Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-03 / 161. szám, péntek

1953 július 3. ül S zo 5 A MASA.RÝK-LKG ĽNDA A legérdekesebb azonban az, hogy „véleményét" Bernstein és a többi reformista és revizionista koholmányaival támasztotta alá. Elképzelhető, hogy milyen hatása volt ennek. ,,A cseh fiatalság és a cseh nyilvánosság — írja Ne- jedlý — először hallott valamit a marxizmusról és azt hallotta, hogy ez elintézett ügy, ma már nincs rá szükséged". A „Szociális kérdés" az imperializmusba való átmenet idején került kiadásra, tehát akkor, amikor a munkásosztálynak döntenie kellett, hogy a forradalmi vagy a revizionista utat választja a kapitalizmus elleni döntő harcában, amikor a nemzetközi munkásmozgalom forradalmasítása érdekében Lenin ós Sztálin viaskodtak a szocializmus árulóival és lepénzelt ügynökeivel. Ebből az egyetlen helyes szempontból nézve felismerhetjük, hogy milyen nagy szolgálatot tett Masaryk a marxizmus ellenségeinek. Masaryk ezen müve — írja V. Kopecky — „a jobboldali szociáldemo. krata vezetők és reformisták belföldi eredetű elméleti és ideológiai fegyvere lett". Masaryk egyszer így .fejezte ki álláspontját: „Mindig a munkássággal, gyakran a szocializmussal, ritkán a marxizmussal". Zdenek Nejedlý e kijelentéséhez ezt fűzte hozzá: „Ha fordítva járt volna el, jobban ért volna célhoz. Ha megértette volna a marxizmust, felismerte volna, hogy egyáltalában nem szocialista és azt is megértette volna, hogy ha csak a puszta humanizmus szemszögéből közeledik a munkássághoz, akkor nem is halad a munkássággal." A nemrégiben nyilvánosságra hozott okmányból azonban kitűnik, hogy e kérdésben nemcsak elméleti téve. désröl volt szó. Masaryk bebizonyított ellenforradalmi tevékenysége azt igazolja, hogy a szocializmusért harcoló munkásosztály tudatos ellensége volt. Masaryk a nemzeti felszabadító v harc élén A csfeh burzsoázia körében nagy meglepetést keltett az a tény, hogy közvetlenül a világháború kitörése után nqjm a burzsoá-nacionalisták vezérei, nem Kramár, vagy Klofáí, hanem-. Masaryk utazott külföldre megszervezni a monarchia elleni és az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakítására irányuló harcot. A cseh polgári közvélemény meglepetésének egyik oka az volt, hogy Masaryk sohasem volt nacionalista, s habár cseh nemzetiségűnek val. lotta magát, sorozatos konfliktusai voltak a cseh burzsoázia nemzeti képviselőivel. Masaryk azon a nézeten volt ugyanis, hogy az ember „a nemzetet, a saját nemzetét is pár tatlanul ítélheti meg és nem kell imádnia saját nemzetét". (1896) Masaryk nem fogta fel a nemzeti kérdés jelentőségét főleg abban az értelemben, hogy a nemzetnek önálló állami életre van joga. Ezért keltett meglepetést, hogy az a Masaryk harcol az önálló Csehszlovákiáért, akinek az volt a véleménye, hogy az önállóság kérdését túlbecsülik és- hogy a nemzeteknek nem önálló állami életre, hanem csak erkölcsi és kulturális felemelkedésre van szüksége. Masaryk 1914-ig következetesen kitartott e nézete mellett. A cseh országgyűlés ülésén 1893-ban mondotta: „... politikai téren autonómiát és önkormányzajtat akarunk ... Ausztria a cseh királyság nélkül nem létezik ... a cseh nép lojalitással és hűséggel fizet annak, aki igazságos ..." 1896-ban Irta: „ . .. a cseh korona és a többi osztrák tartományok .teljes önállósága ma már lehetetlen. Ezért erős Ausztriára van szükség. De federatív Ausztriára". 