Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-25 / 180. szám, szombat

» 1953 július 25. UJSZÖ 3 Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet A moszkvai Pravda vezércikke A Pravda július 23-i száma ..Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet" címmel vezércikket közölt. Az alábbiakban közöljük a vezércikk teljes szövegét: A napokban Washingtonban vé. getért az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei, nek ötnapos értekezlete. Az értekezlet részvevői összefoglaló közleményükben azt bizonygatják, hogy igyekeztek valóra váltani „kormányaiknak és népeiknek a békébe, a szabadságba és az igazságosságba vetett reményét". A tárgyalások eredményei azonban azt mutatják, hogy a béke, szabadság és igazságosság szavakat itt merőben más célokra használták fel. A washingtoni közlemény azt mutatja, hogv a három miniszter érte. kezlete nem vitte előbbre a nemzet közi viszonyok, egyetlen égető kérdését sem. Ami pedig a koreai fegyverszünet kérdését és a Kínai Népköztársasághoz való viszony kérdését illeti, nem lehet nem észrevenni, hogy Dulles nyomására mind Salisbury, a brit képviselő, mind Bidault francia külügyminiszter meghátrált. Salisbúry és Bidault valójában belementek abba, hogy támogatják Li Szin Mant, az amerikai katonai vezetőség alá rendelt kalandort abban az esetben, ha úgy találja jónak, hogy megbontsa a fegyverszünetet és újabb kalandba bocsátkozzék. Ugyanakkor Anglia és Franciaország — létérdekei ellenére — beleegyezett abba, hogy folytatja Kína kereskedelmi blokádját a koreai fegyverszünet után és megakadályozza a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSz-be. Ugyanakkor nem lehet nem észre, venni, hogy a washingtoni értekezlet az Egyesült Államok és szövetsége, sei közötti belső nézeteltérések és elmélyülő ellentétek jegyében zajlott le. Vonatkozik ez mindenekelőtt arra a legfőbb kérdésre, amely az értekezlet részvevőit foglalkoztatta: milyen álláspontot kell elfogIalniok a nyugati hatalmaknak azokkal a mindenütt szélesedő állhatatos követelésekkel szemben, amelyek szerint tárgyalások útján kell rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket és enyhíteni kell a nem. ssetközi feszültséget. Napjainkban az ilyen követelések erősödnek és mind nagyobb súllyal esnek latba, abban a mértékben, ahogyan a Szovjetunió következetes, békeszerető külpolitikája egymásután hárítja el azokat az akadályokat, amelyeket a nemzetközi együttműködés ellenségei gördítenek a vitás nemzetközi problémák rendezésének útjába. Miről tanúskodik maga az a tény, hogy a három, miniszter a Szovjetunió képviselőjének részvétele nélkül ült össze Washingtonban értekezletre? Mindenekelőtt arról, hogy ennek az értekezletnek részvevői nem akartak számolni az elemi nem. zetközi szabályokkal és jogszokásokkal. Ha az Egyesülj Államok, Anglia és Franciaország kormányai valóban meg akarnak vitatni a Szovjetunió kormányával bizonyos nemzetközi problémákat, erre megvan a normális nemzetközi szokásoknak megfelelő természetes út. Senki sem tekinti normálisnak az olyan helyzetet, amikor négy ország képviselőinek értekezletét megelőzi három állam képviselőinek össz^jeszélése, sőt az a kísérlet, hogy rákényszerítsék az elkövetkező négy. hatalmi értekezletre azt az időpontot és azt a tárgyalási napirendet, amelyet a négy állam egyik képviselőjének részvétele nélkül és <háta mögött hagytak jóvá. Aligha lehet az ilyen rendet normálisnak tekinteni a négy állam képviselői értekezlete előkészítésének szempontjából. Ugyancsak aligha lehet azt hangoztatni, hogy például Anglia és Franciaország képviselőinek keze ezután nem lesz valamiben is meg kötve, ha sor kerül a négy hatalom képviselőinek értekezletére. Az amerikai