytelen volt beismerni hogy a francia pénzügyekre igen károsan hatnak a katonai kiadások. A katonai kiadások ugyanis 1949 óta 440 milliárd frankról 1267 mü liárd frankra emelkedtek. Amint egy szombaton elfogadott politikai határozatból kitűnik kongresszuson a legfontosabb kér­désekben az európai hadsereg ellen­feleinek sikerült álláspontjukat ér. vényesíteni. A«t!ee rádióbeszédben foglalt állást a Kinai Népköztársaság ENSz-tagsága mellett Attlee, a brit munkáspárt vezető­je szeptember 19-én rádióbeszédben emlékeztetett Churchill május 11-i alsóházi beszédére és a többi között kijelentette: „Szomorú, hogy ezt a kezdemé­nyezést nem kapták fel. Ehelyett Washingtonban megszervezték Sa lisbury, Dulles és Bidault találkozó­ját. Nem reménykedtem túlságosan abban, hogy ez a találkozó bármi­lyen hasznos eredményre vezet. így is történt." Attlee ezután India részvételével foglalkozott a koreai politikai érte­kezleten. Attlee elítélőleg nyilatko­zott az Egyesült Államok Indiával kapcsolatos álláspontjáról. „Igen veszélyesnek tartom ezt az irányza­tot — mondotta Attlee. — Amerika gyanúsan tekint mindenkire, aki nem osztja teljesen az amerikai szempontokat Ügy gondolom, hogy ezt tükrözi a külpolitika terén bizo nyos türelmetlenségi irányzat, amely sok ember értelmét megzavarja. „Ezenkívül — folytatta Attlee az Egyesült Államok még fokozot­tabban kezdte ellenezni, hogv a kínai népi kormány elfoglalja helyét biztonsági tanácsban, azt a helyet, amely joggal Kínáé. Az a tény, 'hogy ezt a helyet to­vábbra is a hitelét vesztett Csang Kai-sek maradvány foglalja el, aka dály a béke sikeréhez vezető úton. Attlee kiemelte, hogy a „tényle ges kínai kormánynak el kell fog lalnia helyét az ENSz-ben." Gazdasági viszonyaink megválto­zásával megváltozik szellemi életünk is. Ugyanígy van ez a béketábor minden országában, ahol felszámol­ták a régi rendet, hogy helyébe újat, haladóbbat építsenek. A mi kultúránk tehát ma már más, mint a kapitalizmus idején volt és más a szellemi életünk is, mint a nyugaté, ahol még kapitalista viszonyok uralkodnak. Ahogy azonban a gaz­dasági viszonyok megváltoztatása Sem ment simán, ugyanúgy újonnan kibontakozó kulturális életünknek is vannak akadályozói mind nálunk, mind a többi népi demokráciában. A népi demokratikus Magyaror­szág kulturális életéről nagyon hü képet kapunk Révai Józsefnek a Szikra" kiadásában megjelent: Kulturális forradalmunk kérdései" cimü müvéből. A kötet — mely Ré­vai elvtárs 1951 tavaszától 1952 őszéig elmondott, vagy megírt váló gatott kultúrpolitikai beszédeit, U­letve tanulmányait tartalmazza — megvilágítja a népi demokratikus Magyarország kulturális életét és egész sor tisztázatlan, irodalmi és művészeti kérdésre ad feleletet. Mi­vel kulturális életünk nálunk sem mentes az ellenséges befolyástól, így a mü alapos tanulmányozása nekünk is tanácsos. •» Mi épp úgy, mint a népi demokra­tikus Magyarország a szocializmust építjük. A szocializmus építésének pedig egyik legfontosabb feladata a néptömegek műveltségének, kulturá­lis színvonalának állandó emelése. A cél tehát ezen a téren mind nálunk, mind a népi demokratikus Magyar­országon azonos. Ezért a kötetből mi is sokat tanulhatunk ós szem­pontjait sikerrel használhatjuk har cunkban, melyet kultúrforradalmunk egyre szélesebb kibontakozásáért vívunk. Révai elvtárs a kötetben felvett egyik beszédjében részletesen elemzi azt a szívós és engesztelhetetlen harcot, amelyet a kultúrforradalom terén az ellenséges befolyások ellen kellett vívniok. Rámutat az eredmé­nyekre is, amelyeket a felszabadu­lás óta eltelt