Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-24 / 179. szám, péntek

2 UJSZ0 1953 július 24. Csernisevszkij a korabeli magyar szabadságmozgalmakról Nyikoláj Gavrilovics Csernisevsíkij „Mit tegyünk'

1 című regényé, ben megismerkedünk Rachmetovval, a „különleges fajta" emberrel, akinek egyetlen hivatása a forradalmi munka a szocialista társadalom előkészítésére. Mint favágó, bányamunkás, hajóvontató burlák bejárja Oroszországot, hogy edzze magát minden fizikai megpróbáltatás s a cárizmus részéről várható üldöztetés elviselésére. Vagyonát ösztöndíjak formájában egyetemi hallgatóknak juttatja, hogy kiművelt emberfők álljanak a földalatti szervezkedés rendelkezésére. Nem Ismer szórakozást, nem ismeri a pihenést, minden személyes érdeket és érzelmet alárendel a közösségért való fáradozásnak. Kifelé kemény és kérlelhetetlen, hogy nemes elgondolásait, mély és finom érzésekből táplálkozó humanizmusát megalkuvás nélkül sikerüljön érvényesíteni a valóságos életben. Rachmetovnak legendás szépségű és a hatvanas-hetvenes évek orosz értelmiségére gyújtó erővel ható jellemében Csernisevszkij számos vonást örökített meg a saját egyéniségéből: a lángoló szeretetet az 1861-es jobbágyfelszabadítás után is szolgaságban maradt nép iránt, készséget az igazi felszabadulást hozó nehéz és veszélyes küzdelem vállalására, az utópista szocialisták ta. nításainak és Feuerbach materialis. ta filozófiájának köszönhető világnézeti feltisztulást. Rachmetovról azt olvassuk a ..Mit tegyünk"-ben, hogy külföldi körutazást tett, különböző országokban tanulmányozva a társadalmi osztályok nézeteit, életmódját s az,egyes néprétegek gazdasági helyzetét. „Élt városokban és falvakban. Hasonló módon megismerkedett a... magya. rok kai is." Ha Csernisevszkij maga nem ís járt Magyarországon, enciklopédikus tudásának és érdeklődésének fényszóróját a magyar demokraták forradalmi küzdelmeire is irányította. Huszonegyéves korában, 1849-ben űgyanazt a felfogást vallotta, mint a kivégzett Guszev orosz százados, aki elítélte a kis szláv népeket elnyomó Habsburgok támogatását a felkelő magyarok ellen. Mikor Csernisevszkij az első híreket olvasta a világosi fegyverletételről^ nem akar hinni nekik és Görgeyt naplójában árulónak bélyegzi meg. Az (orosz parasztság felszabadításáért Londonból agitáló Gercent meglátogatta s a Kossuthtal kap. csoiatot tartó nagy forradalmi de. mokratától bizonyára alkalma volt tájékozódást szerezni a magyarországi helyzetről. . Amikor a bécsi abszolutizmus 1860—61-ben kénytelen engedményeket tenni s a magyar ó-konzervatív főnemesség megelégedéssel fogadja a forradalom előtti feudális rendszerre való visszatérést, Csernisevszkij felismeri, hogy a magyarországi politikai mozgalmakat nem a parasztnép képviselői, hanem a forradalmi hagyományok elalkuvására kész és az eltipró ellenforradalmi erőkkel kiegyezni hajlandó tényezők irányítják. Az orosz forradalmi értelmiség folyóiratában, a Kortársban Csernisevszkij az októberi diploma és a februári pátens idején, 1860—61-ben állandóan kommentálja a magyarországi élénkülő politikai élet eseményeit, éles szemmel felismeri, hogy mennyire eleven még a metternichi politika: kijátszani a Habsburg.országok népeit egymás ellen s ezzel biztosítani a bécsi Burg uralmának meghosszabbítását. A Habsburg, monarchia szlávjait éberségre figyelmezteti, mert nem az í> érdekük, hanem a bécsi kormány érdeke, hogy köztük és a magyarok között ellenséges viszony legyen, a feszültség állandósuljon. i 862-ben Csernisevszkij a Péter Pál-erőd politikai foglya lett, itt írja meg a „Mit tegyünk"-et, melynek elkészülte közríen — az idézett helyen — gopdolt a ma. gyar népre is. A regény kézirata átment a börtön cenzúráján s a Kortárs hasábjain napvilágot látott. Forradalmasító hatásánalt a lap betiltása lett a következmé nye, Csernisevszkij pedig tizenhét esztendőr

