Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-27 / 208. szám, csütörtök

1953 augusztus 27 IIIS7Í

1 - _5 A moszkvai tárgyalások németországi visszhangja Az NDK és Nyugat-Németország dolgozói élénk vitákat folytatnak a történelmi moszkvai dokumentumokról. A lipcsei üzemek munkásainak számos küldöttsége mindjárt hétfőn, augusztus 24-én meglátogatta a lipcsei kerület szovjet főbiztosának helyettesét és gazdag virágajándékokkal és üdvözlő levelekkel fejezték ki hálájukat a szovjet kormány nagylelkű segítségéért, amelyben a német népet része, sítette. „A Moszkvában 1953 augusztus 20 —22-e között lefolyt szovjet-német tárgyalások eredménye meg mutatja az utat a megértéshez és békéhez. Német népünknek ezen az úton kell haladnia" — hangsúlyozza. a berlini Béketanács az augusztus 15_i szovjet jegyzékkel és » moszkvai dokumentumokkal kar csolatos nyilatkozatában. Nyugat-Németországban elsősorban Németország Kommunista Párt ja az. amely gondoskodik, arról, hogy a nyugatnémet nép részletesen tájékoztatva legyen az augusztus 15.

i szovjet jegyzékről és arról, hogy annak megvalósítás^ mit ad az NDK dolgozóinak. A párt kezdeményezéséből az NDK Hamburg-Winterhudban tartott választási gyűlésének részvevői a bonni parlament elnökségéhez felhívást intéztek, amelyben követelik a parlament külön ülésének összehívását, amelyen a szovjet javaslatokról tárgyalnának. „A moszkvai egyezményről szóüó hír a legörömtelibb hír, amelyet hosszú idő óta a német nép kapott" — így fogadták a düsseldorfi dolgozók a moszkvai közleményt és jegyzökönyvet. Duisburgban Wüli Agatz, a nyugatnémet bányászok jogainak ismert harcosa, a szovjet jegyzékről és a moszkvai tárgya, lásokról szóló beszámolója után felhívta a nyugatnémet választókat, hogy a közzétett tényekből vonják le a következtetéseket és saeptem ber 6-án méltó választ adjanak Adenauernek. Niemöller lelkész, hesszeni egyházelnök a szovjet jegyzék szellemében a Gumarsbach-Dersch. ligban mondott beszédében azok ellen a politikusok ellen foglalt áli ást, akik meghiúsítják a Kelet és ; Nyugat-Németország közötti meg' értést A szovjet jegyzék konkrét javasI latait és a moszkvai megbeszélések eredményeit a békéért, egységért és szabadságért harcoló németek szö. vetségének nyugatnémet demokratikus pártjai és az össznémet párt is örömmel fogadták. Dr Heinemann. az össznémet néppárt elnöke a szovjet jegyzékkel kapcsolatos nyilatkozatában kiemelte: „Aki a megértés ellen van, az Németország kettészakítottsága mellett foglal állást. Mi nem akarunk háborút, sem Németország kettészakítottságát. Ezért felhívjuk a német népet, hogy szeptember 6-án olyan parlamentet válasszon, amely kész a tárgyaláso. kat vezetni." Ugyanilyen értelmű nyila tkoeatot tett az egységért, békéért, és szabadságért harcoló németek szövetségének nevében a szövetség elnö ke, dar. Jozef Wirth, volt birodalmi kancellár: „A német jóvátétel fizetésének megszüntetése és a Német Demokratikus Köztársaság pénzügyi és gazdasági kötelezettségeinek könnyítésére irányuló többi intézkedések olyan nagyvonalú tettet jelentenek, amelyet eddig semilyem nagyhatalom nem nyújtott legyő. zött ellenfelének. Ez világos bizonyítéka annak a becsületes törekvésnek, hogy nemcsak Németország békéjének, hanem egész Európa békéjének útját egyengessék. Az ENSz politikai bizottságának augusztus 25-i ülése Augusztus 25-én délelőtt az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága folytatta a koreai kérdés megtárgyalását. Elsőnek