Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-23 / 178. szám, csütörtök

1953 július 23. tlJSZÖ 5 A koreai-kínai népi erők az arcvonal középső szakaszán súlyos csapást mértek a liszinmanista csapatokra A koreai-kínai népi erők július közepén a koreai arcvonal középső szakaszán erőteljes támadást indítottak a fegyverszünet létrejöttét akadályozó és a népi erőket provokáló liszinmanista zsoldoshadsereg ellen. A támadás során a népi erők alakulatai több mint négy liszinmanista hadosztályt felmorzsoltak és több mint 26.000 ellenséges katonát harcképtelenné tettek. Július 13-án éjszaka a népi erők — erőteljes tüzérségi támogatással — több irányban támadásra indultak a liszinmanista csapatok ellen a Pukhan-foíyótól nyugatra, a Kumhvától keletre és a Kumszontól délre lévő több mit 30 kilométer kiterjedésű arcvonalszakaszon. Ez az a terület, amelyen Van Fteet 1951 őszén támadását megindította. A népi erők a támadás megindulásától számított Vz—1 órán belül az egész vonalon áttörték az ellenség állásait és az erős esőzés ellenére gyors ütemben üldözték a visszavonuló ellenséget. A2 előrenyomuló népi alakulatok maguk mögött hagyták a szervezetlenül ellenálló egyes csoportokat és elhagyott ellenséges harckocsik, tehergépkocsik és jeepek mellett nyomultak előie. Körülzárták és megsemmisítették az ellenállást tanúsító ellenséget. A liszinmanista katonák teljes zűrzavarban, fejvesztetten menekültek. Július 14-én, 14 óráig az előrenyomuló népi ei;ők keleti és középső hadoszlopa több mint 140 négyzetkilométernyi területet foglalt el a Pukhan-folyó egyik mellékfolyójától, a Kumszontól északra és keletre. A nyugati irányban előrenyomuló hadoszlop áthaladt Vorbongszanon és előőrsei messze délre törtek előre. Július 15-én a népi erők heves harcot vívtak az ellentámadásra indult ellenséggel, de ugyanakkor folytatták déli irányú előrenyomulásukat is. A támadás során a népi erők súlyos csapást méitek az amerikai agresszorok és a Li Szín Man-banda kedvenc hadosztályára, a liszinmanista „Capítol'-hadosztályra és megfutamítottak több mint három más ellenséges hadosztályt, köztük a 3, a 6, és a 8, hadjsztályt. Többtucat magaslatot elfoglaltak az ellenségtől, köztük K önszánt, Vorborgszant és Bonghoszant. Július 16-ára a népi erök teljesen ellenőrzésük alatt tartották azt a 26 kilométer szélességű térséget, amely Hakumijungtól Tungteniig és Jangzsiig terjed és összesen mintegy 170 négyzetkilométernyi területen foglaltak el új állásokat. A népi erök ezzel a támadásukkal több mint tíz kilométerrel tolták előre déli irányba az arcvonalat. A népi erők július 18-ig — nem végleges adatok szerint — 26.089 ellenséges katonát megsemmisítettek, megsebesítettek, illetve foglyulejtettek. Zsákmányoltak a többi között 44 harckocsit, 1 páncélgépkocsit, 274 gépkocsit, 1 repülőgépet, 33 mozsárágyút, 9 „bazooky"-t (páncélököl), 41 hegyi aknavetőt, 47 csőszájfékes löveget, 48 rakétavetőt, 69 egyéb mintájú löveget, 423 különféle mintájú géppuskát, 3199 puskát és egyéb könnyűfegyvert, 15 lángszórót, 377 fontos hírközlési felszerelési tárgyat és 30 lőszerraktárt. Ezenkívül nagymennyiségű fegyvert, felszerelést, lőszert és egyéb hadianyagot elpusztítottak. A Szovjetunió jegyzéke a torok kormányhoz a ieketeteogeri szorosokat látogató hadíhajókötelékek ügyében Žorin szovjet külügyminiszterhelyettes július 20-án az alábbi jegyzéket nyújtotta át Hozar moszkvai török nagykövetnek: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztériuma szükségesnek tartja közölni a Török Köztársaság nagykövetségével: A török külügyminisztérium értesítette az ankarai szovjet nagykövetséget, hogy július 22. és 27. között az Egyesűit Államok hajóhadának tíz egységből: két cirkálóból, három torpedórombolóból, négy aknakutatóból és egy csapatszállító h3jóból álló köteléke fog tartózkodni az isztambuli kikötőben. A török külügyminisztérium ezt követőleg közölte az ankarai szovjet nagykövetséggel, hogy július 27-e és augusztus 3-a között az isztambuli kikötőben fog tartózkodni