Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-05 / 163. szám, vasárnap

1953 július 5. UJ SZO 3 Wíihelm Pick elvtárs cikke a Német Demokratikus Köztársaság w politika" irányvonalának megvalósításáról A „Neues Deutschland" és a „Tägliche Rundschau" csütörtökön vezető helyen közölte a betegsége után a Szovjetunióban üdülő Wil­helm Pieck köztársasági. elnök cik­két a Német Demokratikus Köztár­saság új politikai irányvonalának megvalósításáról. A köztársaság el­nöke cikkében a többi között ezeket írja: Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság létrejötte óta folytatott békés épitömunkánk, amelyet a munkásosztály pártjának vezetése alatt végzünk, minden téren örven­detesen gyorsütemü előrehaladást ért el. Ez a lakosság széles tömegei élet­színvonalának állandó növekedésé­ben, a néptulajdonban lévő ipar rendkívüli eredményes fejlődésében, a mezőgazdaság területén 1 a háború előtti évek termésének elérésében, a lakosság általános optimizmusában és örömteli munkalendületében nyil­vánult meg. A mult év folyamán változások álltak be ebben a fejlő­désben, kiderült, hogy rosszabbodott köztársaságunkban a helyzet és ki­mélyült a szakadék hazánk keleti és nyugati része között. A köztár­saság dolgozó lakossága köréből jött pzámos figyelmeztetés és a né­met kérdés békés megoldásáért ví­vott küzdelemben mutatkozó foko­zott nehézségek ez év májusában a párt- és a kormány politikájának komoly felülvizsgálatára késztették pártunk Politikai Bizottságát. A tudtommal folytatott tanácskozások és vizsgálatok eredménye volt a Po­litikai Bizottság június 9-i közlemé­nye, ami a párt és a kormány poli­tikájában szükségessé vált fordula. tot jelezte. Az új irányvonal célja az egész lakosság életviszonyainak alapvető megjavítása és a jogbiz­tonság megszilárdítása a Német De­mokratikus Köztársaságban. — A nemzetközi békeerők gyors gyarapodása miatt nyugtalankodó nyugatnémet és amerikai háborús gyújtogatok pártunk és kormányunk új irányvonalában további súlyos veszélyt láttak a maguk politikája számára, amelynek az a célja, hogy a hidegháború melegháborúvá ala­kuljon át. Az imperialista uszítók, nak szükségük van a szétszakított Németországra, amely Európa szi­vében a nyugtalanság és a provo­kációk melegágya. A nyugatnémet és amerikai imperialisták kalando­rokhoz méltó fasiszta provokáció szervezésével próbálták új politi. kánkat elgáncsolni. — A német népnek, elsősorban a német munkásosztálynak soha nem szabad megfeledkeznie a mult ta­nulságairól. Németország Szocia­lista Egységpártja és a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya levonta a kellő következtetéseket a mult keserű tapasztalataiból. E ta­pasztalatokból okulva az a felada­tunk, hogy a fasiszták próbálkozá­sait minden rendelkezésünkre álló eszközzel letörjük. Ezért mozgósí­tottuk a dolgozókat, ezért vetettük be a népi rendőrséget és egyéb kar. hatalmi alakulatainkat és a szovjet csapatok tevékeny segítségével ezért zúztuk szét a fasiszta puccskísérle­tet. Ez a tett a német nép és Euró­pa békéjét szolgálta. — Ügyünk igazsága azonban nem feledtetheti el a tényt, hogy a fa­siszta ügynököknek és provokáto­roknak átmenetileg sikerült céljaik­ra felhasználniok a dolgozók bizo­nyos csoportjait. Erre csak ezért kerülhetett sor, mert pártunk túlsá­gosan előreszaladt, mert a szak. szervezetek elszakadtak