Halidi iraki küldött szólalt fel, aki követelte, hogy a Koreáról tartandó politikai konferencia részvevői közé sorozzák be Indiát és a Szovjetuniót is. Halidi azonban szembehelyezkedett a konferencia azon összetételével, amelyet a szovjet küldött javasolt. Az abesszin képviselő is követelte, hogy Indiát sorozzák be a politikai konferencia részvevői közé Munro újzélandi küldött állást foglalt a 15 ország határozati ja. vaslatának elfogadása ellen és javasolta, hogy hagyják jóvá a Szovjetuniónak és Indiának a konferencián való részvételéről szóló határozatot. Munro kijelentette, hogy India kihagyása veszélyezteti a politikai konferencia sikerét. Rámutatott arra, ha a közgyűlés enged Dél-Korea nyomásának, akkor ezzel visszaél jogaival. De La Collina, Mexikó képviselője hangsúlyozta, hogy Indiának a konferencián való részvétele mellett foglal állást, ezután Zein Ed Din szíriai küldött szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a politikai konferenciának olyan összetételűnek kell lennie, hogy elősegítse a békés megoldást és ezért a konferencián semleges országoknak is részt kell venniök. Kitartott amellett, hogy a konferencia részvevői közé vegyék fel Indiát és a Szovjetuniót. Változatlanul folyik a sztrájk Franciaországban Az NDK népi kamerájának rendkívüli ülése Augusztus 25-én Berlinben megkezdődött a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának rendkívüli ülésezése. Az ülésszak napirendjén a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldött, ségének moszkvai tárgyalásáról szóló beszámolója szerepelt. A népi kamara elnökségi padjain a következők foglaltak helyet: J. ' Diecfcmann, az NDK népi kamarájának elnöke, helyettesei, az NDK kormányának tagjai Ottó Grotewohllai élükön, valamint a szakszervezetek és tömegszervezetek képviselői. A diplomáciai páholyokban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok diplomáciai kirendeltségé nek tagjai foglaltak helyet. Dieck. mann, a népi kamara elnöke rövid megnyitó beszéd után O. Grotewohlnak, az NDK kormányelnökének adta át a szót, akit a képviselők viharos tapssal üdvözöltek a szónoki emelvényen. O. Grotewohl beszámolóját az NDK kormányküldöttségének moszkvai tárgyalásairól, a népi kamara valamennyi képviselője nagy figyelemmel hallgatta meg és gyakran szakították félbe tapsukkal. A népi kamara, ülésén ezután Ot. to Nuschke. dr. E. Bölz és dr. H. Loch kormányelnökhelyettesek sző. laltak fel. A népi kamara ülése tovább folyik. A Lengyel Népköztársaság kormányának nyilatkozata a német kérdésről A Lengyel Népköztársaság kormánya nyilat! >zatot tett közzé a német kérdésről. A nyilatkozat a következőket mondja: A Lengyel Népköztársaság kormánya nagy megelégedéssel üdvözli a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának a német kérdésben hozott határozatait Ezek a határozatok arra irányulnak. hogy biztosítsák Európa tartós békéjét, meghiúsítsák az imperialisták mesterkedéseit, akik Nyugat-Németországot egy új háború veszélyes tűzfészkévé akarják tenni. Ezek a határozatok egy egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtésére irányulnak. E határozatok rendkívül nagyjie. lentöségüek valamennyi nép, különösen pedig a Németországgal szom. szédos lengyel nép szempontjából, amely többízben volt a német militarizmus hadjáratának áldozata. Ezek a határozatok megerősítik Lengyelország biztonságát, pusztító csapást mérnek az új hitlerista revansiszták és revizionisták, valamint pártfogóik gálád