Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-02 / 160. szám, csütörtök

1953 -július 2. UJ510 7 A hűségeskü, mellyel országunk népei Sztálin és Gottwald elvtárs tanításának követésére kötelezték magukat, többek között megkívánja, hogy a dolgozó tömegek szocialista nevelése érdekében fokozzuk a harcot az y ellenséges ideológiák ellen. E harc keretében le kell lepleznünk az első, kapitalista köztársaság uralkodó eszméinek osztálygyökereit is, ami egyben azt jelenti, hogy le kell leplezni T. G. Masaryknak, az első köztársaság szellemi vezérének igazi arcát is, aki hamis elméleteivel és népellenes politikai gyakorlatával a kozmopolitizmus mérgét terjesztette népeink között. Masaryk személyét hosszú ideig az »osztályok fölött álló« huma nista tudós, a »nemzet felszabadítója«, a »munkásság és dolgozók barátjának« dicsfénye övezte. A Masaryk-legendát 1938 előtt a nagykapitalisták, gyárosok, bankárok, nagybirtokosok és hűséges lakájaik, a' szociáldemokraták költötték, akik könyörtelen kizsákmányo ló rendszerüket, elmúlásra ítélt burzsoá demokráciájukat szépítet ték Masaryk tekintélyével. 1938 után azok a sötét reakciós elemek terjesztették a Masaryk-legendát, akik elsősorban felelősek Münchenért, akik a .cseh és szlovák nép nemzeti önnállóságát, az első köztársaságot eladták a hitleri fasisztáknak. A gyözedelhies február után azok az emigráns hazaárulók, háborús uszítók és imperialista ügynökök élesztgetik a Masaryk legendát, akik számára »Masaryk köztársasága« poli tikai program mot jelent, akik az amerikai háborús uszítók segítségére számítva, a München előtti viszonyok a ínunkanélkiíliséggel, a dolgozók jogainak véres elnyomásával járó kapitalizmus kizsákmányoló uralmának visszaállítását- áhítják. A legenda Masaryk 1918 előtti tudományos publicisztika; és parlamentáris működéséből alakult. . Masaryk működésének legjobb is merője, Zdenek Neiedly, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke — aki maga is Masaryk tanítványa volt — már 1922-ben tárgyilagosan és mély alapossággal kimutatta Masaryk tudományos működésének és államelnöki tevékenységének közös vonásait és egységes ideológiai alapjait. A kommu nisták szemében már abban az időben is nyilvánvaló volt, hogy Masaryk sohasem volt a munkásság barátja, hanem csak, és kizárólag a burzsoázia képviselője, hogy Masaryk nem értette meg, mert nem akarta megérteni a Nagy Októberi Szocalista Forradalom nemzet közi jelentőségét és hogy az első Csehszlovák Köztársaság sorsát szándékosan bízta a nyugati imperialistákra. Masaryk népellenes tevékenységének nagy része a politikai titoktartás, a diplomáciai machinációk átláthatatlan falai mögött játszódott le, s ezért a nagy nyilvános ság Masarykban csak a nagy és bölcs államelnököt látta, aki a politikai pártok viaskodása fölött áll, aki '»pártatlanul« kormányozza az országot. Egyedül Klement Gottwald elvtárs mutatott rá nem egyszer az első köztársaság parlamentjében arra a tényre, hogy az államelnök á banktőke politikai expo nense, akinek segítségével a burzsoázia politikai befolyását érvényesíti a polgári pártokban és főleg a szociálfasisztáknál. A CsKP és annak felejthetetlen vezére, Gottwald elvtárs tehát már az első köztársaságban felismerte Masaryk igazi szerepét, de okmánysze rü bizonyítékok hiányában akkor még nem lehetett Masaryk nimbuszát megdönteni. A felszabadulás után a legális re akció újból politikai fegyvert akart kovácsolni a Masaryk-legendából, hogy aknamunkáját Masaryk »tanításával« alátámasztva jobban támadhassa a népi demokráciát, a szocializmus építését, hogy demoralizálja a dolgozókat és a burzsoázia érdekeinek megfelelően