Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-14 / 144. szám, vasárnap

1953 június 11 m sw 9 hálózata és minősége — az üdülés és a sport a legszélesebb tömegek tulajdona lett. Ebben szemléltetően megnyilvánul annak a pártnak a politikája, amely minden tettében következetesen azt a célt tartotta, szem előtt, hogy kielégítse a lakosság növekvő anyagi és kulturális igényeit, biztosítsa a dolgozó emberről és az ő javáról való sokoldalú gondoskodást. Egyre többet mentsünk a Szovjetunió gazdag tapasztalatai ÓJ Abban a törekvésünkben, hogy teljesítsük Szlovákia iparosításának feladatait, óriási támogatást kapunk a Szovjetuniótól. A mezőgazdaság, az építőipar, a bányászat, az erdőgazdaság gépesítésében a szovjet gépeknek, különösen a nehézgépeknek döntő részük van. A Szovjetunióból nagymennyiségű értékes nyersanyagot és gépi berendezést kaptunk. Munkásaink a szovjet sztahanovistáktól tanultak. Szövetkezeti tagjaink meríthetnek a szovjet agrotechnika és zootechnika nagy vívmányaiból. Gazdaságunknak nincs olyan ágazata, amely ne merített volna a Szovjetunió szocialista országépítésének gazdag tapasztalataiból, amelyeket a szovjet nép önzetlenül bocsátott rendelkezésünkre, azzal az egyetlen kívánsággal, hogy tanuljuk meg okét minél jobban felhasználni. Az elmúlt időszakot, különösen a legutóbbi két évet elsősorban az jellemzi, hogy a szovjet tapasztalatokra támaszkodtunk gazdasági berendezésünk megszervezésében, népgazdaságunk szervezésében és irányításában, számos időszerű kérdés megoldásában. A szovjet szervezet, irányítás és szervezés fejlett és bevált formáinak átvétele nagy könnyítést jelentett számunkra és meggyorsította szocialista országépítésünket. A Szovjetunió segítsége, — tanítja Gottwald elvtárs — a népi demokratikus államok szocialista építőmunkájának döntő tényezője. Minél jobban elsajátítjuk a szovjet tapasztalatokat, minél jobban megközelítjük szovjet példaképünket, annál eredményesebb lesz szocialista építőmunkánk, mert ez a népi demokratikus országok fejlődésének egyik legfőbb törvénye. Ezért még alaposabban fogjuk tanulmányozni a szovjet tapasztalatokat, még kitartóbban fogjuk őket alkalmazni viszonyainkra, minden téren elmélyítjük és kifejlesztjük gazdasági és kulturális együttműködésünket. Mélységes hálát és odaadást érzünk a nagy szovjet nép és kormánya iránt, mert tudjuk, milyen kiemelkedő és döntő szerepe van a Szovjetunió önzetlen segítségének a szocializmus sikeres felépítésében hazánkban és ezze

1 Szlovákia szocialista iparosításának sikerében is. Őrködjünk az új csehszlovák korona szilárdsága felett j Kevéssel kongresszusunk előtt szocialista hazánk építésében politikai és gazdasági tekintetben nagyjelentőségű esemény következett be: végrehajtottuk a pénzreformot és megszüntettük az élelmiszerekre és ipari cikkekre vonatkozó jegyrendszert. A pártnak és a kormánynak ezek az intézkedései érthetően döntő hatással vannak a párt feladataira gazdasági és kultúrális építőmunkánkban. Törekvésünkben, hogy biztosítsuk előrehaladásunkat a szocializmus útján, egyre élesebben és sürgetőbben éreztük, milyen súlyos akadálya szocialista országépítésünknek a régi csehszlovák pénznem helyzete, a forgalomban levő fölöslegesen nagy és túlnyomórészt tezaurált pénzösszegek, valamint a jegyrendszer ^s az ezzel kapcsolatos kettős, kötött- és szabadpiac. Népgazdaságunk helyzete megkövetelte a szilárd, értékálló koronát, valamint a szocialista kereskedelem teljes kifejlesztését. Kiderült azonban, hogy a régi csehszlovák korona szilárdságát nem biztosíthatjuk, mert nem szabadulhattunk meg a forgalomban levő fölöslegesen sok pénztől, amelyet különösen a burzsoá osztályok maradványai, a kulákok és üzérek harácsoltak össze és vontak el a forgalomból, és minden