Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-25 / 180. szám, szombat

«ij %za 1953 július 25. A VISEGRÁDI ERDŐ — Melyik a legszebb erdő? Ki tudja? > Láttam én már kerek erdőt, alföl di akácos ligetet, rejtelmesen susogó tölgyeseket, végigjártam a rengeteg Bükköt, hol oly hatalmas fák nőttek, hogy hárman se értük át a derekukat, láttam félénk özet tovaszökellni a Mátra fiatal cserfái között- — szépek azok a sudár cserfaerdök. — ismerem a Dunántúl nyírfáit is, még a csallóközi füzesek alatt is sokat játszadoztam, de a visegrádi erdőt soha nem tudom elfeledni. Annyi pompát és sokféleséget, égbetörő óriási fenyőt, összeboruló, susogó platánokat, fehér nyírfát öreg tölgyek társaságában, akácot összebújva nyárfával -és rekettyebokorral, még ily pompában, meghittségben együtt soha nem láttam. Lehet azért, hogy én sok mindent nem láttam, s valaki azt mondja, hogy tud ő szebbet is ennél, nagyob. bat is, még talán árnyékosabbat is. Aki ilyet mond, azzal én nem vitatkozom, de hogy dalosabb ajkú éne. keseket, vidámabb madársereget sehol nem talál, azt bátran ki merem mondani. S ha valaki nem hiszi, járjon hát utána! Persze ne akármikor, hanem így május közepén jöjjön, amikor teljes pompájában virul a határ, a kakuk fü s a margaréta versengve nyitja szirmait, pompázik a. vadbodza, a csipkefa, már az akácok is fehérbe öltöztek, s olyan illata van ennek az erdőnek, hogy menten elbódítja az embjert, s aki elalszik ilyenkor, az csodálatos szépet tud álmodni a visegrádi erdő árnyékában. A hegyoldalban ütöttem fel ta nyámat. S amennyi időt csak tud tam — szabadságidejét úgy osztja be az ember, ahogy éppen akarja — kint töltöttem az árnyas fák alatt. Idelátszik a fellegvár, a csipkés párkányú Salamontornya, a hegyoldalban Mátyás palotájának kőma. radványai. De csak madarak vannak Itt körülöttem, néha erre hajtja kecskéit az öreg Bódi. a kecskepásztor, meg egy fekete kandúr setten kedik a bokrok közt, riogatja a madarakat, de mostanában kevesebbet látom, a múltkoriban hozzáhajitottam egy cserépdarabot, s azóta niMgjavult. Annál zajosabbak a madaraim. Hogy mennyi madár lehet egy erdőben, azt számon tartani még senkinek se jutott eszébe, de a visegrádi erdőben nem lehetne megszámolni a madarakat! A leghangosabb a kakuk, ez a leg. bátrabb is mind között, iderepül az orrom elé a cseresznyefára — hogy miért repült ide, annak is megvan az oka. Addig utánoztam a hangját, hogy idecsaltam, most aztán feleselünk egymással. Csodálatos legyezöszerü szárnyát szétterjeszti — ilyen azép madarat nem igen látni messze vidéken. Nem mind ilyen merészek, mint ez a bolondos kakuk. Néha kikukkantanak az erdőből a szürke eei-egélyek — nem engem keresnek. Érik már, pirul a fán a cseresznye, odgszállnak, rá-rápillantanak az érett szemekre s olyat rikkantanak, hogy egyszerre visszhangzik az egész környék. A rigókat se kell félteni, azok is jönnek már cseresznyézni. Persze csak a sárgarigó ilyen okos. A feketerigó, (micsoda szép sárga csőre van ennek a fekete madár, nak) ott surran a bokrok közt,- alig lehet észrevenni, ö csak bogarászik. A többi madarat nem látom, csak hallom. A legtávolabbról a cinkéket. „Nyitni kék, nyitni kék", hallom nagyon bentről. Közelebbről szólnak a vadgalambok, mély bugó hangjuk, turbékolásuk egész nap hallatszik. A fülemülék, vörösbegyek, gébicsek, poszáták, az ökörszemek meg itt egész közel a rekettyebokrokban ugrálhatnak, oly közelröl hallom a hangjukat. — Talán madarat akar fogni? — hajtja az egyik délelőtt szét Bó. di a rekettyebokrot s' megáll előttem. * A kakukkal feleseltem éppen, s hogy az öreg jött, elrepült; így hát kicsit bosszankodtam. — Nem akarok én madarat fogni, csak annyi itt a szép madár, hogy kijöttem kicsit hallgatódzni. Ha szépet akar hallani, hajnalban jöjjön ki. Addig-addig beszélgetünk, hogy qgy csodálatos ttiitánatet uuuid el Kumjáth\ István az öreg a visegrádi erdőről és a belévaló madarakról. Ebben az erdőben állott valamikor régen Mátyás király csodálatos pa lotája. 