befolyásolja a munkások szocialista öntuda tát. 1948 februárjában, amikor munkásosztályunk végérvényesen leszámolt a belső reakcióval és megnyílt a szocializmus gyorsabb ütemű építésének útja. a Masaryk legenda hivatott őrei, Benes, Ján Masaryk és Benes kancellárja A MASARYK-LEGKNDA Smutný, sietve átfésülték a Hradzsin titkos, — és Masaryk magán, levéltárét és eltávolítottak onnan sok kompromittáló okmányt. Az ideológiai harc keretében szocialista történészeink kitartó és szorgalmas munkával már eddig is kiemelték a levéltárak poros aktáiból sok olyan okmányt, melyek az eddig ismert okiratok tartalmát ki egészítve végérvényesen szétzúzták a Masaryk-legendát. Ma már nyil vánvaló, hogy Masaryk elnöki te vékenysége és az első világháború előtti tudományos és újságírói működése között nincsen elvi ellentét; a háború előtt mint a cseh bur zsoázia ideológusa és a szociálre formisták patrónusa, elméleti síkon támadta a marxizmust, a világháborúban a cseh ipari és banktőke nevé'oen és a nyugati imperialisták érdekében fontos szerepet vállalt a megvalósított marxizmus, a lenini párt vezetése alatt győzedelmeske dő szovjet hatalom elleni intervencióban és a háború után állam elnö ki minőségében elméleti és gyakor lati tapasztalatait felhasználva szolgálta a cseh és nemzetközi nagytőkéseket és' a maga módján harcolt a Csehszlovák Köztársaság dolgozó tömegei ellen. A demagóg jelszavakból, üres frázisokból, a farizeusi ígéretekből felépített legenda összeomlott és Masarykot ma olyannak látjuk, amilyen valóságban volt: a hamis »humanizmus« köntösébe öltözött imperialista ideológus, aki a. nemzetközi és cseh kapitalizmus szol gálatában állott és a Szovjetunió, a szabadságért harcoló cseh és szlovák munkásság és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom ha lálos ellensége volt. Egy rövid cikk keretében csak felvázolni lehet Masaryk közel egy évszázadra kiható tevékenységéinek főbb szakaszait. A forráskutatás még neon fejeződött be. Bizonyos, hogy még sok olyan okmány ke rüi felszínre, mely majd még jobban megvilágítja életéinek eddig feltáratlan részleteit, — főleg államelnöki tevékenységének idejét és csak teljes okmányszerü bizonyítékok alapján lehet majd életé nek minden szakaszát tudományos tárgyilagossággal újból kiértékelni. De már az eddig rendelkezésre ál ló anyag is elegendő ahhoz, hogy Masaryk tevékenységének egyes szakaszaival a dolgozók széles tömegei megismerkedjenek és Masa rykot olyannak ismerjék meg, amilyen valóban volt. Az első világháború előtti időket alaposan és rész letesen feldolgozta Zdenek Nejed ly akadémikus, »Masaryk« című hatalmas munkájában és több tanul mányában. Zdenek Nejedlý és Václav Kopecky elvtársak 1950-ben megjelent tanulmányai megvilágít ják T. G. Masaryk háborús és há ború utáni működésének főbb mozzanatait. Az első köztársaságban megjelent okmánygyüjtemények is hasznos forrásként, szolgálnak. Az ez év áprilisában megjelent leg újabb okmánytár (Dokumenty o protilidové a protinárodní politice T. G. Masaryka, — Okmányok T. G. Masaryk népellenes és nemzetellenes politikájáról) hiteles okiratokkal mutatja be államelnöki tevékenységének főbb eseményeit. T. G. Masaryk tevékenysége há rom fő szakaszra osztható: 1. A Nagy Októberi Forradalom előtti időre. 2. Az Októberi Forradalomtól a Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig terjedő időszakra. 3. Államelnöki tevékenységének idejére. 