e Szibériába került, hét éven át mint kényszermunkára elítélt s további tíz évre mint internált. A „Mit tegyünk" kiadatását betiltják hazájában, de Svájcban megjelent orosz eredetiben s 1877-ben lefordítják magyarrra is. A magyar munkásmozgalom történetében nyoma van Csernisev. sžkij hatásának. Az általános munkáspárt Budapesten megjelenő hetilapja 1879-ben közölte azt a politikai gazdaságtani tanulmányát, melyről' Marx a Tökében megemlékezett, azt írván, hogy abban ez a nagy orosz tudós és kritikus mesterien megvilágítja a polgári politikai gazdaságtan csődjét. 1880- ban pedig ugyanezen hetilap — valószínűleg Frankéi Leónak. a párizsi i kommün tikkor Magyarországon élő vezéralakjának tollából — cikkben méltatja Csernisevszkij je lentöségét. Megemlékezik úttörő ' esztétikai tanulmányáról, melyet 1855beh irt s benne beszámolt elködösítö idealista elméletekkel, melyek szerint a képzelet, az elvont álmodozás akotja azt, amit szépnek nevezünk, holott »az élet teljességében teste, sül meg a szép, a természetben, az emberi tettekben s ezt kell tükröztetnie a művészetnek. A Frankéi Leónak tulajdonított cikk elmondja, hogy Csernisevszkijt a cári kormány azért vetette fogságba, mert elsőként bírálnj merte az orosz állam költségvetését s arra figyelmezte

r tett, hogy az ilyen gazdálkodás az orosz népet tönkreteszi és éh halálba kergeti. Csernisevszkijnek az inkvizíciós középkorba illő üldözését a cikkíró éppúgy megbélyegzi, mint ahogy a Jakutiában senyvedő nagy tudós és forradalmár sanyargatását Marx és Engels szóvá tették. Helyes Rousseaunak, mint a nagy francia forradalom előfutárának Csernisevszkijjel való összehasonlítása, hiszen a „Mit tegyünk" főalakja, Vera Ivanovna is említi, hogy arrjl, amit ő a nők felszabadítása érdekében kívánt és megvalósított, Rousseau álmondott először „Üj Heloise" című regényébén De Csernyisevszkij a „Mit tegyünk"-ben még egyebet is tesz: hittel és meggyőződéssel vázolja fel a munka új szervezetét és értelmét a szocializmus világában. Ha arra gondolunk, hogy a XX. században egy Lejií

n és egy Dimitrov hogyan értékelik Csernisevsizkijnek az ő nemzedékükre gyakorolt forradalmasító és nevelő befolyását, nem lehet meghatottság nélkül olvasni a magyar munkásmozgalom keretében 1880-ban elhangzott következő szavakat. Csernisevszkij, Oroszország egyik legnagyobb gondolkodója . és legnemesebb szabadságharcosa egyengeti az utat ..az eljövendő orosz forradalom számárá, amely egyre inkább közeledik, s amelynek tüzes hajnali fénysugarait mindenki, aki korunk szellemi magaslatán áll, már felvillanni látja a távoli látóhatáron. Valósítsák meg az orosz kommunisták ezt a forradalmat nagy tanítójuk, Csernisevszkij szellemében és teremtsenek Oroszországból olyan államot, amely nem ismer sem urakat, sem szolgákat, hanem csak szabad, egyenjogú embereket." Sas Andor A csehszlovákiai ifjúság küldöttségének második része elutazott Bukarestbe A csehszlovákiai ifjúság fő küldöttsége Ladislav Llsnek, a CsISz Központi Bizottsága titkárának vezetésével július 23-án, csütörtökön elutazott Bukarestbe. A küldöttségben, amely részt vesz a demokrati, kus ifjúság világszövetsége tanácsának ülésezésén, az ifjúság harmadik világkongresszusán és a negyedik Világifjúsági Találkozón, benne van. nak a CsISz központi bizottsága elnökségének tagjai, a kiváló dolgo»ók és Pavel Kohout költő, a csehszlovák fesztiváli művészeti