a tömegek­től és végül azért, mert a dolgozó tömegeknek nem magyarázták meg kellőképpen a lakosság életviszo­nyainak megjavítására, köztársasá­gunk megerősítésére és Németor. szág békés újraegyesitésére irányu­ló új politikai irányvonalunk jelen­tőségét. A pártnak, valamint a köz­társaság minden haladószellemü és minden békeszerető lakosának most az a legfőbb feladata, hogy a töme­gek előtt megvilágítsa a fasiszta puccskísérlet hátterét és mozgósítsa népünk egészséges erőit a párt és a kormány új irányvonalának meg­valósítására. — A munkásosztály pártjával és a kormányba vetett szilárd biza­lommal, egész erőnket megfeszítve, előre! Valósítsuk meg Németország Szo­cialista Egységpártjának és a Né. met Demokratikus Köztársaság kormányának új célkitűzéseit! Nem kétséges, hogy nagy és igaz­ságos nemzeti ügyünk győzni fog, mert velünk vannak a béke. a de­mokrácia és a szocializmus mérhe­tetlen erői, élükön a szocialista Szovjetunióval. Dührohamot kapott a börtönben a Rosenberg-ügy koronatanúja A »National Gurladian« közli az egyik rab nyilatkozatát, aki együtt volt bezárva Greenglassal a Ro­senberg-pör fő terhelő tanújával. »Egy este Greenglass az ebédlő ben dührohamot kapott — mondot ta a rab, — Tányérját a földhöz csapta és ezt ordította: »Miért nem álltok szóba velem, hiszen osak azért tettem, hogy életemet és fe­leségtem életét mentsem.« A többi rab egy szót sem szól hozzá. Meg­vető hallgatással kezelik. A rab egyébként elmondotta azt is, hogy a börtönőrök is gyűlölik Greenglasst és pokollá teszik számára az éle­tet. Kétnapos sztrájkba kezdtek a görög állami tisztviselők A »Hellas Press* közli, hogy a görögországi állami tisztviselők pártállásuktól függetlenül július 2 ától egységesen kétnapos sztrájk ba kezdtek. Az állami tisztviselők fizetésük emeléséért és a tervbe vett tömeges elbocsátások ellen küzdenek. Papagosz monarchofasiszta kor­mánya mindent elkövet, hogy el­gáncsolja az állami tisztviselők har. cát. Maga Papagosz — mint az at­héni rádió jelenti — táviratilag körrendeletet küldött valamennyi tartomány vezetőségének és rendőr­főnökének, amelyben elrendelte, hogy tegyenek különleges rendőri intézkedéseket. Nehru leánya a Szovjetunióban Egy hete a Szovjetunióban tar­tózkodik Indira Gandhi, Nehru in­diai miniszterelnök 'leánya. Indira Gandhi moszkvai tartózkodása so­rán megismerkedett a szovjet fő­várossal, iskolákkal, gyárakkal, több színházi előadáson is résztvett. Július 2 án Indira Gandhi Üzbe­kisztánba utazptt. Vele együtt uta­zott Menőn, India rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykö­vete. Kekkonen kapott megbízást az új finn kormány megalakítására A »Pinn Távirati Iroda« jelenté­se szerint Kekkonen miniszterelnök július másodikán meglátogatta Paa­sikivi köztársasági elnököt és be­számolt neki azokról a tárgyalá sokról, amelyeket a kormányvál/ ság megoldása érdekében folyta, tott. A köztársasági elnök megbízta Kekkonen miniszterelnököt az új kormány megalakításával. Kekko­nen elfogadta a megbízatást. Egyiptomi miniszter nyilatkozata a köztársaság külpolitikájáról Az egyiptomi lapok közlik annak a beszédnek szövegét, amelyet Sza lah Szelim egyiptomi irányítási (pro pagandaügyi) miniszter tartott jú nius 30-án az alexandriai egyete men. A miniszter ebben a beszéd ben Egyiptom külpolitikájának kér déseivel foglalkozott. Szalem Egyiptomnak a jövőben folytatandó külpolitikáját fejteget­ve, India politikájára hivatkozott és rámutatott arra, hogy India kije­lentette, nem küldi hadseregét az indiai félsziget határain túlra, nem fog harcolni és ellenségeskedni sen­kivel, hacsak nem éri támadás. » N ekünk — jelentette ki Szalem — 1 ugyanebben az irányban kell foly­tatnunk külpolitikánkat.