Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-30 / 158. szám, kedd

1953 június 30 UJSZ0 3 Berlin dolgozói hatalmas tüntetésen fejezték ki szoros egységüket a Német Demokratikus Köztársaság kormányával Június 26-án a berlini dolgozóik az utcákra vonultak és hatalmas tüntetésen mutatták meg szoros egységüket pártjukkal és kormá­nyukkal. A tüntetők kifejezésre jut­tatták, hogy támogatják azt a po­litikai irányvonalat, amelyet a Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mánya a lakosság érdekében, a bé­ke éa Németország egysége érdeké­ben folytat. Berlin dolgozói kifejez­ték azt az eltökélt szándékukat, ' hogy megvédelmezik a köztársaság vívmányait az ellenséges elemeknek, a nyugat-német és külföldi monopó­liumok fizetett ügynökeinek merény­leted ellen. A berlini dolgozók tün­tetése ékesszóló bizonyítéka volt annak a megcáfolhatatlan ténynek, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság lakosságának semmi köze azokhoz a provokátorokhoz és ban­ditákhoz, akik június 17-én Berlin utcáin garázdálkodtak. A tüntetés hatalmas tömeggyülés­sel fejezödött be a kormány szék­háza előtti téren. A gyűlésen Ottó Grotewohi tartott beszédet. Köszö­netet mondott a dolgozóknak a párt és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya Iránt tanúsított bizalomért, majd ismertette a kor­mány politikai irányvonalát, amely a dolgozók életkörülményeinek ja­vítását és a német nép nemzeti fel­adatainak minél előbbi megoldását szolgálja. A miniszterelnök leleplezte a jú­nius 17-i fasiszta provokáció hátte­rét és hangsúlyozta, hogy az impe­rialista hatalmak ügynökeinek terve a Német Demokratikus Köztársa­ság ellen, Németország Szocialista Egységpártja és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya által foganatosított intézkedések ellen irá­nyult, olyan intézkedések ellen, amelyek a lakosság egységét szol­gálták. Ottó Grotewohi rámutatott, hogy ezek az intézkedések minde­nekelőtt a megegyezés létrejöttét segítik elö Kelet- és Nyugat-Német­ország között. Kiemelte, hogy a kormány politikájában mutatkozó változások nagy fejvesztettséget idéztek elő a bonni politikusok — Németország széttagoltságának hí­vei körében. Ezért készítették elö — a Német Demokratikus Köztár­saság ellen — az „X"-napot" Emlékeztetve arra, hogy a fasisz­ta provokátorok meg akarják hiúsí­tani a német kérdés békés rendezé­sét, a négyhatalmi értekezlet meg­tartását és a német békeszerződés megkötését, Grotewohi hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói most még szoro­sabban tömörülnek kormányuk és a munkásosztály pártja — Németor­szág Szocialista Egységpártja — köré. Lemond az olasz kormány A kereszténydemokrata kormány vasárnap vagy legkésőbb hétfőn mond le azután, hogy a parlament az ideiglenes állami költségvetésre felhatalmazást ad. De Gasperi kérte, hogy a parla­ment négy hónapra adja meg ezt a felhatalmazást. Az olasz miniszter­elnök kérése felett a vita pénteken indult meg a képviselőházban. A vita befejezése után De Gasperi lemond és a köztársasági elnök meg­kezdi az új kormány alakításával kapcsolatos tárgyalásokat. Befejezésül Ottó Grotewohi a gyű­lés résztvevőinek viharos tetszés­nyilvánítása közepette kijelentette: — Most valamennyiünknek tömö­ren össze kell fognunk, most vala­mennyiünknek egyesülnünk kéli a szabadság zászlaja, népünk felemel­kedésének zászlaja körül, hogy ki­vívhassuk azokat a nagy győzelme­ket, amelyeknek jelszavait