Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-18 / 174. szám, szombat

1953 iúliua 18. UJSZO Vessünk minél több másodnövényt A mult esztendő tapasztalatai a takarmányhiány és az állatok téli takarmányozásának nehézségei arra késztetik mezőgazdasági üzemeinkét, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb területen vezessék be a kétszeri termelést. Nagyon jól tudja minden EFSz és állami gazdaság vezetősége, hogy a takarmányalap biztosítása legelsörendübb felada tunk egyike, mert csakis elegendő mennyiségű, jó takarmánnyal növelhetjük az állattenyésztés hozamának hasznosságát. És ebben nagy segítségünkre van az, ha minél több másodnövényt vetünk. Kedvező éghajlatú földjeinken még a szárazság idején is fennáll annak lehetősége, hogy megfelelő talajmüveléssel és növényápolással biztosítsuk a másodvetéseinknek a nedvesség- és tápanyagszükségletét. Az idei csapadékban gazdag időjárás pedig szinte megköveteli, hogy minél nagyobb területen vessünk másbdnö vényt. Ki kell tehát használni ezt a kedvező lehetőséget, mert a másodnövény vetéssel nemcsak az idei év takarmányszükségletét biztosíthatjuk, hinem nagy mennyiségű takar mánytartalékot gyűjthetünk a következő évre és így megszabadulunk a jövö évi tavaszi takarmánygondoktól. Másodvetéssel folyamatossá tehetjük a zöldtakarmányozást anélkül, hogy a téli takarmányozásra szánt takarmánynövényeinket erre a célra felhasználnánk. Változatos, jól megszervezett kétszeri termeléssel nagymértékben kitolhatjuk a téli takarmányozás megkezdésének idejét és a legkésőbbi zöldnövények a tarlórépa és a takarmánykáposzta felhasználásával, majd a takarmányrépa és a silótakarmányok etetésével ízletes, könnyen emészthető abrakot adhatunk az állatoknak. Az idei csapadékban gazdag esztendő lehetőséget nyújt arra, hogy rövidtenyészidejü másodnövényeink egy részén magot is fogjunk. Erre nemcsak azért van szükség, hogy abraktakarmányunkat ilymódon egészítsük ki, hanem azért is, hogy a jövö évi másodvetéseink vetőmag, szükségletéről már előre gondoskodjunk. Kölest, mohart, fehérmustárt, pohánkát és csibehúrt nyugodtan vethetünk magtermesztésre, annál Is inkább, mivel főnövényként aránylag kis területen elfér. A másodvetés lehetőségét ki kell használnunk még azért is, hogy a talaj tápanyagkészletét, humusztartalmát a zöldtrágyázással növeljük. Csallóköz és Kelet-Szlovákia homokos földjein kívül sok olyan talajunk van. ahol az egészséges talajélet megindítására, a jó talajszerkezet helyreállítására és földtelevénytartalmának növelésére szükséges a zöldtrágyázás. De értékelni kell má sodnövényeinket abból a szempontból is, hogy beárnyékolják a talajt, sok nedvességet tárolnak, ami különösen a téli csapadék megőrzésé ben játszik majd nagy szerepet. Ezek a tényeit rávilágítanak arra. hogy a másodnövények termesztését nem szabad elhanyagolnia egyetlen mezögadasági üzemnek sem, már csak azért sem, mert akármennyi másodnövényt vetettünk, ez mentes a beadás alól is. Másodnövényeink termesztésére elsősorban azokat a tarlókat kell kijelölni. amelyeken a következő évben istállótrágyázás után kapásnövényeket, vagy egyéves takarmányokat termelünk. Azokon a területeken, ahol majd öszi gabonát akarunk vetni, ne termeljünk lehetőleg másodnövényt. Vegyük figyelembe még azt is, hogy teljesen kiélt, tápanyagban szegény talajokon ne termesszünk másodnövényt, ha nem tudjuk biztosítani azt, hogy elegendő istállótrágyát, illetőleg műtrágyát adagolhatunk, akkor inkább ne vessünk. A hosszabb tenyészidejű növények (kukorica, napraforgó, édescirok), silónak és csailamádénak vetve meghálálja még tápanýagban nem is szegény talajokon is a közvetlen istállótrágyázást. A műtrágyák közül, különösen az Osztrav szki liadók hasznos a másodvetés szempontjából. Tehát mindazokban az esetekben, amikor a másodvetések nem pillangósvirágú növények után következnek, ajánlatos a gyors fejlődés elősegítésére, hektáronként 100—120 kg. osztravszki liadokot a tarlóra szórni és a tarlótöréssel