alkalommal, minden lehető módon igyekeztek zavarni gazdasági életünk körforgását, valamint a termelőtől a fogyasztóhoz irányuló áruforgalmat. Az 1945. évi pénzreform elégtelen intézkedései fölöslegesen sok pénzt hagytak forgalomban és lehetőséget nyújtottak a fizetőeszközök oly nagymérvű felhalmozására, hogy társadalmunk élősködő elemei a forgalomtól elvont pénzzel gátolhatták a párt és a kormány törekvését, amelynek célja a városi lakosság normális ellátásának, valamint a város és falu közötti árucserének biztosítása volt. A pénzreformnak az volt a feladata, hogy a korona vásárlóerejét összhangba hozza szocialista népgazdaságunk szükségleteivel és ezért elsősorban súlyos csapást kellett mérnie a kapitalista osztályok csökevenyeire, a kulákokra és az üzérekre. Továbbá kiderült, hogy nem fejleszthettük ki szocialista kereskedelmünket, mert ezt a jegyrendszer gátolta. A jegýrendszert pedig csak akkor szüntethettük meg, ha egyben szilárddá tettük koronánkat. A régi csehszlovák pénznem állapota és népgazdaságunk fejlődési igényei közötti ellentmondás nemcsak a közellátás terén, hanem népgazdaságunk valamennyi szakaszán is megnyilvánult. Megakadályozta az önálló elszámolás rendszerének következetes bevezetését az üzemekben, állandóan zavarta a város és falu közti árucserét és zavaró hatással volt a kormány valamennyi intézkedésére. Az üzérkedés lehetőségei megnehezítették a munkamulasztók, valamint a munkafegyelem megsértői ellen folytatott harcot. A jegyrendszer a pótjegyek bonyolult tömegében szöges ellentétben állt azzal a szocialista elvvel, hogy a végzett munkát mennyisége és minősége szerint díjazzuk. Hosszú és gondos előkészítés után sikeresen végrehajtottuk a pénzreformot és megteremtettük a szocialista országépítésünk szükségletednek megfelelő szilárd koronát, növeltük vásárlóerejét és értékét a világ legszilárdabb pénzneméhez, a szovjet rubelhez kapcsoltuk, egy rubel egyenlő 1.80 korona arányban. Megszüntettük az összes élelmiszerekre és iparcikkekre vonatkozó jegyeket, bevezettük az egységes kiskereskedelmi árakat, a város és falu közötti árucserét a kötelező beadások, a feleslegek állami felvásárlása és a szabad mezőgazdasági piac teljes és kölcsönösen egybehangolt rendszerének alapján építettük fel. Igaz, igen veszélyes tévedés volna azt hinni, hogy azok az eredmények, amelyeket a végrehajtott intézkedésektől joggal elvárunk, önmaguktól, önműködően következnek be. Nem, így nem értelmezhetjük a jegyrendszer megszüntetését és a pénzrefor- " mot. Az új csehszlovák korona kezünkben igen hatásos és igen jó fegyver, amelynek segítségével teljesíthetjük az országos pártkonferencián kitűzött feladatokat: „Mindenütt, gazdasági és egész közéletünk minden szakaszán kitartóan harcoljunk a legnagyobbmérvü gazdaságosságért, takarékosságért, az önköltségek csökkentéséért, a munkatermelékenység fokozásáért és vigyük győzelemre ezt a harcot." A pénzreform súlyos és rendkívül érzékeny csapást mér az üzérkedőkre, kulákokra, valamint a kapitalista elemek többi maradványára. A párt és a kormány természetesen nem állították, hogy a becsületes dolgozó embernek nem kell átmeneti áldozatokat hoznia az új korona vásárlóerejének fokozása és megszilárdítása érdekében. Ezeket az átmeneti áldozatokat azonban szocialista országépítésünkért, további felvirágzásunkért, társadalmunk jólétének és kultúrájának további fejlődéséért, saját jobb jövőnkért hoztuk. Éppen azért ezekkel az áldozatokkal többszörösen felérnek azok az előnyök, amelyek a pénzreformból és a jegyrendszer megszüntetéséből fakadnak. Minden pártszervezet, minden kommunista és a szocializmus minden építője előtt a pénzreform végrehajtása után az a feladat áll,, hogy őrködjék új csehszlovák koronánk szilárdsága