Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-27 / 208. szám, csütörtök

4 U J SZ

O 1953 augusztus 26 Katonáink kés/ülnek a Szlovák Nemzeti Felkelés 9. évfordulójára A Szlovák Nemzeti Felkelés 9. évfordulójára úgy készülődnek Tupy és Kamenik tisztek alakulatai, — a felkelés részvevői, — hogy vitát rendeznek a védnökségi üzem dolgozóival. Stric, Chaloupek, Prsa és mások már feldíszítették a politikai nevelő-szobát, jelszavakat szögeztek fel és előkészítették a Szlovák Nemeti Felkelés harcainak nagy térképét. Tupy tiszt az alakulat fali újságjába cikket írt a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségéről és a népi demokratikus hadsereg tagjaihoz intézett üzenetéről. A cikket a következő szavakkal fejezte be: „Ahogy a szlovák partizán harcolta szovjet partizán oldalán és irtotta az ellenséget, úgy erősítjük állandóan hadseregünk és a Szovjet Hadsereg, valamint a dolgozó nép közötti felbonthatatlan barátságot! Ez a legyőzhetetlenség egyédüli záloga." Hogy a katonák milyen szeretettel készülődnek a Szlovák Nemzeti Felkelés 9. évfordulójának megünneplésére, arról számos villámújság tanúskodik, amelyeket a katonák a gyakorlat előtt készítenek és amelyek segítik őket harci feladataik teljesítésében. A villámújságokat körözik egymás közt és eljuttatják más alakulatokba is. Mlcsoh tiszt egységének kultúrkörét a napokban a Szlovák Nemzeti Felkelés brigádjának nevezték el, amelynek tagjai az ünnep tiszteletére két partizándalt tanultak meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés 9. évfordulója az alakulat minden tagja számára a dolgozó nép iránti hűsége és szeretete kifejezőjévé válik. A Szlovák Nemzeti Felkelés szellemében Ígérik, hogy feladatukat becsületesen teljesítik, főképpen azokat a hazafias harci feladatokat, amelyeket kommunista pártunk és a dolgozó nép tűz eléjük. Figyelmeztetés az EFSz e k számára A Földmüvelésügyi Megbízotti Hi_ vatal figyelmezteti az EFSz-eket, hogy a szlovákiai zöldségtermelő bizottság elnökének, a begyűjtési minisztérium szlovákiai meghatalzottjának rendelete szerint a begyűjtési hivatalok kötelesek beleegyezésüket adni minden olyan zöldségféle szabadpiaci eladásához (a túlérett befőzési zöldségféléken kívül), amelyeket nem lehetett felvásárolni. vagy pedig a C-minőségű, valamint az osztályon kívüli zöldségfélékre. Ha a begyűjtési dolgozók nem hajlandók a C-minöóégú gyümölcsöt vagy zöldségfélét felvásárolni (a túlérett befőzési termékeken kívül), az EFSz-ek forduljanak azonnal a begyűjtési minisztérium járási meghatalmazottjához, aki enge délyt ad a szabadpiaci eladásra, tekintet nélkül arra, hogy az EFSz teljesítette-e beadási kötelezettségét különféle zöldségfélékből vagy gyümölcsökből. A csehszlovák küldöttek készülődnek a TIT. Diák Világkongresszusra Varsóba hívták össze az augusztus 27-től szeptember 3-ig tartó Hí. Diák Világkongresszust. A csehszlovák diákokat egy 25 tagú küldöttség képviseli, amelyet Vladimír Meisner, a CsISz Központi Bizottságának titkára vezet. A csehszlovák küldöttség nagy része kedden, augusztus 25-én elutazott Prágából Varsóba. AZ UJ SZO POSTA)A BOL Sárosfa dolgozói brigádmunkával segítik elő a cséplés minél előbbi befejezését A sárosfai állami birtokon Cséfai József normázó a cséplési munkák mielőbbi befejezésére brigádot szervezett az állami birtok alkalmazót taiból, amelyben részt vettek az irodai munkaerők, a takarmányé zók és a rokkantak. A brigádot több csoportra osztot. ták, hogy így megállás nélkül tudják végezni a cséplési munkál