1 egyidőben beszántani. Kiváló ered •lényeket értek el a Szovjetunióban a szemcsézett műtrágya használatával a másodnövényeknél. E tapasztalatok alapján az igen savanyú és kötött talajok kivételével a mag. nak termelt másodnövények alá 60 —80 kg szemcsézett szuperforszfátot szórunk a vetéssel egyidőben a sorokba. A másodvetések talajelőkészítésénél a legfontosabb elv, hogy azonnal az aratás után következzék, vagyis a levágott termény után 1— 2 napon belül megtörténjék. Ahol elegendő munkaerő áll rendelkezésre, a learatott gabonát azonnal hordják le a parcelláról, A talajelökészítés módja az, hogy porhanyós, rögmentes és kellően nyirkos magágyat készítsünk, amely nem üreges, eléggé tömött ahhoz, hogy az elvetett mag gyorsan kicsírázhasson. Tudjuk azt, hogy a még lábon álló növény árnyékolja, védi a talajt a kiszáradástól. Amint a növényt levágtuk, a nap közvetlen éri a talaj felületét és a talaj nedvességtartalma naponta 12 százalékkal csökken. A tarlóhántás halogatása a másodnövények terméseredményének nagyfokú csökkenésével jár. Oda kell tehát hatnia minden szövetkezetnek, hogy a másodnövényeket, ha lehet még az aratás napján vesse el. Gépállomásaink korszerű talajművelő gépeivel ez ma már lehetséges, hisz egy traktor naponta tárcsával vagy kultivátorral egész nagy területeken képes el. végezni a tarlóhántást, illetőleg a másodnövények vetőszántását. A szántási, fogasolási és hengerezési munkák elvégzése után azonnal fogjunk hozzá a vetéshez. A vetési módok közül használjuk azt, amely irányban a termelést folytatni akarjuk. A nagy zöldanyagot adó növényeket (kukorica, napraforgó silónak vagy csalamádénak) legjobb, ha a ritka. Illetve az ikersoros vetési módszer szerint vetjük. Legyünk figyelemmel a vetés mélységére is. nyirkos talajon sekélyebben, szárazabb talajon mélyebben vessünk. A július elején felszabaduló tarlókba július 20—25-ig magtermesz, tésre vethetünk kölest, hektáronként 16—20 kg vetőmaggal, 1—2 cm mélyen. Ha kapás müvelésre vetjük (12—36—12—36) váltakozó sortávolságokra ikersorokba vetjük, hektáronként 12—15 kg vetőmag elegendő. Pohánkát kétszeres gabonatávolságra (24 cm), 2—3 cm mélyen, 48— 54 kg vetőmaggal; mohart. gabonatávolságra, 2—3 cm mélyen, 28— 30 kg vetőmaggal hektáronként; fehérmustárt 24 cm sortávolságra, 1—2 cm mélyen, 10—14 kg vetőmagmennyiség felhasználásával hektáronként vetünk. Kukorica-csalamádét rendes gabonasortávolságra, 5—6 cm mélyen, a vetőmag nagysága szerint, fajták szerint 140-—200 kg vetőmagmenynyiséggél vessünk hektáronként. Vetőmagmégtakarítást érhetünk el, ha váltakozó sortávolságra (12—36 cm) ikersorba vetjük. Ilyen esetekben hektáronként 80—120 kg vetőmag elegendő, de természetesen a fogasoláson kívül kapálni is kell, hogy el ne gyomosodjon és nagy termést adjon. Silókukoricát ugyanígy, 12— 60—12 ikersorba vessünk, magmeny. nyiség hektáronként 60— 80 kg. Silónapraforgót 40—50 cm sortávolságra. 