Uj Szó, 1953. augusztus (6. évfolyam, 186-211.szám)

1953-08-23 / 205. szám, vasárnap

4 UISZO 1953. augusztus 23 Románia telszabaditásának 9. évfordulója A. J. Visinszkij beszéde a koreai kérdésről az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában ^ (Folytatás a 3. oldalról.) Az ENSz feladata: segíteni Koreát a békés élet visszaállításában és intézkedéseket tenni, hogy a politikai konferencia sikerrel járjon " 'A feladat most az, hogy segítsünk a koreai népnek népgazdasága leggyorsabb és legsikeresebb helyreállításában, békés életének megújításában, hogy segítsük öt a háború által ütött súlyos sebeit behegeszteni. A szovjet kormány e feladat rendkívüli fontosságát tekin. tetbe véve — mint ismeretes — elhatározta, hogy már most egymilliárd rubel segítséget nyújt Korea feldűlt gazdaságának helyreállítására. Nézetünk szerint a közgyűlésnek jelenlegi ülésszakán intézkedéseket kell kitűznie a politikai konferencia sikerének elősegítésére, amelyet a fegyverszüneti szerződés IV. cikkelye hatvanadik pontjának értelmében a külföldi fegyveres erők Koreából való kivonását, a koreai kérdés békés elintézését, stb.. érintő kérdések tárgyalások útján való t megoldása érdekében kell összehívni. A szovjet kormány ezzel kapcso latban azon az állásponton van, hogy szüntelenül békepontikát folytatva kivívja az összes kérdések békés megoldását és abból indul ki, hogy az Észak- és Dél-Korea közötti tárgyalások útján maguknak a koreaiaknak kell e kérdéseket megoldaniok és minden igyekezetet megtesz ezen ügy sikere érdekében. Ezzel kapcsolatban különösképperi' nagy figyelmet kell fordítani az olyan komoly kérdésekre, mint amilyen a politikai konferencia típusának és összetételének kérdése. Nézetünk szerint téves az olyan javaslat, hogy a konferencia a felek képviseletének alapelvén épüljön fel. Éppen ezt az álláspontot foglalják el az Egyesült Államok és az őket támogató államok is, amelyek aláírták a 151. szám alatt itt közölt határozati javaslatot. Ügy véljük, hogy ez az álláspont — amint fftár mondottam — téves. Az így összeállított konferencia tévessége már abból is, kiviláglik, hogy a politikai konferencia helyes megszervezése nem csupán azon felek érdéke, akikről a IV. cikkely hatvanadik pontjában szó van, hanem minden békeszerető népnek, elsősorban a Koreával szomszédos országok népeinek is érdeke. Az említett határozati javaslatnak szerzői azonban nem- tesznek említést erről az igen fontos körülményről és kitartanak a fegyverszüneti szerződés IV. cikkelye hatvanadik pontjáról adott magyarázatuk mellett így például Lodge úr tegnapi beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok mereven ragaszkodnak a hatvanadik ponthoz és a két félre vonatkozó kitételéhez, akiknek képviselőiből kell alakulnia a politikai konferenciának. Emellett idézte a IV. cikkely hatvanadik pontjának szövegét. Nyilvánvalóan azonban nem fordított figyelmet arra, hogy egyáltalában mit jelent ez a szöveg, hogy a hatvanadik pontban szóbanforgó „mindkét fél" képviselői csak olyan országok lehetnek, amelyek a hadicselekményekben részt vettek. A hatvanadik pontban semmi jel nem mutat arra, hogy a két ország csak azokat az országokat jelölhetné, amelyek részt vettek a hadicselekményekben. A hatvanadik pont helyes értelmezése szempontjából pedig ez alapvető fontossággal bír. Miben van tehát valójábah a hatvanadik pont lényege? Nézetünk szerint ez igen egysze. rü. Először abban, hogy mindkét fél ez pedig az egész szerződés alfája és ómegája — a fegyverszüneti szerződés érvénybelépésének napjától számított három hónapon belül összehívja a