Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-27 / 208. szám, csütörtök

0 U J £10 1953 augusztus 29 TISZTUL AZ ARANY Nyáron, a legnagyobb dologidőben kurtára aszalta még az étszakát is a perzselő 'lőség. Érlelődött a termés, minden calamirevaló embert húzott a munka. Bazsó Jánost azonban nem sarkalta a dolog Közönyösen szemet húnyt a pergésnek induló gabona és a mások iparkodása fölött. Szégyenerzetből betegséget szimulált hogy háborítatlanul süttethesse hasát a napon Nyár derekán, aratáskor! Szendergéssel lopta az időt. így akarta kipihenni a szüntelen pihenés fáradalmait. Pitymallatkor azonban mindig talpon volt. Amikor a felesége, a fia és a menye valamicske szundítás után kikászmálódtak az ágyból, hogy még a harmaton levághassák a kaszálógép elé alkalmatlan, meqdőlt búzát, ő már kinézte a szájukból a hajnalt — öregbítő pálinkát — Beválik kóstolónak — krákogta ilyenkor, ha felhajthatott egy-egy pohárkával. Óvatosan sejtetni akarta, hogy lecsúszna több is. — Betegnek megárt — évelődött vele Jóska, a fia. Szűkszavú, de igyekvő ember volt Jóska Fürkésző hideg szemévél szinte átszúrta apját. A kaszahúzás szerint értékelte a férfinép?, s nem szívlelte a valóságos betegséget sem hát még a tettetettet. Mikor azután megsokalta a.? örg Bazsó mohóságát, keményebben dörgölte hozzá a szót: — Ráfér? — Biza ... — Nem rí a lelke? — Azért van. hogy megigyák... — Az ember erős karja mér van? Hogy a sok szép hétköznapon ölben hevertesse? Tekintetükben vülámot szórt az elfojtott indulat. Egyforma vér tüzelte mindkettőt. Az asszonyok rettegve ólálkodtak a két férfi körül, nehogy a fiatalabbik kezet emeljen az öregebbre Bazsó Jánosban a maradék jóérzés fel-felriasztotta a szégyent, de egyre csak tovább makacskodott a természete: — Közösben, másoknak törjem magam? — Azistent! — No? — Tán más zabál maga helyett? Az öreg Bazsó is megrettent a civakodásban. ö nem a fiától félt, hanem az igazság bántotta: -„Aki nem dolgozik ne is egyék". De mit tegyen, amikor szerinte „Közös lónak túros a háta". A hajdani cselédsorban elrugaszkodott a munkától, most pedig már megszokásból húzza el az oldalát tőle. Pedig most nincs rá oka. Az uraságnál muszájból húzta az igát. most viszont nem erőszakolja senki. A jelenben a munka szabadságot, dicső akarást jelent de ő bsféle kiveszett minden jóérzés. Ki bíz az, szégyenszemre. Annyit csalódott életében, hogy markába kerítette a bizalmatlanság ... Közösben? . . . Lehet abból valami? ... Amikor az uraságnál dolgozott mindig pórul járt. /Ívé volt a verejték, másé a haszon. Hát ezért bűdösödött meg előtte a kasza és a kapanyél! Jóska még megtetézte: — Nem fél. hogy a kenyérmag majd csak engem hí gazdájának? — No csak! — Tán még a főid se veszi be magát, ha így megcsúfolja! (Elbeszélés) Alulmaradt az öreg az érvelésben. Indult volna már szíves-örömest a mezőre a többiekkel, de nem olyan fából faragtak egy Bazsót. hogy könynyen meghajoljon. — Papírostag! — piszkálta tavább a fia. — Papíros? — Minek ajánlkozott a többi közé, ha nem állja az emberséget, amikor tenni kell valamit! És utóbb úgy pülantott rá az ifjabb Bazsó mintha csak üres levegőt bámulna Ez végleg lehűtötte. A puszta lekicsinylésre senkinek érezte magát. — Hát majd én teszek valamit! Olyat teszek hogy isten *e látta a mását! — vetette oda hetykén. — Azt a bolondságot az erdőben? — így a fia. — Nem is kujtorgok véletek! Kilépek közületek. Máskép is lehet boldogulni . . És