1900.ban ugyanígy: „Ezért mi is hisszük, hogy a cseh országok teljes állami önállósága ma lehetetlenség." Nemcsak Masaryk, de a többi cseh polgári politikus sem gondolt önállóságra a háború előtt. Köztudomású, hogy 1914 előtt Sztálin elvtárs volt az egyetlen, aki a cseh és szlovák nép önálló állami életét követelte. Masaryk .érdeme abban volt, hogy felismerte a háború kitörésével előálló új helyzetet és mig" az otthonmaradt politikusok a csá. / szár iránti hűségüket hangoztatták, Masaryk legalább beismerte, hogy á cseh és szlovák nép monarchiaellenes mozgalma érlelte meg benne az elhatározást. Ez volt a háború alatti népszerűségének fö oka További kérdés az, hogy milyen államformára gondolt Masaryk és hogyan képzelte el a cseh és szlovák nép felszabadítását? Az államforma kérdésében 1915ben az angol külügyminiszternek memorandumot nyújtott át, melyben azt írta: „Csehország monar. chista államnak van tervezve; cseh köztársaságra csak néhány radi. káiis politikus gondoi. A dinasztiát két módon lehet megalapítani, vagy a szövetségesek adnák valamelyik hercegüket, vagy pedig szerb-cseh perszonális unió volna lehetséges, ha szerb-cseh korridor létesülne. A cseh nép — ezt újból hangsúlyozni kell — feltétlenül oroszbarát. Az orosz dinasztia bármilyen formában a legnépszerűbb volna. Minden esetben a cseh politikusok a cseh királyságot Oroszországgal egyet, értésben kívánják megalapítani." 1916-ban ismételte: „A cseh állam megalakítása és a dinasztia kiválasztása a szövetségesek dolga:" Masaryk tehát még 1916-ban sem gondolt köztársaságra. Az önálló állam megalakítását illetőleg eredetileg elsősorban a cár segítségét várta, akiben csalódott, s később már csak a nyugati szövetségesek, re épített, viszont a cseh és szlovák nép forradalmi erejével komolyan sohasem számolta | Az orosz februári forradalmat örömmel üdvözölte, mert arra számított, hogy a „demokratikus Oroszország" nagyobb megértéssel lesz iránta, mint a cá.r. 1917 márciusában üdvözlő táviratot küldött Miljukov külügyminiszternek, melyben hangsúlyozta, hogy „e nagyszerű forradalom a rendet és gyö. zelmet jelenti... a szabad Oroszország az Osztrák-Magyar Monarchia halálát. .., az ántánt megszilárdítását jelenti..." A Nagy Októberi Szocialista For. raďalmat viszont nem értette még és következményeit nem tudta felmérni. Nem is sejtette, hogy annak hatása alatt mi játszódik le odahaza. Semmit sem tudott arról, hogy a cseh és szlovák nép már 1917-ben döntőrohamra készült a monarchia ellen, nem tudott az 1918. januári prágai eseményekről, a má. jus 1-i manifesztációkról, október 14. és 28. forradalmi eseményeiről. Masaryk 1918 májusában az Amerikai Egyesült Államokban volt, ahol azt tapasztalta, hogy a nyugati hatalmak nem akarják a monarchiát feldarabolni és ennek folytán Cseh. Szlovákia önállósága felöl sem határoztak. De míg az Októberi Forradalomnak a cseh és szlovák népre gyakorolt hatását nem látta és nem értette — a nyugati imperialistákra gyakorolt hatását annál jobban felfogta, mert e forradalom őreá ugyanolyan hatást gyakorolt. Ezért érvelt azzal, hogy a monarchiából alakítandó utódállamok megbízható védőövezetet fognak alkotni a bol. sevizmus ellen és ezért hivatkozott a Vörös Hadsereg ellen harcbavetett cseh légió hadierejére. Ez^rt írta 1918 június 20-án (okmánytár 5-ös szám), az amerikai külügyi ál. lamtitkárnak, hogy az USA már elismerhetné a párizsi nemzeti tanácsot, mint a szabad csehszlovák ál. lam jövendő kormányának képviselőjét, mert mint írta: „ . .. azt hiszem, ez az elismerés gyakorlatilag szükségessé vált; három hadsereg felett rendelkezem (Oroszországban, Franciaországban és Olaszországban), hogy