Uj Szó, 1953. július (6. évfolyam, 159-185.szám)

1953-07-19 / 175. szám, vasárnap

1953 -július 39. ül SZO 3 Az amerikai kormány és Adenauer politikája Németország újraegyesítése ellen irányul — Ottó Grotewohl beszéde — Ottó Grotewohl miniszterelnök a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának szerdai rendkívüli ülésén részletesen foglalkozott a német népet érintő időszerű kérdésekkel. A miniszterelnök a többi között a következőket hangsúlyozta: A nyugateurópai államok és Nyugat-Németország teljes engedelmességének kikényszerítésére és a Szovjetunió elszigetelésére irányuló amerikai politika, „az erő politikája" mindinkább tért veszít. Az amerikai kormány valamennyi terve, az északatlanti tömb. az úgynevezett európai védelmi közösség, a bonni különszerződés válságban van. A nyugateurópai képek, köztük Nyugat-Németország lakosai nem hisznek többé a szovjet veszélyről szóló dajkamesékben. Az imperialisták e legfőbb hazugsága hatástalanná vált. Azt a fejlődést, amely a Koreában június 7-én a hadifogolykérdésben elért megegyezéshez, a fegyverszüneti tárgyalások legfontosabb előfeltételének létrejöttéhez vezetett, elsősorban a Szovjetunió békekezdeményezése tette lehetővé. A Szovjetunió nyomatékosan aláhúzta a német kérdés békés rendezésére irányuló készséget. A német kérdés mindezek következtében a legfontosabb nemzetközi kérdésként került előtérbe. Ez a tény mindenképpen megfelel a német nép érdekeinek és jogos kívánságának, hogy nyolc évvel a háború befejezése után állítsák helyre hazája egységét és kössenek békeszerződést Németországgal. A német nép azt is megelégedéssel állapította meg, hogy a német kérdés békés rendezéséért küzdő nemzetközi mozgalomnak egyre több híve van. Befolyásos politikusok, mint Churchill, Herriot, a skandináv országok külügyminiszterei és más vezető államférfiak a fejlődés láttán kénytelenek voltak négyhatalmi értekezlet összehívását javasolni, egyebek közt Németország problémájának megoldására. Ezzel szemben a világimperializmus legagresszívebb köreiben napról napra fokozódott a rettegés attól, hogy négyhatalmi értekezletre, megegyezésre és a nemzetközi feszültség általános csökkenésére kerül sor. A nyugatnémet monopoltőkések klikkje és szószólójuk Adenauer, tisztában van vele, hogy eredményes négyhatalmi értekezlet a Németország tartós szétszakítottságára épülő bonni tervek teljes összeomlását jelentené. A háborús gyújtogatok provokációval akarták az őket fenyegető veszedelmet elhárítani. Provokációjukat olyan időpontban követték el. amikor a Német Demokratikus Köztársaság kormánya fontos intézkedéseket tett a németek egymás közötti megegyezésének és a nemzetközi feszültség további enyhülésének előmozdítására. A Német Demokratikus Köztársaság új politikája félelemmel töltötte e! Adenauert és társait. A német nép árulói június 17-i provokációjukkal Németország újraegyesítését és a nemzetközi feszültség csökkenését szerették volna megakadályozni. Ugyanazok az erők, amelyek félnek a Német Demokratikus Köztársaság lakossága életszínvonalának emelését és hazánk békés újraegyesítésének előmozdítását célzó új irányzatunktól, legutóbb az „amerikai élelmiszersegítséggel" próbálták felújítani provokációikat. A háborús gyújtogatok most az amerikai élelmiszerszállítmányokra vonatkozó képmutató ajánlattal szeretnék elérni azt, amit június 17-én benzines palackokkal és foszforampullákkal nem sikerült elérniök. Lakosságunk felismerte, hogy ez az új mesterkedés közönséges amerikai