Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-05 / 136. szám, péntek

UJSZÖ 1953 június 5 KRUPANALTÖRTÉNT (Elbeszélés) Áz esemény, melyet leírunk, 1952 deceinber 9-én történt Jugoszláviában. Az elbeszélést a „Za Ljudsko zmago" közölte. Az országúton, mely a Verbász partján kanyarog BanjalukátÓl Jaj­ce irányába, néhány kilométerre Krupátől, az emberek hosszú sorban vonultak. Csákányokkal, lapátokkal és más kéziszerszámmal felfegyver­kezve ásták napról napra a hegy lábát, amely fenyegetően neheze­dett az útra, mintha minden pilla­natban arra készülne, hogy hatal­mas tömegével ráboruljon. A csáká­nyok csapásai alatt apró kövek re. pültek szerte-szét, vörösesbarna por­felhő szállt fel. A szél elkapta és az emberek szemébe csapdosta. A köve­ken a vasak ritmikus csapásai és a munkásokat sürgető felügye­lő durva kiáltásai visszhangzottak. Az Okucsáni—Banjaluka—Jajce— Bugojno—Mosztár—Metkovics mü. utat javították. Másszóval, készült a Zágráb—Belgrád és az adriai Met­kovics hadikikötö közötti autóút. Közvetlenül Krupa alatt — ott, ahol a hegy legközelebb esett a Verbászhoz — a múlt felett ijesztően függött egy félig levált kőszikla. Időközönként, mélyen alóla, akna­robbanások és kalapácsütések hal­latszottak. Itt volt Rajkó brigádjá­nak állandó munkahelye. Malbasics Rajkó, Nedja Malics, Gojko Sztanoje és Zsivko Grbics, három barát — Muharem Djindjics, Sztánoje Racsics és Mile Szkokics földiek, egy falu­ból valók, Reakvicából. Kicsi koruk óta barátok. Egész sor aknát rob. bántották fel, utána eltisztítot­ták a terepet, aztán újra rob­bantottak és mind mélyebben beás­tak a hegy alá. A szikla alól robba­nás hallatszott. Rajkó társaival együtt kirohant a fedezékből, hogy megállapítsa a robbanás hatását. Maga a felügyelő is közelebb me­részkedett. A szikla alatt hatalmas ür tátongott, látszott, hogy a szikla már nem sokáig tarthatja magát. — Na most ide a csákányokkal! — parancsolta a felügyelő. De a mun­kások mozdulatlanok maradtak. An­nak ellenére, hogy a felügyelő má­sodszor is megismételte a parancsot, senki sem mozdult. A felügyelő arca sötétvörös lett a dühtől. Fenyege. tőén emelte fel kezét és elkáromkod­ta magát. Rajkó felforrt, hirtelen előrelépett és vadul nézett a fel­ügyelő szemébe: — Ezt nem teszed meg velünk ...! Hát nem látod, hogy a szikla min­den percben könnyen ledőlhet. Ol­dalt fogunk ásni és ott helyezzük el az aknát. Egy éles: „Megparancsolom" sza­kította félbe Rajkot. —. Mi mégsem tesszük meg — fe­lelte Rajkó csendesen, dacos elszánt, sággal. — Családunk van, feleségünk, gyermekeink —- mondta Nejda Ma­lics. — Indulj! — kiáltotta Mile Szko­kics és fenyegetően közeledett a fel­ügyelő felé, aki elcsodálkozva és megrémülve lépett néhány lépést hátra. Ez a nyomás arra kényszerítette a felügyelőt, hogy megváltoztassa a hangnemet. — Nyugodjatok meg, elmegyek a bizottságért, amely a munkát irá­nyítja, hadd határozzon ö. Az ajánlatot a munkások elfogad­ták. Amíg a felügyelő elrohant Krupa irányába, a munkások Rajkó köré gyűltek és tanakodtak. — Üljünk le egy kicsit, amíg visz­sza nem jön — ajánlotta Rajkó. A meggémberedett kezek a házi dohányzacskókba merültek, majd újságpapírba cigarettát sodortak. Kék, büdös füst vette körül az egész csoportot. Egyesek beszélgettek, mások levetették bocskoraikat és átkötözték lábaikat. Rajkó idegesen rágta a kukoricakenyeret és elgon­dolkozva nézegetett Krupa felé. A autó berregése talpraállította a munkásokat. A kezek