Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-17 / 173. szám, péntek

1953 iúliu s 17. UJSZ0 Az idei dús termésből bőven jut a dolgozó népnek \ MA H A KORA REGGELI órák­ban gyülekezett a nép N agy megye­ien, hogy részt vegyen az idei gabo­nabegyüjtés ünnepélyes megnyitásán, A színes zászlókat vidáman lobog­tatta a szél, a fúvószene hangjai betöltötték a teret, ahol az emel­vény körül gyülekeztek a dolgozó parasztok, a pionírok, az iskolák kis diákjai, a háttérben pedig félkör­alakban már kezdtek felsorakozni szekereikkel a gabonát beadó szö­vetkezeti parasztok. A kör egyre nagyobb lett az emelvény körül, egyre újabb és újabb "szekerek ér­keztek fellobogózva, ünnepélyesen feldíszítve. Igen sokan jöttek el a szövetkeze­tek elnökei, agronómusai közül, hogy jelen legyenek a nagy esemény­nél, a gabonabeadás megkezdésénél. Mialatt Krosznár begyűjtési minisz­ter bésaédet mondott, mi is körül­néztünk az összegyűlt szövetkezeti tagok között, hogy megszólaltassuk őket az ünnepélyes alkalomból. A csUjzradványi szövetkezet agrcaió­muísával, Andics Lászlóval beszélget­tünk. Elmondotta, hogy a gazdálko­dásban a szovjet tapasztalatok és az új módszerek alkalmazásával igen jó munkát végeztek a csiláz­raudványi szövetkezetben. Ennek eredménye volt az, hogy 6 vagon helyett 8 vagon gabonát tudtak be­adni, ami mindenképpen igen jó «redménynek mondható. AXDIOS ELVTÁRS elmondotta, hogy a szövetkezetnek 840 hektár szántóföldje van, réttel együtt pe­dig 1050 hektár földje. Elmondotta, hogy eddig 114 hektár árpa van le­aratva, ebből 37.5 hektár termését ki -is csépelték már. Hetvenöt hektár búzát is learattak, ebből 10 hektár termését ki is csépelték. A repcéből eddig 5 hektárt arattak le, ebből 70 mázsát csépeltek ki. Mint Andics elvtárs elmondotta, a cséplésnél a brigádok igen szép eredményeket értek el. A második csoport például 22 emberrel 12.20 mázsával többet csépelt ki, mint az első csoport, amelynek 23 embere volt. Andics elvtárs azt is hangsúlyoz­ta, hogy az asszonyok milyen tevé­kenyen bekapcsolódtak a kévehor­dásba. Mintaképül szolgálhatnak a többi szövetkezet asszonyainak is. Ezért köszönetét fejezi ki nekik. Andics elvtárs felszólalásában azt is kiemelte, hogy ebben a gazdasági évben becsületes munkájuk eredmé­nyeképpen olyan termést takaríta­nak be, amelyr e már hosszú évek óta nem volt példa a község életé­ben. FELSZÓLALÁSA BAN fogadalmat tett Andics elvtárs, hogy a szövet­kezet tagsága a szövetkezet földjein még az eddiginél is nagyobb szor­galommal fog dolgpzni, még na­gyobb mértékben be fogják vezetni a szovjet tapasztalatokat, emehji a földek termelékenységét, xmert ezzel biztosítják a dolgozó nép életszín. vonalának emelkedését. Andic s elv­társ boldogan beszél munkájáról, hogy hogyan irányítja a mezőgazda­sági munkák menetét, hogyan dol­gozik. Elmondotta, hogy a mult év* óta a szövetkezet tagja és belépése után' két hónappal agromómusnak válasz­tották meg. Három gyermek apja, az egyik fia Trencsénben ácsnak tanul, lánya pedig az EFSz-ben dol ­goaik. Andics elvtárs hangsúlyozta, hogy az a példa, amelyet a csjlizrad ványi szövetkezet nyújt, t. i., hogy 6 vagon helyett 8 vagon gabonát adhatnak be, bizonyítéka a szövet­kezeti tagok politikai érettségének és szocialista rendszerünkhöz való hűségüknek. A CSICSOl SZÖVETKEZET tag­jai is f i gye le mťe m él tó kötelezettsé­geket vállaltaH a beszolgáltatással kapcsolatban. Vállalták, hogy az aratást három nappal a határidő előtt, a cséplést pedig öt nappal ha­marább fejezik be. A beszolgáltatást iá két nappal előbb fejezik be. Ugyaniak felajánlották, hogy a be­szolgáltatást öt százalékkal túltel­jesítik és ezzel elérik a 105 százalé­kot. Elhatározták azt is, hogy az 1954. évi jó termés érdekében mindent