1. Masaryk az Októberi Forradalom elolt Masaryk világnézete és politikai programmja A háború előtti időkből Masa. rykra úgy volt szokás emlékezni, mint a haladószellemü tudósra és egyetemi tanárra, a hummanista gondolkodóra, az igazság harcosára, a klerikalizmus ellenségére, mint a munkásmozgalom pártfogójára, a haladás és demokrácia kép viselőjére. Ez a kép közéleti sze repléséből alakult ki, mellyel a mult század nyolcvanas éveitől kezdve a világháború kitöréséig a cseh politikai és kulturális életre tevékeny befolyást gyakorolt. Abban az időben a cseh társadalmi életet a prágai kispolgár csá. szárhü szolgalelküsége, a cseh nemesség konzervatív álláspontja, az erősödő cseh burzsoázia jelszavas nacionalizmusa és sovinizmusa bénította. Masaryk Bécsben és Né metországban végezte tanulmányait az akkor gyors ütemben fejlődő kapitalizmus környezetében és onnan Amerikába utazott, ahol magábaszívta az akkor még liberális kapitalista vállalkozással járó individualizmust. Nem csoda, hogy Masarykot nyugati nevelésével, a cseh nemzeti éleitlben idegen elemnek érezték és amikar egyre élesebben bírálta a kispolgári maradi-Ságot és harcolt a szabad gondolkodásért, a tudomány szabadságáért harcolt a reakció, a babona és az antiszemi tizmus ellen, a rövidlátó kispolgárok a nemzeti ügy ellenségének nyilvánították; A klerikális reakció elleni álláspontja például a hitokta tők és a modern tanítás ellenségeinek tettlegfes gyűlöletét váltotta ki. Nem vitás, hogy »Masaryknak ez a tevékenysége a cseh nemzet haladószellemü nevelése szempontjából nagyjelentőségű volt« — . írja V. Kopecky elvtárs. T. G. Masaryk hatása kiterjedt a prágai szlovák egyetemi hallgatókra is, akik — ugyanúgy, ahogy Masaryk cseh tanítványai az akkori időkben haladószellemü irodalmj egységekbe tö mörültek. Ezekből a szellemi központokból különféle emberek kerül tek ki; egyrészt B. Smerál, S. K. Neuman és V. Srobár. másrészt az imperializmus legvadabb képviselői, Rasin, Preiss, Hodzsa és mások, T. G. Masaryk neve népszerűvé vált a munkásság között is »akkor még minden különösebb ok nélkül, de mert mint osztály a kispolgárságra visszataszító hatást gyakorolt. Masaryk harcát csak szívesen fogadhatta és a közös ellenség elleni szövetségest látott benne« — írja Nejedlý akadémikus. Míg Masaryk gyakorlati tevékenységének határozottan pozitív eredményei voltak, tanításának tar talmát nézve ezt már megállapítani nem lehet. Nyilvánvaló, hogy Masaryk csak a kapitalizmus ideológiáját terjesztette, éspedig a német filozófia helyett az általa modernebbnek tartott angol és francia filozófiát propagálta. Ugyanakkor saját filozófiai nézetei nem voltak; maga is bevallotta, hogy különféle nézetekből szedte össze azt, amire szüksége volt. Ennek eredmé nyeként »pozitivista« álláspontja azt jelentette, hogy ugyanakkor, amikor mint tudós a jelenségek tudományos vizsgálatát követelte — azt vallotta, hogy a valóság felis merhetetlen, tehát egyben tagadta a tudományos felismerés lehetőségét. Ezen közvetlen polgári álláspontja és mély idealista meggyő ződése folytán, nagy műveltsége ellenére, a társadalmi jelenségeket gyakran vallási szempontból magyarázta és hitt az istenben és annak emberi alakjában, sőt idősebb korában hitt a babonában, mely ellen fiatal éveiben oly hévvel harcolt. Az említett új okmánytár 50. számú közleménye szerint például Maszaryk horoszkópot csináltatott magának, hogy »a csillagok állásából« tudja meg, vájjon az 1927es év, melybein újból sor került az elnökválasztásra, szerencsés lesz-e számára vagy sem. Megdöbbentő az első pillanatban, hogy a »nagy gondolkodó és filozófus" sötét asztrológusoktól akarta megtudni, hogy melyik nap lenne a legmegfelelőbb a választás szempontjából és hogy milyen társadalmi és pénzügyi sikerei lesznek 1927-ben és így tovább. Ha azonban beletekintünk a »Harc a vallásért« című 1904-ben