Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-11 / 141. szám, csütörtök

1953 június 11 m sw 9 Példátlan választási csalásokhoz folyamodtak az olasz kormánypártok A világ női a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásáért harcolnak A Nők Világszövetségének kopenkágai ülésezéséről A kongresszus június 8-i délelőtti ülésén folytatták az Eugenie Cotton beszédével kapcsolatos vitát. Elöször Raoue Reyes (Venezuela) szólalt fel, aki beszámolt a nök jogtalanságá­ról és feudális elnvomottságáról Ve­nezuelában. Dóul Amah burmai kép­viselőnő beszédében a burmai nök súlyos helyzetét vázolta. 1952-ben a 17 millió lakosú Burmában csupán egy szülészeti otthon volt. „Az örö­kös elnyomatás után országunk vé­gül is kiharcolta függetlenségét. Ma azonban ezt a függetlenséget há­borús gyújtogatok veszélyeztetik. Csang Kai-sekék betörtek Burmába, kisajátítják az ország természeti gazdagságát, megrabolják a lakoso­kat. felgyújtják a falvakat és meg­erőszakolják a nőket. Függetlensé­günket veszélyezteti Taivan mosta­ni uralkodója, aki csupán bábja az idegen hatalmaknak. Ezután Elise Chaillet (Svájc), Ma­rié Marchand (Chilié) és Szalva Chaid (Transjordánia) szólaltak fel. Utánuk Baldwin angol küldöttnö emelkedett szólásra, aki beszámolt az angol nőknek a koreai háború megszüntetéséért, a békéért és a há­borús előkészületek ellen indított mozgalmáról. Dél-Anglia nöi — mondotta Baldwin asszony — hálásak azért a segítségért, amelyet a Szov­jetunió és Kína nemzetei nemrégi­ben az árvízsujtotta angoloknak nyújtottak. Baldwin asszony ezután az elnöki asztalhoz ment és a jelenlévők viha­ros tapsa mellett megcsókolta a kí­nai és szovjet nőküldöttségek veze­tőit. Ezután Tabet, Libanon képviselője é« Fargat, Bolívia képviselője szó­laltak fel. Nina Popovának, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde. Nina Popová, a szovjet nök kép. viselője beszédében kijelentette: „Az összes országok nemzetei egyre ha­tározottabban harcolnak a háborús veszély ellen és követelik a békés megoldást. Napról napra kifejezés­re juttatják törhetetlen békeakara­tukat és eltökéltségüket a béke megőrzéséért folytatott harcban. A szovjet nők épp úgy, mint az egész szovjet nép azt vélik, hogy nincs olyan vitás vagy megoldhatatlan kérdés, amelyet ne lehetne az ille­tékes hatalmak között békés tárgya­lások útján megoldani. A tárgyalá­sok és békés rendezés gondolata győzhet és győznie kell az erőszak és a diktátum gondolata felett. A ereje, szabadságának kulcsa. Mivel nem tudják rejtve tartani romlá­sukat és bukásukat, a kapitalizmus marasmusát demagógikusan általá­ban az emberiség pusztulása kez­detének tüntetik fel és maguk szá­mára nem látva kiutat, farizeus módon igyekeznek elhitetni a dol gozókkal, hogy »ideje már, hogy az emberi faj eltűnjön a föld színéről és lakhatóvá tegye a világot a han­gyáknak*:, ahogy ezt Eugen O'Neil, az USA egyik kultúrális dolgozója hirdeti. Mi azonban tudjuk, hogy nem az emberi faj, hanem »a burzsoázia képtelen tovább megmaradni a társadalom uralkodó osztályának . .. képtelen uralkodni, mivel rabszol­gájának még a rabszolga életszin­vonalat sem tudja biztosítani.. És ezért el kell pusztulnia, ahogy már Marx és Engels tanították a Kommunista Kiáltványban. Tehát nem az emberi nem, hanem a bur. zsoázia kénytelen nyomorba dönte­ni, koldusbotra juttatni és szolga­ságba taszítani !