néhány év alatt elér­tek, ugyanakkor feltárja a ma még megmutatkozó fogyatékosságokat és a kulturális élet valamennyi terüle­tére megszabja a jövőbeni feladato­kat. A szocializmus győzelmes fel­építése lehetetlen a kultúrforrada lom feladatainak megoldása nélkül. Mit jelent a kultúrforradalom?" — veti fel a kérdést Révai elvtárs és többek között így válaszol: „Jelenti azt, hogy tanulatlan munkások százezreiből kell szakmunkásokat nevelni, jelent tíz- és tízezer új, ma­gasan kvalifikált szakembert. Jelen­Révai József könyve ti azt, hogy emelni kell dolgozóink általános műveltségét. Jelenti azt, hogy népünk szocialista átnevelésé­nek szolgálatába kell állítanunk minden eszközt: az iskolát, az agi­tációt és a propagandát, a művésze tet, a filmet, az irodalmat, a töme gek kulturális mozgalmának min­den formáját. A kultúrforradalom nem szakképzés csupán, nem iskolai tanulás csupán, nem polititéii neve­lés csupán, hanem mindez együtt­véve " A kötetben: „A Magyar irodalom feladatai", „Irodalmunk, egyes kér­déseiről", „Színház és filmművésze­tünk kérdéseiről", „Az új magyar építészet kérdései", stb. — című beszédek, illetve cikkek mellett megtaláljuk: „Megjegyzések egy re­gényhez" című tanulmányt, amely ben Révai elvtárs élesen bírálja Dé­ry Tibor „Felelet" című regényciklu­sának második kötetét — amely­nek Révai elvtárs szavai szerint: — „Döntö hibája a hamis pártábrá­zolás". •A mai irodalom a nép életéről szól és különösen nagy szerepet tölt be a széles néptömegek nevelésében. Küldetését azonban csak úgy töltheti be és csak úgy válhat valóban a nép irodalmává, ha magasszínvo­nalú. pártos és a nép ügyét tudato­san szolgálja. Az ilyen irodalom segíthet a haza és a nép új arcula­tának kialakulásában. Déry könyve azonban nem mondható az említett szempontokat betöltő könyvnek és nem az, amit a magyar nép Déry Tibortól, egyik nagy élő írójától el­vár. Hibái miatt a „Felelet" második kötete éles vitát váltott ki irodalmi körökben. Ezt a vitát élénk figye­lemmel kisérték a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Az irodalmi vi­tát Révai elvtárs terelte helyes irányba a „Megjegyzések egy re­gényhez' című tanulmányával. A „Kulturális forradalmunk kér­dései" cimü kötet segítségünkre van abban is, hogy világosan lássuk az irodalom terén eddig még tisztázat­lan kérdéseket. Révai elvtárs könyve nagy segít, séget jelent kultúrforradalmunk minden egyes harcosának és hozzá­segít mindannyiunkat kritikai kész­ségünk helyes irányba való fej­lesztéséhez. Balázs Béla. VOJTECH MIHALIK: Puszta Az égbolton szikrákat szórt a nap, szinte égni látszott minden. Vad iramban rohant velünk a gyorsvonat. Napraforgók között vitt épp a derűs délutánban. Lelkem is derűs színben: / ' varázsodtól hiivölten ott száguldozott rajtad szőlő, kukorica, gémeskutak tája. Mintha régismert rónát üdvözöltem volna, hol jóllakott csordák ballagnak este haza, az út fölött por száll, a tücsök ciripel, s a kéményen tanyáz, majd fent szárnyal a gólya — mint mikor régi emlék az embert megrohanja, oly forró volt szívem. Te betyár — nagy róna, ki gémeskuta-dból csak egyszer vizet húzott, ki felperzselt ösvényeiden valaha is járt, ki csak egyszer hallott csárdádból muzsikát, a szabadsággal találkozott! Hosszan, hosszan a távolba meredtem, hol csaplárosné, betyár és pásztorember, gabona aratója, szőlőknek vincellére verejtékes évszázadok után végre ismerős hangot hallott. De szép percek! Vígabb lett a táj is s a piros tetők máris piros zászlót lengettek. S úgy tűnt nekem, hogy a távolban egészen, hol virágzó tengernek vélni már a