3—4 cm mélyen, vetőmagmennyiség hektáronként 20—24 kg. Szudánifüböl gabonasortávolságra 2—3 cm sekélyen, 60—70 kg szükséges hektáronként. Ha kevés a vetőmagunk, ezt is vethetjük 24 cm sortávolságra és gondosabb ápolás mellett 40—50 kg vetőmag elegendő. Ha jókor elvetjük és az ősz elég hosszú, még magtermésre is számíthatunk. Ugyancsak ehhez hasonlóan vet. hetünk másodnövényként tarlórépát, mohart és hüvelyeseket. Az elvetett másodnövényeket a kisorolás után szakszerűen kezeljük, a ritkábban vetetteket a boronáláson kívül szükségszerint kapál juk, hogy így megakadályozzuk a gyomosodást. A másodvetésre szánt földterületet minden EFSz és állami gazdaság az adott körülményeknek legmegfelelőbben válassza ki. így a jó termöképcsségü talajon a másodvetéssel nemcsak az ez évi, de a jövő évi takarmányalapot is biztosíthatjuk, ami sokat jelent mezőgazda. Ságunknak. (B. Gy.) Aratóink közt a Magyar Területi Színház A rimaszombati járás lankái között rohant az autóbusz. Utolsó szereplésünkre mentünk jól sikerült keletszlovákiai turnénk során. Célunk az volt, hogy első nagyobb kultúrmiszsziónknak méltó befejezést adva, bekapcsolódjunk az aratásba, hogy szebbé, jelentőségteljesebbé tegyük az új tartalommal telített paraszti életnek ezt a nagy ünnepét. Aranyos ragyogásban hullámzó óriási gabonatáblákat, a keresztek végtelenbe vesző sorait hagytuk magunk mcgótt. Mindnyájan el voltunk telve a táj korareggeli napfényben úszó érett szépségétől. Vidáman harsant fel az ének: „Jaj. de szép. jaj, de szép a hajnali rózsa ..." Ahogy énekeltünk, úgy érett meg bennünk az elhatározás, hogy azon a napon tudásunk színe-javát fogjuk nyújtani. A színe-javát azért, mert azoknak az embereknek vittük a szocialista kultúrát, akikre ma örömteli hálával gondol hazánk minden becsületes polgára. akiknek szorgalmas munkája nyomán nagyobb kenyér kerül dolgozóink asztalára. A nagybalogi EFSz aratóihoz vitt az útúnk. Azokhoz az emberekhez, akiknek zöme a múltban csak a másét arathatta, másnak húzta az igát éhbérért és akiknél a felszabadulás valóra váltotta a jelszót: „A föld azé, aki megműveli". Vidám énekszóval fordultunk be a faluba. Már vártak bennünket. Várt a kaszákkal és gereblyékkel felszerelt aratók integető csoportja. Kiszálltunk az autóbuszból, elvegyültünk közéjük és nótázva, beszélgetve elindultunk a faluvégi tisztásra, az aratásra váró hatalmas gabonatáblák tövéhez. Hogy valaki művészmunkában jót tudjon nyújtani, ihletre van szüksége. És itt valamennyien megkaptuk ezt az ihletet. Megkaptuk a várakozóan rénktekintö napfényben úszó arcoktól, — a traktorok morajától, meg a kaszákon megcsillanó napsugártól és a kalászok hullámzó tengerétől. Megkaptuk a járási mezőgazdasági előadó szavaiból, amikor azt mondta az aratóknak, hogy ez a föld, elvtársak, melynek minden rögét apáitok ás a ti verejtéketek öntözte, most már visszavonhatatlanul a tiétek, a magatok búzáját aratjátok rajta. És mi, ,'ótt a néhai földesúr kastélyának árnyékában. a körénk csoportosult EFSz-tagok előtt hozzákezdtünk műsorunk előadásához. Talán sohasem szárnyalt még üyen szépen Tarics Jancsi hangja és talán Ferenczi Annuskának sem sikerült azelőtt olyan derűs közvetlenséggel énekelnie gerencséri népdalait, mint ezen a kultűrbrigádon. Vidámság úszott a levegőben. Az öregek elégedetten mosolyogtak bajszuk alatt, ittott beleduruzsoltak Anna énekébe. Lelkes Magda és Udvardi Anna szavalatait lelkes taps fogadta. Tréfás megjegyzések kísérték Király Dezső és Lehotay Antal vidám jelenetét, melyben együttesünk e két fiatal tagja a babonás embert nevettette ki. Ugyancsak elismerő taps követte H. Buday Mária és Gyurkovics Mihály vidám csasztuskáját, mellyel a szavakban mindenre kész, de egyébként semmittevő lusták voltak kipellengélezve. Lőrincz Margit, Ferenczi Anna, Kovács Irén és H. Buday Mária népitánc bemutatója méltóan járult hozzá a műsor színvonalához Az