Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-11 / 141. szám, csütörtök

4 UJ SZO 1953 június 11 MILLIÓK BARÁTSÁGA Irta: NYIKOLAJ TYICHONOV PAH1ÉLET Az SzIKP munkájának tapasztalataibáj Hogyan segítették elő a kommunisták a munkafegyelem megszilárdítását a kolhozban Forró, trópusi tavaszi este történt Indiában. A fölénk boruló sötét égen vakító fényű csillag-ok ragyogtak. Béketalálkozónkat a tenger, parton hívták össze. A tengerpart homokjában ülö emberek mögött az alacsony parton szertefoszló hullámok habja fehérlett. A nép és a tenger moraja egybeolvadt. A homályban a hinduk kivillanó fehér fogai a hátuk mögött játszadozó hullámcseppekhez hasonlítottak. Tágranyílt szemmel figyelték a Szovjetunióból érkezett jövevényeket. Szemükből határtalan érdeklődés és lelkesedés tükröződött. Mohón hallgatták a tolmács szavait, aki dallamos, gazdag nyelvükön beszélt hozzájuk. Az volt az ember érzése, hogy e homokos part sötét térségét a tenger és a város között a homokban ülő férfiak, nők és gyermekek beláthatatlan sora lepte be. Az ember érezte az izgatott szívek dobogását, nagyszámú barátaink szívének dobogását, akik a nagy szovjet népet üdvözölték. Egy alacsony delhi-i asszonyka, aki többezer aláírást gyűjtött az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötésére kiadott felhíváshoz és egy gudzsarati építömunkás megerősíthetik mindazt, amit az indiai emberek a távoli Moszkváról beszélnek. Mindketten és még több más hindu már jártak a népek békéjének és barátságának fővárosában, látták a szent Kremlt és a nagy mauzoleumot. Orosz barátaikkal együtt esténként maguk is bejárták Moszkva utcáit. Én is megéreztem a nép e hatalmas barátságának, az egyszerű szívek millióiból kiáradó melegségnek erejét, ama forró üdvözletek és jókívánságok nagy jelentőségét, amelyeket a világ minden részéből a Szovjetunió testvérnépeinek küldtek. A Bengáli-öböl partján töltött felejthetetlen élményekkel teli éjszaka után megpillantottam az új, szabad Kína verőfényes napját. Láttam a mezők dolgozóit, akik első ízben fái adóztak saját földjükön, láttam a munkásokat, akiket büszkeség töltött el, hogy munkájukbaj] meghonosították a szovjet tapasztalatokat. Láttam az írókat, akik örömmel üdvözölték a szocialista realizmus módszerét. Láttam a Tibet távolfekvő vidékeire vezető utak építőit. Mindnyájan a jövöről beszéltek, melynek széles körvonalait már látták. Megismerkedtem a szavaknál is ékesebben szóló számokkal. Többszázezer kínai megtanulta az orosz nyelvet. Rádióleckéket hallgattak, tankönyvekből, szovjet újságokból és könyvekből tanultak. A KínaiSzovjet Baráti Társaságnak többmillió tagja van és számuk állandóan növekszik. Ök bíznak a béke iga^ügyében és semilyen ámítással nem tudják őket félrevezetni. Üdvözlik a Szovjetunió minden néppel folytatott baráti békepolitikáját, amely a békés, kulturális közeledésre irányul. Együtt küzdünk a béke ügyéért. A becsületes francia bányászok, dokkmunkások, párizsi munkások tudják, hogy a szovjet embereknél igazabb barátaik nincsenek és velük együtt síkraszállnak angol barátaik is a békéért, azok a bátor és hajlíthataltan emberek, akik az imperialista intervenció napjaiban megtagadták a Szovjet-Oroszország elleni háborúba fegyvereket szállító gőzösök terhének berakását. Az angol nép a dicsőség kardját ajándékozta Sztálingrádnak. Ezt a kardot Sheffield legjobb fémmunkásai kovácsolták, akik a béke barátait meghívták a városukban tartott háborús gyujtogatók elleni világkongresszusra. A festői szépségű Róma közelében olasz barátaink megmutatják azt a helyet, ahol a fasisz ta sortüzek legutóbbi áldozatai nyugszanak, ök is készséggel útbaigazítanak