Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-28 / 209. szám, péntek

1953 augusztus 28 (IISZ0 s <Jlyen asszonyok is vannak MILÁN LAJCSIAK: Fura János a szép vasárnapi reggelen elfeledkezett a nagymiséről, Réti Fánihoz indult A látogatásra azért szánta el magát mert ez a Rétiné özvegyasszony, neki pedig az a véleménye az özvegyekről hogy bizonyos dolgokban engedékenyebbek. Kopott görcsös botot szorongatott a kezében fülére hajló kalapot viselt, és régimódú ráncosszárú csizmát. Komótosan haladt a poros utcán, már jóelore kifőzte, hogyan kezdje a szót, a váratlan látogatás megindokolását. Ha kitalálását ügyesen megejti, megyen minden a maga rendjén. Réti Fáni takaroskülsejü, cserépfe. delií házban éldegél, olyan szerényen, ahogy általában az özvegyek. Elől! a kiskertben virágok nyílnak, pedig eladó lánya sincs. Beljebb meg az udvaron ragyogó tisztaság. Fura hallomásból nem hitte volna el. hogy ennek a Rétinének ilyen rendes házakörnyéke legyen Igaz az udvarban nem urduit meg, nem csorbított oolna ezzel a tekintélyén most is csak azért dugta oda az orrát, hogy rávegye az asszonyt, lépjen ki a szövetkezetből. /4 faluban mindig csak arról szerzett tudomást, hogy az asszonynak sohasem áll jóra a szája, folyvást panaszkodik. A kapuban egyet-kettőt sodorított ökörszarvhoz hasonló bajuszán és botját a karjára akasztva beköszönt: — Ágyék isten. Fáni! — Agyon bijony! — dugta ki az aj\ tón kerek arcát az a°szony. Aztán beljebb invitálta az embert. — Győjjön no a közelembe, ha a szél idáig segítette Foglaljon helyet. Az asszony törlőrongyot kapott a kezébe és fényesre tör'lt egy széket, Fura János meg ráült és botját a lába közé szorította. Olyan közepes termetű. húsos csipejű asszony állt előtte Száraz arcbőre árulta el csupán, hogy túlhaladta már a negyvenet. Ebédett készített, sütött, főzött, repült utána a szoknya. A vendégről sem feledkezett meg. mert így szólogatott hozzá: — Árulja csak el Fura úr, mér gyött énhozzám? —- Hát, hogy megnézzelek! — Éngemet? — Tégedet. — Van is énrajtam mit nézni. — Nono .., hanem beszélj csak, hegy s mint élsz manapság — Éldegélek. Szegény özvegy vótam. én már csak a

z is maradok. — Hát a szövetkezet? — Ott se arany az élet Dolgozok, oszt mégse élek jól. — Aha! Elhallgattak. Fura János hízott az asszony szat>ain mint puffadt tehén a lucernában Kifeszítette a mellét, előhúzta nem tudni hányadik nagyapjától örökölt tajtékpipáját és lomhán pöfékelt. Az asszony ~eg krumplit készítgetett a birkapaprikáshoz. Rövid ideig hallgattak csak. mert Fura megúnta a csendet — Misére nem mész, ugyi? — Nem! — Oszt megmondanád azt is, hogy mér? — Meg én. a plébános úr miatt. Régen történt már a, úgy vót hogy jó anyám egyre küldözgetett gyónni. Azt mondta— Erigy jánnyom. a javadra szolgál a — És én mentem Tizennégy esztendős koromba már a fejlett jányok közé számítottam és furcsa vót. hogy (Elbeszélés) • a plébános úr rám-rám. mereszgeti a szemit. Én akkor még nem gondoltam rosszra, anyámnak sem szóltam, elhallgattam. De eccer így szólt hozzám a plébános úr: — Imádság-harangszó után gyere, minden bűnödtől megszabadulsz. Elmentem akkor is. Betessékelt a a szobába, a díványra ültetett éS~ő is mellém ült. Jó sokáig időztem nála, de bizony a bűnbánásról egy kukkot sem mondott. Az arcomat csipdosta. Addig csak hagytam én, de mikor kezét a méllyemen éreztem, hát felugrottam nagy szégyenemben és otthattam. Megfogadtam, hogy nem megyek többét misézni, ha a szentek is csak ilyen szentek. Nem is mentem Az asszony elhallgatott. Fölszeletelte a krumplit és vizet tett a tűzhelyre. Fur