összekötő szöveget Sipos. Jenő mondta, helyes Vonalat adva az együttes fellépésének. Hasonlataival és tréfáival ügyesen fűszerezte a műsort. A „Nekünk béke kell" című dallal fejeztük be progi ammunkat. Szárnyalt a dal és csengőt fejezte ki békeakaiatunkat. Ereztük, hogy jó munkát végeztünk, hogy műsorunkkal sikerült a nagybalogi EFSz békeakaratának megkezdését ünnepibbé tennünk. Az aratásba indulók arcán ragyogó mosoly, a forró kézszorítások meggyőztek minket arról, hogy ezeknek a múltban kisemmizett, emberi méltóságukban megalázott embereknek szilárd a békeakarata. az új és boldogabb ó|et végső győzelmébe vetett hite. Beszálltunk az autóbuszba. — énekelve és búcsút integetve indultunk tovább. Jánosi és Bátka községek EFSz-eihez, további aratási kultúr- brigádra. Konrád József. A Csemadok magyarbéli heh i csoportjának kultúrbrigádja megkezdi" brigádkörutját Vasárnap Nagyborsán jártunk, ahol nótákkal és szavalatokkal köszöntöttük az aratókat és a cseh nemzetiségű szorgalmas kombájnosokat, akik eljöttek, hogy segítséget nyújtsanak nekünk. Este a nemzeti iskola termét zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt tartalmas kultúrműsort adtunk. Id. Szigeti József megnyitó beszédében felvázolta a régi és mostani aratás közti különbséget s rámutatott a mi Békearatásunk nagy országépitő jelentőségére. Ezután énekkarunk és táncegyüttesünk szórakoztatta az aratókat és a cseh kombájnosokat. Kultúrműsorunk befejeztével Zsombori kerületi tanfelügyelő elvtárs a magyar és szlovák dolgozók megbonthatatlan barátságáról beszélt. A közönség szűnni nem akaró tapsokkal köszönte meg a magyarbéli kultúrbrigád változatos műsorát. Szigeti Józsefi A Csemadok szervezeti életéből A Csemadok Híradó első számát mult év novemberében adta ki a Csemadok központi titkárásága a helyi csoportok és a funkcionáriusok részére. Szükségessé vált. hogy a „Fáklya" mellett kiadjunk egy lapot, mely részletesen foglalkozik a hely} csoportok szervezeti és kulturális életével, gyakorlati példákkal rámutat a hibákra, hiányosságokra és egyben megadja a helyes irányvonalat, melyen haladni kell, hogy a helyi csoportok még jobb munkát végezhessenek. A Csemadok Híradó ismerteti a jól dolgozó csoportok eredményeit, munkamódszereit, a kerületi és a járási titkárságok munkáját. Közvetlenebb és szorosabb kapcsolatot teremt a helyi csoportok és a központi titkárság között. A lap azonban csak akkor tudja betölteni hivatását, ha a járási és a helyi titkárok, a kultúrfelelősök a taggyűléseken ismertetik a lapot és szétosztják a dolgozók kö?ött. * A Csemadok Híradó szervezeti, népművészeti, kulturális problémákkal foglalkozik, irodalmi rovatából aktuális dolgokról szerezhet tudomást az olvasó. Történelmi naptára rendszeresen tájékoztat a nevezetesebb évfordulókról. Könyv, film és színdarab ismertetései pedig hozzájárulnak a dolgozók általános műveltségének eme' léséhez. , A Csemadok Híradó hónapról hónapra tartalmasabb, színesebb és olvasótábora állandóan növekszik Szerkesztősége egyre több levelet kap dolgozóinktól, akik bírálataikkal helví jellegű rigmusokkal, csasztuskákkal teszik élénkké és értékessé a lapot. Csemadok-tagok, olvassátok a Csemadok Híradót' írjatok beszámolókat, bíráljatok, emeljétek ki a jó eredményeket, hogy ez a szervezeti értesítő jól betölthesse feladatát. A Csemadok központi titkárságának kultúrosztálya. A Csemadok kultúregyüttesei az aratás sikeres elvégzéséért Nagy lendülettel folyik a mi kerületünkben is mindenfelé az aratás. Dolgozó népünk derekasan nekilátott, hogy kenyere betakarítását idejében és a legkisebb szemveszteség nélkül