Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-29 / 183. szám, szerda

154 UJSZÖ 1953 július 30

. Egy dicső győzelem negyedévszázados évfordulója (Klement Gottwald elvtársnak a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán mondott beszédéről) Dicső az az út, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta egészen napjainkig a kapitalizmus legyőzésén át a szocialista építés örömteljes jelenébe ve. zette Csehszlovákia népét. Ennek az útnak mindig jelentős határkövei vol. tak a párt kongresszusai, amelyeken az elmúlt időszakban végzett munkáját értékelte és az elkövetkező időszakra meghatározta további munkája irányvonalát. Az 1919— 1943. évek időszakában ezen a dicső úton jelentős határkövek voltak a nemzetközi munkásmozgalom akkori legfelsőbb szervezetének — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángelméje, Vlagyimir Iljics Lenin alapította Kommunista Internacionálénak kongresszusai is. A Kommunista Internacionálé fennállásá. nak egész ideje alatt segítette pártunkat abban, hogy Csehszlovákia dolgozó tömegeinek legmegbízhatóbb vezérévé fejlődjék. Nem egyszer foglalkozott a többnyire szociáldemokrata opportunizmus áldatlan örökségéből származó hibáival és fogyatékosságaival is, hogy segítsen ezekből kivetkőzni. Lenin és Sztálin voltak azok, akik már a Kommunista Internacionálé kongresszusain (Lenin például KI 1921 július ő.i III. kongresszusán), vagy a KI végrehajtóbizottságának plenáris ülésein, (például Sztálin 1925 március 27-én) kritikájukkal és tanácsaikkal segítettek olyan erőt kovácsolni pártunkból, amely Csehszlo. vákia népeit a kapitalizmus legyőzésén keresztül elvezeti a szocializmus győzelméhez. E napokban van éppen negyedévszázados évfordulója a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa ülésének, amely pártunk történelmében szintén nagyjelentőségű határkő. A KI ezelőtt huszonöt évvel — 1928 július 17.töl szeptember l-ig — Moszkvában megtartott VI. kongresszusán Klement Gottwald elvtárs nagy, győzelmes harcot vívott pártunk régi opportunista vezetősége ellen, győzelmes harcot vívott a párt bolsevizálásáért. A KI VI. kon gresszusa ezenkívül azért is emléke, zetes a világ munkásmozgalma számára, mert történelmi jelentőségű okmányt hagyott jóvá — „A Kommunista Internacionálé prograrrunját", amelyet Sztálin elvtárs közvetlen részvételével és vezetésével dol. goztak ki. Miben van a gottwaldi bolsevik irányvonal győzelmének történelmi jelentősége a KI VI. kongresszusán és miben van a KI sztálini programmjának történelmi jelentősége? Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a volt szociáldemokrata pártból jött létre, fennállásának első éveiben nem tudott egyszerre leszámolni az összes ideológiai és szervezeti hagyományokkal, melye, ket a régi munkásmozgalomból vett át, nem sajátította el még teljesen a marxizmus-leninizmus tanítását. Ezek a szociáldemokrata hagyományok okozták, hogy a párt a cseh és a szlovák burzsoázia uralma elleni igazságos harcában néha ingadozott és hogy akkori vezetőségében gyakran opportunista nézetek uralkodtak. Ezek az opportunista nézetek kü. lönösen a kapitalizmus ideiglenes stabilizációjának időszakában, főleg az 1925—1928-as években mutatkoztak veszedelmeseknek. Ezekben az években nemcsak a főbb kapitalista országokban, hanem a Csehszlovák Köztársaságban is a termelés túlhaladta a háború előtti 1913-as év színvonalát. Ugyanekkor az első világháború imperialista győztesei és a vereséget szenvedett imperialista Németország között megkötött lo. carnói szerződések a legfőbb imperialista hatalmak közötti ellentétek ideiglenes áthidalását és a. szovjetellenes tömb alakítására tett kísérleteket jelentették. A Kommunista Internacionálé a kapitalizmus gazdasági fejlődése