Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-29 / 183. szám, szerda

2 Ul SZO 1953 július 29. Fordítsanak még több figyelmet Pótoron a péntek-mozgalom kiszélesítésére A PÓTORI SZÉNBÁNYÁK dol­gozói az év elejétől kezdve 109.66 százalékra teljesítették tervfelada­taikat. A széncsatában a háji bá­nyászok haladnak az élen. Tervüket egyenletesen 113.32 százalékra tel­jesítik. Szlatinkán már kisebb ered­ményt értek el, de ők sem maradtak adósai hazánknak. Tervüket 100.43 százalékra teljesítik. Ezek az eredmények arról tanús­kodnak, hogy a munkások túlnyomó része megértette a szocialista mun­kaverseny jelentőségét. A politikai népnevelő munka elmélyítette a ver­senyszellemet a bányászok között. Különösen a péntek-mozgalom vert mély gyökeret é s egyre jobban fejlődik, terebélyesedik. így például a háji bányában két fejtési falon, két vágaton és három előkészületi munkahelyen honosítot­ták meg a péntek-mozgalmat. Ez a mozgalom nagyban segíti a bányá­szokat abban, hogy tervfeladataikat hiánytalanul teljesítsék, illetve túl­teljesítsék. Hajtóerejévé vált a ver­senynek és jobb munkasikerek el­érésére sarkalja a bányászokat. Básti Béla munkacsoportja a 203­as számú fejtésen szép eredményt ért el a péntek-mozgalomban való bekapcsolódásával. A tervet egyen­letesen túlteljesítik. Terven felül ed­dig 143 vagon szenet adtak népgaz­daságunknak. Teljesítményük köve­tésreméltó példa. A 204-es szápiú fejtésen Nagy Ferenc munkacso­portja sem akart lemaradni. Ez a munkacsoport is arra törekszik, hogy péntekre hiánytalanul teljesít­se előirányzott tervét. A munka jó megszervezésével, fokozott szorga­lommal 134 százalékos tervteljesí­tést értek el. Tervein felül 29.2 va­gon szénnel adtak többet. A ver­senymozgalom még nagyobb mér­tékben kezdett kibontakozni akkor, amikor a Fajcsík András elömun­kás tudomást szerzett arról, hogy Tatabányán Szabó Antal fiatal bá­nyász szintén bekapcsolódott a pén­tek-mozgalomba és versenyfelhí­vást intézett Michalov András bá­nyászhoz. A versenyről Fajcsik And­rás az újságból értesült és műszak végén ismertette munkatársaival a verseny jelentőségét. Azóta sok munkacsoport 4—5 nap alatt végzi el egészheti fejtési tervét. A FEJTÉS NÖVELÉSÉNEK na­gyon j 5 előfeltételei vannak a Háj­bányában, ahol szovjet szénkombáj­nok vannak üzemben. Június 27-én Koronci László 40 méteres vágatot ért el a kombájn segítségével. Ez a nagy teljesítmény igazolja, hogy a gép karbantartására nagy gondot fordítanak, a munkát jól megszer­vezik, mindenkinek pontosan kijelö­lik feladatát. A legjobb ácsolókat közvetlen a kombájn után állítot­ták és így biztosították az ácsolási munkák zavartalan menetét. A re­kordteljesítmény még jobb munka ­sikerek elérésére buzdítja a bányá­szokat. . A sikerhez nagyban hozzájárulnak a szakemberek is, a kovácsok, üzem­lakatosok, de különösen a villany­szerelőket illeti dicséret, akik ál­landóan szorgalmazzák, hogy a kombájn é s a termeléshez szükséges felszerelések mindig üzemképesek legyenek, hogy a termelésben ne legyenek zökkenők. Kupcsok Lajos és Chromý Alojz villanyszerelök felváltva őrködnek a kombájn felett, hogy az esetleges hibákat azonnal kijavítsák, A villanyszerelők azt szeretnék, ha minden bányász még jobban megbecsülné a gépeket. Fon­tos ez, mert nagy segítségére van­nak az embernek. A kombájnnál fejtenpk, réselnek, rakodnak, meg­szabadítja őket a legnehezebb, leg-­fáradságosabt» munkától. Nagy gondot kell fordítaniok a bányászoknak arra, hogy robbantás közben a kábelek meg ne rongálód­janak, ímert ez még mindig gyakran előfordul — mondja Kupcsok Lajos villanyszerelő mester. Nagy figyelmet fordítanak