írt művében, ahol többek között azt írja, hogy A modern vallás, mely a szüksége és időszerű gazdasági és szociális reformokat nem el lenzi... kell, hogy a szegények vallása is legyen, (nem mondom, hogy csak a szegényeké) ... milyen vallás az, amely csak a gazdagok nak, uraiknak szolgál ? ... Jézus felkereste a szegényeket, habár né ha a- gazdagokkal Is lakomázott*, — akkor érthetővé vált, hogy mélyen gyökerező idealista nézetei vezethették csak az asztrológusok és jósnők babonáihoz. Masaryk polgári világnézetére jellemző továbbá hogy abban, amit ő „realizmusnak" nevezett, Zdenek Nejedlý szerint „csak annyi a realizmus, hogy előnyben részesíti az adott tények vizsgálatát és nem azok fejlődésének vizsgálatát. Fellép a „hisztórizmus" ellen, ahogy ő a mult vizsgálatát nevezi és egyáltalán nem meri megmutatni a jövőbe vezető utat. Elfogadja ugyan Húsz jelszavát: „Győz az igazság", de itt is nyílt kérdés maradt, hogy milyen igazság fog győzni". Masaryk a huszita forradalomban — melynek osztályharc jellege vitán felül áll és melynek célja az osztályelnyomás eltávolítása és a szociális szabadság megvalósítása volt — csak annak erkölcsi motívumait látta és elsősorban a vallási jelleget és a reformációt emelte ki. Szándékosan beszélt reformációról mint a forradalom ellentétes mozgalmáról, mert elvben ellenezte forradalmat. Masaryk humanizmusa tehát for. radalomellenes elvét fejezte ki. „Szerinte, — mondotta Nejedlý — nemcsak a cél legyen humánus, ha nem az eszköz is. És miután a for radalom fizikai harcot is jelent, Ma saryk humanizmusából kiindulva a foradalmat mint erőszakos eszközt elvetette." „Világnézetét és ebből eredő politikai programmját csak polgári szempontból lehetett haladónak nevezni. Kitűnik ez abból is, hogy a forradalomellenes állás, pontján sem tartott ki következete sen. Amikor a burzsoázia érdekében a politikai változás és államfordulat elkerülhetetlen volt, az OsztrákMagyar Monarchia szétzúzása szempontjából nem ellenezte az erősza. kot. De ha belső változásról volt szó, ha a munkásság a politikai rendszer megváltoztatásáért harcolt, akkor ellenezte a forradalmat és elvetette az eröszakot". Masaryk politikája a polgári társadalom válságát tükrözte vissza. Zdenek Nejedlý jellemzése szerint, mint politikus tudatában volt annak, hogy a polgári társadalom beteg és hanyatlóban van, de ebből nem vonta le az egyetlen helyes kö. vetkeztetést, hogy a kapitalista társadalmat el kell távolítani, hanem igyekezete annak megmentésére, annak meggyógyítására irányult és ezt a polgári demokrácia és a humanizmus azon esziméivel akarta elérni, amely eszmékkel annak idején a fiatal burzsoázia lépett fel fejlődésének első szakaszában. Nem gondolkozott dialektikusan és ezért nem fogta fel, hogy ami haladó és jó volt a burzsoázia számára a XIX. század elején, az hatástalan és reakciós lett az imperializmus idején. Gyakorlati politikai tevékenységé, nek ezért nem is volt visszhangja. „Nagy hatása volt — írja Zdenek Nejedlý — egy egész generációra, de amikor megalakult saját politikai pártja, a realista párt, csak egynéhány egyén jelentkezett tagként, városonként kettő-három. Amikor elnök lett, saját pártja a politikai pártok minden belső logikája ellenére, feloszlott". T. G. Masaryk és a szocializmus Masaryk gyakran hangoztatta, hogy ő szocialista, pedig sohasem volt az. „A szociális kérdés szerinte a társadalmi etika egyik fejezete — írja Zdenek Nejedlý — és soha. sem a társadalmi rendszer kérdése. Követelte a munkásság érdekében a kapitalista rendszer legszélesebb körű szociális reformizálását, de sohasem a rendszerek leváltását. Ezért a szocializmust a munkásmozgalommal sohasem kötötte egybe.Masaryk érdeklődött az éhező munkás helyzete iránt, de érdeklődésének nem volt osztályjellege. Érdeklődött a munkás kulturális színvonala iránt, hogy megnyerje a burzsoázia célkitűzései számára. 