mindenkit, ahhoz a sír hoz, ahol egy antifasisztaként lelőtt orosz ember van eltemetve. Ki ez az orosz ember? Partizánná lett hadifogoly-e, vagy a fasiszták ellen vívott küzdelem egyik földalatti harcosa? Csak annyi ismeretes, hogy Olaszország szabadságáért esett el. Ha az olaszok nem is tudnak róla többet, mind a Po-völgyében, mind egész Olaszországban jól tudják, milyen segítséget nyújtott a szovjet nép a borzalmas árvíz következté ben szükséget szenvedő olasz lakosságnak, ami azért következett be, mert a kormány megfeledkezett a gátak rendbehozásáról, amelyeket a folyó áttört. NoTvégiában csodálatos történetet hallottam a norvég gyermekekről. A történetet egy egyszerű ember mondta el nekem aki eleinte olyan mindennapi embernek látszott előttem és semilyen különösebb hatást nem tett rám. Elmentünk a szovjet hadifóglyok temetőjébe. Hamvaik fölött emlékmű áll. Az emlékmű elé virágokat helyeznek. Akkor is éppen virágokat helyeztek el. Kísérőm váratlanul előrelépett és kijelentette, hogy szeretné, ha megtudnánk, hogyan lettek a norvég gyermekek a szabadságukért küzdő Szovjet Hadsereg iránti mély hálaérzetükböl kis hősökké. A norvégek tudták, hogy éhhalállal pusztítják a szovjet hadifoglyokat. Az őrségnek parancsot adtak, lőjön le mindenkit, aki a hadifoglyokhoz közeledni merészel, vagy pedig szót akar velük váltani. A norvég férfiak nem tudták elképzelni, hogyan juttathatnának élelmet a hadifoglyoknak. Ekkor a gyermekektől indult ki a kezdeményezés. A hadifoglyok drótkerítéssel körülvett munkahelye körül dús rét terült el. A gyermekek a drótkerítéstől és az állig felfegyverzett öröktől messze játszottak. Szándékosan kiáltozásokkal s lármával elvonták az őrök figyelmét és legbátrabb társaiknak lehetővé tették, hogy a sürü zöld fűben a drótkerítéshez lopakodjanak és élelmiszercsomagot dobjanak át a hadifoglyoknak. Mielőtt e lépésre elszánták volna magukat, a gyermekek más helyen megbeszélték, hogyan kússzanak zajtalanul a sürü fűben és hogyan dobják át egyetlen karlendülettel a csomagot. Más alkalommal valaki elövigyázatlanságot követett el közülük és életével fizetett ezért. A fiúk félelem nélkül cselekedtek, mert segítséget akartak nyújtani és meg akarták könnyíteni a helyzetét azoknak, akik drága hazájuk szabadságáért is harcoltak. E fiúk már felnőttek — mondta kísérőm — és egész életükben megőrzik a szovjet nép és nagy vezérei iránti mély hálájukat. Tudunk amerikai jóbarátainkról, akik lelkesen támogatják a népek barátságát. A békekonferenciákon és békekongresszusokon halljuk szavukat, olvassuk brosúráikat és cikkeiket, tudjuk, rendkívül nehéz körülmények között, hogyan törődnek a béke ügyével, látjuk őket, amikor nálunk vannak látogatóban és hazánk területén megismerkednek városaink és kolhozaink, szövetségi köztársaságaink életével. Az amerikai tartományi lapok szerkesztői nemrégen Moszkvában vendégeskedtek és visszatérésük után erejüktől és képességüktől telhetően írtak moszkvai tartózkodásukról. Az egyszerű amerikai ember azt olvasta, hogy Moszkvában békeszerető emberek élnek és dolgoznak és hogy innen nem irányítanak titkos repülőszörnyetegeket az amerikai légitérbe és senki sem akarja ott elpusztítani az amerikai városokat. Valamennyi világrész egyszerű emberei tudják, mit jelent a szovjet állam békepolitikája. A szovjet kormány és a párt vezetőinek szavai számukra a Szovjetunió szándékainak nagy tanújelét adják és látják, hogy a Szovjetunió békeszándékait tettek támasztják alá, amelyek ezt a céltudatos békepolitikát erősítik. Nem sorolhatjuk fel a föld összes népeit, de minden országban vannak barátaink, minden országban vannak emberek, akik