a pó­tori bányában a szocialista munka­verseny és az él munkások népszerű­sítésére, tapasztalataik ismertetésé­re. A verseny soráft elért eredmé­nyeket minden nap és minden héten rendszeresen kiértékelik s így a bá­nyászoknak lehetőségük van arra, hogy figyelemmel kísérjék, melyik munkacsoport, vagy bánya halad az élen és melyik marad le. A SZOCIALISTA VERSENYBEN naponta születnek az ötéves terv új hősei. Ilyenek Lukács István, Zsiak György a szlatinkai bányából, to­vábbá a Háj-bányából Básti Béla, Nagy József, Dulaj András, Vagány János és még sokan mások, akik magasan túlteljesítik tervüket. A műszakváltás példásan folyik a munkahelyeken és a munkát a cik­lusos grafikon alapján jól megszer­vezték. A pótori bányászok a szocialista verseny folyamán elért eredmé­nyeikkel kivívták a győzelmet. Fél év alatt háromszor kerültek ki elsőkként a szlovákiai szénbányák között folytatott versenyből. Főleg arra fordítanak nagy gondot, hogy a termelésben ne forduljon elő bal­eset. A munkahelyeken a biztonsági berendezéseket és intézkedéseket elsőrendű feladatuknak tekintik. Szép eredményeket mutatnak fel a pótori bányászok a munkaverseny­ben. A kötelezettségvállalásokat el­lenőrzik és a szemléltető agitáció is elég jól folyik. Vannak azonban hiányosságok is, amelyeknek a meg­szüntetése új, még szebb eredmé­nyek elérése előtt nyitná meg az utat. Sokszor egyes munkahelyeken a verseny formálissá válik. Sok ve­zetőt csak az adatok, a számok ér­dekelnek és nem törődnek azzal, hogy hogyan érték el a számokban kifejezett eredményeket. A é péntek-mozgalmat még job­ban fel kellene karolni a vezető funkcionáriusoknak, mint eddig tet­ték, hogy ne legyen szórványos, de tömeges jellegűvé váljék. A kom­munisták jó példamutatásával még jobb eredményeket is el lehetne érni. Gruber igazgató szerint követke­zetesebben kellene dolgozniok a mű­szaki dolgozóknak is a munka jobb megszervezése terén. Az üzemi szak­szervezeti tanácsnak sem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a munkahelyeken nem tarta­nak rendszeresen politikai tízperce­ket. Pedig a dolgozók öntudatának állandó erősítése elsőrendű alapja a termelés és a munkatermelékenység emeléséért vívott harcnak. Kertész Imre Fegyverszünet Koreában (Folytatás az első oldalról.) A fegyverszüneti egyezmény alá­írásának pillanataiban hálával kell tudatosítanunk a Szovjetunió, a népi Kína és a Koreai Népi Demokrati, kus Köztársaságnak ezt a határta­lan érdemét, az emberiség százmil­lióinak békemozgalmát, amely a ko­reai háború befejezéséhez és ezzel a világbéke megerősítéséhez veze­tett. De ha visszatekintünk, egyút­tal látnunk kell a többi erőket is, amelyek ennek a hatalmas csoporto­sulásnak V elentétét képezik. Nem szükséges külön kiemelnünk a wall­streeti monopóliumoknak a fegyver­szüneti kilátások következtében be­állott rémületét és az Amerikai Egyesült Államok reakciós köreinek további békeellenes intrikáit. A fegyverszüneti tárgyalások történe­te intő ujjal mutat a békebontókra. Ezeknek az egész békeszerető em­beriség szeme előtt, sőt számos ka. pitalista ország kormányának nyo­mására — amelyeknek érdekei mindig jobban ellentétbe kerülnek az expanzív amerikai monopóliumok háborút kiváltani akaró szándékai­val — meg kellett hajolniok a fegy­verszüneti szerződés aláírásának szükségessége előtt. És éppen ezek a tények, amelyeket az utóbbi idő­ben Li Szin Man garázdálkodása olyan világosan illusztrált, mutat­ják, hogy nem lehet megelégedni csupán a fegyverszüneti egyezmény aláírásával, hanem szükséges, hogy az egész békeszerető emberiség ébe. ren őrködjék a fegyverszüneti egyezmény összes feltételeinek