Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-03 / 214. szám, csütörtök

I 1953 szeptember 3 UJSZ0 Nyugati saftóhangok az ENSz-ben lezajlott vitáról és szavazásról A nyugati burzsoá sajtó továbbra is sok olyan kommentárt közöl, amely élesen bírálja az Egyesült Államok ENSz-ben folytatott politikáját. Több lap arról ír, hogy az Egyesült Államoknak sikerült ugyan elérnie India kirekesztését a koréi kérdést tárgyaló politikai értekezletről, de ez »túlságosan drága és kétes eredmény«. India távoltartása a politikai értekezlettől akadályozza az összes ázsiai problémák megvitatását — írja a »Stockholms Tidningen« című svéd lap. »Az Egyesült Államok kíméletlenül kizárja a politikai értekezleten való részvételből a világ e részének egyik valóban nagy országát, amelyet 'ényegében e térség minden problémája érint. Az amerikaiak rendszerint arra hivatkoznak, — folytatta a „Stocklholms Tídningen"— hogy álláspontjukat a Li Szin Man iránti előzékenységük szabja meg.« Ha ez valóban így volna, akkor igen komikus, hogy egy olyan világhatalomnak,' mint az Egyesült Államok, ilyen fontos kérdésben folytatott külpolitikáját a kelet-' ázsiai miniatűr diktátorok egyike diktálja. A dolog inkább ügy fest, hogy maga Washington a kerekasztal-értekezlet ellen van, — állapítja meg a svéd lap. A nyugatnémetországi »Frankfurter Allgemeine Zei tung« ezeket írja: »Mivel Amerika nem, hajlandó hozzájárulni India részvételéhez, ez csak azt jelenti, hogy Amerika helyteleníti Indiának a koreai és az ázsiai kérdésben tanúsított magatartását. Mivel a fegyverszüneti egyezmény India közvetítő javaslatain alapszik, nehéz belátni, hogy ez az ország miért ne legyen képviselve a poli tikai értekezleten.« Különösen az angol sajtó bírálja élesen az Egyesült Államok politikáját. A brit lapok egy része aggodalommal ír az angol-amerikai viszony alakulásáról. A »Reyaolds News« című lap szerkesztőségi cikkében ezt írja: »A háború befejezése ót

a Angliának még sohasem volt annyira szüksége elővigyázatosságot tanúsítani az Egyesült Államíokhoz való viszonyában, mint ma. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának befolyásos tagjai úgy látszik, nem mutatnak rendkívül nagy vágyat a koreai tartós béke biztosítására, hanem nem kis igyekezetet mutatnak arra, hogy a koreai háborút még borzalmasabb módon felújítsák.« A »Reynolds News« elítéli az amerikai kormányt azért, mert meghiúsította a Churcill által javasolt legmagasabb színvonalú értekezlet megtartásának tervét. Driberg a „Reynolds News"-ben megjegyzi, hogy az amerikaiak magatartása, akik kierőszakolták, hqgy India ne vegyen részt a Koreával kapcsolatos értekezleten, csak olyan »kötekedő magatartásának« nevezhető, aki elhatározta, hogy megfélemlítésekhez folyamodik.« A »The Observer« washingtoni tudósítója megjegyzi, hogy az ENSz közgyűlésének legutóbbi ülésszaka sokkal nagyobb mértékben váltott ki szakadást az Egyesült Allamokat követő országok között,^ mint bármely más, ezt megelőző ülésszak. »Nemcsak Amerikának az említett országok között betöltött vezető szerepe gyengülése vált világossá, hanem a közöttük levő el lenség'eskedés is.« A »The Observer« kétségét fejezi ki e tekintetben, hogy az ame riakaiak által a közgyűlésre ráérő szakolt határozat hatékony, lesz. A lap így ír: »Vajjon a közgyűlés valóban minden oldalról tanulmányozta-e Koreával kapcsolatban a reális diplomáciai helyezetet és saját lehetőségeinek határozatait... ? A békéltetésben semmi sem helyettesítheti az egyetértést és lehet, hogy a közgyűlés igen komoly hibát követett el azzal, hogy magától értetődőnek tartotta azt, hogy a kínaiak és északkoreaiak beleegyeznek a távollétükben az ENSz által hozott bármely határozatba.« A »Sunday Times« szerkesztősé gi cikkében elítéli, hogy Amerika tiltakozott India jelölése ellen. E jelölésről származó angol-amerikai ellentéteket érintve, a »Sunday Ti ezt írja: »Nem akarjuk találgatni, hány in cidansre van még szükség ahhoz, hogy együttes akcióink megbénul janak. Elég csupán annyi, hogy egyetlen ilyen eset is korántsem kicsi erőket kelthet életre, amelyek Amerikának angolellenes, Angliában pedig Amerikaelienes hangulatot támasztanak.