végképp kifogyott a szóból. Felzaklatott kedélyállapotban számtalan visszafojtott káromkodás terhét cipelve váltak el egymástól Jóska és az asszonyok nemsokára a búzatáblán szorgoskodtak, az erei meg kikullogott az erdőbe. Ez ám a valami, ez az erdő. Csupa titok, csupa lappangó rejtelem. A hoszszú derekú, testes tölgyek árnyékában rejlik a boldogulás — Egy Bazsó János minek piszmogna vénségére a mezőn ha könnyebben kijuthat neki a jóból? Hozzá még pazar bőségben. — Tavaly nyáron dolgozgatott a közösben s alig részesedett az eredményből. Igaz. nem nagyo

n erőltette a munkát, mert úgy gondolta nem fog ő másokra is keresni. No meg az ilyennek, aki már megette a kenyere javát, csinyján kell bánnia a szusszal. — De mit is akarnak hát vele? — túrják csak továbbra i földet az övéi, ő meg majd másképp gondolkozik ezentúl. Fejszével itt-ott belevágotta harasztos talajba s megkocogtatott egy-két sziklát. A kövek tompa kongása azonban lehangolta. — Pedig itt kell lennie! — biztatta magát. — Csák azért is megleli a szerencséjét! Nem vallhat kudarcot. Hiszen ha ráfanyalodna is újra a mezei munkára, csak a szemére hánynák az eddigi dologtalanságot És tovább keresgélt ernyedetlenül. Nagyapái meséi egyre mélyebben rántották bele a hiábavaló tervezgetésbe. A lombok suttogása és az érthetetlenné zúzodott visszhang még titkosabbá tették előtte a titokzatosságot. Az egyik szikla sokatígérően kongott a fejsze foka alatt, mintha mély üreg mormogna mögötte — Jelentkezik az arany! — örvendezett Bazsó, s mári* magáénak képzelte a félvilágot. Mindegy, hogy elhúnyt vitézek, vagy akasztott betyárok müve volt-e ez a rejtegetés. Fő dolog, hogy az övé lehessen a kincs, Bazsó Jánosé. Lehet itt belőle vagy társzékérnyi, de tálán tízszerannyi is. Fáradhatatlanul megállás nélkül feszegette az iromba nagy köveket napnyugtáig. Nem evett addig, s pipahuját sem tartott Az arcából patakzó Verejték elsózta a szájaízét. Nagy halom követ kibányászott már. s az utolsónál megrökönyödött. Valósággal földbe gyökerezett a lába, még a vér is lefutott a fejéből. — Semmi! — nem magyarázta volna meg pontosan öregapja a helyet? Vagy az ö agya vénült-e ki már? Vagy öregek meséje csupán az egész, s csak öregek hisznek benne, a valóság meg a fiataloké? Régóta a fejében motoszkál ez a dolog, miért nem próbálkozott hát vele még fiatalon? Hisz ajckor igazán csak a sors irgalmából tengődött egyik napról a másikra ... öreg este terpeszkedett a tölgyfák árnyékára. Ijesztően lopakodott Bazsó felé az alattomos sötétség. 6 azonban a kínzó búsulásba burkolódzott előle. Nem megy haza, nem térhet haza! Egyre jobban emésztette a gond és a tehetetlenség. De mire végképpen úrrá lett volna rajta a reménytelen lemondás, hirtelen felcsapódó fényességet látott. — Hát mégis sikerülne? — megleli a kincset? A monda szerint ugyanis nagy fényesség támad az erdőn azon a helyen, ahol tisztul az arany. De csak ritka esetben, amikor igazán tisztul. És szerencsés aki ezt megláthatja Ahogy az öreg a fényesség felé botorkát a galagonyabokrok között, váratlanul a fiával akadt össze. Jóska nagy viharlámpát lóbált a kezében, ebből támadt az aranytűznek vélt világosság. Bazsó János ismét keservesen csalódott. De a keblébe a csalódás mellett beszivárgott a jóleső érzés: mégis csak eljöttek érte! Törődnek vele! — Vajion törődött-e ö is másokkal? — aggasztotta a lelkiismerete. — Bizony eddig nem sokba vette a közöst, mert nem tartotta