ato kat. Reggel 8 órakor kezdték a cséplést én déli 12 óráig már 82 mázsa gabonát csépeltek ki, ami nagyon szép eredmény, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a brigádban voltak olyanok is, akik kevesebb testi erővel rendelkeznek, mint a többi munká sok. E jó eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult Miklós Blanka és csoportja. Vércse Ferenc — aki egyébként takarmányozó — a gabonával meg rakott kocsin állva ezeket mondotta: — Nagyon örülök az eddig elért eredménynek és ha ilyen gyorsan megy a munka, akkor 10—12 óra alatt 220 mázsát is kicsépelünk. Ugyanilyen lelkesedéssel beszél tek a többi brigádtagok is. Meg kell említenünk községünk egyéni gazdálkodóit is, akik saját munkájuk befejezése után segítségére siettek az állami birtoknak, hogy a cséplés mielőbbi befejezését elősegítsék. Naponta 120—140 mázsát csépeltek ki. Ezzel bebizonyították, hogy népi demokratikus rendszerünk lelkes támogatói. A brigádmunkába bekapcsolódott Nagy Sándorné tanítónő is. ak' ezt az alkalmat felhasználta arra. hogy egyéni gazdálkodók és az állami birtok alkalmazottai között felvilágosító munkát végezzen. Kovács József HNB-titkár, Sárosfa Segítsük ipari tanulóink fejlődését A losonci és tornaijai téglagyár párosversenye Az év elején az ipolymenti téglagyárakhoz tartozó üzemek vezetői megtették az előkészületeket az idény megkezdésére. A gépeket felülvizsgálták és megkezdték a tégla gyártását. A losonci üzem a munka kezdete előtt szocialista munkaversenyre hívta ki a tornaijai téglagyár dolgozóit. Felajánlást tettek, hogy a készárutervet az első félév, ben 107 százalékra teljesítik. E versenyfelhívást a losonci üzem részéről a dolgozók aláírásukkal erősítették meg. A szocialista munkaverseny mindkét üzemben jól indult meg. A losonci üzem az első héten egy kis előnyre tett szert, mégpedig azért, mert egy héttel -előbb indították meg az égetést a kemencében. A tornaijai téglagyár vezetői pedig úgy számítottak, hogy előbb megfelelő mennyiségű nyerstéglát tárolnak és csak akkor kezdik meg a téglaégetést, amikor biztosítva látják a terv teljesítését. A dolgozók megértették, hogy az üzem vezetősége miért szervezi meg így a munkát és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy minél több nyerstégla kerüljön a külszíni száritóba. A számítás jól bevált, mert nemcsak behozták a losonci téglagyár egyhetes előnyét, hanem jóval nagyobb eredményeket értek el. Duvanov szovjet mester égetési módszerének alkalmazásával a tornaijai téglagyárban elérték, hogy a kiégetés jóval meggyorsult és június hónapban átlag 110 százalékos eredményt tudtak felmutatni. A tornaijai téglagyár dolgozói mind mennyiségileg, mind minőségileg jó munkát végeztek. Ezt mutatja az. hogy az első félévben senki sem kifogásolta a minőséget. Az első félévben a tornaijai téglagyár a losonci üzemet megelőzte és nyerstéglában 105 százalékra teljesttette tervét, míg a losonci üzem csak 103 százalékot ért el. Égetett téglában a losonci üzem 101.4 százalékra teljesítette tervét, míg a tornaijai dolgozók elérték a 108 százalékot. A losonci üzem dolgozói egy százalékkal maradtak el a versenyfelhívásukban feltüntetett eredménytől. így a losonci üzemet a szocialista munkaversenyben a tornaijai téglagyár az első félévben legyőzte. Mi ennek a magyarázata ? Erre maguk a dolgozók adnak feleletet, akik a munkaversenyben 100 százalékban részt vettek. Megérdemelték az elsőbbséget, mert habár hiányos a berendezésük, töretlen akarattal és szívós munkájukkal pótolják azt. Július hónapban már 110 százalékos volt a készáru tervének teljesítése. Nyersáruban 100 százalékos eredményt értek el é3 így biz. tosították az üzem tervének további egyenletes teljesítését. Lukács András, az iizemi pártszervezet elnöke' a dolgozók szocialista versenyéről ezeket mondja: — Ma már nincs üzemünkben egy ember sem, aki ne kapcsolódott volna be a szocialista munkaversenybe és abból becsületesen lei ne venné részét. Amikor a losonci üzem felhívása eljutott a munkásokhoz. egv emberként fogtunk a munkához s így sikerült megszerezni az elsőbbséget. A tornaijai téglagyár dolgozói megértették, milyen szükség van munkájukra. Ezért minden nap arra törekednek, hogy minél több téglát gyártsanak, mert tudatában vannak annak, hogy minden egyes téglára milyen nagy szükség van ahhoz, hogy tervezett építkezéseinket megvalósíthassuk. K. B. Szeptemberben újból megnyílnak iskoláink kapui a tanulók seregei előtt. Ez az esemény mindenkor tanulóink felé fordította nemcsak a szülők, hanem vezetőink és tö megszervezeteink figyelmét is. Ez a figyelem fokozottabb mértékben kell most, amikor áttérünk a szovjet iskolarendszer fokozatos átvételére és a mi viszonyainkra való alkalmazására. A tananyag jő beosztásának és a kipróbált tani tási folyamat eredményeként ezután tanulóink rövidebb idő alatt többet és jobban tanulnak majd, mind eddig. Több idejük marad a szaktudás megszerzésére is, amit szocialista építésünk megkíván. Füleki üzemeink középiskoláink tói ismét tötob ipari tanulót kaptak, akiket két . vagy hároméves elméleti és gyakorlati tanulmányi idejük alatt nagy gonddal, odaadással és szeretettel kell tanítanunk és nevelnünk, hogy szocializ miist építő társadalmunk számára biztosítsuk a jövendő új és öntuda. tos munkásifjríságot. Az ipari tanulók soraiba való belépés nagy és nevezetes pillanat fiataljaink életében. Régi vágyunk válik ezzel valóra. Az említett nagy feladatok elérésének és sikeres teljesítésének célja kell, hogy necsak szakiskoláink tanulóotthanainak nevelőit és a tanműhelyek mestereit mozgósítsa, hanem üzemi pártszervezeteinket és rajtuk keresztül a CsISz és a Forradalmi Szakszervezeti Mozga lom vezetőségeit is, valamint üze meink igazgatóitól kezdve minden, kit, aki szívén viseli jövendő ifjúkádereink nevelésének ügyét. Üzemeink pártszervezeteire vár a legnagyobb feladat. Vezetniök és biztosítaniok kell ipari tanulóink társadalmi, politikai és szakképzésének helyes menetét már az üzemeinkbe való belépésük pillanatá. tói kezdve. Üzemeink CsISz-szervezeteire is jelentős feladat vár. Vezetniök kell ezeket a fiatalokat és szakadatlan meggyőző munkával harcolniok kell a soraikban megnyilvánuló minden káros jelenség, így a burzsoa-nacionatizmus, a babonaság stb. megnyilvánulásai ellen. Bátor, öntuda. tos. a közösséggel együttérző tagokká kell nevelni őket, olyanokká, akik tanulási, és termelési feladataikat maradéktalanul és sikeresen teljesítik, akik odaadóan és hűen szeretik népi demokratikus köztár. saságunkat. Ipari tanulóinknak állandó segítségre lesz szükségük. Ezért a For. radalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervei vezetőinek gondoskodó figyelemmel kell kísérni fejlődésüket, jól kell ismerniök valamennyiüket, hogy amikor az iskolát befejezik és visszatérnek üzemeinkbe, a nekik legmegfelelőbb helyre kerüljenek s megnyerhessék az új munkamódszerek, a szocialista munkaversenyek. a kultúr, és sportmunkák számára. Zagyi Gyula, alapszakiskolai igazgató, Fülek Az önköltség csökkentésének Jelentősége a