Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-02 / 160. szám, csütörtök

1953 július 2. III szo I Mire mutatott rá a francia kormányválság? Franciaországban több mint egy hónapon keresztül tartott a kor­mányválság. A nemzetgyűlés előtt nap-nap után folyt le a miniszter, elnökök bukása. Hét jelölt nem kap­ta meg az alkotmány értelmében a kormányalakításhoz szükséges sza­vazatok számát, illetve szavaz­ták meg jelöltségüket, leiöpiek és átengedték helyüket a következő jelöltnek. Csak a nyolcadik jelölt­nek, Josef Lantol, „'obioiciall politi­kusnak sikerült végre megalakítania kormányát. Mivel magyarázható ez a hosszú ideig tartó kormányválság? A francia lapok kiemelik, hogy a válság annak ellenére tört ki, hogy a parlamentben az abszolút többség­gel rendelkező polgári pártok között az alapvető bel. és külpolitikai kér­désekben nem volt semilyen különö­sebb nézeteltérés. A jobboldali lapok igyekeznek el­hitetni az olvasókkal, hogy a kor­mánypártok körében nem volt egyetértés az egyes jelöltek körüli szavazásokban. ,,Az a benyomásunk — írta a ,,Le Monde" cimű lap. — hogy minden csoport inkább a sa­ját pozícióival törődik, mintsem azon fáradozna, hogy megtalálják a meg­egyezéshez vezető útat." Lecoure, az MRP parlamenti frak ciójának feje, magyarázatot fűzötl ahhoz, miért nem támogathatja pártja az egyik miniszterelnökjelölt, Antoin Pinay programmját és eköz­ben kijelentette: „Társai. m félnek, hogy kiéleződik a komoly szociális válság, valamint hogy erősödik a közgazdasági pangás é s növekedni fog a munkanélküliség" Más polgári pártok képviselői is hasonló aggodalmuknak adtak ki­fejezést. Erre vezethető vissza, a jobboldali szocialisták oppozíciója is egyes miniszterelnökjelől'tekkel szemben. Jelenleg egyetlen burzsoá párt sem hajlandó nyíltan magára vál­lalni a felelősséget az előbbi politi­kai irány folytatásáért. A militari­zálá s és a vietnami háború folytatá­sának politikája telje s csődöt mon­dott. Pénzügyi nehézségekbe sodorta az országot. Ma minden polgári párt tudatában van e nehézségek komoly­ságának. A békés célokat szolgáló ipar számos ága válságot él át. Franciaország költségvetésének vesztesége a hivatalos, feltétlenül csökkentett számadatok szerint el­éri a 730 milliárd frankot És hónap­ról hónapra fokozódik. Franciaor­szág vesztesége az európai fizetési szövetségben eléri a 750 millió dol­lárt. Franciaországban az életfenntar­táshoz szükséges költségek 1938-hoz viszonyítva kétszeresükre emelked­tek. Franciaország évente több mint 600 milliárd frankot irányoz elő a vietnami háborúra. A népi tömegek egyre határozottabban síkra száll­nak a vietnami háború folytatása el­len. Valamennyi miniszterelnökjelölt panaszkodott a pénzügyi nehézsé­gekre. Az „európai hadsereg'' megszerve­zéséről szóló egyezmény, amelynek címkéje alatt Nyugat-Németország revansiszta fegyveres erőit tömörí­tik, ellenállásra talál a francia la­kosság különféle rétegeiben. Ez az egyezmény — Franciaország előző kormányai külpolitikájának gyü­mölcse Belpolitikai téren a rendőri meg­torlások hulláma mindeddig nem •udta ŕeä tartózta tni a demokratikus er&íi nevekedését és konszolidálódá­sát. A reakció számításai füstbe mentek. Ansimt a miniszterelnökjelöltek programmbeszédei erre engednek következtetni, a parlament jobbol dali többség e még sem akarja, hogy feladják az előző politikát. Termé­szetesen szemmel láthatóan nem annyira a kormányválság, hanem a mély politikai válság az, amely elé­gedetlenséget okoz Franciaország lakosságának legszélesebb tömegei­ben. Figyelemre méltó tény, hogy a legreakciósabb lapok még mindig a régi nótát fújják és fennhangon hir­detik, hogy el kell térni az alkot­mánytól, amely mint ismeretes, a demokratikus szabadságjogok ele­meit tartalmazza. A „Figaro" pa­lástolatlan bosszúsággal írja, hogy a mai alkotmány — „a többség műve, amelybe a kommunisták is beletar­toznak." Egy másik, ugyanolyan szellemű lap egyenesen küzdelmet indít „az alkotmány 45 cikkelye el len, amely a miniszterelnökjelölt számára kötelezővé teszi a szavaza tok abszolút többségének megszer­zését teljhatalmának