a pedig az orrát törölgette és csak ennyit mondott: — Ilyen az élet. — Ilyen a! — Akkor is nehéz vót. most még nehezebb. — Igaz a, lótok futok én hajnalhasadtától sötét estig, oszt nem sok értelme van annak. Mit keresek én azért? Ruháraválót vettem jómagamnak a minap, de a kis unokámnak máslis cipőt nem. Másmilyent hozhattam vóna, de csak olyanra fájt a fogam, amilyent a szomszédasszony hozHt. Jaj, csak jobbra fordulna az özvegyasszony sora. — Nehezen fordul a jobbra, te! — Mer zsírom még az csak akad, egy nagy bödönnyel van. a jövő évre hízónak válóra is szert tettem de megérem-e nem-e a levágását, azt csak a magasságos iste

n tudja. — Bijcmy, azt földi ember nem tudhatja! — A kenyérnek válót is a padlásomra hordták a szövetkezeti tagok. Tiz mázsa búzát kaptam, de avval is csak gondot okoztak nekem, mert a nyakamra hozták, ->s2t még a tavalyiból is van. Haj jaj. müpen manapság az özvegyasszony sorsa. Ha eladom a terményt, sok pénzt kapok érte. osztáng sohse leszek nyugodtan, mindig az jár az eszembe, mikor lopják el tőlem. Ha meg a padláson tartom, avval se sokat nyerek, ellepi a zsizsik. '— Add a disznódnak hé, hagy hizzék tőle! — Aha, van eszembe, nem pocsékolom én arra. Odaadom a jányómnak, vásároljon az unokámnak érte. Az asszony rakott a tűzre miközben Fura János megpiszkálta pipájában a szunnyadó parazsat. — Nekünk már csak a másvilágon lesz jobb Fáni! — Ott. ha ott Én a szegénységemet oda is magammal viszem. Mert beléptem a szövetkezetbe, avval a számítással, hogy'ott 'tid jobban megyen a sorom. Oszt sehogyan se megyen? Ott is olyan szegény vagyok én mint a templom egere Ott se lett tejfölben kanál az An életem. — Nem is lesz ott másnak se! — A szövetkezet elnöke dicsérgeti a munkámat, de csak azért beszél, hogy ne hagyjam ott őket Két hete is ingyért méretett - árpát úgy mondta, a szorgalmáért Fáni. Őszinte beszéd is az. '—• Beszélnek ftzofc te, oszt annál kevesebbet tesznek. Te többet tehetnél. — Hiszen, ha ember vóna a háznál. Az istállót is rendbe szedetném, de így hogy magam vagyok? A szövetkezeti tagokat nem híjjom segíteni, úgy se gyönnének. Rétiné kiszahdf az udvarra, a teje fazelcakat összeszedni, Fura pedig bent maradt és bámult maga elé. A szíve hevesen vert, az erek megdagadtak a homlokán, a szeme is egészen összeszűkült. Az járt az eszébe, hogy eljött az 16, hogy megnyerje az aszszonyt szándékának. Rétiné szavai megnyugtatták, hogy ebben nem lesz nehéz dolga. Pufók kezelt derülten morzsolgatta, jó kedve kerekedett. Hogyis ne! Ha az asszonyt kihozza a közösből, a többiek is jönnek utána. A szemében a gyűlölet lángja lobogott. Izgatott

