Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-17 / 173. szám, péntek

U1SI0 1953 július 17. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói telháborodásukat fejezik ki az USA képmutató ajánlata miatt A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói felháborodásukat fejezik ki az USA kormányának demagóg manővere miatt, amely abban a szán­dékában nyilvánult meg, hogy ú. n. „élelmiszersegélyt" nyújtson az NDK­nak. A Demokratikus Parasztpárt Odera­Frankfurt-i körzete első konferenciá­jának küldöttei a hírhedt „segély­nyújtási" ajánlattal kapcsolatban fel­háborodásukat kifejezve az USA kor­mányának propaganda célzatú „se­gélynyújtási" szemfényvesztése miatt, Ottó Grotewohl miniszterelnökhöz in­tézett levelükben kijelentették: Ez az ajánlat, amely kilátásba helyezi élel­miszercikkeknek a nyugati országok főbiztosai által való szétosztását, hír­szerző központok létesítésének célját követi országunkban, nem pedig a lakosság életszínvolanának megjavítá­sát. Henni Bolté, a német nők demo­kratikus szövetsége rostoki körzeti szervezetének titkára kijelentette: — Minden józanul gondolkodó em­ber megértheti, hogy ez az ajánlat piszkos demagógia. Ha az amerikaiak valóban segíteni akarnának nekünk, akkor be kellene szüntetniök a „hideg­háborút", és a vitás nemzetközi kér­dések békés elintézése céljából meg kellene kezdeniök a tárgyalásokat, — amint azt a Szovjetunió már régen javasolja, örömmel üdvözölhetjük, hogy a NDK és a Szovjetunió kormá­nyai visszautasították ezt a képmu­tató amerikai ajánlatot. Erika Foss, rost oki dolgozó kijelen­tette: — Furcsának tűnik ez az amerikai javaslat, mindazok után, amiket az amerikai kormány 1945 óta az NDK­hoz való viszonyában tett. Az USA kormánya betiltatta a Kelet- és Nyu­gat-Németország közti kereskedelmet. Szabotálja az általa is aláírt jaltai és potsdami szerződést, melyek kilátásba helyezik a békeszerződés megkötését és Németország egységének megvédé­sét. Nyugat-Németország tapasztala­taiból tudjuk, hogy a szemfényvesztő amerikai javaslat elfogadását igen drágán fizetnénk meg és önzetlen se­gítséget az USA vezetőitől nem várha­tunk. Minden törekvésük saját profit­juk növelésére irányul. i — Ezt a javaslatot szemfényvesztő provokációnak tartom — jelentette ki Paul Hardemák dolgozó. — Nem va­gyunk annyira hiszékenyek, hogy ilyen ajánlatot elfogadjunk. A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozó lakosságát felháborította az amerikai propagandának az a ki­eszelt rágalma, hogy az NDK-ban „éhség" van. E kitalálásoknak semmi közük sincs az igazi helyzethez. Mi a való helyzet a Német Demo­kratikus' Köztársaság lakosságának élelmiszerrel való ellátásában? Első­sorban meg kell jegyeznünk, hogy a • NDK dogozói termelési sikereinek eredményeképpen, a köztársaság és a demokratikus tábor országai közötti A kölcsönös, egyre jobban kiszélesedő előnyös kereskedelem folytán a Né­met Demokratikus Köztársaság lakói­nak életszínvonala évről évre szaka­datlanul emelkedett. A reakciós bonni sajtó is. kénytelen volt beismerni ezt a tényt. Ez év június 11-én a Német Demo­kratikus Köztársaság minisztertanácsa Nemetország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának javaslatára a határozatok egész sorát fogadta el. melyek a lakosság élelmiszer és köz­szükségleti cikkekkel való ellátásának további javítására irányultak. Már ezek az első határozatok, amelyeket további határozatoknak kellett követ­niök amelyek valóban életbe is lép­tek. szemet szúrtak a német nép el­lenségeinek A június 17-i provoká­ciók idején Nyugat-Berlinből különle­ges csoportokat küldtek át. amelyek­nek az volt a feladatuk, hogy meg­támadják az élelmiszerszállítmányokat és szétrombolják az üzleteket. Teljé­sen nyilvánvaló, ho^y a Berlinben és az NDK városainak egész sorában végbement fasiszta provokációk szer­vezői