az angol hajóhad huszonkét egységből, többek között három cirkálóból, négy torpedórombolóból, hat aknakutatóból és négy csapatszállító hajóból álló köteléke. E közléssel kapcsolatban nem mulaszthatjuk el felhívni a török külügyminisztérium figyelmét arra, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban futnak be nagy hadihajókat magukban foglaló külföldi hadihajókötelékek a feketetengeri szorosok kikötőibe; a tíz amerikai és huszonkét angol hadihajó fentjelzett látogatását az isztambuli kikötőben pedig a katonai tüntetés egy formájának lehet tekinteni. A szovjet kormány, tekintettel az említett körülményekre, reméli, hogy bővebb tájékoztatást kap a török kormánytól". Hozar moszkvai nagykövet ígéretet tett arra, hogy a jegyzéket eljuttatja a török kormányhoz. A magyar népgazdaság sikerei A magyar sajtó közölte a Központi Statisztikai Hivatal jelentését Magyarország népgazdasági tervének 1953. második negyedévi teljesítéséről. A gyári-üzemi ipar a helyi iparral együtt 1953. második negyedévi tervét 103%-ra teljesítette és 12.8 százalékkal több terméket termelt ki, mint mult év ugyanazon negyedévében. A mezőgazdaságra vonatkozó részben megemlítik, hogy az ipari növénykultúrák termelési területe 18.3 százalékkal nőtt. A második negyedév végén megkezdődött a termés begyűjtése. Az első cséplési adatok alapján a gabonafélék terméshozama jelentősen nagyobb, mint az ország felszabadulása utáni más években. 1953 második negyedévében fokozódott az élelmiszeripari termékek eladása. A második negyedév végén az áruforgalom emelkedése vcJt megfigyelhető. A második negyedév ideje alatt a traktorok száma 226-tal, a kombájnok 754-gyei, az aratógéipek száma pedig 286-tal növekedett az állami gazdaságokban és a gép- és traktorállomásokon. Tovább fokozódott a dolgozók szociális és kultúráiig színvonalának emelkedése. A kórházi ágyak száma 1952. második negyedévéhez viszonyítva 400-zai növekedett. A gyermekotthonokban és bölcsödékben elhelyezett gyermekek száma a mult évhez viszonyítva 8.4 százalékkal növekedett. A svájci sajtó az ENSz gazdasági és szociális tanácsának ülésén elhangzott szovjet nyilatkozatról Több nagy svájci lap közölte azt a nyilatkozatot, amelyet a Szovjetunió küldöttségének vezetője július 15.én tett az ENSz gazdasági és szociális tanácsának ülésén. Mint ismeretes, ez a nyilatkozat hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész résztvenni a gazdaságilag elmaradott országok technikai megsegítésére irányuló kiszélesített ENSzprogrammban és négymillió rubelt irányoz elő 1953. ra ez országok technikai megsegítésének alapjára. A „Journal de .Geneve" megjegyzi, hogy az Egyesült Államok képviselőjének a szovjet képviselőt követő felszólalása felháborodást keltett, mivel — írja a lap — a felszólalás bál nyilvánvaló lett, hogy „az ame ríkai kormány nem képes meggyőz itj a kongresszust a jelenlegi segé lyezési módszerek megváltoztatásának szükségéről". „A Szovjetunió kész résztvemni a technikai megsegítés finanszírozásában" címmel a „Gazette de Lausanne" azt írja a szovjet kormány nyilatkozatáról, hogy „ez jóakaratú gesztus, amely kétségtelenül az ái. J talános irányvonal része, de meg| felel az elmaradott országokról SEÓ! ló szovjet elméletnek: a magánköl• csönök ellenzése, mivel a külföldi tőke a kölcsönvevőket leplezett függő helyzetbe juttatja a hitelezőktől és ez az államok belügyedbe való beavatkozást von maga után". „Ma, — mutat rá a lap — lehetőséget kell adni a gazdaságilag el. maradott országoknak — ég az elmaradott országok fe osztoznak ebben a véleményben — saját fórrá sa.ik intenzivebb kihasználása révén a szükséges tőke előteremtésére." Egy provokációs ötlet története Napról napra arcátlanabbá válik a nyugat-németországi felforgatókémközpontok tevékenysége. A június 17-i berlini provokáció szervezőit nem kedvetlenítette el kudarcuk, újabb kalandokra készülnek. A moszkvai „Pravda'' közölte, hogy a fasiszta diverzánsok úgynevezett „propaganda hadműveletet'' kezdtek léggömbökkel Csehszlovákia