« Az ENSz politikai bizottságában és a közgyűlésen lezajlott szavazás eredménye, valamint az angol-amerikai kapcsolatok várható rosszabb bodása nagy nyugtalanságot keltett az Egyesült Államok politikai kö reiben is. Walter Lippman hangot adva en nek az aggodalomnak, a „The Washington Post" hasábjain a következőket írja^ »Drága tévedés volt, hogy engedtük szavazásra feltenni India meghívásának kérdését az Egyesült Nemzetek közgyűlésén. Walter Lippmann a továbbiakban rámutat, hogy Lodge. az Egyesült Államok képviselője láthatóan úgy véli: »Az ENSz a köztársasági párt kongresz szusa és az indiai küldöttség másodrendű küldöttség. Ez az álláspont nemcsak kellemetlen érzést kelt, de gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kérdések igazi megvitatását az ENSz-ben,« — hangoztatja Walter Lippmann. Tegyük országunk dolgozóinak életét egyre jobbá — hangoztatta Tyihonov elvtárs a Szovjet Békebizottság teljes ülésén Augusztus 31-én Moszkvában, a Szakszervezetek Székházának Október-termében kibővített, teljes ülést tartott a Szovjet Békebizottság. A teljes ülésen megjelentek a szakszervezeteknek, a Komszomol központi bizottságának, a Szovjet Nők Antifasiszta bizottságának és más társadalmi szervezeteknek a képviselői. A teljes ülést rövid bevezető be szédben Hja Erenburg nyitotta meg. Elmondotta, hogy a Szovjet Béke bizottság elnöksége azért hívta össze a mostani teljes ülést, hogy megtárgyalják: '.íogyan egíthetik a szovjet békeharcosok a Béke Világtanács budapesti ülésszakán hozott döntő fontosságú határozatok megvalósítását. A teljes ülés napirendjén egy kérdés szerepelt: »A Béke Világta-' nács ülésszakának eredményei és a Békebizottságok feladatai a Szovjetunióban.® Az előadói beszédet N. Sz. Tyihonov, a Szovjet Békebizottság elnöke mondotta. — Mindazok számára, akik elgondolkoznak a békeszerető népek legközelebbi jövőjének kérdésén '— mondotta — világossá válik, hogy az erő politikája, a durva diktátum politikája súlyos veréséget szenve dett. A Béke Világtanács budapesti nyilatkozata megállapítja, hogy békésen lehet minden nemzetközi nézeteltérést rendezni, hogy a különböző rendszerek békés egymás mellett élése lehetségessé válik, ha minden nép tiszteletben tartja azt az életformát, amelyiket egy másik nép szabadon választott. Tyihonov ezután elmondotta, hogy a népek mindinkább a nemzetközi kérdések békés rendezésére törekszenek és ezért a nagyhatalmak egyes államférfiai a közvélemény nyomására kénytelenek voltak hozzájárulni a tárgyalások gondolatához. — A Szovjetunió népei lankadat lan figyelemmel kísérik a nemzet, közi helyzet fejlődését és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák az űj háborút, hogy bitzosítsák és megszilárdítsák a békét az egész világon i— mondotta Tyihonov, — A szovjet kormány következetes békeszerető politikájának céljai a népek közötti békés viszony, a baráti, kultúrális, gazdasági és tudómányos kapcsolatok javítása és fejlesztése. A szovjet kormány következtes békepolitikája tiszteletben tartja minden ország nemzeti függetlenségét és szuverénitását, kis és nagy országokét egyaránt, nem tart igényt idegen területekre és senkit sem fenyeget. Bg a következetes békepolitika megszerezte magának minden nép tiszteletét és szeretetét. A Szovjetunió békeszeretetének legjobb bizonyítéka a» szovjet kormány békepolitikája, mely a nép jólétének szakadatlan emelésére irányul. Tegyük országunk dolgo zóinak életét egyre jobbá és jobbá — ez ennek a politikának célja és ezt a politikát megérti minden be csületeg ember külföldön is, j él látva, hogy a Szovjetumié következetesen és tántoríthatatlanul békepolitikát folytat. Amerika tekintélye az utóbbi hónapokban katasztrofálisan hanyatlott A „New York Herald Tribúne" szemleírójának, Stewart Alsopnak cikkét közli az Egyesült Államok külpolitikájáról. „Európában valaki nemrég felve-. tette egy politikai karikatúra gondolatát, —• írja Alsop. — A karikatúra Eisenhower elnököt és Dulles külügyminisztert akarta ábrázolni, amint nagy dübörgéssel és szédítő gyorsasággal robognak egy gépkocsin. A gépkocsin ez a felirat állt volna „Amerika vezető szerepe a világon". Dulles taszigálja Eisenhowert és idegesen rászól: „Ne