önkényte­lenül a csákányok után nyúltak. Az autóból a felügyelővel még három ismeretlen ember lépett ki. Meleg bunda volt rajtuk és mélyen lehú­zott szörmesapka. Anélkül, hogy elmentek volna az autótól, né­hány pillanatig nézték az alá­ásott sziklát és azonnal közölték a munkásokkai a »bizottság vélemé­nyét. tt — Veszély nincs, a félelem túl­zott. A sziklát még jobban alá kell aknázni, mert az oldalaknázás két-három nappal meghosszabbíta­ná a munkát. Ha valaki nem akar. ja menjen haza. Rajkó úgy állt ott társaival, mintha kövé vált volna. Még ma­gukhoz sem tértek, a bizottság már messze járt. — Felvenni a csákányt és haza­menni?! — szólalt meg végre Raj­kó és ránézett társai gondterhelt arcára. Haza? De éppen azért jöt­tem hazulról szélben, fagyban, hogy valamit keressek télire! A többiek arcán is látszott, hogy ha­sonló gondokkal vívódnak. Munka nélkül maradni és éppen most, té­len? Erre egyikük sem határozta el magát. Mégiscsak szembe kell nézni a veszéllyel. A kérges kezek a csákányért nyúltak. A szikla előtt Rajkó Muharén Djindjicshez és Mile Szkckicshoz fordult. — Mi még dolgozunk egy kicsit, ti pedig menjetek és készítsétek el a vacsorát. Ahogy a két ember vál Iára véve szerszámait, görnyedten eltávozott, Rajkó eltűnt társai után a szikla alatti lyukban. »Csak egy kissé aláássuk any­nyira, hogy könnyen betegyük az aknát és kifslé«. Egy pillanatra az a gondolata támadt »és ha betemet bennünket ?« De ugyanolyan gyor­san támadt másik gondolata is. Nem lehet hazamenni üres kézzel. Rajkó felemelte csákányát és be levágott a kőbe. Megállt, megnéz­te az ütés helyét, aztán még egy pár ütés. A munkások kiástak még néhány lyukat az aknák részére, ahogy a bizottság elrendelte... De akkor hírtelen megrázkódott a szikla és utána rettenetes reccse nés hallatszott. A katasztrófa olyan gyorsan történt, hogy Rajkó és társai még meg sem mozdulhattak helyükről. Egy szempillantás alatt a. rengeteg kö maga alá temette és a Verbász-folyó medrébe söpörte őket. A kő fülsiketítő robaja messzire elhallatszott. Muharem Djindjicsnek kiesett kezéből a fakanál, amellyel a puliszkát keverte. Megértette — mindennek vége! ö és Szkokics hiába főzték a vacsorát... Tár­saiknak nem kell vacsora. Szkokics sápadtan jött ki a barakkból, Muha­rem utána futott. A szerencsétlen­ség színhelyére már a szomszédos szektorokból is odaért néhány em­ber. Ahogy odaértek, a krupai úton a j>Hudson« kürtje hallatszott és néhány pillanat múlva közelükben megállt. Kiléptek belőle a bizott­ság tagjai és a felügyelő. Néhány pillanatig nézegették a kőhalmot és vértócsát, Egyszerre a dolgozók­hoz fordultak: »Ha vigyáztatok volna, nem tör. tént volna meg! Nem gondolnak arra, hogy odahaza gyermekeik vannak ... Állandóan figyelmeztet­jük őket, hbgy vigyázni ^kell! A fo­lyóiratok erről írnak, az összejöve­teleken is beszélnek róla ...« Mile Szkokics a melléhez kapott, fejébe szállt a vér, a szemei elsö­tétedtek. Rettenetes kívánság vett erőt rajta, hogy üsse, üsse, üsse, ahogy csak lehet az undorító kerek arcot. De amint előrelendült, erős kezek ragadták meg és gorombán hátrahúzták. Hátrafordult és maga előtt látta Alját, öreg barátját. Ez nyugodtan és keményen nézett rá: — Várjál! Ne halj meg itt, hiá­ba! — súgta a fülébe. — Most gyűlölj, gyűjtsd az erőt!... Ha megjön az idő, mindegyikre lesuj­tunk, egyszerre mindegyikre. Antum Salavardics HIREK Június 5, péntek. A nap kél 3 óra 53 perckor, nyugszik 20 óra 3 perckor. A naptár szerint