350 szobája volt annak a palotának, csupa márvány a burkolata, selyem a foglalata A diszud. varán piszkei vörösmárványból faragott csodakút állt — ma' is ott áll. megnézheti akárki — rajta a sár kánnyal küzdő Herkules szobra, olaszországi mester munkája, a szökőkútban pedig víz helyett a legfinomabb tokaji bor csergedezett, csodájára jártak országról világról a fejedelmek s a királyok. Itt a visegrádi erdő közepén, ebben a tündérpalotában élt Beatrix királyné, Mátyás szép felesége. Ta. Ián azért is építette olyan szépre Mátyás ezt a palotát, mert kedveskedni akart vele a királynénak. Nem volt olyan gondolata, amit ne telje sitettek volna azonnal. Az ö intésére vártak az udvari fullajtárok, madarászok, pohárnokok, ispánok, kincstárnokok. Mind csak azért volt itt, hogy a királyné parancsait le'sse. Bölény is csatangolt még akkor a visegrádi erdőben, medvék is ta. nyáztak, és ha a királynő úgy akarta. akkor a legszebb bölényt ejtet téli le a vadászok, a legnagyobb medve bőrét készítették ki neki szőnyegtakarónak. A királyi hajók a legszebb porcellánokat, edényeket hozták neki Passauból, Hessenböl. Salzburgból. Keletről meg a sok bíbort-bársonyt, amit csak a szem. száj megkívánhatott. Hogy a palotát annakidején miért éppen ide építették a régi királyok s miért kedvelte meg Beatrix is, azt nem tudom. Lehet, hogy annak van igaza, aki azt mondja, hogy a Duna itt a legszebb a visegrádi kanyaró dóban, gyönvörú a látkép, a Börzsöny borostás hegyoldala, a kiugró sziklabércek, a susogó erdők. Minden-minden szép itt, de hogy ideépi. tették, nagyrésze volt abban a visegrádi erdő madarainak. Akkor is így teli volt ez az erdő, reggeltől estig itt daloltak szakadatlanul s a királyné bolondja volt a madárének. nek. A kis falu összes lakói madarász nak csaptak fel akkor, naponta vetették a legkülönfélébb tőröket csapdákat, készítették a lépvesszőt s járták napszámra az erdőt, hogy madárral kedveskedjenek a királynénak. Meg is teltek a kalitkák kéktollú szajkókkal, legyezőfarkú kakukokkal. volt azonban fülemüle, vörösbegy, cinege amennyi csak kellett. De a királynét nem lehetett kielégíteni. Ha az erdőre nyitotta az ablakát, egy csodálatos hang ütötte meg a fülét. Csak állt ott a gótívü ablakban, összefont karral és összeráncolt szemöldökkel. Nem örült már, hogy örült volna a ma. dárnak, hisz nem volt az övé, nem az ö kalitkáiban énekelt. Ki is adta parancsba, hogy azt a széphangú madarat tüstént megkerítsék. A sok visegrádi madarász szaladt, de még a sok halász is felhagyott régi mesterségével s mind azt a cso. dálatoshangü madarat kergette. Hoztak is feketerigót ezret, százával kakukot, s annyi fülemülét fogtak össze, hogy alig fértek be a kalit. Icákba. Száz ember álló nap mással se foglalkozott, mint kalitkát fabrikált. De a királyné hiába kereste közöttük a madarát. Az csak újra ott csattogott az északi ablak alatt, mélyen bent a visegrádi erdőben. Éldegélt fönt ebben az időben a visegrádi hegyen egy kis kecskepásztor. Remekbe metszett kis fura. lyája volt s naphosszat fújta s csodálatos szép dallamokat csalt ki a kis furulyából. Annyira hozzáédese. dett a sok madár a dalos fiúhoz, hogy még a karjára is rászállottak, a vállára ültek s ilyenkor a kecskék körülugrándozták a tisztást s a fiú elszenderedett. Egyszer aztán meghallotta a királyné a fiú tudományát. Azonnal küldte érte az ispánt s a gyereket elö. állították. — Hallottam, szeretnek a madarak, te fiú, igaz ez? — Igaz, — felelte kurtán a fiú. — Tennél.