mesterkedéseire, egész Németországban erősí. tik a béke és a demokrácia erőit, amelyek megtestesítője a Német Demokratikus Köztársaság. Figyelembervéve. hogy Németország jelentős mértékben eleget tett már jóvátételi kötelezettségeinek és hogy Németország gazdasági hely. zetének javulása megfelel békés fejlődése érdekeinek, a Lengyel Népköztársaság kormánya — igyekezve továbbra is előmozdítani a német probléma békés és demokrati, kus szellemű rendezését, valamint a lengyel nép és valamennyi békeszerető nép érdekeinek megfelelően — elhatározta, hogy 1964. január l.töl lemond a Lengyelország javára fizetendő jóvátételről. Párizsban a sztrájkhelyzet változatlan. A postások sztrájkja huszadik napja tart. A gáz. és villamosmüvek dolgozói 18 napja sztrájkolnak. A tizenegyedik napjába lépett vasutas-sztrájk zavartalan egységben folytatódik. A textüiparban 60.000 munkás sztrájkol. Az Air Francé dolgozói hétfőn sem álltak munkába. Párizs környékén és több vidéki városban a sütőipari munkások befejezték a sztrájkot. Lens-ben (Pas-de-Calais megye) 50.000 bányász nagygyűlésre jött össze az akcióegységbizottság felhívására. A nagygyűlésen Lecoeur elvtárs mondott beszédet. Az építőiparban egyre terjed a sztrájk. Országszerte számos építkezés dolgozói lépnek sztrájkba, közülük sokan a keresztény szakszervezet tagjai. Kommunista és szocialista munkások az egész országban közös gyűléseket tartottak, amelyeken elhatározták, hogy teljes akcióegységben folytatják a mozgalmat és i kitartanak követeléseik mellett. A Francia Kommunista Párt újabb akcióba kezd a nemzetgyűlés összehívásáért A francia nemzetgyűlés elnökségi irodájához 228 képviselő intézett táviratot vagy levelet, amelyben kérte a nemzetgyűlés összehívását. A 228 képviselő közül 211 megerősítette aláírásának hitelességét, ami azt jelenti, hogy számuk kettővel magasabb, mint amennyire a törvény értelmében a nemzetgyűlés összehívásához szükség van. A kommunista képviselők tiltakozása ellenére az elnökség tagjainak reakciós többsége kétségbevonta négy kommunista képviselő aláírásának hitelességét. Ezzel leszállították az érvényes aláírások számát 207-re. Ilyen előzmények után került sor arra a szavazásra, amelyen az elnökségi iroda a reakciós többség tíz szavazatával úgy határozott, hogy nem hívja össze 'a nemzetgyűlést. A Francia Kommunista Párt kedden felhívást bocsátott ki, amelyben megállapítja: a nemzetgyűlés elnöki irodájának döntése azt jelenti, hogy az iroda tagjainak többsége minden kétséget kizáróan, viszszaélést követett el. Az a tény, hogy elutasították a nemzetgyűlés egybehívására vonatkozó kérelmet, elárulja a kormánynak azt a szándékát, hogy nem mond le a nyomorrendéletek politikájáról. A nemzetgyűlés összehívása azonban — hangoztatja a felhívás — megegyezik a francia munkások és az egész francia nép akaratával és a dolgozók ki fogják harcolni aka-i ratuk keresztülvitelét. A Francia Kommunista Párt felhívja az ország valamennyi köztársasági érzelmű demokratáját, a kommunistákat és szocialistákat, hogy támogassák azt az újabb kezdeményezést, amely a nemzetgyűlés összehívását célozza. korlatában megszűnt, szerepet látszani az önálló elszámolás, a jövedelmezőség, az ár. az önköltség, stb. kérdése. „Kétségtelen, — mondja Gottwald elvtárs, — hogy az ilyen I helytelen állásfoglalás gazdaságunk- ] nak ok kárt okoz és akadályozza i előrehaladásunkat a szocializmus fe- j lé". Hogy milyen fontos állandóan szem előtt tarta.nl a gazdaságosság elvét, azt bizonyítja