úgy mondjam, Szibéria és Oroszország felének ura vagyok és mégis az Egyesült Államokban formálisan magánembernek számi, tok." Masaryk tehát már nyíltan a bolsevizmus elleni harcban való/részvétel jogcímén kérte az állami önállóság elismerését. A nyugati im. perialisták természetesen felhasználták a Masaryk, Benes, Štefánik által felállított légiók segitségét, de a monarchia szétzúzását egyre halogatták. Wilson még 1918 októberében is csak úgy képzelte el a megoldást, hogy a monarchia elnyomott népei valamilyen formájú önkormányzattal is mégelégszenek a monarchián belül. .' De az elnyomott népek nem vár. tak a diplomatákra és más útra léptek. Ma már nem vitás, hogy ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapjaiban meg nem rázta volna a monarchiát, ha a cseh és szlovák nép a lenini eszmék hatása alatt és a nyugati nagyhatalmak akarata ellenére ki nem kiáltja függetlenségét, akkor Masaryk működése eredménytelen marad. A belföldi események, 1918 októberének forradalmi eseményei, kész tények elé j állították a nyugati nagyhatalmakat. „Ml láttuk, — írja V. Kopecky, — hogy csak akkor, amikor 1918 november 18-án államelnöknek választották, kapta meg T. G. Masaryk a nyugattól a hivatalos elismerést és tiszteletet. T. G. Masaryk külföldről hazatérhetett, nem mint a párizsi külföldi kormány el nem ismert elnöke, hanem mint államfő, mint elnök, akinek megválasztása a csehszlovák nép hazai, nemzeti forradalmának aktusaihoz tartó, zott." 2. Masaryk és az Októberi Forradalom Masaryk az Októberi Forradalom idején Moszkvában volt.. A Metropol-szállóban élte át a világrengető eseményt, de nem értette meg azt, ami körülötte történt. Ha tekintetbe vesszük a forradalomra vonatkozó nézeteit, a munkásosztályhoz való viszonyának eszmei alapjait, azt, hogy tagadta az osztályharc szükségességét és nem értette meg a proletárforradalom marxista elméletét, akkor elutasítható álláspontja ért. hetövé válik. És mégis megdöbbentő az a hang. amellyel az októberi eseményekre reagált. 1917 decemberében levelet .írt Plehanovnak, melyben leírta a Metropol-belí élményeit és azon meggyőződésének adott—ki. fejezést. hogy t,a bolsevikok felkelése nem volt szükséges", mert szerinte, amint a köztársaság megalakít, „a forradalomnak sem politii, sem erkölcsi okai nem voltak"éä különben is a „bolsevikok politi. kája nem elég reális". Masaryknak ezt az álláspontját gyakran azzal magyarázták, hogy nemcsak hiányos marxista elméleti tudása miatt nem hitt a forradalomban, de nem hitt azért sem, mert az orosz forradalom volt és Masaryk az orosz népben sem hitt. Ez bizonyosan így is volt. De a most nyilvánosságra hozott okiratok tanúsága szerint Masaryk nem állt meg az élméleti ellenvetéseknél, hanem ezeken felül széleskörű ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki, ami azt bizonyítja, hogy a for-í radalom ellenzése vagy meg nem értése nem volt nála elméleti síkra korlátozva, hanem az a forradalmi munkásmozgalom elleni mély gyű. löletéböl fakadt. Ha néhány jellemző nyilatkozatát szembeállítjuk a most felderített tényekkel, akkor ezt a képet kapjuk: 1917 márciusában Oroszországban a légiók megbízottjainak mondotta: „Én nem vagyok kommunista és nem hiszem, hogy demokra. tizmus volna benne. Ellenkezőleg, a fejlődés célja mindenütt az egyenlőtlenség, de ez nem azt jelenti, hogy az egyenlőtlenség igazság nélkül létezhetne." Ez még csak előkészítő propaganda volt. 1917 novemberében már azt mondotta a katonáknak, akik haza akartak jutni, hogy Oroszországnak szüksége van