verseny győztese. A csehszlovák küldöttséggel együtt utaztak Bukarestbe a szabad német ifjúság és a holland Ifjúság küldöttei is. A ruzini repülőtéren a küldöttségtől Jaroslav Hejna és Ludvig Cibulka, a CsISz Központi Bizottságának titkárai és a CsISz Központj Bízottsága elnökségének tagjai búcsúztak el. Szlovákin ifjúsága készül a bukaresti IV. Világifjúsági Találkozóra Július 21-én. kedden összejött Bratislavában a szlovákiai fesztivál bizottság, hogy értékelje az ifjúság eddigi előkészületeit a béke és barátság jegyében Bukarestben rendezendő IV. Világifjúsági Találkozóra, amelyet augusztus 2-től 16-ig tartanak meg. Az ülést Ondrej Klokoč elvtárs^ a szlovákiai fesztivál bizottság elnöke, Iskola- és művelődésügyi megbízott nyitotta meg és vezette. A szlovákiai fesztivál-bizottság munkájáról és a szlovákiai küldöttség előkészületeiről Ivan Litva j, a CsISz szlovákiai bizottságának titkára tartót beszámolót, aki többek között a következőket mondotta: „Ifjúságunk a legkülönbözőbb , módon igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a IV. Világifjúsági Találkozó a lehető legnagyobb sikerre] folyjék le. A fesztivál tiszteletére rendezett széles kampány megmutatta hogy ifjúságunk jól értelmezi felejthetetlen Klement Gottwald elvtársunk jelszavát..Építsd a hazát, erősítsd a békét", mert ennek teljesítése lett a Bukarestben rendezendő IV. Világifjúsági Találkozó szélesméretű és örömteli előkészületeinek i tartalma az üzemekben, a falvakon és az építkezéseken. Ennek konkrét megnyilvánulása az az 1700 levél, amelyet Antonín Zápotocky köztársasági elnök kapott Szlovákiából. A levelek 3600 kollektív és többezer egyéni kötelezettségvállalást tartalmaznak az ifjúság és diákság bukaresti találkozója tiszteletére. Ezek a kötelezettségvállalások nemzetgazdaságunk részére milliós értéket képviselnek. A továbbiakban megemlítette a járási, kerületi béke és barátság fesztiválok sikeres - menetét, amelyek az ifjúság és a dolgozók hatalmas manlfesztáriójává váltak, a nemzetek közötti béke és barátság és hazánkban a szocializmus gyors építésének eléréséért. Továbbá pozitíven értékelte az irodalmi művészeti versenyt, amelyet a fesztivál alkalmából hirdettek. Ennek a versenynek egy-egy győzteseit küldik ki a bukaresti fesztiválra. Utána bejelentette, hogy Szlovákiában a szolidáris alapra új pénzben 322.523 koronát takarítottak meg. A pénz nagy részét brigádokon, munkaműszakokban, különböző nyersanyagok és más, az iparban szükséges anyag gyűjtésével, továbbá gyógynövények és erdef gyümölcsök gyűjtésével szerezték. ) A teszámolót gazdag vita követte, amelynek keretében felszólaltak dr. hc. Alexander Horák, a Szlovákiai Békevédők Bizottságának elnöke, távösszeköttetésügyi megbízott, Milan Lajčiak államdíjas költő, a kiváló munkájáért kitüntetett Stanislav Holly és mások. Mindnyájan kiemelték a negyedik Világifjúsági Találko-, zó nagy jelentőségét a világbéke megszilárdításában és' az ifjúság közötti barátság megerősítésében. DB- he Alexander Horák, a Szlovákiái Békevédők Bizottságának elnöke vitahozzászólásában a budapesti világbéketanágs üléseinek eredményeiről számolt be. Emellett rámutatott a Bukarestben rendezendő IV. Világifjúsági Találkozó jelentőségére az Ifjúság széles rétegeinek mozgósítása terén és a nemzetek közötti barátság és béke jegyében. Az ülés befejező részében Ondrej Klokof megbízott, a szlovákiai fesztivál-bizottság elnöke beszélt. Kiemelte a fesztivál-kampányt még nagyobb méretű elmélyítésének szükségessé, gét. hogy a szolidaritás és a testvériség eszméi még mélyebben behatoljanak a világ összes ifjú emberének szívébe és