hisznek népük jobb jövőjében, hisznek a népek közti békében és abbah, hogy nincs olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amely békés úton, az érdekelt fe lek kölcsönös megegyezése álapján ne lenne megoldható. A szovjet nép e számtalan barátai a béke és a haladás igaz, hü harcosai. Az SzIKP elnökségének a párt X. kongresszusával kapcsolatban kiadott utasításai meghagyják a falusi pártszervezeteknek, hogy a kongresszus előtti időszakban törődjenek fokozottabban az EFSz-ek megszilárdításával. A szocialista munkaverseny fellendítésével gondoskodniok kell a hektárhozamok növeléséről és az állatállomány hasznosságának fokozásáról. Hogy a párt falusi szervezetei eredményesen teljesíthessék ezeket a feladatokat, gyökeresen meg kell javítaniok a szövetkezeti tagok között végzett politikai tömegmunkát és naponta harcolniok kell az egységes földmüvesszövetkezetek munk afegyetmének megszilárdításáért. Az SzIKP tapasztalattárából alább cikket közlünk a scselkovi járás Cskalovról elnevezett kolhoza pártszervezetének néhány tapasztalatáról, melyet a Nagy Honvédő Háború utáni első években a kolhoz munkafegyelmének megszilárdítása terén szerzett. A mi falusi pártszervezeteink bizot.t. sagainak jó tanulságul fognak szolgálni. A Cskalov-kolhoz hosszú időn át a scselkovi járás legelmaradottabb kolhozai közé tartozott. Most azonban új erőre kapott és biztos lépésekkel halad előre. Az elért eredményekhez nem kis mértékben járultak hozzá a falu kommunistái, akik elhatározták. hogy a kolhozt a legel, sők közé sorakoztatják fel. Minden kommunista együttes erővel dolgozott ennek a feladatnak megvalósításán. A pártszervezet nagy munkát végzett, míg sikerült rendet teremtenie a kolhozban és megszilárdítania a munkafegyelmet. Célunk az volt, hogy minden munkabíró kolhoztag kivegye részét a munkából, hogy az emberek minden erejüket a közös gazdálkodásra fordítsák, hogy mindenki törődjön az artyel növekedésével és felvirágoztatásával. A kolhoz munkafegyelmének kérdését a pártgyülésen beszéltük meg. A kommunisták felszólalásaikban rá. mutattak a munkakerülés egyes eseteire és azokra, akik elhanyagolták a kolhoztag kötelezettségeinek teljesítését. Határozatot hoztunk, hogy megjavítjiík a munka megszervezését, felülvizsgáljuk a belső rendszabályokat és fellendítjük a tömegpolitikai munkát. Vitákat szerveztünk minden munkabrigádban és munkacsoportban. Ezután megtartottuk az artyel taggyűlését. A becsületes kolhoztagok értékelték a pártszervezet támoga. tását, amely kérlelhetetlenül sikraszállt a fegyelem megerősítéséért és nyíltan bírálni kezdték az artyel rendbontó tagjait. Felszólították a vezetőséget, hogy ellenük szigorú rendszabályokat léptessen életbe. A széles tömegek befolyásolásának ereje mutatkozott itt meg. A lefolyt megbeszélések és a taggyűlés után az emiberek nagy többsége rendesen kezdett munkába járni. Hogy még jobban megerősítsük a munkafegyelmet, felhívtuk a kolhozvezetőség figyelmét arra, hogy szükség van „belső kolhozrend" kidolgozására. Kolhozrendünk már volt valamikor, de nem igen vettük figyelembe s végül is egészen feledésbe merült. Egyes rendelkezései már elavultak. A kolhozvezetöség helyeselte nézetünket. Aktívát hívott egybe, hogy megbeszéljük, mi. lyen legyen a kolhozrend, hogy megállapítsa, mit vegyen figyelembe öszszeállitásakor. A munkabrigádok és csoportok vezetői, valamint az élenjáró kolhozisták lelkesen támogatták a pártszervezetet. Értékes és tárgyilagos javaslatokat tettek. Bizottság alakult a kolhozrend kidolgozására. A vezetőség tanácsunkra a járási mezőgazdasági ügyvívöség. hez fordult az ügyben. A kolhozrend megállapította, hogy a munka