rájuk és hogy „itt maradunk addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy Oroszoroságnak a mi segítségünkre már nincs szüksége és azt felhasználni r.cm tudja". A katonák nagyrésze hitt neki, mert az orosz polgárháború viharában semlegességet ígért a léglóknak; hittek neki, miután őszintén megmondotta, hogy nem kommunista és feltételezték, hogy őszintesége többi kijelentésére és ígéreteire is kiterjed. A katonák időközben magukbaszívták a forradalom eszméit, mert a forradalmi tények az üres szavaknál erősebbek voltak. Ezért hozta Masaryk nyilvánosságra Plehanovhoz intézett emiitett levelét és 1918 január 17.én Kievben már újabb ígéretet tett: „A csehszlovák nemzet a huszita-táborita elődök példája szerint a szociális berendezések átható változását fogja végrehajtani." De — mint mondotta — ez a forradalmi változás nem Oroszországban fog megtörténnni, hanem „majd otthon". A katonák körében a radikális ígéretek ellenére a bolsevista eszpiék egyre jobban terjedtek. A csapatok a Vörös Had. sereg példáin okulva el akarták távolítani a tiszte'ket és minden tekintetben demokratizálni akarták a hadsereget. Masaryk erre ismét közbelépett. 1918 január 30-án ezt mondotta a katonáknak: „A demokratizálás ebből a szempontból is létrejön majd. de ehhez sok Időre van szükség. Ezért nem szeretném, ha túlsók újdonságot vezetnénk be. A mi helyzetünk más, mint a bol. sevikoké. más kérdéseink és más feladataink vannak! Mindezen feladatokat otthon fogjuk ir\egoldani, majd ha saját államunk lekz. Csak néhány hónapig maradunk itt, s e rövid idő alatt akarjuk megoldani mindazt, amit a bolsevikok csinálnak és amellett nem tudjuk, be tudjuk-e mindezt fejezni". Igy- beszélt Masaryk a katonák, hoz, diplomatikusan, vigyázva, nehogy antibolsevista meggyőződése kifejezésre jusson. Az amerikai kormányhoz intézett memorandumában viszont 1918 augusztus 28-án (okmánytár 6-os szám), az amerikai imperialisták nagyobbarányú és erélyesebb intervencióját sürgette a szovjet hatalom ellen. Titkos helyzetjelentésében a szövetségesek hatásosabb beavatkozásának „szükségességét" indokolta és többek között azt írta, hogy „az orosz nemzet nem létezik, mert dezorganizáló. dott", hogy a bolsevizmus nem tud rendet teremteni és a bolsevikok v „csak azért tartják magukat, mert az ellenfeleik gyengék és tehetetlenek". Szerinte a „rendet" csak a csehszlovák légiók a szövetséges alakulatokkal együtt biztosíthatják. Erre kellett tehát neki a légió és ez volt az a cél, melyet a katonák előtt elhallgatott. Ellenforradalmi tevékenységének legszörnyűbb részleteiről azonban csak most szerezhettünk tudomást 1924-ben a moszkvai népbíróság ítélkezett B. Szavinkov fehérgárdis. ta terrorista felett, aki a tárgyalás folyamán beismerte, hogy 1918 tavaszán 200 ezer rubelt kapott Masaryktól Lenin meggyilkolásának és más terrorcselekményeknek megszervezésére. Szavinkov terrorakciója rajta kívül álló okokból nem si. került. A moszkvai „Pravda" annak idején jelentést hozott a tárgya, lásről és közölte az ítélet indokolását. A jelentést Masaryk elnöki irodája 1924-ben hivatalosan cáfolta azzal, hogy Masaryk csak egyszer és csak véletlenül találkozott Sza. vinkovval és neki közvetlenül pénzt nem adott. Az okmánytár 3/I-VII. számú okiratai viszont kétségkívül igazolják nemcsak azt a tényt, hogy Masaryk az említett célra az említett összeget valóban kiutalta Szavinkovnak. hanem azt is, hogy ezzel és más több terroristával állán, dó összeköttetésben állott 1918 márciusától 1922 márciusáig és ebben az időben