e nekem egy szivességet? Szép volt a királyné, mosolygós, varázsos szemekkel nézett a fiúra, még meg is simogatta bársonyos ujjaival. — No, mi az a kívánság? A hoppmester majdnem hanyattesett az ijedtségtől, hogy ily kurtán felelget ez a sehonnai kecskepász. tor, a nagy Beatrix királyné azonban intet s- tovább kérdezett: — Kerítsd meg nekem azt a szé penszóló madarat, amelyik ott dalol a visegrádi eadöben! Annyi aranyat kapsz, hogy nem bírod egyszerre hazavinni. A kis kecskepásztor hátranyomta fején a kalpagot. Ö bizony világ éle tében madarat nem fogott. Ott repdestek a feje fölött az erdőben, szabadon, már hogy jutott volna eszébe azt a sok szép madarat megbántani Ugy szerették azok, mintha testvérük lett volna. — Jó helyen van az ott az erdő ben. — felelte kurtán s már indult is volna. Most már a királyné se vette tré fára a dolgot. Ha nem megy szépszóval, majd megy birokkal. Azon nyomban huszonötöt veretett a kis kecskepásztorra. Utána újra behivatta. — Meghozod-e a madarat? — Jó helyen van a visegrádi erdőben — válaszolt újra, aztán egy kukkot se mondott. A királyné bosszúsan toppantott aranyos cipellőjével. Még ilyet nem hallott, hogy neki valaki egy szóra ne engedelmeskedjék. Megparancsol ta. hogy kötözzék össze és vessék csónakról a Dunába a kecskepász tort. Azon nyomban össze is kötözték a durva palotaőrök, bedobták egy rozoga csónakba, hogy kivigyék a Dunára. Már indultak volna be a Duna közepére, amikor lóhalálában megérkezett a királyné kengyelfutója: — Megvan-e még a gyerek? — Meg, — válaszolták a katonák. — Akkor vigyétek fel a palotába. A katonák felvitték a fiút a pa. lotába s odaállították a királyné elé. Az mégegyszer beszélni akart vele — Gondold meg jól,, hogy mit választasz — szólt s elhúzott egy füg. gönyt az oszlopos erkélyen, mely a Dunára nézett a díszudvar fölött. TOgy kád arany állt az egyik sarokban. egy koponya a másikban. — Elhozod-e hát a madarat? — Jó helyen van a visegrádi erdőben, — válaszolt a fiú. S már be se várta a királyné válaszát, indult a katonákkal kifelé. Kivitték a Dunára. Az egyik ka. tona megsajnálta a bátor kis kecskepásztort, otthon neki is ilyen akkurátus kis fia maradt s amikor belevetette volna a Dunába, elvágta a kezén a köteleket. A fiú szerencsésen kiúszott a túlsó partra. Attól kezdve nem hallotta szólni soha többé a csodálatoshangú madarat Beatrix királyné a visegrádi erdőben. Hiába nyitotta az ablakát fel északra, hiába állt ki oda összefont karokkal, elnémult az erdő, egyetlen dalos sem nyitotta fel többé- a torkát. Annál hangosabb lett a Börzsöny, de az már nem hallatszott oda a királyné ablakába. Eddig tartott az öreg meséje. Még megkérdeztem: — Aztán mikor kezdtek el újra dalslni a madarak a visegrádi erdőben? Hamiskásan kezdett nevetni^ az öreg, ragyogott az arca, a sok ránc mind egyszerre különös táncba kez. dett a bajüsza körül. — Pontosan nyolc esztendeje, 1945 márciusában, jól tudom, mert akkor jött haza a fiam is a háborúból, maga is tudhatja, kitalálhatta volna... — Az a szép madár is visszajött, majd meghallgathatja, ha kijön hajnalban. A visegrádi torony már elkongatta a hajnali két órát, utána kisvártatva kongatott a túlsó parton a nagymarosi torony órája is. Hasadt a hajnal és pár perc múlva rázendített a visegrádi erdő minden madara, A kakukok egylltt daloltak a cínegemadárral, csattogott az erdő, mind-mind udvarolt a párjának, készítették a puha fészkeket, a nyu£odt otthont s ezt a pillanatot, a /Dékearatás Kasza alá éreti az élet, illatosak a tág mezők, méze csorog a napsugárnak, hullámot* vei a búzaföld. Arat népünk, magának arat, a Dunatájon zeng a dal. s a forró szívek dobbanása csupa erő és diadal. Szovjet kombájnok dübörögnek a csallóközi ég alatt és véghetetlen áradatban ömlik, csordul a drága mag. S a nép. a nép a pártra gondol, a pártra, mely hitet adott, hogy fölépítse dús jövőjét: a verhetetlen holnapot. A pártra, mely segítő kezet nyújt néki a harcok során, s leveszi válláról a terhet, hogy könnyen haladjon tovább. S szabad hazában szabad szívű parasztok