megszervezésénél az egyének és a kis csoportok munkája alapján meghatározott munkanorma szolgál alapul. Kijelölte a mun kafolyamatokat a kolhozban a me zőgazdasági év különböző szakaszai ban, megállapította a munkafegyelem megerősítését szolgáló rendszabályokat és annak benemtartása esetén a büntetés módozatait. A kolhozrend összeállítását rész. letesen megbeszéltük a munkacsoportokban, majd az artyel taggyűlésén. Egyes kolhoztagok nem értettek egyet velünk. „Nem lehet ilyen szigorú rendet bevezetni — mondták. — Tulajdonképpen az a fontos, hogy teljesítsük a normát. Nem lényeges, hogy később fogok-e munkához. Hisz elvégzem a kötelességem." De a kommunisták és az aktivisták védték a kolhozrendet és bebizonyították. hogy a szigorú rendre feltétlenül szükség van, mert ez erősiti a fegyelmet, hozzásegíti a lemaradottakat, hogy lépést tarthassa, nak a többivel, mindez pedig a kolhoz hasznára válik. A kolhozrendet végül elfogadták. Az emberek nemcsak, hogy nem maradtak el a munkából, hanem megszűnt a munkába való későnjárás is. Gondolkozni kezdtünk azon is, hogy fokozzuk minden egyes kolhoztag termelési aktivitását és felelősségét a termésért. Arra törekedtünk, hogy az emberek egész csa. ládjukkal járjanak munkába, nem úgy, mint eddig, hogy csak egy személy járt a családból munkába," a többiek személyes ügyeikkel foglalkoztak. Falunkból sokan járnak gyárba dolgozni. Ügy akartuk, hogy amennyiben lehetséges, ök is résztvegyenek a kolhoz munkájában. A kolhoz vezetőségének azt ajánlottuk, hogy a munkaszakaszokat osszák meg a munkacsoportokon belül az egyes kolhozisták közt, akik aztán azon a szakaszon dolgoznának egész éven át. Munkaszakasz kijelölésekor számításba kell venni a kolhoztag munkaképességét. Minden egyes kolhoztag részére meg kellett határozni a terméshozam nagyságát is, A kolhoztag természetesen köteles a munkacsoport vezetőjének egyéb utasításait is követni, de a részére kijelölt szakaszért különöskép felelős. Ezzel kapcsolatban a pártszervezet széleskörű felvilágosító munkát végzett. A kommunisták igyekeztek eljutni minden egyes kolhoztaghoz és személyesen beszélni velük. Harminc népnevelő járta a falut és vitatkozott a családokban. Mindenkinek alkalma nyílik most megmutatni, hogyan tud dolgozni, milyen magas terméshozamot tud elérni. A népnevelök számokkal fegyver, keztek fel, kiszámították, mit kapnak a kolhoztagok, ha a kolhoz eléri az állam által megállapított terméshozamot, mekkora lesz a munkaegység díja, ha a kolhoz teljesíti kötelezettségvállalását. A számok meggyőzték a tagokat. A kolhoztagok egyéni felajánlásokat tettek és bekapcsolódtak a munkaversenybe. Míg azelőtt a földekre 30—35 ember járt ki, most megkétszereződött a számuk. Külön jelentősége volt annak az értekezletnek, amelyet azokkal a munkásokkal és alkalmazottakkal folytattunk, akiknek valamilyen közük van a mezőgazdasághoz, összehívtuk őket, eljártunk hozzájuk látogatóba és felkértük őket, hogy segítsenek a kolhoznak, amelyben feleségük és gyermekük dolgozik. Az agitáció használt. Sokan a gyárak, ban dolgozók közül kezdtek résztvenni a kolhoz életében. Vasárnaponként száz, söt több ember jött ki a szántóföldekre. Az egyes példákon szemléltethetjük, mennyire megnőtt a termelési aktivitás, mennyire megerősödött a fegyelem. Jevdokija Makarona kolhozista azelőtt egyedül dolgozott. Férje, Vaszilij Pavlovics gyári, alkalmazott nem segített a kolhozban. Amióta beszélgettek vele, szántott, vetett, résztvett a szénakaszálásban. Klavgyija Malenkova két fiatal lánya és férje, aki gyárban dolgo. zott, kezdtek járni a munkába. Felszínre kerültek természetesen elavult nézetek is. Ezek ellen