ellen Nagymennyiségű aljas rágalmakat tartalmazó röpiratot juttattak így Csehszlovákia területére. Nem első ízben történt ez a „hadművelet". A „New York Times" c. amerikai lap még 1951-ben közölte a Csehszlovákia ellen indított propagandacélú diverzió „próbájának" fényképfelvételét. A fénykép alatti szövegben az állott, hogy a „gyakorlatot" Minneapolis város (Minnesota állam, USA) közelében elterülő „kísérleti telepen" hajtották végre, és hogy az elkövetkező „hadművelet" tárgyává Csehszlovákiát kell kiszemehmök. Ez a „hadművelet" 1951. augusztus 13-án történt. A következő napon, augusztus 14-én, a „New York Times" a fényképfelvétellel együtt egy müncheni közleményt hozott le az elkövetkező „hadműveletről' , .Délkelet- Németországnak a cseh. szlovák határ közelében levő bizo nyos pontjáról — írta a lap, — 2000 léggömböt bocsátottak fél, amelyek 2,000.000 prcpagandaeäú röpiratot tartalmaztak." , Az amerikai sajtó, amint látjuk, szintén nem igyekszik eltitkolni azt, ki szervezi a népi demokratikus országok ellen irányuló léggömb-provokációkat. A „Szabad Európa" elnevezésű, amerikaiak által pénzelt müncheni rádióleadóállomás például részletesen beszámol a mostani „propagandacélú léggömbhadjáratról." A „New York Times" című lap a Csehszlovákia ellen Irányuló „léggömb-hadművelet gyakorlatáról" 1951-ben a következőket írta: „Harold Stassen, a penszílváaiai egyetem rektora és a „Szabad Európa" rádióleadóállomás fenntartása céljából anyagi eszközök gyűjtésére indított 1951. évi kampány vezetője, aki jelenleg az USA úgynevezett kölcsönös biztonsági szervezetében vezetői tisztséget tölt be, megfigyelte, hogyan engedték a levegőbe Délkelet-Németország bizonyos, a csehszlovák határ közelében levő pontjáról ezeket a léggömböket". Ez a léggömbökkel való provokációs ötlet története. A diverzió és a provokáció mestereinek törekvései teljes kudarcot vallanak Csehszlovákia lakossága felháborodással viseltetett az amerikai imperialisták nyugat-európai ügynökeinek újabb propagandacélú. felforgató szándékú trükkjével szemben. A léggömbökkel való provokáj oiós kísérlet 1951 hez hasonlóan 1-szappanbuborékként szétfoszlott. (A „Lityeraturaaja Gazetá"-bói> Növekszik Olaszország * pártjának Az olasz demokratikus lapok hírt adtak Olaszország kommunista és szocialista pártja befolyásának növekedéséről. Az „Unita" közlése szerint Campagna vidékén 1952-hez viszonyítva 8.001 fővel növekedett a kommunista párt tagjainak száma. ommunista és szocialista befolyása A választások után Rómában 2.979 polgár, köítffck 1-200 nő lépett be a kommunista pártba. Az „Avanti" rámű lap közlése szerint az utóbbi napokban több mint ezer dolgozó lépett b

e a szocialista pártba. A Mc Carthy-bizottság jelentése egyes európai országok és Kina kereskedelméről Az „AFP" ismerteti a Mc Carthy szenátor vezetése alatt álló hírhedt amerikai szenátusi vizsgálóbizottság szombaton nyilvánosságra hozott jelentését. A jelentés szerint 1953. január 1. ég március 31 között a legfőbb európai országoknak Kínával folytatott kereskedelme nagy mértékben emelkedett 1952. első negyedéhez képest." A vizsgálóbizottság szerint csődöt mondottak az Egyesült Államok és j szövetségesei között a Kínával való kereskedelem megszüntetését célzó tárgyalások. „E tárgyalásokon — mondja a bizottság — nem tudtuk meggyőzni szövetségeseinket, hogy amiképpen mi tettük, nekik is be ken szöntetniök a Pekinggel való kereskedelmet." Mc Carthyék jelentése elítéli a külügyminisztériumot, „mert nem tanúsított elég szilárdságot az európai szövetségesek irányában". Németország Kommunista Pártja a terror ellenére folytatja választási harcát Németország Kommunista Pártja a Lehr-rendőrség és a fasiszta bérencek féktelen terrorja ellenére következetesen folytatja választási harcát. A párt felvilágosítja Nyugat-Németország lakosságát arról, hogy az Adenauer .kormány, ha nem kergetik el helyéről, újabb katasztréfába dönti a német népet. A párt Solingenben tartott nagygyűlésén Fritz Rische parlamenti képviselő