ajkán nóta gyul, s a gazdag, aratásra minden falu és város felvonul. És ünnepel a föld, az Ország,' ünnepel minden dolgozó, s a békearatásból így lesz országos nagy találkozó. Dénes György. Werich Nvitrán A zobori amfiteátrumnak érdekes vendége volt. Kockás kabátban és zöld nadrágban egy robusztos termetű. szakállas ember jelent meg a pódiumon s azzal kezdte, hegy lekritizálta az egész amfiteátrumot. — Nvitrán úgy látszik az a jelszó. — minél távolabb, annál jobb. Lám, itt még elférne a pódium és a nézőtér között egy másik színpad kulisszástul, esetleg egy komplett úszoda. Aztá<n két órán át sziporkázott belőle a humor, mellyel az élet fonákságait ostorozta. Werich, az államdijas művész, a hires e,<:eh színész járt Nyitrán, akinek legutolsó filmje ,,A pék és a császár" állandó műsorszáma mozgóképszínházainknak. — Turnén vagyunk Szlovákiá ban, — mondotta Werich. — Fellép tsm most Kassán, Ötátrafüreden, Beszt eu.én. Nagyszcmbatból pedig Nyitrára jöttem, ahol 19 év óta nem jártam. Utolsó előadásomat az „Osvobodzené divadlo", val (Felszabadult Színház) "még a régi városházi szinházban tartottam. Milyen más most ez a város és milyen már egész Szlovákia! Mennyi űj építkezés, mennyi új pompás országút! Azelőtt is szívesen jártam ide. mert szerettem Szlovál a népeit és mi tagadás, szívesen hódoltam egyetlen szenvedélyemnek, e halászatnak a Fekete-Vág vízében. Amit most látok. az egyenesen .enyűgőző! Werich előadására zsúfolásig megtelt a hatalmas amfiteátrum. Sok magyar dolgozó is eljött Nyitrára, .hegy meghallgassa a híres essfi komikust. Werich elevenbe vágó szatírái közül különösen tetszett tréfája a víziemberről és az üzemi orvos szemléje. Az esztrádán fellépett még a karlini színház zenekara is, amelyet az ismert Karol Vlach vezényelt. Kár, hogy a zenekar nem vett fel műsorába a táncdalok mellett több mozgalmi dalt Is. Werichet, aki már az első köztársaság idején külön úton járt a színikultúrában, a nyitrai közönség' melegen ünnepelte. Valóban lényegesen többet kaptunk, mint mán esztrádák alkalmával. Mártonvölgyi László. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó két júliusi kiadványa BAREN BASZÚ: ZSOLDOSOK Baven Baszu, a fiatal haladó bengáli írók egyike, a „Zsoldosok'

1 pedig a haladó irodalom legjobb müvei közé tartozik, mely feltárja az angol-indiai hadseregben uralkodó borzalmas viszonyokat, megismertet bennünket a felbérelt zsoldosok szerencsétlen sorsával, akiket az éhség kergetett a kizsákmányolók karmaiba. Először kerül magyar olvasó kezébe bengáli nyelvből fordított irodalmi mü, először hallunk a vsŔó. ságnak megfelelő hírt a bengáli nép életéről és függetlenségéért folytatott harcáról. KOLPAKOVA: HÖS DALIÁK A népmese és különösen a szovjet népek meséi őszinte kifejezői a nép

( évszázados szabadságvágyának, harcának, amelyet elnyomói ellen vív. Kötetünk hősei a derék vitézek, a nép fiai. Életüket a nép javának szentelik, küzdenek a nép szerencsétlenségét okozó gonosz erőkkel — királyokkal és sárkányokkal, kánokkal és szörnyekkel. A jó vitéz győzelme megsejdíti azt a végleges győzelmet, amelyet végül a nép arat elnyomói fölött. fakadó új májust köszöntötte minden madártorok. Igaza volt az öregnek, ilyet én még nem hallottam, de valahonnan mélyről még csodálatosabb hangok törtek át a madárkoncerten, a titokzatos madár énekelt, talán az, amelyiket Beatrix királyné szeretett volna megkaparintani, amely után anvira vágyakozott, s amit mégsem tudott be. zárni a kalitkába! Most itt dalol a mi erdőnkben, csattog, szárnyal a dala, mintha a Tiszaparton ülnék s lányka énekelne, vagy a csallóközi füzek alatt, ahogy dalolgatnak az öreg anyókákv anyám dalát hallom a madár szavában. Csodálatos muzsika! Csodálatos ez a visegrádi erdőSzemben Nagymaros kékes tornyán már megcsillan a napfény s a kakasok csak most kukorékolnak, elkéstek alaposan! Nézem a Dunát. Hatalmas, erős folyó. Királyok álltak itt a partján s hol vannak már azok a királyok? S mindig dalol majd a madár * visegrádi erdőben! Visegrád, írók Alkotóháza, . 1953. május. I V