törvényeinek ismeretéből kiindulva felhívta a figyelmet arra, hogy számítani ugyan kell a kapitalizmusnak erre az ideiglenes stabilizációjára, azonban ez a •tabilizáció igen bizonytalan és hogy semmiképpen sem jelenti a kapitalizmus általános válságának leküzdését. Sztálin elvtárs már 1927-ben szintén figyelmeztetett arra, hogy új gazdasági válság éspedig nagyobb, mint bármikor azelőtt, közeledik, hogy ezzel kapcsolatban bekövetkezik a forradalmi munkás, mozgalom fellendülésének új idö. szaka. Azonban a CsKP akkori opportunista vezetősége, amelyet Bohuš Jílek tartott a kezében, Bucharinnal egyetértve, — akit a szovjet nép később mint árulót leleplezett, — azt állította, hogy a kapitalista stabilizáció nem csupán átmeneti jelenség, hogy be kell réndezkédni hosszú ideig tartó stabilizációra, sőt szerintük a megrendült kapitalista rendszer új felvirágzására. A kapi. talista gazdaság fejlődésének ezen látszólagos nem ismerése, — látszó. Iagos azért, mert amint az később megmutatkozott, Jílek már akkori, ban a csehszlovák burzsoázia szolgálatában állott, — valamint a munkásosztály erejével szembeni hitetlensége Jíleket és társait a tömegek passzivitása elméletének, azaz annak az „elméletnek" a védel. mére vezette, amely a pártmunka összes hiányosságait azzal az állítással magyarázta, hogy a munkás tömegek a kapitalista stabüizáció idején nem hajlandók harcolni. Gottwald elvtárs nem egyszer fellépett ezen elmélet ellen és rámutatott arra, hogy nem a tömegek passzívak, ahogyan azt az adóztatás és az agrárvámok bevezetése elleni tüntetések is tanúsították, hanem, hogy a párt vezetőségében (Jílek) és a szakszervezetekben (Hais) ülő opportunista elemek a passzívak. Jílek azonban kezében tartotta a párt vezetését és így tör. tént, hogy a párt a munkásosztály és a dolgozó nép széles tömegeitől elszigetelődött. Ennek az elszakadásnak követ, kezményei legsorsdöntöbben huszonöt évvel ezelőtt, 1928 július 6-án, az úgynevezett Vörös Nap megszervezésében mutatkoztak meg. A Vörös Nap megszervezésére az adott okot, hogy betiltották a Spartakiászt, amelyet a munkástestnevelési szer. vezetek akartak megrendezni. A pártsajtó négyhónapos küzdelmet folytatott az úgynevezett Vörös Nap megtartásáért és éppen a párt vezetősége volt hibás abban, hogy ezt a hatalmas tömegakciót a tömegektől elszigetelten tervezték és készítették elő. A párt opportunista vezetősége egyáltalában nem kérdezte meg a tömegeket, készek-e az akcióra, nem vizsgálta meg hangulatukat. Igy történt, hogy a Vörös Nap — amelyről később bebizonyult, hogy azt Jílek egyetértve a csehszlovák burzsoáziával provokációként akarta felhasználni', a párt szétrobbantására — teljes kudarccal végződött, hogy a párt a válság állapotába került. E kudarcnak és ennek az állapotnak fő oka az volt, hogy a párt elvesztet, te a tömegekkel való kapcsolatot. Ez a kudarc pártonbelüli vita kiindulópontjává vált. A CsKP funkcionáriusainak javarésze Gottwald elvtárssal az élén megértette, hogy a kudarcot nem lehet ráfogni a tömegek passzivitására, amint azt Jílek próbálta, hisz a tömegek különböző gazdasági akciókban, az agrárvám elleni küzdelemben, stb., megmutatták aktivitásukat. A vita további lefolyására határtalan jelentőséggel bírt az a tény, hogy röviddel a Vörös Nap kudarca után Moszkvában összejött a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa, amelyen a CsKP nevében olyan küldöttség vett részt, amelyben a Jílek vezette opportunista csoport képviselőin kívül a CsKP bolsevik oppo. ziciójának képviselői is ott ^ voltak Gottwald elvtárssal az élen. Igy a Vörös Nap sikertelenségének igazi okai körül folyó vita a világmunkásmozgalom legmagasabb fóruma elé került. A KI VI. kongresszusa (tulajdonképpen a KI