propagandatrükk. — A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, mint ismeretes, hoszszú esztendők óta hangoztatja, hogy kész évi kétmilliárd márkáig terjedő összegben övezetközi kereskedelmi szerződést kötni. Az amerikaiak és az Adenauer-kormány illetékes szervei azonban minden eszközzel megakadályozták e törekvésünk megvalósítását. A bonni kormány üldözi és bünteti azokat a nyugatnémetországi cégeket, amelyek kereskedelmi kapcsolatot, tartanak fenn a Német Demokratikus Köztársasággal. Az amerikaiak ezenfelül lefoglalták és tiltakozásunk ellenére, mind a mai napig nem szabadították fel a Német Demokratikus Köztársaság dollárköveteléseit. Az amerikai hatalmi politika képviselői eleget tesznek Adenauer kívánságainak. Az amerikai politikusok, akik szüntelenül demagóg szólamokat hallatnak a békéről, a valóságban szintén lázas tevékenységet fejtenek ki a nemeztközi feszültség további fokozására és a német kérdés megoldásának elgáncsolására. Az amerikai imperialisták politikája kezdettől fogva Németország újraegyesítésének megakadályozására és a Németország békés és demokratikus egyesítésének lehetőségében bízó németek reménységének megsemmisítésére irányult. Az amerikaiak ehhez Adenauert szemelték ki segítőtársuknak. Ugy, amint Koreában Li Szin Mant tolták előtérbe a fegyverszünet megakadályozására, most Adenauert használják fel a nagyhatalmak Németországgal kapcsolatos megegyezéséhek elgáncsolására. Adenauer most álszent frázisokat hangoztat a német egység megteremtéséről, de egy szót sem szól a Német Demokratikus Köztársaság megegyezési javaslatairól, sem pedig a Német Demokratikus Köztársasággal kötendő, az össznémet nemzetgyűlési választások végrehajtására vonatkozó esetleges megállapodásról. Ellenkezőleg, Adenauer egy kölni választógyűlésen a következő provokáló kijelentést tette: „A német választóra most az a világtörténelmi döntés hárul, hogy Németország folytatni fogja-e a Nyugattal való együttműködésnek és Európa egyesítésének a Kelet ellen irányuló politikáját. Az amerikai segítségen, amely szorosan összefügg az európai integrációval, áll vagy bukik Európa. Isten azt a feladatot bízta Németországra, hogy megmentse Nyugat-Európát és a nyugati kereszténységet." Hogy Adenauer mit ért „a nyugati kereszténység megmentésén", azt a június 17-i események megmutatták. A német nép azonban megtagad minden közösséget a gengszterekkel, fasiszta ügynökökkel és provokátorokkal. A német nép egységes, békeszerető, demokratikus Németországban akarja mindennapi munkáját végezni. A német nép békeszerződést és valamennyi megszálló csapat távozását kívánja — fejezte be beszédét Grotewohl miniszterelnök. Li Szin-man 22 hadosztáíybói átló délkoreai hadsereget követel A New York Post közli Róbert Allennek, washingtoni tudósítójának cikkét. Alien a többi között igy ír: vábbi hat hadosztályt kell létesíteni. E katonai programm végrehajtásához megközelítő számitások szerint Li Szin-man nagy árat kért azért, több mint 600 millió dollár kell. hogy megköti a fegyverszünetet — pedig ebben nem is lehetünk bizonyosak. A szenátus külügyi bizottságának tagjai meghökkentek, midőn ismertették előttük a 10 pontból álló titkos egyezményt, amelyet a külügyminiszter távolkeleti ügyekkel foglalkozó helyettese dolgozott ki ideiglenes formában Dél-Korea elaggott urával. E drága feltételek közül nagyjelentőséguek a következők: A

z Egyesült Államoknak 22 hadosztályból álló délkoreai hadsereget, ezenkívül jelentékeny hadiflottát és légierőt kell létesíteniük. Egy délkoreai hadosztály kiképzése é