megerősítésé re." A reakciós sajtószerVfek felhí vást intéznek az alkotmány oly mó­dosítására, hogy az egyes polgári pártok a parlamenti szavazatok egy­szerű többségével kerülhessenek ha­talomra. A lapok igyekszenek az ol­vasó figyelmét abba az irányba te­relni, hogy a kormányválságokat az alkotmány idézi elő és ebből az egye. düli kiút, az alkotmány megváltoz­I tatása abból a célból, hogy lehetővé tegy e diktátori teljhatalommal fel­ruházott kormány megalakítását. Az egyes legreakciósabb lapok még tovább mennek. Az „erős pénz­röl" sóhajtoznak. Az „Express" o. jobboldali hetilap például azt jósol­gatja, hogy a képviselőháznak egy szép és nyilvánvalóan már nem so­kára bekövetkező napon meg kell hajolnia a kívüle álló erő előtt." A reakció mai erőit felbecsülve, a demokratikus sajtó megjegyzi, hogy a nemrégen lezajlott helyi kép­viseleti választások alkalmával a De Gaulle-párt vereséget szenvedett és a kommunisták az összes szavaza­tok több mint egynegyed részét szerezték meg és így az első helyre kerültek Ez a népi tömegek állás­foglalásának ékesen szóló bizonyí­téka. A „Le Monde" című lap nemrégen azt írta, hogy most „közgazdasá­gunk és diplomáciánk problémája egy és ugyanaz a probléma. A szo­ciális biztositás és Indokína, az adó és a hadihitel... mindezeket a kér­! .léseket nem lehet egymástól elvá. i lasztani és egymástól függetlenül szemlélni." Más szóval a mai Fran­ciaország gazdasági és szociális ne­hézségeit egy bizonyos politikai irányzat idézte elő és ennek az irányzatnak megváltoztatása nélkül ezek a nehézségek kiküszöbölhetet­lenek. (A moszkvai „Pravda" cikke | nyomán.) Á khmer! helyzetről Az indokínai francia katonai ha­tóságok Khmer (Kambodzsa) fővá rosában rendkívüli intézkedéseket tettek. Katonaság szállta meg a város stratégiai pontjait és katonai egységek őrzik az összes kormány épületeket. A francia gyarmatosí tók azzal magyarázkodnak, hogy esetleges zavarok elkerülése végett tették meg ezeket az »óvatossági« intézkedéseket. A khmeri kormány provokációnak, jogtalan megfélemlítő rendszabály nak minősítette a francia eljárást és bejelentette, hogy khmeri fegy­veres erőket vezényel a franciák álltai megszállt kormányépületek megvédésére. A delhi rádió közli, hogy Khmer (Kambodzsa) kormánya tiltakozó jegyzéket nyújtott át a khmeri francia főbiztosnak a francia ha­tóságok intézkedései ellen. A jegyzék rámutat arra, hogy a francia katonai hatóságok hadállá­sokat építettek ki a pnompeni re­pülőtér körül és tüzérségi lövege ket irányítottak erre a városra. A jegyzék tiltakozik az ellen is, hogy újabb francia csapaterősításeket készülnek küldeni Khmerbe. A jegyzék a francia katonai ha­tóságok intézkedéseit »prqvokációs jellegüeknek« minősiti. A bonni szövetségi gyűlés elfogadta az új mandáfumrabló törvényjavaslatot A bonni szövetségi gyűlés reakciós többsége elfogadta a választójogi törvényjavaslatot. Eszerint a vá­lasztókerületekben a legtöbb szava­zatot kapott képviselőjelöltet tekin­tenék megválasztottnak, függetlenül attól, hogy a reá esett szavazatok száma meghaladja-e a kerületben összesen leadott szavazatok ötven százalékát. A törvényjavaslat kimondja, hogy a mandátumok elosztásánál csak olyan pártot vesznek figyelembe, amelyre az egész országban leadott szavazatok legalább öt százaléka esett. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának újabb intézkedései A demokratikus sajtó közli a Német Demokratikus Köztársaság kormányának új, fontos intézkedé-^ seit a dolgozók életszínvonalának megjavítására. A minisztertanács többek között elrendelte, hogy fizessék meg a fa­siszta provokációk miatt elvesztett munkaidőt. A helyi ipar és a kis­ipar fejlesztéséről szóló kormány rendelet felszólít minden népi üze­met. hogy segítse anyaggal a kis­iparosokat és a magánvállalkozó­kat. A Német Demokratikus Köztár­saságban folyó lakásépítés gyors fejlesztése érdekében a miniszter tanács rendeletet adott ki a lakos ság épitőanyagellátásának megjaví­tására Az építtetők széleskörű pénzügyi segítségben részesülnek. Az NDK kormányának határo zatai haladéktalanul érvénybe