elvégezze. Csemadok-csoportjaink kultúrbrigádjai már hetekkel ezelőtt erősen készülődtek, hogy kultúrműsorukkal jól szórakoztassák szövetkezeti dolgozóinkat munkahelyeiken. A Csemadok szinai csoportjának nyolctagú kultúrbrigádja Kenyhecen járt, ahol dalaival és táncszámaival ünnepélyessé tette az aratás megkezdését. A szövetkezet tagsága nagy örömmel fogadta a rövid kultúrműsort, amely után a Csemadok-tagok is belefogtak az aratás munkájába. A Csemadok migléci csoportjának tagsága a szövetkezetben dolgozik. A szövetkezet a tavaszi mezőgazdasági munkákban versenyzett a kassai járás valamennyi szövetkezetével és ebből a versenyből elsőnek került ki. A nyár meghozta becsületes munkájuk gyümölcsét. Az árpa aratásának megkezdése előtt a helyi csoport 12 tagú énekkara lelkesen köszöntötte a szövetkezet dolgozóit. A kultúrműsor végeztével friss lendülettel kezdték meg az aratást. A Csemadok királyhelmeci csoportja is jó példával járt elől. A vezetőség aratóbrigádot szervezett, amely aratni segít a helyi szövetkezetnek. 20 tagú aratócsoport állt munkába. Szedlák Zoltán traktoros vágta előttük aratógépével az árpát. A munkabrigád 5 tagú csoportokat alakított, amelyek énekszóval rakták keresztekbe a dúskalászú árpát és versenyeztek egymással. A tagok közt volt Panyko és Pataki kultúrmunkások, akik tizemben dolgoznak, de az aratásnál is jól megállták a helyüket, fiatalos hévvel dolgoztak annak ellenére, hogy túl vannak az ötvenen Jó munkát végeztek a helmeciek, ők is bebizonyították, mint a többi csoportok, hogy a kultúrmunka akkor értékes, ha az a termelőmunkát szolgálja. Rados Pál, Kassa. Az Ukrán Nemzeti Színház első délszlovákiai előadásai Az Eperjesen székelő Ukrán Nemzeti Színház 45 tagú együttese több előadást tartott Nyitrán és Dél-Szlovákia városaiban, mint Komáromban, Léván és Párkányban. A komáromi előadás alkalmából a színház az egyes műsorszámokat részben a hajógyári dolgozóknak, részben pedig azoknak az EFSz-eknek ajánlotta. amelyek a békearatás munkájából derekasan kivették részüket. Bavolár elvtárs, a színház igazgatója elmondotta, hogy Nyitra és Komárom meglátogatását a színház egy cseszkétesini vendégszerepléssel kötötte össze. A? Ukrán Nemzeti Színház már hét éve működik, de Dél-Szlovákiában még nem járt és ezért nagy öröm számukra, hogy hazánk magyarlakta vidékeinek dolgozóit megisrnertetheti az ukrán színikultúrával. — Jártunk már Rozsnyón, Losoncon és Királyhelmec vidékén, — mondta Bavolár igazgató — és mondhatom, hogy ott keleten a magyar dolgozók a legnagyobb szeretettel fogadtak bennünket. Ugyanezt a szeretetet tapasztalhattuk Nyitrán is, ahol két előadást is kellett tartanunk, de. Komárom. Léva és Párkány dolgozói ugyanilysn nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket. — Mi őszinte örömmel figyeltük a Magyar Területi Színház sikerét Eperjesen és most annak örülünk hogy Dél-Szlovákia magyar lakossága olyan szeretette] fogadott minket, amilyennel mi jöttünk ide a magyar dolgozók közé. Ukrán nyelvű kultúrával magyar vidéken is építjük a szocializmust szeretett közös hazánkban a Csehszlovák Köztársaságban. Az Ukrán Nemzeti Színház táncosai és énekesei tudásuk legjavát nyújtották. Különösen ki kell emelnünk Szimko Tamara és Szlovácsek Alajos, valamint Vavro Éva és Jacseninan Anna táncosokat. De nagy sikerük volt az énekeseknek is. mint Elena Kvasznikovának, Aj.drej Kucharsznak és Juraj Onyescsenkónak. akik orosz, ukrán és szlovák dalokat adtak elő. A zenekart Adrián Leviczki karnagy vezényelte, aki mint zeneszerző i* nagy sikerrel szerepelt az előadásokon. Mártonvölgyi Lászlót