tekintgess jobbra-balra, senki sem követ bennünket!" Ez a gondolat talán még kissé idöelötti. De igen könnyű előre látni azt az időpontot, amikor elkövetkezik, — lehetséges, hogy azzal, hogy a franciák megtagadják az európai hadseregről szóló szerződés ratifikálását és ekkor az Egyesült Államok az egyik úton halad majd, szövetségesei pedig egy másikon. Európában nincs egyetlen olyan ember sem, aki nem értene egyet azzal, hogy az amerikaiak által vezetett nyugati koalíció rendkívül reménytelen állapotban van. Senki sem, még az amerikai kormány tekintélyes külföldi képviselői sem tagadják, hogy ennek főleg az a magyarázata, hogy az utóbbi hónapokban katasztrofálisan hanyatlott Amerika tekintélye, vagyis az Egyesült Államok képessége a vezetésre. Alsop a továbbiakban a következőket írja: „Az amerikaiak európai politikája 1950-től kezdve állandóan azon a feltevésen alapult, hogy Európa két i részre szakadása állandó tényező. Az európaiak számára ez jóformán megengedhetetlen. A németek í i számára ez azt jelenti, hogy Németország .egyszersmindenkorra megosztott állapotban marad. A franciák és angolok számára ez azt jelenti, hogy háború esetén országuknak aligha sikerül ép bőrrel megúsznia a dolgot. Mégis, a jelenlegi kormány még merevebben tartja magát ehhez a feltevéshez, mint elődje. Világosan elárulja ezt Washington haragos válasza Churchill beszédére és Washington nyilvánvalóan beteges viszolygása attól, hogy komelyan megvitassák a Németország egyesítésére irányuló javaslatot. A McCarthyval kapcsolatban csapott hűhó csupán annak a mély szakadéknak az előcsarnoka, amely Amerika és Európa között feltárul. Ha továbbra is a hajthatatlanság szerepében lépünk fel, ez a szakadék a jelek szerint olyan méllyé válik, hogy külpolitikánk egész struktúrája a fejünkre omlik. Hja Erenburg levele a III. Diák Világkongresszushoz Ilja Erenburg, kiváló szovjet író, a Béke Világtanács tagja, a 133. Diák Világkongresszushoz Varsóba a következő levelet intézte: „Drága barátaim, a kultúra nem részvény. Nem lehet páncélszekrényekbe zárni és a mult osztalékaiból élni. A kultúra alkotó munkát követel meg ós ha nem halad előre, akkor korhadt és helyet enged a barbárságnak. Mint a stafétában, öregebb elvtársaink kezéből vettétek át Prometheus fáklyáját és viszitek tovább. Különböző rendszerű országokból jöttetek és sokban különböztök egymástól, de összeköt benneteket a kultúrához való bensőséges viszonyotok és az a vágyatok, hogy felemeljétek és felvirágoztassátok a kultúráit. Ezért mindnyájatokat az a rendíthetetlen akarat tölt el, hogy megakadályozzátok a háborút, amely az összes nemzetek, az egész emberiség kultúrájában helyrehozhatatlan károkat okozhat. Mindnyájatokat áthat az a szilárd akarat, hogy megvédelmezzétek a békét. Nemcsak azért van szükségetek a békére, mert fiatalok vagytok és mert a háború hívei — rendszerint öregebb katonakorú férfiak — az első szállítmánynyal a világ Ifjúságát küldik a halálba. Szükségetek van a békére azért is, mert a diákok számára a kultúra fejlődése nélküli élet elképzelhetetlen. Most minden nép az államok között folyó tárgyalásokról beszél, azokról a tárgyalásokról, amelyeknek célja a vérontás megakadályozása. A népek akarata oly erős, hogy a tárgyalásokról kezdenek beszélni azok is, akik azt kívánják, hogy a tárgyalás csődöt mondjon és akik nem adták fel a harmadik világháborúba šjrányuló terveiket. Minden egyes férfi, minden fiú és főleg minden diák kötelessége, hogy a lehető legjobban hozzájáruljon a béke megvédelmezéséhez. A népek keresztülviszik akaratukat és nektek, a különböző országokból jött diákoknak ebben nagy szerepetek lesz, leleplezitek és lefegyverzitek a háború sötét erőit. Üdvözöllek benneteket, mint az emberiség hajnalát, a kultúra tová'öbíiozdozóit, a béke híveit." A koreai-kínaí fél ismét sürgette az erőszakosan visszatartott hadifoglyok hazatelepítését A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az EJgyesült Nemzetek parancsnoksága adjon haladéktalanul és felelősségteljes módon választ két rendezetlen kérdésre. Az első kérdés a Li Szin Man által amerikai jóváhagyás mellett erőszakosan visszatartott 27.000 hadifogolyra vopatko zik, a