Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-17 / 173. szám, péntek

U1SI0 1953 július 17. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói telháborodásukat fejezik ki az USA képmutató ajánlata miatt A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói felháborodásukat fejezik ki az USA kormányának demagóg manővere miatt, amely abban a szándékában nyilvánult meg, hogy ú. n. „élelmiszersegélyt" nyújtson az NDKnak. A Demokratikus Parasztpárt OderaFrankfurt-i körzete első konferenciájának küldöttei a hírhedt „segélynyújtási" ajánlattal kapcsolatban felháborodásukat kifejezve az USA kormányának propaganda célzatú „segélynyújtási" szemfényvesztése miatt, Ottó Grotewohl miniszterelnökhöz intézett levelükben kijelentették: Ez az ajánlat, amely kilátásba helyezi élelmiszercikkeknek a nyugati országok főbiztosai által való szétosztását, hírszerző központok létesítésének célját követi országunkban, nem pedig a lakosság életszínvolanának megjavítását. Henni Bolté, a német nők demokratikus szövetsége rostoki körzeti szervezetének titkára kijelentette: — Minden józanul gondolkodó ember megértheti, hogy ez az ajánlat piszkos demagógia. Ha az amerikaiak valóban segíteni akarnának nekünk, akkor be kellene szüntetniök a „hidegháborút", és a vitás nemzetközi kérdések békés elintézése céljából meg kellene kezdeniök a tárgyalásokat, — amint azt a Szovjetunió már régen javasolja, örömmel üdvözölhetjük, hogy a NDK és a Szovjetunió kormányai visszautasították ezt a képmutató amerikai ajánlatot. Erika Foss, rost oki dolgozó kijelentette: — Furcsának tűnik ez az amerikai javaslat, mindazok után, amiket az amerikai kormány 1945 óta az NDKhoz való viszonyában tett. Az USA kormánya betiltatta a Kelet- és Nyugat-Németország közti kereskedelmet. Szabotálja az általa is aláírt jaltai és potsdami szerződést, melyek kilátásba helyezik a békeszerződés megkötését és Németország egységének megvédését. Nyugat-Németország tapasztalataiból tudjuk, hogy a szemfényvesztő amerikai javaslat elfogadását igen drágán fizetnénk meg és önzetlen segítséget az USA vezetőitől nem várhatunk. Minden törekvésük saját profitjuk növelésére irányul. i — Ezt a javaslatot szemfényvesztő provokációnak tartom — jelentette ki Paul Hardemák dolgozó. — Nem vagyunk annyira hiszékenyek, hogy ilyen ajánlatot elfogadjunk. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó lakosságát felháborította az amerikai propagandának az a kieszelt rágalma, hogy az NDK-ban „éhség" van. E kitalálásoknak semmi közük sincs az igazi helyzethez. Mi a való helyzet a Német Demokratikus' Köztársaság lakosságának élelmiszerrel való ellátásában? Elsősorban meg kell jegyeznünk, hogy a • NDK dogozói termelési sikereinek eredményeképpen, a köztársaság és a demokratikus tábor országai közötti A kölcsönös, egyre jobban kiszélesedő előnyös kereskedelem folytán a Német Demokratikus Köztársaság lakóinak életszínvonala évről évre szakadatlanul emelkedett. A reakciós bonni sajtó is. kénytelen volt beismerni ezt a tényt. Ez év június 11-én a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa Nemetország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának javaslatára a határozatok egész sorát fogadta el. melyek a lakosság élelmiszer és közszükségleti cikkekkel való ellátásának további javítására irányultak. Már ezek az első határozatok, amelyeket további határozatoknak kellett követniök amelyek valóban életbe is léptek. szemet szúrtak a német nép ellenségeinek A június 17-i provokációk idején Nyugat-Berlinből különleges csoportokat küldtek át. amelyeknek az volt a feladatuk, hogy megtámadják az élelmiszerszállítmányokat és szétrombolják az üzleteket. Teljésen nyilvánvaló, ho^y a Berlinben és az NDK városainak egész sorában végbement fasiszta provokációk