meg. valósítása fölött és az igazi béke megteremtése fölött Koreában. Ma az amerikaiakon áll, hogyan teljesí­tik ígéreteiket, hogyan tartják be teljes mértékben a fegyverszüneti egyezmény határozatait, főként ami a tüzelés beszüntetését és a csapa­tok visszavonását illeti, különöskép­pen hogyan távolítják el Li Szin Man hordáit a semleges övezetből. Az amerikai parancsnokságon áll, hogy a fegyverszünetet ne sértse meg egyetlen egy emberük sem, bármilyen egyenruhát is viseljen az illető. Az a tény, hogy Koreában egyez­mény útján sikerült kiküszöbölni a világbéke egyik legkomolyabb ve­szélyeztetőjét, hasonló .^ékés megol­dásra kell hogy buzdítson a többi vi. tás világproblémában is. A koreai fegyverszünet azoknak az erőknek a győzelme, amelyek teljes súlyuk­kal arra törekszenek, hogy az egész világ összes nemzetei békében élje­nek, még ha különféle társadalmi és gazdaságai rendszer uralkodik is or­szágaikban. De világos, hogy a koreai példa nem hat önmagától, hogy még na­gyobb igyekezettel kell harcolnunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a vitás kérdések megegyezések útján való megoldásáért. Az egész békeszerető emberiségnek vigyáznia kell arra, hogy a koreai fegyverszü­net egyike maradjon azoknak a té­nyeknek, amelyek a világbéke meg. szilárdításához vezetnek és sohase válhasson az agresszív erők csupán ideiglenes meghátrálásává. Ha Ko­reában a „kemény kéz" politikája vereséget szenvedett, amely magá­ban rejti a nemzetközi feszültség megtartásának igyekezetét és a nemzetközi kapcsolatok erőszakossá­gát egyezmények és békés megoldás helyett, akkor ezt a győzelmet to­vábbi, a béke megszilárdításáért folytatott harccal és a háborúra tö­rekvő tervek megsemmisítésével kell biztosítani. A mi népünk is teljes szívéből üd­vözli a koreai háború befejezését és békét kíván a hős; koreai népnek. Népünk r. koreai háború folyamán állandóan tanúbizonyságát adta an. nak, hogy teljes mértékben azoknak az oldalán áll, akiknél a jog és az igazság van, akik hősiesen harcol­tak az aggresszió és a terjeszkedé­si politika ellen. „El a kezeket Ko­reától" volt és marad is dolgozóink jelszava azok címére, akik a koreai nép szabadságát és a világbékét megtámadják. A fegyverszüneti egyezmény alá­írása népünk, a világbéke megszilár­dításáért folytatott harcának is si­kere. Sikere annak a harcnak, ame. lyet hazánk felépítéséért folytat, hogy az a békeerők szilárd bástyá­jává váljék. Népünk üdvözli az igaz­ságtalan aggresszió befejezését, mint az összes vitás nemzetközi kér­dések kiküszöbölése lehetőségének bizonyítékát. Emellett elsősorban az úgynevezett német kérdés megoldá­sára gondol, az egész Németország egységének és békeszerető mivoltá­nak biztosítása szellemében. A béke megszilárdítása érdekében meg kell szüntetni minden nemzetközi provo­kációt, legyen az akár a koreai ag. gressziő, akár Németországban a békés erők aláaknázására irányuló bűnös igyekezet, aminek bizonyíté­kai a nemrégen Berlinben és a Né­met Demokratikus Köztársaságban történt imperialista provokációk. A koreai fegyverszünet mutatja azt az egyedüli helyes utat, amely az egész világon a béke megszilár­dításához vezet. Egész dolgozó né­pünk minden igyekezetével azon van, hogy a megkezdett utat folytassuk, hogy biztosítva legyen Koreában a béke, hogy meg legyen semmisítve a reakciós erőknek a nemzetközi fe­szültség enyhítését aláaknázó min. den igyekezete. Népünk toyábbra is azon van, hogy tárgyalások és egyezmények útján biztosítsuk a vi. lágbékét és a békeszerető nemzetek közötti együttélést. (Hűdé právo.) Pak Kii Jon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere Bratislavában s Július 27-én, hétfőn hivatalos láto­gatást tett Szlovákiában Pak Kii Jon, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság prágai rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. A brati­slavai Carlton-szállóban az ünnepé­lyes fogadáson résztvettek a Szlovák Nemzeti Tanács, a Megbízottak Testü­lete, Szlovákia Kommunista Pártja ke­rületi és városi bizottságainak képvi­selői, a kerületi és központi nemzeti bizottságok és a Nemzeti Arcvonal összes tényezőinek képviselői. A be­cses vendéget, akit Li Chen Chek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság prágai nagykövetségének attaséja kisért, Jozef Gajdosík építésanyagügyi megbízott üdvözölte, aki kiemelte, hogy dolgozó népünk széles tömegei szívé­ben forró szeretet és mély csodálat ég a hős' koreai nép iránt. Annál nagyobb és őszintébb vala­mennyiünk öröme most, amikor meg­tudtuk, hogy gyönyörű Szlovákiánkba való megérkezése napján — mondotta többek között — megszűnt a vérontás a távoli és mégis számunkra oly közeli Koreában és hogy aláírták a fegyver­szüneti egyezményt. Pak Kii Jont, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság prágai rendkí­vüli követét és meghatalmozott mi­niszterét František Kubacs, a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbi­zottságának főtitkára és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, továbbá Ru­dolf Sztrechaj, a Megbízottak Testüle­tének elnöke üdvözölték és hosszabb szívélyes bezsélgetést folytattak vele. A becses vendég azután Rudolf Martanovicsnak, a Kerületi Nemzeti Bizottság elnökének és Ján Srámeknak, a Központi Nemzeti Bizottság elnöké­nek kíséretében koszorút helyezett el az elesett szovjet hősök sírjaira Ja Szlavínon. Pak Kii Jon, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság prágai rendkivüli követe és meghatalmazott miniszter^ néhány napot tört Szlovákiában. Versenyben a rybárpolei V. I. Lenin textil-üzem dolgozói Közvetlenül a mühelybejárat mel­lett egy versenytábla kelti fel érdek, lödésünket. Mesgyen Emília 122, ICadluf Mária 115 százalékra telje­sitette tervét Vannak kiváló dolgo­zók üzemeinkben, akiknek neve be­járta az egész országot, ismeretes lett mindenki előtt. Most beszéljünk azokról is, akiknek a neve még ke­vésbbé ismeretes. A mindennapi munka névtelen harcosait határta­lan szeretetük a géphez, az újért vívott küzdelmük teszi naggyá. Mesgyen' Emiliát a gépek között találjuk. Azért beszélünk gépekről, mert 14-et kezel. Hat év e ke­rült az üzembe. Mindjárt a munka kezdetétől a kártolóban kapott be­osztást. Amint a gépeknél elvégzi munkáját, megragadjuk az alkal­mat, hogy a legjobb kártolónövei be­szélgessünk: — kAmikor az üzembe kerültem, nagyon elhagyatottnak éreztem ma. gamat, nem volt még itt az a kö­rültekintő gondoskodás, amelyben m a részünk van, — mondja Mesgyen Emília. —- Az első öt hónapban öt gépen sem tudtam teljesíteni tervemet. Eb­ben én is hibás voltam, mert nem képeztem magamat. Megálltam a fejlődésben és nehéz volt újból meg. indulni azon az úton, amely elve­zetett oda, hogy az élre kerüljek. Igaz, az első év sikertelenségéhez hozzájárult az anyag egyenlőtlen el­osztása is, sokszor órákig kellett várnom, még meg tudtam indíta­ni a gépet. Ez már a múlté. A munkaverseny úgy kezdődött, hogy észre sem vettem. Kadluf Mária közvetlen a mellettem lévő gépe­ken dolgozik, mindig egyvonalban haladunk a terv teljesítésében. Volt úgy, hogy egyszer-kétszer elhagyott, de mindig igyekeztem behozni az el. maradást. Egy születőben levő munkaver. seny így kezdődött: — Szemmeltartottuk egymást és folyton igyekeztünk egyik a mási­kat túlszárnyalni. így