* A négyhatalmi légi biztonsági értekezlet ülése Berlinben Július 1-én Berlinben a brit kato­nai közigazgatás helyiségében ren­des ülést tartottak a négy hatalom megszálló hatóságainak képviselői, hogy megvitassák a légibiztonság kérdéseit. A brit küldöttséget J. H. Edwards.Jones repülőaltábomagy, a francia küldötséget L. Montrelais repülőtábornok, a szovjet küldött­séget, I. D. Podgornij repülőaltábor­nagy, az amerikai küldöttséget R. P. Tate vezérőrnagy vezette. Az ülésen folytatódott az eszme­csere a légibiztonság biztosítására irányuló konkrét intézkedések ki. dolgozása céljából. Elhatározták, hogy a technikai szakértők munka­csoportja folytatni fogja a repülő­gépek közötti jelzésrendszer kidol­gozását. A következő ülést a francia kato. nai közigazgatás helyiségében tart­ják. Az ülés idejét később állapít­ják meg. A jelenlegi kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének érvényesülése arra vezet, hogy a monopoltöke kép­viselői, — akik számára a háború és a népgazdaság militarizálása jő üzletet jelent maximális profitjuk növelésére — a ludomány és tech. nika összes vívmányait igyekszenek a háború előkészítésének, a terme­lőerők megsemmisítésének és az em­berek tömeges gyilkolásának eszkö­zévé változtatni. Ez igen kézzelfoghatóan megnyil. vánul például a jelenlegi kapitaliz­mus egyik legfőbb országában — az Amerikai Egyesült Államokban a tudományos-kutató munkák finan­szírozására előirányzott tételekben. A kormány „nemzeti tudományos alapja" által 1953 elején összeáll!, tott kimutatás hivatalosan igazolja, hogy az USA-ban a tudományos ku­tatások és tökéletesítések céljára fordított összegeket főleg katonai jellegű kutatásokra használják fel. A kimutatás szerint 1952-ben az ál. lami hivatalok által a tudományos­kutatómunkálatokra és tökéletesí­tésekre előirányzott 1,839,000.000 dollár összegből a hadügyminiszté­rium 1,315.000.000 dollárt, az atom­erő bizottság, 292 millió dollárt, a nemzeti légügyi bizottság pedig 67 millió dollárt használt fel. Ilymódon annak az összegnek 91 százalékát, amelyét az állam 1952­ben tudományos kutatásokra irány­zott elő, katonai jellegű kutatások, ra fordították és csak 9 százalékát használták fel a katonai előkészü­letekkel közvetlen kapcsolatban nem álló kutatómunkálatokra. A mono­póliumok lapja, a „Bussines Week" szerint az USA-ban „a tudomány felöltötte az egyenruhát". Emellett tekintetbe kell vennünk, hogy a tu. dományos kutatásokra előirányzott állami költségvetés nagy részét az USA-ban nem harmadrendű szere­pet játszó állami tudományos inté­zetek, hanem az ipari trösztök és egyetemek magánkutató intézetei' és laboratóriumai használják fel. Elsősorban azok a legnagyobb A tudomány militärizálódása az USA-ban monopóliumok -kötnek szerződéseket tudományos kutatómunkálatokra, — mint a második világháború ide­jén — melyek a katonai megrende­lések oroszlánrészét kapják és ame­lyeknek kezében összpontosul a drá. ga tudományos berendezések és ku­tatókáderek jelentős