sajtó szerint Dulles amerikai külügyminiszternek szándékában állt meggyőzni Anglia és Franciaország képviselőit arról, hogy ha már nem dobják sutba teljesen a tárgyalások gondolatát, halasszák azt sohanapjára és fokozzák a hírhedt amerikai „hidegháborút", vagyis a kártevés, a kalandok és provokációk politikáját a demokratikus tábor országai ellen. E politika példája volt az a kilengés, ame lyet a külföldi bérencek szerveztek Bírlinben június 17-én. Salisbúry és Bidault, — a lapok közlései szerint — azt válaszolta erre, hogy kormányunk ez idő szerint nehéz helyzetbe kerülné; ha elvetné a négyhatalmi tárgyalások eszméjét és az Egyesült Államok által javasolt irányvonalat követné, minthogy ez az irányvonal országaikban fokozódó ellenállással találkozik. Rámutattak arra, hogy Churchill ismeretes javaslatát, amely szerint haladéktalanul „legmagasabb színvonalú értekezletet" kell tartani a Szovjetunió részvételével a vitás nemzetközi kérdések megtárgyalá. sára és megoldására, a nemzetközi helyzet józan értékelése diktálta és a javaslat megfelelt a nyugateurópai országok lakossága széles rétegei követelésének. Söt mi több, be kellett ismerniök. hogy e követelések sutbadobása és az adott kérdésben az amerikabarát politika továbbfolytatása a legkomolyabb belső bonyodalmakhoz vezet NyugatEurópában. Nem véletlen, hogy még a „The Wall Street Journal", a befolyásos amerikai nagyipari körök lapja is kénytelen volt megállapítani: „Az általános vélemény, amely nyilván, valóan mind a francia, mind az angol hivatalos személyek között uralkodik, az, hogy népeik akarják ezt az értekezletet, hogy kitartanak mellette és ha egy. ilyen értekezletet nem hívnak össze, nemcsak, hogy nem tudnak legalább is néhány konkrét akciót keresztülvinni a hidegháborúban, hanem még a hatalmat is elvesztik". Az ilyesféle érvelések arra kényszerítették a lap szavai szerint Dul. lest, hogy egyezzék bele a négyhatalmi tárgyalások megtartásába a Szovjetunió részvételével, bár Dulles ellenezte ezt a javaslatot és felhasznált „minden előtte ismeretes ürügyet". Ilymódon a nemzetközi együttműködés ellen irányuló politikájuk teljes lelepleződésétől való rettegés, és nem a békeszeretet kényszerítette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető köreit arra, hogy engedjenek a néptömegek kö. veteléseinek, amely néptömegek helyeslik és támogatják a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgyalások útján történi rendezésére irányuló követeléseket. I Az angol ég francia társa; támogatásában részesülő amerikai diplomácia azonban ugyanakkor, amikor beleegyezett abba, hogy engedmé. nyeltet tesz a közvélemény követeléseinek, minden erőfeszítését arra összjpóntosította, hogy a Washingtonban éppen akkor meghozott döntést ne a létfontosságú nemzetközi problémák tényleges rendezésére, hanem bizonyos saját céljaira használja fel, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataihoz. Dullesmek, alti gyakran tükrözi a szélsőséges reakciós körök hangulatát, bizonyos mértékig itt is Sikerült elérnie célját. Anglia és Franciaország képviselői az Egyésült Államok nyomásának hatására vlszszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondolatától s ez egy lépés visszafelé ahhoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Churchül terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Franciaország közvéleménye. A wasliingtoni közleményben van még egy visszalépés a korábbi állásfoglalástól. Ez a közlemény kísérletet tesz » négyhatalmi értekezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán néhány, Németországra é