magáénak. Pedig hát... Ha úgy esne, hogy a közösbe másokra dolgozik, akkor meg mások őreá. Mindegy az. ha valamennyien megszorítják a munkát becsületesen. És leírhatatlan vágyat érzett, haay visszatérhessen a falujabelijei közé, hogy együtt mehessen velük a szövetkezet búzatábláira. A nyár parancsol, a munka hívogat, a paraszti erő meg kasza és gereblye után kívánkozik. — Mit végzett? — kérdezte rá Jóska az öregre sajnálkozva, de hiába várja a választ. Fordít hát egyet a beszéden: — Marad-e köztünk? — Ha így lehet. — Kell a munkáskéz! — Vóna még nekem. Megbékélten ballagtak hazafelé. Jóska ismerte az apját és meglátta rajta, hogy jobb belátásra tért. Tudta, hogy dolgos ember az öreg, csak elbolondították. — De kivel nem történik ilyesmi egyszer életében? — Másoknak is befészkelődik a bogár az agyukba. Egyiknél így a másiknál úgy de mindegyiknél egyformán nevetséges. Elhaladtak a kibányászott kőrakás mellett. Jóska felé bökött a szemével — Jó lesz építkezéshez a szövetkezetnek. Bazsó János vidámabb lett, hogy mégsem fáradozott hiába. Jóska meg kioktatta— A sült galamb nem tud repülni hiába tátanánk elébe a szánkat. Magában m

e9 örvendezett, hogy apja visszatér a búzaföldekre. Rendes, igazi ember lesz belőle újra a közösben És a mesére meg az apjára gondolva azt mondta Jóska is: — Tisztul az arany! Kovács Gáspár Űi könyvek szövetkezeteink megsegítesere J. Berán: Garazsija Alojza, a rideg borjúnevelés szovjet módszereinek úttörője az EFSz-ekben. Az EFSz tagjainak, kis- és középfok műveseknek könyvet nyujtunk át Garazsija Alojzia, szövetkezeti tag, a Köztársaság Érdemrendje kitüntetettjének életéről és . munkájáról. Garazsija Alojzia állandóan tanul, meg akarja tudni, hogyan fejlesztették ki a szovjet kolhozokban, kiváltképpen a Karavajevo szovhozban, a világhírű tehenészetet. Fel. iemen a borjak rideg nevelésének jelentőségét és a szovjet tapasztó latokat merészen átviszi a pouszt. kai EFSz-be. Garazsija élete és müve iskola, tanácsadás mmden szövetkezeti tag számára. 56 oldal. Ára fűzve 2.35 korona. Kiadta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadővállalat. Ing. Arch. R. Spera: Az EFSz istállóépületei Az EFSz közös állattenyésztésének felvirágoztatásában igen fontos szerepe van valamennyi gazdasági állatfaj rendes istállózásának. Ezt a szempontot szem előtt tartva közöljük az EFSz építészeti kérdéseinek megoldására irányuló főbb irányelveket, figyelembe véve a szovjetunió kolhozaiban szerzett tapasztalatokat, 68 oldal. Ara fűzve 4.93 korona. Kiadita az Állami Mezőgazdasági Könvkiadóvállalat. Kovács - Inovecký: Az EFSZ szocialista versenye A versenyzés alapvető eszköz az EFSz termelékenységének fokozásában. az EFSz építésében és megszilárdításában, a szocialista verseny keretében a termelési feladatok teljesítése és túlteljesítése. A magas hozamok és hasznossági biztosítása érdekében teljes mértékben érvényre kell juttatni mmden szövetkezeti tag alkotó kezdeményezését. Ebben rejlik mezőgazdaságunk fejlesztésére irányuló lelkes harcunk óriási jelentősége és a szocialista verseny lényege, amely elősegíti, fokozza, sietteti és könnyíti ezt a harcot. 138 oldal. Ára fűzve 8.95 korona. Kiadta az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadóvállalat. Magas színvonalúak a Szovjetunió atlétikai bajnokságai Litujev új európai csúcsa a 400 m gátfutásban A Szovjetunióban a könnyűatletika i

