Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-23 / 205. szám, vasárnap

1953. augusztus 23 ül SZO A. J. Visinszkij beszéde a koreai kérdésről az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője az ENSz közgyűlése politikai bizottságában augusztus 19-én tartott beszédében a következőket mondotta: Azok a küldöttek, akik itt felszólaltak, beszéltek már az ez év július 27-én megkötött fegyverszüneti egyezmény jelentőségéről. E nagy. fontosságú eseménynek valóban óriási történelmi jelentősége van. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának nemrégen tartott ülésén V. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ezt mondotta: „A béketábor több mint 3 éven át törekedett a koreai háború meg szüntetésére. A fegyverszünet aláírása koronázta ezt a harcot. Az emberek millióinak békeakarata olyan hatalmas és hatásos erővé vált. hogy az agresszorok kénytelenek voltak számolni vele. A koreai háború története tanulságos. Ä koreai háború megmutatta és bebizonyította, hogy az interven. ciósok, akik a háborút rákényszerítették a koreai népre abban a hitben, hogy ezt a háborút gyorsan le .folytatják és egyetlen csapással úgyszólván játszva befejezik, kegyetlenül elszámították magukat. A háború megmutatta, hogy az igazsá. gos ügyért harcoló népek legyőzhetetlenek akkor is, ha — amint G. M. Malenkov mondotta — a jelenlegi imperializmus leghatalmasabb háborús gépezete tör rájuk". „A népek elszántsága országaik szabadságának és függetlenségének védelmére — itt is a szovjet kormány fejének szavait idézem — forrása a tömegek óriási szívósságának, bátorságának és hősiességének." E hősi tettben nagy részük van a kinai népi önkénteseknek, akik koreai testvéreik segítségére siettek a beavatkozók elleni, a koreaiak szabadságáért és függetlenségükért vívott harcban. Ezt mondják a megcáfolhatatlan tények, ezt mondja a történelem és maga az élet. is. Az előző üléseken ezeknek a tényeknek nem szenteltek elég figyel, met. Tehát ma aligha kell visszatérni ezekre a tényekre, főleg most, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt más, új, rendkívüli fontos feladatok állanak, amelyeknek nagy a gyakorlati jelentőségeik. A Szovjetunió küldöttsége legalább is úgy véli, hogy' éppen ezeknek a feladatoknak kell figyelmet szentelni. Fontosnak tartjuk egyúttal emlékeztetni arra, hogy a szovjet kormány mindjárt a koreai népre rákényszerített háború kezdetétől e háború megszüntetésére törekedett, a fegyverszünet megkötését szor. galmazta, amelyet tartós béke követ. Már 1950 júliusában, vagyis egy hónappal a koreai beavatkozás kezdete után, J. V. Sztálin Nehru indiai miniszterelnök üzenetére adott válaszában kijelentette, hogy tehet séges volna a koreai kérdés békés megoldása a Biztonsági Tanács közvetítésével, az öt nagyhatalom képviselőinek, közöttük Kína hépkormányának feltétlen részvételével. Ugyanebben az - évben a közgyü. lés 5. ülésszakán a Szovjetunió küldöttsége Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SzSzK és a Belorussz SzSzK küldöttségeivel együtt határozati javaslatot terjesztett elő, amely követelte, hogy a közgyűlés a következőket rendelje el: a) a háborút viselő félek Koreában haladéktalanul szakítsák meg a háborús akciókat; b) az Egyesült Államok kormánya és más államok kormányai haladéktalanul hívják vissza Koreából csapataikat és ezzel teremtsék meg az előfeltételeket ahhoz, hogy a koreai népnek biztosítva legyen az az elvitathatatlan szuverén joga. hogy szabadon oldja meg belső állami ügyeit. 1951 júniusában a szovjet kormány újból javasolta, hogy a koreai kér. dés békés megoldásának útján első lépésként a harcoló felek között kezdjenek tárgyalásokat a háborús akciók megszüntetéséről és mindkét fél katonaságának a 38. szélességi körröl való visszavonásáról. A közgyűlés 6. ülésszakán, ugyancsak az 1951-es évben a szovjet küldött, ség a Szovjetunió kormányának utasítására újból javasolta, hogy a közgyűlés mondja ki szükségesnek; a) hogy a koreai hadi akciók j részvevői azonnal szüntessék be a háborús cselekményeket, kössenek fegyverszünetet és csapataikat 10 napon belül vonják vissza a 38. szélességi körröl; b) hogy három hónapon belül Koreából vonják ki az összes külföldi csapatokat, valamint a külföldi önkéntesek alakulatait is. v \ közgyűlés 7. ülésszakának első részében 1952 októberében küldött, ségünk, amint arra bizonyára valamennyien emlékeznek, határozottan támogatta azt a határozati javaslatot. amelyet a Lengyel Népköztár saság terjesztett elő. Ennek a javaslatnak első pontjai a koreai háború kérdésével foglalkoztak. Ez a határozat, amely szem előtt tartotta azt a tényt, hogy a koreai háború már harmadik éve tart és mérhetetlen szenvedést és nélkülözést okoz, ajánlotta, hogy a harcoló háborús felek szárazföldön, tengeren és levegőben azonnal szüntessék meg háborús akcióikat. Ajánlotta továbbá ,a fegyverszüneti tárgyalások azonnali újrakezdését azzal, hogy a harcoló felek minden eröfe. szítést tegyenek meg a megegyezés elérésére, mind a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésének kérdésében, mind pedig a hadifoglyok egész kérdésében és tegyenek meg minden erőfeszítést a koreai háború megszüntetését gátló akadályok kiküszöbölésére. Ez a határozat továbbá megállapította annak szükségét, hogy az idegen csapatok, beleszámítva a kiaai népi önkéntesek alakulatait is, 2—3 hónapon belül eltávozzanak Koreából. A határozat megállapította, hogý biztosítani kell a koreai kérdés békés megoldását Korea egyesítésé, nek szellemében, amit maguk a ko. reaiak valósítanának meg egy bizottság felügyelete alatt, amely a közvetlenül érdekelt országok képviselőiből és más államok képviselői bői állana, közöttük azon államok képviselőiből is, amelyek részt vettek a koreai háborúban. Látják uraim, hogy a szovjet kormány a szovjet nép akaratát képviselve és az összes többi népek érdekeivel és béketörekvéseivel ossz. hangban évről-évre minden erőfeszítést megtett, hogy megsziintes sék a vérontást Koreában, hogy véget vessenek a háborúnak, amelyet rákényszerítettek a koreai népre és amely azzal fenyegetett, hogy új világháborút idéz elő. A szovjet kormány arra törekedett, híjpy biztosítsa a békét Koreában és az egész világon. Szükségesnek tartottam ezt meg. jegyezni azért is, mert tegnap Munro úr, újzélandi küldött gyalázni merészelte a Szovjetunió békepolitikáját azzal az állítással, hogy a Szovjetunió hozzájárult a Dél-Korea ellani támadáshoz és hogy állítólag én ezt a közgyűlés mult ülésszakán beismertem. Ezt a teljesen alaptalan állítást támogatta Lodge úr is, azonban sem Munro úr, sem pedig Lodge úr állítása nem fele] meg a valóságnak. Erről könnyen meg lehet győződni, ha megnézzük, hogy mit mondottam valóban. Március 2-1 beszé. demben, amelyre Munro és Lodge gondolnak, válaszoltam Lodgenak és azt mondottam, hogy a Szovjetunió összhangban a Kínával kötött barátsági és szövetségi szerződésével, amelyet már 1945-ben kötött és később 1950-ben megerősített, fegy. vereket szállított és szállít Kínának. Ami Koreát illeti, — folytattam — a Szovjetunió nem kötött együttműködési és kölcsönös segélyezési szerződést vele és ezért a Szovjetunió nem köteles fegyvereket eladni neki és nem is ad el fegyvereket Koreának, ha nem számítjuk azt, hogy 1948-ban a Szovjetunió Koreának, amikor visszavonta onnan esa. patait, eladta a szovjet fegyverfeleslegeket. Munro úr erről hallgatott és ezzel kiforgatta valójából azt, amit mondottam Akkoriban rá• mutattam arra is. hogy azok d rágalmazó koholmányok, amelyeket V az amerikai küldöttek terjesztenek arról, hogy a Szovjetunió fegyvereket ad el Koreának, nem mások, mint megismétlései Mac Arthur és Austin koholmányainak, amelyeket már 1950-ben terjesztettek, és amelyeket már akkoriban teljesen meg. cáfoltunk, amint erről hírt közölt a jelentős amerikai tudósítók csoportja — Homer Bigart, a „New York Herald Tribúne" című lap haditudósítója, Amos Landman, a formozai nemzeti rádiótársaság levelezője és Eric Downton, a „Daily Telegrapli and Morning Post" című londoni lap indiai tudósítója. Ezeket a cáfolatokat az önök előtt ismert ,.Look" című lap négy oldalán tették közzé, amely lapot semmiképpen sem lehet azzal gyanúsítani, hogy rokonszenvez a Szovjetunióval. A 7. ülésszak második részében azután ezek a rágalmazó támadá sok már nem ismétlődtek meg. Most, amint hallották, ismét felmerültek. Ez végtére is nem lep meg bennünket. Nyilvánvalóan ismét ugyan, olyan átkos célokra van szükségrük erre, mint azelőtt. Térjünk azonban az ügyre. Nem hiszem, hogy szükséges volna ma emlékeztetni mindazokra az erőfeszítésekre, amelyeket a koreai és kínai fél kifejtett a panmindzsoni tárgyalásokban felmerült nem csekély nehézségek leküzdésére. Meg kell említeni azonban azt, hogy a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság óriási érdeme a hadifoglyok kérdésének végleges megoldása. Éppen ezek a kormányok javasolták, hogy a beteg és sebesült hadifoglyok kérdésének észszerű megoldása után oldják meg a hadifoglyok egész kérdését úgy, hogy mindkét felet az az őszinte igyekezet vezérelje, hogy elérjék a koreai fegyverszünet meg kötését a kölcsönös engedékenység szellemében. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya, amelyek mindvégig hűek maradtak a nemzetközi jog elveihez és a genfi egyezmény rendelkezéseihez, abban a törekvésben, hogy kiküszöböljék a hadifoglyok hazatelepítésének kér. désében fennálló egyetlen és utolsó akadályt, beleegyezésüket adták abba, hogy mindjárt a háborús akciók megszüntetése után telepítsék haza mindazokat a hadifoglyokat, akik hazatérítésüket óhajtják és hogy a többi hadifoglyokat adják át egy semleges államnak, hogy így biztosítsák hazatérítésük kérdésének igazságos megoldását. Ez 1953 áprilisában történt. Jóllehet teljesen lehetséges volt a tárgyalások gyors befejezése és a fegyverszüneti egyezmény aláírása, még is további két hónap volt szüksé-< ges ennek az ügynek lezárásához Az USA reakciós körei á'tal támogatott liszinmanisták provokációs szerepe a koreai kérdé^ megoldásában Ezzel kapcsolatban rá kell mu. tatnom a hadifoglyok kicseréléséről szóló egyezmény durva megsértésére, amely akkor következett be, amikor a liszinmanisták erőszakkal elhurcolták a koreai és kínai félnek több mint 27.000 fogságba esett katonáját, hogy ilyen bűnös módon meghiúsítsák a már elért egyez ményt. Anélkül, hogy ma foglalkoznék e kérdés egész történetével, csupán arra a furcsa szerepre emlékeztetek, amelyet ebben az ügy. ben a Koreában levő amerikai hivatalok játszottak, amelyek szeme előtt játszódott le ez az egész pro. vokáció. A liszinmanisták egész viselkedése azt mutatja, hogy a reakciós körök, amelyek szembehelyezkednek a koreai kérdés békés megoldásával — erre figyelmet kell fordítania, az Egyesült Nemzetek Szervezete bizottságának és egész közgyűlésének is — a. jelenlegi időben sem tértek el attól a szándékuktól, hogy minden eszközzel meghiúsítsák Korea demokratikus alapokon való békés egyesítését, meghiúsítsák e fontos feladat sikeres megoldását. Hiszen senki előtt sem titok az, hogy a liszinmanisták provokációs játékát az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei támogatják. Amint Dulles úr ez év augusztus 7-én közölt nyilatkozatából kitűnik, az USA állami Departementje a liszinmanista klikkel közös akciókat határozott el Li Szin Man terve alapján. Ez a terv magában foglalja azt is, hogy a jövendő , politikai konferenciáról eltávoznak abban a megfelelő pillanatban, amelyet a terv erre megállapít. Hisz ismert Dulles úr nyilatkozata, amelyben szóról szóra azt mondta: ..Megegyezés jött létre (a liszinmanisták. kal — A. V.), hogy semilyen egyoldalú akciót nem indítanak. Korea egyesítésére katonai eszközökkel a politikai konferencia tartama alatt." Figyelmesen gondoljuk át, jól értelmezzük ennek a mondatnak, ezeknek a szavaknak, ennek a nyilatkozatnak jelentőségét, amelyet nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok államtitkára mondott 1 Látjuk, hogy Li Szin Man-nal meg egyeztek, hogy semilyen egyoldalú akciót nem indítanak katonai eszközökkel Korea egyesítésére. mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy nem indíta. nak újabb háborút Észak-Korea ellen. nem újítják fel ezt a háborút, de csupán a politikai " konferencia tartama alatt Engedjék meg ezt a kérdést, és mi lesz ezen idő eltelte után? Nem lehet hallgatással elsiklani e nyilatkozat felett, amely félreért hetetlenül jóváhagyja a Li Szin Man. klikknek azt a követelését, hogy fegyveres kézzel törekedjenek Ko rea egyesítésére, 'más szóval, hogy háború segítségével érjék ezt el Az a törekvés, hogy Észak-Koreát az úgynevezett „Korea egyesítése" tormájában maguk alá rendeljék . — már régi, örült terve a liszinmanista klikknek. Számos tényt, amely ezt kétségtelenül bizonyítja, már nem egyszer felsoroltunk a megelőző üléseken és ezeket természetesen feljegyezték a közgyűlés 1. számú bizottságának jegyzőkönyveiben. Ha szükséges lesz, ezeket a tényeket ismét felsoroljuk. Az USA és Dél-Korea közötti szerződés ellenkezik az aláírt fegyverszüneti egyezménnyel Ha kiértékeljük azt a helyzetet, amely a fegyverszüneti egyezmény aláírása után jött létre, különös figyelmet kell szentelnünk az olyan tényeknek, mint az úgynevezett „kölcsönös védelemről szóló szerződés", amelyet az USA és Dél Korea között kötöttek mindjárt a fegyverszüneti. egyezmény aláírás? itán Sőt. még a reakciós ameriks ^ajtó is kénytelen elismerni. hog> »z a szerződés fontos láncszeme azokI nak az intézkedéseknek, amelyeket a reakciós körök abból a célból tet. tek, hogy az amerikai fegyveres erők számára támaszpontokat biztosítsanak a Csendes-óceán körzeté, ben, esetleges jövőbeli agresszív akciók végrehajtására. Természetesen senkit se tévesz szenek meg a frázisok és az úgynevezett kölcsönös védelemre' való utalás, amit az említett szerződés tartalmaz, valamint az utalás a szerződést aláíró országok ama vágyára, hogy „minden néppel és min. den