például az. hogy az 1952. évben, amikor iparunk 18.3 százalékkal többet gyártott, mint 1951 -ben, naponta körülbelül 400 millió korona befektetést eszközöltünk és ennek hozzávetőlegesen egyharmadát az önköltségcsökkentés segítségévei nyertük. Láthatjuk tehát, hogy az önköltségnek csak egy százalékkal való csökkentése is, új, sokkal értékesebb koronáink százmillióinak megtakarítását jelenti. Ez mégínkább érvényes az-1953. gazdasági évre, amikor is lényegesen nagyobb beruházásokat eszközlünk, mint a mult évben. Ha tehát azt akarjuk, hogy társadalmunk gazdagabb legyen, nagyobb legyen jólétünk — jól kell gazdálkodnunk. Valamennyi dolgozó úgy végezze munkáját, hogy minél több nyersanyagot, hajtó- és fűtőanyagot takarítson meg. küszöbölje ki az indokolatlan időveszteséget és a selejtet és ugyanakkor fokozza a kiváló minőségű termékek gyártását. Mielőtt foglalkoznánk az önköltségcsökkentés módjaival, elsősorban általánosságban le kell szögeznünk, hogy az önköltségcsökkentésért folyó mozgalomnak ki kell terjednie minden üzemre, minden munkahelyre. Csak így érhetünk el kimagasló eredményeket. Az önköltség csökkentéséért folyó munkaversenv sok üzemben kiváló eredményekkel jár. így például a bratislavai gázmüvek az 1953. év második negyedévének tervét 105.2 százalékra teljesítették és i'fvanakkor jelentős tüzelőanyag, villany és más anyagmegtakarítást értek el. Főleg a kiterjedt szocialista munkaversenynek köszönhető, hogy kétszer olyan nap v megtakarítást értek el, mint az előző időszakban. A szepesi vasércbányák Luciabányaüzeme a tervet túlteljesítve és az első negyedévhez viszonyítva 34.36 százalékos munkatermelékenység emelkedést érve el. egyben 11.3 százalékkal csökkentette a termelés önköltségét. Sajnos, azonban vannak még olyan üzemeink is. amelyek csak formálisain folytatják az ör' "" ; csökkentésre irányuló szocialista versenyt. Csak a felajánlásoknál maradnak, nem h azokat végre. Ennek főleg az az oka, hogy a gazdasági és nolitikai vezc ">k eeves üzemekben nem vüro-^ítífik fel a dolgozókat arról, mibe kerül az a gép, melyen dolgoznak, a felhasznált anyag, villanyenergia, kenőolaj, stb., hogy hogyan gazdálkodik a munkahelye, műhelye, hogy milyen konkrét felajánlást tehet az önköltség csökkentésére. Sokhelyütt ezekkel a kérdésekkel tisztában vannak és mégis hatalmas veszteségeikre keiül sor, mivel az önköltségcsökkentés kérdéseit hanyagul, félvállról kezelik. A rosszul dol. gozó, a veszteséget felmutató üzemek rossz befolyást gyakorolnak az állami költségvetésre, a szocialista felhalmozás növelésére és az iparág globális eredményei szempontjából is az élenjáró üzemek önköltségcsökkentésének értékét kisebbítik. Természetes, hogy a veszteségeket éppen ezeknek a jól dolgozó vállalatoknak kell ellensúlyozníok. Mivel az ilyen jelenségek kisebbnagyobb mértékben igen sok üzemünkben megvannak, az első feladat az, hogy minden munkahelyen aktivizáljuk az önköltség csökkentésére irányuló szocialista munkaversenyt, A másik kérdés, amelyet általánosságban fel kell vetnünk, a minőség kérdése, ame-ly elválaszthatatlanul egybekapcsolódik az önköltségcsökkeintéssei. Szocialista termelésünknél nem csökkenthetjük az önköltséget a minőség rovására. Az ilyen irányzat különösen textiliparunkban ütötte fel a fejét, de ugyanakkor sok élelmiszeripari üzemünk, ben is úgy képzelik el az előállítási költségek csökkentését, hogy nem tőrödnek a minőséggel, söt leszállítják azt. Igv rosszabb, silányabb áru kerül dolgozóink