végrehajtőbizottsága) a CsKP kérdéseinek megoldására külön bizottságot jelölt a Szovjetunió Kommunista Pártja kiváló té. nyezöjévei — Szergej Ivanovics Guszcvval az élen, aki már az „Iszkra" lfiegíndulása óta (1900 decembere) mmt Lenin jelentős munkatársa Irta Milos Gosiorovsky • • • nagy tiszteletnek örvendett a nemzetközi munkásmozgalom képviselői körében. Gottwald elvtárs fellépett Jílek ellen, aki a bizottságban kitartott azon állítása mellett, hogy a kapitalizmus stabilizálódásának idején, amelyet Bucharlnnal egyetértve tartósnak jellemzett, a tömegek pasz szívak és hogy ebben kell látni a Vörös Nap sikertelenségének okát. Gottwald elvtárs elvetette Jíleknek a tömegek passzivitásáról vallott nézetét és rámutatott arra, hogy ellenkezőleg — a párt vezetősége nem tudta irányítani a munkásosz. 'tály növekvő mozgalmát a kapitalis ta kizsákmányolás és a burzsoázia támadásai ellen. Bebizonyította, hogy a kapitalizmus stabilizálódása csak ideiglenes, hogy a fejlődés a kapitalista rendszer újabb mély megrendülésére vezet. Rámutatott azon okok összes gyökereire, amelyek miatt a párt elszigetelődött a tömegektől, rámutatott a Csehszlovák Köztársaság gazdasági helyzetére, Csehszlovákia nemzetközi helyzetére az imperialista hatalmak szovjetellenes terveiben, a forradalmi munkásmozgalom üldözésének kiéleződé. sével kapcsolatos belpolitikai hely. zetre, a munkásosztály szövetségeseinek kérdésére, azaz a parasztkérdésre és a nemzetiségi kérdésre, a pártnak, mint a munkásosztály élcsapatának kérdésére, politikai irányvonalának kérdéseire, stb. Gottwald elvtárs huszonöt évvel ezelőtt a párt válságából kivezető útként a következő feladatokat jelölte meg: „1. Fokozott harc az opportunista veszedelem ellen, elsősorban a tagpk rendszeres politikai és ideoló. giai oktatása, a funkcionárius káderek politikai színvonalának állandó emelése, következetes önkritika gyakorlása, a tagok aktivitásának fokozása és nemzetköziségre való nevelése útján, stb. Mindez persze nem jelenti azt, hogy azon elemek ellen, amelyek tudatosan gátolják a párt bolsevizálási folyamatát, ne lépjünk fel szervezeti síkon is. 2. Energikus intézkedések a párt bolsevizálási folyamatának általános meggyorsítása érdekében, (az üzemi sejtek politikai tevékenységének s általános aktivitásának fokozása, szakszervezeti és egyéb tömegszervezeti frakciók -kiépítése, stb.) 3. Az összes erők' összpontosítása ezen az alapon és valajnennyi csoportmonopólium szétverésé:" (Klement Gottwald Müvei I. kötet 175— 176. oldal.) A KI VT. kongresszusa igazat adott Gottwald elvtársnak és 1928 szeptember 1-én a Kommunista In. ternacionálé végrehajtó bizottságába is beválasztották. Ezenkívül a KI újonnan megválasztott végrehajtó bizottsága nyílt levéllel fordult a CsKP összes tagjaihoz, amelyben megmagyarázta a CsKP válságának összes okait és rámutatott a válság, ból kivezető útra; felhívta a pártot a tömegekkel való kapcsolatának megújítására és megszilárdítására és „az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba" való áttérésre, amint ez a nyílt levél végén állott. Gottwald elvtárs a KI VI. kongresszusáról tulajdonképpen mint a párt új vezetője tért vissza Csehszlovákiába, mert a Jilek-féle opportunista vezetőség „vereséget szenve. dett a moszkvai Szövetségek Házának Október-termében", ahogy ezt később Gottwald elvtárs mondotta. Ugyanakkor a KI VI. kongresszusáról Gottwald elvtárs már úgy tért vissza, mint a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiváló képviselője. Ezt a nagy tekintélyt, amelyet Gottwald elvtárs pártunk bolsevizálásá. ért kifejtett szívós küzdelmével szerzett, Gottwald elvtársnak a világ, forradalmi mozgalom legmagasabb fórumán, majd a pártvitában kivívott győzelmét, amely vitában megmutatkozott, hogy