hareóöli kellett Mária Kozulina például nem akart munkaszakaszt vállalni Többször beszélgettek vele, hogy meggyőzzék a munka új módszerű megszervezésének hasznosságáról. „Értsd meg végre, — mondta Sonya Sinova népnevelő — ha igyekezni fogsz, javára válik a kolhoznak s neked is hasznod lesz belőle." Kozulinán fogott ez a jó tanács s nagyon jól dolgozott az egész idény alatt. Nagyon szép volt a munkaszakasza. Másokkal a kolhoz taggyűlésén és a munkacsoportokban beszéltek és így hatottak gondolkodásukra. A kollektíva közvéleménye nagyon erősen hatott reájuk. Nem lehet a nép véleménye ellen cselekedni. A legnagyobb dologidőben is felmerültek nehézségek. Ébren' kellett tartani az emberekben egész idő alatt a versenyképességét és hatni kellett az elmaradókra. Antónia Sinova és Matrena Koszareva elhanyagolták a vetést. Szakaszukat gyom lepte el. Mária Mozsajeva népnevelő, a munkacsoport vezetője meglátogatta őket és elbeszélgetett velük. Mindkét kolhozista megjavult és munkaszakaszukon rendet teremtettek. Megjavítottuk a tömegpolitikai munkát, színesebbé, hatásosabbá tettük. Az élenjáró munkacsoport tiszteletbeli vöröszászlót kapott. A hét végén mérleget készítettünk, megállapítottuk, ki került az első helyre. Átadtuk a zászlót. Mindennap ki. függesztettük a „Ki az első" feliratú plakátot. Ezen felsoroltuk azokat, akik terven felül teljesítették a feladatukat, akiknek a munkája minőségileg kivált. Képes újságot adtunk ki, amelyben közöltük a verseny győzteseinek fényképét. A fénykép képes újságban való közzétételé, nek kérdését megtárgyalták a munkabrigádokban és csoportokban, majd a kolhoz vezetőségének ülésén és a kolhoztaggyülé

sen. A javaslatokat komolyan és alaposan megtárgyalták Ez a látszólag egyszerű eszköz nagy hatással volt az emberekre. Megnövelte igyekezetüket. Amikor kifüggesztették Mária Vasziljevna Szusz.jukina régi kolhozista fényképét, nagyon meghatódott. „Miért dicsérnek annyira?" kérdezte meghatottan. — „Rászolgáltál, ezért a megtiszteltetés és megbe. csülés" — hangzott a válasz. És látni kellett volna, mennyire igyekezett ez az egyszerű orosz aszszony, hogy még szebb teljesítményeket érjen el. Az egyik kommunistának az az ötlete támadt, hogy „A Krokodil tollhegyén" címen szatirikus faliújságot adjunk ki. Az újságnak nagy sikere volt. Segített megerősíteni a fegyelmet. Azqk, akik rákerültek a ..tollhegyre", megjavultak. Vaszilij Szorokin későn ébredt, elkésve érkezett a mezőre s rákerült a „tollhegyre". Vagy egy hétig elégedetlenül, komoran járt. morgott. szor. galmasan dolgozott. De aztán belátta: „Csodálatos dolog ez, az embernek egyenesen a szívébe markol." És aztán maga is hozta az ötleteket az újság szatirikus cikkei számára. Az állatfarmon nem volt rend. Az állatgondozók fegyelme meglazult. Ide összpontosítottuk figyelmünket. A pártszervezet kezdeményezésére és útmutatása alapján átvizsgáltuk a farm munkaprogrammját, tökéletesítettük a munka nyilvántartásának és jutalmazásának rendszerét. Az állatgondozókat a egtar>nszkítább népnevelök látogatták meg. 'Wq-p....- 'ék a? oľvŕri mun

1 ->rsenyt. Biztosíották az új rendet és a fegyelem megerősödött Mindez a farm mer"'" 'ult viszonyait t \r"- _e vissza. A tejhozam kétszeresére emelkedett, az egész állatállomány jókarban van. A kommunisták naponta végeztek tömeg politikai munkát, az embereket szocialista öntudatra nevelték. Ezáltal nagymértékben megerösitet. ték a fegyelmet és megnövelték a kolhozisták termelési aktivitását. Ez tette lehetővé, hogy a kolhoz a legelmaradottabbak soraiból a legelsők közé került Sz. Pvendov a scselkovi járás Cskalovról elnevezett kolhoza pártszervezetének titkára. /