Bonifác napja van. Várható időjárás: felhős és igen hűvös. A hőmérséklet a nappali órákban 10 fok körüli, éjjel sok he­lyen még ennél is jóval alacsonyabb. KUTATÓMUNKA A DOLGOZÓK EGÉSZSÉGÉÉRT A munkahelyek egészségügyi vi­szonyainak rendszeres javításánál fohtos hivatása van a foglalkozás­ból eredő betegségekkel foglalkozó munkaegészségügyi intézetnek. Ez az intézet szlovákiai körzeti kutató intézet. Feladata, hogy a munkahe­lyeknek az egészségre ártalmas ha­tását kutassa és megszüntesse. Va­lamely újabb anyag termelésének vagy gyártmány előállításának be­vezetésénél a kutató intézet dolgozói megállapítják, hogy mily hatással van a munkások egészségére Szlovákiában az egészségügyi ku­tatók nagy mértékben felhasználjál! a bevált szovjet tapasztalatokat. A mult évben kutatásokat végez­tek a Selmecbányái ércbányákban, nováky-i vegyiüzemben, a bratisla­vai Juraj Dimitrov-iizemben és más nagyobb üzemekben, ahol rendszere­sen gondosan vizsgálták a dolgozók egészségi állapotát is. A Selmecbá­nyái ércbányában pl. ajánlották a bánya szellőztetésének tökéletesíté­sét és megelőző egészségügyi intéz­kedésekkel nagyban hozzájárultak az ólomérc káros hatásának meg­előzéséhez. Az idén az intézetben „Pavlov-ka­marát" állítanak fel, amelyben a szovjet egészségügyi kutatók ta­pasztalatai szerint meg fogják álla­pítani, hogy a fáradtság, a hőség, a különböző fokú munkamegterhelés mily hatást gyakorol a magasabb idegtevékenységre. Az állami mun­kaerőtartaléik Szakiskolái növendé­keinél gondosan megvizsgálják a tanulók szervezetének fejlődését és változásait és ezzel irányt adnaly az intézet növendékeinek a munkafel­tótelek, az élelmezés, testnevelés stb. tekintetében. A kutatóintézet dolgozói ezen feladatok következetes és lelkiismeretes teljesítésével meg­felelnek azoknak a munkafeladatok­nak, amelyeket a Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a kor­mánynak egészségügyünk fejleszté­sére vonatkozólag kiadott határoza­ta eléjük állít. MAGYAR ISKOLASOK TARKA ESTJE LIGETFALUN A ligetfalusi magyar tannyelvű nemzeti, és középiskolások vidám serege egybegyűlt május vége felé a Matador-gyár kultúrtermében, hogy néhány órára elszórakoztassa Ligetfalu felnőtt és gyermekközön­ségét. Az iskolások műsora a munka dalával kezdődött. Ezt követően Sti­panitz igazgató elvtársnö megnyitó beszédében ismertette az eredményt, amelyet a tanítók és a szülők, vagyis a szülői tanácsok közös mun­kával elértek. A megnyitó beszéd után a gyer­mekek műsora következett: pionír­induló hegedűn és zongorán, majd páros jelenetek, szavalatok, zenés­énekes testgyakorlatok, tanulságos versek, az énekkar szlovák, magyar és szovjet dalai és több táncos je­lenet. Különösen dicséretet érdemel­nek a kis muzsikusok, akiknek te­hetsége arról tanúskodik, hogy a tanulók soraiból művészi pályára hivatatottak is kikerülnek. Nagy sikert aratott egy kis előadóművész, áki talpraesetten mondta el Ludas Matyi történetét. A közönség szeretettel fogadta a gyerekek szeieplését. ami tanúság­tétele volt annak, hogy a mai isko­lai fiatalság gondtalanul és minden lehetőség felhasználásával készül­het jövendő boldog életére, amelyet csakis a szocialista rendszer bizto­síthat számára. Örömteli tény az is, hogy Ligetfalun is megindult a ma­gyar kultúráiét mind a kis iskolá­sok, mind a felnőttek, a Csemadok­ban tömörült magya r dolgozók kö­zött. Kopacsek Irén, Bratislava. A csehszlovák kosárlabdázók győzelme Magyarország felett Egynapi szünet után, kedden, június 2-án tovább folytak a moszkvai Dynamo-stadionban a ko­sárlabda férfi Európabajnokság küzdelmei. A 9.