kormánnyal" békében éljenek. Senkit se tévesszen meg a „kollektív önvédelem jogáról", vagv a csendesóceáni „hatékony regionális biztonsági rendszer" bevezetésének szükségességéről hangoztatott frázis. Ezek a frázisok senkit sem téveszt hetnek meg és senkit sem szabad megtéveszteniük,' mivel mindenki tudja, hogy már régen az agresszív szerződések standard függvényeivé váltak és az a céljuk, hogy álcázzák ezen szerződések igazi jellegét. Annak érdekében, hogy világossá váljon az egyezmény igazi értelme, elég pillantást vetni például az egyezmény harmadik cikkelyére, amelyben szó van olyan „területekről, amelyeket a jövőben az egyik fél tulajdonának ismernek el. mint olyan területeket, amelyeket törvé nyesen helyeztek a másik fél igazgatása alá". Ez a harmadik cikkely természetesen teljesen világos és célja sem ad okot kételkedésre. Vagy vessünk pillantást a negye, dik cikkelyre, amely meghatározza az Amerikai Egyesült Államok ama jogát, hogy szárazföldi, légi és haditengerészeti fegyveres erőket helyezzen el Dél-Korea ..területén és közelében!" (Ahogyan ez a 4. cik. kelyben áll.) Ezek a cikkelyek elég világosan tanúskodnak arról a terjeszkedő politikáról, amelyet ez az úgyneve zett „kölcsönös védelemről szóló egyezmény" is teljes egészében szol. gál. Szembetűnő, hogy ezt az egyezményt, amely az Egyesült Államok, nak jogot ad fegyveres erök tartására Dél-Korea területén, az Egyesült Államok által ugyancsak aláírt koreai fegyverszüneti egyez mény — mely mint. ismeretes, a politikai konferencia egyik kérdéseként veti fel az összes külföldi fegyveres erök Koreából való kivonásának kérdését — aláírása után írták alá. A két, egymással egyenesen ellentétben álló okmányt majdnem °gyidöben írták alá! / Az úgynevezett „kölcsöníjs védelemről" szóló egyezménnyel — mint ismeretes, közvetlen kapcsolatban áll- — a koreai intervencióban részt vevő 16 ország deklarációja is, akik deklarációjukban előbb kötelezettsé get vállaltak, hogy részt vesznek a távolkeleti új háborúban, ha ezt a háborús kalandok kedvelői ismét felszítják Természetesen ez esetben sem tudták megállni, hogy ne használjanak magasztos frázisokat bűnös céljaik álcázására. Ez a deklaráció a nyugati világ országainak társadalmi köreiben is komoly félelmet kelt. Az ..Obser, ver" című angol konzervatív lap nyomán is bizonyságot szerezhetünk erről, amely ezt a deklarációt jogosan jellemezte olyan okmánynak, amely „abban az esetben, ha újabb helyi incidensre kerül sor Koreában, harmadik világháború kitörésének veszedelmét" jelenti. Meg kell jegyezni Dribergnek, az angol képviselőház egyik neves tagjának a „Reynolds News" című lapban közölt nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy „bizonyos koreai körökben < azaz Dél-Koreában és Washingtonban) — Driberg még hozzátette: „remélem, hogy nem Londonban" — meg van az igyekezet a fegyverszünet meghiúsítására, valamint Li Szin Man és kétségtelenül Csang Kai Sek nevében is még véresebb háború előidézésére". Az „Observer" kiemeli azt a fur. csa tényt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében „teljesen hallgatnak" Li Szin Man nyílt fenyegetéseiről. Természetesen lehetetten, hogy ne fordítsunk komoly figyel met erre a tényre. tTraim, ez a politikai helyzet ama nap előestéjén, amikor meg kell kezdeni a politikai konferencia munkáját, amely előtt komoly feladatok állanak Ezeknek sikeres megoldása a koreai nép és minden békeszerető nép érdeke t f'ol y tatai a 4 oldalon) \ tíb- - , •