V legnépszerűbb sportok közé tartozik. A bajnoki versenyek előtt számos selejtező mérkőzés folyt, amelyekben sokezer atléta rajtolt. A szovjet könnyűatlétikai sportbajnokságok színvonala folyton emelkedik, a sportolók kitűnő eredményeket érnek el és szovjet, valamint világcsúcsokat is megdöntőnek. A szovjet könnyűatléták legutóbb sikeresen rajtoltak Svédországban és sikerrel vettek részt a bukaresti IV. Világifjúsági Találkozón, ahol szintén figyelemreméltó eredménnyel szerepeltek. Az idei könnyűatletikai bajnoki versenyek a Szovjetunióban a versenyek 34. évfolyamát jelentik. A verseny 5 napig tart és abban a Szovjetunió legjobb férfi és női at létái szerepelnek, számszerint körülbelül 1.300 sportoló, az összes szövetségi köztársaságból, Moszk. vából és Leningrádból. A bajnoki verseny első napján kitűnő eredményeket értek el. A 100 méteres futás selejtezőiben Iri na Turová 11.8 mp időt ért el, Via dimir Szuharev pedig 10.5 mp.et ért el. A 400 méteres gátfutás elö. futamai során Litujev 51.6 mp alatt győzött. A következő napon a 400 méteres gátfutás döntőjében Litujev 50.7 mp-es idővel győzött és ezzel új európai csúcsot állított fel. Éz az idö öttized másodperccel jobb, mint eddigi csúcsa. Az ez idei bajnoki versenyben a Szovjetunió első bajnoki címét a nök közül Alexandra Csudina (Moszkva) nyerte el a távolugrásban 595 cm ugrással. A Szovjetunió diszkoszvető bajnoka Nina Ponomareva (Moszkva) lett 49.81 méteres dobással, míg második E. Arzumanova, az azerbajdzsáni egyetem hallgatója lett, harmadik helyen pedig Nina Dumbadze végzett. A Szovjetunió magasugró bajnoka Jurij Hjaszov (Leningrád) 195 cm-rel. Gerelyvetésben első Vladimír Kuznecov lett 75.47 m dobás, sal. Érdekfeszítő küzdelem folyt a 10.000 méteres futás döntőjében, amelyben számos kiváló futó rajtolt, köztük Alexander Anufrijev, a Szovjetunió csúcstartója, vala. mint Vladimír Kuc, aki a bukaresti IV. Világifjúsági Találkozón tűnt ki. Győzött Vladimír Kuc, a 26 éves leningrádi tengerész 29:49.4 perc alatt, míg Alexander Anufri. jev második lett. A duklai versenyben legjobb a libereci kerület A Duklai honvédelmi képességi verseny iránt a Svázarm sorai, a testnevelő egyesületek tagjai és a többi dolgozók részéről évről évre fokozódik az érdeklődés. Az 1951. évben kö. rülbelül 11.000 rajtoló volt, tavaly már csaknem 200.000-en versenyeztek és idén a verseny részvevőinek száma több mint 300.000 volt. A rajtolók teljesítményeinek színvonala is folyton emelkedik. Különösen a Mníchovo Hragyistyében tartott döntő küz delemben mutatták meg a versenyzők védelmi készségüket és tehetségüket. A Duklai honvédelmi képességi versenyben az új bajnokok teljesítménye a versenyzők szilárd akaratának, kitűnő fekészültségének, nagyfokú harci erényeinek és öntudatosságának. kitartásának és szívósságának eredménye. A döntő versenyek bizonyítják, hogy a dolgozó nép támogatása, a testnevelés és honvédelmi nevelés helyes felfogása következtében népi köztársaságunkban a Svázarm tagjaiból és a sportolókból a haza kiváló építői és védői fejlődnek ki. Legnagyobb sikert azoknak a kerületeknek válogatottjai értek el. amelyekben kellő gondot fordítanak a Duklai honvédelmi képességi versenyekre és a Svázarm alapszervezeteivel, a testnevelési egyesületekkel és a Nemzeti Arcvonal többi szervezetével közreműködve, megfelelő szervezőmunkával biztosították a verseny első fordulóiban a tömeges részvételt. A libereci kerület megismételte mult évi sikerét, és válogatottjai öt bajnoki címet