zászlónk­ra írtuk. Laniel jobboldali programmját elfogadta a francia parlamenti többség A francia nemzetgyűlés ülésén a miniszterelnökjelölt Laniel jobboldali független képviselő elmondta prog­rammbeszédét, amelyből kitűnik, hogy az eddigi reakciós kormányok poütikáját akarja folytatni. Az 1946­os alkotmány megváltoztatására tö­rekszik, a vietnami szennyes háború kérdését a bermudai értekezlet elé kívánja terjeszteni, meg akarja szo­rítani a munkások sztrájkjogát. A párizsi és bonni háborús szerződések ratifikálása mellett foglalt állást. A vita során a Francia Kommu­nista Párt parlamenti csoportja ne­vében Villon képviselő élesen támad­ta Laniel élőterjesztett programra­ját. Rámutatott, hogy Laniel pro­grammja az agresszív Atlanti Szö­vetség szovjetellenes politikájának folytatását jelenti. A viszonylag rövid vita után La­niel 398 képviselő támogatását sze­rezte meg, 206-an szavazták ellene. Ezzel megkapta a felhatalmazást a kormányalakításra A Németek Szövetségének nyilatkozata a német kérdés békés megoldásáról A Németek Szövetsége (Wilhelm Elfes és Josef Wirth vezetése alatt álló, májusban alakult nyugatnémet­országi haladó párt) a nyugat­németországi Düsseldorfban elvi je­lentőségű nyilatkozatot tett a né­met kérdés békés megoldásáról. A nyilatkozat bevezetőben megállapít­ja: A nagyhatalmak megegyezésé­nek kilátásai még sohasem voltak olyan kedvezőek és ennek folytán a Németország újraegyesítésével kap­csolatos remények még sohasem vol­tak olyan reálisak, mint ezekben a napokban. Adenauer az egyetlen nyugateurópai kormányelnök, aki makacsul igyekszik elgáncsolni a nagyhatalmak tárgyalásait. A nyi­latkozat ezután rámutat: „Osak a nagyhatalmak megegyezése szaba­díthat meg bennünket a háborús ve­szély lidércnyomásától és biztosít­hatja Németország egységét, sza­badságát és teljes függetlenségét", majd így folytatódik: „Népünk ebben a sorsdöntő órá­ban elvárja a pártoktól, a politikai csoportoktól, amelyek a négyhatal­mi értekezlet összehívását és Né­metország újraegyesítését követelik I — a kommunista párttői és a szociáldemokrata a centrumpárton párttól kezdve, át, egészen az össznémet Néppártig, a Németek Szövetségéig — fogjanak össze Adenauer és nemzetgyilkos politi­kája ellen. A békés megegyezést követelő pár­toknak és politikusoknak az a köte­lességük most és az egész választási hadjárat alatt, hogy. felülemelked­jenek a köztük lévő ellentéteken és a küszöbönálló választáson végleges vereséget mérjenek Adenauerra, azt követően pedig koalíciós kormányt alakítsanak a béke, az egység és a függetlenség politikájának megvaló­sítására. A német nép egységesen követeli, — folytatódik a nyilatkozat, —hogy az elkövetkező négyhatalmi értekez­leten a német érdekeknek is legyen szószólójuk. Ehhez azonban egysé­ges, össznémet érdekképviseletet kell választani. Ez mindenekelőtt a németek egymásközötti megegyezé­sét teszi szükségessé. A Német De­mokratikus Köztársaság kormánya, felismerve ennek fontosságát, igye­kezett a Németország két része kö­zötti közeledés útjából eltávolítani az akadályokat. Ezért minden felelősségérzettől áthatott német ember felháborodás­sal figyeli, hogy népünk ellenségei távolról irányított akciókkal akar­ják megmérgezni a légkört és meg­akadályozni a németek egymáskö­zötti megegyezését, . valamint a nagyhatalmak megállapodását. A Berlinben lezajlott sajnálatos esemé­nyekre való tekintettel, még fonto­sabb nemzeti kötelességünknek