r i feszengett a helyén k akkor színlelt nyugodtságot, amikor Rétiné viszajöti. — Hallod-e Fáni! — No? — Segíthetnél te magadon. — Jaj, Fura úr. rajtam már csak a hideg sír segíthet — A frászt Fáni. Szükség van nég terád. — Öreg már az én csontom. Fura úr. — De valamire a te öreg csontod képes lenne — ugrott fel Fura helyéről és belemarkolt az asszony karjába, — Mire? — hökkent meg az asszony. — Hát a kilépésre! Tele a szíved panasszal, hogy így meg úgy megy a sorod. Állj félre lépj 1 belőle. Jobb dolgod lesz könnyebben megélsz, xzt én garantálom. Az asszony elsápadt. Szótalan, remegő ajakkal állt sokáig a tűzhely mellett. Aztán így motyogott maga elé: — Én lépjek ki? —- Te. legalább nem kínoznak tovább! — Eddig se kínoztak éngemet, Fura úr. — Nem a fenét. Az imént öntötted ki szíved panaszát. Rétinének szégyenpír virított az arcán. A szájáért, mert nem tud parancsolni neki. ezt juttatta Fura úr az eszébe. így válaszolt: — Azt csak az én üdös szám mondta, de a szívem nem azt érezte. Fura János dühében az asztalra csapta a kezét, a szeme vérben forgott, a nyálát széjjelfröcskölve ordított-az asszonyra. — Megbolondultál! Az öbb még minden szavad panasz volt a szövetkezet ellen, most meg másképp beszélsz. Az asszony mélyen ülő szemeiben mosoly bújkált. dús fekete haját a vállára omlott miközben nevetve folytatta a szót. — Úgy van az Fura úr hogy negyven évig panaszkodtam én az életre. Oszt úgy megszoktam, hogy ebben az új vi. lágban is panaszra áll a szám. Akkor érzem jól magam, pedig mindenki láthatja a jó dolgomat A vendég iszonyatos haragjában elrohant. Rétiné pedig, mintha misem történt volna, megnézegette nemrégiben vásárolt ruhaneműjét, kamrájában a zsírt, szúszékjában a gabonáját és me. gint csak így sóhajtgatott— Jaj. milye

n is az özvegyasszony élete. Amikor megéli, hogy hízója, terménye, meg pénze van, akkor gyön egy ilyen Fur