>saját« lakosságé nak és a függő országok lakossá­gának nagy részét, mivel ezeknek fosztogatása és rendszeres nyomor badöntése a kapitalista profit biz­tosításánál? egyik eszköze. Mig ná­lunk a polgárok maximális szük ségleteinek biztosítása az uralkodó osztály törvénye, náluk a kapita listák maximális profitjának bizto sítása arra vezeti az uralkodó osz­tályt, hogy nem látja az embert, hanem csak a profitot, hogy min­den törekvésük végén nem az em ber, hanem a pénzeszsák áll. Tények tanúskodnak erről, ame­szovjet kormány az utóbbi időben újból kifejezésre juttatta a nemzet­közi feszültség enyhítésére irányuló békés törekvéseit. A szovjet nép mindig azt a nézetet vallotta és vall­ja. hogy minden nemzetnek joga van szabad és független életre. A nemzeteknek joguk van arra. hogy saját maguk döntsenek sorsukról és senki sem foszthatja meg őket et­től a joguktól. Senki sem kényszerítheti a maga életmódját, kultúráját. rendszerét rájuk. Nina Popová ezután hangsú­lyozta. hogy a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhülése vitathatatlanul hozzájárul a normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok felújításá­hoz. ' Nina Popová ezután azzal a javas­lattal foglalkozott, hogy a kongresz­szus dolgozza ki „A nök jogainak deklarációját" és kijelentette: ..Azt hiszem, hogy ezek-a javas­latok megnyerik egész kongresszu­sunk teljes támogatását. Ügy vélem azonban, hogy nem elegendő magá­ban véve a legjobb deklaráció kidol­gozása sem, hanem szükséges és ez a legfontosabb, hogy e deklaráció megvalósításáért harcoljunk és eb­ben a harcban tömörülniök kell a világ összes nőinek." Nina Popová beszéde után a Bé­ke világ Tanács nevében Platts Mill üdvözölte a kongresszust. A jelen­lévők viharos tapsa köze_ .tte jelen­tette be a kongresszusnak, hogy Panmundzsonban egyezményt írtak alá a hadifoglyok kicseréléséről. • A délutáni ülésen a Nök Világ­kongresszusán az első és második napirendi pont vitáját a kongresz­szus albizottságában folytatták. Több albizottságot alakítottak, ame. Kétnapos szünet után június 8-án 1 folytatta munkáját a brit nemzet- ' közösség miniszterelnökeinek érte­kezlete. A délelőtti ülésen a kül politika kérdéseivel foglalkoztak. A miniszterelnökök meg-vitatták a koreai fegyverszüneti tárgyalá­sokról szóló legújabb jelentéseket és — amint a Reuter-ügynökség szemleírója kijelenti — üdvözölték a hadifoglyok hazatelepítéséről szóló egyezmény aláírását. A szemleíró hangoztatja, hogy a miniszterelnö­lyeket maga Truman, volt elnökük beismert a kongresszus előtt mon dott beszédében. »Az USA lakossá­gának egyötöde rosszul étkezik, rossz az öltözete és rossz lakásvi­szonyok között él. 1951-ben az ame­rikai családok egynegyed részének évi 2000 dollárt meg nem haladó keresete volt. A családok 40 szá zaléka 3000 dollárnál alacsonyabb keresetből élt, és egynegyed része eladósodott.® Hivatalos statisztikai lapok, például az »Economic Notes« kiszámították, hogy egy munkás­család minimális költségvetése és a bére közti hiány 1948-ban az 1939­es színvonalhoz viszonyítva heti 11.40 dollárral, azaz havi 45.60 dol lárral fokozódott. Ez a különbség rendszeresen növekedett és egy amerikai munkásnak ma már aránylag több mint 100 dollár hi­ányzik a maga és családja eltartá­sára. Emellett tekintetbe kell ven niink, hogy 1948 augusztusától 1949 augusztusáig a teljes munkanélkü­liek száma 2,200.000 emberre növe­kedett és ez a szám ma meghalad ja a 3 milliót. Connecticut állam­ban például minden harmadik pol­gár munkanélküli, Rhode Island ál lamban pedig a biztosított munká­sok 22 százaléka állás nélkül volt. A részleges munkanélküliek száma az USA-ban ma meghaladja a 10 milliót. Más tőkés országok helyzete sem viruló. A statisztikai adatok szerint 1952 decemberében több mint 2 