lép­wek. Gyors ütemben javulnak a Német Demokratikus Köztársaság lakosainak életviszonyai Németország Szocialista Egység­pártja központi bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának legutóbbi nagyjelen­tőségű határozatai nyomán gyors ütemben javulnak a lakosság élet­viszonyai. Az állami, szövetkezeti és magánkézben levő áruházakban és boltokban nagymennyiségű, ki váló minőségű közszükségleti cikk áll a fogyasztók rendelkezésére. A közellátási és a belkereskedel­mi minisztérium a minisztertanács határozata alapján hatalmas áru­mennyiséget juttat az állami tarta­lékokból az elosztószerveknek. A párt, a kormány és a szabad német szakszervezetek megbízottai mindenütt gondosan ellenőrzik a lakosság életszínvonalának emelé­sét szolgáló határozatok gyors vég­rehajtását. Tömegesen térnek vissza a Német Demokratikus Köztársaságba az eltávozott személyek A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya — mint ismeretes — teljes büntetlenséget és minden tulajdon visszadását biztosította mindazok számára, akik a tévesnek bizonyult intézkedések miatt Nyu­gat-Németországba vagy Nyugat­Berlinbe szöktek és most vissza­térnek a Német Demokratikus Köz­társaságba. Az eltávozott személyek nagy számban élnek ezzel a lehetőséggel. A legutóbbi napokban igen sok kis­kereskedő, kisiparos és egyénileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Német Demokratikus Köztársaság ba. Az olasz köztársasági einök megkezdte az új kormány alakításával kapcsolatos tárgyalásokat A »Fteuter« jelentése szerint hi vatalosan közölték, hogy a De Gas j peri-kormány lemondott. De Gasperi lemondása után az ' olasz köztársasági elnök hétfőn dél után megkezdte az új kormány megalakitásával kapcsolatos tár­gyalásokat. Elsőnél^ Enrico De Ni­cola, volt köztársasági elnök ke reste fel Einaudi köztársasági elnö­köt. A kormányalakítással kapcsolatos tanácskozások kedden folytatód tak. Reggel 9 órakor Gronchi és Merzagoro a képviselőház, illetve a szenátus új elnöke, valamint az al­kotmányozó nemzetgyűlés két volt elnöke, Saragat és Terracinj keres ték fel a köztársasági elnököt. Kedden délután Einaudi a parla­menti csoportok vezetőivel kezdte meg tárgyalásait. Ezeket pártjuk és nevük betűrendi sorrendjében hívták össze. Ennek megfelelően először Mauro Scoccimarro, az Olasz Kommunista Párt szenátusi csoportjának vezetője, majd közvet. lenül utána Togliatti, mint a kom ihunista parlamenti képviselők cso­portjának vezetője tárgyal Einau­dival. A CGIL vezetőségének határozata az olasz kormány politikájának megváltoztatását követeli A CGIL (az olasz általános szak szervezeti szövetség) vezetősége közzétette a legutóbbi ülésszakon elfogadtott határozat szövegét. A határozat többi között így hang­zik: »A CGIL vezetősége jóváhagyta Di Vittoriónak, a CGIL főtitkárá nak és Novellának, a CGIL szer­vezőtitkárának beszámolóját. A bi zottság kijelenti, hogy a június 7 én lefolyt parlamenti választások a munkásosztály és az ország ha­ladó erőinek lényeges elörehaladá sáról, a CGIL azon politikájának diadaláról tanúskodtak, amely a munkásosztály és a dolgozók egy­ségén és a középrétegekkel való szoros szövetségen alapul. A dolgo­zók győzelme arról is tanúskodott, hogy az országban és a parlament­ben az erőviszonyok jelentős mér­tékben Xnegváltoztak. Az erőviszo­nyok e megváltozásának megfele löen, meg kell változnia a kormány politikájának és az általános hely­zetnek is.« A határozat ezután felsorolja a munkásosztály és a néptömegek érdekében végrehajtandó politikai és szociális követeléseket, így a többi között a nemzetközi jövede­lem igazságosabb elosztását, a <ie­rnokratikus szabadságjogok biztosí­tását, Olaszország tevékeny bekap­csolódását a béke megvédéséért folyó széleskörű, világméretű moz­galomba. Követeli a jelenlegi poli­tikának, a gazdasági elnyomorodás politikájának elvetését, azaz: az olasz mezőgazdaság elmaradottsá­gának leküzdését, földreform és az alkotmányban előirányzott kollek­tív • megállapodások módosítása út­ján. Követeli az olasz iparnak a nép szolgálatába való állítását, va­lamint a keleteurópai