s felfegyverzése százmillió dollárba kerül- Jelenleg 16 ilyen hadosztály van. Ez azt jelenti, hogy több haditengerészeti és légi-alakulaton kívül toAz Egyesült Államoknak több éven át széleskörű gazdasági segítséget és újjáépítési segélyt kell nyujtaniok Dél-Koreának. Ez körülbelül egymilliárd dollárba kerül. A szenátorokkal nem közölték, milyen módon fogják végrehajtani ezeket a költséges programmokat: vájjon az Egyesült Államok, vagy Dél-Korea fogja-e ellenőrizni végrehajtásukat ... A szenátorok több kérdést tettek fel Li Szin-mannak azza] a követelésével kapcsolotban is, hogy a hadifogolycser

e ellenőrzésénél ne használjanak indiai, lengyel és csehszlovák csapatokat. Közölték a szenátorokkal, hogy Robertsonnak ezt az engedélyét jóváhagyás céljából az Egyesült Nemzeteknek a háborúban résztvevő többi szövetségese elé kell terjeszteni. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülése Az ENSz gazdasági és szociális tanácsának július 15-i délelőtti ülésén a gazdaságilag elmaradt országok gazdasági, fejlődéséről szóló kérdésben Jugoszlávia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselője szólaltak fel. Jugoszlávia és az Egyesült Államok képviselője „a gazdaságilag elmaradott országok gazdasági fejlesztéséhez szükséges különleges alap" megteremtéséről beszélt. Jugoszlávia képviselője megjegyezte, hogy ezt az alapot már most meg kell teremteni. Az amerikai képviselő azt javasolta, hogy egyelőre szorítkozzanak egy általános nyilatkozat elfogadására Arutjunjan, a Szovjetunió képviselője felszólalásában bebizonyította, hogy a gazdaságilag elmaradott országok gazdasági fejlesztésében az úgynevezett „különleges alap" megteremtésénél sokkal nagyobb jelentőségű lenne, ha megszüntetnék azokat a gazdasági korlátozásokat, amelyeket egyes nagyhatalmak erőszakoltak a gazdaságilag elmaradt országokra, továbbá, hogyha kifejlesztenék a gazdaságilag elmaradt országok, valamint a többi országok közötti normális kereskedelmi kapcsolatokat. A szovjet képviselő konkrét példákkal mutatta be a gazdaságilag elmaradt országokra ráerőszakolt kereskedelmi korlátozások következményeit. A külföldi monopóliumok ennek eredményeként olcsón, gyakran potom áron vásárolják fel a nyersanyagot és élelmiszert, míg a saját, raktáron lévő, gyakran romlott és silány minőségű áruikat háromszoros áron adják el a gazdaságilag elmaradt országoknak. Arutjunjan ugyancsak példákkal mutatta be. milyen következményekkel járnak a külföldi tőkebefektetések a gazdaságilag elmaradt országokban. Mivel a gazdaságilag elmaradt országokban irányított tőkekivi. tel óriási profitot jelent a külföldi monopóliumoknak — e profit gyakran felülmúlja a tökebefektetés méreteit — így valójában nem a tőkét exportálóországok finanszírozzák a gazdaságilag elmaradt országokat, hanem ellenkezőleg, a gazdaságilag elmaradt országok szolgálnak azon tőkefelhalmozás forrásául, amely aztán, mint külföldi töke visszakerül hozzájuk. A szovjet képviselő megjegyezte, hogy a gazdaságilag elmaradott országok gazdasági fejlesztése érdekében nagyjelentőségű ez országoknak a kellő technikai segítség megadása. A technikai segítségnyújtás kérdése a gazdaságilag elmaradott országoknak — mondotta Arutjunjan — fontos helyet tölt be az. ENSz gazdasági és szociális tanácsa tevékenységében. A tanács ugyanúgy, mint a közgyűlés, már többször megvitatta ezt a kérdést. Ismeretes, hogy a gazdasági és szociális tanács 9. ülésszakát a Szovjetunió képviselőinek tevékeny részvételével kidolgozták a gazdaságilag, elmaradott