mii lió angol nem tudta kivenni nyo­morúságos húsfejadagját, amely 1945-höz viszonyítva 37 százalékkal csökkent. Nyugat-Németországban lyek a gazdasági és szociális jogok­kal, politikai és álli^nolsrári jogok­kal. általános és szakmai oktatás­sal, a népek közötti barátság kér­déseivel, valamint a gyermekek vé­delmével foglalkoznak. Altalános ."ita után az albizottsá­goknak javaslatot '-ell kidolgosniok a megfelelő kérdésekről. Az albizottságok munkájában a kongresszus valamennyi küldötte résztvesz. • A Koreai Demokratikus Nőszövet­ség elnöknője, Pak Den Aj asszony, a kongrr iszusnak üdvöz' ' et küldött az összes koreai nök nevében. „A koreai nők és az egész koreai nép fel vannak háborodva azon, hogy a dán kormány visszautasítot. ta a belépési vízum kiadását a Nök Világkongresszusa koreai kiildöttnöi számára" — írja Pak Den Aj. A koreai nök és az egész koreai nép nevében a dán kormánynál élesen tiltakozott ezen önkényes cselekedet ellen. A koreai küldöttnök azonban lélekben önökkel vannak, jóllehet a számukra fenntartott hely a kon­gresszuson üres marad." A Nök Világszövetségének június 9-én, plenáris ülésén folytatták Eugenie Cotton beszédével kapcso­latos vitát. Ezzel egyidejűleg a napirend el­ső és második pontjával kapcsolatos beszámolókat megtárgyalták az al­bizottságokban is. A plenáris ülésen Li Te Csuan (Kina) elnökölt, alelnökök Luckock (Kanada), Candelária Rodriguez (Cuba) voltak. A kongresszus résztvevői melegen üdvözölték Izabella Blum asszonyt, a Béke Világtanács tagját és Maria Rossit, az Olasz Demokratikus Nők küldöttjét. | kök elhatározták, nyilatkozatban helyeslik, hogy a nyugati hatalmak a közeljövőben tartsanak tárgyalá­sokat a Szovjetunióval Az Observer diplomáciai szemle­írója ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „az értekezleten bizonyos bí­rálattal illették az amerikaiaknak a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon elkövetett egyes cselekményeit és a Szovjetunióval szemben tanúsított álláspontjukat." körülbelül 7 millió ember nem tud húst, tejet és müzsíradékot vásá­rolni. Olaszországban egy négytagú család minimális költségvetése havi 60.000 líra, egy ipari munkás azon­ban a felét sem keresi meg és a részben alkalmazottak nagy több­sége csak 18—20.000 lírát keres. Nyugat-Németországban több mint 3 és félmillió a munkanélküliek szá­ma, Angliában 500.000 a munkanél küliek száma. Belgiumban minden nyolcadik polgár, azaz 320.000 em ber munkanélkül lézeng. Igy néz ki a burzsoáziának a »saját* dolgozói­ról való gondoskodása. A függő or­szágok helyzetéről az ENSZ hivata los jelentése tanúskodik. Marokko. Kénia, Ugánda, Pakisztán, Belga Kongó és más országokban 50.000 lakosra esik egy orvos. Nigériában az 1948-ban iskolákra fordított ki­adások 2 millió font sterlinget tet­tek ki, azaz egy lakosra még egy doboz cigaretta ára sem esik. A nyomor, az éhség, Írástudat­lanság és betegségek számjegyei mutatják meg a kapitalista és füg­gő országok helyzetét. A kapita­lizmus alapvető közgazdasági tör­vénye azonban ilyen gazdálkodást kényszerít ki, mivel a fegyveres erők óriási növekedése, a kapitalis ta fejlődés szüksége az ember el­szegényedésére vezet. Hisz az At­lanti egyezménybe tartozó orszá goknak csupán a közvetlenül kato­nai célokra fordított kiadásai az 1952—53. évben meghaladják a 75 milliárd dollárt. E pénzen 4 millió két- és háromszobás lakás épülhet ne fel. 50.000 orvost lehetne tanít­tatni, 900.000 fekvőhellyel rendel Az olaszországi parlamenti vá lasztásokon a szavazók százalék­aránya igen magas volt, hozzáve­tőleges számítások szerint a 90 százalékot is meghaladja. A tudó sító a továbbiakban beszámol arról, hogy a »l'Unitá« hétfői száma egész oldalt szentel a választási csalások leleplezésének. A cikk el­me: »Kereszténydemokraták válasz tási csalásait bizonyító első doku mentumok.« Tizenegy olyan esetről számol be a lap, amikor apácák vagy papok súlyos betegeket vittek szavazni és azok a szavazás alatt, vagy után meghaltak. Többezer vá lasztó apácák jelenlétében szava­zott. Ezeknek olyan hamis orvosi bizonyítványuk volt, mely szerint alkalmatlanok voltak arra, hogy egyedül szavazzanak. Sok esetben az apácáknál mások számára kiál lított választási igazolványokat ta­láltak. Firenzében előfordult, hogy egy beteget elraboltak. A keresz­ténydemokrata párt emberei meg jelentek a Sa.n Giovanni kórházban és magukkal vittek egy Piagioni nevű beteget a szavazásra Azt ál­lították, hogy a beteg felesége küldte őket. Csak később derült ki. hogy az asszony egyáltalán nem tudott a dologról és csak nagy fá radsággal sikerült kinyomoznia fér­je hollétét. A »l'Unitá« beszámol a kommu­nista párt és más demokratikus pártok több olyan tagjának letar­tóztatásáról, akik igyekeztek meg­akadályozni azt, hogy egyes válasz tók kétszer szavazzanak és akik meg akarták akadályozni a papok, szerzetesek és apácák választási •mesterkedéseit. A lap beszámol a választójogi törvény megsértésének több esetéről, különösen Bari tar­tományban. Igy például Trani vá rosában egy pap élelmiszert cserélt választói igazolványokért. Andria városában egy lelkész erőszakkal elvette két szavazó választói iga zolványát, mert az említett két em ber nem volt hajlandó a keresz ténydemokratákra szavazni. A »l'Unitá« jelenti továbbá, hogy 150 apáca előbb Reggio Calabria tartományban szavazott, majd a Messinai-öblön áthajózott, hogy egy szicíliai városban másodszor lesza vazzon. Több olaszországi városban az apácák hamis orvosi bizonyítvá­nyokat mutattak fel, hogy kórház­ban fekvő választók nevében sza vazhassanak. Igen sok prefektus táviratot kül­dött a szavazókörzetek elnökének, kezö kórházakat lehetne berendez­ni, 500.000 nép- és középiskolai osz­tályt, múzeumokat, házakat, pihe­nöotthonokat, parkokat lehetne lé tesiteni, segélyt és pénzbeli támo­gatást lehetne nyújtani a munka­nélkülieknek. Mindez azonban ép pen azért lehetetlen, mert a tőkés nem látja az embert, csak a profi­tot, a dolgozó őt nem mint ember, hanem csak mint gép érdekli. Ha tehát összehasonlítjuk a kapi talizmus mérlegét saját mérlegünk­kel, és összehasonlítjuk az ameri­kai kongresszusnak a fegyverke zésre és koncentrációs táborokra fordítandó költségek felemeléséről szólj határozatait, pártunknak és kormányunknak a jegyrendszer' megszüntetéséről, a béreknek, a já radékoknak és gyermekpótlékoknak az árcsökkentéssel kapcsolatos fel emeléséről szóló határozatával, vi­lágosan kitűnik, kié a jövő, hol van a kollektív ereje és hol áll fenn néhány gazdag család erőszakos uralma. Egyet azonban tudatosíta­nunk kell. A marxista tudomány azt tanítja, hogy az ember nem a természet játékszere, hanem saját boldogságának megteremtője. Meg változtatja a világot, valamint a világban betöltött helyzetét is. Éle­tünket azonban semilyen törvény, semilyen határozat nem változtatja és nem javítja meg, ha magunk nem törekszünk erre és nem kü szöböljük ki a hiányosságokat Még sok Jjiányosságunk van. Hisz például "1952-ben a bratislavai ke­rületben 135 EFSz nem teljesítet te cukorrépabeadási kötelezettségét, aminek következtében nem tudtak hogy ne vegyék figyelembe a de­mokratikus pártok részéről kikül­dött