a terroristákat anyagilag is támogata. Ez a valóság. A most felfedett tények megvilágítanak sok olyan körülményt, melyek eddig titokban voltak. Leleplezik Masaryk népellenes tevékenységét 1918 előtt és után Vietor Márton (Folytatás következik.) Az Uj Szó póstá ából Sikeresen fejeztük be a pártiskolázási évet A bratisiavai gépjavító üzemben júniusban befejeződött az 1952—53. évi alapfokú pártiskola Üzemünkben ez volt az első pártiskolázási év és azért mind a párttagok, mind a pártonkívüliek szép számmal vettek részt az Iskolán Külön szlovák nyelvű és külön magyar nyelvű oktatás volt. „ Az évi anyagban áttanulmányoztuk Malenkov elvtársnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX kongresszusán tartott beszámolóját, belpolitikai helyzetünket és a jelentős külpolitikai eseményeket. A viták során üzemünkről és a munka jobb megszervezéséről is beszélgettünk A iskolázás eredményes volt. Ez meglátszott a munkahelyeken is, ahol a munkások ideológiai fejlettségük folytán odaadóbban dolgoztak és a nehézségeket i

s könnyebben megoldották, vagyis a munkához való viszonyuk megváltozott. Az utolsó oktatáson megtartottuk a kiértékelést, ahol mindenkit érdeme szerint bíráltunk és köszönetet mondtunk az oktató elvtársunknak, aki egész éven keresztül odaadóan foglalkozott velünk. A dunaszerdahelyi járás orosz népi nyelvtanfolyamairól A dunaszerdahelyi járás'ban rendezett orosz népi nyelvtanfolyamok tanítói, tanulói és instruktorai járási konferencia keretében értékelték ki munkájuk eredményeit. A konferencia orosz nyelvű könyvkiál. lítássai volt egybekötve. Az 195?—1953-as évre a járás területére 45 tanfolyam volt tervezve 900 hallgatóval. Az ősz folyamán 62 tanfolyam kezdte meg működését 988 hallgatóval, azonban csak 30 csoport fejezte be a tanfolyamot 591 hallgatóval. A tanulással elkésett, vagy megszűnt 26 tanfolyam 397 hallgatóval. Ezek az adatok pontosan vissza tükrözik a dunaszerdahelyi járásban mutatkozó hiányosságokat. Az orosz népi nyelvtanfolyam menetében is megmutatkozott ugyan az a hiba, ami a többi népnevelő és felvilágosító munkánál. Hiányzott a központi egységes irányítás. Ha jó eredmények voltak, csakis egyéni kezdeményezésekből születtek. Az orosz népi nyelvtanfolyam legjobb körei Nagylúcs, Povoda, Felsőtonyrét, Kiskarcsa, Sulán és Bős községben voltak. E falvak tanítói, Takács Irén, Molnár •Géza, Morvái Anna, Kiss József, Kleszkánová Mária, Szénási Piroska és Tóth Anna dicséretet érdémelnek munkájukért. Havran Ferencné, Dunaszerdahely A nyári szünidőben egyhónapos brigád munkára megyünk Vége áz iskolai évnek. A duna- szerdahelyi gimnáziumban is befejeződött a tanítás. Az utolsó napon a tanulók kezükben szorongatták az egész évi munkájuk eredményét, a bizonyítványokat. Néhány tanulónak a kezében ott díszeleg a kitűnő előmenetelért kapott könyvjutalom. A gimnázium CsISz elnöke, Csiba elvtárs ünnepélyesen elbúcsúztatja a CsISz-tagokat egymástól és beszámol egész évi munkánk eredményeiről. A dunaszerdahelyi gimnázium tanulói megállták helyüket a tanú lás terén, de bebizonyítjuk, hogy a munka frontján is megálljuk a helyünket. A tanuló ifjúság egyöntetűen elhatározta, hogy a Világifjúsági Találkozó tiszteletére egynapi brigádmunkát dolgozik le. Ennek a kötelezettségvállalásunknak már eleget is tettünk. A reánk bízott munkát becsületesen elvégeztük, mert mindegyikünk tudja, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Az iskola tanulói egyhónapos brigádmu/ikára jelentkeztek a baj. esi állami g^^atágban. Bernát Vince, jFelsöpatoojr