—17. helyért küzdő csoport­ban Finnország 53:43-ra (23:14) le. győzte Libanont; a gyorsabb és jobban felkészült bolgárok legyőz­ték Németországot 82:50 (37:24) arányban, Románia 74:43-ra (37:30) legyőzte Svédországot és Svájc 65:42-re (26:16) legyőzte Dá­niát. A döntő csoport küzdelmeiben el-, ső Jugoszlávia—Olaszország mérkő­zése volt 48:45 (23:26) eredménnyel Jugoszlávia javára A játék elején az olaszok vezettek és a játék vé­gén ís jobbak voltak, azonban az utolsó három percben már nem tud­tak a nekik ítélt 8 büntető dobás­ból egyet sem érvényesíteni. A kö­vetkező küzdelemben Franciaország 62:45-re (19:15) legyőzte Izraelt. Az első félidőben teljesen egyenlő játék folyt, a másodikban azonban Izrael válogatottal már nem tudtak helytállni a jobban és gyorsabban lövő franciákkal szemben. Ezután következett Csehszlovákia és Magyarország mérkőzése 44:39 (23:20) eredménnyel. A küzdelem megkezdése előtt Lý­dia Alekszejevova érdemes sport­mesternő a szovjet sportolók nevé­ben üdvözölte a csehszlovák csapat kapitányát, Iván Mrázeket, aki ez alkalommal játszott századszor Csehszlovákia válogatott csapatá­ban. A mieink Sis és Stanček nélkül a következő felállításban kezdték a játékot: Mrázek, Bobrovsky, Síp, Skerik és Horniak. Magyarország válogatottja a következőkből állt: Bánhegyi, Bokor, Mezöfi, Czikán, Papp, Greminger, Zsíros, Bogár, Simon, Komáromi, Cselkó, Romay, Hódy. Kezdés után a mieink vezettek 4:0-ra, a magyarok kiegyenlítettek, de a csehszlovák csapat állandóan erösebben támadt és már 12:6-ra vezetett. Ezután egyenletesebben folyt a játék. A magyarok 14:10-re szépítettek, a 13. percben azonban a csehszlovákok 22:14-re vezettek, főkép Skerik és Mrázek sikerült dobásai folytán. A magyarok kemé­nyen védekeztek. A meglehetősen őrös szél megnehezítette a labdake­zelést. Miután a magyaroknál Bo­gárt Zsíros váltotta fel, a mieink óvatosabban játszottak és állandó­an tartották a vezetést. A 17. perc­ben Horniak helyére Kinsky állt be. Ekkor a magyarok belefeküd­tek a játékba és erös támadásokkal elérték, hogy a félidő végére elő­nyünk 23:20-ra szállt le. A második félidőben csapatunk a következő felállításban állt ki: Mrá­zek, Ryllich, Síp, Skerik és Kinsky. Kezdő támadással Síp és Kinsky dobásai után előnyünk 27:20-ra emelkedett. Az 5. percben 32:24-re állt a játék, de ekkor a magyarok 34:27-re javították helyzetüket. Ez­után Skerik helyére, aki öt hiba miatt kilépett, Tetiva állt be. Ez lé­nyeges gyengülést jelentett, mert Skerik ezen a mérkőzésen nagyon jó formában volt. A játék ezután még hevesebben folyt, a magyaroknak sikerült 37:31-re, majd 37:33.ra ja­vítaniok. A 15. percben öt hiba miatt Ryllich állt ki és helyébe Skronsky lépett. A játék végén a mieink voltak fölényben, főképpen kiváló taktikájuk folytán. Mrázek vezetése alatt előnyüket meg tud­ták tartani és ellenfelüknek ki. egyenlítésre irányuló törekvéseit ki­védték. A csehszlovákok legjobb lö­vöi Kinsky, Skerik és Síp voltak, fejenként 10 ponttal. Mrázek 7, Bobrovsky, Horniak és Ryllich fe­jenként 2, Skronsky pedig 1 pontot szerzett. A magyarok közül Simon 12, Bánhegyi 7 és Bogár 6 pontot szereztek. A mérkőzést kitűnően vezették a szovjet Kosztin és a román Ferencz. Ezzel a győzelemmel a mieink meg­javították helyzetüket a tabellán. A keddi utolsó mérkőzésen a dön­tő csoportban a