pusztát, golyóknak záporában, lángpallossal kezében Petőfi Sándor ment át Fordította: Fügedi Elek. A Csemadok somorjai színját szócsoportja operettbemut ató j a A napokban mutatták be a somor­jai Csemadok színjátszói az „Álla­mi Áruház" című operettet. Ez az operett is, mint mindegyik, a vidám­ság, jókedv jegyében született. Mu­lattató szándéka mellett azonban a mai ember számára is sok mondani­valója van. Az Állami Áruház szö­vegírói: Barabás Tibor, Gábor Béla és Darvas Szilárd megtalálták a módját annak, hogyan mutassák be darabjukban mai rendszerünk lel­kes dolgozóit, a szocialista munka­verseny hőseit; ugyanúgy a letűnt idők örökségét, a dologkerülők, fe­ketéző henyélők alakjait. Az állami áruház, melyben a da­rab eseménye játszódik le, egy nagy­üzem belső életét tárja elénk. A színészek mai életünk jól ismert fi­guráit elevenítik meg. Felsorakozik előttünk az áruház személyzetének sokféle alakja. Ott látjuk közöttük Kocsis vezérigazgatót, az öntudatos, fejlett politikai érzékkel biró veze­tőt, aki biztos kézzel irányítja az áruházat s egyénisége rokonszenves az áruház minden dolgozójának. Ko­csis szerepében Lipka István jó ala­kítást nyújtott. Dánielt, áz emberi gyöngeségei mellett is értékes, ro­konszenves figurát Vizi László, a Humora sokban hozzájárult az elő­adás sikeréhez. Az üzlet érdekeiért aggódó, lírai szerepében is jó Vörös Erzsébet Ilonkát, a hü és öreg könyvelöt, Sipos Emö pedig Glau ziust alakította. Jók voltak Meixner Béla Klinko, Vörös Magda Boriska szerepében. Jól hatottak Bezzegh, a tüzoltóházaspár, a süket úV és fele­sége, s elérték a kellő hatást a reak­ció sötét alakjainak, Dancsnak és társainak alakítói is. A rendezői munkát a Balhéim-házaspár végez­te. A rendezés és a szereplők játéka megteremtette a valóság életritmusa mellett a jó színpadi hangulatot. Ezt - az operettet fővárosi forgó­színpadra írták, így előadása vidéki színpadok technikai berendezésének fogyatékosságait figyelembe véve, merész vállalkozás volt. Hogy a da­rabot három előadáson át nagyszá. mú hallgatóság nézte végig és a je­leneteket a műkedvelő színészek já­tékával együtt lelkesen élte át a közönség, — mindez a somorjaiak színjátszó kollektívájának alapos felkészültségét, hozzáértését igazol­ja. Az előadás tanulságos tapasztala­tokkal is gazdagította műkedvelő színjátszásunk fejlődését tőle megszokott rutinnal játszotta.! Az alakításokban még gyakran hiányzik a teljes átélés, őszinteség. A játék csak akkor éri el célját, ha valósággá válik, s a nézőközönséget magával ragadja. Több erőnek kell lenni a beszédben, több szenvedélyes­ségnek a nagy pillanatokban. Na­gyobb súlyt kell helyezni a színpadi' nyelvezetre. Színjátszóink között még mincjig sokan vannak, akik rosszul hangsúlyoznak, hangsúlyta­lan, éneklő beszédmódjukkal ronta­nak az előadáson. A játékban mindig legyen benne az igazi élet ritmusa. Törekedni kell az egyszerű és életszerű játékra. Szakítani kell végleg a letűnt társa, dalom polgári ízlésével, amely ezen az előadáson a táncokban mutatko­zott meg. Keresni kell azt a táncfor­mát, amely mai ízlésünknek meg­felel. Mai egyéniségünket népi tán­cainkban csillogtathatjuk meg leg­jobban. Ha újabb formát is kere­sünk, mindig maradjunk meg a jő. ízlés határán A jánoshegyi táncos jelenetben a somorjai lányok meg­mutatták tehetségüket, kár, hogy a „Ritka búza, ritka árpa" műmagyar csárdás helyett nem népi táncaink közül választottak. A zenekart Melicher Sándor ve­zette, feladatát az együttes a ne­hézségek ellenére is jól teljesítette. Mészáros Gyula. S

Next

/
Thumbnails
Contents