gondolatába, hogy támaszul szolgáljanak a szocializmusért és békéért folytatott harcban. A vallás és a vallásos előítéletek kérdéséről . i. Amikor Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán mondott beszédében szocializmust építő hazánk eddigi eredményéről beszámolt, kiértékelte párttagjaink ideológiai fejlődésének eddigi eredményeit is és* többek között ezeket mondotta: „Ismeretes, hogy pártiunk soraiban még gyakran találkozunk a burzsoá ideológia hatásának csökevényeivel Elsősorban azokról a párttagokról, söt pártfunkeionáriusokról van szó, akik még a vallási tanítás rabjai, akik még nem szabadultak meg a különféle babonáktól és előítéletektől. Ezeknek a tagoknak és funkcionáriusoknak az ideológiai elmara. dottsága tc-rmészetesen csökkenti a párí cselekvőképességét. Ezek a tagok nem értik meg jól a párt politikáját, ingadoznak, könnyen az osztályellenség és a pánikkeltő* suttogó propagandájának hatása alá ke rU'nek. Vitzont az is igaz, hogy helytelenül járlak el azok az elvtáťsak, akik ezt a kérdést adroinisztiatSv úton akarták és akarják megoldani A vallási ámítás ellen ideológiai har. cot kell folytatni, segitenl ke'! a kommunistáknak, akik még a vallás. Ideológia rabjai, hogy megszabadulhassanak töle, • elsajátíthassák a marxizmus-leninizmus tudományos világnézetét." Ahhoz, hogy a vallási babonák rabsága alól párttagjainkat és a dolgozó tömegeket felszabadítsuk, elengedhetetlenül szükséges, hogy tisztában legyünk a vallás keletkeíésével és célkitűzéseivel. A marxista-leninista tudományos nézet a vallással kapcsolatban az, hogy a vallás nem az emberrel együtt keletkezett, hogy történelme kezdetén az ember sokáig nem volt és nem is lehetett vallásos, hogy a vallás csak az ősközösségi társadalom bizonyos, aránylag magas fej. lődési fokán keletkezett. Ahhoz, hogy az emberek fejében kialakulhassanak akárcsak a legelemibb képzetek és fogalmak, az elvont gondol, kodásnak bizonyos foka kell, ame lyet az ember semmikép sem érhetett el egyszerre, hanem az állatvilágtól való elkülönülésének és az ezt követö további fejlődésének igen hosszú történelme folyamán. > Ez azt jelenti, hogy az emberiség történetéből, amelyet körülbelül egy. millió évre becsülnek, kilencszázezernyi év vallástalan időszak volt és csak körülbelül százezer évvel ezelőtt keletkeztek az első vallásos képzetek. A marxizmus-leninizmus a vallás gyökereinek keresésénél abböl indult ki, hogy az ember mielőtt gondolkodni kezdett a megmagyarázhatat lan természeti jelenségek felöl, már gyakorlat.' ténykedést fejtett ki a létszükségleti anyagi javak előállításával. Az embereknek elsősorban enniök, inniok és öltözködniök kell, csak az után foglalkozhatnak politikával, tudománnyal, vallással stb. — ahogy azt Engels mondotta. — Ahhoz, hogy élni lehessen, élelemre, ruházatra, lábbelire, lakásra, tüze'öre stb. van .iziikség, hangsúlyozta Sztálin elvtárs. Ahnoz, hogy ezek az anyagi javak meglegyenek, ki kell őket ter. melni, ahhoz, hogy ki lehessen őket termein^ termelőeszközök (fejsze, kalapács, eke, gép) szükségesek; érteni keil ezen eszközök előállitásához, s érteni kell használatukhoz. Az első, történelmileg kialakult támidalml rendszert a legalacso nyabb termelési mód jellemzi. Az ösközösségi társadalom embere, aki primitív kőszerszámokat, később ijjakat és nyilakat készített magának, s csupán ezekkel a legegyszerűbb termelőeszközökkel tudott bánni, csak nagyon keveset termelhetett. Az ősember puszta léte megvédéséért a természettel vívott nehéz küzdelmében állandóan érezte tehetetlenségét a természeti elemekkel szemben. Különféle nehézségek — éhség, hideg, vadállatok, betegség