s Ausztriára vonatkozó kérdésre korlátozza. Az a benyomása támad az embernek, hogy a washingtoni értekezlet résztvevői meg akarják kerülni, sőt lehetségesnek tartják figyelmen kívül hagyni az alapvetfi problémát, a nemzetközi feszültség enyhítésének problémáját. A washingtoni értekezlet résztvevői lényegében odáig vitték a dolgot, hogy elismételték annak a hírhedt jegyzéknek tartalmát, amelyet. a

z Egyesült Államok, Anglia és Franciaország még 1952. szeptember 23án intézett a, Szovjetunióhoz, Mint ismeretes, a sok kísérlet közül ez a jegyzék is tett egyet arra, hogy reménytelenül leszűkítse a német problémát és az egész ügyet az össznémet választások megtartására korlátozza — amelyeket a nyugati hatalmak saját ellenőrzésük alá akarnak helyezni — és szabad kezet adjon egész Németországban minden reakció®, sőt nyilvánvalóan fasiszta elemnek A kommüniké szerzői világosan tudtul adják, hogy a június 17-í berlini kalanddal kapcsolatban, amelyre jónéhány amerikai dollárt fordítottak a legkülönbözőbb kártevésre, kémkedésre, terrorra es főbenjáró bűncselekményekre előirányzott ismeretes százmilliós alapból, ismét felbukkantak náluk ezek a rövidlátó számítások. A washingtoni értékeiét részvevői azt a látszatot keltették, hogy a négy hatalom külügyminiszterei nek értekezletén meg- akarják vips gálni a német problémát és az osztrák kérdést. A washingtoni közlemény azonban egyáltalán nem tanúskodik olyan törekvésekről, mintha előbbre akarnák vinni ezen időszerű kérdések megoldását. A washingtoni értekezlet részvevői beszéltek például a német kérdés röl, de egyáltalán nem azért, hogy elősegítsék az ezzel kapcsolatos alapvető kérdések megoldását. Hallgatnak arról, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Francia ország hibájából mindmáig nem csak hogy döntés nem történt a német békeszerződés kérdésében, de meg sem vitatták ezt a. kérdést. Futólag érintik Németország egye sltésének kérdését, de látható, hogy a washingtoni értekezletnek nem feküdt szívén Németország egye sítése, az össznémet kormány meg alakítása megoldásának meggyorsi tása. Akárcsak 1952-ben és a megelőző évpkben, megelégednek újabb fecsegéssel az össznémet választásoktól, csakhogy húzzák-halasszák a né met békeszerződés és a német nép egy államban való egyesítése kérdésének megoldását. Amifrf látható,' 'előttük nem mérül fel és nem merülhet fel Németország haladéktalan egyesítésének és a békeszerződés megkötésének kérdése, mert számukra a német kérdés mindenekelőtt abból áll, hogy megszilárdítsák az Adenauerklikk hatalmát Németország nyugati részében, ahol a klikk uralmának napjai esetleg már meg vannak számlálva. Feltétlenül látniok kell, hogy NyugatNémetországban nem Adenauer és fasiszta-revansiszta klikkje javára történik a németek hangulatának megváltozása, és hogy Adenauert már holnap a szociáldemokraták válthatják fel. Az a feladat áll előttük, hogy miként támogassák, miként erősítsék meg az ameri. kaiak szekerét toló. a német nép szemében egyre gyűlöletesebbé váló Adenauerék hatalmát. Szeptember 6-án parlamenti választások lesznek a bonni köztársaságban, amikor Nyugat-Németország lakossága kimozdíthatja Adenauer klikkjét a kormányból. Ezért Aden auer támogatóinak sietniök kell. Annyira ment a dolog, hogy Washingtonban a francia külügyminiszter is kénytelen volt aláírni, hogy kész támogatni Adenauer klikkjét. E klikk létezésének minden értelme a német militarizmus feltámasztásában, a hitlerista Wehrmacht ilyen vagy olyan helyreállításában van. Nem véletlen, hogy a washingtoni okirat nyíltan hangsúlyozza a báron hatalomnak azt a törekvését, hogy folytatni akarják erőfeszítéseiket az „európai hadsereg" megalakítására vonatkozó terv megvalósítása érdekében. Ez a terv Nyugat-Németország remilitarizálását és az agresszív atlanti tömbbe való bekapcsolását írja elö. Másrészt ismeretes, hogy a bonni