ellenőrök észrevételeit a ke­reszténydemokraták csalásaival kapcsolatban. Ilyen irányú utasí tást már szombaton, a választások előtti napon adott az olasz belügy­miniszter, hogy megfelelő védelmet biztosítson azoknak a keresztény­demokrata szervezeteknek, amelyek­nek különös feladatuk volt a vá­lasztási csalások megszervezése. Az olasz belügyminiszter teljesen válasz nélkül hagyts a balodali saj­tónak a választási csalásokra vo­natkozó leleplezéseit, jóllehet a saj­tó pontos neveket, adatokat és idő­pontokat is megjelölt. A belügy­miniszter egyszerűen kijelentette, hogy nincs szó nagyarányú csalás­ról. A szavazás lefolyásával kapcso­latos első kommentárjában hétfőn reggel a »l'Unitá« a következőket írja: »A választások demokratikus lefolytatását elsősorban és a legar­eátlanabbul az olasz rádió sértette meg. Vasárnap az olasz rádió a kereszténydemokraták érdekében rendkívül heves propagandát fej tett ki. Választási gyűléseket már nem volt szabad tartani, de az olasz rádió állandóan a kormánypárt ér­dekében agitált. Igy az adófizetők pénzét csalárd módon egyetlen po­litikai irányzat érdekében használ­ták fel; vagyis a kormányon lévő párt megtehette azt, ami a szava­zás kényes és döntő pillanatában a többi pártoknak tiltva volt. A leg­súlyosabb jelenség azonban az — folytatja a »l'Unitá« -— hogy a hatóságok minden erejükkel igyekeztek fedezni a keresztény­demokraták választási csalásait, sőt kifejezetten felszólították a választókat, hogy sértsék meg a választási törvényt. Az olasz belügyminiszter már két napja a sajtóügynökségeknek adott nyilatkozataiban nyilvános és szemérmetlen akciót folytatott az ellenzéknek azon joga ellen, hogy szembehelyezkedjék a csalá. sokkal. Vasárnap Scelba a demo­kratikus szavazatszedőknek azt a törekvését, hogy a törvény tisztelet­bentartása fölött örködjenek, az apácák ellenj hajszának minősítet­te. A választási csalások leleple­zése tehát — fejezi be cikkét a »l'Unitá« — kellemetlen az olasz belügyminiszternek. A keresztény­demokrata vezetőknek tehát nem nyugodt a lelkiismeretük.« előállítani oly mennyiségű cukrot, ami egész Szlovákia dolgozóinak kéthavi szükségletét teszi ki. Min­den bizonnyá) érzékeny veszteség ez, éppen úgy, mint az a 40.000 méter len^nyag is, amelyet a len­beadási kötelezettség nemteljesitése miatt nem tudtak kitermelni. Ez az oka annak, miért nem tud egyes ágakban teljesen érvényesülni a szocializmus alapvető gazdasági törvénye. Munkahelyünkön mind­nyájunknak tudatosítanunk kell, hogy mindenki számára dolgozunk, az új emberek érdekében, akik más munkahelyeken viszont a mi ja­vunkra dolgoznak. Fokozott mun kafegyelemmel, a munkatermelé­kenység fokozásával haladunk a párt X. kongresszusa felé. Tudató sítanunk kell, mit, miért teszünk. Ennek pedig akkor ébredünk a tu­datára, ha sohasem felejtjük el Gottwald elvtárs szavait, ha mind­abban, amit cselekszünk, az ember jóléte javításának eszközét fogjuk látni. Pártunk és kormányunk minden törekvésének végén az em ber és az ember helyzetének megja­vítása áll. Fontos, hogy minden dolgozó a gépek mellett, a mező kőn, vagy a hivatalokban ne felejt­se el államhatalmunknak ezt az emberhez való új viszonyát és ezért minden erejével támogassa állam­hatalmunk határozatait, teljesítse utasításait és propagálja a szocia­lizmus nagy célkitűzéseit, melye­kért a munkásosztály legjobb fiai és leányai életüket áldozták és amelyeknek gyakorlat) megvalósí­tása a mi kezünkben van. Dr. Králik György A nyugati hatalmak a közeljövőben tartsanak tárgyalásokat a Szov efnnióval

Next

/
Thumbnails
Contents