tolmácsolta a választókerület kommunista képviselőjelöltje, Ma* Reimann pártelnök üdvözletét, majd hangoztatta: „Az Aden auer kormány a német nép nemzeti szerencsétlensége. Nyugat-Németország lakosságának azzal kell válaszolnia az elnyomásra, hogy szeptember fián kiadja az Adenauer - kormány útját és lehetővé teszi a német egységért és békéért küzdő kormány megalakítását". Németország Kommunista Pártjának bremerhaveni választási gyűlésén Gustáv Gundelach, a párt parlamenti képviselője kijelentette: „A német hazafiaknak minden körülmények között meg kell akadályozmiok, hogy a bűnös Adenauer-kormány hatalmon maradjon". t Ujabb uszító hadjárat indult Martin Níemöller ellen Martin Níemöller, a hesseni evangéäikus egyház vezetője a napokban nyilatkozatban szólította fel mindazokat a nyugatnémetorsEágí pártokat és csoportokat amelyek elítélik a bonni kormány nemae táruló politikáját, hogy közös harci frontot alkotva harcoljanak Adenauer megbuktatásáért. EMers, Adenauer Keresztény Demokrata Uniójának alelnöke emiatt U3zító és rágalmazó hadjáratot kezdett Níemöller ellen. Ehlers egy vá. lasztási gyűlésen hangsúlyozta; az evangélikus egyháznak nem szabad megengednie, hogy Niemöller, aki résztvett a Béke Világtanács budapesti ülésén és aki harcra buzdít a „vallás érdekeit védelmező" Adenauer ellen, felszólalhasson a közeljövőben Hamburgban megtartandó evangélikus nagygyűlésen. Szemérmetlen fasiszta fenyegetőzés Hannoverben vasárnap találkozót tartott a német- fasiszta hadsereg 3000 egykori tisztje és katonája, köztük sok börtönből kikerült háborús bfinös. Blücher bonni alkancellár a talál kozó résztvevőihez intézett beszédében szemérmetlenül megfenyegette Franciaországot, hogy ha rövidesen nem csatlakozik az úgynevezett európai védelmi közösséghez, számolnia kell a ráháruló „súlyos következményekkel". Traugolt Herr, a hitleri páncéloscsapatok volt tábornoka „az erőteljes é

s eleven katonai szellem" még gyorsabb feltámasztását követelte a találkozón. Matzky, a nyugatnémet „határvédelmi" alakulatok tábornoka „történelmi feladatuk teljesítésére" szólította fel a fasiszta katonákat és tiszteket. Hansen, volt náci tengernagy, a „Német Katonaszövetség" elnöke azt a reményét fejezte ki, hogy a hitleri háború hadviseltjei a jövőben is követelni fogják „kipróbált" vezetőiket. Nyugat-Németország haladó sa tója magáévá teszi az össznémet tanácskozás gondolatát A Német Demokratikus Köztársaság kormányának az össznémet tanácskozás mielőbbi megtartásáról szóló javaslata élénk visszhangot keltett Nyugat-Németországban. Amíg az Adenauer-koalíció pártjának sajtója Bonn népáruló politikájához híven, Kelet- és Nyugat-Németország képviselőinek megbeszélései ellen foglal állást, a haladószellemű nyugatnémetországi lapok helyeslik az össznémet tanácskozás mielőbbi megvalósítását A „Freáes Volk", Németország Kommunista Pártjának központi lapja ezzel kapcsolatban így ír; „Az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a Komn által szervezett példátlan provokációk ellenére az össznémet tanácskozás megtartását javasolta, szemlélhetően bizonyítja a Grotevvohl-kormány nemzeti felelősségtudatát. A németek egymás közötti megegyezése a német kérdés meg oldására és a négyhatalmi értekezlet eredményes megvalósítására irányuló nemzetközi erőfeszítések leghatásosabb támogatása lesz." A „Deutsche Volkäzeitung", a Németek Szövetségének lapja megállapítja: „Annak, aki valóban kívánja, hogy a nagyhatalmak békés megegyezéssel rendezzék a német kérdést, nem szabad kitérnie az össznémet tanácskozás és össznémet megállapodás elől". A Stuttgartban megjelenő „VoBtsstjmme" ezeket írja: „A Német Demokratikus Köztársaság kormányával tartandó tanácskozás nélkül Nyugat-Németország sem készülhet fel a német egység helyreállítására. Ez talán lesújtó az Adenauer-kormányra és a Lenne képviselt pártokra, de a tény marad. Ha a keleti és a nyugati németek összeülnek, akkor döntően előmozdítják a négyhatalmi értekezlet eredményességét, a német kérdés békés megoldását."