szerződés, amelynek ratifikálására az Egyesült Államok most foko zottan törekszik, előírja hogy .Németország egyesítése esetén Németországnak vállalnia, kell mindazokat a nemzetközi kötelezettsé geket, amelyeket a nyugatnémet kormány vállalt, köztük természetesen az „európsü iiadsereg"-ben való részvételre vonatkozó kötelezettséget is. Mindenki ismeri ezeket a terveket, amelyek arra irányulnak, hogy Németország ismét militarista állam legyen. Azt tartják szem előtt, hogy Németország fegyveres erőit tegyék az „európai hadsereg" fő erejévé, az agresszív Északatlanti Szövetség roham csapatává. Ha ezek, az egész Németországot érintő tervek megvalósulnának, — amint mindenki számára érthető — a legharciasabb militarista erők lábraállítására vezetne Európa középpontjában, olyan háborús tűzfészek . újraszületését vonná maga után, mint amilyen nemrégen a hitlerista Németország volt. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó az a tény, hogy a nyugat, európai burzsoá sajtó szemére veti a washingtoni tanácskozás részve. vőinek: az általuk elgondolt manőver kezdetleges. így a munkáspárti Crossman ezt írja a „Sunday Pic. toria" című angol lapban: „Molotovnak azt ajánlják, vegyen részt szeptember végén a külügymlniszte. rek német kérdéssel foglalkozó tanácskozásán. már jóelőre közlik azonban vele. hogy i akármilyen javaslatot is tesz, a három nyugati hatalom nem enged abból az elhatározásából, hogy újra felfegyverzi Nyugat-Németországot. Válaszuk a Kreml békés kezdeményezésére voltaképpen arra a fagyos javaslatra korlátozódik, hogy az oroszok vo. nuljanak ki övezetükből és egyezzenek bele az egyesített, felfegyver, zett Németországnak az atlanti védelmi rendszerbe teljesjogú tag. ként való bekapcsolásába." Crossraan kiemeli, hogy a kérdés ilyen felvetése csak a tárgyalások meg. hiúsítására vezethet és ezt írja: „Ügy vélem, hogy ezt a javaslatot éppen ezért tették. Dulles, miután kénytelen volt belemenni annak a tanácskozásnak a megtartásába, amelyet nem kívánt, mindent megtett annak érdekében, hogy eleye biztosítsa a tanácskozás csődjét"! A nyugateurópai sajtó nem titkolja,- hogy a washingtoni értekezlet amerikai szervezői nem is gondolnak komolyan a német kérdés tényleges megoldására, A német kérdés körül csapott hűhó csak azért szükséges számukra, hogy eltereljék a német nép figyelmét és kényszerítsék öt azt hinnri, hogy Németország érdekel védelmezőinek szerepét az amerikai uralkodó körök és kreatúrájuk, Adenauer tölti be és ezzel megerősítsék a i Adenauer-klikk megrendült állásait. Mindez arról tanúskodik, hogy a washingtoni nyilatkozatot nem a német kérdés megoldásáról való gondoskodás diktálta, hartem az ame. rikai ur^Jkodó köröknek az a határozott törekvése, hogy hatalmon tartsák Adenauert és az ő klikkjével szövetségben biztosítsák Nyugat-Németország minden anyagi és embertartalékát agresszív céljaik számára. Míg az amerikai propaganda régebben az állítólagos „szovjet veszéllyel" való rémítgetéssel próbál, ta kényszeríteni a franciákat, hogy egyezzenek bele az „európai hadsereg'' megalakításába, addig most az erről a veszélyről szóló meséknek senki sem hisz. Nem véletlen, hogy július 17-én, az amerikai távolbalá. tó-műsor keretében elmondott be. szédében még Dulles sem merte használni ezt az elkoptatott hazug érvet. Mélységes sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy halasztást szenved egy olyan — állítása szerint — „szükséges lépés", mint az „európai védelmi közösség'' megteremtése, vagyis az úgynevezett „eu. rópai hadsereg" megalakítása. Dulles kijelentette: „Elkeserít minket, hogy a parlamentek halaszt, ják e lépést. Egyesek szemmelláthatóan azt gondolják hogy ennek az európai védelmi közösségnek nincs más