politikai konferenciát, hogy tárgyalások útján oldja meg az összes idegen fegyveres erők Koreából való kivonását, a koreai kérdés békés elintézését, stb., érintő kérdéseket. Másodszor abban, hogy ez a konferencia a legmagasabb helyek kon. ferenclája lesz és harmadszor mindkét fél képviselőket jelöl a konferenciára. Az államok USA vezette csoportja határozati javaslatának szerzői és elsősorban Lodge úr úgy magyarázzák a hatvanadik pontot, mintha a politikai konferencián csak azok az országok vehetnének részt, ^melyeket minden egyes fél kijelöl és pedig azon országok közUl, amelyek részt vettek a háborúban. A tizenöt állam tervezetében világosan ez áll: Az amerikai küldöttség által védelmezett határozati javaslat Ily. módon abból az alapelvből indul ki, hogy a konferenciát az egymással szemben álló felek alapján hozzák létre. Ezért az említett határozati javaslat nem tartalmaz intézkedést az ENSz más tagjainak a politikai konferencián való részvételére vonatkozólag. Lodge úr egyanesen kijelentette, hogy ez valóban így van, mert tervezetükben egyáltalán nem esik szó az ENSz pás olyan tagjainak részvételéről, akik, amint mondotta, (idézem Lodge szavait) „a hatvanadik pontban szóbanforgó két fél egyikében sem vehetnének jogosultan részt." Lodge úr emellett azonban tegnap beismerte, hogy sok olyan állam van, amelyet, — mint kijelentette, — érdek fűz „e területhez", amelynek érdeke a koreai kérdés békés elintézése. Ilyen magyarázat elfogadhatatlanságáról és a tizenöt küldöttség által benyújtott határozati javaslat nem kielégítő voltáról tanúskodik az a tény is, hogy a bizottságban további két pótjavaslatot nyújtottak be a konferencia összetételére. Mivel magyarázható ez a két javaslat? Miért volt szükség további két pótjavaslatra, amelyek közül az egyiket Ausztrália és Üj-Zéland, a másikat pedig a Brit Egyesült Királyság négy országa adott be? Ha a tizenöt állam már megegyezett álláspontjuk alapvonásaiban, felmerül ezután az a kérdés, miért volt szükség két további javaslatra. Miért nem lehetett bevenni a közös határozatba azt, amit ezekben a javaslatokban indítványoznak ? Ez a kérdés teljesen helyénvaló és a válasz teljesen világos: Erre a két határozatra azért volt szükség, hogy az alaphatározatot ületöen biztos egység benyomását keltsék, noha a tizenöt küldöttség között a valóságban nincs meg ez az egység, mivel legalább négy küldöttség más álláspontot foglal el. Ez a két határozat, valamint Lloyd úrnak, Nagy-Britannia kül. döttének, továbbá Schuman úrnak, Franciaország küldöttének beszéde, valamint Kanada képviselőjének mai nyilatkozata csupán azt bizonyítják, hogy az USA által vezetett tizenöt ország határozati javaslata nem válhat a konferencia összetételére vonatkozó • kérdés megoldásának alapjává. A tizenöt ország eme csoportja küldöttségeinek vezetői által elfoglalt álláspontot azt hiszem ezzel a német közmondással jellemezhetnénk: „Ki akarják dolgozni a bőrt, de nem akarják megáztatni". Schuman úr, Franciaország képviselője, tegnap helyesen mondotta, hogy a javaslat hatvanadik pontjában foglalt kifejezéseket nem kell egészen szószerint értelmezni és hogy a politikai konferenciának nem kell két egymással szemben álló táborból állnia. Lloyd úr kijelentésé, bői itélve az angol küldöttség is ugyanezen az állásponton van, habár ez a küldöttség, Franciaország küldöttségéhez hasonlóan, a tizenöt ország éppen ellenkező alapelvből kiinduló határozati javaslatának egyik szerzőtársa. Ami a Szovjetuniót illeti, küldöttségünk szilárdan meg van győződve, hogy a politikai konferencia csak abban az esetben lehet sikeres, ha a „kerekasztal" elvén épül fel, ha nemcsak a két ország, hanem más országok képviselői is részt vesznek a konferencián, mely országoknak érdekük a koreai kérdés békés megoldása. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az Alapszabályzat 10. cikkelye értelmében joga van ajánlatot tenni az Alapszabályzat keretébe tartozó bármely kérdéssel kapcso. latban, elsősorban a nemzetközi béke és biztonság megőrzését illető kérdésekre vonatkozóan. Magától értetődik, hogy ha a közgyűlés megteszi ajánlatait, köteles ezen ajánlatok maximális politikai célszerűségéből és az Alapszabályzatban hirdetett alapelvekkél, célokkal és feladatokkal való teljes összhangjukból kiindulni. Szükségesnek tartom megállapítani, hogy a Szovjetunió által előterjesztett határozati tervezet azt is tekintetbe veszi, hogy a konferencia szavazás nélkül is határozatokat fog hozni és természetesen összes határozatait elfogadják, ha a fegy. verszünetl szerződést aláíró mindkét fél egyet fog érteni. A Szovjetunió küldöttsége által előterjesztett határozati javaslat megfelel a „kerekasztal" általánosan elismert nemzetközi alapelvének. Teljesen megfelel minden békeszerető nép- érdekeinek, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeinek. A Szovjetunió küldöttsége reméli, hogy a bizottság túlnyomó többsége támogatni fogja ezt a javaslatot. Mély meggyőződés él benne, hogy az ezen az alapelven felépülő politikai konferencia a legsikeresebben meg fogja tudni oldani az előtte álló fontos feladatokat Augusztus 23-án ünnepli a román nép 9. évfordulóját annak, hogy Romániát felszabadította a Szovjet Hadsereg és a dolgozó nép a munkásosztállyal az élen, a Román Kommunista Párt vezetésével megdöntötte a fasiszta diktatúrát. Augusztus 23. a román nép legnagyobb ünnepe, az a nap, amely új élet kezdetét jelenti a városok és falvak dolgozói számára. Romániának a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása a román nép számára lehetővé tette, hogy törté nelme folyamán első ízben váljék igazán függetlenné, hogy 'saját kezébe vegye sorsát és hogy az igazi demokrácia építésének útjára lépjen. A munkásosztály, szövetslgben a dolgozó parasztsággal,, győzelmes harcot vívott a mélységesen demokratikus forradalmi jellegű reformok megvalósításáért, hazája függetlenségének védelméért és a népi demokratikus vívmányok megvédéséért a reakció támadásaival szemben. A széles néptömegek olyan államrendszert állítottak fel, amely megfelel életüknek és vágyaiknak, népi demokratikus rendszert létesítettek. Augusztus 23-án a román dolgozók minden évben kiértékelik azokat a nagy sikereket, amelyeket, a népi. kormány évei folyamán ér tek el. Augusztus 23-nak megün neplése a párt, a kormány és a nép felbonthatatlan egységének pompás manifesztációja. A román nép augusztus 23-át abban az időben ünnepli, amikor a nemzetközi helyzetet azok a nagy. jelentőségű sikerek jellemzik, ame. lyeket a béke erői értek el a nem zetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az új háború elhárításáért folytatott harcban. A román nép hazája, a dicsőséges Szovjet Hadsereg által való felszabadításának 9. évfordulóját úgy ünnepli, hogy szilárdan, rendületlenül halad azon az úton, amelyet 1944. augusztus 23-a nyitott meg előtte. A Román Népköztársaság dolgo Zói jelentős sikereket értek el a szocialista ipar fejlesztésének terén, főleg a nehézipar fejlesztésében, amely az ország gazdasági fejlődé sének és a dolgozók életszínvonala emelésének alapja. A nagy Szovjetunió hatalmas, önzetlen testvéri segítségével a román ipar, az államosítás óta eltelt öt év folyamán termelését