a János és ki akarja kényszeríteni a közösből. Iszen. ha megbolondultam vóna. Az én jó férjemuram is akkor ett először bolondgombát. amikor a kulákhoz elszegődött. Mács József. ÜT KÖNYVEK Dr. Szlracky A.: A vallás kelet. lsezése és fejlődése. A vallás, hasonlóképpen, mint a tudomány, művészet vagy erkölcs, társadalmi megnyilatkozás, a társadalmi tudat egyik alakja, melynek eredete az ősrégi, történelemelötti időkbe nyúlik vissza. A vallás nyomait megtaláljuk az archeológiai leletekben. írásos feljegyzésekben, népi hagyományokban, regékben, mesékben, mondákban, melyek sok értékes anyagot nyújtanak. Ebben a kis tanulmányban a szerző a vallás lényegének értelmezésénél a marxizmus-leninizmus klass szikusainak műveiből indul ki. A vallás — Marx szerint — ,,az el nyomott lény sóhaja", az emberek „csalóka boldogsága", „a földöntúli igazság", szóval „a nép ópiuma" volt s az ls maradt a mai napig 30. oldal, ára fűzve 2 korona. Kiadta a Csemadok. R. Podmaník: Ű,i szövetkezeti élet felé ... Tany kis község Csallóköz hatalmas rónaságán, a nagymegyeri járásban fekszik. Ez a kis könyv a tanyiak életéről ad ízelítőt az EFSz megalakulása előtti időkből. Tany élete néhány év alatt gyökeresen megváltozott. Mai élete épp úgy eltér a néhány évvel ezelőtti élettől, mint a nappal az éjtől. Ez a konkrét adatokkal alátámasztott elbeszélés rávilágít arra a hatalmas erőre, ameily a nyomor bilincseit széttörte és az emberek előtt kitárta az új, eddig ismeretlen élet kapujŕt. Aki ma ellátogat Tanyra, Tenger i láthatja, hogy a régente nyomorúságban tengődő emberekből a közös szövetkezeti gazdálkodás csinált jómódú és müveit embereket 120 oldal. Ara fűzve 7 korona. Kiadta az Állami Mezőgazdasági könyvkiadóvállalat. D. M. Krno: A kommunizmus nagy sztálini építkezéseinek történelmi jelentősége. A kommunizmus nagy építkezései fontos mérföldkő az emberiség történelmében. A győztes szocializmus diadalát jelképezik és megterem- f tik a kommunizmusba vezető foko. t zatos átmenet feltételeit A kommu- í nizmus nagy sztálini építkezései a j világ minden dolgozójának betekin- j tést nyújtanak saját jövőjébe. 24. oldal, ára fűzve 2 korona. j Kiadta a Csemadok. • Ä Fekete-tengert nézem egy szikláról, széle belevész a kék messzeségbe, Egyetlen kémény fehérlik csak távol, gőzhajó kéménye. Vonzóak mindig a messzeség titkai, csillogó kék színe a békés tengernek, De nékem kedvesebb itt ez a sziklaszirt, homok, lapulevei és zúgó fenyvesek. Csend van, mélységes csend. A hajócskát lágyan ringatja a tenger, amint lassan halad. Engem dalos mezők felé ragad vágyam, hív a harmatos rét, mikor hajnal hasad. Sirály ringott eddig hullámán a víznek, most a tiszta légbe merészen bélészánt. Nem ritka eset, hogy bátor tengerésznek egyetlen kis sirály mutatja az irányt. Nem vonz a víz, tenger. A földet szeretem. Szerétném beszívni édeskés illatát. A tengernek vize: hideg, néma elem, a földet kedvelem, ezt a dalos anyát. Ha járnom is kéne tengerek habjait, hol idegen égbolt ragyog fejem felett, előttem fénylene mindig egy sziklaszirt, homok, lapulevél és zúgó fenyvesek. A Fekete-tengert nézem egy szikláról, széle belevész a kék messzeségbe. Egyetlen kémény fehérlik csak távol, gőzhajó kéménye. Fordította: Fügedi Elek. GÁLY OLGA: A nem politizálókhoz Mily gyakran hallani e szavakat és mily gyakori a bólintgató válasz: ha élvezni akarsz dús földi javakat, élj magadnak és ne politizálgass. Lám, mennyi kínt hozott az elmúlt háború, ki kérdezett, hogy akarod-e vagy sem. A politikai urak dolga s szomorú, hogy maradtál, mi voltál, szürke porszem. Így mondja ezt az óvatos és balga, mert kényelmesebb struccot játszani, nem látva, hogy a koncra éhes falka prédára lesve élesíti karmait. Mert két világ, két tábor áll ma szemközt. Ez valóság, mit nem takar lepel. Az egyikhez a józan ész s a becsület köt, a másik doUárbűst és pusztulást lehel. Hát álljon meg középen, aki tud! Hunyja be mindkét öncsaló szemét! De tudja meg s megtudja — nincs középút. Nincs senkiföldje, csak vak, kábító mesék. Nem politika kell ide, csak jellem és bátorság kiállni az ügyért. Forduljon nyíltan a gyilkosok ellen, lei nem akar több háborút és vért. Nem porszem és nem préda ma az ember. Kormányokat renget a népharag. Ám préda lesz az, ki helytállni nem mer és megbújik, mint lom a szék alatt. Mert előbb-utóbb kijut a szemétre, hol rongyszedők osztoznak romjain. Hiába fújja, mit tud már betéve: én nem politizáltam, uraim. Izekre t.évik s viszik nversanvagndk — VY) pri f"'w n hrtrlirtp'npzet S gaz ügynökei mindenütt lecsapnak, hol hézagot, vagy puha „káderť' sejtenek. Így lesz a szegény nem politizáló és mit sem sejtő struccból ellenség. Békét akart vedig ő is a világon, csak óvatos volt s nondőlkodni félt.