szervezői elsősorban a köztársaság élelmiszerellátási rendszerét akarták felforgatni. Éhséget akartak előidézni, hogy a' nép kétségbeeséséből politikai töket kovácsoljanak a maguk számára A provokátorok most krokodilkönnyeket hullatnak éš a keleti németek „bará Lomonoszov orosz tudós 205 évvel ezelőtt állapította n\eg az energia megmaradásának törvényét tai"-nak képében akarnak feltűnni. Ám, de ki hisz nekik? x A június 17-i fasiszta provokációk szervezőinek nem sikerült végrehaj taniók sötét terveiket. A köztársaság egyetlen egy városában, egyetlen egy településén sem állott be zavar az élelmiszerellátásban. A provokatőrök még pánikhangulat előidézésével sem értek el, eredményt, amellyel a városok egész sorában fokozott élelmiszerkeresletet idéztek elő. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa június 25-i ülésén a határozatok egész sorát fogadta el, melyek a lakosság élelmiszercikkekkel való ellátásának javítására irányultak. Az állami tartalékokból nagymennyiségű húst, cukrot, halkonzervet, vajat, növényi zsiradékot, gabonát, stb. bocsátottak pótjuttatásr ként a lakosság ellátásának javítására. A lakosság zöldségfélékkel való jobb ellátása érdekében a kormány a belkereskedelmi és külkereskedelmi minisztériumnak kötelességévé tette, hogy haladéktalanul hozassanak be külföldről bizonyos mennyiségű zöldséget a> szükséglet kielégítéséi e. Ezek az intézkedések a következő napokban nyomban jótékonyan megmutatkoztak a lakosság ellátásában. Az állami kereskedelem üzleteiben csökkentették a halfélék árát és az üzletekben jelentős mértékben bővült az (jegy nélküli) árucikkek választéka. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a köztársaság lakosságának széles rétegei számára lehetőség nyílott több termék vásárlására, mivel a minisztertanács határozatával felemelték a szociális segélyeket és csökkentették a munkások helyi vasúti viteldíjának árát. A „Neues Deutschland" című lap cikket közölt „Hogyan javul Frankfurt lakóinak élete" cimmel. A cikkben az áll, hogy a NDK kormányának határozata után Odera-Frankfurt város június 25-e óta élelmiszerpótjuttatásokat kapott az állami tartalékokból. Az állami kereskedelem üzleteiben újra megjelent a vaj, a növényi zsiradék, a cukor, és a korai burgonya, melyet főleg üzemi konyháknak juttatnak. Az ADN ügynökség közölte, hogy Stralzund város lakói ellátásának megjavítása érdekében a NDK kormánya 50 tonna cukor, 90 tonna növényi zsiradék, 16 tonna vaj, 9 tonna növényolaj, 23 tonna halkonzerv és más póttermékjuttatást utalt ki. Az ADN sajtóügynökség másik közleménye szerint Willi Gebhardt, az erfurti körzeti tanács elnöke, a tanács ülésén kijelentette, hogy a NDK kormányának határozata után jelentősen megjavul a körzet lakosságának ellátása. A kormány határozata értelmében a harmadik negyedévre 1300 tonna növényi zsiradékot, 135 tonna növényi olajat és 370 tonna zsiradékféléket szállítanak a körzetnek pótjuttatás címén. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói tudják, hogy a NDK szüntelen gazdasági előrehaladása csak annak következtében vált lehetségessé-hogy a köztársaság elutasította a '.jótékony" Marshall-tervet. NyugatNémetország mai helyzetének példájából látják, mit jelent az amerikai .segítség". E „segítség"-gel amerikai pénzen helyreállították a nyugatnémet hadiipart, amellyel az amerikai imperialisták most, mint saját tulajdonukkal akarnak rendelkezni. Nyugat-Németország lakossága semmit sem kapott ebből a „segítségből". Ellenkezőleg, a nyugatnémet lakosság minden erejét kipréselik. A háború utáni 8 év folyamán a dolgozók csupán a megszálló csapatok eltartására 44 milliárd márkát fizettek ki. Ami a NDK dolgozóit illeti, jól is^ merik az amerikai „segély" árát. Az imperialista „emberbarátok" Szemfényvesztő, képmutató