a párttagok túlnyomó többsége Gottwald. elvtárs és a Kommunista Internacionálé politi. kai irányvonala mellett áll, a CsKP 1929 februárjában megtartott törté nelmi jelentőségű V. kongresszusa tetőzte be, amely Gottwald elvtársat hivatalosan is pártunk új, bolsevik vezetőségének élére állította. Pártunk ettől az időtől kezdve Gottwald elvtárs vezetése alatt kon1 szolidálódott és a munkásosztály küzdelmében, melyet a kapitalizmus legyőzéséért és hazánkban a szocializmus felépítéséért folytatott, megszilárdította vezetöszerepét. A CsKP gottwaldi irányvonalának a KI VI. 'kongresszusán elért ezen ; győzelmét maga Sztálin elvtárs ér. tékelte ki, amikor 1929 áprilisában a SzKP KB plénumán a következő, ket mondotta: „Bucharin úgy véli, hogy amikor a Kommunista Inter nacionálé szekcióiban a jobboldali elhajlás és a vele szemben megnyil vánuló békülékenység ellen harcot folytatunk, amikor a német és csehszlovák kommunista pártot a szocialista elemektől és hagyományoktól megtisztítjuk ..., akkor ezzel „bomlasztjuk" a Kommunista Interná, cionálét, „tönkretesszük" a Kommu nista Internacionálét. Mi viszont úgy véljük, hogy amikor ilyen politikát folytatunk és a jobboldali elhajlás és a vele szemben megnyüvánuló békülékenység elleni harc kérdését kiélezzük, akkor a Kommunista Internacionálét erősbítjük, az opportunistáktól megtisztítjuk, szekcióit bolsevizáljuk és a kommu. nista pártoknak segítünk a munkásosztályt a közeledő forradalmi öszszecsapásokra előkészíteni". (Sztálin: A leninizmus kérdései, 213. oldal.) Gottwald elvtárs bolsevik irányvonala dicső győzelmének emléke, amely győzelmet a KI VI. kongreszszusán ért el, máig, huszonötödik évfordulójáig is, élő erő. Arra tanít bennünket, hogy — amint ezt az SzK(b)P XVl. kongresszusán Molotov elvtárs mondotta — a kommunista pártokban a jobb- és „baloldali" opportunisták elleni harcban tűnnek ki és fejlödnek a legjobb káderek. Siroky elvtárs a Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán figyelmeztetett bennünket, hogy a burzsoa-nacionalizmus és a vallásos maradiság mellett pártunk egy részében a burzsoá ideológia egyik legveszedelmesebb megnyilvánulása a szociáldemokratizmus hatása. Gottwald elvtársnak egy negyedévszázaddal ezelőtt mondott beszéde is legyen az egyik példája annak, ho. gyen kell könyörtelenül küzdeni ezen egészségtelen hagyományok csöke vényei ellen, amelyek mind ideológiai, mind szervezési téren megnyilvánulnak. A KI VI. kongresszusán kivívott gottwaldi győzelem más téren is máig él és hat. Az a tény, hogy pártunk a nemzetközi munkásmozgalom akkori legfelsőbb szervezeté, nek — amelynek vezetöpártja Lenin és Sztálin pártja volt, — segítségével sorai következetes bolsevizálásának útjára lépett, arra kötelez bennünket, hogy napról napra erősítsük népünk szeretetét és háláját a Szovjetunió iránt, szilárdítsuk testvériségünket a népi demokratikus országokkal, szilárdítsuk internacionalista kötelékeinket a világ munkásosztályával és hazánk*- Minden dolgozóját a proletárnemzÄkôziség szellemében neveljük. A nemzetközi munkásmozgalom első nagy programmirata, amelynek „szelleme mindmáig élteti és viszi előre a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát" (Lenin müvei: II. kötet 10. oldal) — a „Kommunista Kiáltvány" volt, amelyet 105 évvel ezelőtt Marx Károly és Engels Frigyes írtak meg a Kommunisták Szövetségének megbízásából. A Kiáltvány leszámolt a kispolgári szocializmussal és az utópiákkal, — a szocializmusból tudományt csinált. A tudományos szocializmus ezen alapvető iratát alkotói a párizsi Kommün — az első proletárdiktatúra tapasztalatai után egy ponttal: a proletárdiktatúra gondolatával egészítették ki (lásd Marx és En gels Előszavát a Kommunista Kiált, vány 1872-es