tart­juk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányzati rendjéről vallott különböző felfogásunkra va­ló tekintet nélkül, kapcsolatba lép­jünk a Német Demokratikus Köz­társaság felelős politikusaival és ne engedjük kapcsolatainkat zavaró akciókkal szétszakítani. A Németek Szövetsége, amelynek német békeprogrammját a Német Demokratikus Köztársaság népi ka­marája és kormánya helyesléssel fo­gadta, mindenkor kész kezébe venni az össznémet tanácskozás megszer­vezését. Ez az egyedüli út, amely Németország nagyszerű jövőjéhez, valamennyi német jólétéhez és Európa békéjének biztosításához vezet", — fejeződik be a nyilatko­zat. Ez év szeptemberében lesz 14 éve annak, hogy a megszállók ke­zétől elpusztultak diákelvtársaink. Fiatal emberek voltak ezek, akik nem írtak ugyan könyveket, nem építettek városokat, sőt még csa­ládalapításra sem volt idejük. De azért haltak meg, hogy legyenek gyönyörű városaink és boldog csa­ládok. Mi, akik túléltük őket, ha­zánk boldog építésének közepén ál­lunk. Szlovákiában, ahol valaha nyomor uralkodott és az anyák gyermekeiket koldusbottal ijeszt­gették, hatalmasan kifejlődött az ipar és a gyermekek a bölcsődék­ben és óvodákban örömteli szocia­lista jövönkröl hallanak. Osztravá­ban a bányász a maga kezébe vette sorsát és valóraváltja a mi Donba­szunk óriási tervét. A valamikor »szegény« Árvában bevégeztük a szocializmus első építkezését és az ifjúság büszkén építi duzzasztógát­ját, valamint azt a vasútvonalat, amely a Szovjetunióval köt össze bennünket. A dolgozó paraszt, akit azelőtt a kulák szipolyozott ki. a szövetkezet földjeiről hazatérve ki­dolgozott munkáskezét a fehér asz talra teszi és büszkén közli család jávai, hogy ismét magasan túltel­jesítették népünk életszínvonala megjavításának normáját Az építőmunka felett érzett öröm lakosaink élettartalmává válik. Azonban nem mindenütt ez a helyzet. Koreában, Vietnamban, Burmában ég Indonéziában az im­perialista tábornokok napról nap ra katonai térképeket vesznek vé­res kezükbe és jelentik kapitalista kenyéradóiknak, hogy ma ismét túlteljesítették a védtelen emberek legyilkolásának normáját. A „nyu­gati" civilizáció és kultúra védel­mének nevében, amely egyszerre oly drága az oceánontúld üzérke dők számára, vér folyik a világ különféle részeiben. A hollandok indonézekre lőnek, az SS-isták el­nyomják Vietnamot és a görög mo­narchofasiszták legyilkolják az el­lenállás hőseit. A földgolyó egyik oldalán sztyep­pékét öntöznek, villanyerömüveket építenek, megnyergelik a szelet, a másik oldalán hadihajókat, légvé delmi óvóhelyeken építenek, kon­centrációs táborokat és temetőket készítenek elö. A jövőtől való fé­Az ifjúság és a diákság IV. Világtalálkozója Bukarestben lelem lett a kapitalista országok lakosainak élettartalma. Lehet, hogy sokan közülünk már elfeledkeztek arról, ami 14 évvel ezelőtt történt, sőt, mi több, elfe­lejtették azt a háborús dúlást is, amelynek 8 évvel ezelőtt a hős Szovjet Hadsereg vetett véget. Ezek az emberek közömbösek a békefelhívásokkal szemben, a há­borút már túlhaladott dolognak te­kintik és hisznek az imperialisták »jóindulatában«. Az emberek egy másik fajtája viszont kishitüen figyelmeztet a bé­kemozgalom nem reális voltára és gyáván hívják fel a figyelmet ar­ra, hogy a kis békegalamb soha. sem akadályozza meg azt, hogy a repülöerödök felszálljanak. A bé­kemozgalom reálissága azonban nem rejlik csupán a jelképben. Nyugat-Európában a kikötömunká­sok