másik arra a kétezerfönyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év májusában és júniusába.n a nyilvánosság előtt elhangzott és a koreai-kínai fél közvetlenül haza. telepítendő hadifoglyainak számára vonatkozó nyilatkozatai között mutatkozik. Li Pjong Ir ezredes, a hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottságban részvevő koreai-kínai meg. bízottak rangidős tagja kijelentette: „John Foster Dulles, az Amerikai Egyesüt Államok külügyminisztere 1953 augusztus 10-én nyíltan kijelentette, hogy haderőinknek az önök fogságába esett tagjai közül jelentős számú személyt fognak túszként visszatartani. 1953 augusztus 14_én Róbert Stévens, az Amerikai Egyesült Államok hadseregügyi minisztere még pontosabban meghatározta, hogy önök a kínai népi önkéntesek fogságba esett tagjai közül több mint 250-et túszként vissza fognak tartani. A birtokunkban lévő pontos adatok szerint ez a szám csupán egy része haderőink azon fogságba esett tagjainak, akiket önök vissztartani igyekeznek. A legutóbi ülésen rámutattunk, hogy ezek a visszás intézkedések a nem. zetközi gyakorlat, a genfi egyez. mény és a koreai fegyverszüneti egyezmény megsértését jelentik és kértük önöket, hogy válaszoljanak erre. Önöknek ezért haladéktalanul felelősségteljes módon jelentést kell adniok a koreai néphadsereg mindazon fogságba esett tagjairól, akiket önök igyekeznek visszatartani, valamint a kínai népi önkéntesek összes fogságba esett tagjairól. Tudni akarjuk, hogy mit kívánnak önök tenni haderőink ezen fogságba esett tagjaival, akik ragaszkodnak hazatelepítésükhöz. Szándékukban áll-e önöknek hazatelepíteni és átadni őket a koreai-kínai félnek a lehető legrövidebb időn belül a fegyverszüneti egyezménynek megfele. löen? Erre haladéktalanul választ várunk önöktöf." Bár a koreai-kínai fél több ^fölhatatlan bizonyítékot terjesztethető és ismételten érdeklődött, az Egyesült Nemzetek parancsnoksága csupán annyit közölt, hogy hajlandó tartani magát a f egyverszürieti egyezmény határozataihoz, de minden alkalommal igyekezett elkerülni a határozott választ a koreai, kínai fél kérdésére. A Li Szin Man-kormány az ENSz-parancsnokság jóváhagyásával a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezmény aláírása után kényszer útján visszatartotta a koreai-kínai fél haderejének több mint 27.000 fogságba esett tagját. Bár Mark Clark kijelentette, hogy minden lehetőt el fog követni e hadi. foglyok kézrekerítésére, az ENSzparancsnokság mindezideig nem közölte felelős módon, hogy hány hadifoglyot sikerült eddig megtalálni. OÜenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke Adenauer politikájáról Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, Hamburgban sajtóértekezleten foglalkozott Adenauernek, a szociáldemokrata Párt új külpolitikai programmja ellen tett kijelentéseivel. „A szövetségi kancellár maga is tisztában van azzal, hogy külpoli tikája maradéktalanul megbukott. . . A német nép közvéleménye elutasítja Adenauer külpolitikáját, amely akadályozza, a német egység helyreállítását — mondotta a többi közt Ollenhauer. A továbbiakban kijelentette: Bár a Szociáldemokrata Pártnak „komoly politikai fenntartásai" vannak a Német Demokratikus Köztársaság kormányával szemben, azt kívánja, hogy az egész Németországban végrehajtandó szabad választások előkészítésére alapítsanak Kelet- és Nyugat-Németország kép. viselőiből össznémet bizottságot. A Zahedi-kormány az iráni Néppárt többezer tagját letartóztatta A londoni rádió és az „AFP" teheráni jelentése szerint Moszadikot az ostromállapotra vonatkozó törvény alapján rendkívüli katonai bíróság elé állítják. A Zahedi-kormány közölte hogy haditörvényszék elé állítják Mosza dik kormányának letartóztatott tag jait is. Szombaton este Teheránbar letartóztatták Izmailit, a Moszadik kormány miniszterelnökségi állam titkárát. Az „AFP" távirata szerint az afganisztáni határ közelében lévő Zabol iráni városban kihirdették az Ostromállapotot. • Teheráni lapjelentés szerint „a Néppárt" tagjainak letartóztatása tovább folyik és közülük naponta ! 00 személyt -szállítanak a bagersahi börtönbe". A lap szerint augusztus 29-ig a Néppárt többezer tagját tartóztatták le.