korai halál — üldözték lépten-nyomon. Eszközei, amelyekkel ellenállhatott volna ezeknek a megpróbáltatásoknak és sikerrel harcolhatott volna ellenük, egész jelentéktelenek voltak. A védtelenség és a természettől való teljes függés állandó érzése, a létharc nehézségein való folytonos búslakodás, a szüntelen félelem — mindez mint elviselhetetlen teher nehezedett az ősember gyenge tudatára é3 így hatalmas, földöntúli erök fantasztikus képe alakult ki benne, melyeket természetfeletti tulajdonságokkal ruházott fel, istenekké avatott. Védtelensége a természettel szemben és jelentéktelenül csekély isme. retei szükségszerűen teremtették meg a kezdetleges vallásos elképzeléseket./ i De mivel magyarázható a vallás a jelenkor társadalmában, amelyben az ember áz anyagi és szellemi kul. túra magas fokát érte el és igy felszabadult B természeti jelenségek uralma alól? A vallási babonák és előítéletek azért élnek Cs fejlődnek tovább a kapitalista rendszerben, mert a kapitalista társadalom ugyanúgy, mint az ősközösségi társadalom, nem mentes azoktól az okoktól és gyö. kerektől, amelyekből kialakul és szükségszerűen ki is kell ilakulnia valamilyen vallási forma fantasztikus képzeteiben való hitnek Ha az ősembert az jellemezte, hogy védtelen volt a természettől vívott harcában, a világtörténelem további korszakait, a kapitalizmus korát is beleértve, az jellemezte, nogy az elnyomott osztályok védtelenek a ki. zsákmányolókkal vívott harcukban. Az osztálytársadalom egész története folyamán az uralkodó osztáíýok elnyomták és kíméletlenül kizsákmányolták a dolgozó tömegeket. A ki. zsákmányoltak' örömtelen és reménytelen helyzete, látszólagos tehetetlenségük a kizsákmányolók elleni harcban, az évszázados kizsák. mányolásnak erejüket meghaladó teher — ez az oka az osztálytársadalom viszonyai között a túlvilág létezésében és a sírontúli jobb életbe vetett hitnek. A kizsákmányoltak tehetetlensége a kizsákmányolókkal szemben- — írta Lenin — szükségszerűen létrehozta a hitet a Jobb, a sirontúli életben, mint ahogy a vadember tenetetlensége a természet elleni hareoan létrehozta hitét az istenekben, ördögökben, csodákuan, stb. v ; A töke vak erőinek mindennapos elnyomó hatalmát és a holnapért való általános felelmet és bízonytalan*ágot az egészíti ki, hDgy a kapita. lista társadalom időről időre könyörtelen, elkerülhetetlen megrázkódtatásokon megy át, amely a tömegszenvedés és pusztulás, éhség és nyomor borzalmait hozza magával. A kapitalizmus alatt a társadalom védtelen a túltermelésből származó gazdasági válság pusztító hatásával szemben. A túltermelés válsága, amely az egész társadalmat megremegteti, a kapitalizmus elkerülhetetlen törvénye. A munkanélküliség — a munkásosztály és a széles néprétegek ostora — kísérő jelensége a kapitalista társadalomnak általában. Ennek az állításnak legmeggyőzőbb bizonyítéka a jelenkor kapitalista társadalma, amely elkerülhetet. lenül sodródik a legpusztítóbb gazdasági válság felé. Amíg a kapitalizmus fennáll, senki sem képes feltartóztatni azt a borzalmas csapást, amely az emberek millióira éhséget, nyomort, halált hoz. Negyvenötmillió munkanélküli és félig foglalkoztatott, akik a jelenkori technika fejlettsége mellett hatalmas értéket alkothatnának, kénytelenek munka nélkül családjukkal együtt tengődni. A gazdasági túltermelések és válságok szülik a háborút is, nem pedig, ahogy mondani szokták, hogy isten csapása. Mindezek a Jelenségek elmélyítik és kiegészítik az emberekben a kapitalista társadalom kilátástalanságár.ak és elnyomásának szorongó érzését és még termékenyebb talajt teremtenek a környező életről alko«