1893-ban egyik politikai beszédében mondotta: „Az értelmiségnek közelednie kell a munkástömegekhez... a néppárt kösse magához az összes osztályo. kat, tehát ezt az osztályt is ..., hogy ez is dolgozzon a társadalomnak ..., meg kell tenni mindent, hogy a munkásság megfelelő szellsmi szükségleteit megszerezhesse." Masaryk nem azért pártolta a munkásságot, hogy a kapitalizmus elleni harcra buzdítsa őket, hanem a célja az volt, „összhangba" hozza a munka és a tőke közű ellentéteket a „békés munka" érdekében, a kapitalista rendszer megszilárdítása érdekében Felvetődik tehát Itt, az a kérdés, hogy miért volt Masaryk oly népszerű a háború előtt a munkások körében és miért gyűlölték a nagykapitalisták ? A válasz egy. szerű: Masaryk haladó szelleme a liberális burzsoázia „polgári idealizmusából, polgári demokratizmusából, polgári reformizmusából" fakadt — írja V. Kopecky. — Ez a szellem az imperializmusba való átmenet idején a cseh burzsoázia szemében már maradi, túlhaladott, kellemetlen volt. A cseh burzsoázia akkor már halálosan félt a forradalmi munkásmozgalomtól, de még nem jött rá arra, hogy a munkásmozgalmon belül a reformisták között hűséges szolgákra találhat. Masa. ryk előbbrelátó volt és 3zámolt e lehetőséggel Ezért gyűlölte őtaKramár köré csoportosult rövidlátó burzsoázia, habár a burzsoázia ideológusa volt, és ezért látott barátot benne a forradalmi vezetés nélkül álló munkásság a mult század végén. Zápotocky elvtárs írta egyik müvében, hogy a szociáldemokrata ve. zérek és a burzsoázia egyes vezéralakjainak háború elfitti együttműködése előjele annak a koalíciós együttműködésnek, amely az első köztársaságban megszilárdult és a dolgozó nép ellen irányult. Masaryk úttörője volt ennek a fejlődésnek, annak ellenére, hogy a burzsoázia abban az időben politikai rövidlátása folytán e tevékenység várható eredményeit még nem tudta kellően értékelni. Masaryk nemcsak a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokrácia szövetségének útját egyengette, de nagy hatással volt a, cseh szociál. demokrácia reformisía-antimarxista ideológiájának kifejlődésére is és ez a tevékenysége különösen nagy károkat okozott a forradalmi munkásmozgalomnak. Masaryk a „Szociális kérdés" című munkájában 1898-ban élesen bi. rálta a marxizmust. Ez a müve a .legreakciósabb és a legveszedelmesebb" — írja Zdenek Nejedlý. Masaryk elhallgathatta volna a marxizmust, mint azt a többi egyetemi tanár tette. De ha már az egyetemein előadásokat tartott a marxizmusról, akkor kötelessége lett volna alkalmat adni a hallgatóknak arra, hogy megismerkedjenek a marxizmus alapfogalmaival és a tények ismerete alapján vitassák meg a kérdéseket. Masaryk ezt nem tette. A marxista irodalom közkézen nem forgott és az egyetemi hallga, tók sem juthattak hozzá. Masaryk tehát ellenőrizhetetlen polemikát írt és ellenőrizhetetlen adatokat és következtetéseket adott elő hallgatóinak. Masaryk maga sem értette meg Marxot, de tanszékéről minden ellentmondást eleve kizárva azt hirdette, hogy miután a társadalmi osztályok között nem lehet éles határt vonni, osztályok nem léteznek: hogy ha nincsenek osztályok, akkor egyik osztály nem válthatja le a másikat az uralomban, stb. Masaryk tehát a marxista forrásmüvek pontos tartalmának közlése nélkül, egyszerűen „elintézte" a marxiz. must és kijelentette, hogy Marx ta. nítása lejárta magát. (Folytatás következik.) Vietor Mártok