tartott volna ez évekig, titkon, hogy ne vegyen egyik sem tudomást arról, hogy az egyik többet akar adni mint a má­sik, h a nem indult volna meg a munkaverseny. Egy nap gyűlést hívtak össze az üzemben. Mesgyen Emília és Kad­luf Mária is feszült érdeklődéssel várták ezt a gyűlést, mert a gépek zajától, ha szaggatottan is, elkap­tak egy-két szót, amit a verseny­felelős a versenyről mondott. Mind a ketten munkaversenyre gondoltak. Ha nem is mondták egymásnak, de érezték, hogy ketten fognak verse­nyezni. A gyűlést a munkahelyen, a mű­helyben tartották meg. Az üzemi klub helyiségében nem fértek volna el. Az üzemi tanács elnöke ismer­tette a verseny jelentőségét, rövidre fogta e bevezetőt, úgy volt már ez megbeszélve előre, hogy szóljanak minél többen a tárgyhoz a dolgo. zók. A versenyfelelős már részlete­sen ismertette a versenyt. Hogyan versenyezzenek ? _ mondotta. — Mindenki azzal, akivel egy műszak­ban dolgozik. De lehet az máskép is, nem fog csökkeni a verseny je­lentősége. Ahogy a versenyfelelös befejezte beszédét, kezek lendültek a levegőbe, mindenki sorjában el­mondotta, kivel fog versenyben állni. Utolsónak szólalt fel Mesgyen Emilia, nem azért, mert félt, ha­nem kivárta, hogy mikor jelentkez­nek az ö műszakjából a versenyre. Amikor látta, hogy nem erőltetik magukat, jelentkezett. Beszédét azzal kezdte: ha gon­doskodnának az egyenletes anyagel­látásról, nem kellene félórákat tét­lenül állni. Nem öt, hanem tíz gépet is tudna kezelni, úgy hogy azt a munkát megnézhetné mindenki, nem lenne abban semmi hiba. — Ünnepnek számított az a nap ezelőtt, amikor 110 százalékot ér­tem el — mondotta. — Nem akarok kimaradni a versenyből, ezért a má­sodik műszakban dolgozó Kadluf Máriát versenyre hívom. Amikor befejezte beszédét, még meg is tapsolták. Érezte, hogy iga­zat mondott. Nemcsak a maga iga­zolására hozta ezt fel, hanem a mű­helyére is. Mert nemcsak néki ír­ták fel a gép szünetelését, hanem a többieknek is, ha nem kaptak anya­got. Ekkor pedig kevesebbet ke­restek, hét végén soványabb volt a boríték. A versenyfelhívást Kad­luf Mária elfogadta még a gyűlé­sen. Másnap már egy kis táblácska volt a gépre kifüggesztve. Minden kocka rajta egy.egy napnak számí­tott, a műszak befejezése után a mester mindig bejegyezte hány kilót csináltak aznap, mellé pedig a szá­zalékot. Az első héten már észre lehetett venni, hogy emelkedik a tel­jesítmény; minden nap elérte a 120 százalékot Mesgyen Emilia. Szoro­san utána haladt Kadluf Mária 118 százalékkal. Normaszilárditáskor az­zal állott a mester elé Mesgyen Emilia, hogy tíz gépet bízzon rá. Nem akart hinni fülének a mester, amikor meghallotta Mesgyen Emi­lia kívánságát. Amikor látta, hogy nem áll el ettől a kéréstől, a mester beleegyezett. Másnap úgy osztották be a munkát, hogy könnyebb legyen a gépet ellátni, sorban kapta a gé­pet, hogy ha valahol valami történt a gépén, azonnal észrevegye. Kadluf Mária követte versenytár­sát. Szintén tíz gépet vállalt, így tehát továbbra ís egyenlő feltételek mellett versenyezhettek tovább. Pár hónap múlva tíz gépből 14 lett, mind a kettőjüknél. A verseny nap­ról napra új sikerekkel gazdagodik, és a két fiatal kártolónő még ma is olyan érdeklődéssel nézi a verseny mindennapi kiértékelését, mint az első napokon,, amikor a versenytáb­lára az első eredményt írták fel. A júniusi hónapban a 22 év-ss Mes­gyen Emilia 14 gépen 122 százalékot ért el, ezzel elnyerte a vándorzász­lőt, második lett Kadlut Mária 115 százalékkal, szintén 14 gépen. A verseny tovább folyik és július hónap végén a két fiatal versenytárs új győzelmeket jelenthet. Kelemen Béila. #

Next

/
Thumbnails
Contents