német kiadásához). A tudományos szocializmus elméletéí nek további fejlesztésében éppen ez j volt az a döntő pont, amelyről a n. J Internacionálé opportunista vezérei és teoretikusai ugyan „megfeledkeztek", amelynek alapján azonban új történelmi időszakban, az imperializmus és proletárforradalmak idö. szakában az orosz bolsevikok a legjobban tudták továbbfejleszteni a tudományos szocializmus elméletét. A II. Internacionálé csődje az első imperialista világháborúban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a világnak ezzel kapcsolatos felbomlása a kapitalizmus világára és a szocializmus világára, a III. (Kommunista) Internacionálé keletkezése és a szov. jet hatalom tíz éve a Szovjetunióban — mindez nemcsak a kapitalista, hanem a gyarmati országokban is a forradalmi mozgalom soha nem látott fellendülését idézték elő. Felmerült egy programm kidolgozásának szükségessége, amely összegezné a Nyugat tőkés országai forradalmi mozgalmának nyolcvanéves tapasztalatait, a Szovjetunió proletárdiktatúrája építésének tízéves tapasztalatait és a gyarmati országok forradalmi mozgalmának tapasztalatait. Ezt, a feladatot huszonöt évvel ezelőtt a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa vállalta. A VI. kongresszus teljesítette ezt a feladatát. Gottwald elvtárs a következőket mondotta étről: „A VI. világkongresszus legkimagaslóbb alkotása a Kommunista Internacionálé programmja, amely lényegében a Kommunista Kiáltvány után a nemzetközi kommunizmus első programmja. A Komintern programmja marxista történelmi — materialista módszerrel foglalkozik a nemzetközi kommunista mozgalom fő problémáinak megoldásával. Ez a programm a világforradalom és a proletárdiktatúra programmja, a hatalomért vívott Proletárharc programmja. A programm minden tagozatnak és minden kommunistának utat és irányt mutat az osztályharc összes bonyolult kérdésében." (Kle. ment Gottwald Művei I. kötet 190. oldal.) A Kommunista Internacionálé pro. grammja, amelyet még Marx—En. gels—Lenin és Sztálin tanítása alapján dolgoztak ki, megvilágította a kapitalizmus általános fejlődési törvényeit, főként annak imperialista időszakában, részletesen felülvizsgálta a kapitalizmus általános válságának új fejlődési folyamatait és s> rámutatott a kapitalizmus elkerülhetetlen és meg nem akadályozható bukására. A programmban ez áll: „A végső cél, melyre a Kommunista Internacionálé törekszik, a kapitalista világgazdaság felváltása a kommunizmus világrendszerével". E végső cél meghatározásából kiindulva a Kommunista Internacionálé programmja igen részletesen foglalkozott a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet időszakának kérdéseivel, miközben rámutatott az egyes országok fejlődésének különbözőségére. A , népi demokratikus országok fejlődése 1945 óta a mai napig fé. nyesen beigazolta a Kommunista Internacionálé programmjának helyes, ségét e kérdésben, a kapitalizmus, ból a szocializmusba való átmenet kérdésében. Gottwald elvtárs a prágai V. I. Lenin-múzeum megnyitása alkalmával mondott beszédében, (amely kitűnő iskola minden ideológiai dolgozó számára, a lenini-sztálini tanításoknak az élő valóságra, a csehszlovák munkásosztálynak a kapitalizmus legyőzéséért és a szocializmus építéséért konkrét féltételeink között folytatott harcára való marxista alkalmazásának) a következőket mondotta: „Természetes, hogy a szocializmus felé vezető útunkon ugyanúgy, mint a népi demokrácia többi országaiban, nem kevés eltérés van a- Szovjetunió útjától. Különbözik már maga az 1945. év az 1917-től. Ezek az eltérések azonban csak a formát érintették, de nem az új rendszernek lényegét, amit a dolgozó nép hatalma jelent a munkásosztály vezeté. se alatt, amit a proletariátus dik. (Folytatás az ô. oldalon) {