országoknak a gazdaság fejlesztése érdekében szükséges technikai segítség nyújtásának alapelveit. A Szovjetunió ugyanúgy, mint az ENSz sok más tagállama, mindig támogatta azt a javaslatot, hogy az ENSz költségvetéséből meghatározott összeget ki kell jelölni a gazdaságilag elmaradt országok technikai megsegítésére. Arutjunjan kijelentette, hogy jelenleg a Szovjetunió kész részt venni a gazdaságilag elmaradott országoknak szóló technikai segítségnyújtásban, valamint az ENSz technikai segítségnyújtásra vonatkozó kiszélesített programmjának megvalósításában. A Szovjetunió itt azt tartja szem előtt, hogy a gazdaságilag elmaradt országok számára olyan módon kell megszervezni a technikai segítségnyújtást, hogy az hozzájáruljon fezen országok belső erőforrásainak kifejlesztéséhez, a nemzeti ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez, a lakosság jólétének és kulturális színvonalának emeléséhez, hogy ezzel is elősegítse az ilyen segítségben részesülő országok gazdasági függetlenségének fejlesztését és megszilárdítását. A kifejtetteknek megfelelően, — mondotta a szovjet küldött, — a Szovjetunió kifejezésre juttatja, hogy jelenleg kész részt venni az ENSz azon programmjának megvalósításában, amely a gazdaságilag fejletlen országok technikai megsegítésével kapcsolatos és az említett alaphoz hozzájárulásként 1953-ra négymillió rubelt irányoz elő. Az a bejelentés, hogy a Szovjetunió kész részt venni az ENSz azon programmjának megvalósításában, amely a gazdaságilag elmaradott országok technikai megsegítésére irányul, nagy hatássa volt az ülésszak részvevőire. Szovjet-francia közlemény a Szovjetunió és Franciaország közötti kereskedelmi egyezmény és fizetési egyezmény aláírásáról Az Egyesült Nemzetek Szervezete i hajókat, emelő- ég száliitóberendeeurópai gazdasági bizottságának ez év áprilisában Genfben a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztése érdekében összehívott értekezlete eredményeképpen 1953. június 6-án Párizsban szovjet-francia, kereiskedelmi tárgyalások kezdődtek. E tárgyalások 1953. július 15-én kereskedelmi egyezmény és fizetési egyezmény aláírásával fejeződtek be. Ezeket az egyezményeket az 1951 szeptember 3-i egyezmény alapján kötötték, amely a Szovjetunió és Franciaország kereskedelmi kapcsolatainak rendjét szabályozza. Az áruforgalmi egyezmény érvényének tartama három év. Az egyezmény érvényességi idejének első évében mindkét fél körülbelül 12 milliárd frank értékű árut szállít. A Szovjetunió tengerit, antracitot, köszénkáltrányt, krómércet, mangánércet, aszbesztet, ásványolajat, szőrmét és egyéb árukat szállít Franciaországnak. Franciaország ezek ellenében a többi között müselyemfonalat és mfiselyemszö vetet, gyapjúszövetet, kakaóbabot, citromot és narancsot, ólmot és illóolajokat szállít. Franciaország ezenkívül 5000 tonnás teher. zéseket, valamint gőzkazánokat is épít a Szovjetunió számára. Ezeket az egyezmény érvényességi idejének második és harmadik esztendejében szállítják le. Az egyezmény előírja, hogy külön bizottságot kell létesíteni az egyezmény teljesítésének ellenőrzésére. A bizottság minden hat hónapban sorrend szerint Moszkvában és Párizsban ül össze. Az egyezmény érvényességi idején belül - inden esztendő végén lajstromokat készítenek a következő 12 hónapos időszak árukontingenseiről. A fizetési egyezmény a kölcsönös szállítások elszámolását francia frankban írja elö. Az egyezményt 6zovjet részről Bahtov, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériuma szerződési és jogi