Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-14 / 144. szám, vasárnap

426 UJ S

Z0 1953 június 9 tárkövet jelent a marxista-leninista elmélet fejlődésében és feltárja a szocialista rendszer erejének és fölényének gyökereit s forrásait. Ebben a műben szövegezte meg Sztálin elvtárs a szocializmus gazdasági alaptörvényét, amely pontosan meghatározza a szocializmust és kommunizmust építő országok gazdasági építőmunkájának célját, értelmét és mozgatóerejét: az egész társadalom egyre növekvő anyagi és kulturális szükségletei legnagyobbmérvű kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztésének és tökéletesítésének útján, a legfejletteb technika alapján. A második világháború utáni fejlődés az egységes világpiac felbomlására vezetett és létrejött az új, demokratikus világpiac, amely a Szovjetunió egyre elmélyülő és- kiszélesedő gazdasági kapcsolatain, valamint sokoldalú önzetlen támogatásán épül jfél. A baráti együttműködés új, szocialista elveinek alapján sikeresen fejlődő új világpiacnak létrejötte fontos nemzetközi tényezővé vált, amely a kapitalista monopóliumok uralma alatt álló világpiacon megszilárdítja a népi demokratikus országok függetlenségét. Igy erősödik egyre jobban a béke tábora, amely teljesen új nemzetközi kapcsolatokon alapul. Ezek a kapcsolatok minden nép számára a testvéri együttműködés példaképei, amely kapcsolatok alapja a kölcsönös egyenrangúságnak, valamint egymás függetlensége és érdekei következetes tiszteletben tartásának elve. Másrészt azt látjuk, hogy kudarcot vallanak az amerikai monopolista körök törekvései, amelyekkel az úgynevezett Marshall- és más segélyek ürügyével teljesen uralmuk alá akarják hajtani a fejlett kapitalista országok gazdasági életét is és meg akarják fosztani ezeket az államokat függetlenségüktől. A jelenlegi nemzetközi fejlődés igazolja, hogy a népek saját szükségleteik alapján akarják fejleszteni gazdasági életüket, független és önálló nemzetekként akarnak élni. Ez a törekvés egyes nyugati kapitalista államokban abban nyilvánul meg, hogy a kormánykörök egyre nyíltabban ellenszegülnek az USA bizonyos militarista csoportjai eljárásának, amelyek akadályokat igyekeznek gördíteni a nemzetközi kérdések békés rendezésének útjába. A kapitalista államok uralkodó körei fokozatosan arra a következtetésre jutnak, hogy sokkal előnyösebb volna kereskedni a béketábor országaival, mint folytatni a gazdasági blokád és megkülönböztetés politikáját, amivel elsősorban saját, maguknak okoznak károkat. Meggyőződnek róla, hogy saját gazdasági érdeküli sokkal inkább megkívánja a béketábor országaival való kölcsönös előnyös kereskedelmi kapcsolatokat, mint a további úgynevezett amerikai segítséget, amely lehetetlenné teszi gazdasági fejlődésüket és függetlenségük, önállóságuk elvesztésére vezet. Ezek a reális tények, ezeken épül fel a szovjet kormánynak és vele együtt az egész békeszerető emberiségnek az a törekvése, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és békés úton megoldják a vitás kérdéseket. Dolgozó népünk minden igyekezete a tartós béke biztosítására irányul. Ezért pártunk és kormányunk, a nép akaratának megfelelően minden erőfeszítést megtesz, hogy a vitás kérdések, különösen pedig a számunkra életfontosságú német kérdés békés megoldást nyerjenek, és hogy a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján helyreálljanak a normális kereskedelmi kapcsolatok. Szlovákia fellelt ipari országgá lesz Az elmúlt időszakban sikerrel folytattuk hazánkban a szocializmus építését. Noha az áruló összeesküvők nagy károkat okoztak gazdasági téren, nem sikerült megakasztaniuk a köztársaság népgazdaságának fejlődését. A termelőerők fejlődése az ipar összetételének egyidejű átalakulása mellett kedvezően folytatódott. Csehszlovákia ipara elsajátítja a bonyolult gépek és gépi berendezések gyártását és ennek alapján a Szovjetunió állandó támogatásával fokozatosan emelkedik szocialista iparunk színvonala. Köztársaságunk egész ipari termelése az elmúlt év végén a háború előtti 1937. év színvonalát kétszeresen múlta felül. Mezőgazdaságunk is nagy átalakuláson megy át. A legtöbb községben már ma működnek a ITT. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek. A kollektív szövetkezeti gazdálkodás elvei feltartózhatatlanul utat törnek falminkban. A termelőerők szüntelen fejlődése következtében emelkedett a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala. A köztársaság szocialista országépítésének keretében sikerrel folytattuk Szlovákia szocialista iparosítását s a népgazdaság és kultúra minden szakaszán jelentős síkereket értünk el. A legszembetűnőbbek a nyersipari termelés gyarapodásának eredményei. 1937-hez képest Szlovákia egész ipari termelése ez év első negyedében kereken négy és félszeresére emelkedett. A nehézipar egész termelése ebben a negyedévben már kereken a háború előtti termelés hétszerese. Különösen meggyorsult a fejlődés 1951 óta, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Gottwald elvtárs javaslatára elhatározta, hogy felemeli az ötéves terv feladatait. Ipari termelésünk gyarapodáBámaik iramáról képet alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy Szlovákia egész ipari termelése 1953 első negyedévében 14 százalékkal volt nagyobb, mint aa 1937. év egész évi ipari termelése. Az ipari termelés növekedését tekintve az ötéves terv eredeti feladatait már 1951-ben, tehát három év alatt teljesítettük. Szlovákia szocialista iparosítása egyben lényegesen megváltoztatta a szlovákiai ipar szerkezetét is. A termelőeszközök gyártása növekedett és 1952-ben már az ipari termelés 54.9 százalékára rúgott, beleszámítva az élelmiszeripart is. Mindez azt bizonyítja, hogy Szlovákia aránylag rövid idő alatt megszűnt elmaradt agrárország lenni és gyors ütemben fejlett ipari ország jellegét veszi fel, amelyben túlnyomórészt termelőeszközöket gyártanak. Az ipari termelés rohamos növekedését új gyárak nagyméretű építése tette lehetővé. A kétéves terv alatt és az ötéves terv első négy évében több mint száz nagyobb gyárat, bányát és villanyművet helyeztek üzembe, illetve bővítettek ki lényegesen. Több tucat további üzem épülőfélben van és a közeli hónapokban készül el. Az ipari termelés emelkedésében jelentős része van a munkatermelékenység fejlődésének, amely az ötéves terv négy éve alatt 54.2 százalékot tesz ki. Az építőiparban a munkatermelékenység ugyanebben az időben 34 százalékkal, az építkezési szerelőmunkák mennyisége pedig 70 százalékkal növekedett. Szlovákia szocialista iparosítása már a lakosság társadalmi összetételében is szembetűnően megnyilvánul. A háború előtt a mezőgazdasági lakosság az összlakosság 56.8%-át tette ki. Ebben a számban benne foglaltattak a falusi nincstelenek is, akiknek alig talpalatnyi földjük volt, amelyből nem élhettek rrieg. A földinség a kapitalizmus számára teljesen megoldhatatlan kérdés volt. Ma a mezőgazdasági lakosság arányszáma már 41.9%-ra süllyedt, és ezeknek is jelentős része az iparban is végez állandó vagy idénymunkát. Sőt, egyes kerületekben és járásokban a falvakon még munkaerőhiány is tapasztalható. Ennek megfelelően jelentősen emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma, amely majdnem megkétszereződött. 1930-ban ezer lakosra 31.1 iparban foglalkoztatott személy esett, 1952ben pedig már 75.8. Lényeges változások következtek be magában a mezőgazdaságban is. Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának idején a szocialista falu építése még a kezdet kezdetén volt.. A mezőgazdasági termelésben és ennek következtében a dolgozók ellátására szolgáló beszolgáltatásokban is a legnagyobb részük az egyénileg gazdálkodó parasztoknak és a kulákoknak volt. Ezen a téren is fontos fordulat állt be. 1953 április 30-án a ül. és IV. típusi! egységes földművesszövetkezetek száma 1709 volt és a szántóföldben való részük az állami gazdaságokkal együtt már eléri az össz-szántóterület 45%-át. Ez azt jelenti, hogv a szocialista szektor az állami gazdaságokkal együtt már túlsúlyba került a mezőgazdasági termékek termelésében és beadásában. Erre a fejlődésre lényeges befolyással volt a mezőgazdasági termelés gépesítésének növekedése. A gép- és traktorállomások gépparkja többszörösére nőtt és különösen az utóbbi időben fontos változások következtek be a gépállomány minőségében is. Gép- és traktorállomásaink hernyótalpas traktorokat, kombájnokat, burgonyaekéket és más gépeket kaptak, hogy gépesíthessék a legkülönfélébb fajta munkákat. A szlovákiai gép- és traktorállomásoknak 1953 elején tizenegyszer annyi traktoruk, hatszor több kombájnjuk, harmincnégyszer több önkötözőgépük, harminchatszor több cséplőgépük és hétszer több három-.és többcsoroszlyás ekéjük volt, mint 1949 elején. Rendkívül jelentős és fontos tény, hogy 1952-ben a szlovákiai falvakbaji, ahol a kapitalizmus idején a legegyszerűbb gép is csak a földbirtokos vagy a kulák számára elérhető ritkaságok voltak, összesen 1,697.131 átszámított hektáron végezték el gépek a földmunkát, ami nyolc és félszer több, mint 1949-ben volt. A gép- és traktorállomások kiterjedt gépparkja ma már a szocialista mezőgazdasági termelés további fejlődésének értékes anyagi alapját jelenti. A mezőgazdasági munkák gépesítésében azonban további komoly feladatok előtt állunk, hogy tartósan megszilárdítsuk a létező egységes földművesszövetkezeteket és továbbfejlesszük a parasztság szövetkezeti mozgalmát. A szocialista falu építése sikeresen halad előre, és ennek keretében — igaz, még nem kielégítő mértékben — alkalmazni kezdtük a szovjet agrotechnika és zootechnika vívmányait, amelyek lehetővé teszik az egész mezőgazdasági termelés színvonalának jelentős emelését, hogy mezőgazdaságunkat az ipari termeléssel egyenértékű, nagytermelékenységű termeléssé tegyük. Nagy eredményeket értünk el építőmunkánkbar xullturális téren is. Először is iskolaügyünkről kell megemlékeznünk. Az SzlKP IX. kongresszusának idejéhez viszonyítva különösen azt a tényt hangsúlyozom, hogy iskolaügyünk nemcsak szélességben hanem mélységben is nagyot fejlődött és fokozódott törekvésünk a szocialista iskola megteremtésére, Természetesein a mai állapot sem elégíthet ki bennünket. Még ma sem mondhatjuk, hogy iskolai nevelésünk a szocialista ember kohója volna. Pártunknak alapvető változást kell biztosítania az iskolaügy átszervezésében az új iskolatörvény alapján és el kell érnie, hogy az új nemzedék és az ÚJ értelmiség nevelése teljes mértékben megfeleljen társadalmunk, népgazdaságunk és kultúránk követelményeinek. Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa óta jelentős mértékben megjavult a szakiskolák helyzete. 1937/38-hoz képest az ipariskolák száma 12-ről 42-re, a diákok száma pedig 1945-höz képest 11.444-re, tehát hatszorosára emelkedett. Az elmúlt évben széles méretekben hozzáfogtunk az alsóbb és felsőbbfokú mezőgazdasági szakiskolák kiépítéséhez. Ezen a téren a mai viszonyokat nem hasonlíthatjuk a kapitalista korszak viszonyaihoz, mert akkoriban néhány iskolától eltekintve, ahol a kulákok gyerekei tanultak, a parasztifjúság nem szerezhetett sehol szakképzettséget. A főiskolások száma 1937/38-hoz képest négyszeresre emelkedett, ami azt jelenti, hogy 10.000 lakosra 32.6 főiskolás esik; a kapitalista München előtti köztársaság idején ez az arányszám 8.4 volt. Iskolapolitikánk kulcskérdése továbbra is az marad, hogy fokozzuk törekvéseinket az összes