szereztek. Ezekből kettőt a háromtagú őrjárati versenyekben, hármat pedig egyéni versenyekben. A Duklai honvédelmi képességi versenyek egyre növekedő kedveitségnek örvendenek élatlétáink közt is. Ezt bizonyítja, hogy például részt vett a versenyben Weishäutel távfutó, aki két bajnoki címet szerzett, továbbá résztvettek a versenyben az opavai Kodrle, a besztercebányai Bakai iár, az ústy-i Steiner és mások. Mindezek a céllövésben és gránátdobásban is jól szerepeltek. Az új köztársasági bajnokok közt volt az ÜNV Praha 18—19 éves fiúkorosztályának őrjárata. Ez az őrjárat a hloubetini Tesla.üzem doK gozó ifjúsága központjának tagjaiból: . Maderből, J. Krcsmárból és J. Olejnikböl állt. Ezek mind gondosan felkészültek a verseny döntőjére és az üzem csercsáni üdülési központjában töltött kétheti szabadságukat szorgalmas edzésre fordították. Közülük Máder a hloubetini Tesla-üzem rádiómechanikusai, nak oktatója, Krcsmár és Olejník pedig az idén tették le a rádiómechanikus vizsgát. Üzemük mint kiváló dolgozókat és sportolókat a Tyrs Testnevelési és Sportintézetbe küldi őket. A Duklai honvédelmi képességi verseny fiatal, tehetséges és tántoríthatatlan honvédőket nevel, akik hazájuk védelmét és a béke megőrzését tekintik legfőbb céljuknak. / ^ Az UDCH Bratislava labdarúgói Varsóban A bratislavai ŰDCH labdarúgói lengyelországi kőrútjuk során első mérkőzésükön amelyet Krakóban. az ottani Gwardiával tartottak meg, szerepeltek legjobban. A csapat áldozatkészen küzdött, különösen a hátsó sorok, melyekből kimagaslott Hlavatý II., a kapus. Ő volt ezen a mérkőzésen a pályán játékos legjobb. Az ŰDCH csatársora is nagyon jól játszott. különösen a mezőnyben, ahol kiadósan támogatták őket Cimra és Gőgh fedezetek. A csatárok hosszú, lapos adogatással gyorsan haladtak előre és egész sor gólhelyzetet dolgoztak ki, azonban góllövőkészségük csődöt mondott. Ha Balázsik az első félidő hatodik percében és a második félidő hiszadik percében nem szökik előre és nem lövi a találkozó két gólját, akkor az ŰDCH fölénye eredménytelen maradt volna. Különösen Kacsányit üldözte a balszerencse, amennyiben a második félidőben erős lövése a kapufát találta a Gwardia kapusa pedig két ízben kivédte biztosnak látszó góljait azzal, hogy merészen a csatár elé vetette magát. A mérkőzésen mindkét csapat gyorsan és keményen játszott és bebizonyította a két nemzetbiztonsági alakulat kitűnő fölkészült, ségét és erőnlétét. Kedden, augusztus 25-én az (JDCH labdarúgói Krakóból Varsóba utaznak aho! a varsói Gwardiával mérkőznek. Vasárnap, augusztus 30-án pedig Gdanszkban a budovlani csapattal, útjuk befejezéséül pedig szeptember 2-án Wroclavban. Lengyelország ,.B" csapatával találkoznak. A köztársasági labdarúgó bajnokság A köztársasági labdarúgó bajnokságban vasárnap a kilencedik fordulóban elmaradt két mérkőzést játsszák le: Bratislavában a Slávia Bratislava mérkőzik a Krídla Vlasti-val, a kassai Lokomotíva pedig a prágai Tankistával találkozik. 03 SZO", kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lőrlncz Gyula, főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava

. Jesenského a. 8—10. teleton s«—18, S52—10. Kiadóhivatal: Pravda lapterjesztővállalat, Bratislava. Gorkého u. 8

, telefon 274—74. Előfizetési dij havonta Kčs 8.—. Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postaUletékek készpénzzel való fizetéseengedélyezve. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. A 53109