népgazdaság fejlesztésében Gottwaldi ötéves tervünk telje, sítésének, hazánk dolgozói állandóan fokozódó igényei kielégítésének, az életszínvonal emelésének egyik legfontosabb feltétele, hogy termelésünket napról napra gazdaságosabbá tegyük. A termelés gazdaságosabbá tételének igen fontos eszköze a termékek önköltségének csökkentése. A CsKP mult évi decemberi országos konferenciája ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan feladatul tűzte ki, hogy harcoljunk az önköltség csökkentéséért. E harc eredményessége pedig nagyrészt attól függ. milyen mértékben világos dolgozóink legszélesebb rétegei előtt, hogy mi a termékek és az áruk önköltsége, milyen annak szerkezete, csökkentésének módjai és népgazda, sági jelentősége. Az önköltség alapvető mutatószám, amely a termelés, és az egyes vállalatok jövedelmezőségét jellemzi. A termékek önköltsége alatt az előállítási költségeket ért. jük. így például egy gép előállításához elsősorban szükségünk van bizonyos nyersanyagokra. lTovábbá az egyes alkatrészek elkerítésénél és az egész munkafolyamat-során meghatározott mennyiségű Vtüzelöanyag és üzemanyag, valamint villamosenergia használódik el. A gyártmány elkészítése megkövetelheti más anyag>k felhasználását is. Tehát a termékek előállításához először is szükségünk van anyagokra, anyagi eszközökre. Ezek értéke alkotja a termék önköltségének egyik tényezőjét. Másodszor a munkabér és a munkáért járó különféle jutalmak jönnek számításba. De ide. tartoznak az értékcsökkentési leírások, vagyis azok a tételek, amelyek a termék előállításánál alkalmazott eszközök, gépek elhasználódása következtében emelik az önköltséget. Egyéb pénzbeli kiadásokkal is számolnunk kell az önköltség színvonalának meghatározásánál, így például, ha az említett gép alkatrészei különböző üzemekben készülnek, ide kell sorolni a szállítási díjakat és más hasonló kiadásokat. A pénzeszközöket tehát a munkabér és a munkajutalmak, az értékcsökkentési leírások és más pénzbeli kiadások kénezik. Ez tehát a termék önköltségének második tényezője. E két tényező alkotja az önköltség szerkezetét szocializmust építő rendszerünkben. Milyen e két tényező egymáshoz való viszonya? Olyan ipari ágazatokban. amelyeknek fő feladata a nyersanyagok kitermelése, tehát a kitermelő iparágakban, mint például a bányászatban, más a helyzet, más a két tényező viszonya, mint a feldolgozó iparágakban, például a konzervgyártóiparban, az élelmiszer, iparban, vagy a gépgyártásban. A kitermelési ágazatok termelési önköltségében lényegesen nagyobb helyet foglalnak el a munkabérek és a jutalmak, az értékcsökkentési leírások és más pénzbeli kiadások, mint az anyagi ráfordítás. A feldolgozó iparágakban fordított a helyzet. Ezt legjobban egy példa segítségével érthetjük meg. Egy bányaüzem lényegesen többet fordít a munkabérre, amortizációra és egyéb kiadásokra, mint a kitermeléshez szükséges különféle nyers-, üzem-, tüzelőanyagokra és villamosenergiára, tehát termelési önköltségében is a ráfordított pénzeszközök vannak túlsúlyban. Ezzel szemben egy konzervgyárnak, amely csak feldolgozza a termelt nyersanyagot, például a gyümölcsöt, zöldséget, sokkal többet kell fordítania az ilyen nyersanyagokra, mint a munkafolyamattal járó többi tételre. Az ipari termelés önköltségét vizsgálva azonban nem szabad megfeledkeznünk arról. hogy ennek összipari összetétele állandóan változik. Iparunk anyagi és technikai bázisa rohamos növekedésének, az új technika elterjedésének és a munka termelékenysége emelkedésének