része. Ilymódon a katonai célú kutató munkákra kötött állami szerződések elősegítik a monopóliumok ellenőr­zésének még nagyobb méretű meg­erősödését. Különösen szembetűnő ez a jelen, ség az atomerő terén végzett tudo­mányos kutatómunkálatokban. Az atomerő az USA legnagyobb mono­póliumainak töbh milliárdos össze­geket jövedelme^ üzletévé vált. A természettani kutatások legjelentő. sebb központjaivá az USA atomerő­ügyi bizottságának úgynevezett nemzeti laboratóriumai váltak, me­lyeknek felszerelése és ellátása az adófizetők rovására történik. A leg­nagyobb ipari trösztök, mint pél. dául a „Generál Motors", (Dupont tulajdona), a „General Electric" (Morgan tulajdona), — melyek az atomfegyver gyártásával foglalkoz­nak — és más, az említett monopó­liumoktól függő egyetemek irányít­ják e laboratóriumok működését. A második világháború után egy. re jobban kiterjedt az amerikai mo­nopóliumok uralma az amerikai egyetemek és kollégiumok felett. Az USA legmagasabb tudományos intézetei teljesen „támogatóiktól" függnek, akik nem mások, mint a legerősebb ipari és pénzügyi mono­póliumok. így például a Harward és a Columbia egyetem Morgan tói, a chicagói egyetem Rockefellertől, a Yale-egyetem Morgantól és Rocké, fellertől függ. A pittsburgi egye­tem és technológiai intézet teljesen Mellontól függ, .a rochester egye­tem pedig a valóságban az Kast. man Kodak" cég tulajdona. A Harward-egyetem több mint í 300 millió dollár tökével rendelkezik. E töke kétharmad része részvény­papirokból, ingatlanban, stb., fek­szik és 30 millió dollár kamatot hoz. Ugyanilyen nagy a newyorki Columbia-egyetem tőkéje és nyere­sége is. Az • egyetemek rektoraivá egyre gyakrabban nyugalmazott tá­bornokokat és tengernagyokat ne­veznek ki, akik „tanári" működésü­ket egybekötik az ipari és pénzügyi szervezetek igazgatóságaiban betöl. tött, jól jövedelmező igazgatói és tagsági funkciókkal. A legutóbbi évek folyamán az USA közgazdasága egyre jobban növekvő militarizálódásával párhu­zamosan az egyetemek egész tevé­kenysége is a szerződések értelmé­ben a fegyvergyártással kapcsola. tos kutatómunkákra előirányzott esz­közöktől függ. Ez azt jelenti, hogy az egyetemek tanító és tudományos munkásságát teljesen militarista céloknak, a reakció soha nem lá­tott méretű terjeszkedésének és a szabad tudományos kutatás összes kísérletei elfojtásának rendelik alá. Százszámra bocsátják el a haladó­szellemü tudósokat az egyetemekről. A természettani és vegytani tu­dományok fejlődése az USA-ban a hadiipari monopóliumok és a kato­nai szervek erős ellenőrzése alatt megy végbe. A természettani tudo­mányok doktori címének megszer­zésére előírt értekezés tervét is az atomfegyver-szakemberek képzésé, vei kapcsolatban dolgozták ki. Az élettan és orvostudományok terén is egyre jobban fokozódik a kutató munkálatok katonai ellenőrzése. A katonai szervek és az atomeröbizott­ság évente többszáz Szerződést köt ilyen célú munkálatokra az egye­temek illető ágazataival, a magán, kutató intézetekkel és a legneveze­tesebb klinikákkal. Az USA monopoltőkéje jelenleg arra törekszik, hogy népellenes ér­dekeinek szolgálatába állítsa az or. vostudományt, az élettant és kellő. képpen alkalmassá tegye ezeket a háborús előkészületekre. Theodor Rosbery amerikai tudós könyvében kifejtette, hogy az előbb említett célok érdekében az orvostudomány a maga lényegében „teljesen ellen­tétes célokat szolgáló tudománnyá" változik. A tudomány militarizálásának je­lentős csatornája az USA-ban a milliárdosok (Rockefeller, Carnegie, Ford és mások) „jóléti alapja", mely nagy szerepet játszik főleg az élettani, orvostani és szociális tanok területén végzett tudományos kuta. tómunkák pénzelésében. Az említett alapok összegét a monopóliumok ideológiai védelmére, terjeszkedésük megalapozására irá­nyozzák elő. A „jóléti alapok" ösz­szegéböl nagyszámú expedíciókat indítanak és „kutatóalapokat" léte­sítenek Latin-Amerika, Ázsia és Afrika országaiban, melyeknek fel­adata : széleskörű gazdasági kuta­tás, nyersanyagforrások tanulmá­nyozása, főleg a hadicélokat szol. gáló nyersanyag feltárása, amit a monopóliumok Igyekszenek megka­parintani. A Rockefeller-alap is egyik eszköze, hogy a tudományt és a főiskolai ok­tatást az USA.ban a monopol töke érdekeinek vessék alá. Az ipari mo­nopóliumok és pénzmágnások irá­nyítása alatt ez az alap azt a célt szolgálja, hogy a tudományos kuta­tóintézeteket -és egyetemeket ered. ményes munkára vonja be új fegy­vertípusok tökéletesítésében. Ford tömeges „jóléti alapját" a második világháború idején és előt­te a hitlerista propaganda finanszí­rozására használták fel az USA.ban. Hitler ezért Henry Fordot (az idő­sebbe^) vaskereszttel tüntette ki. Ford alapítványát jelenleg katonai kutatómunkálatok és különféle reakciós szervezetek finanszírozásá­ra fordítják. A „New York Times Magazin" című lap szavaival élve, az alapít­vány fő célja az, hogy „minden esz. közzel megszilárdítsa azokat a tar­talékokat, amelyeket bevethetnek a kommunizmus és az ázsiai forra­dalmi mozgalom ellen". így az amerikai monopolisták a „tudomány jótevőinek" álarca alatt profitjuk egy részét mentesítik a megadóztatástól és háborús előké­születek céljára használják fel. A tudomány militarizálódása az USA.ban a kapitalizmus második világháború után beállott általános válsága elmélyülésének egyik jel­legzetes megnyilvánulása. A tudo. mány és a technika hatalmas erőit a kapitalista monopóliumok aljas érdekeinek szolgálatában, a háború előkészítésének érdekében, a terme­lőerők pusztítása és az emberek tö­meges gyilkolása céljára használják fel. Ez teljesen kiforgatja igazi ér­telméből a tudományos kutatás cél­ját, megbolygatja a tudományos ágazatok egész sorának munkáját és ez az amerikai tudósok szavaival élve, a „tudomány invertálására", azaz a tudomány kiforgatására ve­zet. Az USA haladószellemü tudó. sai és az értelmiség széles rétegei az akadályok és üldöztetések elle­nére szembeszállnak a tudományos kutatómunkák megmásítására- irá­nyuló tettekkel. ­A kapitalista és szocialista ter­melés céljának gyökeres ellentéte határozza meg a tudomány sorsa közötti mély különbséget a Szovjet, unióban és a tőkés országokban. A szocialista közgazdaság, melynek célja nem a profit, hanem az ember a maga szükségleteivel, minden aka­dályt eltávolít a tudomány felvirág­zásának útjából A Szovjetunió a technikai haladás zászlóvivője. a népet szolgáló élenjáró tudomány általános fejlesztésének központja, melynek célja a természet erőinek a népi tömegék jóléte, az egész tár­sadalom állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének érdekében történő uralása. (M. Rubinstein cikkéből. Megjelent a moszkvai „Pra». dá"-ban.)

Next

/
Thumbnails
Contents