elé. Ez pedig megengedhetetlen. Éppen arra helyezzük a hangsúlyt, hogy közszükségleti cikkeket gyártó iparunk emelje termékeinek minéségét, jobban elégítse kí a dolgozók igényeit, s ugyanakkor aZ önköltségcsökkentés igen sokrétű módjait felhasználva olcsóbbá tegye a termelést, hogy így rátérhessünk az árcsökkentés útjára. Dolgozóink az értékes koronáért értékes, nemcsak jóiminöségü, hanem kiváló kidolgozású és szép árucikkeket követelnek. Ezért kell lényeges javulást eszközölni különösen élelmiszeripari és könnyűipari üzemeinkben. Ez a második feladat. A harmadik kérdés pedig, amellyel az önköltség csökkentésével kapcso-j laitban foglalkoznunk kell, a szovjet termelési tapasztalatok átvételének kérdése. Az önköltségcsökkentés bármely útját--módját követve, mindenütt igen értékes és gazdag szovjet tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Nagy eredményeket értünk el eddig is az esztergálásnál. a fémfeldolgozásnál Bykov és Koleszov módszereivel, tízmilliók megtakarítását jelenti számunkra Korabelnyiková takarékossági munkamódszeré, nek alkalmazása. Katajev, Lunyin és Mamedov elvtársak módszereinek felhasználása a vasúti dolgozók körében és sok más szovjet sztahanovista módszer. így például a pelsőci vasúti depó dolgozói, akik 1953 második negyedéve során tervüket túlteljesítve jelentős megtakarítást ér. tek el — 18.4 százalékkal csökkentve a saénszükségletet, — Lünyin szovjet mozdonyvezető tapasztalatait és módszereit alkalmazták. A depó valamennyi mozdonyának személyzete és a javítóműhely dolgozói is ezt a munkamódszert alkalma: ák. Egy mozdony javításának önköltségét 14 százalékkal és egy motoroskocsi javításának önköltségét 40 százalékkal csökkentették. Az aranyosmaróti téglagyár dolgozói pedig a Duvanovmódszer segítségével nemcsak hogy 113.72 százalékra teljesítették negyedévi tervüket, hanem jelentékenyen csökkentették az előállítási költségeket és emelték a gyártmányok minőségét. A szovjet tapasztalatok tehát, amint ezt ez a néhány példa is mutatja nagy tért hódítottak nálunk, de még igen kirívóak aiz alkalm: zásuknál mutatkozó hiányosságok is. Az önköltséget lényegesen csökkentő szovjet munkamódszerek ugyanis még nem nyertek alkalmazást mindenütt és -"vakran 87 ""'.emben csak néhány munkás, vagy műszaki érvénvesíti azokat. A felelősség itt elsősorban üzemeink gazdasági vezetőit, a párt-, szak- és ifjúsági —mezeteket terheli, amelyek nem fordítanak ke" figyelm a haladó munkamódszerek és tan• atok népszerűsítésére és terjesztésére. A harmadik feladat tehát az, hogy használjuk ki azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket — az önköltség csökkentése kérdésében, — a szovjet munkatapasztalatok jelentenek. Melyek az önköltség csökkentésének konkrét nuódszierei? Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy éppen e módszerek sokrétűsége, nagy száma a biztosítéka annak, hogy újabb és újabb eredményeket érjünk el mind az ismert módszerekkel, mind pedig az eddig még fel nem tártakkal. Tág tere nyílik tehát dolgozóink kezdeményezésének, az újító. és észszerüsítő-mozgalomnak, a szocialista munkaversenynek. A legismertebb önköltségcsökkentő módszereket nagy vonalakban a következőképpen oszthatjuk fel: 1. A munka termelékenységének fokozása. Ez a módszer főleg a kitermelő iparágazatokban jelent nagy megtakarítást, mivel itt a legnagyobb az eleven munka részaránya és viszonylagosan kisebb hányadot képviselnek az anvagi ráfordítások. A munkatermelékenység emelésének