hatásaképpen az összipari termelési önköltségben mind nagyobb helyet foglalnak el az anyagi ráfordítások és csökkenő irányzatot mutat a munkabér és járulékainak részesedése. Fontos megismerkedni az önköltség meghatározásával és szerkezetével, mivel csak így folytathatunk eredményes harcot csökkentéséért, ' mivel az önköltség alapelemeinek ismerete rendkívül fontos üzemeink működésének irányításánál, a gazdaságosság elvének szigorú betartásánál. Rá kell mutatni arra is, hogy ezen ismeretek birtokában nemcsak eredményesen mozgósíthat, juk dolgozóinkat az önköltség csökkentésére, nemcsak ellenőrizni tud. juk az önköltségi terv b tartását, de egyben csak ezen adatok felhasználásával folytathatunk megfelelő, szocialista árpolitikát. És itt felme. rül a kérdés, milyen a termékek önköltségének és árának kö

1" "^ös viszonya? A termék ára szélesebb fogalom, mint az önköltség, mivel azt magában foglalja. „Az ár, mint az áru értékének pénzbeli kifejezése, magában foglalja először az áru termelési önköltségét, másodszor a benne foglalt többletterméket, amely a nyereség és a forgalmiadó alakját veszi fel". (K. A. Fedoszejev). A nyereség és a forgalmiadó a szocialista felhalmozás forrásait képezi. Természetes, hogv ez a nyereség és forgalmiadé, amely közvetve és közvetlenül társadalmunk szükségleteit elégíti ki, a mi rendszerünkben már nem a kapitalisták zsebébe vándorol. Magától értetődő az, ho— az önköltséget csökkentő vállalatok nagyobb nyereséggel dolgoznak, többet tudnak nvujtani forgalmiadó formáiában az államnak, vagvi= p^ész dolgozó társadalmunknak és így kedvező hatást gyakorolnak árpolitikánkra is. Ennek ellenkezője ls érvényes. Vagyis az önköltséget nem csökkentő, vagv fokozó vállalatok csekély nyereséggel, sőt veszteséggel dolgoznak és kedvezőtlenül befolyásolják árpolitikánkat. Ebből ls láthatjuk, hogy valamennyi dolgozónk egyik elsőrendű feladata olcsóbban és jobban termeim, mivel az önköltségcsökkentés a legjobb fegyver az árak csökkentéséért folytatott harcban. Állandóan érvényes jelszónk tehát: _ termelj többet, jobbat é= olcsóbbat! Egész munkánk, fejlődésünk értelme és célja az, hogy állandóan növeljük a dolgozók életszínvonalát Ennek fontos eszköze a kiskereskedelmi fogyasztási cikkek árainak csökkentése. A pénzreform megvalósításával és a jegyrendszer megszüntetésével megszülettek az ilyen irányú haladás előfeltételei. Ezek az intézkedések magukban véve azonban még nem jelentik azt, hogy termelésünk állandó fokozása nélkül egyszerre kitárul előttünk a bőség felé vezető minden kapu. Üjra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy ez csak az első lépés volt és csak tőlünk függ, vájjon az adott lehetőségeket kihasználjuk-e. A termelés emelése és a termelési költségek csökkentése útján kell haladnunk, hogy megvalósíthassuk a kiskereskedelmi árak csökkentését. Pártunk és kormányunk azért hangsúlyozza folytonfolyvást ezt a megdönthetetlen igazságot, mivel még sokan azt hiszik, hogy a hiányok feletti zúgolódás hozza meg a várt eredményt és nem a szorgalmas, normákat döntő munka, azt hiszik, hogv nem érdemest törődni a gazdaságosság elvével, a mi- . nöség kérdéseivel. Pedig ma ezek a kérdések döntő jellegűek és elsősorban sajátmagát károsítja meg az, aki mindennapi munkájában nem ad rájuk méltó választ. Ugyanakkor azonban az ilyen dolgozók gátolják egész társadalmunk gyors fejlődését is. Gottwald elvtárs mondta, hogy nálunk voltak és vannak — nem kis számban — gazdasági és politikai téren olyan emberek is, akiknek gya-