megtesznek, jó vetőmagot vetnek és mindenben felhasználják a szovjet tapasztalatokat. Az 1954-es jó ter­més elérésére az egyes munkacso­portok szocialista kötelezettséget vállalnak. A beadás ünnepélyes megnyitása után a szövetkezeti gabonával meg­rakott szekerek elindultak, hogy a raktárakba bevigyék az első gabonát. A szekerek egymást megelőzve ro­hantak, szinte versenyeztek, hogy melyik legyen az első a beadásban. Több mint 200 szekér, számos trak­tor és teherautó rohant az Utón, kü­lönféle zászlókkal és jelszavakkal feldíszítve. AMIKOR A FELDÍSZÍTETT szekereket és a szekereken ülő szö­vetkezeti parasztok vidám arcát láittuk, arra gondoltunk, hogy a nagymegyeri járás EFSz-ei, de az ország dolgozó parasztjai is beadási kötelezettségük példás teljesítésével mindent megtesznek, hogy biztosít­sák dolgozó népünk bőséges ellátá­sát. V. I. Csakis jól megjavított géppel lehet gyorsan aratni Községünk határéban serényen fo­lyik a munka. A falu apraja-nagy­ja a dús termés betakarításán szór­goskodik. Szervezetten dolgozunk. Minden önkötözőgép után négy­négy embe r hordja össze a kévéket és rakja keresztbe. Már az aratás első napján kimagasló" eredménye ket értek el a csoportok és az ön­kötözőgépkezelők. Az egyik csoport egy nap alatt 20 hektárnyi terüle­ten összehordta a búzakévéket. A tagok buzgón dolgoznak, mert tud­ják, hogy a gazdag termést mind­egy szemig be kel] takarítani. Ez­zel erősítik az országot, Szilárdítják a világbékét és megteremtik saját életkörülményeik megjavítását. Most már valamennyien megértették, hogy mennyivel jobban ki lehet használni a gépi segítséget, ha kö­zösen, nagy tábla földeken gazdál­kodnak. Az önkötözőgépkezelök közül di­cséretet érdemelnek Arany János és Madarász Lajos, akik arra tö­rekednek, hogy a gabonát tisztán, veszteség nélkül betakarítsák. A jó eredmények mellett azonban rá kell mutatnunk egyes fogyatékossá­gokra. Különösen bírálnunk kell a tornaijai traktorállomást, mert rossz gépet küldött az aratásba. Tarján traktoros például alig egyet-kettőt fordult az önkötözőgéppel és gépe felmondta a szolgálatot. Meggyőzöd, tünk arról, hogy nem Tarján trak­toros a hibás, hanem a traktorállo­más javítói, akik az önkötözőgépet annak idején üzemképesnek nyilvá­nították. Az aratás sikeres elvég­zéséhez tehát szükséges, hogy a tornaijai traktorállomás vezetősége utánanézzen a dolgoknak és jobban ellenőrizze a javításokat végző dol­gozók munkáját. Horváth M., Lénárdfalva Bolacsek István traktoros példás munkája Az abafalai EFSz nagytábla föld­jein arat Bolacsek István traktoros. Minden igyekezetével arra törek­szik, hogy a dús gabonát minél gyorsabban és a legkisebb szem­veszteséggel betakaríthassák. Az EFSz tagjai meg is vannak eléged­ve Bolacsek traktoros munkájával. Bolacsek István 1950-től traktoros és nagyon jól kezeli a gépet. A szo­cialista versenyben is az élenjár. A tavaszi munkák tervét 170 százalék­ra teljesítette. Aratás előtt elhatá­rozta, hogy a nyári munkatervét túlszárnyalja és megtakarít 5 száza­lék üzemanyagot. Az aratás sike­res elvégzése érdekében versenyre hívta ki Kankuja Béla traktorostár. sát. Eddig kimagasló teljesítményt mutatott fel az aratásban. Az utób­bi két és félnap alatt az aratási munkák mellett 32 hektárnyi terü­leten elvégezte a takarmány kaszá­lását is. Púpák János, Tornaija Népnevelők segítségére Tapasztalataim az agitációs munkával kapcsolatban Gabonabeadás a nagymegyeri járásban Szövetkezeti parasztságunk boltíogan adja át a nép államának az új kenyérnekvalót. A nagymegyerl já­rás EFSz-ei az elmúlt vasárnap több mint száz vagon gabonát adtak be. Képünkön a feldíszített szekerek é*> a gumiabroncsos szállítókocsik gazdag terhükkel útban a begjüjtö raktár felé. Agitációs tevékenységemet 1949 ben kezdtem