célja, mint a Szovjetunió részéről fenyegető veszély elhárltása, ezért ha ez a veszély csökkent, akkor véleményük szerint a közös, ségre sinos szükség.'' Az eddigivel ellentétben Dulles most azt kezdte bizonyítgatni, hogy „az európai egy. ség megteremtése főként azért szükséges, mert 150 éven keresztül az egység hiánya volt a háborúk forrása" az európai államok között Török katonák Szíriába menekülnek, nehogy Koreába ' vigyék őket Az „ASz-Sarha" jelenti, hogy a Damaszkusz közelében lévő Mezze-börtönben Szíriába szökött török katonák vannak, akik Koreába küldésük elöl menekültek. A lap kiemeli: az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban megtör, ténik, hogy török katonák Szíriába menekülnek, nehogy Koreába küldj ék őket. A török katonák inkább egy borzalmas külföldi börtönben sínylődnek, mintsem hogy Koreában harcoljanak. Az olasz textilmunkások szerdán négyórás sztrájkot tartottak Szerdán egész Olaszország textilmunkásai négyórás sztrájkot tartottak. A teljes egységben lefolyt sztrájkot a textilmunkások a CGIL-hez, valamint a CISL-he* és az UIL-hoz tartozó szakszervezetei közösen határozták el, mert a tőkések nem hajlandók megújítani és a munkásság követeléseinek megfelelően megváltoztatni a kollektív szerződést és tömegesen bocsátják el a textilipari munkásokat. Helyreállt a rend a Szuezicsatorna övezetében Kairói jelentés szerint Szalah Szalen egyiptomi propagandaügyi miniszter kijelentette, hogy a Szuezi csatorna övezetében a helyzet ismét normális és az angol csapatok által július 13-án bevezetett közlekedéskorlátozó intézkedéseket teljesen megszüntették. „Ez az incidens — mondotta Szalah Szalen — arra emlékeztet minket, hogy a külföldi megszálló csapatok ma is itt vannak Egyiptom területén és ennek véget kell vetni". Mindebből kitűnik, hogy az USA fokozza a nyomást a német Wehrmacht vezetése alatt álló „európai hadsereg" megteremtésének meggyorsítása érdekében. Mivel lehetetlenné vált a Szovjetunió részéről fenyegető bármely „veszélyre" hivatkozni, sietve új érveket találtak ki, hogy a nyugateurópai parlamenteket rávegyék e hadsereg megalakításának megszavazására. Ugyanezért újabb kísérleteket tesznek Adenauer nyugatnémetországi meggyengült állásainak megerősítésére. Csak ezzel kapcsolatban válik érthetővé, hogyan jutott eszébe a washingtoni értekezletnek, hogy beszéljen a német kérdésről, bár nem hajlandó beszélni a német béke. szerződés előkészítéséről és az össznémet kormány megalakítására irányuló gyakorlati lépésekről, amelyeknek az a célja, hogy biztosítsák Németország újraegyesítését további huzavona nélkül. A washingtoni tanácskozás egyrészt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei értekezletének összehívása mellett nyilatkozott, amelynek bizonyos előfeltételek mellett fontos pozitív jelentősége lehetne. Másrészt a négy hatalom képviselőinek ezt az értekezletét olyan célokra akarják felhasználni, amelyeknek semmi köztik a béke megerősítésének érdekeihez, semmi közük a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataihoz. Szemmelláthatóan feltárult a washingtoni tanácskozás résztvevőinek deklaratív nyilatkozatai és valódi szándékai közötti mélységes eltérés. Miről tanúskodik tehát a wash. ingtoni értekezlet?" Ez az értekezlet arról tanúskodik, hogy már senki sem tudja tagadni az égető nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megöldásának sürgető szükségességét. Egyúttal a washingtoni tanácskozás és az utána közzétett nyilatkozat arról tanúskodik, hogy milyen nagyok még azok az akadályok. amelyek hátráltatják a kérdések megoldását az érdekelt államok közötti valóságos megegyezés útján. A nemzetközi enyhülést elősegít* ve, leküzdeni ezeket az akndályoa kat, — ez a feladat.