elsősorban a köztársaság élelmi­szerellátási rendszerét akarták felfor­gatni. Éhséget akartak előidézni, hogy a' nép kétségbeeséséből politikai töket kovácsoljanak a maguk számára A provokátorok most krokodilkönnyeket hullatnak éš a keleti németek „bará Lomonoszov orosz tudós 205 évvel ezelőtt állapította n\eg az energia megmaradásának törvényét tai"-nak képében akarnak feltűnni. Ám, de ki hisz nekik? x A június 17-i fasiszta provokációk szervezőinek nem sikerült végrehaj ta­niók sötét terveiket. A köztársaság egyetlen egy városában, egyetlen egy településén sem állott be zavar az élelmiszerellátásban. A provokatőrök még pánikhangulat előidézésével sem értek el, eredményt, amellyel a váro­sok egész sorában fokozott élelmiszer­keresletet idéztek elő. A Német Demokratikus Köztársa­ság minisztertanácsa június 25-i ülé­sén a határozatok egész sorát fogad­ta el, melyek a lakosság élelmiszer­cikkekkel való ellátásának javítására irányultak. Az állami tartalékokból nagymennyiségű húst, cukrot, hal­konzervet, vajat, növényi zsiradékot, gabonát, stb. bocsátottak pótjuttatásr ként a lakosság ellátásának javítására. A lakosság zöldségfélékkel való jobb ellátása érdekében a kormány a bel­kereskedelmi és külkereskedelmi mi­nisztériumnak kötelességévé tette, hogy haladéktalanul hozassanak be külföldről bizonyos mennyiségű zöld­séget a> szükséglet kielégítéséi e. Ezek az intézkedések a következő napokban nyomban jótékonyan meg­mutatkoztak a lakosság ellátásában. Az állami kereskedelem üzleteiben csökkentették a halfélék árát és az üzletekben jelentős mértékben bővült az (jegy nélküli) árucikkek választé­ka. Ezzel kapcsolatban meg kell je­gyeznünk, hogy a köztársaság lakos­ságának széles rétegei számára lehe­tőség nyílott több termék vásárlására, mivel a minisztertanács határozatával felemelték a szociális segélyeket és csökkentették a munkások helyi vas­úti viteldíjának árát. A „Neues Deutschland" című lap cikket közölt „Hogyan javul Frank­furt lakóinak élete" cimmel. A cikk­ben az áll, hogy a NDK kormányá­nak határozata után Odera-Frankfurt város június 25-e óta élelmiszer­pótjuttatásokat kapott az állami tar­talékokból. Az állami kereskedelem üzleteiben újra megjelent a vaj, a növényi zsiradék, a cukor, és a korai burgonya, melyet főleg üzemi kony­háknak juttatnak. Az ADN ügynökség közölte, hogy Stralzund város lakói ellátásának megjavítása érdekében a NDK kor­mánya 50 tonna cukor, 90 tonna nö­vényi zsiradék, 16 tonna vaj, 9 tonna növényolaj, 23 tonna halkonzerv és más póttermékjuttatást utalt ki. Az ADN sajtóügynökség másik köz­leménye szerint Willi Gebhardt, az erfurti körzeti tanács elnöke, a tanács ülésén kijelentette, hogy a NDK kor­mányának határozata után jelentősen megjavul a körzet lakosságának ellá­tása. A kormány határozata értelmé­ben a harmadik negyedévre 1300 ton­na növényi zsiradékot, 135 tonna nö­vényi olajat és 370 tonna zsiradék­féléket szállítanak a körzetnek pót­juttatás címén. A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói tudják, hogy a NDK szüntelen gazdasági előrehaladása csak annak következtében vált lehetséges­sé-hogy a köztársaság elutasította a '.jótékony" Marshall-tervet. Nyugat­Németország mai helyzetének példá­jából látják, mit jelent az amerikai .segítség". E „segítség"-gel amerikai pénzen helyreállították a nyugat­német hadiipart, amellyel az amerikai imperialisták most, mint saját tulaj­donukkal akarnak rendelkezni. Nyu­gat-Németország lakossága semmit sem kapott ebből a „segítségből". Ellenke­zőleg, a nyugatnémet lakosság min­den erejét kipréselik. A háború utáni 8 év folyamán a dolgozók csupán a megszálló csapatok eltartására 44 mil­liárd márkát fizettek ki. Ami a NDK dolgozóit illeti, jól is^ merik az amerikai „segély" árát. Az imperialista „emberbarátok" Szem­fényvesztő, képmutató ajánlataira vá­laszuk a következő: — Törődjetek inkább azzal, urak, hogy ellássátok Nyugat-Németország munkanélküliéit. Mi megleszünk a ti ..segítségetek" nélkül is. ­Nem kétséges, hogy az amerikai­bonni reakciós körök új provokációs kampánya hasonlóképpen botrányos véget ér, mint az előző. P. Naumov tudósításából. Megjelent a moszkvai Pravdában. Kétszázöt éve annak, hogy a ter­mészet, egyik legalapvetőbb törvényét, az energia megmaradását megállapí­totta Lomonoszov orosz tudós. Ezt. a törvényt, amelyet ma úgy ismerünk, hogy „egy elszigetelt rendszer ener­giája állandó, függetlenül a változá­soktól, amelyek az adott rendszerben véghezmennek", 1748-ban szögezte le először a nagy orosz tudós, akihez hasonló kevés született azóta is az emberiség történetében. Lomonoszov így fogalmazta meg ezt a törvényt: „Egy test. amely ere­ével- mozgásba hoz egy másik testet, annyi erőt veszít, amennyit nyer a másik". A törvény hatalmas jelentő­ségét jellemzi, hogy a fizika és a ve­gyészet terén minden kutatás és elő­rehaladás elképzelhetetlen e törvény alkalmazása nélkül. E törvény kibő­vítése a hőtannak, később a termodi­namikának egyik alapelvévé vált Az energia megmaradása törvényének 05. éves évfordulója alkalmából szükséges jellemezni annak feltaláló­ját, a tudomány egyik legkimagaslóbb és legeredetibb óriását. Lomonoszov túlszárnyalta korát. A XVIII. század közepén a természet­tudomány egyes kérdéseiről olyan fel­fogása volt, amelyet csak a XIX. szá­zad végén vagy a XX. században bi­zonyítottak be tudományos alapon. Itt mutatkozott meg Lomonoszov zsenia­litása, előrelátása és bátor fellépése az akkori helytelen, de általánosan elismert nézetekkel szemben. Lomonoszov sajátossága továbbá ab­ban rejlik, hogy egyedülálló tudós­típus — munkája sokoldalúsága te­kintetében. Azonkívül, hogy tudomá­nyos munkáinak alapvető jelentősé­gük van a fizika és vegytan fejlődé­sében, kora egyik legnagyobb költője volt, továbbá az orosz tudományos vegytan megalapozója, értékes kuta­tási munkálatokat végzett a geológia, ásványtan, földrajz terén, az ő veze­tése alatt építették Oroszországban az első gyárakat, megalapozta a színes­Üveg gyártását, értékes művészi mo­zaikokat alkotott, amelyek között köz­ismert a „Poltavai csata" ábrázolása. Ezenfelül nagy hazafi volt, A i min­den erejét hazája fejlődésének szen­telte. Ilyen sokoldalú munkáságra nincs példa a tudományos életben. Talán Alexander Borognyint lehet megközelítő példának felhozni, akit amellett, hogy egyik legnagyobb ze­neszerzője volt Oroszországnak, kora egyik leghíresebb vegyészének és or­vosának ismerték. A cári Oroszországban uralkodó vi­szonyok között Lomonoszov munkája nem juthatott teljes érvényre életé­ben, márcsak azért sem, mert kortár­sai nagy alkotásait jelentőségüknek megfelelően nem értékelték. Michail Vasziljevics Lomonoszov 1711-ben született Genyiszovka falu­ban, Oroszország legészakibb részén, nem messze Archangelszktől. Az apja analfabéta parasztember volt. Az északon élő parasztok nem voltak jobbágyi sorban, egyéni szabadságuk megyolt. Főleg halászattal foglalkoz­tak. Erős kitartó, bátor emberek vol­tak, akik már gyermekkorukban meg­tanultak harcolni a szigorú és kemény északi természettel. A 10 éves Lomo­noszov már elkísérte édesapját az Északi-tengeren tett útjaira. Itt for­málódott jelleme és nem véletlen, hogy éppen Oroszország északi részé­ről származott az első orosz tudós, aki telve volt energiával, kitartással, csodálatos tehetséggel és az emberi méltóság öntudatával. A fiatal Lomonoszovot minden ér­dekelte. Gyorsan megtanult írni és olvasni, majd egy gazdag paraszttól elkérte Magnyickij „Aritmetiká"-ját, amely annyira érdekelte őt, hogy ál­landóan magával hordozta. Ezt a könyvet később a tudós tanulmányai .kapujának" nevezte. Ennyi volt csu­pán, amit Lomohoszovnak szülőfaluja nyújtott. Ez nem elégítette ki, szom­jas volt a tudásra Legyőzhetetlen tu­dásvágy élt benne. Tizenkilenc éves korában legyőzve apja 'ellenállását, három rubellal a zsebében, a szigorú téllel dacolva, el­indult gyalog Moszkvába Egy kara­ván útközben felvette őt és így egy hónap múlva elérte' célját. Abban az időben Moszkvában csak egy iskola volt: ä szláv-görög-latin papi akadémia. Lomonoszov pap' fiá­nak adta ki magát, mert parasztok gyermekeit nem vették fel. Lomono­szov hallatlan sikereket ért el ta­nulmányaiban. Egy év alatt három osztályt végzett el, a .latin nyelvet úgy elsajátította, hogy verseket írt a klasszikusok nyelvén. Élete azonban nagyon küzdelmes volt. Apja nem küldött neki egy fillért sem, azt akar­ta ezzel elérni, hogy visszatérjen hoz­zá és átvegye kis gazdaságát. \? aka­démián, ahol nálánál sokkal fiataiabb gyerekek tanultak, a 20 éves Lomeno­szOvot kicsúfolták és bántalmazták Vasenergiával küzdötte le az ifjú eze­ket a nehézségeket. Az akadémia el­végzése után papnak kellett volna mennie. Már meg volt a kinevezése az archangelszki kormányzóságban. Egy szerencsés körülmény azonban megmentette a nagytehetségű tudóst Oroszország részére. 1735-ben az akadémia 12 legjobb tanítványát ki­kérték és elküldték a pétervári egye­temre. Egy év múlva Lomonoszovot Németországba küldik még két leg­jobb diákkal. Marburgba kerül az ak­kori idők híres 'német tudósához, Wolfhoz, akinél matematikát, fizikát, vegytant és geológiát tanul Itt, Németországban történt Lomo­noszöwal még egy említésreméltó eset, amely jellemzi ennek a nem mindennapi embernek bátorságát és törhetetlen akaraterejét. Ismeretlen okokból Oroszországból késett az ösztöndíja. Lomonoszov súlyos ne­hézségekkel küzdött. Elhatározta, hogy Hágába megy és onnan az orosz küldöttség segítségével hazatér hazá­jába. Tanulmányait ekkor már befe­jezte és Wolf laboratóriumában dol­gozott. Az orosz küldöttség azonban nem adta meg a, segélyt és Lomono­szov kénytelen volt gyalog elindulni vissza Marburgba. Az úton egy po­rosz tisztnek a kezébe került, aki a hadseregbe verbuvált embereket. Le­itatta Lomonoszovot és így kénysze­rítette őt a szerződés aláírására. En­nek megtörténte után a Wesel-erődbe vitette őt. Lomonoszov, aki semilyen körülmények között sem volt hajlan­dó tudományos munkáját felcserélni a porosz katonai szolgálattal, éjjel át­mászott az erőd falán, átúszta a vízzel telt árkot és szerencsésen elért Mar­burgba. Rövidesen megkapta az ösz­töndíjat és a fiatal tudós hazatért Oroszországba. Lomonoszov telve energiával, mun­kakedvvel és nagy tervekkel jött ha­za. Azonban már az első lépéseknél beleütközött az orosz felsőbb körök tompaságába és felfuvalkodottságába. A Tudományos 'Akadémiában néme­tek kezében volt a vezetés. Az aka­démia elnöke, Schumacher, a legna­gyobb nehézségeket okozta Lomono­szovnak. Lomonoszov nyílt, őszinte I ember volt, aki ellenfeleinek a sze­| mébe mondta meg véleményét. Ter­mészetesen ennek következtében gyak­ran hangos jelenetek színhelye volt az akadémia. Rövidesen Schumacher és társai Lomonoszov ellenségei let­tek. Ez a harc Lomonoszov és az aka­démia vezetői között nem személyi harc volt;' mély elvi jelentősége volt ennek. Az akadémiában német arisz­tokraták ültek, akiknek a tudomány­hoz kevés közük volt. Lomonoszov az orosz tudomány fejlődéséért harcolt és látta, hogy a németeket csak az egyéni haszon érdekli és nem az orosz tudomány, azaz nagy Oroszország ér­dekei. A tudós ellenségei jó összeköt­tetésekkel rendelkeztek és lehetetlen­né akarták tenni Lomonoszovot. Hogy ez nem sikerült, ezt annak köszönheti a sokoldalú tudós, hogy tehetséges költő volt és a cárnőt, akit nem érde­kelték Lomonoszov értékes tudomá­nyos kutatásai, elragadták ódái. A ha­tás nem maradt el, a tudós ellenségei egy "dőre lecsendesedtek. ^.Hosszú harcok után Lomonoszov végre el­nyerte a tanári címet és az ezzel járó 660 rubel évi fizetést. Nagy anyagi gondoktól szabadult meg. Azonban harca a „sötét erőkkel" folytatódott. Néhány évi kitartó küzdelmébe került, hogy anyagi támogatást kapjon az el­ső orosz vegyészeti laboratórium fel­építésére. Számos tudományos munká­ja feküdt az íróasztalában, mert az illetékes körök nem voltak hajlandók kiadni. 1765-ben halt meg Lomonoszov 54 é\»es korában, egészségét a sok harc megtörte. Lomonoszov tudományos hagyatéka óriási jelentőségű. Sok évvel Dalton előtt rájött arra a gondolatra, hogy minden test parányi részekből corpus­t-ulákból áll Ezzel megalapozta az atomteóriát. Lomonoszov bebizonyí­tott az akkor elismert Stále-elmélet helytelenségét Ezen elmélet szerint minden test az égés folyamatánál egy bizonyos anyagot választ ki magából és ez teszi lehetővé a/ égést Lomono­szov bebizonyította, hogy az egyes testek súlya az égés után nagyobb, mint az égés előtt volt, tehát nem le­hetséges. hogy anyag váljon ki belőle. Ez vezette Lomonoszovot arra a gon­dolatra. hogy az égés semmi más, mint az adott testnek a levegőben lévő va­lamilyen anyaggal való egyesülése. (Abban az időben még az oxigént nem ismerték.) Lomonoszov lángesze és értelmének ereje abban is megmutatkozik, hogy egyesítette az elméletet a gyakorlattal. Azon dolgozott, hogy a tudomány eredményeit átültesse a gyakorlatba. Ez indította öt arra, hogy gyárakat építettessen, amelyek között a leghíre­sebb volt a színesüveggyár. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy tökéletesebb kemencékkel és szerszámokkal volt ellátva, mint korának bármely üveg­gyára, beleszámítva Olaszországot is. A berendezéseket Lomonoszov tervei szerint orosz mesterek építették. Nagy figyelmet szentelt Lomonoszov a légköri elektromosság, a villámlás tanulmányozásának. Tapasztalatai és kísérletei alapján megállapította a hődinamika második alapelvét: „egy hidegebb testről a hőt egy melegebb testre átvinni nem lehet". Lomonoszov nevéhez fűződik a fizikai vegytan megalapozása, mint új tudományszak megalapozása, amely az ő szavai sze­rint „olyan tudomány, amely a fizika tapasztalatai és törvényei alapján ma­gyarázza meg a vegyi folyamatokat". Egyik legnagyobb felfedezése az ener­gia megmaradásának törvényén kívül az anyag megmaradásának törvénye. Kísérleteivel bebizonyította a törvény helyességét Nyugaton ezt az érdemet gyakran Lavoisier francia vegyésznek tulajdonítják, aki egyik művében 1789-ben. 33 évvel Lomonoszov után alkalmazta ezt a törvényt és meg sem említette az orosz tudós munká­ját, pedig hiteles adatok bizonyítják, hogy tudott róla. Lomonoszov nézetei mély materia­lista alapokon nyugszanak. Hiszen az energia, anyag és a mozgás megma­radásának elvei a materializmus dia­dalát jelentették. Lomonoszov több egyházellenes nyiltakozatot és néhány éles ateista tanulmányt is írt- Lomo­noszov materialista világnézete volt tudományos munkásságának alapja. Lomonoszov hatalmas alkotómunká­ja nem veszett el. Az ő zseniális el­gondolásaira épít ma is a modern természettudomány. Az energia és az anyag megmaradásának gondolata az atomtudomány, a világegyetem fejlő­désének gondolata, amelyeket 200 év­vel ezelőtt fejezett ki Lomonoszov, a jelenlegi fizika, vegyészet és geológiai tudomány alapelvei. Michail Vasziljevics Lomonoszov, az orosz tudomány büszkesége, törhe­tetlen hazafi, aki népének szolgálatá­ba állította minden erejét, nagyjelen­tőségű bölcsész, aki a természettudo­mányt fejlettebb fokra emáte. tehet­séges költő és kitűnő társadalmi mun­kás volt. Az ő alkotó eredményei az orosz nép gigantikus erejének legna­gyobb- bizonyítéka. Egész munkássá­gával igazolta egyik versének helyes­ségét, amelyet szószerinti fprdításban idézünk: „Az orosz föld képes saját Plátono­kat és hölcs, eszes Newtonokat is szülni." Túri Iván, \

Next

/
Thumbnails
Contents