fölött. Az új csehszlovák korona szilárdságát úgy biztosíthatjuk, ha engesztelhetetlenül harcolunk minden fecsérlés, az állami vagyon szétlopkodása ellen, azzal biztosítjuk, hogy minden eszközzel védelmezzük és megerősítjük a szocialista tulajdont, szilárdítjuk az állami és munkafegyelmet. Továbbá arról van szó, hogy egész gazdasági életünkben biztosítsuk és érvényesítsük a csehszlovák korona új ellenőrző szerepét és a koronán alapuló ellenőrzés a gazdaságosságért folyó harc éles fegyverévé váljék. Ezek röviden a gazdasági és kulturális országépítés legfőbb sikerei Szlovákiában. Ezek a sikerek nem önmaguktól születtek meg. Ezek a sikerek pártunk szervezőmunkájának eredményei, amely mint a Nemzeti Arcvonal vezető ereje, maga köré tömörítette a városok és falvak dolgozó népét és harcba vezette aa első gottwaldi ötéves terv nagy feladatainak megvalósításáért. Igaz, a' szocialista országépítésben elért sikereink még átütőbbek, még kifejezőbbek lehetnének, ha jobban és egyenletesebben teljesítettük volna a gottwaldi ötéves terv feladatait, ha Csehszlovákia Kommunista Pártjának egész szlovákiai szervezete jobban megszervezte volna harcát a termelésben mutatkozó hiányok ellen, a munka új formáinak és módszereinek alkalmazásáért az iparban és a mezőgazdaságban, valamint az állami és munkafegyelem betartásáért. Ugyanakkor, amikor a párt szervezte Csehszlovákia népének munkás igyekezetét, egyben éles harcot kellett folytatnia a nép és a szocializmus minden nyílt és burkolt ellensége ellen, meg kellett törnie ezeknek az ellenségeknek nyílt és burkolt ellenállását. Ennek a harcnak folyamán lelepleztük és ártalmatlanná tettük Szlánszky veszedelmes kártevő bandáját, amely nagy károkat okozott nekünk és arra készült, hogy felújítsa hazánkban a kapitalista viszonyokat és az imperialista monopóliumok uralmát. A Szlánszky vezette kártevők különösen a beruházások terén okoztak súlyos károkat. Olyan iparágak építését szorgalmazták, amelyek a kapitalista államokból szá^rmazó nyersanyagbehozatalra szorultak volna, a beruházási összegeket felaprózták számos félig felépített üzem között, különösen az energetikában, szabotálták a bányák kiépítését és a beruházási eszközöket a könnyűiparra fecsérelték el, noha Csehszlovákia könnyűiparának teljesítőképességét igen kevéssé használtuk ki. Kártevő tevékenységük népgazdaságunkban kqmoly aránytalanságokra vezetett. Ártalmatlanná kellett tennünk számos kém- és

1 szabotázsbandát, amelyeket különféle hírszerző központok küldtek országunkba. Harcolnunk kellett az emberek gondolkodásában megnyilvánuló kapitalista csökevények ellen, a munkához való új, szocialista viszonyért. Ebben a harcban sok kommunista a párt- és a gazdasági munka kiváló szervezőjévé, a dolgozók igaz vezetőjévé fejlődött és edződött. Százszámra vannak új sztahanovistáink és élmunkásaink, a bőséges terméshozamok és az állattenyésztés nagy hozamának mesterei. De mindez nem változtat semmit azon a tényen, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának munkája jelentősen elmarad a nagy igényektől, amelyeket a szocializmus építése és a nemzetközi helyzet fejlődése vele szemben támaszt. Az első gottwaldi ötéves terv utolsó évében vagyunk. Szlovákia szocialista iparosításának további fejlesztése a jövő időszakban is hazánkban a szocialista országépítés egyik alapvető feladata lesz. A fő feladatok, amelyekre az egész pártnak összpontosítania kell magát, a következők: a) teljesíteni a tervet az iparban és az építőiparban, különösen pedig lényegesen javítani a munkát a kulcsiparágakban és ezzel megteremteni annak kedvező előfeltételeit, hogy mielőbb kiküszöböljük az aránytalanságokat ezeknek az iparágaknak a fejlődéséből; b) biztosítani a pénzreform teljes sikerét és ezzel kapcsolatban széleskörűen kifejleszteni a gazdaságosság érvényesítéséért folytatott harcot; c) teljesíteni a tervet a mezőgazdaságban és biztosítani az egységes földművesszövetkezetek politikai és gazdasági megerősödését; d) kifejleszteni a szocialista kereskedelmet, fellendíteni az árucserét a város és falu között és biztosítani a dolgozók ellátását jóminőségű árucikkekkel. Az ipar és építőipar fejlesztésében jelentős sikereket értünk el, amelyek napról napra javítják Szlovákia életének anyagi és kulturális feltételeit. Mindezek ellenére nyíltan ki kell jelentenünk, hogy mivel a párt és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nem harcol kielégítően a gottwaldi ötéves terv egyenletes teljesítéséért, a tervbevett feladatok mennyiségi és minőségi végrehajtásáért — nem biztosítottuk teljes mértékben népgazdaságunk tervszerű fejlődését. A legkomolyabb hiány az, hogy még egyáltalában nem harcolunk kielégítően a népgazdaságunk fejlődésében fellépő aránytalanságok ellen, amelyeket Szlánszky kártevő bandája okozott és amelyek teljes mértékben megnyilvánulnak szocialista iparunk eddigi fejlődésében. Ezek az aránytalanságok a kulcsiparágak, mint például a szénbányászat, vas- és színesércbányászat, erőműtelepek építésének lemaradásában nyilvánulnak meg. Az erőműtelepek építésének lemaradása nagy aránytalanságra vezetett az ipari termelés fejlődése és a villanyáram termelése között. Szlovákiában 1952-ben az egész ipari termelés 122 százalékkal volt nagyobb, mint 1948-ban, a villanyáram termelése pedig csak 61.2 százalékkal emelkedett. A népgazdaság helyes, arányos fejlődése azonban megköveteli, hogy a vülanyáram termelése legalább olyan iramban fejlődjék, mint az egész iparé, jobban mondva, hogy megelőzze az ipar fejlődését. Ennek az arányosságnak meggyőző példája a Szovjetunió, ötödik ötéves terve, amelynek értelmében 1955-ben az egész ipari termelésnek 1950-hez képest 70 százalékkal, a villanyáram termelésének pedig 80 százalékkal kell emelkednie. A vasércbányászat szintén elmarad a kohóipar igényei, valamint a nehéz és általános gépipar tervezett fejlődése mögött. A vasércbányászat még mindig nem jutott el a múltban elért legmagasabb színvonalra. Az ipar terén pártunk legfontosabb feladata, hogy a CsKP konferenciáján elfogadott irányelvek kitartó teljesítésével felszámolja ezt az elmaradást és kiküszöbölje a fellépett aránytalanságokat. Ezt a feladatot a párt csak akkor teljesítheti, ha biztosítja ezekben az iparágakban a terv egyenletes naponkénti teljesítését és ha figyelmét az előkészítő és feltáró munkálatokra, a földtani kutatásokra, az épülettervezésre és építkezésekre, a szükséges szakképzett káderek nevelésére, egyszóval hiindazokra a kérdésekre összpontosítja, amelyek döntő szerepet játszanak a kulcsiparágak jövendő fejlődésében. Nagyok azonban a hiányok nem csupán a kulcsiparágak munkájában, hanem valamennyi iparágban, az építőiparban és a közlekedésben is. Sok szakaszon nem teljesítik a tervet, vagy pedig a tervteljesítés nem egyenletes. Az 1953.' évi rendkívül megfeszített gazdasági terv sikeres teljesítésétől függ, milyen előfeltételekkel kezdjük meg tervgazda.ságunk új időszakát. Ezért pártunk és népünk minden erejét, minden képességét és mindéi, esflyét arra kell összpontosítanunk, hogy sikeresen teljesítsük a gottwaldi ötéves terv utolsó évét. Az országos pártkonferencia feltárta, mik az >kai annak, hogy nem teljesítik a tervet. Gottwald elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy valamennyi ok közös nevezője a hiányos állami és munkafegyelem, a ránkbízott feladatok teljesítésével szemben tanúsított hiányos személyes felelősségtudat. Az országos pártkonferencia Gottwald' elvtára tíz pontjában az utat is megmutatta, hogyan bi*. \