visszautasították a fegyverek kirakását és egy fiatal francia nö a sínekre vetette magát, hogy meg­állítsa az ágyúkat szállító vonatot. Az az erő, amely megvédte Andxé Martin-t, megakadályozza a repülő­erődöket is abban, hogy felszállja­nak. Az ifjúság és a diákság világ­mozgalmának eredményei megsok­szorozzák ezt az erőt. A IV. Vi­lágifjúsági Találkozót augusztus 2—16-a között tartják Bukarest­ben. A román ifjúság nagy előké­születeket tesz, új sportcsarnoko­kat, színházakat és berendezéseket épít, hogy fővárosában befogad­hassa az egész világ minden ré­széből érkező fiatal emberek tízez­reit és a román ifjak százezreit. A román nemzeti világtalálkozót elö készítő bizottság, amelynek élén Michail Sadoveanu ismert író áll, szorgalmasan dolgozik azon, hogy Bukarest még gyönyörűbb legyen, hogy az egész népi demokratikus Románia az ifjú látogatókban oly benyomást hagyjon vissza, amely méltón tükrözi vissza annak az országnak képét, amelyben a nép uralkodik és gazdálkodik. Azonban l nemcsak a román nép készül a Vi­lágifjúsági Találkozóra. A VUágif­júsági Találkozó az egész világ ifjúságának ünnepe és ezért aZ egész világ ifjúsága készül erre a nagy napra. Hisz ez a találkozó az ifjúság békés erőinek és sikereinek eddigi legnagyobb szemléje lesz. Az 1951. évi berlini Világifjúsági Találkozó felejthetetlen nyomokat hagyott a találkozó résztvevőinek emlékezetében. Sohasem felejtik el azt a pillanatot, amikor a Marx­Engels-téren az egész világból ér­kezett ifjak százezrei a találkozó résztvevőinek millióival együtt es­küt tettek, hogy védelmezni fog­ják a béke ügyét és a nemzeti szabadság őrhelyén fognak állani. Az ifjúság valamennyi országban bebizonyította, hogy meg tudja tartani adott szavát és a Berlinben tett esküt ünnepélyesen be is tar­totta. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi If­júsági Világszövetség az ifjúság jogai aktív harcosainak újabb tíz­ezreiben növekedett meg. Az ifjú­ság Nyugat-Németországban és Franciaországban hősiesen harcol a felfegyverzés és a háborús szerző­dések ellen, elszánt ellenállást tanú­sít Brazíliában az ellen, hogy be­levonják a koreai háborúba. Mind­ez azt bizonyítja, hogy nemcsak a felszabadított nemzetek ifjúsága, hanem a kapitalista országok ifjú­sága is utolsó betűig teljesíti a Berlinben tett ünnepi esküt. Az ifjú­ság egységében rejlik a békemozga­lom ereje. Bukarestben annak érdekében, hogy a különféle országok ifjúsá­gát közel hozzák egymáshoz, szá­mos gyűlést, ünnepi gyülekezetet, testvéri estet, az ifjú technikusok gyűléseit, kultúrprogrammokat, filmfesztiválokat, stb. rendeznek. A találkozó egyes napjait külön­féleképpen nevezik el: lesznek a gyarmati ifjúság napjai, az ifjú­ság jogai védelmének napja, diák­nap, stb. A kultúrversenyeket hatalmas sportműsorral kapcsolják egybe, amelyek folyamán a világ legjobb sportolói élükön Emil Zátopek őr­naggyal fognak versenyezni vala­mennyi sportágban, az atlétikában, tornában, vízisportokban, stb. Az egész világ ifjúsága a Világ­ifjúsági Találkozó előkészületeinek jegyében él. A kapitalista elnyomás alatt sínylődő kis Dániában is külön fesztivál-újságot adott ki az ifjú­ság százezer példányszámban. Sőt, ezenkívül a dán ifjúság azt akarja, hogy a Világifjúsági Találkozón le­hetőleg minél több fiatalember részt vegyen és ezért védnökséget vállalt a délafrikai ifjúsági küldöttség fe­lett, amelynek anyagi eszközöket nyújt, hogy résztvehessen az Ifjúsá­gi