főosztályának vezetője, francia részről Charpentier, a francia külügyminisztérium közgazdasági és pénzügyi osztályának vezetője írta alá. Az egyezmény aláírásánál jelen volt Korjukin, a Szovjetunió franciaországi ügyvivője és Oszipov, a Szovjetunió franciaországi kereskedelmi képviselője. Lemondott iráni képviselők nyilatkozata a Moszadik-kormány ellen szervezett amerikai összeesküvésről Az iráni lapok közölték az Iráni Nemzeti Front 27 képviselőjének kollektív lemondási nyilatkozatát. A Moszadik-kormányt támogató képviselők nyilatkozatukban kijelentik, hogy a » jelenlegi parlament és a heyzet kedvezőtlen a normális képviselői kötelezettségek teljesítése szempontjából;!. A képviselők megállapítják, hogy az utóbbi négy hónapban á parlament — ameyben a • Moszadik kormánynak nem volt túlnyomó többsége — tevékenysége ténylegeAz egyiptomi helyzetről Egyiptomi sajtójelentések szerint a slegfelsö forradalmi tanács« jú. ILUS 14-én tartott ülésén megvitatta a Suezt-csatorna övezetében lezaj. lott eseményekkel kapcsolatban Egypitómban kialakult helyzetet. Az ülés után Szalah Szalem propagandaügyi miniszter sajtónyilatkozatot adott. A »legfelsö forradalmi tanács« — mondta nyilatkozatéban — fontos határozatokat hozott. »Ezek a határozatok szerves részét jelentik annak az általános tervnek, amelyet akkor valósítunk meg, ha bekövetkezik az alkalmas pillanaté. Szalah Szalem a továbbiakban kijelentette, hogy a »legfelsö forradalmi tanács« által hozott határozatokat skésöbb hozzák nyilvánosságra«. Az »A1 Ahram« című lap azt állítja, hogy szerkesztősége »olyan hivatalos angol okmányok;; birtoká. ban van, j>amelyek bizonyítják, hogy Anglia a jelenlegi egyiptomi rendszer megdöntését szervezd. A lap állításának bizonyítására egy táviratot közöl, amelyet a lap szerint az angol kémszolgálat küldött Londonba. A távirat elengedhetetlennek tartja összegek kiutalását »azok finanszírozására, akik készek Egyiptomban változást végrehajtani*. * Sajtójelentések szerint Egyiptom július 15-én tiltakozó jegyzéket küldött Angliának az angol katonai hatóságok izmaih cselekedetei miatt. Július 15-én Kairóban az angolegypitomi kapcsolatok kiéleződése következtében továbbra is élénk diplomáciai tevékenység folyt. sen megbénult az ellenzék miatt, amely a teheráni sajtó jelentései szerint szoros kapcsolatban állt a Moszadik-kormány elleni összeesküvésben résztvevő körökkel. Amint a »Sahbaz» cimü lap nemrég rámutatott Haeri-Zade, Kanatabadl, Zonari, Bagai ellenzéki képviselők és az általuk vezetett »Nedzsale Nenza« parlamenti csoport a sah híveivel és az iráni hadsereg magasrangú tisztjeivel — akiket Zahedi tábornok vezet — együtt tevékenyen részt vesz az amerikai nagykövetség által sugalmazott összeesküvésben. Ennek az összeesküvésnek célja a Moszadik-kormány megdöntése és katonai diktatúra létesítése. A »Niure Szevvom« címti lap jelentése szerint Moszadik miniszterelnök a nemzeti fronthoz tartozó képviselők egy csoportja előtt július 14-én kijelentette, hogy »az ellenzék minden törekvése arra irányul, hogy megbénítsa a kormány tevékenységét;; és ezért »a kormány semmit sem tud tenni«. Moszadik megállapította, hogy ebből a hely. zetből csak népszavazással lehet kijutni. A lapok szerint a továbbiakban Moszadik azt mondotta, hogy »a népszavazás megtartása és a népnek a parlament felosztását illető akaratának kifejezése után azonnal megtartják a választásokat az új választási törvény alapján, amelyet a neki (Moszadiknak) adott rendkívüli felhatalmazásoknak megfelelően adnak majd ki«.