több mint háromszorosára emelte. Ma a gépipar, amely a népi demokratikus rendszer éveiben létesült — számos modern gépet termel a különféle iparágazatok új műszaki ellátásának fedezésére, valamint traktorokat és más gépeket gyárt a mezőgazdaság számára. A népi 4 demokratikus rendszer nagy figyelmet szentel a könnyű és élelmiszeripar állandó fejlesztésének, amelynek termelése fokozódott és az árufajták választéka egyre bővül. A gazdaság valamennyi szakaszán harc folyik a nagy belső tartalékok feltárásáért és kihasználásáért, a takarékoskodásért, az önköltségek csökkentéséért, amelyek lehetővé teszik az árucikkek árainak csökkentését, a lakosság életszínvonalá nak emelkedését. A haladó mezőgazdaság kiépítésében nagyjelentőségű sikereket értek el. Az idei évnek csupán első felében a mezőgazdaság 1325 traktort kapott, több mint 600 önkötözögépet, stb. A népi demokratikus kormány nagy gondot fördít a dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítésére is. A román dolgozók a legszebb üdülőhelyeken ijdülhetnek, új erőt meríthetnek munkájukra. .Az állam évente nagy összegeket fordít az egészségügyi intézetek, kórházak, poliklinikák, munkásházak, negyedek és városok építésére, a külön, féle iskolák hálózatának kiépítésére, kultúrházak, klubok, könyvtárak és tudományos intézetek fejlesztésére. A dolgozók százezrei tanulnak és emelik általános és szakképzettségüket a különféle iskolákon és tanfolyamokon. Külön kétéves iskolákat rendeztek be, a sztahanovisták soraiból kikerülő mérnökök számára négyéves tanfolyamokat, a főiskolák, különböző fakultások mellett esti és távtanfolyamokat nyitottak. Az irodalom és művészet hatalmasan virágzik. A Román Népköztársaságban minden munkásnak lehetősége nyílik, — az állam hatalmas támogatásával — hogy fokozza szakképzettségét, hogy élmunkásbó] sztahanovistává váljék és így magasabb keresetet is érjen el. A dolgozó parasztság életszínvonala emelkedett, ami a népi demokratikus rendszer hatalmas sikerét jelenti. Az ország gazdasági fejlődésének következtében a termelés rendszeres növekedésének alapján állándóan fokozódik a közszükségleti árucikkek ipari termelésének térfogata. Ez év második negyedében a lakosságnak 23 százalékkal több árucikket adtak el, mint az elmúlt év ugyanezen Időszakában. Mivel a román népi demokratikus kormány politikájának tartalmát az ember javáról való gondoskodás jellemzi, ez a politika közvetlenül visszatükröződik a Román Népköztársaság külpolitikájában is — amely megfelel a nép életérdekeinek. A Román Népköztársaság külpolitikája aktív politika, amely a béke megszilárdítására irányul. Ez a politika harcolt az új háború előkészítése és kirobbantása ellen, a nemzetközi együttműködés és az összes országokkal való kereskedelmi kapcsolatok mellett száll síkra. A román népnek a szocializmus építésében és az életszínvonal emelésében elért sikerei nem volnának lehetségesek a Szovjetunió állandó és önzetlen segítsége nélkül. Ezért augusztus 23. a román nép számára a román—szovjet nagy barátság ünnepe is. Mindazok a munkasikerek, ame'lyekkel a Román Népköztársaság augusztus 23-át ünnepli, azt mutatják, hogy a román nép lelkes és sikeres építője új életének. A munkásosztály pártjának vezetésévei Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes tanai szerint igazodv

a pompás sikereket ért el, őriási erők felett rendelkezik, amelyekkel minden akadályt le tud győzni és valóságos csodákat tud elérni a szocializmus építésének és a békének a dolgozók jólétének és boldogságának útján. Az amerikai küldöttség és egyes más küldöttségek által védelmezett határozati javaslatban • azonban Lodge úr beismerése ellehére sincs szó ezeknek az országoknak a politikai konferenciáé való részvételéről, amivel őket e részvételben való minden érdekük ellenére teljesen önkényesen ki akarják zárni ezen a konferencián való részvétel lehe. tőségétől. Nyilvánvaló, hogy Lodge úrnak ez semmiképpen sincs ínyére. Ez azonban nekünk nem okoz fejtörést. Fontos, hogy ezt a helyzetet — természetesen — nem ismerhetjük el normálisnak. Logikátlan is ez egyfelől egy olyan legfelsőbb tekintélyű nemzetközi konferencia szempontjából, amüyennek ennek a politikai konferenciának lennie kell, amelyről a koreai fegyverszüneti egyezmény 60. cikkelye szól, másfelöl a konferencia munkája lehető legnagyobb sikere biztosításának szempontjából is. Maga Lodge úr tegnap este ki. jelentette, hogy ha a közgyűlésnek javasolnia kell, hogy a konferencián való részvételére bármilyen más országot meghívjon, akkor logikus az is — amint hangsúlyozta, — hogy nem lehet ok arra, hogy ne hívjanak meg Koreával szomszédos és e területen közvetlenül érdekelt más országokat is e konferencián való részvételre. Ami igaz, az igaz. Magától értetődik: semilyen ok nem lehet arra, hogy Koreával szomszédos és még hozzá — Lodge úr kijelentése szerint — e területen közvetlenül érdekelt — ez természetes, hisz a szomszédoknak nagyobb érdekük van, mint bárki másnak — államokat ne vegyenek be a koreai kérdés békés elintézését célzó politikai konferencia tagjainak jegyzékébe. Ha Lodge azonban ilyen állítást elfogad, de együttal azt állítja, hogy a közgyűlés nevében nem kell javasolni, hogy a háborúban részt vett országokon kívül más országok is részt vegyenek a politikai konferen. cián, elfűrészeli' azt az ágat, amely-' re az egész határozati javaslat támaszkodik, amelynek Lodge is egyik szerzője. Ezenkívül egyre világosabban megmutatkozik az említett határozati javaslatban foglalt javas, latok logikálatlansága. A hatvanadik pontnak Lodge úr által adott magyarázata tehát telje, sen elfogadhatatlan. Togliatti elvtárs nyilatkozata Pella programmbeszédéről Ä „ĽUniíá" csütörtöki száma kö :Ii Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtikárának nyilatkozatát Pella miniszterelnök parlamenti beszédéről. „Kétségkívül igen ügyes beszédről van szó. E beszéd tele van homályos és általános célzásokkal, szavakkal és kijelentésekkel. Mégis azt a benyomást kelti, hogy a pártunk által előterjesztett legfőbb programmpontok, valamint a bennünket követő néptömegek legfőbb követelései olyan szoros kapcsolatban állnak a nemzeti élet követelményeivel, hogy ezeket a programmpontokat mirídenkinek számításba kell vennie. Mások azonban a szavak és ismét mások a tettek. Kétkedve kell fogadnunk egy olyan kormány várható működését, amely a De Gasperi által évek óta követett politika folytatójaként mutatkozik be és amely lénye•gében véve újabb egypárti kereszténydemokrata kormány. Különösen hiányzanak Pella programmnyilatkozatából az olyan konkrét gazdaságpolitikai javaslatok, amelyek képesek lennének megoldani gazdasági életünk néhány szektorának, s ezzel együtt több százezer dolgozócsaládnak nehéz helyzetét. Ha ugyanis továbbra is az eddigi utat követik, e probléma nem oldódik meg, nem tér vissza a nyugalom a műhelyekbe és a szántóföldekre. Mindazonáltal nem hallgathatjuk el megelégedettségünket afelett, hogy olyan kormánynyilatkozatot hallhattunk, amelyben nem szerepeltek azok a visszatetszést keltő kommunistaellenes támadások, amelyek már megszokottak voltak De Gasperi idején és amelyek nyílt reakciós szándékot fejeztek ki a dolgozó tömegekkel szemben/! C