Találkozón. A francia ifjúság ugyanezzel a céllal a Szolidaritási alapra már több mint 2 millió frankot adott és ezekben a napokban a helyi feszti­válokon kiválogatják a közvetlen ki­küldötteket, akiknek száma mint­egy háromezret tesz ki. Valamennyi államban nemzeti fesz tiválokat fognak tartani, amelyeken az ifjúság megválasztja küldötteit, kiválasztja legjobb kul túregyütte­seit, amelyek a Világifjúsági Ta­lálkozón bemutatják nemzetük gaz­dag kultúráját. Széleskörű előkészületek folynak a Szovjetunióban, ahol a Szövetségi Köztársaságok nemzeti fesztiváljai után, a legjobb sportolók és együt­tesek Moszkvában jönnek össze, ahonnan a legjobbak legjobbjai el­indulnak Bukarestbe, hogy képvisel­jék a világ első szocialista orszá­gát. Es igy folynak a z előkészüle­tek az óriási Kínában, Burmában, Braziliában, Belgiumban, Angliában, stb. Hazánk is nagy előkészületeket tesz e napok méltó megünneplésére és arra, hogy a legjobbak legjobb­jait válassza ki népünk képviseletéra Bukarestbe. Ifjúságunk a Világif jú­sági Találkozót új munkakötelezett­ségekkel üdvözli, kifejleszti a szo­cialista munkaversenyt a gottwaldi ötéves terv utolsó évében. A Konyev bánya ifjú bányászai 7000 tonna sze­net termeltek ki terven felül a ta­lálkozó tiszteletére és a Klement Gottwald-kohómüvek ifjú kohászai is 2700 tonna acélt hengerelnek ki terven felül. Üj munkasikerrel üd­vözlik a fesztivált a fiatal szövet­kezeti tagok, traktorosok és pioní­rok is. Sportolóink, művészeink és kerüle­ti kiküldötteink versenyben állnak és előkészületeket folytatnak, hogy a lehető legjobban vegyenek részt az egész világ ifjúságának öröm­teli napjain. A hatalmas lelkesedés nemcsak hazánk küldötteinek ez­reit ragadta magával, akik bennün­ket képviselni fognak, hanem egész ifjúságunkat is magával ragadta. És itt gyakran felmerül a kérdés, hogy miért éppen az ifjúság és a diákok harcolnak így a béke meg­őrzéséért. Nem véletlen ez, vagy pedig a fiatalok fejetlensége, hogy így minden erejükből összetartanak és harcolnak a békéért, mikor né­melyik „megfontolt" polgárunk a békeharcot feleslegesnek vagy előre elveszett dolognak tartja. Ez sem véletlen, sem pedig fiatalos megfon­tolatlanság. Nagy különbség van azonban a fiatal és egészséges em­ber gondolkodása — főleg, ha a szocialista iskolában nevelkedik, — vagy a primitív, csökönyös büro­krata között. Francis Bacon angol materialista elsőnek mutatott rá er­re. Űj ifjúságunk és diákságunk, amely megtanult logikusan gondol­kodni és amely tényeket gyűjt és az összefüggéseket összehasonlítja, nem tekint közömbösen arra a tényre, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mokban a költségvetés 80%-a kato­nai célokat szolgál és a művelődés­re, lakóépületek és egészségügyi in­tézmények építésére a költségvetés kevesebb mint l»/o-át fordítják. Váj­jon csodálkozhatunk-e azon, hogy a haladó ifjúság megérti azt, hogy az a 4,7 milliárd font, amelyet az an­gol kormány az újrafegyverkezés progTammjára fordít, a létfenntar­tási költségek rendszeres emelkedé­sét vonja maga után, és a művelő­dés kárára van. Ezért az egész de­mokratikus ifjúság és a haladó diákok egészen természetes válasza az, hogy fokozzák a békéért, a nemzetek közötti barátság megszi­lárdításáért, a kulturális és gazda­sági együttműködés megerősítésé­ért folytatott harcot. Ezt fogja do­kumentálni a hatalmas bukaresti Világifjúsági Találkozó is. Dr. Králik György.

Next

/
Thumbnails
Contents