iskolákon működő tanítókáderek szocialista öntudatának elmélyítésére, marxista-leninista tudásának gyarapítására és szaktudásának fejlesztésére. A szakmunkások nevelését az állami munkaerőtartalékok tanintézeteire bíztuk, ahol munkásifjúságunk nagyfokú szakképzettséget, alapvető általános műveltséget, politikai és szocialista öntudatot szerez. Ezzel megteremtettük a szlovák kultúra soha nem látott felvirágzásának anyagi előfeltételeit, azét a kultúráét, amely sokszínű és gazdag, a népből merít és elválaszthatatlan a néptől, formájában nemzeti és tartalmában egyre inkább szocialista. Tudományos életünkben a közeljövőben jelentős esemény következik be: a Szlovák Tudományos Akadémia megalapítása, ami megteremti a tudományos kutatás további fejlődésének és a termeléssel való szoros kapcsolatának feltételeit. A lenini-sztálini nemzetiségi politika helyességének megdönthetetlen bizonyítéka Szlovákia gazdasági és kulturális építésében elért eredményeink igazolják, hogy pártunk sikerrel valósítja meg a népek szabadságának, barátságának és egyenjogúságának lenini-sztálini nemzetiségi politikáját. Az a politika, amelyet a párt közvetlenül a felszabadulás után kezdett megvalósítani és amelynek alapelvei Csehszlovákia Kommunista Pártjí IX. kongresszusán bontakoztak ki, meghozta gyümölcsét. A sztálini nemzetiségi politika eredményeinek ragyogó példáihoz, amelyeket Berija elvtárs sorolt fel a Szovjetunió népeinek életéből az SzKP XIX. kongresszusán mondott beszámolójában, büszke megelégedéssel csatolhatjuk a leninisztálini nemzetiségi politikának Csehszlovákiában elért ragyogó eredményeit, , amelyek Szlovákiában a népgazdaság és az életszínvonal rohamos fejlődéművészet, színház- és filmművészet virágzásában, művészet, színház- és filmművészet virágzásáben, valamint új szocialista értelmiségünk nemzeti kádereinek fejlődésében nyilvánulnak meg. Itt, Szlovákiában, további megcáfolhatatlan bizonyítéka született annak, mennyire életerős, igaz és helyes halhatatlan tanítóinknak, Leninnek és Sztálinnak zseniális tanítása a nemzeti kérdés megoldásáról a szocializmusban, a népeknek egyenjogúságon alapuló barátságáról és gyümölcsöző alkotó együttműködéséről, amit a népek csak a munkásosztály vezetésével érhetnek el. Pártunk, amely következetesen kitart Szlovákia iparosításának vonalán, amely nemzetiségi politikánk alapvető feladata, megszilárdította és még szorosabbá tette a csehszlovák munkásosztály egységét, megerősítette a csehek és szlovákok barátságát és testvériségét, biztosította a magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozók teljes egyenjogúságát és ezzel megszilárdította népi demokratikus államunk összetartását és egységét. Szlovákia iparosítása a lenini-sztálini -nemzetiségi politikának gyakorlati megnyilvánulása. Ez jut kifejezésre a cseh munkásosztáiv segítségében, a szocializmus szlovákiai és csehországi építkezésein végzett közös munkában is. Szlovákia szocialista iparosításának rohamos fejlődését a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően az életszínvonal állandó emelkedése kíséri. Erről tanúskodik a közszükségleti cikkek és élelmiszerek egyre emelkedő fogyasztása is. A lakosság fejenkénti húsfogyasztása az 1936. évi 15.6 kilogrammról 26.28 kilogrammra, vagyis 68.5 százalékkal emelkedett, a vaj fogyasztása' 27%kal, a tojásé 53%-kal, a cukoré 67.3%-kaJ, ? sörfogyasztás pedig 450%-kai növekedett. Még nagyobb növekvést állapíthatunk meg az ipari cikkek fogyasztása < terén. A munkások átlagos bére az elmúlt években 33.3 százalékkal emelkedett és ez !gen jelentős béremelkedés, amelyet még jobban növel a béreknek a pénzreformma] kapcsolatos értékemelkedése. Évről évre javul és kiépül az egészségügy, amiről sok meggyőző számadat tanúskodik. Kisaéleoedik a kommunális szolgáltatások