ajánlataira válaszuk a következő: — Törődjetek inkább azzal, urak, hogy ellássátok Nyugat-Németország munkanélküliéit. Mi megleszünk a ti ..segítségetek" nélkül is. Nem kétséges, hogy az amerikaibonni reakciós körök új provokációs kampánya hasonlóképpen botrányos véget ér, mint az előző. P. Naumov tudósításából. Megjelent a moszkvai Pravdában. Kétszázöt éve annak, hogy a természet, egyik legalapvetőbb törvényét, az energia megmaradását megállapította Lomonoszov orosz tudós. Ezt. a törvényt, amelyet ma úgy ismerünk, hogy „egy elszigetelt rendszer energiája állandó, függetlenül a változásoktól, amelyek az adott rendszerben véghezmennek", 1748-ban szögezte le először a nagy orosz tudós, akihez hasonló kevés született azóta is az emberiség történetében. Lomonoszov így fogalmazta meg ezt a törvényt: „Egy test. amely ereével- mozgásba hoz egy másik testet, annyi erőt veszít, amennyit nyer a másik". A törvény hatalmas jelentőségét jellemzi, hogy a fizika és a vegyészet terén minden kutatás és előrehaladás elképzelhetetlen e törvény alkalmazása nélkül. E törvény kibővítése a hőtannak, később a termodinamikának egyik alapelvévé vált Az energia megmaradása törvényének 05. éves évfordulója alkalmából szükséges jellemezni annak feltalálóját, a tudomány egyik legkimagaslóbb és legeredetibb óriását. Lomonoszov túlszárnyalta korát. A XVIII. század közepén a természettudomány egyes kérdéseiről olyan felfogása volt, amelyet csak a XIX. század végén vagy a XX. században bizonyítottak be tudományos alapon. Itt mutatkozott meg Lomonoszov zsenialitása, előrelátása és bátor fellépése az akkori helytelen, de általánosan elismert nézetekkel szemben. Lomonoszov sajátossága továbbá abban rejlik, hogy egyedülálló tudóstípus — munkája sokoldalúsága tekintetében. Azonkívül, hogy tudományos munkáinak alapvető jelentőségük van a fizika és vegytan fejlődésében, kora egyik legnagyobb költője volt, továbbá az orosz tudományos vegytan megalapozója, értékes kutatási munkálatokat végzett a geológia, ásványtan, földrajz terén, az ő vezetése alatt építették Oroszországban az első gyárakat, megalapozta a színesÜveg gyártását, értékes művészi mozaikokat alkotott, amelyek között közismert a „Poltavai csata" ábrázolása. Ezenfelül nagy hazafi volt, A i minden erejét hazája fejlődésének szentelte. Ilyen sokoldalú munkáságra nincs példa a tudományos életben. Talán Alexander Borognyint lehet megközelítő példának felhozni, akit amellett, hogy egyik legnagyobb zeneszerzője volt Oroszországnak, kora egyik leghíresebb vegyészének és orvosának ismerték. A cári Oroszországban uralkodó viszonyok között Lomonoszov munkája nem juthatott teljes érvényre életében, márcsak azért sem, mert kortársai nagy alkotásait jelentőségüknek megfelelően nem értékelték. Michail Vasziljevics Lomonoszov 1711-ben született Genyiszovka faluban, Oroszország legészakibb részén, nem messze Archangelszktől. Az apja analfabéta parasztember volt. Az északon élő parasztok nem voltak jobbágyi sorban, egyéni szabadságuk megyolt. Főleg halászattal foglalkoztak. Erős kitartó, bátor emberek voltak, akik már gyermekkorukban megtanultak harcolni a szigorú és kemény északi természettel. A 10 éves Lomonoszov már elkísérte édesapját az Északi-tengeren tett útjaira. Itt formálódott jelleme és nem véletlen, hogy éppen Oroszország északi részéről származott az első orosz tudós, aki telve volt energiával, kitartással, csodálatos tehetséggel és az emberi méltóság öntudatával. A fiatal Lomonoszovot minden érdekelte. Gyorsan megtanult írni és olvasni, majd egy gazdag paraszttól elkérte Magnyickij „Aritmetiká"-ját, amely annyira érdekelte őt, hogy állandóan magával hordozta. Ezt a könyvet később a tudós tanulmányai .kapujának" nevezte. Ennyi volt csupán, amit Lomohoszovnak szülőfaluja nyújtott. Ez nem elégítette ki, szomjas volt a tudásra Legyőzhetetlen tudásvágy élt benne. Tizenkilenc éves korában legyőzve apja 'ellenállását, három rubellal a zsebében, a szigorú téllel dacolva, elindult gyalog Moszkvába Egy karaván útközben felvette őt és így egy hónap múlva elérte' célját. Abban az időben Moszkvában csak egy iskola volt: ä szláv-görög-latin papi akadémia. Lomonoszov pap' fiának adta ki magát, mert parasztok gyermekeit nem vették fel. Lomonoszov hallatlan sikereket ért el tanulmányaiban. Egy év alatt három osztályt végzett el, a .latin nyelvet úgy elsajátította, hogy verseket írt a klasszikusok nyelvén. Élete azonban nagyon küzdelmes volt. Apja nem küldött neki egy fillért sem, azt akarta ezzel elérni, hogy visszatérjen hozzá és átvegye kis gazdaságát. \? akadémián, ahol nálánál sokkal fiataiabb gyerekek tanultak, a 20 éves LomenoszOvot kicsúfolták és bántalmazták Vasenergiával küzdötte le az ifjú ezeket a nehézségeket. Az akadémia elvégzése után papnak kellett volna mennie. Már meg volt a kinevezése az archangelszki kormányzóságban. Egy szerencsés körülmény azonban megmentette a nagytehetségű tudóst Oroszország részére. 1735-ben az akadémia 12 legjobb tanítványát kikérték és elküldték a pétervári egyetemre. Egy év múlva Lomonoszovot Németországba küldik még két legjobb diákkal. Marburgba kerül az akkori idők híres 'német tudósához, Wolfhoz, akinél matematikát, fizikát, vegytant és geológiát tanul Itt, Németországban történt Lomonoszöwal még egy említésreméltó eset, amely jellemzi ennek a nem mindennapi embernek bátorságát és törhetetlen akaraterejét. Ismeretlen okokból Oroszországból késett az ösztöndíja. Lomonoszov súlyos nehézségekkel küzdött. Elhatározta, hogy Hágába megy és onnan az orosz küldöttség segítségével hazatér hazájába. Tanulmányait ekkor már befejezte és Wolf laboratóriumában dolgozott. Az orosz küldöttség azonban nem adta meg a, segélyt és Lomonoszov kénytelen volt gyalog elindulni vissza Marburgba. Az úton egy porosz tisztnek a kezébe került, aki a hadseregbe verbuvált embereket. Leitatta Lomonoszovot és így kényszerítette őt a szerződés aláírására. Ennek megtörténte után a Wesel-erődbe vitette őt. Lomonoszov, aki semilyen körülmények között sem volt hajlandó tudományos munkáját felcserélni a porosz katonai szolgálattal, éjjel átmászott az erőd falán, átúszta a vízzel telt árkot és szerencsésen elért Marburgba. Rövidesen megkapta az ösztöndíjat és a fiatal tudós hazatért Oroszországba. Lomonoszov telve energiával, munkakedvvel és nagy tervekkel jött haza. Azonban már az első lépéseknél beleütközött az orosz felsőbb körök tompaságába és felfuvalkodottságába. A Tudományos 'Akadémiában németek kezében volt a vezetés. Az akadémia elnöke, Schumacher, a legnagyobb nehézségeket okozta Lomonoszovnak. Lomonoszov nyílt, őszinte I ember volt, aki ellenfeleinek a sze| mébe mondta meg véleményét. Természetesen ennek következtében gyakran hangos jelenetek színhelye volt az akadémia. Rövidesen Schumacher és társai Lomonoszov ellenségei lettek. Ez a harc Lomonoszov és az akadémia vezetői között nem személyi harc volt;' mély elvi jelentősége volt ennek. Az akadémiában német arisztokraták ültek, akiknek a tudományhoz kevés közük volt. Lomonoszov az orosz tudomány fejlődéséért harcolt és látta, hogy a németeket csak az egyéni haszon érdekli és nem az orosz tudomány, azaz nagy Oroszország érdekei. A tudós ellenségei jó összeköttetésekkel rendelkeztek és lehetetlenné akarták tenni Lomonoszovot. Hogy ez nem sikerült, ezt annak köszönheti a sokoldalú tudós, hogy tehetséges költő volt és a cárnőt, akit nem érdekelték Lomonoszov értékes tudományos kutatásai, elragadták ódái. A hatás nem maradt el, a tudós ellenségei egy "dőre lecsendesedtek. ^.Hosszú harcok után Lomonoszov végre elnyerte a tanári címet és az ezzel járó 660 rubel évi fizetést. Nagy anyagi gondoktól szabadult meg. Azonban harca a „sötét erőkkel" folytatódott. Néhány évi kitartó küzdelmébe került, hogy anyagi támogatást kapjon az első orosz vegyészeti laboratórium felépítésére. Számos tudományos munkája feküdt az íróasztalában, mert az illetékes körök nem voltak hajlandók kiadni. 1765-ben halt meg Lomonoszov 54 é\»es korában, egészségét a sok harc megtörte. Lomonoszov tudományos hagyatéka óriási jelentőségű. Sok évvel Dalton előtt rájött arra a gondolatra, hogy minden test parányi részekből corpust-ulákból áll Ezzel megalapozta az atomteóriát. Lomonoszov bebizonyított az akkor elismert Stále-elmélet helytelenségét Ezen elmélet szerint minden test az égés folyamatánál egy bizonyos anyagot választ ki magából és ez teszi lehetővé a/ égést Lomonoszov bebizonyította, hogy az egyes testek súlya az égés után nagyobb, mint az égés előtt volt, tehát nem lehetséges. hogy anyag váljon ki belőle. Ez vezette Lomonoszovot arra a gondolatra. hogy az égés semmi más, mint az adott testnek a levegőben lévő valamilyen anyaggal való egyesülése. (Abban az időben még az oxigént nem ismerték.) Lomonoszov lángesze és értelmének ereje abban is megmutatkozik, hogy egyesítette az elméletet a gyakorlattal. Azon dolgozott, hogy a tudomány eredményeit átültesse a gyakorlatba. Ez indította öt arra, hogy gyárakat építettessen, amelyek között a leghíresebb volt a színesüveggyár. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy tökéletesebb kemencékkel és szerszámokkal volt ellátva, mint korának bármely üveggyára, beleszámítva Olaszországot is. A berendezéseket Lomonoszov tervei szerint orosz mesterek építették. Nagy figyelmet szentelt Lomonoszov a légköri elektromosság, a villámlás tanulmányozásának. Tapasztalatai és kísérletei alapján megállapította a hődinamika második alapelvét: „egy hidegebb testről a hőt egy melegebb testre átvinni nem lehet". Lomonoszov nevéhez fűződik a fizikai vegytan megalapozása, mint új tudományszak megalapozása, amely az ő szavai szerint „olyan tudomány, amely a fizika tapasztalatai és törvényei alapján magyarázza meg a vegyi folyamatokat". Egyik legnagyobb felfedezése az energia megmaradásának törvényén kívül az anyag megmaradásának törvénye. Kísérleteivel bebizonyította a törvény helyességét Nyugaton ezt az érdemet gyakran Lavoisier francia vegyésznek tulajdonítják, aki egyik művében 1789-ben. 33 évvel Lomonoszov után alkalmazta ezt a törvényt és meg sem említette az orosz tudós munkáját, pedig hiteles adatok bizonyítják, hogy tudott róla. Lomonoszov nézetei mély materialista alapokon nyugszanak. Hiszen az energia, anyag és a mozgás megmaradásának elvei a materializmus diadalát jelentették. Lomonoszov több egyházellenes nyiltakozatot és néhány éles ateista tanulmányt is írt- Lomonoszov materialista világnézete volt tudományos munkásságának alapja. Lomonoszov hatalmas alkotómunkája nem veszett el. Az ő zseniális elgondolásaira épít ma is a modern természettudomány. Az energia és az anyag megmaradásának gondolata az atomtudomány, a világegyetem fejlődésének gondolata, amelyeket 200 évvel ezelőtt fejezett ki Lomonoszov, a jelenlegi fizika, vegyészet és geológiai tudomány alapelvei. Michail Vasziljevics Lomonoszov, az orosz tudomány büszkesége, törhetetlen hazafi, aki népének szolgálatába állította minden erejét, nagyjelentőségű bölcsész, aki a természettudományt fejlettebb fokra emáte. tehetséges költő és kitűnő társadalmi munkás volt. Az ő alkotó eredményei az orosz nép gigantikus erejének legnagyobb- bizonyítéka. Egész munkásságával igazolta egyik versének helyességét, amelyet szószerinti fprdításban idézünk: „Az orosz föld képes saját Plátonokat és hölcs, eszes Newtonokat is szülni." Túri Iván, \