országokkal, Kínával és általában Kelettel a gazdaságilag előnyös kerekedeimi kapcsolatok felvételét. Az' a tény, hogy a dolgozó tö­megek egyhangúlag helyeslik a CGIL politikáját — hangoztatja be­fejezésül a nyilatkozat — arról ta­núskodik, hogy a CGIL. t szerveze­tileg meg lehet erősíteni a külön­böző politikai és szakszervezeti irányvonalakat követő dolgozóknak a CGIL kötelékébe tartozó szak­szervezetekhez való csatlakozás út­ján. Erre azért van szükség, hogy a CGIL még nyomatékosabban lép­hessen fel az olasz dolgozók kenye­rének és jogainak védelmében. Az Egyesült Államok löszereket rendelt Jugoszláviában A londoni rádió és az AFP jelen­tése szerint az Egyesült Államok és Jugoszlávia képviselői Heidelberg­ben egyezményt írtak alá. Az egyez­mény értelmében az úgynevezett off shore megrendelések keretében az Egyesült Államok lőszereket gyár­tat Jugoszláviában. A jelentés hang. súlyozza, hogy a megrendelt lőszer valószínűleg a jugoszláv hadsereg tulajdonában marad. Li Szín Man leguíabb terve a kínai népi önkéntesekkel kapcsolatban Az Tíj Kína hírügynökség külön ­tudósítjója írja: Miután Li Szin.man a koreai nép­hadsereg fogságba esett harcosai kö­zül az amerikaiak hallgatólagos be­leegyezésével sokakat erőszakkal visszatartott, most újabb terv ké­szült a kínai népi önkéntesek fog­ságba esett harcosai nagy részének visszatartására. Li Szin-man, aki az amerikaiak magatartásán felbátorodva, nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhurcolásával, összejátszik a Csang-Kai-sek-klikkel, hogy együttesen megkíséreljék „szaba­donbocsátani", majd erőszakkal Taí­vanra hurcolni a kínai népi önkén, tea egységek fogságba esett és Dél­Korea területén őrzött harcosait. A liszinmanista ég csangkaisekista banditák már meg is kezdték ennek a sötét tervnek keresztülvitelét. Az Associated Press jelentette, hogy a liszinmanista banditák jú­nius 20-án, a kizárólag amerikai katonák által őrzött 2-es számú pu­szani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek kö­zül 57-et az amerikaiak később visszaszereztek a liszinmanista rend­őrségtől, a többi 50 azonban még mindig Li Szin-man kezén van. Egy amerikai tiszt állítása sze­rint ennek az ötven elhurcolt kínai hadifogolynak visszaszerzésére nincs lehetőség. Közben a moszulpói táborban (Csezsu szigetén), ahol a nem köz­vetlenül hazatelepítendönek minősü­lő kínai hadifoglyokat őrzik, kuo­mintangista ügynökök ismételt tün­tetéseken követelték a hadifoglyok „szabadonbocsátását". Az Egyesült Államok hallgatóla gos beleegyzésével és bátorításával egyre szorosabb együttműködés jön létre a hadifoglyok visszatartása terén a liszinmanista és a kuomin­tangista banditák között. Amerikai hírügynökségek ismételten olyan je­lentéseket közöltek Taivanról, hogy a Kuomintang-banditák örömmel üdvözölnék, ha a „szabadonbocsá­tott" kínai hadifoglyok Taivan szi­getére mennének. Az Internacionál News Service jelentése arról szá­mol be, hogy a Kuomintang-bandi. ták javaslatot tettek az Egyesült Államok kormányának a hadifog, lyok erőszakos visszatartására. Keszoni megfigyelők hangsúlyoz­zák, hogy az USA Li Szin­man provokációja óta mindezideig semmiféle eredményes intézkedést sem tettek e provokáció megfékezé­sére. Li Szin-man folytatja a hadifog, lyok elhurcolását, annak ellenére, hogy a hadifogolytáborok teljes el­lenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Államok azt sem követelték, hogy Li Szin-man szol. gáltassa vissza az elhurcolt hadi­foglyokat. Az a tény, hogy Lj Szin-man együttműködik a Csang Kai­sek bandával a kínai népi önkéntesek fogságba esett harcosainak erősza­kos visszatartásában és ezzel a fegyverszünet további aláaknázásá­ban, komoly figyelmet érdemel a vi­lág részéről. Clark beismerte, hogy az összes hadifogolytáborok ellenőrzése alatt állanak. Ezért semmiképpen sem bűjhat ki a súlyos felelősség alól, amely azért terheli, hogy Li Szin­man erőszakkal visszatart több mint 27.000 hadifoglyot. Az Egye­sült Államokat teljes és közvetlen felelősség terheli a hadifogolytábo­rokban bekövetkező bármilyen inoi. densért.

Next

/
Thumbnails
Contents