meg és egy fontos üzemrészlegen voltam alkalmazva amely lemaradt a terv teljesítésé­ben. Abban az időben állami szocia­lista versenyt folytattak a kénsav, termelő központok. Szükség volt ar­ra, hogy a mi üzemünk is részt ve­gyen ebben a versenyben. A párt üzemi szervezetének bizottsá­ga akkdr még nem rendelkezett agi- tátori karral és az agitációs munkát csak idényszerűen végezték. A bi­zottság valamennyi kommunistá­nak feladatul tűzte ki, hogy foglal­kozzon a versennyel és hogy szolgál­jon benne példaként. Mint kommunista, teljesíteni akar­tam ezt a feladatot. Mindenekelőtt a verseny feltételeivel ismerkedtem meg. Pláták és Babulik elvtárssal a versenyzés feltételeit megtárgyal­tuk, feldolgoztuk és az elvtársak­nak közvetlenül a munkahelyen megmagyaráztuk célját. Az agitá­ciónál a jelszavak egyike volt: „Több kénsavat — több textilt." Sdf kan nem értettek meg bennünket mindjárt, főként a vidéki munkások, akik még otthon földet is müveitek. Ezeknek nem volt a gyári munká­hoz olyan viszonyuk, mint azoknak, akik csak csupán gyárban dolgoz­nak. Ezekre a munkásokra nagyobb gondot fordítottunk nevelési szem pontból, hogy jó viszonyuk legyen a gyárhoz és a munkához. Rendszeresen agitáltam az elvtár sakkal együtt. Vitabeszélgetéseket rendeztünk a munkahelyeken és amit nem oldottunk meg ezeken, azt személyes megbeszéléssel igye­keztünk a munkásoknak megma­gyarázni. Minden alkalommal meg­ismertettük őket az eredményekkél, amelyeket a munkaegyüttes elért. Munkánk nem volt hiábavaló. A versenyt figyelemmel kisértük és diagrammos feljegyzéseket készítet, tünk róla. Az eredményről tudtak a dolgozók és a hónap végén kiérté­keltük, hogy melyik dolgozó, vagy osztály helyezkedett el a verseny, ben az első helyen. Ez a rugalmas agitáció olyan eredményeket hozott, hogy a verseny feltételeit magasan túlléptük. Üzemünk dolgozóinak együttese az állami versenyben a legelső helyen helyezkedett el és a prágai fővezetöség rádiógrammofon, zászló és oklevél jutalomban része­sítette. Az agitációs munkánál szükség van a szaktudásra is. Ebben nagy segítséget nyújtott nekem a brati slavai 18 hónapos specialista mű­szaki tanfolyam. Ott megtanultam könyvvel dolgozni, szaktudást s~e reztem és azonkívül ott is agitátor voltam, úgy, hogy ezen a téren is tapasztalatokat szereztem. Mióta az üzembe visszatértem mint osztályvezető dolgozom. A szerzett tapasztalatok nagy segítsé­get nyújtanak munkámban, mint osztályvezetőnek és agitátornak. Az agitátor feladata mind a gyárakban, mind a falvakon, hiva­talokban és iskolákban, nagyon fe­lelősségteljes. Az agitátor feladata becsületbeli dolog, mert harcol a leghaladóbb munkamódszerekért, a párt- és a kormányhatározatok tel­jesítéséért. A párt és a kormány naponta szól a tömeghez, a sajtó és a rádió útján. A párt naponta ad útmutatást a vezércikkekben, a pártszervezetek - és az agitátorok részére. Az agitátorok a napisajtó, a brosúrák olvasásával, de főként a szovjet újítók, sztahanovisták ta­pasztalatainak tanulmányozásával és a tömegek közti népszerűsítésé­vel segítik a szocializmus haladását. Az nem elegendő, ha az agitátor megelégszik azzal, hogy a vitabe­szédeken a problémákról beszél és a hiányok eltávolításáról. Például nem elegendő az állami- és a mun­kafegyelem emlegetése, hanem szükség van ennek tényleges beve­zetésére és betartására is. A mi osztályunkon az év, kezde­tén nagyon sok volt a mulasztás. A vitabeszédeken kritizáltuk a mu­lasztókat. különösen ^avula elvtárs esetét, aki a munkaidő 36 százalé­kát elmulasztotta öt hónap alatt, azaz két hónapig igazolatlanul mu­lasztott. Hosszas meggyőzések után a munkakollektiv előtt felajánlást tett, hogy egy váltást sem hagy ki. Ezt a felajánlást betartotta, de ké­1 sőbb orvosi bizonyítvánnyal, azaz „igazoltan" mulasztott. A kollektív véleménye róla az, hogy javíthatat­lan mulasztó és hogy egyáltalán nem törődik az osztállyal. Ezért a kollektív, kizárta soraiból. Ezt na­gyon megfontoltuk, ugyanis már senki sem akart vele dolgozni, mert a munkát és a feladatok teljesíté­sét nagyon gátolta. Ezzel szemben a mulasztások el­leni harcban példás dolgozókká vál­tak: Botlo, Dolán és Zubák elvtár­sak, akik azelőtt egy-egy műszakot kihagytak. Az utóbbi hónapokban azonban nem hagytak ki egy mű­szakot sem és az, osztály legjobb dolgozóivá lettek. Ezt rendszeres agitációs munkával és kollektív ne­veléssel értük el. A mesterekről szóló határozatot is megtárgyaltuk a vitabeszédeken. A határozaton kívül feladatul tűz­tem ki a szovjet tapasztalatokról szóló „A mesterek hozzászólásai" című brosúra elolvasását. Amikor ezt elolvasták, akkor a szovjet mesterek tapasztalatait a mi viszo-» nyainkra alkalmaztuk. Igy elértük a mesterek nagyobb személyes fele­lősségét. Bednarik és Janacsek elv­társak biztosították a termékek jobb minőségét és a nyersanyaggal való takarékoskodást. Agitációs munkával, amelyet a párt üzemi szervezete most már konkréten irányít, — elértük, hogy a (szocialista versenyben mindenki részt vesz. A verseny segít bennün­ket a tervfeladatok túlteljesítésé­ben, valamint az állami és munka­fegyelem betartásában. A párt üze­mi szervezete az agitátorokat úgy vezeti, hogy agitációs munkájukat irányítsák a termékek minőségére, ugyanis ezzel még nem elégedhe­tünk meg. Azonkívül, hogy a bizottság ok­tat és feladatokat tűz ki az agitá­torok elé, jómagam is vitabeszédek­re készülök. Előkészületem módja az, hogy jóelőre megismérkedem az emberek gondolkodásával, véle­ményükkel. A vitabeszédekre s kérdé­sekre is előkészülök. Tegyen az po­litikai vagy szakkérdés, aszerint, mint terveztem előre. Otthon könyv­táram van, amely 200 könyvből és brosúrából áll. Azonkivül könyveket és brosúrákat kölcsönzők ki az üze. mi könyvtárból. Ebben az évben több könyvet olvastam el. „Az acélt megedzik" Osztrovszkijtól, „Dübör­gő lépés" Jilemnickytől, „A munkás­osztály fia" Kalcsevtől, ,,Az Arany­csillag lovagja" és „Világosság a táj felett" Babajevszkytől. Most ta­nulmányozom „A szocializmus köz. gazdasági problémái a Szovjetunió­ban" című müvet. Jó segítséget nyújt a napisajtó is. Egyre több ér­tékes cikk található henne, amelyek­ből meríthetek, esetleg tanulok. Minden agitátornak tudnia kell, hogy a dolgozóknál akkor lesz sike­re s akkor fognak bízni benne, ha becsületes, példás dolgozó lesz. ha igazat mond, ha ismeri a problémá­kat, őszinte, barátságos és szerény. Az agitátornak azonnal "fel kell fi­gyelnie minden eseményre és meg kell magyaráznia a dolgozóknak je­lentőségüket, mert így megakadá­lyoz sok téves magyarázatot és elég­telenséget. Például a pénzreformnál és a fizetéseknél Polaček elvtárssal megmagyaráztuk a ^olgozóknak a pénzreform jelentőségét. Minden kérdésükre feleltünk. Hogy mindent pontosan megmagyarázhassunk, a határozat értelmét a felelős szerve­zeteknél magyaráztattuk meg ma­gunknak és így megakadályoztuk a reakciós beszédeket. A dolgozók megértéssel fogadják a pártnak és a kormánynak a pénzreformről szóló határozatát, mert megértették, hogy a pénzreform célja a dolgozók jobb életfeltételeinek biztosítása és pén­zünk megszilárdítása. A vitabeszédeket és a tizperceket a munkaszünet közben, vagy a mun­kaidő után tartom meg. Tartalmuk: a terv telejsítése, a kritika és a sajtószemle. A mi osztályunkon több elvtárs felolvas, segítem őket a cikkek kiválasztásában és a felolva­sás előkészítésében. Ezzel • a mód­szerrel nevelem az újságok további felolvasóit és az új agitátorokat. Július Reszetrics, a bratisiavai J. Dimitrov­üzem dolgozója.

Next

/
Thumbnails
Contents