Szovjetunió bizto­san 66:27 arányban kitűnő játékkal legyőzte Egyiptomot. A szovjet vá­logatottak ebben a küzdelemben meggyőzően mutatják ki határozott fölényüket a többiek fölött. A 9—17. helyért küzdő csoport­ban kedden folytak az utolsó mér­kőzések. Az első csoport élén Bul­gária van, utána 3 ponttal Svájc, Németország és Dánia. A második csoportban első Belgium, utána kö­vetkeznek Finnország, Románia, Li­banon, Svédország. A 9—12. helyért Svájc, Belgium és Finnország fog­nak küzdeni, a 13—16. helyért Né­metország, Dánia, Románia és Li­banon. Az utolsó, 17. hely már most Svédországé. A bajnoki mérkőzésen a döntő csoportban tegnap voltak az utolsó mérkőzések és pedig Izrael—Ma­gyarország, Szovjetunió—Jugoszlá­via, Franciaország—Olaszország és Egyiptom—Csehszlovákia közt. Ugyancsak csütörtökön fejeződtek be a további helyekért küzdő cso­portok mérkőzései. Az utolsó két forduló előtt a dön­tő csoportban a tabella állása a kö­vetkező volt: Szovjetunió 5 5 0 0 312:197 10 Izrael 5 4 0 1 193:186 S Magyaroszág 5 3 0 2 270:213 6 Franciaország 5 3 0 2 289:281 6 Csehszlovákia 5 2 0 3 257:260 4 Jugoszlávia 5 2 0 3 234:274 4 Egyiptom 5 1 0 4 199:281 2 Olaszország 5 0 0 5 230:292 0 A gottwaldi kertilet áll a Zátopek-számla verseny élén A Zátopek.mozgalom, amelyet a volt ATK tagjai indították meg, a párt- és kormány testnevelésfejlesz­tési határozatának fontos segédesz­köze lett. A Zátopek-mozgalom kö­telezettségvállalásai az egyes kerü­letekben, különösen ahol a kerületi és járási bizottságok érdeklődést keltettek iránta versenyt támasz­tottak a járások és egyesületek közt. Ennek a versenynek értékelé­se aszerint történik, hogy mily arányban állnak a teljesített köte­lezettségvállalások a felajánlott kö­telezettségvállalásokhoz és hogy mily arányban áll a felajánlások száma az egész lakosság számához. Az első ellenőrzési határnap má jus l-re volt kitűzve. Addig azon­ban a járásokból és egyesületekből csak hiányos jelentések érkeztek a kerületekhez ós a későbbi előzetes jelentések sem fejezik. ki még számszerűen a testnevelési tömeg mozgalom emelkedését. A verseny élén a gottwaldovi kerület áll, amely nagyon jól működik. Nemcsak a gottwaldovi kerület­ben, hanem másutt is szükség lesz, hogy a Zátopek-mozgalomban a ROH önkéntes spotrszervezetei mel. lett müködö testnevelési egyesüle­tek hathatósabban dolgozzanak. A győztes kerületek legelső ki­hirdetése legyen buzdítás ne csak a kerületek számára, hanem vala­mennyi részalakulat számára is, arra, hogy a Zátopek-mozgalomban nagyobb buzgalmat fejtsenek ki és ezzel jobban fejlesszék a testneve. lést és sportot. A verseny eredményei a követke­zök: S „j Sí SL ta 1. Gottwaldov 2. Pardubice 3. Čes. Budejovice 4. Besztercebánya 5. Kassa 6. Zsolna 7. Hradec Králové 8. PlzeĎ 9. Bratislava 10. Nyitra i! FI 7451 6885 6325 4665 3275 3897 6246 4632 5367 i 3442 ** §1 3 v N 547 338 127 163 256 141 66 63 83 167 Yy,| q Z <y. k!a d, a „ Szlovákia Kommunlíta Pártjának Központi Bizottsága, baptelelös Lörlncz Gyula főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského o. s—10, telefon 841-10, 85i—10. Kiadóhivatal: Previla ÍL í r! L411=1=)- RraH.iafs. Gorkého a t telefon 274—74. Előfizetés) díj havonta 8.- Kčs. Megrendelhető a postal kézbesítőknél vagy a postahivatalokon. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A posta­tepterjesztövauaiat, ^JT T^ P* 1 wM teetéae engedélyezve. Nyojná*: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents